Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
1967. Január 12 rsíHörtök tt<\an« O 5 Sorokban Az SKSE sakkszakosztálya értekezlete megbeszélte a teendőket. A tervek szerint pénteken megkezdődik az egyesület egyéni bajnoksága, amelyet svájci rendszerben bonyolítanak le. A hatodik éve NB II-ben szereplő SKSE 3 mesterjelölttel, 8 I. o. versenyzővel és több II. és III. o. sakkozóval szerepel az idei Maróczy CSB-n. » A Gárdos csoportba nyert beosztást Salgótarján két NB il-es férfi asztalitenisz csapata az SKSE és az SBTC. A bajnokság január 22-én indul. Mindkét együttesünk várja á sorsolást. Űjság. hogy két budapesti együttes, a Bp. Be- tottút és a Bp. Előre helyett a Bp. Statisztika és a Bp. Telefongyár szerepel ebben a csoportban. Ez a változás szerencsésnek mondható, mert a távozó csapatok erősebbek az újaknál. Kemény ellenfélnek ígérkezik az NB I-ből kiesett Miskolci MTE A két együttes felkészüléséről csak annyit, hogy vasárnap, január 15-én Sa'gótarján a város bájnokságán indulnak a két sportkör versenyzői. Az SKSE kosárlabdázói január közepén kezdik 'meg a felkészülést a tavaszi fordulókra, Hiányzik majd az alapozásról a szakosztály egyik erőssége Boronyai Tamás. A kitűnő játékost a közelmúltban autóbaleset érte. _ Lőrinci közelében nagybátyja' társaságában karamboloztak egy tehergépkocsival. Boronyai fejsérülést és a bal lábán zú- zódást szenvedett. Több hónapot ki kell hagynia és csak teljesen gyógyultan állhat csapata rendelkezésére. * Befejezéshez közeledik az SBTC I. o. egyéni sákkverse- aye. A 10. forduló után a sorrend a következő: Pethő ;SKSE) 8.5, Szakács (SKSE) 8, Szabó (SKSE) 0.5, Komka (SBTC) 6 (1), Breiner (SBTC) 5.5 (2), Simonyi (SBTC) 4.5 (1) és Palla (SBTC) 4.5. Néhány elmaradt mérkőzés miatt még niqcs pontos sorrend. A végeredmény SKSE sikert ígér. Az esélyes Pethő, aki a hátralévő három fordulóban könnyebb ellenfeleket teapi Sikerül-e javítani kézilabdázóinknak? Ma kezdődik Svédországban az esztendő első világversenye, a 8. Férfi Teremkézilabda Világbajnokság. Az előzetes selejtezők után 16 csapat vesz részt a döntő jellegű küzdelmekben, közöttük a magyar válogatott is, amely hétfőn délben érkezett meg az északi sarkkörön túl fekvő Kiru- nába, a csoport-mérkőzéseinek központjába. A világbajnokság tizenhatos döntőjét a labdarúgó világ- bajnoksághoz hasonlóan négy 4- es csoport körmérkőzései indítják. Az egyes csoportok beosztása a következő: A. csoport. Székhelye Malmö, tagjai: Svédország. Jugoszlávia, Lengyelország, Svájc. B. csoport. Székhelye Kiruna- tagjai: Német Szövetségi Köztársaság, Magyarország, Norvégia és Japán. C. csoport. Székhelye Stockholm, tagjai: Románia, Szovjetunió. NDK és Kanada. D. csoport Székhelye Göteborg, tagjai: Csehszlovákia. Pária, Franciaország és Tunézia. A csoportokon belül körmérkőzést vívnak a csapatok, és így döntik el a helyezéseket. Minden csoportból az első. és a második hélvezett jut tovább. Nyolc között a játékrend a sorsolás ötelmében ;gy alakul: l. A.csoport gyfiztege — B. csoport másodikja t. B. csoport gyfiztese — C. csoport másodikja 3. C. csoport gyflstese — n. csoport másodikja 4. D. csoport gydztesc — A. csoport másodikja Ezeken a mérkőzéseken természetesen már kieséses a küzdelem. A győztesek az elődön- tőbe jutnák, a vesztesek pedig eldöntik egymás között az 5— 8 helyezést. Az - elődöntő sorsolása: az 1. mérkőzés győztese játszik a 2. mérkőzés győztesével, a 3. mérkőzés győztese küzd a 4. mérkőzés győztesével. A nyertesek kerülnek a döntőbe, a vesztesek pedig játszanak a 3. helyért. Ha az esélyeket vizsgáljuk akkor a papírforma szerint az A. csoportban az otthon játszó svédek, és a nagy tapasztalattal rendelkező jugosz- lávok továbbjutása lehetséges. Meglepetést okozhatnak az ebben a sportágban is sokat fejlődött lengyelek. A B. csoportban nagy meglepetést okozna, ha nem az NSZK és Magyarország csapata jutna tovább, hiszen egyelőre sem a norvégek, sem a japánok nem tartoznak a nemzetközi élvonalba. A kérdés csupán az, hogy a magyar csapat elsőként vagv másodikként jut-e a legjobb nyolc közé. Ennek ugyanis a továbbiak szempontjából is nagy a jelentősége, A C. csoport nviilvánvaló- an a legerősebb. Ebben a csoportban közel egyenrangú három csapat kapott helyet, és nagyon nehéz lenne megjósolni, hogy a románok, a szovjetek és az NDK közül melyik kettő jut a legjobb nyolc közé. Armak van a legtöbb valószínűsége, how a világbajnoki cím védői, a románok kivívják a továbbjutást, A D. csoportban szinte biztosra vehető, hogy a kézilabdázásban nagv hagyományokkal rendelkező csehszlovákok és dánok jutnak tovább, de meglepetést okozhatnak a •franciák. Bennünket magvarokat, a csoportmérkőzések közül a sajátunkon kívül elsősorban az A. és a C, csoport mérkőzései, »illetve a csapatok - által ott nyújtott • teljesítmények érdekelnek. Ha ugyanis csoportelsők lennénk, akkor a legjobb nyolc között a C. csoport közel egyenrangú három csapata körül játszanánk valamelyikkel. Ha viszont csoportunkból másodikként jutnánk tovább, akkor következő ellenfelünk az A. csoport első helyezettje, tehát valószínűleg a hazai csapat, Svédország lenne. Mi lenne számunkra a jobb? A vélemények természetesen megoszlanak, a választ csak az elkövetkező napok adják meg. A magyar együttes nagy ambícióval utazott el az esztendő első világversenyére. A csapatot gondosan készítették elő. s az utóbbi mérkőzések azt bizonyították, hogy a játékosok formája sokat javult. Albrecht Miklós, a csapat edzője így fogalmazta meg céljait: — Azt várjuk a csapattól, hogy a legjobb nyolc közé kerüljön. A legutóbbi világbajnokságon a magyar együttes a 8. helyen végzett, Nagyon szeretném és remélem is, hogy a 6. VB-n ennél jobb eredményt fogunk elérni. A magyar csapat, amelynek soraiba több vidéki kézilabdázó is bekerült, első mérkőzését Kirunában a japán együttessel játssza. Ez a találkozó nem jelenthet gondot a magyar együttesnek, hiszen a japánok legutóbb Bukarestben súlyos Vereséget szenvedtek a román válogatottól. Hacsak a szokatlan környezet — Kiruna 200 kilométerrel északabbra fekszik a sarkkörtől, s a távirati ügynökségek jelentései szerint mínusz harminc fokos hidegre kell elkészülniük az ott játszó csapatoknak — nem zavarja meg játékosainkat. Reméljük, hogy €*“ftem következik "ÍSé~és-Üt magyar csapat sikerrel állja meg a helyét az esztendő első világversenyén. (Ardai) Horgászik egy régi sportvezető Márton János ■— ha az idő is engedi — veszi horgászfelszerelését és kiballag az Ipolypartra. Büszke rá. hogy még egy éve sincs horgász- igazolványa, de már hetven- dekás csukát is fogott. Nyugodt, csendes időtöltés egy nyugdíjasnak. Hazamén ve pedig ott a kisunoka. Mindig így élt? Talán ki sem bírta volna! Két év óta azonban minden csendes. Pecázik. — Megfáradtam. Szükségem volt nekem arra, hogy annyit idegeskedjek, loholjak hiába? Nem is szívesen beszélek erről. Majd, — előre látom — jönnek itt a faluban, hogy miért teregetem ki a „szeny- nyest”, és csak magamra haragítok egyeseket. De legyen! Mert így nincs jól, azért nem .taligátok. Márton János, a iudányha- ászi sportkör elnöke lemondott a tisztségéről, még 1964 októberében. Pedig addigi élete összefonódott a sporttal. Hogyan is volt? — Lassan hatvanéves leszek. Gyerekkoromtól a vasút adott kenyeret. Elkerültem Balassagyarmatra, ahol1 1958- ig éltem. Tíz éve lesz, hogy újra visszatértem ide, mint MÁV főellenőr. A sport aktív műveléséhez nem volt sok tehetsége. Ezt ő Is hamarosan belátta, és ezért inkább mint szakvezető jegyezte el magát a sporttal. ! 950-ben a Balassagyarmati MÁV ifjúsági csapatának az intézője, majd szakosztályvezetője és végül elnöke egészen 1958-ig. Munkáját közmegelégedésre látta el. Budapesten is felfigyeltek szervezőképességére, ennek köszönheti, nogy 1952-től 58-ig a Vasutas Iportegyesületek Országos Elnökségének is a tagja volt — Sok mindent láttam, tapasztaltam a vizsgálatok során. Ugyanis 33 nagyobb vasutas sportkör felügyeletében vettem részt Mikor visszatértem Ludányhalásziba, gondoltam, majd hasznosítani tudom tapasztalataimat ~ ‘'' ■' Célját azonban nem sikerült elérnie. Két és fél évig minden gond ay- ő vállára hárult, azután végül is megunta. Lemondott. — Megkérdezhetik, hogy mégis mi volt a végső ok? Egy kétezerszáz lakosú község legfeljebb járási bajnokságban szereplő egyesületébe pezsgő életet lehelni nem gyerekjáték. Aki próbálta, aa tudja ezt. Nem a legjobb létesítmények, jónéhány ferde elképzelés, gyakran semmit nem csináló vezetőségi tagok, ez nem valami biztató. A futball még csak ment valahogy, de a többi szakosztály — sajnos má is így van — csak papíron létezik. Nem a pénzen múlik! Az évi 17 500 forint elegendő lenne, ha hozzáértő kezes gazdálkodnának vele. A közmondás azt tartja, hogy fejétől döglik a hal. A mi esetünkben is igaz volt. Persze hogy nem fizettek tagdíjat az egyszerű pártoló tagok, amikor a héttagú vezetőségből is néhányan „elfelejtették” az önként vállalt kötelesség teljesítését. Nem akarom magamat a többiek fölé emelni, mert én is követtem el hibát. De sokan tudják bizonyítani, hogy a bizalmiak helyett is nekem kellett járkálni házról- házra a tagbélyegekkel, és ha pályát kellett meszelni, akkor megint csak én meszeltem. Dehát meddig lehet az ilyesmit bírni? Sokszor mondogatta, nem kell hét ember egy ilyen kis sportkör irányításához. Elég lenne négy is, de az csináljon is valamit. — Miután lemondottam, a Bar any j tanár úr vette át -az elnöki tisztet. Ö csak fél évig bírta. Megint felkértek, dehát a sokszor felmelegített leves se jó, — én serp álltam óiból kötélnek. Most Márton Miska, nemrégen még fiatal játékosom volt, ő az elnök. Bizony isten nem irigylem. Hát ennyire kiveszett voln® a szívéből a sport széretete? — Én már félrevonultam A jelenleg is meglevő személyi problémák és egyes szervek hozzáál'ása miatt ma sem vállalnék sportvezetői funkciót. De.. . esetleg más körülmények között még igen. Elvégre csak hatvanéves vagyok Szükség is lenne rá, mert Ludányhalásri sportja — sajnos — nemcsak télen alussza téli álmát. Lenne mit tisztába tenni. Bozgonyi (sivár. Török Gábor az SBTC kapusa Rakéiás a szervizben Az St. Kohász egyesülete ebben az évben versenyt indít az „SKSE legjobb sportolója” címért, a győztes díszes ezüst serleget kap. Jutalomban részesítik a 2. és a 3. helyezettet is. Végéhez közeledik az átigazolás. Január 15-ével lezárul. A már ismertek mellett újabb játékos írta alá az SBTC igazoló lapját; Török Gábor a Csepel S. C. volt kapusa, akit egyesülete kiadott. Viszont nem adták ki a fiatal debreceni kapust Gilányit, aki az MGM csapatában védett. Gi- lányi volt egyesületének írásban bejelentette, nem kíván tovább a debreceni egyesület játékosa lenni, kivárja az egy évet és Salgótarjánban folytatja iskolai tanulmányait. Török leigazolásával megoldódik a kapusprobléma, hiszen az SBTC-nek mindössze egy kapus, Cperháti állt rendelkezésére. A k..»a» aiapotáuieüién nem lene* eieg korán elkezdeni, képünkön: ,, salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Technikum tanulói a labdavezetést gyakorolják a tornateremben (Foto: Koppány György) — Mi a hézag? — érdeklődött a szerviz tisztviselője. Az iroda széles ablakán ' át unottan mérte fel az udvarba beállított, meglehetősen rozzant rakétát. — Tulajdonképpen semmi komoly baj nincsen vele — felelte óvatosan a rakéta tulajdonosa. — Szépen, egyenletesen repül, az emelkedőket is jól veszi, csak néhány apróságot kellene megnézni rajta. Nemrégen vettem ezt a rakétát kéz alatt, két fényév van benne mindössze, de az az érzésem, hogy a porlasztójában már kevés a kozmikus por, a hélium-hajtómű dugattyúi sem a legmegfelelőbb helyre vadnak bedugva. Állítajxi kellene a gyújtáson is. Az is előfordult, hogy mikor kanyar előtt indexelek, megráz az ülés, a szökési sebesség váltásánál pedig kigyullad az országúti reflektor. Valahol ösz- sze lehetnek bogozva a vezetékek. — Más nincs? — érdeklődött a szerviz tisztviselője. — Hasonló csekélységek — legyintett a kispénzű tulaj. — Srégen áll az egyik tengely, tegnap óz Alpha Centuri helyett majdnem a Vénuszon kötöttem ki. a rükvercnél a kilométeróra nem jelzi a súlytalanságot, gondolom, néhány csavart kell meghúzni mindössze. — Azt mi tudjuk, mit kell csinálni — utasították rendre. — Mi 'van még? A rakéta gazdája a válla közé húzta a fejét. — Más semmi — hebegte. — Illetve, ha már úgyis dolgoznak rajta, szeretném, ha ki- vül-belül alaposan meg is tisztítanák, az embert nagyon megnézik mostanában a világűrben. A tisztviselő mindent gondosan felit t a noteszébe, aztán indigóval külön kiállított egy munkalapot és átnyújtotta: — Külső-belső lemosás, olajos befúvatás, zsírozás, összesen ötvenhárom forint. A rakétás zavartan, értetlenül nézegette, forgatta kezében a munluilapot. — Bocsánat, nincs itt valami félreértés? Mi lesz a többi javítanivalóval? A dugattyúkkal, a porlasztóval, a tengelyivel, a kilométerórával? A szerviz tisztviselője a köpenye zsebére ütött, ahová az imént a noteszét tette. — Nyugalom, minden meg lesz reparálva. A rakétája állami lemosást kap ötvenhárom forintért, a többit a fiúk tusiba elboronalják háromszázért. — Miféle fiúk? — Hát ezek itt, a szerviz- dolgozói. — De kérem .,. — Prima, gyors munkát akar? — Igen ^ — Akkor mit okoskodik? « Egy maszek-javító alaposan levágná magát. Itt viszont kitűnő szerszámok állnak a fiúk rendelkezésére, elsőrendű műszerek, anyag spórolva nincs. A mi embereink alapos melót végeznek, nem kapkodnak, a nyolcórás munkaidőt úgy is le kell nyomniok. Vili? — Világos — sóhajtott fel az ügyfél, leszámolta előbb az ötvenhárom forintot, aztán külön a három piroshasút, és indult a rakétájához. — Egy pillanatra! — szólt utána a szerviz tisztviselője, miközben a páncélszekrénybe gondosan berakta az ötvenhárom forintot, a többit pedig hanyagul zsebregyűrte. Még nekem is jár egy huszas! — Magának? Miért?! Hát a munkák összehangolásáért! Mit gondol mi lenne itt, ha én nem koor inál- nám az állami melót a maszekkel??! Az isten sem ismerné ki magát! Kürti András r
