Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
1987 febniSr 19 M OG R A O 5 Elégedett EMBEREK Harminckét tanácselnök? Több parkot. Eleven szemű, mozgásra is fürge asszony a uatal Gál Bar- náné. Lassan egy órája tesz- vesz, anélkül, hogy szusszanás- nyira megpihenne. Hirfeien mozdulattal ragadja meg a tűzhelyre állított fazekat, s máris zúdul a gőzölgő víz a vödörbe. Esteledik étket kér a sok jószág. Nyolc sertés, a tehén, meg a szárnyasok. Még elsorolni is időbe kerül, nem elvégezni körülöttük egyetlen asszonynak. — Ki csinálná más? — beszéli mosolyogva, még szapora léptekkel méri a távolságot az udvar és a konyha között. — Az uram nem ér rá vesződni velük... Az asszony férje, ifjú Gál Barna, a ceredi termelőszövetkezet brigádvezetője. A faluban úgy mondják, jó brigád- vezető. — Nem tudom én azt, jó vagy nem — szaoadkozik Gál- oé. — Csak azt látom, hogy jókor reggel elmegy itthonról és bizony este öt—hat óra is van már, amikor ránknyitja az ajtót... Így aztán az asszony, kiváltképpen nyáron, a nagy dologidőben. munkára fogja a nyolcadikos kislányt, Marikát is. — A szükség kényszerít. hogy segítsen — magyarázkodik Gálné. — Tavasszal az asz- szanyok Is megkezdik a munkát a szövetkezetben ... Egészen késő ősziig kinn vagyunk a határban. Mert minden nap megyék én is... Tavaly talán nekem volt a legtöbb munkaegységem, a tótúj falusi asszonyok között. Villanyt gyújt. — Na, de most már igazán Itt az ideje, hogy megjöjjön az uram... Nem telik el sok idő, léptek toppannak a tornácon. — Ha előbb mondja, előbb érkezik! — Azt ugyan említhetném — legyint a szólásmondásra az iszony. — Nem jön az csak akkor, ha elvégezte a dolgát... De erre már bent van a konyhában ifjú Gál Barna is — Na, ez a nap is eltelt •— mondja miközben kihámozza magát a meleg ruhá bői. — Holnap aztán újra kezdjük. Így megy ez egy esztendeje. Reggel megy, este jön. A környék nyolc kis szövetkezete akkor egyesült a Cered- völgyében. Gál Barnát brigádvezetőnek tette a vezetőség. Embereket bíztak rá, Intézkednie kell a közösség dolgában. Több a fizetése, mint általában a tagoknak, s időnként még kocsit is kap — amolyan kis homokfutót — hogy bejárja a határt. — Ez mind így igaz — mondja a fiatalember. — De a brigádvezető dolga még így sem könnyű... ' Sorolja a tennivalókat. Ezerkétszáz hold föld. Beillene egy kisebb szövetkezetnek is. S meg kell nézni milyen szántók ezek. Egyik tábla a hegyre fut fel, a másik erdőbe búvik. Aztán az emberek. Tizennégy—tizenöt csapat van az üzemegységben — De van több brigádveze- tő is. Gál Barna tagadólag rázza a fejét. — Nincs. Korábban volt egy ember Pogonyban és volt Tótújfalubam is. Tavaly a vezetőség úgy döntött, csökkentik a függetlenített vezetők számát... Azt mondták, erre a területre elég egy brigádvezető Is... Szó se róla, elvégzi a munkát egyedül is. Kicsit szaporábban tapossa a kerékpár pedálját. Mert a munkakezdés előtti eligazítás semmiképpen sem maradhat el. A csapatvezetők nem lehetnek tájékozatlanok, mert akkor bizonytalanok a tagok. Talán könnyebb volna a dolga és rövidebbek a napjai, ha csak arra ügyelne, hogy a „kfa- dott” munkát elvégezzék. De Gál Barna szó szerint értelmezi, hogy a brigádvezetők bizalmi emberek. Megbízik bennük a szakvezetés, meg élvezi a tagok bizalmát is. Ezért aztán az sem mindegy neki, hogyan végzik el a munkát a tagok. Még tavasszal történt, hogy a hungazinnal gyomtalanított kukoricának annyira „nekiesett” az egyik csapat, hogy maradt is, meg nem is növény a fészkekben. Gál Barna azonnal megállította a munkát. — Már pedig mi ezt így csináltuk mindig! Csak így lesz szép nagy cső a kukoricán! — hadakozott az asszonyok nevében a csapatvezető. — Ha nincs meg a megfelelő tőszám — magyarázta a felbolydult asszonyoknak — kevesebb lesz a termés, kevesebbet kapnak maguk is... Az asszonyok a csőtörés idején látták, igazat beszélt a brigádvezető. Volt olyan tábla, amelyikről hatvan mázsás termést takarítottak le. A szövetkezetben olyan jövedelemelosztási elv érvényesült tavaly, hogy a kukorica termésének öt százaléka a tagokat illette. Ami Gál Barna fizetését illeti, elégedett ember. Nem járt rosszul, hogy a Zabari Állami Gazdaságból visszajött a szövetkezetbe. Igaz, volt közben traktoros, elnök- helyettes is. — Óh — méltatlankodik az idős Gál, mert közben benézett a fiához — össze sem lehet hasonlítani a két munkahelyet. A felét sem kerestük a mostaninak. Ott csak difi« lassagyarmati kenyeres pajtásoknak Valahányszor Balassagyarmatról Szécsénybe utazom, a feleségem mindig a lelkemre köti: „Kelemenkém, meg ne feledkezz a kenyérről!” Az intelem merőben felesleges, mivel az ízes-foszlós kenyérnek azóta vagyok igaz barátja, hogy a tejfogaim kinőttek. Sajnos, szülővárosomban vajmi ritkán jutok hozzá. Bezzeg Szécsényben! Szécsényben kenyér a kenyér; Balassagyarmaton nem ritkán sületlen ragacs. Aligha hinném, hogy az én gusztusomban van a hiba; lám. a városi tanács vb a kenyér rossz minősége miatt írásban figy"?’meztette a Nógrád megyei Sütőipari Vállalatot. Nem a tanácsot illeti szemrehányás azért, hogy — hiába. Még a gyarmati rossz kenyér okozta lidércnyomásos álmomban sem merem feltételezni, hogy Szécsényben azért jobb a kenyér, mivei ott a tanácsi és a magánkisipar is forgalmaz belőle.. Szívesebben hinném, hogy a tanácsiaktól leste el a maszek a kifogástalan kenyér sütésének művészetét. Nosza, menjenek el a gyarmati pékek szécsényi kollégáikhoz egy kis szocialista tapasztalatcserére: alighanem már az első sercliharapás meggyőzi őket arról, hogy szükséges volt odaláto- gatniok. Kenyeres Kelemen Balassagyarmat játszóteret... csértek, pénzt alig láttunk... Gál Barna csendesen mosolyog apja sza-ain. — Havonta 1900 forintot keresek. Ha ehhez hozzászámolom még a terményt, a háztáji jövedelmet, 2400—2500 forint havonta... — Megdolgozol érte. — Érezhető büszkeség van az idős Gál hangjában. — összeszedni az embereket... — Nem úgy van az már. mint régen — vág szavába a fia! — A csapatvezetők mind jobban belejönnek a munkába. .. Sokat segítenek... — Az igaz, más most vezetőnek lenni, mint azelőtt — elmélkedik az apja. — A tagok megértőbbek... Nemcsak azt látják, hogy sétál, vagy munkára hajtja az embereket. Azt mondja erre a fiatal Gál: — Ha az emberek elégedettek, másképpen gondolkodnak. másképpen végzik a munkát.. Amikor a szövetkezet megalakult, volt olyan tag, aki azt mondta: adjatok nekem 800 forintot minden hónapban és , dolgozom... Nem kell a munkaegység. Most meg ha 1500 forintot kínálnának neki, azt sem fogadná el. Dolgozik minden nap a munkaegységért. Jobban jár így... Különben itt él velünk a tanyan... Pedig a szövetkezetben még nem sok, mindössze harminc forint a munkaegység. Ezt egészíti ki a 12 forintos premium. Az idős Gálnak 9 ezer forintot hoztak még a zárszámadáskor. A fia 7 ezret kapott. De ahogy mondják a pénz nem minden. Fontos dolog, de az is kell mellé, hogy az ember érezze: becsülik, számítanak a munkájára. A fiatal Gál erre sem panaszkodik. Tavaly novemberben a Szovjetunióban iárt. A termelőszövetkezet küldte, jutalomból. így aztán valahogy úgy van vele. ha az este veti is haza még sem találja nehéznek a hétköznapok terhét. Vincze Istvánná A minap 32 tanácselnökkel ültem együtt. Ha pontosabb akarnék lenni, inkább 15—20 elnökről beszélnék. Végső soron, a salgótarjáni Iskola úti általános iskola VII. A. osztályában ennyien vállalnák ezt a tisztséget. Valameny- nyien fiúk, a 13 kislány közül senki sem vágyakozik az elnöki székbe. / Miért? Gondolom, ezt a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Sándor Elemér inkább értheti, mint én S bizonyára a kislányoknak is vannak indokaik, amelyeket azonban nem kérdeztem. Szóval, Várad! Gábomé osztályfőnöknek bele kell nyugodnia, hogy osztályában csupán 15—20 „elnökjelölt” cseperedik. — Ez is sok néha — mo- solyodik el. De miről is van szó? • Március 19-én a szava- zóumák elé járul az ország, a megye, a város népe. A bérházak lépcsőházaiban kis idő óta mindenütt 'névjegyzékek hívják fel magukra a figyelmet. Felhívják-e a nebulók figyelmét is? Igen. A választásokról, a régiekről és a maiakról már az ötödik osztályosoknak is határozott elképzeléseik vannak. Gordos Jánosné nevelő például nemrég felmérő dolgozatot íratott az V. osztályosokkal: Mi a különbség a népi demokrácia és az athéni demokrácia között? Tájékoztatása szerint többnyire értelmes válaszokat kapott. Egyik: „Athénben a rabszolgák nem vehettek részt az állam irányításában, és mi- nálunk mindenki részt vehet az irányításban. Mikor az emberek szavaztak egy kis cserépre írták annak a nevét, akit meg akartak választani...” Hogyne foglalkoztatnák tehát a választások a hetedikeseket! Éppen ezért kérdeztük meg tőlük, mit tennének, ha őket választanák meg tanácselnöknek Salgótarjánban? Hát... mindenekelőtt nagyon érdekes lenne, olvasható a szemekből. Vagy az, hogy: tényleg, erre még nem is gondoltam ..: Lassan azért magasba lendülnek a kezek itt-ott a padsorokban. Alakulnak az elképzelések. Mit is tennének? ♦ A válaszok egy része: — Például a házunk előtt sár van. Megcsináltat« nám az utat. — Előttünk foci- és kézilabdapálya van. De van ott egy lakó, aki mindig elkerget bennünket még a környékről is. Én is elkergetném őt, hogy játszhassanak a gyerekek. — A régi épületeket lebontatnám. Több .parkot, teret, játszóteret létesítenék. És erdőket, hogy tiszta legyen a levegő. Ezért a gyárkéményekre füstszűrőt szereltetnék. — Én csak a villanymozdonyokat engedném be Salgótarjánba, hogy ne legyen mindig füst. — Én egy igen furcsa problémát mondok, nem tudom, ez a tanácselnök feladata-e? Én a megyei tanács mögötti dombon lakom. Lépcsőkön megyek haza. Amikor olvad, vagy esik az eső, a lépcsőkön zuhog le a víz, mint a vízesés. Olyan, mintha egy szökőkútban mennék fölfelé, mert nincsen levezető árok. Azt ásatnék, ha tanácselnök lennék.., • Szóval... nem is annyira „gyerekes” elképzelések ezek. Talán gondolni is lehetne egyik-másik javaslatra. Én azt tenném. Ha én lennék az elnök. (tóth) cA kh kato politikai tiszt szava halk. Mintha fáradt volna. Az italt is csak ízlelgeti. Nem szívesen eleveníti fel a történetet. Aztán meggondolja. Arcán kényszeredett mosoly. — Készültem haza, amikor a klubügyeletes jelentette, hogy Maruzs Béla megint sir. Behúzódott egy sarokba, magába roskadt és hullanak könnyei. Erőteljes, jókedvű fiatalok között keserű látvány egy síró legény. Nem az első eset volt, a szobaügyeletes is jelentette már. Éjszaka arra lett figyelmes, hogy Béla szipog. Amikor megkérdezte mi történt, nem válaszolt. Nem is tudta megvigasztalni. Egy laktanyában sírva kesergő katona!? Sietett hát a klubba, végére járni, mi bántja a fiút. A többiek vidáman szórakoztak, szólt a zene, csörgött a biliárdgolyó. A klub megtelt jókedvvel. Az újoncok ismerkedtek egymással. Amikor a tiszt belépett, csend lett. Maruzshoz ment, aki riadtan felállt. — Maradjon — és maga is leült. — Mi baja? Miért kesereg? — szeretett volna a fiú bensejébe látni. De az nem válaszolt. Kínos percek. A tiszt türelmes. Maruzs idegei gyengébbek. — Jelentem, fáj a fejem. A tiszt megérzi, hogy a fiú nem mond igazat. Nem biztos benne, de sejti mi okozza fájdalmát. Csak annyit mond neki: — Rendben van, elmegyünk az orvoshoz. Másnap Maruzs Bélát felmentik a gyakorlat alól. A tiszt maga kíséri a rendelőbe. Az orvos tüzetesen megvizsgálja. A fiú szótlan, csak a legszükségesebb kérdésekre válaszol. Az orvos a betegségnek nyomát sem találja. Most már 6 is faggatja Maruzst. A politikai tiszt figyeli őket. A fiú nem bírja tovább, elgörbül a szája. — Anyukámat szeretném látni... A politikai tiszt megkőny- nyebbülten felsóhajt. Hogy leplezze örömét, az ablak felé fordul. Tehát jól sejtette. Nem mindennapi eset, de ezekkel a fiatalokkal még ez is előfordulhat. Ez a fiú vagy nem érte el az érettség fokát, vagy nagyon elkényeztetett. — Jól van Maruzs, menjünk! Az esetet jelentette a parancsnoknak, Értekezleten is vitatták. Többen, akik ismerték a történetet kijelentették, a katonaság nem óvoda, itt nincs lehetőség bábáskodásra. Volt aki határozottan kérte: szereltessék le a fiút. mert zavarja a többieket. A politikai tiszt szót kért. — Türelmet kérek. Először beszélek az anyjával. Ennek a korosztálynak még szüksége van a szülői szeretette... Az engedélyt megkapta. Mielőtt elindult, beszélt Farkas Ferivel, Maruzs szobatársával, foglalkozzon a fiúval, hogy megszokja az új környezetet. Másnap útra kelt. A fiú szülei egyszerű emberek. A katonatiszt láttán rosszat sejtve megrémültek. Béla egyetlen fiuk volt, aki nem csupán a szülőket, hanem a barátait is bennük találta meg. Nem kényeztették, de nem is nélkülözött. Szerette az otthonát, ami a szeme láttára vált apródonként széppé, kényelmessé. A fiú nem volt otthonülő, de a családi körben érezte magát legjobban. Vitát, veszekedést ritkán hallott. Amikor együtt voltak, lefoglalta a szoba egyik sarkát, és amíg a szülei pihentek, ő gombfoci- zott. Az édesanya az ijedségből magához tért. — Nem értem, hiszen olyan őrömmel ment el... A politikai tiszt viszont értette. A fiút át kell segíteni a mély völgyön. Olyan körülményt teremteni neki, hogy megtalálja amit otthon hagyott. De arra is rá kell ébreszteni, hogy a családi fészket nem vesztette el. Az édesanyával megegyezett, hogy egy hét múlva hazahozza a fiút. — Kérem beszéljen vele úgy, mintha mit sem tudna a történtekről. A laktanyában szorgalmas munkával telt el az egy hét. A politikai tiszt megfigyelte, ha Maruzst leköti az elfoglaltság, visszanyeri életkedvét, ügyesen mozog a gyakorlótéren, az elméleti foglalkozásokon is jó a felkészültsége Esténként Farkas Feri is pontosan betartotta az utasításokat, beszélgetett, vitázott Maruzzsal. Egy hét múltán a politikai tiszt hívatta. — Maruzs, készüljön feli utam van a falujába, elkísér. A fiú elvörösödött. Rohant és készült. A kocsiban szótlan volt. Csak a keze árulta el izgalmát. Idegesen tördelte. A tiszt figyelte minden mozdulatát. A ház előtt kiugrott a kocsiból és rohanni akart. A tiszt rászólt: — Ejnye, Maruzs... Az édesanyja úgy fogadtai mint amikor az iskolából tért haza. Még meg is kérdezte. — Remélem nincs rád panasz? A jövő héten szülői értekezletre megyek. A fiú ijedten a politikát tisztre nézett. Az szándékosan elkerülte tekintetét és az anyjával beszélgetett. Megnézte a holmijait helyén vannak-e. Minden ott volt. A két kosár gomb is. Leült és merengett Nem szólt a beszélgetésbe. Zavartan elkerülte a politikai tiszt tekintetét. Mikor elbúcsúztak, átölelte az anyját. — Anya kérlek, a jövő hé-' ten még ne gyere a szülői értekezletre ... — Jól van, úgyis olyan rosse az idő... A politikai tiszt lassan emeli a poharat. Szeméből eltűnt a fáradtság. — Hazafelé főttünk. Nézem a fiút, mélyen gondolkodok. Jó kedvem lett. Dúdoltam A gépkocsivezető is, Martiba pedig nézett bennünket. Olyan sok gyerekes vonás volt az arcán. Bobál Gyula
