Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-14 / 38. szám
4 %T) ítm február 14. Vedd Yálaüizlók kérdeztek a tanács válaszol ŰJ BIZALMIAK Befejeződtek a szakszervezeti bizalmi választások megyénk valamennyi üzemében, és » régi aktivisták mellé újak is kerültek a dolgozók bizalmából. A salgótarjáni tanácstagi jelölő gyűléseken a választók számos javaslatot vetettek fel, több gond megoldását sürgették a városi tanácsol. A felvetett kérdésekre Lengyel József, a Salgótarjáni Városi Tanács VB elnökhelyettese vála- «zolt. Katona János Házi Ferenc u- SS: Az 51-es választó kerületben levő bérházak előtt nincs járda így sok piszkot, sarat visznek be a lépcsőházba a lakók. Ha a tanács adna betonlapokait, a lakók társadalmi munkában leraknák. Baj van a lakóházak tatarozásával is. Az ingatlankezelő vállalat ugyan ,tervezte a tatarozást, a távfűtés bevezetése miatt azonban erre nem került sor. VÁLASZ: A gyalogjárda építését még ebben az évben biztosítjuk. A lakóházak tatarozását a távfűtés építésével szinte azonos időben elvégezzük, így ezt a munkát 1968-ban befejezzük. Imre János, Sztahanov út 24: Rossz a közvilágítás a kolóniák között. Sötét és sár van az utcában, szükséges volna legalább egy lámpa felszerelése. VÁLASZ: A közvilágítás ezen a részen 1967 első félévében elkészülAz újaknai családok vetették fel a 25-ös számú választókerületben: rosszak az útviszonyok. VÁLASZ: A harmadik ötéves tervben megoldódik az újaknai út építése. Bajcsik József, Zója krt. 14: A lakók régi kívánsága a Zója körút felújítása. Mikorra várható? VÁLASZ: A városi tanács tervei szerint a Zója körút felújítását 1968-ban elvégezzük. Bácskai János, Zpja krt. 15: Rossz a Rokkant-telep vízellátása, több esetben van kihagyás, nem kapnak vizet. VÁLASZ: Előttünk is ismert a gond. Megfelelő javulás a regionális vízmű első ütemének üzembe helyezése után várható. A regionális vízmüvet a tervek szerint 1967- május 20-án kapcsoljuk be a város vízellátásába. . V Teleki István, Kavicsos: A forrás mellett levő gödörben összegyűlik a víz és a szemét. Nyáron a gyermekek benne fü- rödnek, ami balesetveszélyes, a behordott szemét pedig bűzös. VÁLASZ: A gödör betöltése folyamatosan történik, bontási törmelékből. A 13-as választókerület jelölő gyűlésein többen kérték a játszótér kialakítását. VÁLASZ: A Pécskő úti úgynevezett D—4-es lakóépületnél még 1967-ben elkészítjük a játszóteret. Özv. Godó Mihályné, Bag- lyasalja: Az autóbusz végállomásánál nincs várakozó helyiség, s így esőben, hóban, hidegben a szabad ég alatt állnak a dolgozók. VÁLASZ: A váróterem átalakítási munkái folyamatban vannak. Stér István, Baglyasalja: A telek déli lakórészének rossz a közellátása, üzletház építése válna szükségessé, amihez a teNagybátonyban, nagy érdeklődés mellett zajlott le Vargá- né Varjú Erzsébet hegedűművész és Nagy István zongora- művész hangversenye az Állami Zeneiskola nagytermében. A Zsúfolásig -megtelt terem bizonyítja, hogy Nagybá- tonyban és környékén a kamaramuzsika iránti érdeklődés fokról-fokra nő. A hangverseny első három darabja Schubert 137-es opusz alatt írt szonatinái nagy feladatot jelene tenek az előadók számára, amit szereplő művészeink jól megoldottak- Műsoruk legkiemelkedőbb száma azonban Beethoven A-dur szonátáiénak intelligens, stílusos, szólammozgásában és fellep lakói társadalmi munkát is felajánlanak. VÁLASZ: Üzletház építése a jelenlegi anyagi erőnket is figyelembe véve csak a negyedik ötéves tervben várható. Ifj• Szálkái Gyula, Baglyasalja: A földalatti csapadék vízlevezető alagút beszakadt, íg$ rossz a szennyvíz levezetése. A köztisztasági vállalat sem gondoskodik a gyakoribb szemétszállításról. "VÁLASZ: A csapadék-csatorna javítása még ebben az évben megtörténik. Gondoskodunk arról, hogy a köztisztasági vállalat a telepen ösz- szegyűlt szemétszállítást hetenként három alkalommal oldja meg. Sink József, Baglyasalja: Hosszú idő óta sürgetjük a nyilvános telefonállomás felszereléséi. Szükséges ez, mert éjszaka sem orvost nem tudunk hívni, sem baleset esetén nem tudunk azonnal intézkedni. VÁLASZ: Ebben az ügyben is megtörtént az intézkedés. Február végére a volt tanácsház helyiségében felszerelik a baglyásaljad nyilvános telefont. építésében egyaránt koncepciózus, plasztikus, szép előadása volt. Itt bontakozott ki legjobban Varjú Erzsébet hege- lűjátéka szinte meleg bensőséges hangvétele és itt mutatkozott meg Nagy István fiatal zongoraművész minden energiát, életet, elevenséget, lendítőerőt magába sűrítő telivér zongorázása. Különösen az első tétel sok szellemes megoldású hangképének volt va- rázsos hatása. Szép volt Gneg ritkán hallható F-dúr hegedű-zongora szonátája is. de itt az előadás tökéletessége nem érte el az előző művek színvonalát. Szüts Pál Szonáfahangverseny Nagybátonyban cAz ember titka — Nem ismer meg? — érint vállon egy férfi, amikor kifelé nyomakodom a vasútállomás talponállójából. Nézem, nézem; mintha valóban láttam volna már valahol. Az ember nevet: — Rossz a memóriája. Kétszer is írt rólam Amikor lebuktam, meg az ítélet után. Köztünk maradjon, azért a balhéért kicsit sok volt a négyes; pláne úgy, hogy a feltételesből is kizártak. A gömbölyűben húztam le, Gyarmaton. Iszik valamit? — Köszönöm, ma többet nem. De szívesen meghívom valamire. Rum? Fehér? — Rum. Sörrel. Behúzódunk a sarokba — Hogyan telt? — Megjárja. Nekem már nem 'jság. Persze, adódik úgy. ogy az ember néha ki- boru — Maga is kiborult? — A. Nézze, én nem óber- kodtam; nem szeretem a sötétet. ’’nalmas. És amíg ott ücsö-gök, mit keresek? Semmit. Egészségére! — Hogy jutott eszébe mégis a kiborulás? — Ott az a bőrkabátos, a vadászikalappal. Mintha Öszest látnám. Még a mozgása is tisztára azé. — Öszes? — Majdnem mindenkinek van valami neve a rendesen kívül a zárkában. Vagy hozza, vagy kapja. Az Öszes kapta. — A haja miatt? — Azért is. Meg, tudja, amikor a nőkről volt szó, mindig beledúdolt a dumába, hogy ,,A tisztes, őszes halánték.Valahogy így. Azt hiszem, nem csak a szájával volt nagy kujon. Hallja, két és fél évet húztunk le együtt. Mindig ugyanúgy mondta el a bulijait, ha zuvaksz jött. — Tessék? — Zuvaksz. Űj zárkatárs. Ojjé, már amikor belép, meglátni, öreg vagány-e vagy újonc. Az új fiú csak áll, álldogál, hogy rossz nézni. A régi sdttes meg azzal kezdi, hogy köszön, s kérdi ki a szobagazda.. Az olyan szobaparancsnok féle. Zárkarend, meg jelentés, meg ilyesmi... Szóval, aki mindig máshogy színez, az biztos, hogy linkel. Nekem elhiheti, hogy az Öszes nem linkelt. Ál’atián bírtuk. Ölykor olyan röhögés volt miatta, hogy bezörgött a smasszer. Mondkiborul ta, csöndesebben, nem kabaré ez. Még Kelep úrnak is volt miatta mit hallgatni. — A Kelep úr őr volt? — Frászt. A szoba gazda. Vén zsebes. Akkor futott, amikor még nagyon urazták a vendéget. Egy-egy jó vágás után az egész csellónak ő fizetett. Akkor szokta meg, hogy urazzák. Legyen neki... Egészségére! — Egészségére. Kossuth? — Odabenn leszoktam. — Még egv sör rummal? — Mit képzel, én a piáért beszélek? Vagy hagyjam abba? — A világért se. Nem akartam megbántani. — El van boronáivá. Na, szóval a Kelep úrnál hagyatta velem félbe, pedig az Öszes az érdekes. Azt hiszem, a csajok is buktak rá. azért volt a válás. Nem szívta mellre. Ahogy úgy sejteni lehetett, az asszony sem lehetett az a jaj-de-apáca. A gyerekük már a válás után született. Én leteszem a főesküt, hogy öszestől volt, de mégis a második férje nevére íratta az asszony. Hát, ilyenek a nők. — No, azért ne általánosítsunk. Körmendi Lászlóné a Nógrád Fodor Sándor hengerész az megyei Faipari és Bútorgyártó Balogh Ernő a Nógrád megyei Acélárugyárban dolgozik, 1945 Vállalat utókalkulátora. A vál- Nyomdaipari Vállalat közpon- óta tagja a szakszervezetnek, lalat adminisztratív dolgozói ti telepének dolgozója. Tíz éve 16 tagú brigád bizalmija választották bizalminak’ tagja a szakszervezetnek. Egyetemisták, főiskolások Nógrádiban Ezek a szürke, köddel érkező reggelek, a nap közben fénylő sár sem feledtetik az emberrel azt a látványt, amely szívet, lelket gyönyörködtet Az épülő szocialista város képe nemcsak az itt élő számára megragadó, hanem az idegenre is hatással van. Talán még inkább, mint ránk, hiszen, aki csak most érkezett Salgótarjánba, több mindent észrevesz, mint aki már hosszabb idő óta itt él, és szinte természetes számára a változás. Ezzel a fürkésző szemmel érkeztek városunkba február 1-én azok a főiskolások, akik május 22-ig Salgótarjánban töltik kötelező szakmai gyakorlatukat. S ezzel érkeztek a megyébe azok az egyetemisták is, akik tíz napig járják a falvakat, ismerkednek Nógráddal, gyakorlati tapasztalatokat gyűjtenek munkájukhoz. Kálovits Attila, a szombat- helyi tanítóképző intézet magyar—könyvtár szakos hallgatója, Rettich Béla és Várkonyi Sándor Debrecenből érkeztek. — Hallottak-e azelőtt Salgótarjánról? — Igen. Azt, .hogy épül. Ennek országos híre van. — És a valóság? — Valóban épül. Csodálatos ez a művelődési otthon is, bárcsak Debrecenben lenne egy iiyen. Szóval, az első benyomásaink a lehető legjobbak, s ezt nem udvariasságból mondjuk. Salgótarjánban nem csalódtunk. Valami hasonlót képzel el az ember, ha azt hallja: városépítés. Lendület erő.. . Jól érezzük magunkat. — Szombathely, Debrecen régi, rangos szellemi hagyományokkal rendelkező városok. Nem szokatlan ezek után Salgótarján „levegője”? — Szokatlan, nagyon füstös. .. De hagyjuk a tréfát. Azt hiszem, Salgótarjánban éppen az lehet a legizgalmasabb, hogy nincsen sok hagyománya, most kell teremteni. Ez a munka lehet a legszébb a szellem embere számára. Nem könnyű —, küzdelemmel, harccal járhat. — Mit érthetünk ez alatt konkrétan? — Elnézést a divatos kifejezésért, ez a város a népművelő számára csemege lehet. Persze, a vérbeli, igazi népművelőre gondoljunk. Aki látja, hogy a palotákon, a házakon, a szükséges objektumokon ’ túl az emberek belső világát is mielőbb fel kell építenünk, s bizony ennek az építésnek a megtervezése sem kevésbé fontos és izgalmas, mint a „külső” város létesítményeié. S itt meg kell néznie a „tervező” népművelőnek: milyen a „talaj”, az emberek feje, szíve rétegenként; mennyire alkalmas a szocialista művészet, tudat, az új normák befogadására. — Milyen tapasztalatokat szereztek e pár nap alatt a gyakorlati munkát illetően? — A művelődési otthonnak talán csak egy baja van, amelyet máris láthatunk —, bár egy-két nap alatt semmiből sem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk. Az a baj, hogy rendezvényeinek egy része szinte visszhangtalan, üres termekben zajlik. Ide kell szoktatni az embereket, mint ahogyan néhány zenei és egyéb eseményre már idejönnek. Közönséget kell tehát teremtenünk, amelyet nevelhetünk. .. Ezt a színvonalas programon kívül a propagandatevékenység is segítheti. Sőt.., A három leendő fiatal népművelőt egyébként szeretettel fogadták a megyei József Attila Művelődési Házban, s minden lehetőt elkövettek annak érdekében, hogy mielőbb „megtanulják” a gyakorlati teendők intézésének módjait, megismerjék e munka gondjait, örömeit is. Klubfoglalkozásokon vesznek részt, ellátogatnak a megye» több helységébe, művelődési intézményébe. Két hónap után a megyei Balassi Bálint könyvtár „vendégei" lesznek. S május 22-én térnek vissza Debrecenbe, illetve Szombathelyre. Reméljük tarsolyukban gazdag tapasz' álatokkal, s kicsit „nógrádi” szívvel is. (tóflW — Legyen magának is... Mondjuk, hogy ilyen is akad. Azt azért becsülöm benne, hogy nem tiltotta a gyereket az öszestől. Nem mondta meg róla, hogy az apja, hanem azt, hogy ő, mármint az asszony meg az öszes régi haverok. Így járhatott sokat Öszes a fiával. Jó fater lehetett. az szentség. Amíg kicsi volt a gyerek, még Pestre is a gyorssal vitte a ligetbe, meg az állatkertbe. Három—négy piros úgy elugrott olyankor, mint annak á rendje. — Annyit keresett az Öszes? —■ Hát! Valami fejes volt; olyan főpénztáros vagy főkönyvelő, nem értek én az ilyesmihez. Amikor már legény lett a gyerek, akkor is sokat jártak együtt. 'Tudtak élni, na. — A gyerek hol dolgozott? — Sehol. Bolond lett volna. Otthon etették, öltöztették. Anyja, apja tömte. Mágia melózott volna? — Beszéljünk inkább az Öszesről. Még mindig nem tudom, mi volt azzal a kiborulással. — így nem is tudja meg, ha folyton félbeszakít. Mindjárt bezárják ezt a rossz kocsmát. .. Az Öszes lebukott. Társ-tul csalás, sikkasztása volt; az okirathamisítást nem mondták ki külön, az halmazaiba ment Amikor bekerült, akkor mondta el. Tudja, ez szokás. Belevaló volt az öreg Őszes, a legmaximálisabb kedvezményeket kapta... — Maximális... Voltam latinos. — De én voltam az őszes- sel, ezt én tudom jobban. Szóval a legmaximájisabb kedvezményeket kapta. Sokat írt, sok levelet kapott. Már amennyit a szabályzat megenged, néha még úgy külön engedéllyel is. Irkáit neki a fia is, hogy hiányzik neki az örege. Egyszeresek abbahagyta, egy sort se küldött többet. Öszes egyszer-kétszer próbálkozott, aztán ő se Irt. — Az elkényeztetett gyerek többnyire hálátlan. — ítélkezni könnyű, mi? Csak várja ki a végét Na az utolsó levél után, amit a kis- öszes írt, úgy félévre nyílik az ajtó. Zuvaksz. Most kezdhet csodálkozni! A kis-Öszes volt. Oda az apjához, ölelné; hát ekkor lett ki az öreg. Elsápadt és kirohant a folyosóra, elájult, elvágódott. Nem is láttuk többet, a cuccát úgy szedtük össze és adtuk oda a smasszemak. — Öszessel mi lett? — Mondták később, hogy Szegedre kérte magát. El is szállították. Hát látja, ilyesmi is akad a sitten. Az ember néha kiborul. Mint öszes. A balek! Ahelyett, hogy örült volna, hogy együtt lehet a fiával. Hát nem? —t b. z.—
