Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

yiLAG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! 1 Sfr-MrP NÓGRÁD MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGY EL TANÁCS LAPJA KXIH. ÉVF. 45. SZÁM ARA; 50 FILLÉR 1967. FEBRUAR 22. SZERDA- ' te Meddig fog fújni az őrültség szele? (2. oldali Gyorsítani kell a gépek javítását (3 oldal) A nagyoroszi voksok (4. oldal) Agrárpolitikánk időszerű kérdései A nép j elölt] ei Közzétették a képviselőjelöltek listáját Mezőgazdasági nagyaktíva értekesiet a megyei pártbizottságon A megyei pártbizottság tegnap délelőtt 10 órakor Salgótarjánban, a megyei pártbizott­ság székházának nagy tanácstermében mező- gazdasági nagyaktíva értekezletet tartott. Az értekezleten részt vettek és kérdéseket tettek fel a megyei párt- és mezőgazdasági szervek, valamint megyénk öt járása párt- és tanács- szerveinek politikai és szakvezetői, valamint a meghívott tsz-elnökök, tsz-agronómusok és tsz-párttitkárok. Napirenden a párt agrár- politikájának időszerű kérdései szerepeltek, az előadó dr. Dimény Imre, a Központi Bizott­ság tagja volt Az értekezleten részt vett Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Kiss József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Karakó János, a megyei tanács vb-elnöke és Tóth Béla, a megyei tanács elnökhelyettese is. A nagyaktíva értekezlet Matúz József a megyei pártbizottság titkára elnökletével kezdte meg munkáját. Matúz elvtárs meg­nyitó szavai után Dimény elvtárs röviden is­mertette azokat a politikai és gazdasági ösz- szeíüggéseket, amelyek meghatározzák ag­rárpolitikánk időszerű kérdéseit is. Országszerte befejeződtek az országgyű­lési képviselők jelölő gyűlései. Az Orszá­gé«, Választási Elnökség most közzétette az elfogadott országgyűlési képviselőjelöltek listáját. Ezek közül ismertetjük a kiemel­kedő közéleti személyiségek, valamint Nógrád megye jelöltlistáját. KÁDÁR JÁNOS, munkás; a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Budapest, 39. sz. vá­lasztókerület, DOBI ISTVÁN, mezőgazdasági munkás; a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Komárom 9. sz. választókerület, KÁLLAI GYULA, újságíró, a Forradal­zottságának titkára, Miskolc, 1. sz. választó­kerület, DR. ERDEI FERENC, közgazdász; a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára, Csongrád m. 11. sz. választókerü­let, LOSONCI PÁL, mezőgazdasági munkás; földművelésügyi miniszter, Somogy m. 3. sz. választókerület, DR. PÉTER JANOS, köztisztviselő; kü­lügyminiszter, Budapest, 45. sz. választóke­rület, SZURDI ISTVÁN, technikus; belkeres­kedelmi miniszter, Heves m. 10. sz. vá­lasztókerület. Megyénk jelöltjei: mi Munkás—Paraszt Kormány elnöke, Debrecen, 4. sz. választókerület, APRÖ ANTAL, munkás; az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnökhelyette­se; Szeged, 1. sz. választókerület, BISZKU BÉLA, munkás; az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Szabolcs-Szatmár m. 1. sz. választókerület, GÁSPÁR SÁNDOR, munkás; az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának főtitkára; Pécs, 5. sz. választókerület; KOMÓCSIN ZOLTÁN, kereskedelmi al­kalmazott; az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára, Csongrád m. 4. sz. választókerület, NYERS REZSŐ, munkás; az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bács-Kiskun m. 1. sz. választókerület, SZIRMAI ISTVÁN, újságíró, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Budapest, 38. sz. választókerület, NÉMETH KÁROLY, munkás, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Buda­pesti Bizottság első titkára, Budapest, 9. sz választókerület, CSETERKI LAJOS, pedagógus, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­BEUTYÓ JÁNOS, munkás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, 1. sz. választókerü­let, GAJDÁR PÁL, bányász, a székvölgyi bányaüzem szocialista brigádvezetője, 2. sz. választókerület, JEDLICSKA GYULA, közalkalmazott, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának első titkára, 3. sz. választókerület, VARGA TIBORNÉ, óvónő, a pásztói 1. számú óvoda vezetője, 4. sz. választóke­rület, SÜMEGI JÁNOS, földműves, a szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetke­zet elnöke, 5. sz. választókerület, SCHUCHMANN ZOLTÁN, pedagógus, a balassagyarmati MŰM Egyesített Szak­munkásképző Intézet igazgatója, 6. sz. vá­lasztókerület, GAJDOS JÁNOS, földműves, a Balassa* gyarmat és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet igazgatóságának elnöke, 7. sz. vá­lasztókerület, MAJOROS JÁNOS, mezőgazdasági mun­kás, a herencsényi Lenin Hagyatéka Ter­melőszövetkezet .brigádvezetője, 7. sz. vá­lasztókerület. RÓKA MIHÁLY, munkás, vezérőrnagy, 8. sz. választókerület. ÍJj iminkalclietőscgg* — Két hónap telt el pár­tunk IX. kongresszusa óta — mondotta Dimény elvtárs — azóta közismertté váltak a kongresszusi határozatok, széles körben megismerkedtek a főbb agrárpolitikai célokkal. Időszerű tehát, hogy konkrét értékelést adjunk mezőgazda­ságunk helyzetéről és azok­ról az összefüggésekről, ame­lyek meghatározzák a mező- gazdasági szervek és üzemek további feladatait. A társadalom közös ügye Dimény elvtárs a követke­zőkben történelmi tettként ér­tékelte a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését, amely 1961 tavaszán eredményesen befe­jeződött. Az önkéntesség és az anyagi érdekeltség lenini el­vei lehetőséget nyitottak a ket­tős feladat sikeres megoldásá­ra is: az átszervezéssel egy­idejűleg a mezőgazdasági ter­melés színvonala nem csök­kent, sőt, hamarosan emelke­dett. Így jó feltételek mellett került sor a mezőgazdaságban a szocialista keretek kiépítésé­re is. Jellemző erre a történelmi szakaszra, hogy egész társa­dalmunk közös ügynek tekin­tette a mezőgazdasági nagy­üzemi gazdálkodás feltételei­nek mielőbbi megteremtését Az átszervezés és a társa­dalmi összefogás közös ered­ményeként a második ötéves terv időszakában tíz százalék­kal növekedett a mezőgazda- sági termelés, ami egyéves át­lagban 2 százalékos növeke­dést jelent. A fejlődés tehát lényegesen meggyorsult a mezőgazdaságban, hiszen a kisparcellás időszakban a fej­lődés üteme nem haladta meg a 0,6 százalékot. Ugyanakkora termelés egyenletessé is vált. Különösen azokban a termelé­si ágazatokban volt egyenletes a fejlődés, amelyekben a gaz­dálkodás anyagi-műszaki fel­tételeit rövidebb idő alatt biz­tosítani lehetett, így többek azoknak a szocialista eszmé­nyeknek a megvalósítására, amelyeket pártunk eléjük ál­lított. Előnyök és nehézségek Beszéde további részében Dimény elvtárs hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséből előnyök származnak az egész népgaz­daságra. A termelés fejlődé­se ugyanis lehetővé tette a la­kosság élelmiszerellátásának javítását, ami abban is meg­mutatkozott, hogy a fogyasz­tás 12 százalékkal növekedett. A mezőgazdaság fejlődése és a lakosság életszínvonala kö­zött tehát szoros összefüggés van. Egyidejűleg a mezőgazdasá­gi termékek a külkereskede­lemben is jelentős szerepet töltöttek be- az összes export 22 százalékát, a nyugati export 50 százalékát a mezőgazdasá­gi termékek adták. Tehát a fej­lődő mezőgazdaság tevékenyen hozzájárul a külkereskedelmi mérleg egyensúlyba hozásá­hoz. A parasztság problémája te­hát, akár az átszervezéskor, ma is az egész társadalmat érimitő, közös ügy. Termelőszövetkezeteink gaz­dálkodásában az eredmények mellett nehézségek, és nyug­talanító jelenségek is megmu­tatkoztak. Ezeket a negatív jelenségeket Dimény elvtárs négy csoportba sorolta: 1. Sok a gyenge tsz; 2. magas az átlagéletkor a tsz-ekben (1966 végén országosan 56 év volt a tsz-tagok átlagos kora): 3. a termelés nehézségei; 4. a gaz­dálkodás nehézségei. A terme­lés és gazdálkodás nyugtalaní­tó jelenségei között példaként említette meg a szarvasmarha- tenyésztés, valamint a rét- és legelőgazdálkodás viszonylag alacsony színvonalát, a lucer­na és lóhere magfogás ala­tetni. Az objektív okokból is kettőt szükséges kiemelni. Először is: az öröklött el­maradottságot a mezőgazda­ságban a második ötéves terv időszakában sem sikerült pó­tolni. Ebben az időszakban ugyan mintegy 40 milliárd fo­rintot fordítottak a mezőgaz­daság fejlesztésére, ami azt jelenti, hogy az összes beru­házások egyötöde a mezőgaz­daságban valósult meg. Ez a támogatás jóval nagyobb, mint a szomszédos népi demokrá­ciákban A mezőgazdaság je­lenlegi formájában azonban mégis egy nagy. befejezetlen beruházásinak tekinthető. Mindez azt mutatja, hogy to­vábbi beruházásokra van szük­ség, amivel a harmadik ötéves terv számol is, amikor továb­bi 44—45 milliárd forintos beruházást tesz lehetővé a me­zőgazdaság korszerűsítésére, a belterjes gazdálkodás kiszéle­sítésére. Nagy szükség van továbbá a meglevő termelőkapacitás jobb kihasználására is, tehát az új beruházásokkal hatékonyabbá lehet kell tenni a régebbi beruházásokat. Ezért kell a já­rulékos beruházások megvaló­sítására nagyobb gondot for­dítani. Másodszor: a mezőgazdasági üzemek önállósága a túlzott központosítás, és az anyagi eszközök hiánya következté­ben nem volt kellőképpen biz­tosított. A szubjeiktív okok közé so­rolhatók viszont a vezetés gyengeségei, a munkafegyelem lazasága, a közös vagyon nem kellő megbecsülése stb., tehát mindazok az okok, amelyek helyileg szüntethetők meg. Éj intézkedések Az objektív okok megszün­tetésében jelentős szerep jut a gazdasági irányítás új rend­szerének és az ezt előkészítő A rétsági járási pártértekez­let foglalta határozatba hogy gondoskodni kell a fogíalfcoz- tatottság növeléséről Diós Je­nőn, Nagyorosziban, Kétságon és Nógrád községben. A hatá­rozat végrehajtása érdekében Devcsics Miklós a járási párt- bizottság első titkára és Ra- konczaí József, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke eljártak Budapesten, hogy a járás községei számára köny- nyűipari üzemek létesítését szorgalmazzák. Ennek eredmé­nyeképpen Diósienőn a VILL- TESZ Ktsz létesít üzemet. Ddósjenőről naponta átlago­san hat—hétszáz dolgozó in­gázik Vácrs vagy a fővárosba. Szükséges tehát az üzem, első­sorban a női munkaerő foglal­koztatására. Az üzemet a köz­ségi kultúrházban helyezik el. A különböző szervek kiköl­tözése után a rétsági járási tsz-közi vállalkozás megkezdi az átalakítást, hogy április végén, május elején üzembe helyezhessék az új létesít­ményt. Kezdetben két műszak­ban ötven-öt ven fővel indul az üzem, de később rátérnek a három műszakra és növelik majd a létszámot is. Gond lesz egy ideig a kul- túrmunka a faluban. Ideigle­nesen a volt református isko­lában alakítják ki a mozihe. lyiséget, és itt tartják a na­gyobb összejöveteleket is, de már készül a terve az új kul- i.úrháznak, melyet 1968. no­vember 7-én szeretnének fel­avatni. A kultúrház építésé­hez a VILLTESZ Ktsz 1 240 000 forinttal járui hozzá, a többi költséget községíejlesztési alapból és állami támogatásból fedezi a községi tanács. között a nagyüzemi baromfi- esony szintjét. A gazdálkodás­intézkedéseknek. Már az 1966­Nagy forgalom a téli vásár első hetén ben egyöntetű a vélemény: az tenyésztésben. A sertés- és szarvasmarha-tenyésztésben viszont átmenetileg egyenet­lenség mutatkozott. A szövetkezeti gazdálkodási formák kiválóan beváltak, mert parasztságunk elfogadta és megszerette ezt a formát és a nagyüzemi szövetkezeti gaz­daság jól illeszkedik be a szocialista népgazdaságba. S ha egyes helyeken mutat­kozott is némi elmaradás, az részben a mostoha körülmé­nyeknek, részben az anyagi­technikai elmaradottságnak tudható be. A tsz-ek. nagy általánosságban képesek mind­bán viszont az anyagokkal, eszközökkel való rossz bánás­mód, a háztáji lehetőségek nem kielégítő hasznosítása je­lent hiányosságot. Objektív és szubjektív okok — A nyugtalanító jelensé­gek okai objektív és szubjek­tív eredetűek — folytatta elő­adását Dimény elvtárs. — Többségében objektív okokkal állunk szemben, ezek azok, amelyekkel központilag kell foglalkozni, míg a szubjektív okokat helyileg kell megszün­ban hozott intézkedések, mint a tervezés korszerűsítése, az amortizációs alap bevezetése és egyes termelői árak emelé­se, a gazdaságirányítás reform­jával összhangban születtek. E három intézkedés hatását mind a tsz-ekben, mind az állami gazdaságokban poziti­ven lehet értékelni, mert ja­vultak és növekedtek az ön­álló gazdálkodás feltételei. Az 1966-os intézkedések eredmé­nyei nemcsak alátámasztják azok helyességét, hanem meg­mutatják a további intézkedé­sek irányát is. (Folytatás a t, oldalon.) A kereskedelem már edd'g is nagy forgalmat bonyolított le a 20—30—40 százalékos ár- engedményes téli vásáron. A vásár a hónap végéig tart. Az első héten mind az Állami Áruházban, mind az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál a forgalom meghaladta az el­múlt évi téli vásár forgalmát. Az áruház a hét elején, na­ponta közel egymillió forint forgalmat bonyolított le. Még nagyobb volt a kiskereskedel­mi vállalat forgalma. Elérte a napi 1 millió 600 ezer forin­tot. A női kabátoknak, kosz­tümöknek, ruháknak volt a legnagyobb keletje. Az ipar­cikk kereskedelem csupán női télikabátból 300—400 darabot adott el.. A lányka kabátokból ötszáz fogyott el. Nagy volt az érdeklődés a flanellruhák. a női ágykabátok, harisnyák és kesztyűk iránt. Az Állami Áruházban is a női kabátok iránt volt legnagyobb az ér­deklődés. Emellett a kosztüm is keresett Cikk lett. A kereskedelmi egységek­arengedmenyes ámk melleti a kurrens cikkek is fogynak. A kereskedelem erre is felké­szült. Ezekben a napokban előkészületeket tesznek a ta­vaszra. Az új gazdasági me­chanizmus jegyében piackuta­tást végeznek. Az Állami Aru­ház az elmúlt hét végén ifjú­sági est keretében a Karancs Szállóban divatbemutatót ren­dezett. Az ifjúság helyes öl­tözködését mutatták be és vé­leményt kérték, mi tetszett • legjobban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom