Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

1907. február 18. szomhat WAC? n « T5 Ä T&váhb egy lépéssel Terveznek a szécsényi termelőszövetkezetben Szövetkezeti vezetők, a ta­gok népes serege elégedetten nyugtázta a zárszámadó köz­gyűlésen : sikeres évet zártak tavaly. Sümegi János, a szé­csényi II. Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnöke annak rendje, módja szerint elmondotta, ho­gyan teremtették elő a tagok fáradságos, kemény munkával a növénytermesztés több mint 13 millióját, az állattenyésztés rétiért hozott csak ötmilliót, mert hozhatott volna ennél többet is. Szó esett a kertészet­ről. amelyből egyszerű, szécsé­nyi gazdaember bizonyos Csó­káéi Béla „bányászott” ki két­milliót. Pedig a tagok már azt suttogták, kár abba ölni a tö­méntelen pénzt. — Tulajdonképpen a terme­lőszövetkezetben a jó eredmé­nyek természetesek — ma­gyarázza Sümegi János. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a szécsényiek megré­szegítitek volna a hat eszten­dő sikereitől. A kedvező adott­ságokra utal az elnök is. Az Ipoly termékeny völgye Szé- csénynél kiszélesedik. A föl­dök minősége jó. A nagy ki­terjedésű réteken, legelőkön dúsan nő a fű, sok állatot el­tartanak. A községen több, fon­tos út fut keresztül. S ami ugyancsak lényeges dolog: helyben van a vasútállomás is. Józanul, hideg fejjel mond­ják azonban a szövetkezet ve­zetői: a termékeny föld a dús- füvű rét. legelő is csak seny- véd, pusz tul, ha nincs elegen­dő ember, aki munkára fogja a gépet, az állatot. Szécsény­ben a legfőbb erőnek, a leg­jobb „adottságnak” azt a 430 •—440 termelőszövetkezeti ta­got tartják, akik rendszeresen részt vesznek a közös munká­ban. Ott tudják őket minden­nap az állattenyésztő telepe­ken, a kertészetben, a határ­ban szántó traktorokon, ä bur­gonya. és kukoricaföldeketi. A szécsényi „ember” földsze- rétete, hangyaszorgalma közis­mert a környéken. Sümegi Já­nos azonban az asszonyokról is szívesen beszél. Ök indítot­ták útjára a szövetkezetben a szocialista brigádmozgalmat. A verseny, ha lehet, még seré­nyebb munkát diktált a ta­goknak. A zárszámadó közgyű­lésen egyébként nagy elisme­réssel szóltak munkájukról. Kiváltképpen a fogatos, a ker­tész, meg a benczúri asszony- brigádról, amelyek vezetik a brigádok sorát a versenyben. Jutalmukat — ezerötszáz illetve ezer forintot — a na­pokban veszik majd át. — Sokat mentünk tavaly ... Volt munkánk még Széesény- ben és Pöstyén'ben is — be­szél a benczúri asszonyok nevében Kovács Ká, folyni. — Szívesen tettük, s tesszük az idén is. Magunknak dolgoz­tunk ... Ezt bizonyítja Hortváth Mi­hály fogatos is: — Hetedik éve vagyok a szövetkezetben. De még így nem fizetett soha ... Szécsényben 45 forintot ér a munkaegység, s ezt még 15,54 forint prémiummal tol­dották meg. Érthető, ha a pénznek nagy a becsülete. Vannak, akik 28—30 ezret ke­restek tavaly. Molnár Mihály évei már túlhaladták a hat- vanat, s több mint harminc­ezer forintot vitt haza. Újvi­déki Pált, a fejőgulyást meg majd 36 ezerrel számolták el. Beszélnek Szécsényben egy traktorosról, névszerint Magu­lya Istvánról. Ügy mondják, az Sz—100-as valósággal meg­táltosodott a keze alatt. Évi keresete 36 341 forint volt. No­vemberben. meg amikor szo­rított a munka a szövetkezet­ben, jóformán le sem szállt a gépről. De keresett is szépen, 5683 forintot vitt haza. Ehhez Velenczei János, a gé­pesek brigádvezetője — az a bizonyos türelmetlen nógrádi gazda, aki állítólag Kádár elv­társ kongresszusi zárszavában a példa volt — még annyit fűz: — A traktorosok sokat dol- doztak... Az ősszel csak 220 hold szántással maradtunk el... Jobbára vizenyős terüle­ték ezek... De emögött 12— 15 órás munkanapok, trakto­ron töltött vasárnapok van­nak. Magulya István akkor no­vemberben 18 órát ült a gépen pihenés nélkül... — De -a kö­vetkező mondata már bizony­talanság indította kérdés: — Vajon ezután megéri-e majd? Bene József, a termelőszö­vetkezet mezőgazdásza mond­ta: —• Szeretnénk az idén to­vább lépni. A hagyományos munkaegység helyett a garan­tált készpénzes díjazást vezet­jük be... Sok minden készteti erre a szövetkezet vezetőségét. Min­denekelőtt az. hogy igazságo­sabbá tegyék a jövedelem- elosztást. Aztán a havi biztos pénzért szívesebben jönnek haza a faluba a fiatalok is. A javakorabeli férfiakat ugyan­is most havi fixért foglalkoz­tatja a gazdaság. Ha azonban a tagok is pénzt kapnak bizonyá­ra az alkalmazottak közül is többen teszik fontolóvá a kér­dést: maradjanak-e tovább al­kalmazottak, vagy belépjenek tagnak? Az ajánlat ugyanis rendkívül csábító. Míg az al­kalmazottak egységesen 1600 forintot kapnak havonta, a szorgalmasabb taeok tava.lv 2000 forinton felül kerestek. S idén a lehetőségek ennél jó­val nagyobbak. De a tagok nagy része min­denből még csak azt látja, a biztos és nem is kevés pénzt jelentő munkaegység helyébe, valami ismeretien elosztást ajánl a vezetőség. Érthető, ha vonakodnak tőle. — Lehet, hogy a garantált munkaegység valami kiváló dolog. Sót biztosan az, mert másutt is csinálják. De vala­hogy én is húzódozom tőle — így Bán Lajos a pöstyéni üzemegység vezetője. Miklián András csapatvezető szava is csupa' aggodalom, ahogy mondja: — Jó lenne tudni, mennyit keresünk majd. Hátha nem ta­láljuk meg a számításunkat, úgy mint most... Bene József kezében azon­ban már ott van jó három hét munkája a pontosan kidolgo­zott normarendszer. Ezt persze még részletesen megbeszélik a tagokkal. A munkákat öt ka­tegóriába osztották aszerint, hogy elvégzése milyen szak- képzettséget. fizikai erőkifej­tést igényel. Egy normaegység 50 forintot ér, többet mint je­lenleg a munkaegység. Ez azonban korántsem szabja meg a napi kereset határát. Keres­het 70—100 forintot is az a tag, aki elvégzi ezt az értékű munkát. Bene József mindjárt példával is szolgál. A termelő- szövetkezetben jelentős terü­leten termelnek burgonyát. A burgonyaültetés barázdába, második kategóriába tartozik. A munkaegysógkönyv szerint 1000 négyszögölön kellene el­végezni a munkát egyetlen egységért. A szövetkezetben azonban a gyakorlathoz igazí­tották a normákat. Ha egy tag 400 négyszögölön ültet burgonyát 62,50 forintot ke­reshet. S a havi kereset 80 százalékát azonnal megkapják. Azt mondja erre Velenczei János: — Jó, jó..., de a tagok azt nézik, mi van a kamrájukban. Ha nem kapun« terményt, tél­re üresen marad a kamránk ... A termelőszövetkezet veze­tősége mint minden lényeges kérdésben, itt is a tagokra bízza a választást. Valameny- nyien megvásárolhatják a szükséges mennyiségű ter­ményt a szövetkezetből. Így aztán pénzt is kapnak, nem marad üresen a kamra, s jut takarmány — ezért a szövet­kezet vezetősége külön kezes­kedik — a háztáji állatállo­mánynak is. Hogy mindezekért mit kér a szövetkezet vezetősége a ta­goktól? Sümegi János, az el­nök így summáz: — Ugyanolyan szorgalmait, munkát mint eddig.,. Meg aztán egy kicsivel több bizal­mat ... Tavaly sok gondunk, bajunk volt, de bíztunk egy­másban ... S lám milyen jól tettük... Vincze Istvánná Alku a vevő helyett Közgazdán«- as áj mechanizmusról Minek mennyi lesz majd az ára?... Akad, aki ezzel az egyetlen kérdéssel tekint az új gazdasági mechanizmus elé. A közgazdász számára sokkal iz­galmasabb, hogy minek mi­lyen le^z majd az ára; — vagyis, hogy az ár mennyire pontosan tükrözi a társadalmi ráfordításokat. Az új gazdasá­gi mechanizmus új árrend­szert kíván. Erinek egyes vár­ható vonósairól beszélgettünk G. Tóth Józseffel, a salgótar­jáni Állami Áruház főkönyve­lőjével. — A régi, jórészt még élő árrendszertől a közgazdász azt követelte, hogy hosszú időn ál maradjon változatlan, s így te- gve lehetővé a volumenválto­zások mérését, — úgymond. Az ennyire merev rendszer nem adhatott hű képet a ter­melékenység, az értékviszo­nyok változásáról A hatósági árrendezések akkora előkészü­letekkel jártak, hogy mire megvalósulhattak, már többé- kevésbé időszerűtlenné is let­tek Az új mechanizmus ár- csoportiai révén sokkal rugal­masabb árrendszer alakulhat ki. — Milyen árcsoportokra szá­míthatunk? — Államilag megállapított ára lesz például az alapvető élelmiszereknek, építőipari anyagoknak. A második cso­portba azon cikkek tartoznak majd, amelyek árát az árhiva­tal felső és alsó határral szabja meg... —■ Ezen a két határom be­lül szabad lesz az alku? — Igen. Természetesen nem úgy, amint egykor nagya­nyánk alkudozott a rőfösnél egy szép kasmír-kendőre. Al­kudozni, helyesebben: egyez­kedni csak a termelőnek és a kereskedelemnek szabad. Egy bizonyos cípőfajta árát — mondjuk — 150 forintos alsó -— és 200 forintos felső határ­ral szabja meg az árhivatal. Elképzelhető, hogy ezt a ci- pőfa.jtát a Tisza Cipőgyár ol­csóbban tudja előállítani, mint a Savaria Cipőgyár. Magától értetődik, hogy a kereskede­lem jobban érdeklődik majd a Tisza, mint a Savaria gyárt­mánya iránt. Ez a gyárakat áz önköltség leszorítására ösztön- iá. — Az üzletkötők nem egy­formán ügyesek. Lehetséges, hogy ugyanazt a cikket ugyan­attól a gyártól az egyik keres­kedelmi vállalat olcsóbban kapja meg, mint a másik? — Nem hiszem, hogy ennek bármi akadalya lenne. Csak­hogy: amíg a tőkés kereskedő az árkülönbözetet magának tartja meg, a szocialista ke­reskedelmi vállalat a nyere­séget — a kü. önféle előírások­nak megfelelően — nagyrészt az államnak fizeti be. Áz ár és a forgalom alakulásában viszont a kereskedelem dolgo­zói, vezetői is érdekeltek; így náluk is jelentkezik az anya­gi ösztönzés. Még az sem ki­zárt, hogy a kockázati alap felhasználása révén ugyanaz a cikk — például az említett ci­pő — az egyik üzletben ol­csóbb lesz, mint a másikban. — E szerint az új mechaniz­musban a kereskedő úgy har­col a vevőért, hogy mindket­ten jól járjanak. De! Cipő -, ruha-, fehémeműgyárunk több van. Motorkerékpárt ellenben csak Csepel gyárt. Hol talál­hatunk az egészséges verseny kialakítása érdekében verseny­társat a Csepelnek? — Nem kell messzire men­nünk. .. Például: Csehszlová­kiában. Amint a mechanizmus szerkezete, — hogy egyszerűen mondjam —, bejáródik, úgy kap a kereskedelem deviza­alapot importra Ez a lehető­ség szorosabbra fűzi majd a KGST-áliamok kapcsolatát. —- Jelenleg az export- & importárakban nemigen érvé­nyesülnek reálisan az értékvi­szonyok. Honnan tudjuk majd az új mechanizmusban, hogy voltaképp« mennyiért érde­mes valamit külföldre eladni, vagy onnan behozni? — Erre már megfeleltek a közgazdászok. Mint ismeretes a KGST-áliamok rubel-rend­szerben számolnak. Ha vala­mely cikket negyven forintos belföldi ráfordítással tudunk előállítani, s azért tgalább egy rubelt vagy annak megfelelő értékű árut kapunk: érdemes exportálnunk. Ez az arany persze az importra is érvényes, Azt hiszem, a jövőben az im­port sikeresebben egészíts majd ki a hazai termelést. — Vagyis: kevesebb lesz # hiánycikk.., A nemzetközi kereskedelem kiszélesítése va­lóban fontos; de nagyon fon* tos a hazai termelés fokozás* is. Hol a garancia az új rend­szerben az utóbbira? — A végképpen hiánycikké vált áruk azért tűntek el a pultról, sőt a rosszmájúak sze­rint még a pult alól is, meri termelésük különféle okok mi­att nem volt gazdaságos. Az új mechanizmusban kevesebb kö­töttséggel dolgozik az ipar, a kereskedelem; s mivel a piac igényli a hiányzó cikkeket, a kötöttségek megszűnésével szinte automatikusan megin­dul ezek termelése. — Lesznek-e olyan árak» amelyeket nem szab meg, nem maximál, s nem minimál ss árhivatal? — Igen. Arra vonatkozóan, hogy mely cikkcsoportok tar­toznak majd e kategóriába, még igen széles körű közgazda- sági elemző munka folyik or­szágszerte. Nagyon valószínű* hogy ide sorolják annak ide­jén a luxus-divatcikkeket; da semmiképpen sem — például — a gyermekholmit. Az új gazdasági mechanizmusnak az ég-világon semmi köze a kapi­talizmushoz! Az új mechaniz­musnak aiz a rendeltetése* hogy megteremtse a kereslet­kínálat reális egyensúlyát, hogy lehetővé váljon a népgaz­daságnak az értéktörvény sze­rint való, szociális és szocia­lista célokat szolgáló irányí­tása. A tavalyi ár- és bérin­tézkedések már ennek a tö­rekvésnek a jegyében történ­tek. Segítettek megvalósítani a javak, a végzett munka alapján való elosztásának marxista elvét, — búcsúzott G. Tóth József, a salgótarjáni Állami Áruház főkönyvelője. — b. s. — Sváj c 9M§án — Rotterdam előtt Harc a porral Balassagyarmaton Elkeseredett harcot vív Balassagyarmat a porral. Ha jön egy autó, a főutcán, kapu alá menekülnek áz emberek a foj­togató porfelhő elől. S ha nincs a közelben menedékhely, ak­kor dahazá félóra tisztálkodás következik műsoron kívül. így megy ez már hosszú hónapok óta. A napokban rászántam magam: megnézem, hogyan ke­letkezik és miért nem tűnik el a por a balassagyarmati ut­cákról? íme disszertációm kivonatos tartalma: a városi tanács — nagyon helyesen — szabályozta a járdatakarítás rendjét. Télen hét, nyáron hat óráig össze kell seperni a szemetet. Mi a valóság? Jó gyarmati szokás szerint még reggel nyolc óra­kor is lesöprik és nem ös szé’-söprik a járdák szemetét Jön az első autó és visszasöpri az egészet a iárdára, a járóke­lők -uhájára. torkába. Másnap kezdődik elölről az egész. Megoldás: tartsák be és tartassák be a tanács rendeletét! Tálán néhány szigorú büntetés kiszabásával eltűnik, de le­galábbis csökken a por a balassagyarmati utcákon. — gáklonyi — Huszonhárom éves volt, amikor rábízták a konyhafőnöki tisztet. Az idősebb szakembe­rek bizalmatlanul fogadták és hitegették ön­magukat: „Hol van tőlünk? Harmincéves gya­korlatunk többet ér, mint az ő befutottsága. Rövidesen megbukik. Hiánya lesz. Nem tudja majd fegyelmezni az alkalmazottait.” — A korsókból kibuggyant a hab. Elek István senkivel sem vitatkozott. Bizo­nyított. Ügy irányított a konyhán, mint ruti­nos kármester a zenekarát. Kint égetett a nap, bent még melegebb volt. Lángnyelvek nyal­dosták a tűzhelyet és árasztották a hői. öt perc alatt a higanyszál ötvenöt fokra szökött fel. A „chef’ játszi könnyedséggel, félkarral lendítette magasba a serpenyőt. „Mehet a ser­tésérmék fantázia!” A felszolgálók percenként rohannak be a konyhába: „Egy beefsteak tükörtojással ren­del, egy párizsi körítés, öt sertésborda bako- nyiasan, két rántott szelet, egy natúr szelet, olajban sütve kéri a vendég ..— özönlenek a rendelések. A konyhafőnök semmit sem fe­lejt elkészíteni. Az étteremben bányászok, parasztasszo­nyok, értelmiségiek, gyári munkások, művé­szek, közéletünk kitűnőségei és más üzletek­ből átpártolt kollégák étkeznek. Két év alatt kiröppent Salgótarjánból: a Karancsban jobb ételeket és színvonalasabbat szolgáltatnak, mint a főváros neves éttermei Ráadásul ölcsóbban! Másodosztályú áron. Nem a véletlen műve, hogy a svájci magya kiállításra Elek Istvánt jelölték: képviselje o magyar konyhát, öregbítse a szakma jó hírne­vét. (Több aranyérmes szakácsunk itthon ma­radt!) Svájc — fogalom a vendéglátóiparban. A csúcs, a tető. Felülmúlhatatlannak véltük. Ilyen felelősség tudatában, a tradíciók tisz­teletében vette fel kinn a munkát. Félszegsé- gét feloldotta az ízek harmonikus kifejezésé­nek akarása. Megdöbbentő a siker! Napi ezerkétszáz sertéspaprikás, töltöttpap­rika, négy ládányi paprikáscsirke fogyott el csillagászati árakon. Hajnal négytől éjfélig dolgozik. Több mázsa burgonyát és galuskatésztát dolgoz fel. Zu­hany, kevés pihenés, újra munka. A svájci szakácsok ölbefont kézzel állnak. A személyzet a fáradhatatlan magyar szaká­csot nézi. Elek is figyel. Lát és összehasonlít. A sza­kácsoknak nincs magánéletük. Ha valaki lá­zad a sorsa ellen, a maitre d’hotel mosolyogva nyújtja át a munkakönyvét. A tanulóknak iskolanapokon is munkába kell állni. Neve­lésük rúgás és verés. Számunkra mindez na­gyon távoli, nagyon idegen. Örömmel, büszkeséggel állapítja meg magá­ban, a szakképzés és emberi együttélés tekin­tetében nemcsak a függetlennek titulált Sváj cot, de az egész világot megelőztük. Hazatérve felkérik: az Alabárdos étterem­ben helyettesítsen két hónapig. Több százezer forint értékű italt bíznak rá. Nemes italokkal alakít fönséges ízeket. Most Rotterdamba készül. Elutazása előtt veretné még megvalósítani a Karancsban a óambírozást, a KISZE-vacsorákat. Célja, hogy a nógrádi hagyományok feltá- nasztása mellett jellegzetes palóc ételek ké­züljenek a vendég asztalánál. Ügy bocsátjuk szárnyra, hogy külföldi útja gyümölcsöző legyen, tökéletesítse tovább szak­mai képzettségét, hogy hazatérve átadhassa tapasztalatait és tudását a jövő szakácsainak. Visszavárjuk — Nógrádba! K. 1. Kövénwédőszerek Termesztett növényeink ká­rosít«, betegségei elleni har­cunk mind újabb és újabb fegyvereket igényel, melyek rgyre hatékonyabban pusztít­ják a károsító szervezeteket, változatos alkalmazásuk meg­gátolja a kártevők reziszten­ciájának kialakulását. Gon­dos használat esetén — sem­miféle káros hatásuk nem je­lentkezik sem az embereken* sem pedig a hasznos élő szer­vezeteken. A növényvédelem­mel szemben támasztott köve­telmények fokozódása és a legújabb tudományos ered­mények a gyakorlatban alkal­mazott szerek állandó válto­zását vonják maguk után* nagyon nehezítve á tájékozó­dást ezen a területen. Dr. Nechay Olivér Növény­védőszerek című könyve as egyes védekezési irányokon belül a szerek hatóanyagai­nak kémiai összetétele alap­ján rendezi a készítménye­ket. Röviden foglalkozik olyan sokat, de nem eleget ismételt kérdésekkel, mint a szerek engedélyezése, kezelé­se keverhetősége, káros hatá­saik. Az egyes szercsoporíok ismertetése során a jelenleg használatban lévő vagy a Kö­zeljövőben használatba kerü- 11 készítményekkel kapcsola­tos tudnivalókat foglalja ösz- szc: hatásmechanizmusukat, a használandó adagokat, a vá* rakozási időket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom