Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

márrtm 5 NOHIí A D 5 ARCOK a technikumból Április 2-0 Járási Kőszegi Jenő igazgató egy beszélgetésünkkor úgy fogal­mazott; vegyük az intézményt egy óriási asztalnak, vagy munkapadnak, amelyről min­denki annyit vesz el. ameny- nyit akar. Mit jelent ez a kissé képletes mondat? Azt, hogy mindenekelőtt a tanulni vágyó fiatalon múlik, hogy a munfcápad mellett, az iskolá­ban mennyit sajátít el a tud­nivalókból. milyen tudást gyűjt tarisznyájába az Iskola asztaláról. Persze nemcsak a gyereken és az asztalon, illetve a mun­kapadon múlik a dolog. Az is lényeges, ki áll rajta kívül még a munkapad mellett és az asztalnál, aki felhívja a figyelmét arra: mit és meny­nyit érdemes elvenni a pád­ról. az asztalról. AZ is lényeges, ki az okta­tó-nevelő szakember, ki a ta­nár? Milyen ember, és: ho­gyan dolgozik? Talán szokatlannak tűnhet, hogy a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikumból ezúttal egy nyelv- és egy KlSZ-lanácsadó tanár arcélét szeretném felvázolni, megraj­zolni. Miért éppen az övékét? Hi­szen a szóban forgó iskola első­sorban műszaki intézmény, miért itt beszélünk nyelvről, mozgalomról? Ncs, éppen ezért! A korszerű műszaki képzettség napjaink­ban elképzelhetetlen nyelv- ismeret nélkül. Tudiuk, a mű­szaki irodalomnak csupán egy része jelenik meg magyar nyelven, ha másért nem, ezért is több nye'ven kell értenie a ma szakemberének. S az emberekhez is értenie keli, akikkel dolgozik, akikét technikusként később esetleg üzemmérnökként „szervez”, irányít. Társadalmi tapasztala­tokkal is rendelkeznie kel’. Mondhatnók: közéleti emberré kell válnia. E tevékenységet megelőzően jó iskola lehet a fiatal számára a mozgalom, a KISZ S végül, mée egy ok, ami­ért éppen e két tanárról szó­lunk néhány szót' Azért róluk mer* megérdemlik. Általuk, di- csé'vvnitkel természetesen az egész tantestület szellemét is dicsérjük, amely nél.-cül elkép­zelhetetlen minden eredmé­nyes iskolai munka. Mottóként is felírhattam volna: 100 szó egy ötös. Szilágyi Tibor 1962-től tanít a technikumban oroszt. Az egyetemről került az iskolá­ba, ahol azóta nincsen húzó- dozás az orosz nyelvtől. Sőt, a technikum azok közé az isko­lák közé tartozik Nógrádban, ahonnan a legtöbb végzett nö­vendéket vettek fel tanulni a Szovjetunió egyetemeire, fő­iskoláira, s ahol ók már az első években kitűnően megáll­ják helyüket — egvében kí­vül — éppen megalapozott orosz nyelvtudásuk segítségé­vel. Mit mond erről a tanár? — Nyelvet csak élménnyel szabad tanítani. Mi például az Expressel majdnem évenként utazunk a Szovjetunióba. Egy- egy utazás a gyerekek számá­ra felér egv év anyagával. Ez persze túlzás, jól tudom, de azt érzékelteti, hogy a nyelv­tudás megszerzéséhez elenged­hetetlen az élő nyelvve! való megismerkedés. A másik kö­vetelmény: szavakat kell tud­ni, nem elég a nyelvtan pre­cíz ismerete, ha nincsen szó­kincs. Ez a kincs „kelti fel” a nyelvet az emberben. Társa­logni kell tudni, hogy később az illető nép gondolkodásához is hozzáférhessünk a nyelvén történő beszélgetéskor. Ezért Indítottam például azt a moz­galmat is az iskolában hogy aki megtanul 100 orosz szót. kap egy ötöst. Ez ambicionálja a gyereket van akinek már 10 ötöse van. holott más tárgyból esetleg a leerosszab- bak között foglal helyet. A nyelvtanuláshoz fokozottan szükséges a sikerélmény, ame­lyet sokan éppén a 100 szó mozgalommal szereznek meg. Az Intézet az ősszel tér át a kabinet rendszerű oktatásra. Ez számomra is fokozottan lehetővé teszi a nyelvi szem­léltetés bevezetését, a nyelvta­nítás hatásfokának emelését. Ez a további célom. R uzsányi János, KISZ-ta­nácsadó tanár is fiatalember. Pár hete tölti be e tisztet, is­merkedik a feladatokkal: — Eddig, amint hallottam, azért marasztalták el az isko­lát. mert nem adott önrendel­kezési joßot a fiataloknak, én most úgy látom, kicsit mintha több lenne ez a jog. mint amennyivel élni tudnak. Az iskolai mozgalmi munka alap­ja természetesen szerintem is az öntevékenység, amelyet azonban irányítani lehet és kell. Neveléssel elsősorban és nem adminisztratív eszközök­kel- A KISZ-re számítáni kell. mint partnerre. Ezt nem elég hangoztatni. Szerintem ellen­őrzött öntevékenységre van szükség, bízni kell a fiatalok képességeiben és érettségében. A KISZ-tanácsadó a fiatalok elvtársa. Ha ifjúsági, mozgal­mi rendezvényre megy, elv­társként menjen és ne tanár­ként. Ez a politikai oktatáso­kon való közreműködésére is vonatkozik. Az igazgató kez­deményezésére egyébként ezt úgy oldottuk meg a techni­kumban, hogy azokon a na­pokon. amikor oktatási szünet van. KISZ-foglalkozások zaj­lanak. A mi gyerekeink, úgy látom, e pár hét alatt, szeretik a mozgalmat, a munkát, ha látják. lemérhetik az ered­ményt, És ha maguk csinál­hatják. Remélem, sokáig fo gunk együtt dolgozni. (tóth) ismerelieriesziö napok Érsekvacékerten A balassagyarmati járás­ban minden évben megren­dezik az ismeretterjesztő na­pokat. Az idén április 2—9 között a IV. Járási Ismeret- terjesztő Napok rendezvényei­nek a lebonyolítására kerül sor Érsekvadkerten. Az első napon az ismeret­terjesztés jelenéről és jövő­jéről tanácskoznak, majd hét kiállítást nyitnak meg; Er- sekvadkert népművészetéről, a helyi termelőszövetkezet fejlődéséről, a műanyag fon­tosságáról, a rákbetegségről. Farkas András és Réti Zol­tán festőművészek alkotásai­ból, valamint a Csehszlovák Kultúra és az MSZBT doku­mentációs anyagaiból. Április 3-án megemlékez­nek hazánk felszabadulásá­nak évfordulójáról és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomról, majd Kolonits Ilona rendező ismertetője után le­vetítik a „Vörös jelek a ha­dak útján” című filmet. Küzdelem a rák ellen: er­ről a mindenkit érdeklő té­máról tart filmvetítéssel egy­bekötött előadást április 8- án dr. Varga Tibor főorvos Ezen a napon a járás 15 más községében is ismeretterjesztő előadások hangzanak el ko­runk legtöbbet emlegetett be ­tegségéről, a rákról. Mező- gazdasági tapasztalatcsere nap lesz április 7-én. A járás me­zőgazdasági szakemberei a korszerű szarvasmarha-te­nyésztés kérdéseit vitatják meg, majd megtekintik az érsekvadkerti termelőszövet­kezet állatállományát. Az ismeretterjesztő napok eseményeinek értékelésére és a balassagyarmati Mikszáth Kálmán művelődési ház Iro­dalmi színpadának műsorára az utolsó napon, április 9- én kerül sor. Tulínnn, árvácska... Százezer virág a parkokba Nagy a készülődés a salgó­tarjáni városi kertészetben. A tavasz rövidesen meghozza a jó időt. s hozzá lehet kezdeni a város szépítéséhez. A kerté­szeti dolgozók elvetették a vi­rágmagvakat, az egy nyári vi­rágpalántákat már tűzdelik az üvegházban, készítik a meleg­ágyakat. Megkezdték a város­ban az élősövenvek nyírását. Amint az időjárás lehetővé teszi, megkezdik a virágok és dísznövények kiültetését. Az idén 80—100 ezer virágot és dísznövényt ültetnek ki a me­gyeszékhely parkiaiba. A me­leg hatására a Lenin téren és a Fő téren hajtanak a tulipá­nok. Ide csaknem tízezer vi­rágzó árvácskát ültetnek a tulipánok köré. A kertészetben nem feled­keztek meg a soron következő ünnepekről sem. A nők nap­jára. a felszabadulási ünnep­re, május elsejére cserepes és vágott virággal kedveskednek a virágot szerető embereknek Különösen a nők napja előtt nagv a kereslet Néhány üzem például kollektív rendelést ád~**. virágra. De lesz elegen dő r -epes jácint, kék nefé- lej virágzó muskátli, horten­zia. rigót* szegfű, tulipán és térin'izetesen különböző cse­repes dísznövény. A rokkant rájár Én mondtam neki, minek töri magát annyira? Elég volt már, jobban szeretném ha pihenne, mert tudom, hogy beteges — így mondja a felesége. — Míg tudok, addig ón dol­gozni szeretnék. Ügy van ez­zel az ember, addig érzi uasztjosnak magát, amíg ten­ni tud, — ez viszont az em­ber véleménye. — Nem mondhatnám, hogy türelmetlen beteg lenne. Ö maga nem akarja beismerni, hogy valami baja van, de én es fenem. — Van fekélyem, meg a szívem is rendetlenkedett már, — szól közbe ismét Ko- hut Gyula. — Le is rikkan­tottak. Rokkant vájár lettem. Beosztottaik szivattyú mellé. Rokkant vájár. Ez a jelzó Nógradban a bányáknál elég sok ember neve mellett sze­repel a törzslapon. Egy ko­rábbi intézkedés jogos ked­vezményeket biztosít a szá­mukra, Mind olyanok, akik hosszú időt töltöttek a szen- falnál. Megviselte őket a munka és már nem képesek arra amire a fiatalok. — Az apám is bányász volt. Losonc mellett szület­tem, de négyéves koromban már idekerültem Somlyóra. Barakkban laktunk akkor. Tizennégy éves koromban vettek fel takarítógyereknek., de előtte két évet már dol­goztam az üveggyárban.. Harmincnégyben, 17 éves ko­romban kerültem földalatt; munkára és azóta, a katona­időt leszámítva, mindig ott dolgozom. — Szép idő harminchárom év. — Szép és mind ennél az egy üzemnél. Vérévé válik az embernek a pontosság Amikor menni kell. azért be­teg, ha esetleg nem mehet. Én itt szoktam meg kint ezen a telepen és nem is kivánito- zok be a városba még akkor sem, ha esetleg nyugdíjas leszek már — magyarázza — A bányavezető nemrég azt kérdezte: el tudnék-e vállalni csapatvezetőséget fenntartásnál, meg a felügye­letet? Nem erőltették csak kérték. Gondolkoztam rajta és most ott vagyok. A szi­vattyú mellől mentem oda. A héttagú fenntartócsoport zöme idősebb ember, rokkant vájár Bíró János, meg Búd- veszel János is. Kettős a fel­adatunk. Fenntartani az ala­gutat amiben van betonidom- kő, meg TH-s szakasz, de vagy ezerötszáz méter hosz- azúsagban fával biztosított! Ezt kell nekünk karbantar­tani. Amikor torlódás van be­segítünk a szállításnál is. Ál­landóan éjszakára járunk. Ezt a munkát akkor lehet végezni. — Ott jobb, könnyebb va­lahogy a levegő, mint a ba­nyában. Többször beszélge­tünk. Egyforma téma foglal­koztat bennünket. — Mi lesz, ha esetleg egyszer be <ell zárni a bányát? Ez is felme­rült már. Erre úgy véleked­tünk. nekünk nincs mitől tartani, minket már nehéz Lenne más területekre utaz­tatni. Legutóbb meg a kor­mányhatározat is megjelent. Az úgy szól, hogy még ked­vezményeket is kapunk. — mondja. Valóban, az áll. hogy a rokkant vájárok esetében minden föld alatt eltöltött öt év után egy évvel rövi­díteni lehet a nyugdíj kor­határt Kohut Gyula eseté­ben ez azt jelenti, hogy 5 éves létére már elérte a séd vezményt. — Tudja úgy van ezz« azért az ember, hogy akko örül, ha nem kerül rá so Tudom, a többiek is ezt tart ják. Mikor még nem lehe akkor az ember vágyik n de ahogy közeleg a nyugdíj; idő egyre jobban fél tőle - mondja. Emberi tulajdonság. Err lékszem nyugdíjasokra, aki az első pihenőnapot valf sággal betegen kezdték, mei kizökkentek a megszokó életritmusból. Hosszú idő ke lett amíg megtalálták azt elfoglaltságot, ami ismét 1« kötötte őket. — Sokan vagyunk rokkar vájárok Nógrádban, de úg érzem, eddig is valamennyi en megkaptuk azt amit törvény biztosít — mondji Sokan — nem közülünk - tartanak a jövőtől. En úg gondolom, vannak olyanok akik talán tarthatnak i. mert magatartásukkal okc adtak rá. A rendes, szorga más munkást mindenütt mes becsülik. Annak nincs mit« tartania. Késő délutánra fordul mé az idő, amikor elköszönün egymástól. Nekem befejezi dik a nap, neki még pihenni kell, hiszen éjszaka ismét ki zébe fogja a lámpást, fejér teszi a kobakot és megy mi szakra. így szokta meg évti zedeken keresztül, és ezéi ha kell, talán még a betej séget is eltitkolja, ameddi lehet. Csak egytől tart: h egyszer mégis nyugdíjba ke mennie. Hogy is lesz akkor Nem az érdekli elsősorba mennyit kap majd, hanem a hogyan lehet a nyugdíjassá got megszokni. Bódé János Se régi, se új... Elég, ha néhány órára leülünk beszélgetni gyáraink gaz­dasági vezetőivel, meggyőződhetünk róla: legtöbbjük igen ko­molyan veszi az új gazdasági mechanizmusra való felkészü­lést. Olyan ötletek, elképzelések látnak napvilágot, fogalma­zódnak meg, amelyekre a jövő szempontjából nagy szükség van. Mert 1968, merőben új helyzetet teremt a gazdálkodás­ban, az értékesítésben, új követelmények elé állítja a gaz­dálkodó egységeket Amilyen szerteágazóak a tennivalók, olyan tarka képet mutat egy-egy gyár, üzem ez évi tevékenysége, felkészülése. A Salgótarjáni Acélárugyárban már tavaly létrehozták az üzemgazdasági osztályt. Olyan tanulmányok kerültek ki, az itt dolgozók kezéből, amelyek már az idén is sók segítsé­get adnak a gazdaságvezetőknek, a termelés helyes irányának) kijelöléséhez. Kilenc hónapig tartott, amíg gyártmányonként, gyártmánycsoportonként kimutatták, hogy egy-egy export- termékük önköltsége mennyiben tér el a világpiaci áraktól mit kell tenniök a versenyképesség növeléséhez. Ilyen ma- gasszínvonalű elemző munkára azért van szükség, mert új módon közelíti meg a piac problémáit, számol a versenytár­sakkal és a lehetőségekkel. De azt is mutatja: a vállalati önállóság nem öncél, hanem csupán eszköz a népgazdaság anyagi és szellemi erőforrásai nak hasznosítására. Ez az út a követendő, nem pedig az, amit egyes gazdaságvezetők már ma folytatnak: ügyeskedéssel, mások becsapásával, különbö­ző fondorlatokkal akarnak magasabb jövedelemhez jutni. Az ilyen megalapozatlan, tudománytalan, reális fantáziát nélkülöző elképzelések tiszavirág életűek, de még így is károsak a népgazdaságnak. Olyan intézkedésekre, szervezés­re van szükség már most, amelyek nemcsak a ma problé­máinak megoldását segítik, hanem egyben útját is egyengetik a biztos jövőnek is. Egyik ilyen fontos tennivaló megyénk gyáraiban, üzemei­ben, a szervezeti mechanizmus felülvizsgálata, annak eldön­tése, mennyire felel meg az új követelményeknek, hol szük­séges változtatni, milyen új osztályt, vagy csoportot kell létrehozni, milyen hatáskörrel, jelleggel. Szükség van erre, mert a gazdasági döntések zöme 1968-ban gyárainkban, üze­meinkben születik meg. Ez viszont megköveteli, hogy az eddiginél még pontosabban határozzuk meg: melyik vezető­nek. mire terjed ki a hatásköre, miben illetékes dönteni, miért felelős. Ez legtöbb esetben új ügyviteli szabályzatot követel. Bár történtek lépések, de még mindig nem tisztázódott eléggé a nagyvállalatok és a gyáregységek viszonya. Annak eldöntése, hogy a megyében székelő gyáregységek — öblös- üveggyár, Síküveggyár, Bányagépgyár, Tűzhelygyár — miben és meddig illetékesek, az országos vállalat mit ad le hatás­köréből. A tapasztalható huzavona káros, megnehezíti a sok­oldalú felkészülést, s később kapkodáshoz vezethet, Húsba­vágó dolog, mert a minisztériumi irányítás alá tartozó gyá­runk többsége ilyen formában dolgozik. # Uj módon vetődik fel az áruértékesítés és az anyagbeszer­zés. A Salgótarjáni Acélárugyárban már hozzákezdtek a megrendelőkkel való közvetlen kapcsolat kialakításához. Ez kétszeres előnnyel jár. megismerik partnereik kívánságait, igényeit, ugyanakkor megteremtik a közvetlen szállítás le­hetőségeit. Kiszámították, hogy egyik jelentős gyártmányuk­nál, a közvetlen szállítás bevezetésével egymillió forintot ta­karíthatnak meg ebben az esztendőben. Üj szakemberekké! erősítik meg a kereskedelmi és értékesítési osztályt a Tűz­helygyárban, az Öblösüveggyárban, a Síküveggyárban, egyik- másik tanácsi vállalatnál. Különösen for.tos ez azoknál a vállalatoknál, ahol nemcsak belföldre, hanem külföldre is termelnek. Az idén tovább szűkítették a kiutalásos alapon történő anyagelosztást, bővült a szabadon vásárolható áruk köre. Ez azt jelenti, hogy aki előbb fedezi fel, kutatja ki, az ol­csóbb anyagbeszerzési piacokat, az jár jól. Receptet adni, sémákat felállítani nem lehet, mert a kínálkozó lehetőségek igen gyorsan és sok irányban változnak. Azoknak az üzemek­nek lesz majd nehéz, akik hozzászoktak a kényelmes anyag- beszerzéshez, a papíron való ügyintézéshez. A jövőben nem lesz, mód, a ma még divatos, de egyre kevesebb eredmény­nyel kecsegtető anyagbeszerzési módszerre: megrendeltük, megsürgettük, megígérték., utána jártunk. Az anyagbeszerzés új formája a pénzügyi mechanizmus reformját is sürgeti. Szőcs Gyula, a Salgótarjáni Acélárugyár üzemgazdasági osz­tályának vezetője mondotta: át kell formálni a számviteli rendszert is, mert nem mutatja, hogy valójában mennyi egy- egy termék előállítási ára. Pedig helyesen dönteni csak a re­ális tények birtokában lehet ' Már az elmúlt évek is figyelmeztettek, de a tavalyi és az idei világosan megmutatta: gyáraink létét döntően a gyárt­mányok színvonala határozza meg. Erről győződött meg olaszországi útja során Ürmössy László, az Acélárugyár fő­mérnöke. a nyugati országokban tett látogatása, Antal Gyu­la, a gyár igazgatója, a görögországi üzletszerző tevékenysé­ge során, Vincze János, a termelési osztály főnöke. Tanul­ságként leszűrték: annak a gyárnak, amely korszerű termé­ket gyárt, nem kell tartani a jövőtől, de baj lehet azokban az üzemekben, ahol elavult termékeket akarnak eladni. E tekintetben megyénk gyáraiban egy egészséges fejlődés­nek vagyunk a tanúi. 1966-ban a Salgótarjáni Acélárugyár­ban 116 új gyártmányt vezettek be. Közülük 44-et exportál­tak. A Bányagépgyárban elkészítették a szekrényes profilú süveggerenda null-szériáját. A Tűzhelygyár két új terméket „dobott” piacra. Az M. G. 101-es kétlángú gáztűzhelyet és a K. 150-es kétaknás tüzelésű kályhát. Reális annak hangoz­tatása, hogy a bel- és külföldi piacok. megtartása korszerű terméket kíván. A tények bizonyítják, hogy a mechanizmus már nem a ré­gi, de még nem is teljeseit új. Van benne ebből is, abból is. Ahogy előrehaladunk a részletkérdések kidolgozásában, úgy Jelennek majd, meg az új mechanizmust erősítő rendeletek, végrehajtási utasítások. Ezekről folyamatosan és széles kör­ben kell tájékoztatni a dolgozókat, a kisebb beosztásban te­vékenykedő vezetőket. De szólni kell arról is, amit a végre­hajtásért mindenkinek tennie kell. A megnövekedett szerepre való felkészülés megkívánja, hogy megyénk minden üzemében tudomásul vegyék: az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban kialakult széles kö­rű vita szakasza lezárult, most már a tetteké a szó. Ez je­lent igazi beleszólást a termelés irányításába, ez fémjelzi legjobban azt, hogy munkások és vezetők felelősséggel akar­nak dolgozni gyáruk gyarapodásáért, a gondtalanabb jövőért. . Venesz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom