Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

1067. január 15. vasiSWi«« NflGRA O II Tanuljunk, vagy tanítsunk? Ilyenkor a félévi osztály­zatokkal kapcsolatos szülői értekezletek idején, gyakran elhangzik a panasz: „a kis­diák nem tanult meg tanul­ni.” Mert erre is szükség van, s már attól a naptól, amikor iskolába került a gyermek. Megtörténik, hogy a szü­lők elsős gyermekük mellé ülve, órákig rajzolgatják ve­le együtt a karikákat, vona­lakat. Sokszor megszánják, — s megírják helyette a lec­két. Arról is hallottam, hogy este. mikor a kicsi elalszik, a papa-mama kiveszi a tás­kából az irkát, s kijavítgat- fja, sőt: újraírja a feladatot. A gyermek pedig elfogad­ja, tudomásul veszi. Miért ne, ha a felnőttek így akarják? A szomszédunkban lakik egy kisfiú, — most második osztályos. Gyakran este tíz órakor is áthallom a vékony falon, amint hangosan olvas, számol. Apja olyankor érke­zik haza íáradtan, a gyerek pedig megvárja. Így szoktat­ták, ő pedig természetesnek találja, hogy egész délután játszik, s várja a:, apját, aki­vel ’együtt kell majd tanul­nia, mert „ez a dolgok rend­je”. Persze, a papa türel­metlen, ingerült, hiszen fá­radt, s nagy tehertétel az ugyancsak fáradt, álmos, nyűgös aprósággal vesződni késő este. Vajon ipegtanult-e tanulni ez a kisfiú és sok-sok más társa? Hogyan boldogul az iskolában, mikor nincs „kéz­nél” az apa, anya. Dehát ne foglalkozzunk a gyerekkel? Nem szabad egyik véglet­ből a másikba esnünk. Ha gyámkodunk minden mozdu­lata felett, a sikert sohasem érzi magáénak. És persze, a kötelességet, felelősséget sem. Ha viszont teljesen magára hagyjuk, nagyon sokszor visszaél vele a lurkó. És er­re intő, vagy a rossz osztály­zatról már értesítés figyel­mezteti a szülőt. Leghelyesebb, ha önállóan dolgozik a gyerek. Eleinte követeljük meg tőle, hogy esténként megmutassa füze­tét, felmondja leckéjét. Ha nem tud valamit, természe­tesen segítsünk neki. Érezze, hogy nincs egyedül. De a munka, a kötelesség az övé. — Magadnak tanulsz fiam, — ezt hallja tőlünk, de a gyakorlatban is érvényt kell szerezni ennek az igazságnak. A gyerek, ha elvégezte fel­adatát, nyugodtan játszhat, pihenhet. De kell, hogy ta­pasztalja: a felnőtt igenis gyakran nyúl a táskájába, fellapozza a füzetét, megnézi a leckekönyvet, s magához inti: — Nos, halljuk, mit tanul­tál? És ezt következetesen te­gyük, — az eredmény, na­gyon röóid idő múlva meg­mutatkozik. — A gyermek is felnőtt, — halljuk, mondjuk is gyakran. Öt és munkáját így is kell kezelnünk. • Lelkiismeretes, kötelességtudó felnőttet ne­velünk belőle. Példamutatás, türelem, — okos szeretet kell hozzá ... A kút gondozása Előfordul a kút vizével, hogy rosszabb lesz, mint ko­rábban. Ennek több oka le­het. Egyik a magas talajvíz, s az is megtörténhet, hogy a közelben levő folyók, pata­kok, tavak, vagy kisebb ál­lóvizek talajon át történő szivárgása rontja mindenna­pi italunk minőségét. A 20 méter távolságon belül föld­be ásott emésztőgödör, vagy ól, istálló, szintén oka lehel a víz szennyeződésének, rossz izének. A kút körül megnőtt fák, bokrok mély és szétága­zó gyökérzetétől is kellemet­len íze lehet az ivóvíznek. Az ivásra alkalmatlanná vált vizet a kútból ki kell merni, vagy szívatni: újra íeltöltődéskor a víztömegnek megfelelően — orvos, gyógy­szerész, vagy vegyész által javasolt mennyiségű — tisz­ta oldott rézgálicot kell a kútba önteni. A klórmész szintén megfelel, de ez utó- ízt ad és kényes az adago­lása. Ajánlatos a kútba szór­ni 2—3 vödörnyi nagyobb szemű tiszta kavicsot, majd a vízoszlop méterenkénti szá­mának megfelelően 15—20 dekányi faszenet. Az említett két anyag bizonyos mérték­ben szűr, illetve elnyeli a kellemetlen szagot. A meg­tisztított kút vizét, ivás előtt alaposan vizsgáljuk meg, ne­hogy Valami kellemetlen ma­radvány emberre, állatra, ká­ros hatással legyen. Ma már a KÖJÁL vegyelemzést. ké­szít annak, aki ezt kéri. A kitisztított kút környé­két ajánlatos agyaggal úgy körülvenni, hogy a talajvíz, esővíz elkerülje és ne jusson bele felülről vagy oldalról egyéb szennyezett víz sem. (a. s.) Szekeres Ilona Az ujjatlan kiskö Elmondanék én most egy igaz történetei, habár mesének is beillik. Ügy mesélte el a nagyapám, amikor térdenüló gyerek voltam. Neki is úgy mesélte a nagyapja hasonló korában. Így hát már ebből is gondolhatják, hogy nagyon- nagyon öreg mese ez. Élt abban az időben, vala­hol a Tisza meg a Zagyva zugában egy számadó juhász. Ennek a juhásznak volt egy fia. Bercinek hívták közönsé­gesen, valójában Istenes Ber­talan volt a neve. Azért ra­gadt rá ez a név, mert .........is­t enes, hogy a Berci megma­radt!” Az édesanyja meghalt egy órával azután, hogy a Ber­ci megszületett. Árva gyerek volt hát, úgy nevelkedett a juhhodály környékén, két ku­tya kíséretében. 3ercit mindig két kutya kí­sérte már egészen kicsi korá­tól. Bundás volt a nagyobb, az erősebb. Még a farkast is meg­marta, ha a hodály felé me­részkedett Füles, a fekete pu­li csak kisöccse lehetett vol­na dehát nem voltak testvé­rek. Így élt Berci két pajtásával. Amikor az édesapja felhaj­totta a juhokat a nógrádi, he­vesi hegyekbe, ő is vele tar­tott. Ilyenkor télidőben szál­lásra húzódtak, tarlótúró lett n sokszáz birkát számláló nyájból. Méteres hó alól szá- lazták a gyenge füvet. Azon is eltengődtek tavaszig. Berci hamar megtanulta, ho­gyan kell füttyenteni Füles­nek és arra a hűséges kutya körbe tereli a birkákat, meg­állítja a vezérürüt, azért fel­néz kisgazdájára. — Most mit csináljak? Mert a kutya szeméből le­het kiolvasni, mire gondol a bozontos szőrrel borított fe­jében. Egyszer Berci nem kelt kt az ágyból. Ilyentájt volt az, amikor a hóesés naponta vendégeskedik a Mátra alján, amikor olyan szél nyargalász a szabad völ­gyekben, hogy akár embert is elvinne a hátán. És Berci ap­ja hiába várja a fiát. Szólit- gatja, küldi érte Bundást, de semmi foganatja. Maga tér be a kunyhóba és Berci ott fek­szik a medvebőrből, hosszú­szőrű subából két esztendeje megvetett ágyon. — Berci? Mi van fiam? — szólítgatta az apja, de a le­gényke csak nyögött és forgo­lódott. Tüzelt, mint a lángot vetett kőrisfa és nem lehetett érteni a szavát, pedig mennyi­re akart volna beszélni. — Hamar Jóska, ugorj csak el a Szappanos Rózáért, hoz­zon valami füvet, kenőcsöt a gyereknek, mert elfogta a Flórián tüze. A kisbojtár gyorsan meg­járta a faluba az utat. Vissza­felé már vele kocogott Szap­panos Róza is. a híres javas- asszony. Nézte a fiút, főzte a teát, kenegette a mezítelen hátát mindenféle hájjal, zsír­ral, de csak nem javult. Esté­re még tüzesebb lett Berci teste, még jobban kiült arcá­ra a Flórián tüze. — Nincs segítség — mondta Szappanos Róza és szedelözkö- dött. Hátha lenne még segít­ség? Tűnődött Berci apja és odahajolt egyetlen fiához. — Mit kívánsz kis szolgám? Berci felült a medvebőrön és csillogó szemében újra meg­jelent az élet. — Megcsináltatja, ha ké­rem? — 'Azon nyomban, csak mondd ki végre. — Hát egy vadonatúj kis- ködmönt, amilyen csak a ki­rályfinak vagyon... A számadó juhász még ab­ban az órában leüttette a leg­szebb ürüt, megnyúziák és vit­ték a bőrét a faluba cserélni Szép nagy darab bőrt kaptak érte, amiből a varga olyan ködmönt varrt, hogy hét nyel­ven beszélt Messze volt a falu a birka­szállástól, a hó is nagyot da­gadt az éjjel, így lassan ke­T)éli bizsu Tizenéveseknek (Foto: Jablonec) Vendég: ,,Mién néz engem a kutyád, amikor eszem? Vendéglős: „Lehetségest hogy azért, mert az ő tá­nyérjából eszel.” « Apa: „Ha látom *•ajtód <* Beatles zakót, nevetnem kell.” Fiú: „Jó, én levetem, ha te kifizeted a szabónál a számláját, hogy ne kelljen nevetned.” Mama: „Meghívok-in lányt Kati születésnapjára. Tudsz valami kis szórakozást a szá­mukra?” Papa: „Igen — 16 fiút.” ♦ Barát: „A lányod most mar vezet kocsit? És mennyi ide­ig tartotit a tanulás?” Szenvedő apa: „Ó. körül­belül két és fél kocsiig." ■ Tizenéves: „Apa, már 16 éves vagyok, kérlek, tarts en­gem felnőttnek.” Apa: Rendben van. Tessék, a telefonszámla.” (A „16 Magazinéiból: T. fi, Film a Moszkvai Nagy Színházról Az öltözék díszítésére hiva­tott bizsu is változik a divat­tal. Míg nyáron a műanyag és porcelángyöngyök, az Op­art mintás tűk voltak divato­sak, most télre a fém, kerá­mia, a műanyag- és fa bizsuk kerültek előtérbe. Jablonec, ez a kis csehszlo­vákiai városka irányítja az európai bizsu-divatot; onnét érkezett a kép. A téli szövetruhához a di­vat jegyében teljesen sima, harmonizáló színű, többsoros gyöngy illik. Az újdonság, hogy a gyöngysor szemei vál­takozva más-más anyagból riilt haza a számadó juhász Egész úton simogatta a kis- ködmönt. Ettől gyógyul meg az ő beteg, egyetlen fia. S ha meggyógyul, ezt a ködmönt vi­seli örökké. Ilyen méo a ki­rályfinak sincsen. Mikor hazaért, nem ment bt rögtön a fiához. Megmutatta a ködmönt a juhásznak, a bojtárnak, a kis­bojtár is simogatott rajta egyet, de valahogyan egyik sem mosolygott úgy, mint ö. — Nem tetszik a ködmön? — kérdezte a számadó juhász, mire egyszerre válaszolták: szép ez szép, de minek már? — Hogy-hogy minek? Hát a Bercinek, a fiamnak. Ettől gyógyul meg... — Ettől ugyan nem szalad el a Flórián tüze... — Nem-e? — és a juhász berontott a kunyhóba. Bercit kereste az esthomályban, csak az arca világított, de nagyon furcsa fénye volt. Fehéres, sárgás, nem tombolt már raj­ta a Flórián tüze. — Éerci! Bercikém. Kisfi­am. itt van az ujjatlan kis- ködmön... De Bercinek már nem volt szüksége rá többet... Amikor nagyapám ideért, el­hallgatott. Mindig megkér­deztük tőle, hogy ugyan mi kellett volna akkor a Berci­nek? — Semmi egyéb, mint dok­tor, meg patikárius, de ha lett volna is. honnan vesz annyi temérdek pénzt egy juhász­ember, amennyibe akkoriban a medicina került... g. b. készültek. A képen rózsaszín szövetruhához fémgolyókból és sötétebb rózsaszín' műanyag­szemekből tervezték a gyön­gyöt. Ha bizsuval egészítjük ki öltözékünket, ne feledjük, hogy a kevesebb — ízlése­sebb. Nem illő fülklipszet, gyöngyöt, karperecét, brossot magunkra tűzni, — csak azért mert van...! Galina Visnyevszkaja, Iván Petrov, Alekszandr Ognyivcev, Zurav Andzsafaridze és a moszkvai Nagy Színház más énekesei lesznek „A zene ha­talma” című film hősei. A filmet Jurij Aldohin fiatal rendező forgatja. Minden je­lenet az előadások és a pró­bák idején készült, bemutat­va a Nagy Színház mindenna­pi életét A film a nézők fi­gyelmét a Borisz Godunov, a pique Dame, a Pillangó kis­asszony, a Szentivánéji álom című operákra összpontosítja. Januárban megkezdik a film második részének forgatását is. Ez a Nagy Színház balettka­rát mutatja be. GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Hasznos időtöltések. 10. Férfinév. 11. Magyar költő. 12. N.T. 14. Itt ellentéte. 15. Fém. 16. Akadály. 18. ...ja: ókori város. 19. Jegyezd. 20. Férfinév. 22. Férfinév. 23. Élet. 24. Sakkfigura. 25. Szen­vedés. 26. Élete. 28. Hit ke­verve. 29. Vetemény. 30. Kér­dőszó. 32. Vissza: parancsoló. 33. Visz ellentéte. 35. Nagy­sikerű mesefilm. 36. Rövide­sen megkezdődnek. (Folytatá­sa a vízsz. 40.) FÜGGŐLEGES: 1. Öceán. 2. Igekötő. 3. Női név. 4. Tagadás. 5. Mint a vízsz. 22. 6. Piros németül. 7. T.M. 8. Szőlőfajta. 9. Ne­ves magyar elektromérnök. 13. Edény. 14. Arc része, 17. Tö­ménnyé tesz. 18. Kockáztatott összeg. 19. E helyen. 21. Ló. 22. Tenisz-kifejezés. 24. Biz­tonsági berendezés. 25. Pira­misépítő fáraó. 26. Beteg. 27. Nemes bor. 28. Tempó. 29. Jelenleg. 31. Azonos magán­hangzók. 33. ...dzsin: Prá­ga nevezetessége. 34. Koros.' 37. Fő ellentéte. 38. N.Á. 39. Görög mitológiai személy. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1 és 36, valamint a függőleges 9. A január S-i gyermekrejtvény helyes megfejtése: Gárdonjd Gé­za, EgrJ csillagok. Könyvjutalmat nyertek: Szabi Erzsébet, Tar, Vallus Tamás Pász­tó és Dedvácz Éva Balassagyar­mat. A könyveket postán küldjük élt \

Next

/
Oldalképek
Tartalom