Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-29 / 74. szám

1967 március 29. szerda NÖSBA D 3 JHaqdika, Ojözsnéni, mtg az aiizaag&k A két ló fürgén üget a könnyű, sárga homoíkfutóval. Az ülésen deresedé férfi, meg egy fiatal lány. A férfi a főagronómusa a szövetkezet­nek. A lány, Kiss Magdolna, kertésztechnikus. Harmadik éve irányítja Romhány ban a kertészet, a gyümölcs és do­hánytermesztés munkáit. Száz—száztíz asszony. Olyan leány, hogy valósággal ég a kezében a munka. Es ha va­lami nem sikerül neki, hát akkor sem ereszti búnak a fejét. Űjra kezdi. Most azért mégis irodaiammal mondja: — Másfélmillió forintot terveztünk a kertészetből, a gyümölcsösből, meg a do­hányból. •. -Tói megnyomtuk a ceruzát. Sok pénz ez száz holdról! De még mennyire. hogy sok! Talán nem is vállalja Kiss Magdolna, ha nem bí­zik annyira asszonyaiban. — Sose féljen Magdika — nyugtatja őt kezdettől fogva Sisa Jánosné, vagy ahogy a szövetkezetben ismerik. Bö­zsi néni. — Az asszonyok vállalják a munkát... El akartuk érni az idén is a szocialista címet... Az asszonyok még mindig állták szavukat. — Tavaly száznegyven hol­dunk volt. .. S a bevétel egymillió-hétszázezer... Majd háromszázezer forinttal több a tervezettnél — beszéli lel­kesen a lány. A távoli dohányföldeikről flott. Egész délelőtt ölezővel járta a szántást. Azért fá­radhatatlanul magyaráz: — Igaz, mi is megcsinál­tuk az asszonyokkal, amit csak lehetett... Még kísérle­teztünk is... Megpróbálkoz­tunk a palántatűzdeléssel, a műtrágyás permetezéssel. Si­került mind... Alig győztük szedni a termést. A szüretig most még hosz- szú az idő. Addig sok a ten­nivaló, sok próbát ki kell állniák a kertészeknek. így volt nemrégiben is. Hiába készítették el időben a me­legágyakat, a mag később ér­kezett, s az éppen kibúvó növényeket meglepte a hideg. Műanyag-felszóró a Pásztói Gépjavító Állomáson A mezőgazdasági gépjaví­tás eredményességének egyik fontos feltétele az alkatrész­— Vége a palántáknak — gondolta ijedten Kiss Mag­dolna. — Mit szól majd hoz­zá az elnök, meg a főagro- nómus? Az idő melegre fordult, és rendbe jött minden. A ker­tészek nem fáradoztak hiába. Az asszonyoknak vérükké vált a dolog, a verseny. Ha minden jól megy, akkor áp­rilisban kiültetik a szabadba a paradicsomot. Az ősszel pedig Kiss Mag­dolna egyetemi hallgató lesz. — Ha minden jól megy, — mondja, s derűsen nevet hozza. ♦ Sisa Jánosné még 1951-ben lépett a szövetkezetbe. Leg­inkább a szántóföldeken dol­gozott, s talán jó másfél esztendeig fejőgulyás is volt. Most már hetedik éve csa­patvezető a kertészeknél. Is­meri a munkát, az asszonyo­kat mind. Számon tartja, ha valaki hiányzik a csapatából, mert beteg. Anélkül, hogy valaki is szóvá tenné, megy és meglátogatja. Amúgy csendes, jóravaló asszony. A kkor hangoskodik csak. ha baj van a munkával. A hat­van nagy melegágy, vagy ahogy ők mondják, a kert ott van a falu közepén, szemben az irodával. Az asszonyok még februárban elkezdték benne a munkát. — Bizony, akkor indul­tunk — emlékezik vissza Bö­zsi néni. — A melegágyakat készítettük. Amikor a mag megjött, vetettünk... — Volt. elóg asszony? — Oh, nemigen kell itt sürgetni a munkára senkit — mondja. — Ahogy reggel fel­száll a dér. az asszonyok tud­ják, indulni kell... Itt talál­kozunk a kertben... — Téged nem tud megelőz­ni egyikünk sem. Jóformán éjjel nappal itt vagy! — Derék parasztasszony szól a homok mellöl. Márciusi fény­ben fürdik a leert. Az asszo­nyok, hatan-nyolcán lehet­nek. a rostákhoz hordják, keverik a melegágyi földet. — Most nincs itt az egész csapat — magyarázkodik Si sa Jánosné. Munka még nincs annyi, mint áprilisban, májusban lesz. Így aztán felváltva jön­nek az asszonyok. Rostálják a homokot, s ha kisüt a nap, felgöngyölik a gyékénytaka­rókat az ágyakról, megemelik az üveget, öntözik a fény felé törő, gyenge paprika, pa­radicsom növénykéket. A kút itt van a közelben, ám öt— hat vödör vizet felhúzni egy- egy ágyhoz, nem gyerekjáték. — Segítünk rajta Bözsi né­ni — inti türelemre a hábor­gó asszonyt Kiss Magdolna. Kiemeljük majd szivattyúval a vizet... Az asszony helyeslőén bó­lint, éppen úgy, mint amikor arról hall, hogy a nyáron Palotásra mennek majd. az öntözést megnézni. — Keresni mit tudnak? — Mikor, mennyit dolgo­zunk — felelik egyszerre töb­ben is. — A múlt hónapban 5,20 forintos órabérrel számoltak el bennünket — így Bözsi néni. Szívesen és jól dolgoznak. Tavaly a kertészeti munkák mellett, nyolc hold cukorré­pa és 60 hold kukorica be­takarítását vállalták az asz- szonyak. Az idén is harminc hold kukorica, öt hold cukor­répa, 50 hold aratás szerepel a kertészek munkavállalási lapján. Ezt vállalta a csapat. Sisa Jánosné, Sagyibó Rafael- né, Kiss Vendelné, meg a többiek. Bözsi néni csapata. ★ Mi van a többiekkel? Azt mondja Kollár János, a termelőszövetkezet elnöke: • — Nem is tudom mire mennénk az asszonyok nél­kül. Boda Béláné a gyümölcs- termesztő munkacsapatban dolgozik. Ami munka adódik a gyümölcsösben tavasztól, egészen szüretig; abban részt vesz. De emellett egy hold kukoricát, 400 négyszö­göl cukorrépát is vállalt. Le­kaszálják, felgyújtjk fél-fél hold pillangós és a rét fű­termését. S ha elérkezik az aratás ideje, akkor a gabo­nából két holdat Bodáék vágnak majd le. Ezt teszik Balázs Jánosék is. Két hold gabona, pillangós és rétiszé­na betakarítását kukorica és cukorrépa kapálást vállalt Balázsné. S ez az igyekezet, szorgalom jellemző az asszo­nyok többségére. — Nem is volt gondunk most sem a, területkiosztással. Már januárban megvolt min­den darab földnek a gazdá­ja — magyarázza az elnök. Minden szava tele van bi­zalommal. Hogyisne. A szor­galmas asszonyok kezében valósággal ég a munka. Vincze Istvánná Iskolások és az egészségügy A Magyar Vöröskereszt Nógrád . megyei vezetősége 1967 évben nyolc fő területen végez közegészségügyi felvilá­gosító, szervező munkát. Ezek egyike az ifjúsági vörös­keresztes mozgalom továb­bi szervezése, kiterjeszté­se. A korábbi évek ta­pasztalatai azt mutatják, hogy néhány általános, közép, vagy szakmunkásképző isko­lában a kampányszerű fel­adatokat jól megoldották, de következetes és folyamatos, órán kívül egyészségügyi ne- velcmunfeát nem végeznek. A megye 184 általános isko­lájának 60 százaléka kapcso­lódott be gyakorlatilag is az ifjúsági Vöröskeresztes mun­kába. A részvételi arány leg­alacsonyabb (30 százalék) a pásztói járásban. Az idén elsősorban szerve­zettségben és a versenymoz­galomban, valamint az okta­tó-, felvilágosító munkában kívánnak előrelépni. Az ifjú­sági vöröskeresztes csoportok számának csökkenése ellenére fokozatosan nő a bekapcso­lódó tanulók száma. Előbbre lépni ezen a téren elsősorban a kisiskolákban és a középfo­kú tanintézményekben szüksé­ges. A „Tiszta iskola, ren­des osztály” mozgalomban résztvevők száma két év óta csökken. Járásonként felmé­rik ennek okait és meghatá­rozzák a tennivalókat. Az if­jú egészségőr I. tanfolyamot elvégzők továbbképzését biz­tosították. A tanfolyamok befejző mozzanataként má­jusban, megyesizerte meg­szervezik az egészségügyi ve­télkedőket, elsősegélynyújtó versenyeket és a nyerteseket értékes tárgy j utalómban ré­szesítik. Pályázati felhívás az MSZMP Nógrád megyei bizottsága Marxizmus-Leninizmu» Esti Egyetemére Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága su 1967/68-aí tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egyetem következő tagozataira: 1. hároméves általános, 2. Kétéves szakosító, HÁROMÉVES ÁLTALÁNOS TAGOZAT A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második év­folyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetét tanul­mányozzák. Negyedévenként beszámolót, félévenként vizs­gát, évenként szigorlatot tesznek. A tanulmányi eredmé­nyekről, illetve a egyetem elvégzéséről végbizonyítványt kapnak, ennek törvényes elismerését az 1088,1957. sz. korm. rendelet biztosítja. A jelentkezés feltétele: egyetemi, közép­iskolai, vagy marxizmus—leninizmus esti középiskolai vég­zettség. A esti egyetemnek Salgótarjánban és Balassagyar­maton működik hároméves tagozata. KÉTÉVES SZAKOSÍTÓ TAGOZAT A jelentkezők a következő szabadon választható sza­kokon tanulhatnak: filozófia, politikai gazdaságtan, nem­zetközi munkásmozgalom története. A jelentkezés feltétele: egyetemi, főiskolai vagy marxiz­mus—leninizmus esti egyetemi végzettség. A tagozat hallga­tói negyedévenként beszámolót, félévenként vizsgát tesz­nek. Az eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. VIL 2. sz. korm. rendelet értelmében főiskolai oklevelet nyer­hetnek. Szakosított tagozatok Salgótarjánban működnek. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. A különbö­ző tagozatokon hetenként egyszer meghatározott napon és időben kötelező előadás, vagy osztályfoglalkozás van. Tandíj egy évre 170 Ft, amely két részletben fizet­hető. A marxizmus—leninizmus esti egyetem mindkét tagoza­tára pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A jelentkezők mindkét tagozaton felvételi vizsgát tej­nek. A felvételi vizsgák ideje: 1967. április 20. és május 20. között. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási és városi pártbizottsághoz kell benyújtani. A pályázathoz szükséges kérdőívet, valamint a felvételi vizsga anyagát képező kérdéseket a pártbizottságoknál és az esti egyetem igazgatóságán lehet szerezni. A pályázatot 1967. április 15-ig lehet benyújtani. MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Javaslat az állattenyésztési központok kialakítására Az új giazdasógiránylitásd rendszer az eddiginél nagyobb mértékben ösztönzi a termelő­szövetkezeteket a jövedelme­zőbb gazdálkodásra, állóesz­közeik jobb kihasználására, az állattenyésztés színvonalának emelésére. Dr. Gelencsér Fe­renc, a felsőpetényi tsz el­nöke, Kaliczka István, a tol- mácsi tsz agronónusa, Szi­kom András, a rétsági tsz el­nöke, valamint agronómusa: Paksi Péter nem keveset töp­rengett azokon az akadályo­kon, amelyek a szarvasmarha­tenyésztés kibontakozását ne­hezítik. A fogand: a megfele­lő számú férőhelyek hiánya. Diósjen ön, Nógrádon, Teres­kén, Romhányban, Nagyoroszi­ban, Nézsán sokkal több bor­jút lehetne növendékké nevel­ni, mint napjainkban. A bánki termelőszövetkezetben kiszá­mították, hogy százhúsz férő­helyes növendékistállójuk — éves átlagban — csak tizenöt —húsz százalékig kihasznált. Szinte önként adódott a javas­lat: a kellő adottságú termelő­szövetkezetekben alakítsanak ki borjúnevelő központokat. Ezekben a centrumokban al­kalmazni lehetne az itatásos borjúnevelés bevált módszerét, amely nem csak harminc szá­zalékkal olcsóbb a hagyomá­nyosnál, de a tbc-mentes ál­lomány kialakításának is ha­tékony eszköze. A központokban felnevelt növendék szarvasmarhát — előzetes megállapodás szerint — vagy a borjakat a cent­rumba beszállító tsz-he jut­tatnák vissza, vagy más, rá­juk igényt tartó tsz-eknél ér­tékesítenék. A kosos érdek mást kíván Felcsigázott kedélyek nyomában Mátra keresztesen A NÉHÁNY HÓNAPPAL ellátás zavartalansága. A gaz­daságos gépjavítást viszont az is befolyásolja, hogy mennyi alkatrészt újítanak fel egy-egy üzemben. Az al­katrész felújítás elengedhetet­len', s éppen ezért fordítanak erre nagy gondot a Pásztói Gépjavító Állomáson. A DT lánctalpas traktor szere­lő-javító szalag hibafelvételezöi tíznaponként előre megad­ják a f e 1 ú j í tóm ű he! ynek az igényekéi. Ennek alapján a felújítók már előre elkészí­tik a felújított alkatrészeket. Egyelőle 24 féle alkatrész felújításával foglalkoznak. A felújított alkatrészeket rak­tározzák, s a javítás igényei­nek megfelelően használják fel. A kisebb, könnyebben előállítható darabokat saját- magúk készítik ei. Sok gondot okozott az egyes csapoknak, csapágytartóknak a helyrehozása. A kopott csa­pokat hegesztése* felrakással próbálták rendbehozni, azon­ban ez kevés esetben vált be. Egy csapásra megoldja eze­ket a gondokat a napokban érkező műanyag-felszóró be­rendezés alkalmazása. E be­rendezés segítségével a kopást müanyagbevonattal pótolják, s erre a bevonatra préselik fel a csapágyakat. A tapasz­talatok szerint a műanyag­fém kötése,' tapadása kielé­gíti a követelményeket. A csaknem százezer forintos be­rendezés lényegesen meggyor­sítja és olcsóbbá teszi az al­katrészek felújítását. ezelőtt elindított lavina még ma sem állt meg Mátrake- resztesen. Változás csupán any- nyi, hogy a korábbi kisebb csoportosulás után már csak néhány ember hangoskodása, hangulatkeltése zavarja a kis község lakóinak nyugalmát. A vélt panasz már eljutott or­szágos fórumokhoz, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke pedig fogadta a mátrakeresztesiek ,.küldötteit’’. A falu összes lélekszáma alig éri el a hétszáz főt, lvét—há­rom ember viszont ezek „ne­vében” beszél, követel, járja a hivatalokat. Hovatovább már ott tartanaik, hogy egyszerűen azt követelik: Mátrakeresztest csatolják Heves megyéhez, ön­állósítsák a községet, avagy pedig tartozzék Mátraszentim- réhez. Hangulatkeltésük, a fa­lu nyugalmának zavarása rendkívül káros. Miről is van szó tulajdon­képpen? Arról, hogy az erdő- gazdaság egy nagyobb szabású erdőrendezést hajtott végre, s mivél a Mátrakeresztest öve­ző hegy állami .tulajdon, be- kebelezWe került az a kis rész is, amit eddig a mátra- keresztesi gazdák legelőnek használtak. A községben Körül­belül ötven szarvasmarha van. Senki nem vitatja a legelő szükségességét. Azt is tudjuk, hogy a község lakói— amióta csak létezik Mátrákeresztes — az erdőből élnek meg, fakiter­meléssel, fakanálkészítéssel foglalkoznak. Ma is ötven fakanálkészítő kisiparos te­vékenykedik a faluban. Meg­élhetést biztosít a község la­kóinak a fuvarozás —r huszon­két pár ló található —, s nem­csak a tehenek legeltetéséhez hanem a lovak takarmányel­látásához is szükséges a legelő. Mindezt tudják az arra il­letékes emberek. Keresik is a megoldást, a jogos panasz or­voslásának módját. Természe­tesen mindehhez időre, nem utolsó sorban pedig türelem­re van szükség. Mátrakeresz- tesen két-három ember ezt nem veszi tudomásul, hangu­latot kelt, lehet, éppen önös érdek miatt. Azt hangoztatják, hogy egyes tanácstagok „elad­ták” a falut, az „anyaközség”, Hasznos peilig nem tudja biz­tosítani az emberek foglalkoz­tatását. Vegyük csak sorjába. „Elad­ták” a falut a tanácsban ed­dig is hűségesen tevékenyke­dő, a választópolgárok érde­keit hűen szolgáló tanácsta­gok? Bizony el! Mert éppen a korábbi tanácstagok — aki­ket most is megválasztottak a falu becsületes emberei — a forintok százezreit szerezték meg a község számára. A falu utcáin ma már higanygőz lám­pák világítanak. Üj, kéttan- termes iskolát építtetett az ál­lam. A nagyobb lélekszámú Hasznosnak még ma sincs mű­velődési háza, de Mátrakeresz- tesnek van! Mozival, ping­pong-teremmel együtt. Elké­szült az új italbolt, most épül 200 ezer forintos költséggel az új üzlet is, amit még ebben a hónapban átadnak rendelteté­sének. Az orvosi rendelőt is az elmúlt év nyarán kapták a keresztesiek, hogy csak néhány dolgot említsünk. Eladták a falut, mert a közösségért dol­goztak, a község javát szolgál­ták, a falu gyarapodását segí­tették elő? És ezeket az ál­lam, Nógrád megye adta szá­mukra! Hasznos nem tudja biztosí­tani az emberek foglalkozta­tását? Nem bizony úgy, aho­gyan ezt eddig tették. Mert mindenki emlékszik még arra. hogy cséplőcsapatot szervez­tek a közös gazdaság számára. Hangoskodó, „jó tanácsadó” akkor is volt, s ez a csapat a munka megkezdése után ha­marosan feloszlott. Vagy egy másik. A hasznosi termelőszö­vetkezetben az elmúlt évben is több, mint ötvenezer forint értékű cseresznye ment tönk­re, mert a beérés után nem volt, aki leszedje, a kereszte­siek pedig semmi hajlandósá­got nem mutattak arra, hogy segítsenek, s ezzel pénzt is keressenek. Persze, azt akarja né­melyik tanácstag, hogy a „közösbe” vigye az embereket. Az elgondolás rendkívül ér­dekes, é> a közösség hasznát szolgálná. Hiszen egy faipari ktsz létrehozása mindenkép­pen megmentené az embere­ket a sokszor előforduló anyaghiánytól, a közösen ké­szített fakanál; vagy más ter­mék értékesítése pedig intéz­ményesen lényegesen könv- nyebb lenne. Több, nagyobb kereset jutna a ma még egyé­nileg, családi alapon tevé­kenykedő kisiparosoknak is Lehetne az érveket tovább sorolni. Egészen odáig, hogy a fuvarosok számára Pásztó és környéke biztosítja a megél­hetést. s Pásztó, vagy Salgó­tarján mint járási, illetve me­gyei székhely lényegesen kö­zelebb van, mint Gyöngyös, vagy Eger, az ügyes-bajos dol­gok intézése is könnyebb es gyorsabb. ..Mostohagyerekek a mátra­keresztesiek” — hangoztatják. A felsorolt létesítmények mást bizonyítanak. Az elmúlt négy év során 39 új la Írás épült a kis községben, számosat felújí­tottak. Ma már itt is négy te­levízió, nyolcvan rádió és megannyi újság található. Ezek az emberek életkörülmé­nyeinek lényeges javulását bi­zonyítják. Tegyük fel most a kérdést: mostohagyerekek-e a mátra­keresztesiek, eladták-e a falut a becsületesen tevékenykedő tanácstagok? A válasz egyér­telmű, mégpedig az, hovv ne n* Valamennyien a közösség lá­váért dolgoztaik és a közös ér­dek más. nem az, amit né­hány elégedetlen, zsörtölődő kíván. -0} EGY LEGELÖGOND MEG­OLDÁSA nem lehet ok han­gulatkeltésre. Nem, mert okos, megfontolt szóval gyorsabban lehet előbbre haladni, amint azt máris tették a megyei ta­nács vezetői. Orvosolják a jo­gos panaszt, aminek tör-éh vés útja van. Ez az út nem a k-he­lyek jogtalan, s alaptalan szí­tása. A mátrakeresztesiek nagy többsége, ezt reálisan így is látja. Somugyvári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom