Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
1967. Január tS. vasámss NrtGRÍÜ Gát van, vis nine»! Miért nem öntözhetnek az idén Palotáson? Tavaly ősszel kimért hangulatú értekezleten vettem részt a palotási termelőszövetkezetben. A jelenlevők egyeztették a víztároló gátépítésének munkálatait. a közbejött akadályokat, tanakodtak, mit lehetne tenni, hogy már 1967-ben lehessen öntözni. Hosszú jegyzőkönyv született, amelyben rögzítették, mit tesz a beruházó, a generálkivitelező, a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, s mit tesznek áz alvállalkozók, Ha nem is távozott mindenki jó hangulatbán, remény látszott arra, ha mindazt betartják, amit jegyzőkönyvbe foglaltak — a következő évben lesz öntözés. Azóta már hírül adtuk, hogy a gátat műszakilag átadták. A termelőszövetkezet vezetőit azonban ez még nem nyugtatja meg. Ugyanis hiába kész a gát, a vizet nem lehet duzzasztani. Azt a néhány százezer köbmétert is leeresztették, ami az Ősszel ösz- szegyűlt. Víz nélkül pedig hiába minden. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán vastag iratcsomót tesznek elém. Fráter Ló- ránd beruházási főelőadó biztat, nézzem át. A tároló építéséről szóló iratok. Az ügy érthetőségének a kedvéért néhány érdekes iratot kikeresek. Azon a bizonyos őszi tanácskozáson a legnagyobb gondot a Palotást Kisbágyonnal összekötő út okozta.' Egy szakasza víz alá kerül, ha a tárolót feltöltik. Útkorrekciót kell végrehajtani, De kinek? Ezen folyt a vita. ami ismételt tárgyalások útján tisztázódott Végül rendelkezésre áll már az út- áthelyezés beruházási összege is. azonban nincs generálkivitelező. Hiányzik az a szerv, amely irányítaná az útáthelye- zés munkáit. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium illetékes "főosztályának intézkedésére áz Egri Közúti Vállalat lesz az útáthelyezés beruházója, ahol már ott van a munka tervdokumentációja a jóváhagyott építési engedéllyel együtt. Viszont ameddig a KPM Közlekedési Építő Tröszt nem jelöl ki generálkivitelezőt, a munka nem kezdődhet mtg Pedig az ősszel a Kő- zép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság képviselői dicséretes segíteniakarással felajánlották, elvégzik a földmunkát, ha megkapják az alvállalkozói megrendelést. Az út ügyében megbeszélések történtek, de intézkedés még most sincs. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya 1967. január 6-i keltezésű levelében sürgeti a generálkivitelező kijelölését, amit részletesen indokol. Az indoklásból csak ennyit: a termelőszövetkezetnek hárommillió forint kiesést jelent a késedelem, ugyanakkor népgazdasági kár is, hogy az elkészült 21 millió forintos beruházást nem lehet üzemeltetni. Ezzel azonban még nem értünk a gondok végére! Mert hiába készül el az út, lesz víz, nem lehet öntözni, ha nem készülnek el a szivattyúházak, az úgynevezett főnyomóközpontok. A termelőszövetkezeti vezetők tájékoztatása szerint a nárom nyomóközpont közül kettő a vakolás kivételével készen áll. A harmadikhoz hozzá sem kezdett az alvállalkozó, a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Vajon miért? Azon a bizonyos őszi értekezleten a vállalat nem vett részt. (Állítólag nem hívták meg a képviselőjét.) A megyei beruházási Iroda — mint a beruházás bonyolítója — azonban felszólította a vállalatot — még az ősszel! — az 1966. december 31-i befejezési határidő betartására. Az építő vállalat azonban tartós cementhiányra shivatkozva módosítást kért, Holott az épí- tési 'liátáHdŐ bétártákán — helyesebben bé nem tartásán — múlott, hogy a gépek szerelése nem kezdődhetett el most januárban. Az idén elkészül Időközben tárgyalások, folytak a Ganz Mávag Mozdony — Vagon és Gépgyárral is, ahol a nyomóközpontok gépi berendezését készítik. Kiderült, hogy a Ganz egyéb kötelezettségei miatt csak egy későbbi időpontban kezdheti el a gyártását. Azonban ez a tény sem ad felmentést az egyéb tennivalók sürgős elvégzése alól. A Ganz kérte: április elsejére álljon szerelésre készen a munkaterület. Ez pedig azt jelenti, hogy a tahácsi építőipari vállalatnak addig el kell készíteni minden szivaty- tyúházat, s egyéb építményt. Áz építők tehát beválthatják azt az ígéretüket, amelyet az 1966. XII. 20-i levelükben írtak a megyei mezőgazdasági osztálynak: „.. .Részünkről kötelező ígéretet teszünk arra, hogy amikor az időjárás a szakszerű kivitelezést már lehetővé teszi a munkahelyen, maximális létszámot biztosítunk és a munkát gyors ütemben befejezzük.” • Az irattömegből azt látni, hogy bonyolódott a beruházás. A munka is ment, ha nem is úgy, ahogyan kellett volna. Akkor hol a hiba? Mi az oka, hogy a milliókat beépítették, elkészült a gát, az öntözőrendszer vezeték-hálózatának egy része, mégsem öntöznek az idén a palotásiak? Nem lehetett volna előbb megrendelni a szivattyúkat? Vagy jobban szervezni az építőanyag-ellátást? A beruházás előkészítésében kell keresni a hibák okát ? Ki a felelős, derítsék ki az illetékesek. Kötelességünk, hogy a közösséget képviselve felszólaljunk a hiányosságok, visszásságok ellen. Nem szerzik olyan könnyen a palotásiak a pénzt, hogy csak úgy egyszerűen elússzon néhány millió forint. Dé mit tehet á termelőszövetkezet 7 Illés Gyula főagronómus gondterhelten nyilatkozott legutóbb, hogy éppen a korábbi ígéretek és terv-variációk alapján ebben az évben már terveztek az öntözésre. Az öntözés, a nagyobb termés reményében szerződtek a MÉK-kel és a konzervgyárral. Ebben a helyzetben nem tehetnek mást. vállalniok kell egy áthidaló megoldással járó többletköltséget. Most már nem is tanácskozni, nem is levelezni, hanem „tenni kéne!” Pádár András Amikor keserű a me A henger alakú Budapest Szálló tatai csúszózsaluzással készültek, ezután építették meg az emeleti födémeket és betonpadozatokat. Január negyedikén elkészült az utolsó födém is, ezzel a szálló betonmunkáit befejezték az építők. Az első három emeleten már elhelyezték a válaszfalakra az ajtókat, ablakokat is. Ha továbbra is jó lesz a szakmunkások együttműködése, úgy 1967. december 31-e előtt átadják a 280 szobás szállodát. * (MTI Foto — Hadas János felv.) Nemrégiben levelet küldött szerkesztőségünkbe Oláh Jenő, a nógrádszakáli méhészszakcsoport elnöke. Megírta, hogyan keseredhet meg a méhészek szájaíze a közismerten édes. méztől. Első helyett harmadosztály Azt mondják, Oláh Jenőnek szenvedélye a méhészkedés. A tágas kőházat körülölelő kert végében állnak a kaptáruk, húsz méhcsalád „otthona”. Tíz éve méhészke- dik a MÁV váltóőre. Kezdettől fogva arra* szoktatta asz- szonyát is, ha munkája elszólítja otthonról, ellássa helyette a méheket. Igyekezete, szorgalma és hozzáértése miatt választották meg a szakcsoport elnökének, több mint három esztendeje. A mézet, annak rendje szerint a Szécsény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnek ajánlották fel. De előfordul, hogy a földművesszövetkezet felvásárlási osztálya azt kéri: gyűjtsék össze az előző évről megmaradt úgynevezett ó-mézet, hiszen pénzt kapnak érte. Ez történt két évvel ezelőtt is. Oláh Jenő sorra járta a méhészeket, gyűjtsék ösz- sze, adják át, a földművesszövetkezeti felvásárlónak az 1964-ben, valamint 1965-ben pergetett, eddig tartalékolt mézet. Áz út nem volt eredménytelen. Fábricz Károly és Hegedűs János öt mázsa mézet adott át a földművesszö- vetkezet helyi felvásárlójának. A fiatalasszony, akit Nóg- rádszakálban ezzel a munkával megbízott a földművesszövetkezet, első osztályúnak minősítette az „árut”. Ennek megfelelően kapták meg a méhészek a méz árát is. Amikor azonban a méz az OMSZK „vizsgáló, asztalára” került, minősítése nem felelt meg csak a harmadik osztályban támasztott követelményeknek. Természetesen azonnal értesítették erről a szé- csényi földművesszövetkeze- :et. Szécsényből pedig ment az utasítás Nógrádszakálba: a méhészek azonnal fizessék vissza a „jogtalanul” felvett, nem egészen háromezer forintot. hí a hibás? A méhészek persze nem fizettek. Azt kezdték kutatni, hol csináltak az első osztályú mézből harmadosztályút. Ha-, mar kiderült, hogy a felvásárló követte el a hibát. Nedves helyen, éticsiga szomszédságában tárolta huzamosabb ideig a rendkívül kényes portékát. Hogy nem yi- gyáztak rá eléggé, vizet vett fel, s így lett az értékesítéskor még kifogástalan első osztályú áruból az elszállításkor harmadosztályú. Ezt állapította meg egyébként Balassagyarmaton a megyei bíróság szakértője is. Mert a mézből bírósági ügy lett. Először a járási egyeztető bizottság kísérelte meg a földművesszövetkezet és a méhészek „békítését.” Vizsgálódásuk bebizonyította, hogy a földművesszövetkezet nem kötelezheti a méhészeket az első és a harmadosztályú méz közötti árkülönbözet visszafizetésére. Az ügy azonban csak nem jutott nyugvópontra. Kevés idő múltán Oláh Jenő, Fábricz Károly és Hegedűs János a járásbíróságon mondták el, immár ki tudja hányadszor: nem terheli őket felelősség, az értékesített mézért a felvásárló felel. A járásbíróság ismét a méhészeknek adott igazat. A földművesszövetkezet vezetősége ezután kérte a megyei bíróság döntését. Két tárgyalás után „hirdettek ítéletet”, A bíróság elutasította a földművesszövetkezet keresetét. A szakcsoport tagjainak nem kellett fizetniük. K ed w szemelt méhészek Ezzel tulajdonképpen a sokat vitatott ügy lezárult. Hogy most mégis felelevenítjük, annak legfőbb oka, hogy a mézhistóriának van néhány megszívlelendő tanulsága. Az egyik ilyen, hogy semmiképpen sem szolgálja — ha lehet inkább elmérgesíti — a felvásárló és a termelő kapcsolatát az indokolatlan zaklatás, a véglet nem érő vita. A bírósiági eljárásnak is az lett a következménye — hiába nyerte meg a pert a szakcsoport —, hogy négy méhész kilépett a közösségből. A távozáskor azt mondták, azért, mert jó mézet adnak a felvásárlónak, nem fogják a lépcsőt koptatni a bíróságon. Oláh Jenő, a szakcsoport elnöke sem tudta visszatartani a kedvszegett embereket. Igaz, kedvetlen volt maga is. Hogyisne, ki hallott már arról, hogy az áruért, még ha méz is az, az értékesítés, után a termelő felel és nem a felvásárló. Ilyen rendelkezés nem létezik. Az viszont előfordult, s megtörténhet később is, hogy minőségi vitába keverednek a termelők és a felvásárlók. Oláh Jenő azt tartja, ilyen esetekben döntsön — a reális tények alapján —, az Országos Minőségvizsgáló Intézet. mit lehet tenni ? Mindenekelőtt meg lehet és meg kell tenni minden szükséges intézkedést a viták, a nézeteltérések megelőzésére. Ezt tette — levonva az ügyből a megfelelő következtetéseket — a földművesszövetkezet is. Amint Leszák Ferenc, az igazgatóság elnöke elmondotta, sok okuk volt arra* hogy fegyelmi úton eltávolítsák a nógrádszakáli felvásárlót és helyébe mást állítsanak Megtették a szükséges in- . tézkedéseket a felvásárolt méz minősítésére, tárolására, minőségének megóvására is. A földművesszövetkezet már rendelkezik a méz minőségének vizsgálatához szükséges korszerű műszerekkel. Biztonságosabbá tették — kisebb beruházásokkal — a tárolást is. Végezetül talán még annyit* nem ártana, ha a földműves- szövetkezet közelebbi kapcsolatot teremtene a méhészekkel. Jó volna például, ha a felvásárló időnként meglátogatná „termelőit” már csak azért is, hogv megnézné, mennyi és milyen minőségű mézzel számolhat. Aztán a méhészek, a műlép megszerzéséhez, a méhlegelő biztosításához, is "segítséget kémek. Nem nagy horderejű kérdések ezek. Hiszen a méz nem, szerepel a fontos, az úgynevezett kiemelt cikkek listáién a felvásárlásnál. De amíg a méhészek május táján felkerekednek és járják a melegebb alföldi tájakat, pergetik az itthoni erdőkben gyűjtött mézet, számítani kell munkájukra, segíteni kell nekik. Ne legyen éppen nekik keserű a méz. Vincze Istvánná Aki a melegért felelős Duruzsol a kazán. A manometer mutatója lassan halad Telfelé, majd megállapodik. A .ütő figyeli. Jól megtermett iatalember. Kimért mozdu- attal nyúl a hosszú vas után. ízbe.sztkesztyűt húz és le- .sapja az ajtót. Szakavatott kézzel kotorja a parazsat, ki- .iízza a salakot. A gáz betölti az egész kazánházat, a két .entillátor csak lassan ritkítja a levegőt. A vizes tömlőt veszi kézbe. Felcsap a gőz, sistereg a salak. Nyugodt minden mozdulata, mégis néhány kére alatt a szalagon keresztül kikerül a salak, és már új szénadagot kap a kazán. A manometer lesüllyedt mutatója ismét emelkedik. — A gőzfűtés, kényes — szólal meg Kórós Miklós fűtő. Két nagy házat lát el me- .eggel, ez a nyolcas jkerka- zán. Ha a műszer a kettest eléri, akkor kopog. Vigyázni kell nagyon, mert fel lehetne könnyen robbantani. Különösen az ilyen szénnel — mutat a sarki tároló felé. — Dél-nógrádi, ritka amikor ilyen kiváló. Nagy a tüze és kevés a salakja. Tartja a meleget még rendkívüli hidegben is. Hozzám még nem jöttek a lakók, de az irodából sem, hogy hideg van — mondja és isimét munkához lát. Szenet lapátol a vastalicskába, tolja a kazánra, egyenletesen önti széjjel az adagoló nyíláson. Félsöpri maga után a port is, majd ismét a műszerre néz. — Már megint felment a nyomás. — Ahogy indul a kazán felé, már kopog is a jelző. Csökkenti a tűz huzatát. — Megpipáltatom egy kicsit, aztán’ majd egyenletesen tartja — magyarázza. Amíg beszélgetünk állandóan mozog, talál munkát. Mint kiderül, harmincéves, és jónéhány éve dolgozik, mint fűtő. A bányában kezdte a munkát, s utána került a kazánok mellé. Ma csoportvezető. . . — Szeretem ezt a munkát. Ha nappalra jövök, már fél hatkor mindig itt vagyok, pedig féléve, hogy megnősültem. Tizenkétórázunk, s ketten váltjuk egymást. Fent, a tröszt kazánházában több a fűtő. jobban telik az idő. Ezt a táskarádiót pedig azért hordom, ne legyen olyan unalmas a szabad idő, — magyarázza. Most van ideje, mert a tűz egyenletes, de egyik szeme mindig a berendezésen van. — Milyen vizsgát tett? — Csak a gyakorlat van meg. Ügy hallottam, a trösztnél szerveznek tanfolyamot, azon feltétlen részt veszek, bár ki tudja érdemes-e? Arra gondolok, hogy a városban rohamosan fejlődik a távfűtés, márpedig akkor nem kell annyi egyedi fűtésű kazán. Az azért tökéletesebb és tisztább is. Nekem otthon lesz majd központi fűtésem. A nyáron magam akarom beszerelni. Nagyon jól beváltak a kisméretű szovjet kazánok. Radiátort és csövet is lehet venni A pincében fűtök majd, s a lakosban mindig tisztaság lesz. Nem kell szenet behordani, salakot kivinni. Salgótarjánban már több helyen van ilyen. Ez a nyári tervem — mondja. Valóban mivel foglalkozik nyáron a kazánfűtő? —- Nekem mindig van munkám. Sok esetben helyettesítettem a tröszt futárait, akik naponta utaznak Salgótarján —Budaoest között. Nagyon fárasztó munka az is. Szaladgálni a különböző intézményekhez és úgy dolgozni, hogy az esti vonattal pontosan visszaérjen az ember. Van azután javítás is. Itt a szállónál most jók a kazánok, tavaly a Nagyhátonyi Szolgáltató javította őket, az idén viszont a hálózat szorul javításra. Ezt nyáron kell végezni, mert' ilyenkor már nem lehet üzemzavar. Az órájára néz, majd a kazánra. — Hamarosan megint leeresztem a salakot — mondja. Az egyik kazánnak mintha nem lenne olyan huzata, mint a másiknak, pedig közös a füstrendszerük. A jobb oldali jobban húz, érzékenyebb a nyitásra. — Most adok rá egy kis hu-: zatot, azzal még elkocog, aztán salakozok. Űjabb témába fogunk. — Hallottam, kértek védőételt a kazánfűtők. Megkapták-e már? ■— Valóban kértünk. A mentőállomásról jöttek ki gázt mérni. Valószínű nincs olyan sok gáz, ami indokolná a védőételt. Pedig higgye el, a tizenkét óra alatt sókat beszippant belőle az ember. Viszont az is igaz, hogy a szervezet idővel hozzászokik. — Nem rossz munkahely ez, bár nincs ünnepünk, itt mindig fütenünk kell. Van szabadnap a vasárnap helyett — mondja, majd megfogja a piszkéiét és salakozáshoz lát.. Kint jóval mínusz alatt van a higanyszál, az emberek felhajtott gallérral járnak. Itt szikrázik a tűz, izzad a fűtő. A csőhálózaton megy a meleg az irodákba, a lakásokba. Bodó János
