Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
1987 február 26. vasárnap N08R*O 5 A sikernél sem árt a biztatás Valaki Janus-arecal éli Egy kis tsz eredményes erőfeszítései Nehezen indul a beszélgetés. Alig jutunk arréb a szóval, amikor az elnök olyat mond, amire felkapom a fejem. — Rólunk csak így beszélnek, a háztáji szövetkezet... Tréfásnak hangzik. Szarvas János elnököt fürkészem, vajon mit takarnak a gondolatai, Nyugodt, higgadt ember a szúpatak! közös gazdaság elnöke, moccanatlanok az arcvonásai. Sipka József főkönyvelő azonban elmosolyodik. A szólás érthető. A hegyek közé bújt kis termelőszövetkezet tudomásom szerint a legkisebb a megyében. De ha mégsem egyike a legkisebbeknek. Alig több mint hétszáz hold területtel, amiből ötszázöt hold a >t ántó. A tagok száma ötvenhárom. Mindenütt hegyoldalak, romantikus, de keserves vidék. A szántóföldek értéke nem éri el a hét aranykoronát. Lehet ilyen helyen, ekkora üzemben gazdálkodni? Kérdésemre meglepő választ kapok. — Sajnos, tavaly nem értük el a tervezett jöveteimet — mondja a főkönyvelő — így az egy tagra jutó jövedelem csak tizenhárom és félezer forint lett. Szóval nem gazdálkodtunk valami jól. Erre már elhagy a nyugalmam. Ezt hogyan csinálták? A kételkedésem irányítja a kérdéseimet. Mint egy buzgó revizor, aki ott is hibát akar találni, ahol nincs. Persze hibát Szúpatakon is lehet éppen találni, de az eredmények előtt le a kalappal. Azt sem lehet mondani, hogy ez egy kiugró eredmény, mert a közös gazdaság megalakulása óta majdnem töretlen a fejlődés. Csupán 1960-ban és 61-ben mutatkozott némi visszaesés. — Nem lett volna itt semmi baj, ha nem kapunk kihelyezett elnököt — magyarázza Sipka József. — Abban az időben még én is jártam vetni, olyan kevesen voltunk. Előfordult, hogy az elnök kinézett a földekre, s megkérdezte, mit vetünk. Szóval őt ennyire érdekelte a közös. Minket bezzeg érdekelt, mert ni szövetkezeti tagok voltunk.... Azóta akartak másik elnököt *s kommendálni a szupataki- aknak, de akit egyszer a kígyó megcsíp, az a gyíktól is fél. Maradt egyedül inkább a den készen áll. Csak be kell vinni a járáshoz felülvizsgálatra, s a tagság elé terjeszteni a tervtárgyaló közgyűlésen. Előkerül az íróasztalból egy vastag irattartó. Kiteregetik a lepedőnyi számításokat, táblázatokat. Minden időszakra meghatározták a munkákat, minden munkának a költségeit, s minden embernek a tennivalóit. Gondos, alapos, terv. — Mit vettek alapul? — A somoskőújfalusi termelőszövetkezet munkanormáit — válaszol a főkönyvelő. — Természetesen a mi viszonyainkra alkalmaztuk és finomítottuk is. Alapos a szervezés — így, papíron egyelőre! — mert még arra is vigyáztak, hogy a fogatok minél kevesebbet járjanak üresen. Kimerítő lehetett ösz- szeállítani a tervet és a munkanormákat. s a kettőt összhangba hozni úgy, hogy a pénz is elég legyen a fizetéshez. Valóságos bérszabályzat. Hja, fejlődik a szövetkezet is! A gyakorlat majd bebizonyítja, mennyit ér mindez. Az eddigi tapasztalatok — amit annyira vártak már a vezetők — biztatóak. Az elnök elégedett. — Megnőtt a munkaintenzitás. Józsi barátom mesélte, hogy régen könyörögni kellett, jöjjenek dolgozni. Most, követelik a munkát Januárban minden rendben ment A tagok is sokkal jobban járnak. így igaz! Viczián Márton Hadnagy, állattenyésztő például több mint ezerkétszáz forint előleget kapott A munkaegységes elszámolással ez csak hétszáznegyven forint lett volna. A növénytermesztők sem adják ezer forintnál lejjebb. Tehát megéri. Persze most még nincsenek nagy munkáik. A szúpatakjaik saját erejükből tértek át a készpénzfizetésre. Az állami támogatás nekik nemlétező fogalom. Ennek örülnek, de annak már nem, hogy a járás távlati tervei akadályozzák számításaik valóra váltását Mostohagyereknek érzik magukat a beruházási hitelek megítélésénél is. Pedig nagyon rájukférne egv gépszín, mert megvásárolták a drága gépeket s a szabad ég alatt állnak. — Miből fizetnek? — érdeklődöm. — Szerződést kötöttünk a termelvényeinkre — mondja a főkönyvelő. — Egyelőre a bank erre hitelez, később meg már jön a pénz. Mit termelnek? Kenyérgabonát. takarmánygabonát, meg kapásokat. Az állattenyésztésben szarvasmarhát hizlalnak és juhot tenyésztenek. A sertéshizlalást megszüntették, mert a takarmányt venni kellett így nem volt gazdaságos. Ez bizony nem sok. De a keveset is lehet nagyon jól csinálni! A szupatakiaknak pedig éppen ez a céljuk. — Több műtrágyát, növényvédőszert alkalmazunk. Ezzel operálunk — magyarázza Szarvas János. — Végezze el a munka egy részét a kémia. A normával megszűnik a koma-munkaegység is. Potyán ne dolgozzon senki, de ne is fizessünk. S úgy mondják, amilyen kicsi a tsz, olyan kicsi a támogatás is. Mindenesetre megérdemelné ez a termelőszövetkezet, hogy valamivel édesebb gyerek legyen. Szeretnének egy lánctalpas traktort venni. Nem kapnak! Pedig ide a hegyekbe kellene nagyon. Szeretnének mészkőbányát nyitni már évek óta. Jól jönne a melléküzemág ide is. Ez se megy. Szorgalmas, igvekvő nép lakik a főútvonaltól távol eső helyen. Kár lenne elintézni a sorsukat egy kézlegyintéssel, hogy „Nálatok jól megy minden”. A jó eredményhez is kell a biztatás! Pádár András . .azt szeretném, ha minél kevesebb olyan ember lenne a pártban, akit szívesebben látnék a párton kívül és ha nagyon sok olyan ember lenne párton kívül, akit párttagnak is szívesen üdvözölnék.” (Kádár elvtárs kongresszuson mondott vitazáró beszédéből.) Két évvel ezelőtt még a gyárban dolgozott Lehetővé tették neki azt is, hogy egy évvel megnyújtsa munkaidejét — Sokszor bejött hozzánk — emlékezik vissza a pártbizottság titkára — munkát kérni. Párttagságából adódó kötelezettségeire hivatkozott. Sürgött-for- gott Még szemrehányást is tett ha a kora miatt kíméltük. S most jól fogóddzon meg, elküldte a könyvét a területi alapszervezethez, betegségére hivatkozik... Utána jártam a dolognak. Negyvenhét évig volt a gyárban. Először mintaasztalos, majd a mintaraktár kezelője, tűzrendésze ti parancsnok, törzsparancsnok-helyettes. Századosi ranggal, előadó, légoltalmi ügyeket intéz, rendész. fizetése 2300 forint volt. Nyugdíjazása előtt emelték a fizetését is. bár nem nagy ösz- szeggel. Mozgalmi múltja 1942- re nyúlik vissza. Belép a szociáldemokrata pártba. 1947-ben az MKP-be. És velünk jött 1966-ig, legalábbis úgy tűnik. Viselt különféle párttisztsége- ket: bizalmi, szervező titkár. Miért torpant meg? Megsértették? — méltánytalanul jártak el vele? Mielőtt megismertem erre is gondoltam, ezért kerestem fel a lakásán, amit a gyártól kapott. De amíg lenyomtam nála a kilincset sok minden megfordult a fejemben. A politikai légkör jó. régen túl vagyunk azokon az időkön, amikor a gyanakvás légkörében több elvtársunk aggodalmakkal birkózott, vagy szókimondásért háttérbe szorították. s talán meg is bélyegezték. Jó tudni, hogy mindez a múlté. Ezért objektive lényegesen kisebb a valószínűsége a jogos sértődéseknek, az elfordulásnak. De bármily sokat változott is politikai, gazdasági helyzetünk, félreértések ma is adódhatnak. Nem ilyen félreértés következménye az elhatározás’ Van egy sor olyan gondunk, amelyre majd csak később tudunk megoldást találni. Nem! Erről egyáltalán nincsen szó. De lássuk az embert akinek eltekintünk a nevétől, címétől. Akik ismerik, bizonyosan tudják kiről íródnak a sorok. Kényelmes fotelben ülünk a szépen berendezett II. emeleti szobában. Festmény a falon, fejünk felett sokágú csillár, s a nyugdíjas házigazda otthonosan, kék fürdőköpenyben. Alacsony, barna ember. Láthatóan jól esik neki, mikor mondom: nein látszik rajta a hatvankét év. — Hát igen. a korhatár kitolódik és kívánok még így vagy harminc évet — Kissé laposan indul a beszélgetésünk. bár látom a szeméből a feszengő érzést — Tudja, ideggel, magas vérnyomással kezeltek. Megírtam az alapszervezetnek, hogy így nem tudok polemizálni és fizető automata nem akarok lenni. Később láttam azt a levelet Szavai megegyeznek a sorokkal. Különös levél. — Más ok nem volt? — Nézze, van más is. Csak mindig a termeléssel foglalkoztunk. a politikával nem. És ha valami egyéni problémám akadt hiába fordultam az alapszervezeti titkárhoz, (a gyárban) meg-meghallgatott. de nem csinált semmit Szóval nincs harc. (!) Sokszor nem volt mit csinálni... Amikor eljöttem a gyárból, azt sem mondták, hol jelentkezzem. Nem kérdezték Pestre, vagy hová megyek. Ezért vártam, nem jelentkeztem a területi alapszervezetnél. Persze nekem az a véleményem, ha nem megy Mohamed a hegyhez, a hegy jöjjön Mohamedhez. — Pedig ez a párttag kötelessége — vetem közbe. — Odaadtam én a könyvet egy szomszédnak, de az valami lajstromozásra való hivatkozással visszahozta. Egyszer valaki felszólt az utcáról, amikor az erkélyen voltam. Da mi vagyok én kérem? Miért nem jött fel?! Leülhettünk volna,hogy beszéljünk erről. — Akkor nemcsak a betegsége miatt vonult vissza? Zavartan néz ide-oda, a kérdés láthatóan kényelmetlen. egv kicsit ingerültté is teszi. bár igyekszik palástolni. — Az igazat megmondva, nemcsak a betegség. Nekem 1610 forint a nyugdijam. Abból 20 forint tagsági díjat kellene fizetni. Sok ez a pénz. Havonta három és fél kenyér ára... — Nagy a család? — Csák a feleségemmel élek, a fiam orvosnak készült, de a negyedik évfolyam után abbahagyta. Ö Pesten van. Befejeztük a beszélgetést. A búcsúzás csaknem zavarba hozott. Hajlongott és fiatalembernek egyáltalán nem kijáró parolával kísért a lépcsőházig. A beszélgetést ezután a körzeti párttitkárral folytattam. a lakástól 50 méterre aa Acélárugyár művelődési házában. Taggyűlési jegyzőkönyveket, leveleket tesz elém a párttitkár. Akiről szó van, tavaly áprilisban került nyugdíjba. A pá-ttitkárt októberben választottáik meg. Az új pórtvezetőség 1966. novemberében hiába várva a jelentkezését. levélben kérte a nyugdíjastól párttagsága rendezését Meghívták pártvezetőségi ülésre. A levélkézbesítés napján küldte vissza a tagkönv- vét és a már említett levelet. Tehát nyolc hónap múlva A pártszervezet három hónap után a szervezeti szabályzat értelmében törölhette volna a tagok sorából. De várakoztak. Mások tehát a szavak és más az igazság. Péter bácsi... főkönyvelő. Azt nem lehet rájuk fogni, hogy szakemberellenesek. A szövetkezetiek nagyon szerettek volna keríteni valakit, de a bizalmatlanság is kínozta őket. S ezt meg lehet érteni. Inkább vártak. S az idő őket igazolta. Szarvas János, aki itt él közöttük, innen járt dolgozni a Kisterenyeí Állami Gazdaságba, a tagok kérésére tavaly tavasszal elvállalta az elnöki tisztséget A szupatakiak a salgótarjár ni járásban elsőként a megyében a legelsők között tartották meg a zárszámadó közgyűlésüket A vezetők itt jelentették be a tagoknak, hogy az idén egyetlen jelentősebb változás történik a gazdaságban — áttérnek a készpénz- fizetésre. Ezzel a gondolattal már régebben foglalkoztak, de a feltételek most értek meg a cselekvésre. Csupán a tagság jóváhagyása, illetve véleménye hiányzott — Kezdetben sokan nem őrültek ennek — jegyzi meg az elnök. — Nálunk a faluban ugyanis mindenütt nagy a háztáji állatállomány. Féltették a természetbeni takarmányt. Időbe telt amíg megérttettük: nem vagyunk a háztáji ellen, de mindenekelőtt a szövetkezetből élünk. Végül a tagok elfogadták a javaslatot azzal, hogy a készpénzjövedelem negyven százalékának megfelelő összegért vásárolhassanak takarmányt a háztáji állatoknak. így történt, hogv a zárszámadó közgvűlés éta mással sem foglalkozik a két vezető, mint a tervezgetéssel. De már minP éter bácsi ..beénekelte” magat az emberek szivébe. Még a •háborús évek elején jött, valahonnan Zólyomból. Hajlott hátán ládája, súlyától mindig a földet nézte apró, sárga szeme. Kezében karvastagságnyi kampó- sa. A házak között, szorosan a fal mellett mély baritonjával énekelte „Drótoztassék.. !“ Es drótozlattak. Ki egy bögrét, ki egy lavórt. Ahol a dél érte, ott a fizetés helyet egy tányér levest kért. Megette, aztán ment tovább. ..Dróóo- tooozniii...” Ennyi volt a szava, de megtöltötte a szegény emberek háza táját. Mert csak arra járt... Már hozzá mérték az időt is. Reggel az alsó faluban, délben a telepen, este a felső faluban rezegtette a hangját. Ott pihent, ahol ráesteledett. Meghúzódott valamelyik istálló párás melegében, vagy a lég járta padláson. Mosdója a patak volt. Jól érezte magát. Már annyira idetartozott, hogy tudta, hol fogyott el a fillér. Itt, amikor felszegecselte kovásszal ragasztott foltját, felvette ládikóját és beszólt a konyhába. — Majd megadja. Dróóó- toonzniii... Ment tovább és földreszege- zett arcán pgiknsan megcsillant a jókedv. Egvszer a háború végnapjaiban eltűnt a kör- nná’-ről Felment a hegyekbe. Frrnl sem beszélt, azok mondták el. akiknek -z üzenetét hordta, a partizánok, hogy énekével jelezte a közelgő veszélyt. Mikor elmúlt a vihar, ismét megjelent a környéken. Énekelt j ószivvel, vidáman. Nem is várta, hogy hívják, benézett a házakba. — Megvannak? — Apró szemeivel kutatott az ismerősök után. Egyre görnyedtebb lett Péter bácsi háta. Léptei is vontatot- tabbak. Hangja is fáradtabb. Egyszer aztán bekopogott az üzem kapuján. A főnököt kereste. A munkaügyi osztályra került. Az ajtó elé tette ládi- káját és belépett. Regős Sándor volt ott. Ismerték egymást. Péter bácsi azért megkérdezte: — Te vagy itt a főnők? — Én Péter bácsi. — Hát figyelj ide. főnők. Adjál nekem munkál, meg helyet. ahol pihenhetek. Elfáradtam már.., — Miért nem megy haza? — Itt az én hazám.. ! — a hirtelen indulattól nyelvén eltört a magyar szó. Péter bácsit befogadták. A nagycsarnokba került. Nyersanyagot hordott a gépekhez, s amikor megmunkálták a raktárba vitte. A munkásszálláson az egyik sarokágyat kapta. Hozzá egy szekrényt. De holmiját, ami ládikójából. goromba kamvásából. egy lábasból, kanálból állt, az ágya alatt tartotta. Nem szóltak érte. Akkor pirongatták, amikor a keserű túrót erlelte. Napokig fojtó szag áradt az ágya alól. Édes Pista kapaszkodott elsőnek az öregbe. Fehénnges, fiatal legény volt. Hömpölygőit mögötte az illatfelhő. Lefekvéskor kezdte. — Nem bírom tovább ezt a bűzt. Péter bácsi apró szeme tág- rameredt. Még a háta is kiegyenesedett a csodálkozástól. — Bűz? Hát te számár gyerek, ez nagyon finom. Kóstold. — Édes elé nyomta a tálat. A fiú elvesztette a türelmét. Panaszra ment Regőshöz, aki lejött a szobába. Péter bácsi eléje állt. — Hát szagold meg főnők. Erre a finomságra mondja ez a szamár gyerek, hogy bűz. Kóstold meg főnök — tartott■ a tálat, nem lehetett kitérni előle. Regős belekóstolt. Húzta a száját, csattogtatta a nyel. vét. A szoba meg nevetett, hangosan, hogy az ablakok is reszkettek. Az ágyakon egymásra dőltek az emberek. — Látod főnök, bolondok ezek. Fiatalok... Elnézték az öregnek a túró érlelését is. Egyik este Édes szomorúan gubbasztott az ágnán. Elköltötte a pénzét és előre elsírta a szombat esti mulatságot. Az öreg vigasztalta. — Na ne búsulj, szamár. Majd én segítek. Elmegyek kicsit énekelni... Ragyogott a szeme, amikor az ágy alól előkotorta ládikóját. Törölgette a szerszámokat, felhígította a kovászt és indult. Először nem értették Mikor este megjött, és Édesnek adott száz forintot, némák maradtak. Édes szégyenkezve tiltakozott. — Vedd el szamár gyerek, majd fizetéskor visszaadod Péter bácsinak. Még a kaszinóba is lementek. Az öreg hazafelé csendesen dúdolt. Talán megárthatott a jóízű kortyolgatás. mert másnap nem kelt fel. Hívta Regőst. — Főnök, nekem végem, elmúlt az időm ... Bevitték a kórházba. Egv hétig feküdt, de már nem bírt felkelni Mikor Regős kérdezte, hol keresse hozzátartozóit, csak ennyit mondott: — Nincs senkim rajtatok kfvlll... gy délelőtt Regös beszólt a nagycsarnokba, hogy Péter bácsi meghalt. Három percre megálltak a gének. Fájdalomtépő volt a csend Édes a sarokba húzódott. hogy ne lássák arcát A csarnokbeliek temették el. Mellé temették a ládikóját is F.gy ember, aki n hegvekből jött. rnros szentül dobott a koporsójára. Az' mondta, együtt voltak a háború ideién... Bobál Gyula | A Mohameddel való példá- lózásra, a magasnak mondott tagdíjra nem kívánunk válaszolni, azzal vitázni. Ezek kifogások. hollómosdatás. A kör- i zeti pártszervezet tagjai csaknem 200 ember, jól tudják, mi az igazság. A novemberi taggyűlésen 14 felszólaló volt, s az egész taggyűlés elítélte a nyugdíjas volt párttag eljárását. Nem azt a szándékod hogy kilép, hanem az eljárást, a levélben közölt visszatetsző beállításokat. S akik a szavukat hallatták és hallatják ma is ugyancsak nyugdijas emberek. Azt sem titkoljuk, felháborodás van még ma is a hangjukban. Becsapva érzik magukat, megtévesztve. Emberünk alacsony képzettsége ellenére tisztes munkakört töltött be. Élvezte megváltozott életünk előnyeit. Nem voltak filléres gondjai. Jövőt nyújtott fiának a rendszer, s hogy azzal élni nem tudott, az az ő hibája. Most már értem a pártbizottság titkárának rezignáltságát, amikor az ügyről szólt. Valaki Janus-arccal élt hatvankét esztendeig. Igyekvést, ügybuz- yóságot tanúsított amíg az ie- 'elt meg az érdekeinek. Nem sajnáljuk — nélküle erősebbek vagyunk! Gulyás Ernő
