Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-09 / 34. szám
4 NOnnA r 1967. február 9 csütörtök A választók javasolták a tanács válaszol A február 2-val kezdődött választási jelölő gyűléseken a felszólalók közérdekű javaslatokkal fordultak a tanácshoz. A választók javaslatait, észrevételeit összegyűjtik, és rövid úton intézkednek a tanácsok szakigazgatási szervei megvalósításukról. Az elmúlt napokban a Balassagyarmaton megtartott jelölő gyűléseken felvetett javaslatokra Kemény János, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára válaszolt: — A Kossuth Lajos utca 1. szám alatti lakók kérik a villanyvilágítás rendbehozatalát, és a szemét eltávolítását az udvarból. VÁLASZ: Valamikor két bejárata volt az épületnek, az áruház létrehozása során, az egyiket befalazták. A kérés jogos, azonnal intézkedünk az ingatlankezelőnél. hogy már a közeljövőben helyreállítsák a villanyvilágítást, ugyancsak intézkedünk a szemét elszállításáról is. — Babits Éva (Balassa utca 2.) az utcai világítás, valamint Kótner Károly, a Táncsics és a Luther utca sarkán levő közvilágítás triegjavítását kéri. VÁLASZ: Intézkedünk az ÉMÁSZ-nál, megvizsgáljuk a panaszt és már a közeljövőben gondoskodunk a közvilágítás megjavításáról. — Jávor István (Mártírok útja) felvetette, hogy a tűzés csatornaépítő vállalat a textilipari vállalathoz bevezette a vizet, de hónapok óta nem tisztították ki a vízelvezető árkot. Hasonló panaszt mondott el a jelölő gyűlésen Vanya elvtársnő is. VÁLASZ: A panasq jogos, átirattal fordulunk a vállalathoz, hogy azonnal hozza rendbe az eltömő- dött vízlevezető árkot. — Táborszky Gyula (Klapka utca) kérdi, mikor vezetik be a vizet az utcájukba? VÁLASZ: A városi vízvezeték-hálózat bővítése csak a víztorony megépítése után lehetséges, a városi tanács által kidolgozott és elfogadott ütemterv szerint. — Kosztolányi Imre (Klapka utca) járda építését kéri. Ugyanezt szorgalmazta a jelölő gyűlésen Táborszky Gyula is. VÁLASZ: Az Ifjúság úton levő iskoláig már kiépítettük a járdát. A további járdásításhoz fontossági sorrendben, a tanács által elfogadott ütemtervet készítettünk és az éves költségvetés adta lehetőségeken belül elégítjük ki a lakosság jogos igényeit. — Borbás József (Mártírok útja) kérdése, hogy 150 vagy 300 méter sugarú körön belül köteles a háztulajdonos vízdíjat fizetni az utcai közkifolyó után? VÁLASZ: Az érvényben levő rendelet szerint a közkifolyótól számított százötven méter sugarú körön belül lakók kötelesek vízdíjat fizetni. — Szabó János felvetette, hogy a Dózsa sportpályától — folytatólagosan — szükséges lenne a köve süt további kiépítése. VÁLASZ: A sportpálya mellett kialakuló új ipartelep fejlesztésével párhuzamosan tovább építjük a már megépített kövesutat a következő években. — Kalmár György a Homoki-szőlő villanyhálózatának kiépítését sürgeti, ami — szerinte — már több mint tízéves probléma. VÁLASZ: Valóban így van, azonban ezen a külterületen igen kevés a fogyasztó. Különben is az ipartelep fejlesztése következtében szanálásra ítélt terület, így itt már nem várható a villanyhálózat kiépítése. A karakán Abban a pillanatban arra gondoltam, milyen jó cikk l^z ebből. Az illetékesek biztosan visszavonják rosszízű intézkedésüket. Búcsúzáskor megkért, a nevét a világért ne említsem, amit mondott úgy mondta, hogy én felhasználhatom. De azt, hogy az értesülésem honnan, kitől származik, tartsam titokban. Kérdeztem: miért? — Hááát! — nyújtotta a szót —, abból nekem sok kellemetlenségem származhat. Akkor inkább egy sort se írjon az egészről. .. Együttérzően bólintottam. Szegény ember, valószínűleg rémesen lehordanák érte, talán egyéb módon is kárát látná, mert ilyen karakán: megakadályozza a vállalatvezetőség helytelen intézkedését... Nem is került bele a lapba a neve. Még a vállalaté sem, annyira óvatos voltam. De a vezetői így is önmagukra ismertek. Es az intézkedés bevezetéséből valóban nem lelt semmi... Néhány nap múlva ismét találkoztam vele, már messziről intett, kacsintott is: ezt jól csináltuk. Aztán elmesélte, hogy egy kollégáját, aki egyébként rengeteg borsot tört már a veztőség orra alá, bátor szókimondásával, behívatták az igazgatóságra. Leszedték róla a keresztvizet. „Ha valami kifogása van, miért nem fordul a veztőség- hez, miért kell mindjárt a szerkesztőségbe futni”. A boldogtalan meg hiába esküdö- zött, hogy nem ő volt. — Mert képzelje — fulladozott a kacagástól az én emberem — rám senki sem gyanakszik, mindenki meg van győződve arról, hogy ő szólt az újságnak... Cs. G. cAz ét) leq szebb hónapja Ezerki lencszázötvennégy. Este azt mondta az apám, mielőtt Ilefeküdtünk: — Vasárnap ide, vasárnap oda — reggel korán kelünk... Remélem most is jó idő lesz. Május elsején mindig sütni szokott a Nap... Talán a választás is bekerül a „szórásba” ... Tehát, nincs elalvás! Az elsők között leszünk! Reggel sütött a Nap. Az apám kelt fel elsőnek és senkit sem hagyott tovább aludni. Hideg vízzel mosdottunk, amitől frissek lettünk. Mielőtt elindultunk, anyám forró kávét töltött a poharunkba. Az apám ment elől. Kihúzta magát, határozott, nagy lépésekkel haladt, anyám alig tudott vele menni... Feleségem meg én a nyomukban jártunk. Ifjú házasok és első választók... Ütközben apám elmondta, hogy zajlik le a választás. Néztem a zászlókat, az embereket, ahogy a választási körzet helyisége felé igyekeztek. Mielőtt elindultunk arra gondoltam: túl korán van még, ajtunk kívül senki sem lesz z utcán. Tiszta és fényes volt minden és én akkor úgy éreztem: gyerekkorom végén, felnőtt ajándékot kaptam a felnőttektől és ettől az ajándéktól olyan komoly ember válik belőlem, mint amilyen az apám... te Név: Mészáros Gábor. Született: Borsosberény, 1947. február 25-én. Anyja neve: Szorcsik Julianna. Munkahelye: OTP, rétsági járási fiók. Foglalkozása: ügyviteli alkalmazott. Iskolai végzettsége: gimnáziumi érettségi. Elindult a felnőtté válás útján. Debrecenben. A bor- sosberényi KISZ-titkár életében a múlt év decembere a változások hónapja. — Decemberben egy értekezleten mondták, hogy rövidesen újra választják a tanácsokat. .. Amikor arról volt szó: ki vehet részt a választásban — gondoltam először végig, hogy én is az első választók közé tartozom. December mást is hozott a számomra. Korábban Vácott egy híradástechnikai üzemben dolgoztam rövid ideig.. Valahogy nem volt az igazi. A KISZ rétsági járási bizottsága segítségével kikerült elhelyezkednem az OTP-nél... Ez is decemberben történt. — Engem, de a borsosbe- rényi első választókat és a többi fiatalt is elsősorban az érdekli — lesznek e fiatalok a tanácstagjelöltek között... Nem nemzedéki kérdés ez, de senki sem veheti rossz néven tőlünk, ha a hozzánk korban, érdeklődésben közelebb álló fiatal jelöltekre adjuk legszívesebben a szavazatunkat. — Nem nagy a borsosberényi alapszervezet. Élő magját mintegy 10—15 kipróbált KISZ-tag jelenti. Tervezünk, dolgozunk és a tervek között sok a helyi tanáccsal, a községfejlesztéssel és más közhasznú, társadalmi munkával van kapcsolatban. — Jó lenne az újjáválasztott tanácstagokkal sokkal eredményesebben együttműködni, mint eddig... Igen, elsősorban rajtunk múlik. Ma még „félnek” tőlünk. Amikor néhány hónapja megválasztottak titkárnak, nem gondoltam, hogy mennyi munkát A ssép—Passión „Az elsők között voltunk Nógrádban, akik megalapítottuk műkedvelőkből a képzőművészeti kört. Kedvtelésből dolgoztunk, mint Bóna Kovács Károly baglyasi köre. Most huszonötén jövünk össze hetenként kétszer, a gimnazista tagokkal pénteken, a hét felnőtt taggal vasárnap foglalkozom a pedagógus szakszervezet klubszobájában.” Ez a helyiség öreg, ütött- kopott. A sarokban öntöttvaskályha dörmög, kevés meleget ad, nem messze egy templomtorony meredezik csikorog valami vas, vagy pléhdarab a viharos széliben. Lehet, hogy szélkakas, nem néztem. Egy hosszú asztalon karton, s papírdarabok, festékfoltok. Nem a legbarátságosabb otthon, de jobb a semminél, meg kell becsülni. Tulajdonképpen kihez tartozik szervezetileg ez a kör, amely immár hagyományokra tekinthet vissza Pásztón és környékén? „Ezt nem tudom, kérem.” „Ön a kör vezetője, nem?” „Igen, de nem tudom, kihez tartozunk. Innen-onnan, járástól, megyétől esetenként lecsurran valami kis pénz anyagra, felszerelésre, de csak ritkán és az is kevés. Jó lenne végrb valamelyik szerv költségvetésébe betervezni. A magam dolgáról, a körvezetői tiszteletdíj kihagyásokkal tarkított rapszódi- kus fizetéséről nem is beszélek. Valaki mástól kellene talán érdeklődni, ki gondol ránk szeretettel, mert én nem tudom”... Leszenszky László, a szakkör vezetője egyébként nem panaszkodós természet. Már gimnazista korában rajzolt. Komáromban végzett, ahol a híres festő-tanár Harmos Károly tanítványa volt, ő oltotta belé véglegesen a rajzolás, a festés szenvedélyét. A tanárképző főiskolán, Egerben 1956-ban végzett rajz szakon. „Szerettem volna a Képző- művészeti Alap tagja lenni, de • keveset dolgoztam, nem vettek fel. Most a Nógrád megyei fiatal festők stúdiójának tagja vagyok, rendszeresen kiállítok a stúdió évenként ismétlődő salgótarjáni tárlatain, legutóbb 'pedig Tar községben szerepeltek képeim, ahol a pásztói kör mutatkozott be a községnek. Pásztón lakom, a szakkörön kívül nem igen van alkalmam festeni. Különösebb terveim a jövőre vonatkozóan nincsejelent egy alapszervezet ösz- szefogása. Kezdetben nem is ment simán az ügy... Néhá- nyan úgy gondolták — mindent lehet mert fiatalok vagyunk. Akinek nem volt kedve elgyalogolni néhány méterrel a klub kulcsáért az bemászott az ablakon... A klub berendezését sem kímélték, ezért azután „kitiltottak” bennünket. Tanultunk az esetből. Ügy tervezzük,, hogy ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában segítjük az orvosi rendelő építését és csupán a parkosítást kérjük „pénzes” munkának a tanácstól. Az alapszervezet elhatározta, hogy a rétsági járásban felhívást tesz közzé a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére. A felhívás szerint „Ki mit tud?” kulturális vetélkedőt rendezünk Be- rényben... Hosszan sorolja a borsos- berényi fiatalok terveit. Ha csak a felét sikerül megvaló- sítaniok — elégedettek lehetnek. A tervek nem öncélúak, figyelembe veszik a község előtt álló feladatokat és természetesen a fiatalok érdekeit is. A borsosberényi első választók kinőttek a gyerekkorból. Nem annyira érzik, mint inkább értik: mit jelent választani 1967-ben. Pataki László nek, szeretném, ha az általam vezetett kör néhány tagja többre vinné a képzőművészeti életben, mint én. Ezt nem nosztalgiával mondom, én kedvtelésből festegetek, mert szeretem a szépet.” Különös szeretettel emlegeti Leszenszky László a szakkör régebbi tagjait, többek között Szabó Áront, Simon Imrét, Zeke Józsefet, Kelemen Istvánt, akik már eredményeikkel rangot adnak a kör által rendezett kiállításoknak, s vázlataik, rajzaik, grafikáik, képeik sajátos színfoltot jelentenek a megyei Stúdió tagjainak munkái között is. A teremben vázlatokat mutat Leszenszky László. A magáéból is néhányat. Tájakat, utcaképeket, de figurális dolgokat is. Több régebben festett akvarellt, újabban készült olajképet támaszt a fal mellé. Ezeken visszafojtott, tompa színekben jelenik meg az utca, a házsarok, Pásztó, Veszprém kissé szomorkás felfogásban. Ez a halk, szelíd hang jellemzi Leszenszky olajképeit, rajzaiból, vázlataiból pedig ugyancsak a szolid meghittség néz ránk. S valamiféle rokonszenves szerénység. „Az elmúlt években több hetet töltöttem Olaszországban és Párizsban, tárlatokat látogattam, műemlékeket néztem meg, az építészet is érdekel. Párizsi utam torz fintora, elveszítettem a vázlatfüzetemet, amikor megtelt Ilyen az én szerencsém.” Nevet. Rakosgatja a kartonokat, rajzlapokat. Nyikorog az öreg szekrényajtó, amikor kinyitja, polcain ecsetek száradnak, rajzlapok lapulnak. A szakkör a mindene Leszenszky Lászlónak, nemcsak azért mert lehetőség a munkára, hanem azért is, mert évtizedek óta módot nyújt arra is, hogy hirdethesse a szép szeretetét, a művészethez közelgők számára pedig a nélkülözhetetlen alázatot és szerénységet. Amikor kilépünk a félig- meddig meleg szobából, torkon ragad bennünket a szél. Mintha egy sikátorból fújna valamelyik középkori városban, amelyek közé Pásztó is tartozott valamikor. „Érdemes-e itt dolgozni* nem veszik-e el a szó, az akarat, a munka?” „Dolgozni mindenhol érdemes, ha helyenként és esetenként , kevesebb is a törődés, a munka mindent pótol. Amit teszek, nem elismerés megszerzése céljából teszem, hanem azért, hogy szép legyen az életem, és azoké is* akik velem dolgoznak, velem töltik vasárnapjaik egy részét.” A közelben csikorog valami pléhdarab — talán szélkakas? — a szélben. Tóth Elemét A városlődi állami gazdaságban közel 20 ezer jabot tenyésztenek. Megszülettek a kisbáránykák. Képünk a* első barátkozás a kisbárány és a puli között. „Színhelye” — Tóth János juhász subája. (MTI foto — Fehérvári Ferenc felvétele) Életmentés ! Az őrhalmi Vöröskereszt alapszervezet a legeredmenye- sebben működik a balassagyarmati járásban. Legutóbb például véradói ankétot szerveztek a községben. Mintegy 70 résztvevő előtt dr. Dancsok Gyula, a balassagyarmati Véradó Állomás igazgató főorvosa köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Tóbiás István, a balassagyarmati város kórház belgyógyász főorvosa beszélt a vér gyakorlati felhasználásának módozatairól. Hangsúlyozta: „a túlzott gyógyszerfogyasztás már eddig is okozott olyan súlyos csontvelőpusztulást, amely kiváltotta a beteg halálát. Egy paciensen már öt liter vér átömlesztése sem segített. A transzfúziós esetek száma egyre nő, ezért egyre több vérre van szükség. Az utóbbi négy évben osztályunkon több mint 600 vérátömlesztést kellett végeznünk. Ez alkalommal köszönöm meg elsősorban betegeink nevében örhalom dolgozóinak áldozatkészségét, amivel életeket mentettek.” Szép jelenet volt, amikor Nagy János mondott köszönetét ismeretlen megmentőinek: „Amikor szinte halálos lázólomból felocsúdtam és megmondták, hogy egy ismeretlen embernek a vére hozott vissza az életbe, nagyon fájt, hogy én azt a kezet meg nem szoríthatom. Köszönöm.” A legjobb donorokat az úttörők kis jutalomban részesítették.
