Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

1967. március 23. esfl törtöt? WÖSRÍC Hat plüss kettő**. Pártklnfook Egymásnak ellentmondó, egymást erősítő vélemények csapnak össze a Nógrád me­gyei Textilipari Vállalatnál, amikor a hat plusz kettő, azaz a folyamatos munkaszervezés kerül szóba. A vezetők egyöntetűen vall­ják: igen előnyös a dolgozók­nak. A munkások egyike-má- sika a jó oldalak elismerése mellett hozzáfűzi: sajnos min­den hónapban két vasárnap is kell dolgozni... * Tóth Béláné öt éve dolgo­zik a vállalatnál. Azt mond­ja: — A folyamatos munka­szervezés bevezetésével több lett a szabad időm. Engem nem zavar, hogy vasárnap is kell dolgozni. Ha délelőttös vagyok, akkor a délutánom szahad, ha pedig délelőttre jö­vök, akkor a délután a csa­ládé. Van egy kislányom, az idén érettségizik, ő sokat se­gít nekem. Nekem tetszik a hat plusz kettő. A két szabad­napom egyikén elvégzem a háztartási munkákat, a mási­kon pedig pihenek. A férjem­mel is beszélgettünk az új módszerről, az ezzel kapcso­latban kialakult helyzetről. Azt válaszolta: — Ha neked jó. ne­kem nincs ellene kifogásom. Nekem pedig jó ... — Férjem tanácstag, ő mondta, milyen sok asszony, lány vár elhelyezésre. Jó, hogy vezetőségünk megszer­vezte a folyamatos üzemelte­tést. Igaz. nem mindenkiből váltott ki lelkesedést, mert vasárnap is kell dolgozni. De kérdem? Mi a fontosabb: 120 asszonynak, lánynak legyen munkahelye, keresete, vagy odahaza tétlenkedjék, éljen a férje, vagy szülei nyakán? Egyesek azt mondhatják: könnyű neked, mert van egy érettségiző lányod, aki min­dent megcsinál. Ez igaz! De az is, hogy a két vasárnapnak csak az egyik része foglalt. Vagy a délelőtt, vagy á dél­után. Vajon akkor is csak a hátrányait néznék az új mód­szert kifogásolók, ha holnap ezt mondaná a vezetőség: min­denkinek legyen meg egy hó­napban a négy szabad vasár­napja, de 120 asszonyt, lányt el kell küldeni. Tírátok esett a választás. Biztos méltatlan­kodnának: miért éppen én, mi­ért nem a másik — fejti ki véleményét Molnár Istvánná, aki hatodik éve dolgozik az tizemben. ★ nap pihen. Ha nem volnék a pénzre ráutalva, lehet, hogy leszámolnék. A fiam katona, házat építettünk, annak az árát kell törleszteni. Egyéb­ként próbálkoztam ón már a termelőszövetkezettel is,, öt évig dolgoztam ott. — Ezek szerint semmi elő­nye sincs az új munkaszer­vezésnek? — Azt nem állítom. Én is jobban kipihenem magam. Szabad időmet otthon, a csa­láddal töltöm, szórakozni nem Íárok, inkább Olvasok. * — Jó volna a hat plusz ket­tő, mert több a szabad idő és két nap alatt jut alkalom a házi munkára és a pihenés­re. Szokatlan, hogy vasárnap nem vagyak egész nap otthon a gyerekekkel. Ez hiányzik nekem. Lehet, hogy később megszokom. Aztán mi nem ét­kezünk üzemi konyháról. Ha vasárnap dolgozom, altkor már szombaton meg kell főznöm. Most még megtehetem, de nyáron már nem, mert a nagy melegben megromlik az étel. Mit szólt ehhez a férjem? — ..Ha tetszik neked, akkor ma­radj”. Én nagyon szeretek itt doleozni. keresetemmel Is elé­gedett vagyok, eszembe sem jutott, hogv leszámoltak — mondja Géczi Mihályné. * Lehoczki Julianna és Szarvas Klári egy dologban megegyez­nek: a fiataloknak nem elő­nyös. mert a rendezvények általában szom,baton és vasár­nap vannak, emiatt a hét- közben kapott szabadnapot nem tudják úgy hasznosítani, mint a családos édesanyák. Szarvas Klári még hozzáfűzd: — Van ebben azért sok jó is. Később majd jobban lát­juk az előnyeit. Ezért ne ha­markodjuk el a véleményün­ket. A délutános műszak dolgo­zói közül is szót váltottam né- hárnnyal. Balcza Károlyné, Ba- gyinszki Ferencné, Gregus Ist­vánná a keresetre panaszkod­tak. Kevesellték a napi 20—22 forintot. Elmondták, hogy 500 forintot kerestek a múlt hó­napban. — Nem tévednék? — kér­deztem. — Nem! — erősítették egy­behangzóan. Kiderült, hogy „tévedtek”. íme a bizonyíték. Balczáné januárban 1109 fo­rintot vitt haza és 106 fo­rint táppénzt, februárban 19 munkanapot dolgozott, ezért 844 forintot kapott. Bagyinsz- kiné januárban 1120 forin­tot vett fel, egy napig sza­badságon volt. Februári kere­sete 936 forint. Gregusné ja­nuárban 17 napot dolgozott, és erre az időre 571 forintot fizetnek neki. Táppénz címén 373 forintot vett fel. Február­ban 823 forint volt a boríték­jában. Még ide kívánkozik mű­vezetőjük megjegyzése: — ha szorgalmasabbak volnának, több lenne a keresetük is. A többi felvetésre Kálmán Józsefné igazgató a követke­zőket válaszolta: — A folyamatos üzemeltetés bevezetésével a korábbi 52 nap helyett 102 napot pihen­hetnek évente a dolgozók, ugyanakkor nem 45, hanem csak 40 órát dolgoznak heten­ként. alapkeresetük nem csök­ken, 16 százalékos bérpótlékot kapnak azért, mert odahaza pihennek, egy évre előre tud­ják, mikor lesznek szabadna­posak. Januárban az egyes műszak dolgozói hét szabad­napot kaptak, februárban nyol­cat. A kettes műszak dolgo­zói nyolc szabadnapot kap­tak januárban és februárban is. A harmadik és negyedik műszak februárban hat sza­badnappal zárta a hónapot. * Várható volt, hogy külön­bözőképpen fogadják az új helyzetből eredő változást. Lesznek olyanok, akik minden­ben hibát keresnek, igyekez­nek a jót is rossz színben fel­tüntetni, lesznek ellenzői is a kezdeményezésnek, olyanok, akik csak a „hallottam” alap­ján mondanak majd véle­ményt. Egv dolog azonban már most is világosan látszik: a folyamatos üzemeltetés be­vezetésével helyes útra lépett a vállalat vezetősége, s eb­ben őt támogatni, bátorítani kell. Tulajdonképpen hadat üzent a régihez való ragasz­kodásnak, s megteremtette a feltételeket a IX. pártkong­resszus határozatának megva­lósításához. Ezért pedig dicsé­ret, elismerés jár. Ez persze nem jelenti azt, hogy a ta­pasztalatok birtokában a je­lenlegi módszert nem kell tovább finomítani. Venesz Károly a megyében A századot a technikai for­radalmon kívül sok más jel­zővel is illetik. A klubok szá­zada is a mostani. Sokak szemében ez csak olcsó szó­rakozási lehetőség. Elsősor­ban azonban társadalmi ren­deltetése van: azonos körhöz tartozók vitafóruma, nézetek, felfogások tisztázására a nyil­vánosság előtt. S akiben meg­van az igény, a szellemi ér­deklődés az új ismeretek iránt, az szívesen vonzódik a klubélet felé. Hogy aztán a klub szórakozási lehetősé­geket is nyújt, az külön eré­nye, de egyáltalán nem cél, csupán kellemes mellékkö­rülmény. Szolgálja az ottho­nosságot, a közvetlenséget. Megyénkben elég sok klub működik. Egyik-másik jelen­tős népművelési szerepet vál­lal és teljesít.De mi tagadás, néhánynak a működése for­mális.. Az igények fordított sorrendjében jöttek létre. Va­lahogy úgy, hogy előbb a gomb lett, azután kerestek hozzá kabátot. Elég sok ér­ték, szellemi kellék, segítő eszköz hever igy parlagon. Ahol a klubokat így hívták létre ,ott nem tisztázták a legalapvetőbbet: az igényt. Ki részére létesül? — Mit nyűit, programot, hasznos elfoglalt­ságot? Vannak tehát tapasz­talatok a klubok tekinteté­ben jók és rosszak is. Mindezt most figyelembe veszik ott, ahol a községi pártszervezetek a fejlődő politikai aktivitást, érdeklő­dést tapasztalva pártklubokat hoznak létre. A kezdeti lé­pések már korábbi időkre nyúlnak vissza. Érsekvadker- ten és más községekbe pergő, színes előadásokat tartottak pártbizottsági munkatársak szép számú hallgatóság előtt. Ez volt a kezdet, s a közvet­len beszélgetések, a baráti jellegű viták arra mutatnak, szívesen töltik itt az időt es­ténként a falvak kommunis­tái, de a politikai kérdések iránt érdeklődő pártonltívü- liek is. Mátranovákon, a községi kultúrházban szervezett ke­reteket, formákat adtak a párklub működésének. Az el­készült munkatervből olvas­hatjuk: „A pártklub létreho­zásával azt a Célt tűztük ma­gunk elé, hogy a párthelyiség legyen a község politikai vi­tafóruma, ahol mindenki sza­badon nyilváníthatja vélemé­nyét, ahol a felvetődő kér­désekre választ kaphat. El kívánjuk érni ,hogy a lakos­ság minden rétege bizalommal forduljon hozzánk, hogy pártunk politikájának minél nagyobb tömeget tudjunk megnyerni, s munkánkkal elő­segítsük a tömegkapcsolatok szélesítését.” Szép, nemes el­határozása, s valóra váltása nem kevés erőfeszítést kí­ván. A klub munkaterve nem­csak általánosságban tűz ki célokat, hanem június 30-ig elkészítették a részletes prog­ramot is. Ilyen előadáscíme­ket olvashatunk többek kö­zött: „Hogyan szabadult fel Mátranovák? A mátrano- váki bányaüzem helyzete és jövője. Az új gazdasági me­chanizmus, Víz- és talajvede­lem Mátranovákon.” Elhatá­rozták a Budapesti Nemzet­közi Vásár megtekintését és a tapasztalatok megbeszélését. Sor kerül helytörténeti kiál­lításra, amely bemutatja a felszabadulás óta bekövetke­zett fejlődést. Gondoskodnak előadókról is. A témákhoz a legilletékesebb szakembere­ket, politikai, közéleti szemé­lyiségeket kérnek fel előadó­nak. Tartalmas terv, szép kez­det és amennyiben az elha­tározásokat beváltják, való ban rászolgálnak az elisme­résre. A pártszervezet hozta létre a klubot, de szívesen látnak ott minden érdeklő­dőt. Sikert a nemes küldetéshez! G. E. Több a baromfi és a tej,, test a szarv asharma-tanyész­Több éves tapasztalat már, | hogy az év első hónapjaiban elért felvásárlási eredmények rosszabbak az időarányosnál, s a felvásárló szervek év vé­gére fokozatosan pótolják le­maradásukat. Az idén az eddigieknél is kedvezőtlenebb a helyzet. Az előző évhez viszonyítva csupán baromfiból és' tejből alakult jól a kezdés, a többi cikk felvásárlásánál az év első két hónapjában súlyos lema­radás tapasztalható. A hízott sertés felvásárlás: 898 darab, az előző évinek alig harminc százaléka. A vissza­esés következménye az előző évinél sokkol kisebb közpon­ti abrak támogatásnak, mert a tavalyi eredményeket 1300 va­gon központi abrakmegsegi lés­sel sikerült elérni. A távlati elképzelések sze­rint ugyan csökkenteni kell az abrakigényes sertéstenyész­tés javára, de a csökkenés je­lenlegi üteme sokkal gyorsabb a vártnál. Vágómarhából márciusig 1291-et vásároltak fel, éz az előző évinél húsz százalékkal ugyancsak kevesebb. A csökkenés összefügg azzal, hogy a tsz-ek 1966-ban igye­keztek az alacsonyabb súlyú hízómarhát is ériékesíteni a zárszámadás érdekében ás a hízómarhákból a tenyésztésre alkalmas üszőket tenyésztésbe fogták. A felvásárlás csökkenése el­lenére az átlagsúly több mint 30 kilóval növekedett és emel­kedett az exportmarha érté­kesítés Is. Étkezési tojásból eddig egy­millió 427 ezret vásároltak fel, 14,4 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A csökkenésben több ténye­ző szerepet játszik: csökkent a tsz-ek törzsállománya nőtt a tenyésztő j ás -ér téli esítés, emel­kedett a lakosság önfogyasztá­sa, nem elég aktív néhány helyen az fmsz-i felvásárlók munkája, a felvásárlási ár- csökkentés gyorsabb volt, mint a termelés felfutása. Baromfiból 1119 mázsát vá­sároltak fel, csaknem kétszer annyit, mint 1965 márciusáig. A baromfi/nevelési kedv a fennálló abrakhiány és egyéb okok miatt visszaesett, és a további hónapok kilátásai már annyira sem kedvezőek, mint az első két hónapé volt. Tejből a 27068 hektoliteres felvásárlás, 23 százalékkal jobb az előző évinél. A tsz-ek jó szálas és lédús takarmánytar­taléka biztosíték a további jó eredményekhez, tejterme­lésből jelentős növekedésre le­het számítani. Teleki Józsefné azzal kezdi: — Nekem mindegy. Kisfiámra, Józsikára addig is a nagymama vigyázott. Férjem keveset van vasárnap odahaza, mert fut­ballozok. Annyival jobb a hat plusz kettő, hogy többet tu­dok pihenni, jobban be tudom osztani a házi munkát. ★ Menczel Józsefné a vállát vonogatja. látszik rajta, nincs Ínyére az új helyzet. Kisvár­tatva ezt módja: — Akinek dolgozni kell, annak mindegv. hogy vasárnap, vagy hétkö.z­Példamutató úttörők Kedden a koradélutáni órák­ban a Nógrád községbe veze­tő országúira, a tölgyfaerdők­ből sűrű füstöt terelt a szél. Szemben két úttörő jött ke­rékpáron, a íüstgomolyaghoz érve leugrottak járművükről, és az erdőbe rohantak, és önfeláldozóén oltották az egyre terjedő avartüzet. Hosszas küzdelem utón si­került megfékezni a tűz elha- rapózását, így mindössze fél- holdnyl területen tett kárt a tűz az aljnövényzetben és a fákban. A két kis hős berkenye! fiú, Súlyán Miklós és Alexa János, a nógrádi általános is­kola nyolcadik osztályos tanu­lói bátor helytállásukért dicsé­retet érdemelnek. beruházásainkról jelentjük mindig kíséri a régi hiba ipari Még •Alig egy hónalja, hogy la­punk fogia’kozott a ZIM Sal­gótarjáni Gyáregységének re­konstrukciójával. S, hogy új­ra és újra visszatérünk ra. annak oka ipari beruházá­saink rákfenéje: a kivitelezés elhúzódása. Az, hogy vala­melyes változásról most. szá­mot adhatunk, túlzott várako­zásokra nem jogosít. A jelek szerint végre dűlőre iut az építkezést legfőképpen aka­dályozó lakatos szerkezetek hagy részének gyártása. Az ÉM Borsod megyei Építőipari Vállalatának lakatos üzeme el­készít mintegy kétmillió-négy­százezer forint értékű szerke­zetet. A részletes gyártási program megbeszéléséi-e Mis­kolcon kerül sor. A Nógrád megyei vállalat, a feladat tel­jesítésének össztönzéseként, főhatóságának engedélyével ötvenezer forintot átad sóját béralapjából testvérvállalatá­nak. Ez a megrendelés összes bérköltségének mintegy ne­gyed». a ritka „előzékeny­ség” remélhetőleg eléri a ha­tásét A borsodi üzemtől kért áruk nem teszik ki a rekonst­rukcióhoz szükséges vala­mennyi lakatos szerkezet ösz- szes mennyiségét. A fennma­radó előállítására a többi kö­zött a Nógrádi Szénbányásza­ti Tröszt nagybátonyi szolgál­tató üzemét kérték fel. A többi között, mert a vállalat tárgyal több gépjavító állo­mással, és például a budapes­ti Villamosszigetelő és Mű­anyaggyárral is. Ami az üzemi csarnok vas- betonelemeit illeti, az értesü­lések szerint az ÉM. 31-es számú Építőipari Vállalatá­nak tiszaszederkényi előre­gyártó üzeme megkezdte a ZIM-rekonstrukcióhoz szüksé­ges elemek előállítását. Re­mény van arra. hogy májusban meg lehet kezdeni a csarnok szerkezetének szerelését. Még mindig tisztázatlan az épület hőszigetelése. A kifogásolt bitumoperllt alkalmazásával kapcsolatban jelenleg az ÉTI folytat technológiai kísérlete­ket, amelyekről március vé­gére ígérték az összefoglaló jelentést. Ugyancsak rende­zetlen a vasúti átépítés prob­lémája is. Erre vonatkozóan még tervek sem állnak ren­delkezésre, s ez máris veszé­lyezteti más, a rekonstruk­cióhoz tartozó objektumok időben való kivitelezését. Az Öblösüveggyár rekon­strukcióján mintegy tizeri- négymillió forint értékű mun­kát kell elvégeznie a Nógrád megyei Építőipari Vállalat­nak. Az idei feladatok kivi­telezéséhez már hetekkel eze­lőtt hozzá is láttak az építők. Bár ezen a rekonstrukción is akadnak anyag és szerelvény- ellátási problémák, az alapve­tő gondok — legalábbis egyelőre — mégis más ter­mészetűek. A hatos csarnok átépítésének alapozásához pél­dául csak akkor lehet végle­ges építészeti terveket csinál­ni, ha a régi épületeket el­bontják, az alapok mentén feltárásokat végeznek. hogy világosan lássák a tervezési determináló adottságokat. Akármí’yen furcsán is hangzik azonban, az ilyen nehézségeket könnyebben el­viselik az építők, mint ami­kor az anyagellátás szinte át- törhetetlen akadályaiba üt­köznek. A balassagyarmati traktorfülke-üzem építésénél például már előre félnek at­tól, hogy késni fognak a szer­kezet acél főtartói. Az üveg­fal és a fölülvi lágitók lakatos szerkezeteinek elkészítését a Nógrád megyei Fémipari Vál­lalat magára vállalta. Jóval később jelentette be igényét az anyagra. Márpedig, ismer­ve az efféle áruk beszerezhe­tőségének nehézségét nem ártott volna az anyag meg­rendeléséről már tavaly gon­doskodni. Az építést kivitele­ző Nógrád megyei Építőipari Vállalatnak az idén, kijelölés szerint tizenötmillió forint ér­tékű munkát kellene a ba­lassagyarmati üzemen produ­kálnia. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nagyüzemi csarnok építését be kell fe­jeznie, egy raktárcsarnoknak pedig a szerkezetét kell össze­állítania. Az építők házalóján most azt mondják, ha csak csoda nem történik — már­pedig az anyagellátás tekin­tetében rég elszoktunk a cso­dáktól — könnyen előfordul­hat, hogy a kijelölt tizenöt- millióból hét—hét- és félmil­lió lesz csupán. Némileg vidámabban halad a munka a Síküveggyár új edzőüzemének építésén. Á Fémmunkás Vállalat meg­kezdte az üvegfal szerkezetek szállítását, sőt érkeznek már a fölülvilágítók keretei is. Ha minden jól megy, az épület váza rövidesen teljesen elké­szül, hozzá lehet fogni a bel­ső építészeti műveletedhez es külső tereprendezéshez, útépí­téshez. Az építők tervei szerint saját feladataikkal szeptem­berre végeznek, ami még nem jelenti azt, hogy az idén dol­gozni is fog az edzőüzem, a változatosság kedvéért itt az okoz problémát, hogy az üzem belső berendezéseinek beszer­zése körül még mindig tart a huzavona. Az üzem felaaaia: mmol több koziezedesi üveget gyártani. A hazai és export­célokat szolgáló autóbuszok és vasúti kocsik jelentős részé­hez ma jobbára importból biztosítja a népgazdaság a kü­lönlegesen edzett ablaküve­get. Tekintve, hogy ezért, az áruért általában dollárra!, vagy más kemény devizával keli fizetni, jót tenne az or­szág külkereskedelmi mérle­gének, ha a salgótarjáni üzem minél hamarább megkezdhet­né tevékenységét. Túlzottan messzemenő kö­vetkeztetéseket a jelenlegi helyzetképből nem szándé- kunk levonni. Az azonban kitűnik, a népgazdaság terme­lő beruházásokra fordított forintjai továbbra is megiehe- tően lassan térülnek vissza. Ez volt az ilyen beruházások alapvető hibája a korábbi esztendőkben, s a salgótarjá­ni ipari beruházásokat tekint­ve, nem hozott lényeges vál­tozást 1967 sem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom