Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-17 / 14. szám

4 WflfiR S 15 tww január 17. kedd Számvetés Kai‘anc»keszibcn Minden munka csudaszép — Pályaválasztók között — „Vésd eszedbe ezt Itt — minden munka csudaszép, válaszd, ami tetszik .. (Majakovszkij) Ebben az évben a salgótar­jáni Madách Imre Gimnázi­um és Szakközépiskolában 92 tanuló végez, az orosz tagoza­tú osztályban 29, a két szak- -középiskolai osztályban ösz- szesen 63 A gimnáziumi osztályból 28-an szeretnének továbbta­nulni, egy lány kivételével mindenki. Az osztályt általá­ban jó képességű fiatalok al­Kovács Klára kotják, az osztályátlag négy egész, magasan az iskola fö­lött van (2,8). Főiskolákra, egyetemekre, és szakmunkás­tanuló intézetekbe jelentkez­tek. Az osztályfőnök a pályavá­lasztással kapcsolatban öt kérdést intézett a tanulókhoz: — Mivél szeretnének legszí­vesebben foglalkozni, függet­lenül a lehetőségektől? Milyen konkrét terve van az érettségi után? — Ha nem veszik fel az általa választott szakra, vagy munkahelyre, mit csinál? r — Ha úgy alakul az élete, hogy fizikai munkát végez, mi lesz az? a villanyszerelő szakközépisko­lai osztályba járok. Eddigi is­Egyszer már szóltunk róla. hogy Karancskesziben jól szer­vezik a társadalmi munkát. Amikor az elmúlt négy eszten­dő összegezésére került sor, ki­derült: nemcsak a társadalmi munka szervezésében tűnt ki a községi tanács és a választóke­rületek valamennyi tanácstag­ja­Beszéljenek erről a számok. Közérdekű bejelentési 206 A jelölő gyűléseken elhang­zott 233 felszólalásból 206 köz­érdekig bejelentés volt. Javas­lat a falu fejlesztésére, szépí­tésére, Nem egyéni panaszko­dások, hanem egy utca, egy körzet lakosságát érintő gon­dok megoldása. A községi ta­nács nyilvántartásba vette a A néhány hónappal ezelőtt különböző sajtóorgánumokban és a Magyar Rádió fórumán le­folyt népművelési vita abból indult ki, hogy a népművelés­nek bizonyos területein (isme­retterjesztés, műkedvelés stb.) stagnálás, a tömeghatás, és a látogatottság szempontjából csökkenő tendencia figyelhető meg. A valóban helyes észre­vétel túlzásokhoz is vezetett. Egyesek ugyanis a felmerült problémákat úgy értelmezték, hogy a népművelés zsákutcába került, válságba jutott, s ar­ról meditáltak, hogy egyáltalán szükség van-e a modem tár­sadalom népművelésid. A helyes álláspontot a Társadal­mi Szemle hasábjain Füleki Jó­zsef fogalmazta meg. „Azok­kal lehet egyetérteni — írja —. akik társadalmunk egészé­ne r.'.i' i lüj’-xlé to alap­vetően egészségesnek ítélik, de a korszerűség jegyében józanul sürgetik az ellentmondások feloldását, mert a népművelés valóban lényeges változás kü­szöbére jutott.” Ennek a változásnak sajátos megnyilvánulásait tapasztal­hattuk az acélárugyári műve­lődés5 ház * eveken v*ége «' rám a közelmúltban két alka­tommal is. Nevezetesen a szín­játszók „vendégszerepléseiről” Helyes volt a községi tanács határozata, mely feladatkent szabta meg a végrehajtó bizott­ságnak, valamennyi tanácstag­nak, hogy személyes példamu­tatással vegye ki részét a falu fejlesztéséből. Ennek köszön- netően a tanácstagok irányítá­sával tavaly az egy dolgozóra jutó társadalmi munka értéke a faluban elérte a 165 forintot. A gépállomás, az állami gaz­daság és a termelőszövetkezet közel harmincezer forint érté­kű gépi munkával segítette megvalósítani a tanács elkép­zeléseit. Híd, víz, lakás A lakosság által elmondott javaslatok között a vízleveze­tés megoldása, a hidak rend­betétele, az állami, elsősorban a pedagóguslakások felújítása tes színjátszók előbb az intéz­mény által patronált üzemi munkásszállóban rendeztek szellemi erőpróbával összekö­tött bemutatót Peter Weiss: Vizsgálat című drámájából, majd a Pécskő utcai József At­tila Klubban Farsang előtt cím­mel mutattak be szórakoztató irodalmi műsort — mindkét esetben nagy sikert aratva. Ügy tűnik, az intézmény felismerte azokat az aktuális feladatokat, amelyeket az Országos Népmű­velési tanács. „Irányelvek a népművelés ötéves tervezésé­hez” című kiadványában így fogalmaz meg: „A következők­ben a feldolgozás intenzív, a résztvevőket fokozottabban ak­tivizáló kiscsoportos formái kerülnek előtérbe. A korszerű általános műveltség társadal­mi méretű emelése nélkülöz­hetetlen feltétele nevelési cél­jaink megvalósításának... A népművelési intézmények biz­tosítsák megfelelő programok és pronaeanda út ián a közeli munkásszállások lakóinak be­vonását foglalkozásaikba, szük­ség szerint a helyszínen szer­vezzenek művelődési alkalma­kat.” Az elmélet igazságát ezút­tal is a gyakorlat igazolta. Va­jon mi eredményezte a nép­kat és felújítottak öt hidat. Csak az autóbuszforduló kiala­kítására 325 ezer forintot köl­tött a községi tanács. Szerepel még a kiadások között parko­sítás, a könyvtár fejlesztése, sportolók támogatása, a vásár­tér kerítése házhely kialakí­tása, mind-mind olyan feladat, mely az egész falu lakosságá­nak érdekeit szolgálja. Az idei tervek Mielőtt a tervekről szólnánk erdemes megemlíteni, hogy a falu takarékos község lett, az „Ahány ház, annyi takarék- könyv” — mozgalom megszer­vezésével. Erről díszoklevél is tanúskodik a községi tanácson. Az idei tervekről: 172 ezer forintos költséggel felújítják a 3éke utat és a lakosság kérésé­re sor kerül a karancskeszj vá­sártér felújítására is. Ehhez már megkezdték a kő szállítá­sát a bányából. Tavaly a la­kosság teljes társadalmi mun­ka hozzájárulása elérte a hat­százezer forintot. Az idén a ta­nácsülésen 400 000 forint érté­kű önkéntes munkával számol­nak és ennek zömét a Béke út és a vásártér felújításánál ve­szik majd igénybe. művelési berkekben „kis for­mák"-nuk nevezett rendezvé­nyek népszerűségét? Miért volt a jelmez, és a díszlet nélküli előadásoknak nagy sikerük? A választ egy mondatban így fo­galmazhatnánk meg: olyan kö­zegben, olyan rétegben hatot­tak, ahol szinte egyedüli ható­erőként jelentkeztek. Mindkét esetben olyan emberek között hintették el a kultúra magvait, akikhez házhoz kell menni, ők maguk nemigen adják vissza a látogatást. A két rendezvény új­szerűén pótolt elmulasztott ol­vasmányokat, filmeket, színhá- " produkciókat. Az öntevékeny színjátszás módosult funkcióit is igazolta a két est sikere. Nem a hiva­tásos művészetet helyettesítő szerep dominál — ezt a felada­tot a televízió sikerrel teljesíti — hanem egyrészt az aktivitás, az önkifejezés, másrészt az ér­deklődés felkeltése, és bizonyos ismeretanyag hatásos közvetí­tése. Az ilyen formákkal a mű veltségi szint, és az egyéni ér­deklődés figyelembe vételével olyan lépcsőt nyújthatunk az egyes rétegek számára, amely a művelt emberfők sokaságához vezet. Az említett Peter Weiss Urá­niából rendezett vetélkedő iz­galmas percei minden bizony­nyál nem voltaik hatástalanok i a résztvevőkre, és bátrabban j forgatják a jövőben a dráma- | irodalmat, vagy éppen a mű­sor hatására először vesznek kézbe drámát. Ebben az orató- rikus műben az író a frank­furti per alapján idézi fel az auschwitzi haláltábor borzal­mait, hogy a lelkiismeretvizs- gálat jegyében humánus, paci­fista állásfoglalásra késztessen. Peter Weiss azt írja könyve bevezetőjében: „Mindenekelőtt a magam számára írtam, hogy tisztábban lássam mi is történt ott.” Ügy érezzük, néhány tu­cat emberrel ismét többen lát­ják tisztábban. Ez pedig nem közömbös a világnézeti neve­lés szempontjából. A József Attila klub közön­sége számára is szinte egé­szen biztos, hogy kézzelfogha­tóbb fogalommá vált a vers, a paródia, a jelenet, mint iro­dalmi műfaj. Az összekötőszö­veg csempészte be e .tudnivaló­kat a vidám nwcek közé a tapsvihar szüneteiben. A fesztiválok, a találkozók, az ünnepségsorozatok között szerényen meghúzódó „kis for­mák” ha látványosság szem­pontjából nem is, de a haté­konyságot. és az eredményes­séget tekintve feltétlenül fi­gyelemre méltóak. Ilven estek rendezésével lehet többek kö­zött a bevezetőben említett csökkenő tendenciát megszün­tetni, a televízió hatását jó iránvba korlátozni, és a nép­művelés alapvető célkitűzését, a emberformálást megvalósí­tani. Az acélárurváriak példá­in méltó a követésre. Csongrádi Béla — Milyennek képzeli el az életét tíz év múlva? A válaszok beérkeztek, He­rold László igazgató összesítve mutatja őket. A gimnáziumi osztályban a szívszerinti álom és a reális lehetőség egyezik- e? A többségénél, 21 tanuló­orvosnak öt, pedagógusnak négy, népművelőnek, kereske­delmi dolgozónak, gyógytor­násznak, jogásznak három— három, kirakatrendezőnek kettő, tolmácsnak, közgaz­dásznak, TV-bemondónak, egészségügyi középkádemek, estnevelési főiskolára és mű- -zaki pályára egy-egy tanuló Felvételi sikertelenség ese­tén 17-en nem mondanak le eredeti tervükről, tehát több­ször is próbálkoznak- Ha ezu­tán sem sikerül — tehát teljes sikertelenség után — 13-an szakmában szeretnének elhe- ozkedni. 7-en más foglalko­zást választanak, 9-en nem tudják, mihez kezdenek. Ki, miért választotta, amit választott Két válasz: — Orosz, német, angol nyel­et tanulok, a külkereskedel- ű szakiskolára jelentkeztem, oimácsnak készülök — mond­ja Kovács Klára. — Orosz ta­gozatú osztályba járóik, elég jód tudunk oroszul, ez adta az ötletet. Ha nem vesznek fej idén, jövőre újra megpróbá­lom. Addig dolgozom valahol, ha lehet — Egész véletlenül írtam a lapra, hogy TV-bemondó szse­Bodi Ferenc retnék lem — közli Tóth Luj­za- — A riporterség is megfelel­ne. Bölcsész karra, orosz-ma­gyar szakra jetenttoeztem, mindenesetre jó lenne, ha fel­vennének, a többit majd meg­látom azután, tetszene ez a pá­lya. Ha nem vesznek fel egye­temre, többször megpróbálom Ha azután nem? Még nem tu­dom, mihez kezdek. A szakközépiskolai osztá­lyokban 30 lakatos és 33 vil­lanyszerelő végez. Közülük a tanult szakmában kíván dol­gozni 26 fiatal (41,2 százalék), tovább szeretne tanulni szakmához közel álló műszaki pályán 14, egyéb helyen (pél­dául agrártudományi, testne­velési főiskolán, egyetemen magyar-rajz szakon, tisztiisko­lán, képzőművészeti főisko­lán, stb.) 15 tanuló (46 száza­lék). Más szakmát tanul, nem felsőoktatási intézményben nyolc fiatal (12,7 százalék). Bódi Ferenc: — ViUamaunérnőki. auto­matizálás szakra jelentkeztem. méreteimet szeretném tovább bővíteni magasabb fokon. Er­ről a tervemről nem akarok lemondani, mindent megteszek, hogy célomat elérjem. Elsősor­ban a kemény, kitartó munká­ra és a tanulásra gondolok. Heves megyei vagyok, tanyás bennem a vágy a villany, g fény után, nyáron én is szeret­nék részt venni az otthoni há­lózatbővítési munkában, ak­Tóth Lujza kor visszük hozzánk a villanyt Elhatározásom tehát régi. Balogh László, a lakatos szakközépiskolai osztály tanu­lója; — Erdészetire készültem, aztán mégis az agrártudomá­nyi főiskolát választottam, t»» lón könnyebben felvesznek. Tudom, ehhez a Lakatossá©- nak semmi köze, de én ere­detileg nem ide akartam jön­ni, csak hát az erdészeti tech­nikum nem sikerült. Nagya­pám vadász volt, az erdő, » mezőgazdaság érdekel. Kis csokor a pályaválasztók közül, akiket vár az élet, a jövő... Bizonyára kudarcok is érik majd őket, talán nem minden sikerül úgy, ahogyan most tervezik. Akkor majd tudniok kell azt a munkát is megszeretni, ami a kenyerü­ket jelenti, s ami a társadalom javát is szolgálja. Balogh László (Koppány György íelvctelei) Nem lesiz olyan szép, rndnt az „eredeti” terv? Má lesz inkább! Hiszen: minder iun- ka csudaszép. Ezt is meg kell tanulnia a felnövőnek. Tóth Elemér bejelentéseket es a lehetősé­gek, a pénzügyi adottságok, sürgősség szempontjából rang­sorolta. Öt választókerület lakói leér­ték Marakodj puszta kultúr- házának megépítését. Még 1963-ban tető alá került 269 ezer forintos költséggel. Lász- lóvölgyi pusztán a villamosí­tást sürgették: 1964-ben meg­valósult. Szinte valamennyi választókerületben szóltak a korszerűtlen közvilágításról. Tavaly 85 higanygőzös lámpát szereltek fel 140 000 forintos költséggel. Ebben az évben to­vább folytatják a közvilágítás korszerűsítését, ismét 33 mo­dern világítóberendezést he­lyeznek eh Az utak és a járdák további építésére a 13-as választókerü­letben tettek javaslatot. A ta­nács megszívlelte és csak jár- dásításra 52 ezer forintot köl­töttek, Ma már a faluban öt ki­lométer szilárd burkolatú jár­da van, és 1968 végére minden utcában kövezett járdán köz­lekedhetnek a karancskesziek. Társadalmi mankót 357 ezer Joriat Legnagyobb feladatként je­lentkezett — a tsz-tagok sür­gették — a szövetkezethez ve­zető út építését. Tavaly, a la­kosság támogatásával, 357 ezer forint értékű társadalmi mun­kával több, mint egy kilométer hosszú kövesutat építették. ;s szerepelt. A községi tanács — négy év alatt — jelentős összeget fordított ezeknek a cé­loknak a megvalósítására. Az orvosi rendelőt 250 000. az óvodát 240 000, a pedagó­guslakásokat 92 000, az általá­nos iskolát 228 000, a terhessé­gi tanácsadót 260 000 forintos költséggel újították fel az el­múlt években. Korszerűsítették a közuta­b. f. •• Önkritika, nagyképűség? .JSaját hibájából elvált, 39 éves technikus főművezető, belvárosi főbérleti telefonos lakással, házasság céljából megis­merkedne komoly növel.. A hirdetés, amely merőben elüt minden szokványtól, a Magyar Nemzet egyik vasárnapi számában jelent meg és min­den valószínűség szerint felkelti a hajadonok, elvált- és őz- vegyasszonyok érdeklődését. Mert van valami képzeletet felcsigázó abban, ha egy férfi ország-világ előtt saját hibájával kérkedik! Rokonszenves és figyelmet érdemlő akkor is, ha csupán nyilvános bűnbánatot tart és önmarcangoló önkritikának szánja hirdetése első sza­vait, de nagyképű és sokat sejtető az esetben, ha hetvenkedés- ból, hetykeségből veti oda, hogy csakugyan ő a hibás. S annak is két értelme van, hogy komoly nő levelét várja: 1. legyen va­laki komoly is a családban, 2. legyen aki komolyan veszi a hir­detés szokatlan, szinte groteszk szövegét. A jelige: „O todo a nada.” Hogy ennek viszont mi az értel­me, ezideig nem sikerült megfejteni!... L. Gy. Népművelés díszletek nélkül van szó. Az idei íesztiválgyőz­náL, elvileg: igen. Ki minek készül? Foglalkozás szerint: születtem, ahol petróleumlám­pa fényénél éltünk. Azt hi­szem, már ékkor feltámadt

Next

/
Oldalképek
Tartalom