Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-09 / 58. szám

1967 március <J pcf?fRr+ők NOCR « D 3 Elmek ft lehetőségekkel A választók javasolták — a tanács intézkedik Ártámogatás a — Mi már nyugodtak va­gyunk. A terv elkészült, ,-sak arra varunk, hogy hívjanak a járási tanácsra. Így mondja Fazekas Márton, a csaknem hétezer holdas ka- rancslapujtői termelőszövetke­zet főagronómusa. Később azt teszi még hozzá, a munkát már az új helyzetnek megfe­lelően végezték. Ugyanis a kö­zös gazdaság egyike azoknak, ahol az állam gondoskodását, támogatását az árkiegészítésen át élvezik. Az önállóság „ára" — A dotáció korábbi rend­szere szubjektív döntések, íté­letek egész sorára adott lehe­tőséget. Én már hetedik esz­tendeje vagyok a szövetkezet­nél. nehéz körülmények között gazda kódunk, de dotációt még nem kaptunk. Azt mondták, megállunk mi a saját lábun­kon —, magyarázza a főagro- nomus. Valóban, a termelőszövetke­zet önállóan dolgozott a ko­rábbi években is. Természete­sen csak anyira, ahogy a le­hetőségek engedték. Tavaly „elhatározták” a járásnál, a megyénél, hogy a szövetkezet­ben háromezres sertéstelepet alakítanak ki, koca- és süldő­szállással, hizlaldával. Mit te­hettek a szövetkezetiek? Ha fogcsikorgatva is kifizették a 30 ezer forintot a tervekért. Hanem a munka indulását „engedélyező” okmányokat már nem írták alá. Most de­rült ki, milyen helyesen cse­lekedtek. A gazdaságban az idén már nem számoltak a sertéstenyésztéssel. Az új ártámogatásos rend­szerben a sertés nem fizeti ki magát — mondja Fazekas Márton. — A hizlaláshoz sok abraktakarmány szükséges. Ha a gazdaság nem tudja megtermelni, vásárolni kény­szerül, csak a dotáció rovásá­ra teheti... — Ezek szerint már tavaly elkezdték a számolgatást, mi­lyen állatot érdemes nevelni, milyen növényeket hasznos termelni? — A körülmények erre kényszerítették a szövetkezeti vezetőket — így a főagronó- mus. — Legalábbis azokat, akik élni akarnak a lehetősé­gekkel. Ma is úgy igyekszünk, hogy kihasználjuk mindazokat a kedvezményeket, előnyöket, amelyek növelik az áruterme­lést, a tagok jövedelmét karancslapuítöi termelőszövetkezetben Az idei tervek szerint min­den, az állattenyésztésre épült Karancslapujtőn. Elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés erő­teljes fejlesztését tervezik. A szövetkezet vezetői jeles diák módjára számolnak. A harma­dik kategóriában, ahová a gazdaságot sorolták — a ter­mőföld minősége alapján — a tej literéért 4,10 forintot kap­nak. Ezért már érdemes na­gyobb gondot fordítani a tej­hozam növelésére. Tavaly 2400 liter volt a tehenenként! át­lag. Ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a járás tejterme­lési versenyében megszerez­zék az első helyet. Ahhoz vi­szont kevés, hogy a gazdaság­ban jövedelmezőnek mond­hassák a tehenészetet. Most 2800 liter tejet „várnak” egy- egy tehéntől. A 400 literes nö­vekedés nem jelentéktelen. Biztos alapok szükségesek hoz­zá, hogy teljesíthessék. A szarvasmarha „hozza44 a lórin tot A főagronómus erről azt mondja: — Takarmányunk van bő­ven. s ez adta a bátorságot, hogy így tervezzünk. Három éve már, hogy egyesült a kör­nyék négy szövetkezete. Most első alkalommal történt meg, hogy nem nyomasztanak a ta­karmánygondok. Kitartunk az új termésig... Az idén már a takarmánytópokat is mi ke­verjük. Ami kedvezményt ka­punk. tehát mind itt marad a szövetkezetben... Természetesen a meglévő férőhelyek gátat szabnak az állomány gyors fejlesztésének. Most 2X0 tehén van a gazda­ságban, s az év végéig még tízzel szaporodik.. Abban azonban nem akadályozza senki a szövetkezet vezetőit, hogy javítsak az állomány mi­nőségét. Etesen. Karancsbe- rényben már sikerült kialakí­tani a tbc-mentes tehénállo­mányt. Karancslapujtőn most kezdik el ezt a munkát A beteg tehenek helyére maguk nevelnek állatokat. Ez min­denképpen megéri, hiszen a tény észüszők után akkor is megkapják a dotációt, ha saját állományukat javítják a jószá­gokkal. Fazekas Márton, mint mindig, most is számol. Ki­lónként hat forint dotációt ad az áTam. s ez tenyészállaton­ként 2700 forintot jelent a szö­vetkezetnek. Hízómarháknál 1500 forinttal nagyobb a bevé­tel, mint eddig. Érthető tehát, ha a szövetkezetben már az idén csaknem 200 hízót érté­kesítenek. Mi legyen a növénytermesztéssel? A növénytermesztés szerke­zetét is úgy alakították, hogy az teljes egészében kiszolgai­ja az állattenyésztést. — A 850 hold kenyérgabo­nát elvetettük az ősszel is... Nem is annyira a dotáció miatt. Figyelembe kell ven­nünk, a népgazdasági igénye­ket is... A lényég természete­sen a pillangós- és abrakta- karmány-termesztés — mond­ja a főmezőgazdász. Kisebb területen cukorrépát és burgonyát termelnek. A cu­korrépára ugyan nincs dotáció, de így is megéri a fáradságot. Tavaly a karancsberényi üzemegységben 340 mázsa volt a holdanként: átlag. A pénz, a cukor mind jól jön. A cukorgyári melléktermékeket meg nagyszerűen hasznosít­hatják az állattenyésztésben. A termelőszövetkezet 23 mil­liós értékkel számol ebben az évben. — Most is a szorgalmas munkára ösztönözzük a tago­kat, alkalmazottakat, — mond­ja Fazekas Márton. — Az al­kalmazottak, éppen úgy mint az iparban, meghatározott bért kapnak. A tagok is válo­gathatnak az elosztás módsze­rében. Ha valakinek a pénzes tetszik jobban, azt választja, ha meg a munkaegység, akkor azt írunk jóvá. A vezetőség tagjai. — az első számú veze­tők is — munkaegységért dol­goznak. Tavalyi esetet mesél. Az ál­lattenyésztésben volt olyan tag, aki azt kérte, ne munka­egységet, pénzt adjanak ha­vonta. Amikor eljött a zár­számadás ideje, bizony kese­rűen csalódott. Társa, ugyan­annyit dolgozott mint 6, mégis három—négyszáz forinttal „jobban jött ki” havonként. Tavaly negyven forint volt a munkaegység értéke. Ennél alább adni, most sem szeret­nénk. S, hogy aztán a valóság­ban mennyi lesz majd? A szövetkezetieken múlik, ho­gyan dolgoznak, hogyan élnek a kedvező lehetőségekkel? V. G, A salgótarjáni városi taná­cson már megkezdték azok­nak a közérdekű bejelentések, nek a feldolgozását, amelyeket a város választópolgárai, az országgyűlési képviselői, ta­nácstagi jelölő gyűléseken ve­tettek fel. Az elhangzott kér­désekre Lengyel József, a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese vála­szol. Fekete József és Körmöczi Géza a 70-es számú választó­kerületben felvetették, hogy a Hámán Kató telepen sok baj van a közvilágítással. Van olyan eset, hogy a lámpák nap­pal égnek, de sötétedés után nem. VÁLASZ: A panasz jogos, ezért az Észak - magyaroirszá - gi Áramszolgáltató Vállalat­nál már eljártunk, s intéz­kedtünk a probléma megol­dására. Az ÉMASZ vezetői azt ígérték, hogy március 15- ig kijavítják a közvilágítási automatát. Deák János, Kotyhása-pusz- tai lakos, a 69-es számú vá­lasztókerület lakói nevében kérte a közvilágítási lámpák felülvizsgálását, s az égők ki­cserélését. VÁLASZ: A bejelentés után azonnal intézkedtünk, az ÉMÁSZ a lámpák cseré­jét folyamatosan elvégzi. A 62-es számú választókerü­letből több közérdekű bejelen­tés érkezett. A Kőváralján, a 9-es számú épület előtt a biz­tonságos közlekedés érdekében új lámpatest felszerelését ké­rik. VÁLASZ: A kérést indo­koltnak tartjuk, s az 1967. évi lámpasűrítési keret ter­hére a problémát megold­juk, legkésőbb szeptember végéig. Bálint Sándoi né és Szalon­tai István Sztahanov u. 28. szám alatti lakosok a 42-es számú választókerület lakói nevében kérik a távfűtés be­vezetését azokba az épületek­be, amelyek a távfűtés nyom­vonalába esnelz. VÁLASZ: Az acélárugyá­ri lakótelepen levő lakások távfűtésbe való bekapcsolá­sát 1969 és 1970-re tervez­zük. Végrehajtása csak ak­kor lehetséges — ebben az időszakban is — ha a távfű­tés úgynevezett második üteme elkészül, ami vélemé­nyem s2ferint még a harma­dik ötéves tervben is bizony­talan. Varga János, a Vásártér 99- es bérház lakói nevében vetet­te fel: sérelmesnek tartják, hogy a szárítóhelviséget a ke- reskedelem. illetve egy részét a megyei könyvtár vet*e igény, be. Így a lakók a ruhákat nem száríthatják máshol, csak az erkélyen és a folyosón. VÁLASZ: A 99-es bérház­ban ruhaszárításra a padlást jelölték ki. A lakók közül csak igen kevesen veszik igénybe, szívesebben tere­getnek az erkélyre és a folvosóra. ami viszont a há­zirend szabálvaiba ütközik A helviségok igénvbevételét közérdek tette szükségessé, ezért invasolü'k. ho<*v a ru- haszáritásra isen alkalmas padlást jobban használják ki. Bogár József. Baalyasalia, Petőfi úti lakos kérte: a nyil­vános telefonhoz éjjeliőrt ál­lítsanak, hogy azt a. rongálás­tól megóvják. VÁLASZ: A nyilvános te­lefon épségének megőrzése a közösség feladata, hiszen ér­dekét szolgálja. Éjjeliőrt nem áll módunkban a telefonfül­kéhez állítani. Sírkő Sándorné a 73-as szá­mú választókerület lakói ne­vében kéri, hogy Zagyvapálfal- van, a 21-es számú műúton le­vő benzinkúttól a Csokonai ut­cában korszerűsítsék a villany­világítást. VÁLASZ: Ismerjük e prob­lémát, tudjuk, hogy gyen­ge a világítás és szükséges a közvilágítás korszerűsítése, ami a harmadik ötéves ter­vünkben szerepel is. Az ut­cai közvilágítás korszerűsí­99 Az fsrazsraáú úr... Bosszúságokat okoz az egységes fuvar-díjszabás hiánya Szerkesztőségünkhöz több községből — mint például Etesről, Karancslapuj tőről, Narancsai járói — panasz ér­kezett Kifogásolták, hogy a Salgótarjánból házhoz szállí­tott tüzelő fuvardíja körül va­lami nincs rendben, mert az néha akkor is eltérő, amikor a megrendelők szomszédok. A panaszokra a 2. számú AKÖV TEFU osztályán kér­tünk felvilágosítást amelyből kiderült, hogy nem a sofőrök manipulációja okozza a „ho­mályos” díj-eltéréseket. A sal­gótarjáni TÜZÉP-telepről tör­ténő tüzelőszállítás a 2. szá­mú AKÖV kizárólagos joga. A város közigazgatási határain belül a tarifával nincs prob­léma, mert a fuvar árát egy­ségdíj alapján számolják el. s azt már a szállítás megren­delése alkalmával ki kell fi­zetni. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a megren delés a megyeszékhely köz- igazgatási határain kívülre szól. Az ilyen fuvart, legtöbb­ször úgynevezett óra-kilomé­teres díjszabással számolják el, amely figyelembe veszi a fuvarban megtett távolságot, illetve eltöltött időt. Ezért for­dulhat elő, hogy az azonos köz­ségbe, sőt gyakran szomszé­dos házakhoz szállított tüzelő fuvardíja különbözik: a sofőr­nek esetleg keresnie kell a címet, a tüzelő azonnali lera­kásának valami akadálya van stb. Az ilyen fuvardíj-eltérések sajnos nemcsak a salgótarjá­ni járásban okoznak félreérté­seket, de a balassagyarmati já­rásban is, amióta az ottani TÜZÉP-telepet is központosí­tották. Várható, hogy hamaro­san a pásztói és a szécsényi TÜZÉP-telep központosításá­val ezekben a járásokban is lesznek hasonló gondok — és sajnos 1 észnél: is. amíg ille- ' ékes hatóságok ki nem bocsát­ják az egységes övezeti díj­szabást. amelyre a 2. számú AKÖV tavaly javaslatot tett, s annak megvalósítására 1966. májusára ígéretet is kapott Nemrég még ott ült az ün­neplő tömegben, most pedig egy jókedvű asztaltársaságban viszi a szót. Egyszercsaik az asztal túlsó részéről odakiál­tanak neki: „ — Igazgató ur. hogy érzi magát?” Mindany- nyiam felkapjuk a fejünket cs fürkészve kutatjuk, kit illet a titulus. — Engem becéznek — szól felém fordudlva Gémes Gá­bor, a Budapesti Rádióteehaj­kad Gyár anyag- és áruforgal­mi főosztályvezetője, a gyár gvik alapszervezetének tirta­ra. az erdőkürti November 7. Termelőszövetkezet beltagja, Közismertebb kifejezéssel, — , -atronálója. Mellette ül a gyár pártbizottságának titká­ra, aki tettetett szigorúsággal mondja: — Te erről egy szót sem szóltál. Nem hittem vol­na rólad, hogy megfúrod az iaazgatónkat... Mindannyian jót nevetünk, aztán komolyra rditjuk a szót. — Igaz. amit a közgyűlésen Vajai Tivadar, gyárunk párt- bizottságának ritkára mon­dott: — Féltő aggodalommal kísértük a közös útra lépei; erdőkürtiek minden lépését, szívesen jöttünk hozzájuk, ha Tgítségre volt szükségük. Ha pedig ők jöttek, mindig nyi­tott ajtóval vártuk, — így a patronáló. — Kezdetben — veszi visz- sza a szót a pártbizottság tit­kára — rendszeresen segéd­keztünk a nyári mezőgazdasá­rnunika,tY_/an. Volt, amikor ötvenen jártunk itt. Az egyik esztendő nagyon emlékezetes marad számunkra. Lehettünk akkor is vagy félszázan. En a hordáshoz kaptam beosztást, kévét hánytam a kazalra. Annyira belemelegedtem, észre sem vettem, kiszedtem magam alól a kévéket. Egy­szer csak zuhantam lefelé, be­le a szekér aljába. Eltalálta, munkaképtelen lettem. Ha né­ha szóba kerül, jót derülnek kollegáim, s biztatnak: csak gyakoroljam, majd belejö­vök... Amióta a gazdaság szekere rendes kerékvágásba lendült, azoia nem nagyon kellünk már. Nem vonatkozik ez a főkönyvelőnkre, ragaszkodik hozzá a tagság Azt mondják: — Ö jöjjön politikai előadást tartani, mert tüzes a beszéde, azt szereti hallani a tagság. — Én ezen nem csodálko­zom, mert vezető propagan­dista a kerületi pártbizottsá­gon — veti közbe az „igazga­tó úr”. A politikai segítségen kívül a szocialista szerződés szá­mos ku'turális találkozót is rögzít. Táncosok, zenészek, énekesek szórakoztak, barát­koztak a gyárban és a terme­lőszövetkezetben. Amit mér igen nagyra értékel a tagsas és a vezetőség, az a segítség, amelyet az eredményes gaz­dálkodáshoz adtak a gyár ve­zetői. Mielőtt átvettél: a gépállo­más javítóműhelyét, megkér­ték a gyár valódi igazgatóját, vizsgálja meg érdemes-e megvásárolni, pénzt adni a létesítményre, mit lehet majd benne, eredményesen csinál­ni. Amikor az igazgató és a műszaki gárda kimondta az igent, döntött a tsz vezető­sége is: megveszi a gépjaví­tó állomást. Igent mondtak a gyár vezetői, bár tudták, hogy az új helyzet új feladatokat is jelent számukra. Kiszámol­ták, hogy a tsz gépparkját a gépjavítóban dolgozók hamar rendbe teszik. De mi lesz utá­na? Mit termelnek benne? Milyen gépekkel kellene még kiegészíteni? Egyszerre min­den kellett: megrendelő, anyag, újabb gépek. A tsz vezetői az őrökké vi­dám Gémes Gáborra néztek- — Mit tanácsolsz, mivel biz­tatsz? — Majd csinálunk va­lamit, — hangzott a diploma­tikus. de mégis sókat sejtető válasz. Nem sokkal később jött az értesítés: — Az 1500-as csúcsesztergapad meglesz... Az első híradást követte a második, amelyben az állt: — az egyetemes marógépet is megszereztük... Közben Gémes Gábor sza­kított régi módszerével. Most már nem kéthetenként, ha­nem hetenként egyszer, vagy kétszer jön le Erdőküríre. teset elsősorban a forgalma­sabb útvonalakon végezzük, ezért egy kis türelmet ké­rünk. Sperling Lajos nUkó-völgyi és Mede László csizmadia-te­lepi lakók javasolták, hogy a Csizmadia Sándor úti műutat hosszabbítsák meg a szovjet emlékműig. Ezen az útszaka­szon nagy a sár. sok esetben az út járhatatlan. VÁLASZ: Ebben az ügy­ben a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztérium illetéke­seivel már tárgyaltunk. Kö­zölték. hogv az útszakasz burkolatát még ez. év nya­rán kijavítják, illetve por- mentesítik az utat. Kérjük a lakók türelmét. Motnik Péter. Tóth Boros Ferenc, Tóth László Vasvári utcai lakók utcájuk újjáépíté­sét kérik, mert az úton 40 centiméter mély kátyúk van­nak. VÁLASZ: A Vasvári Pál utca megépítése harmadik ötéves tervünkben szerepel. A közlekedés biztonságossá tétele érdekében a kátyúkat id javítjuk. A 29-es számú választóke­rület lakói panaszolták, hogy Ö-Albert telepről hetenként csak egyszer szállítják el « szemetet. VÁLASZ: Máris intézked­tünk, s a jövőben hetenként két esetben történik a sze­métszállítás. Sturmann Béláné és Tóth László, a 10-es számú választó­kerületben felvetették, hogy a Pécskő utcában a világítást még mindig nem oldották meg véglegesen. VÁLASZ: Az ót káépfté­sével egyidőben történik a közvilágítás végleges rende­zése a Pécskő utca területén. A jelenlegi állapot ideigle­nes jellegű. Az utca keleti oldalán már megoldott a vi­lágítás, s Sz egyelőre kielé­gíti az igényeket. Ilyenkor mindig kap valami­lyen megbízást. — Megold­juk Jani bátyám — nyugtat­ja meg a közös gazdaság köz- tiszteletben álló elnökét. Es rendre megoldja a nehéznek, bonyolultnak látszó feladato­kat.Mondják is neki: — aki­nek isten a barátja... Az „igazgató úr” ilyenkor jókat kacag, hangja betölti az elnö­ki irodát. Ingajáratban van Budapest és Erdőkárt között. Amikor Pesten van. az igazgatóval és a pártbizottság titkárával megbeszéli a termelőszövet­kezet problémáját, majd nya­kába veszi a várost. Egyszer anyag, máskor pedig gép után szaladgál. Addig nem nyug­szik, amíg el nem intézi. Köz­ben időt szakít saját munkája elvégzésére is. Neki köny- nyebb, jó segítőtársai vannak. Ha pedig a tsz vezetői kö­zül valaki Pesten jár, útja a gyárba is elvezet. Elmond;a mi járatban van, milyen ered­ménnyel tárgyalt, milyen gon­dok foglalkoztatják a tsz t. Előfordul, hogy nem talál ia.: sem az igazgató sem a pártbizottság titlcárát, sem patron usu kát, mert érte­kezleten, tanácskozáson, vagy kiszálláson vannak. Amikor beesteledik felkeresik ottho­nában Gémes Gábort. El­mondják, mihez kérik a se­gítségét. — Az „igazgató űr” titulus­nak ára is van, igaz Jani bá­tyám? — kérdi nevetve Gé­mes Gábor, majd hozzáfűzi. — Szívesen segítünk. mert ezzel saját magunknak is jót teszünk, közös az érdekünk. Venesz Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom