Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
1967. január 8. vasárnsö nograd 9 Gergely Mihály: Kosztümös Pacsirta — Mondja, telefonálhatok innen Budapestre? — Jé, az iró elvtársi... Megismertem rögtön! Elfogad_ ta a tanács meghívását...? Hogy ilyen elfoglalt ember...! — Most érkeztem, ezt « beszélgetést már nem tudtam otthon lebonyolítani. Az alacsony, dundi postáskisasszony bátortalanul kacér mosouyai nézte és kinyújtotta párnás, kurta kezét. a kisaotakon. — Isten hozta! Nem is hiszi, mennyire megszerette a falu a téli író-olvasó találkozón! ... Hogy a tanács második meghívására is későn válaszolt, egészen elszomorodtak ... Jaj, de mit is hagyom odaktnt állni, kerüljön beljebb! Ugyanis most kezdődik az ebédidő, bezárom az első ajtót. — Elnézést kérek, hogy éppen ebéd közben zavarom! — O, ilyen kedves vendég nem mindennap fordul meg nálunk! — Eljött hivatalából, bezárta az ajtót. Az író észrevette, hogy a duzzadó kebel, az erős, remegő csípő mór ikálása neki szól. Aztán a szégyenlősen lesütött szempillák alól elökivan- csiskodó kandi tekintet, végleg leleplezte a kisasszonyt. — Jöjjön... jöjjön hát bel. jebb!... Milyen számot hívjak? A kisasszony tárcsázott, beszélt, sürgetett, majd félénken rámosolygott. — Remélem, félórán belül behozzák!... Addig talán ... menjünk be, a szobámban sokkal hűvösebb van! — Igazán nem akarom zavarni! Ebédeljen csak nyugodtan. — Ráérek, úgyis szól majd C mama, ha kész az ebéd!... Tudja, ketten élünk itt... Csak szegény mama képtelen valamivel időre elkészülni. Mondom is neki gyakran: „te aztán egy hétig meg nem maradnál a postán, ahol mindent percnyi pontossággal kell elvégezni.” — Kövérkés. fehér kezével felnyúlt a kon- tyához, gondosan megigazgatta. — Szóval mégiscsak eljött hozzánk! Meddig marad? — Talán egy hétig. — Olyan rövid ideig? — Tudja, milyen nagy idő egy hét?... Persze, minden attól függ. A kisasszony egy-egy rebbenő mozdulattal szemöldökén simított, végig, majd ruháján talált valami elrendezni'valót. Mosolya lassan nekibátorodott. — Mitől?... 0, mesélje már, olyan izgalmas lehet a maguk munkája! Tudja, rémesen szeretek olvasni, a zongora mellett az a nagy szenvedélyem, és sokszor elképzelem magamnak az írót, milyen lehet, hogyan dolgozik, miféle szokásai vannak... Szóval mitől függ, hogy menynyi egy hét? — Hát... hogy nem hagyja-e cserben az embert a szerencséje, összehozza-e a véletlen érdekes emberekkel,' ügyekkel. A nő elnevette magát. — Akkor ez magának most olyan, mint egy izgalmas vadászat? — Lehet mondani... Tudom, kicsit kegyetlen, komiszul önző magatartás. — Ott állt a harmincvalahány éves nő. Közelről inkább csinos, töltöttgalamb alakjához illett a kislányosan pufók arca. Egyáltalán nem kívánta, egészen más volt « zsanéré, mégis nyúlt érte és magához karolta. Rugalmatlanul lágy csípő. je volt a nőnek. — Jaj, ne!... nem szabadi ... Nem vagyok én olyan!... — Milyen? A nő értetlenül, zavartan mosolygott, aztán blúzát kezdte libegtetni a kivágás fölött. — Istenem, micsoda hőség! Jöjjön! — Előre sietett. — Beszólok a mamának, hogy A másik nagyot nyelt: — Tudom, kisfiam. — Oda visz, tanár bácsi? A fiatalember ádámcsutkája megint szaladt egyet: — Ha ott lakik még? A gyerek csak annyit mondott, hogy biztos és elaludt. Elnyomta a meleg. Amikor felébredt, nagy szürke ház előtt áll az autó. — Bemegyek. Megnézem itt lakik-e? Jó? — Jó lesz. i A tanár sokáig nem jött vissza. Pista már el is felejtette, hogy miért van itt, leste a villamosokat. Nagyon büszke volt, hogy az autóból nézheti a gyerekeket. Látta rajtuk, irigylik is ezért. Egy szeplős kislányra még a nyelvét is rányújtotta, amikor visszajött a tanár: — Nincs itt! Már elköltözött. * — Hová? — Nem tudják. Nem mondta meg. — Senkinek se? — Senkinek. A fiatalember hagyta sírni, majd később csendben odaszólt: — Gyere, megreggelizünk. — Nem kell. — Dehogynem. Iszunk egy kakaót, aztán majd kigondolunk valamit, jó? Beleegyezett. Kortyolta a meleg italt, a tanár meg arra gondolt, most kell mondania valamit, mielőtt visszaindulnának: — Lehet, hogy apád meg éppen téged keres? — De hogy talál meg? — ö jobban megtalál. Mi nemigen tudjuk hol keresni. A gyerek csendesen szipogott. A tanár a tükörben nézte: nagyon hasonlít az apjára: a 4278-asra. Beszélt vele, menthetetlen ember! — Elég nekem a sitkó — mondta — még az a híja, hogy a gyerek is a nyakamba szakadjon, így mondta. De ő mit mondjon?! lépésben vezette a kocsit; hallgatta a gyerek szipo- gását. céltalanul körbe-körbe járt a városban pedig tudta, vissza kell menniük, oda ahonnan jöttek és "hazudnia kell. nem magáért, a gyerekért. — Arra gondoltam, Pista, csak vissza kellene mennünk. Ott jobban megtalál apád. — Mikor? • A tanár rádőlt a volánra: — Azt én most nem tudom. A motor duruzsolt, a fiú szinte magában beszélt: — De Kovács tanár úr nem vesz vissza. A fiatalember idegesen megharapta a szája szélét: — Majd odajössz hozzám, az én csoportomba, jó? — Jó — hagyta rá a gyerek, és a Trabant visszafordult arra az útra, amelyikről jött... ráért az ebéddel... Vagy, ha meghívhatnám?... — Köszönöm, már ebédeltem. — Én meg igazán várhatok, jót is tenne, ha fogynék kicsit, ugye?... Csak ne szeretnék olyan borzasztóan enni!... Rögtön jövök! —.Pillanatok alatt visszatért. — Erre tessék! A szoba le volt függönyöz- ve, a szemnek hozzá kellett szoknia a homályhoz. A hivatal után itt valóban kellemes volt, de a szoba levegője nyomasztóan áporodott. Tele volt zsúfolva nagymamáktól örökölt bútorokkal, térítőkkel, nippekkel, zongorával, a falakon rengeteg kép, köztük egy-egy színes reprodukció. Az ágy fölött nagy szentkép, holdfény, Olajfák- hegye. — ö. tudom, maguk művészek a magamfajta, egyszerű ember otthonát nehezen viselik el. A nő a kanapéra ültette, maga is arra telepedett le. s miközben beszélt, egyre közelebb fészkelődön hozzá. — Miből gondolja? — Ö, csak úgy!... — Idegesen nevetgélt. — Pedig magam is imádom a művészeteket! Csak volna pénzem, nem reprodukciókat gyüjte_ néki —„ Felhevültgn repkedő keze, mintha véletlenül történne, megnyugodott a férfi vállán. Az iró pillantása ekkor egy különös képre esett. Szinyei Merse Pacsirtájának nagyméretű, színes lenyomata volt, de valami valószinűtlenül megváltoztatta a kép hatását. Türelmetlenül az ablakhoz ment. félrehúzta a függönyt, s végre megláthatta a tágas mezőben fölfelé emelkedő, pacsirtát bámuló, gyönyörű, meztelen asszonyt — gyerekesen ügyetlenül felöltöztetve. Valaki lemezszerűén merev kosztümbe öltöztette a nézőnek hátat fordító asszonyt, de a satirozás alól is diadalmasan sütöttek elő vonalai. — Miért öltöztette fel szegény Pacsirtát? — Mert... tudja, milyenek a helybeliek... Egy kukkot sem értenek a művészethez, annál többet a mpgszóláshoz!... — Pedig nagy kár érte! Olyan isteni alakja van Pacsirtának. A kisasszony zavara elmúlt, a férfi mellé lépett, mintha ő is a megmásított képet nézné, de forró, puha testével egészen hozzádőlt. — Ismerné csak... itt élni ezek között a sivár lelkű emberek... A másik szobában megszólalt a telefon, Budapestet kap. csolták. A férfi h~mar végzett és elköszönt. Már mindent tudott egyhetes útja első szereplőjéről. Honló István: Alkalmi munka Grec úrnál A KAPU előtt toporzékol- tam. A téren nem járt senki. A Hangyában lehúzták a redőnyöket, bel&katolta műhelyét a cipész. Grec úr, a hentes is bezárta a külső ajtót. Ebédidő! A nagy kapu kilincsét nem értem fel. Többször is neki feszültem, ugráltam, de mindhiába. Az éhség pedig egyre Türelmetlenebbé tett. A kulcs- lukon á? jél láttam, apám füzérszámra szedi ki a virslit a katlanból a hentesműhely előtt. Hiába kiabáltam. A gépek zaja, a munkazaj elnyelte hangomat. Megadtam magam, leültem a táskámra. A tér végén, ott ahol az út a végtelenbe indul, két ténfergő iskolásfiú tűnt fel. Mindkettő nagyobb volt nálam. Kányának nem tudtam igazi nevét, de azt igen, hogy honnan kapta ezt a megkülönböztető titulust. Gyermekkorában paralízist kapott, lábai aránytalanul fejlődtek Mikor járni kezdett, bicegését széttárt karokkal igyekezett ellensúlyozni. Egyik testvére — valamelyik a tizenöt közül — örömében, hogy öccse jár így kiáltott fel: „nézzétek, úgy megy, mint a Kónya!" Azóta így szólítja az'egész iskola, az egész falu. Harmadik osztályos. Ismételte az első és második osztályt is. Jövőre utolérem. Igazán engem is megvárhat! Kubi csak a barátainak engedte meg, hogy *így nevezzék. A felnőtteket hideg nyugalommal utasította vissza. Ilyenkor fejét mereven oldalra vágta, jobb vállát felrántotta és hiú pátosszal tagolta: „nem Kubi vagyok, hanem Elemér!” Büszke volt arra, hogy „urasan” is tud beszélni. Ha a műveletlen kisebbek ezért kinevették, csontos öklével feltűnő pontossággal csapott le. A nyolcadikosok hí- resztelték, hogy Czingláber tanár úr a csontváz-minta helyett rajta mutogatta meg a bordók elhelyezkedését, a kulcs-csontokat. Mindig éhes volt. özvegy édesanyja nyolc gyermeket nevelt becsületesen, szegénységben. — Kubi, Kánya! Gyertek ide! Felém indultak, cseppet sem gyorsítva csavargásban kialakult járás-ritmusukat. — Éhesek vagytok? Gyertek, nyissátok ki a kaput! Átmentünk a széles udvaron. Édesapám virslit nyomott a kezünkbe. — Egyetek! De Grec úr meg ne lássa! A JÉGVEREM mellett behúzódtunk a kertbe. Ettünk. Aztán hátramentünk a vágó- szinbe és kíváncsian figyeltük, milyen ügyesen fejtik le a tanoncok a marha bőrét. Az állatot szétbontották, kibelezték. Bűz párolgóit. A legények kezére, kötényére ráalvadt a vér. Mégse iszonyodStettnér Béla: Kőfaragók tunk. A látvány, a kések diadala a húson lenyűgöző volt. Szétterítették a bőrt. — Hozzátok ide a sót! — kiáltott egy vörös legény. Mindhárman fürgén ugrottunk. Vesztünkre. A síkos bőrön hanyatt vágódtunk. A beugratás sikerült. Nevettek rajtunk. —- Mi van itt? — hareant Grec úr félelmetes hangja Társaimra pillantott és úgy kiáltott rájuk, mint a kutyájára szokott: nem mentek ki innen?! — Grec úr kérem, nincs valami munkai? — érdeklődött előkelő hangsúllyal Kubi. — Micsoda? — derült kedvre a pocakos, kerekfejű mester. — Hisz megállni is alig tudtok. Hadd lám, hogyan birkóztok? Aki nyer,' az kap egy darab kolbászt. Nagy viadal kezdődött. Rúgták a port, gáncsot vetettek egymásnak. Kánya testi fogyatékossága ellenére is ügye- sen küzdött. A sovány, szívós Kubi fürgén siklott ki a fogásai alól. — Most vágd oda! Kapd el a nyakát! Rántsd ki alólá a lábát! — buzdították hol egyiket, hol másikat a henteslegények. Kubi lett a győztes. Grec úr kis kolbászvéget vetett neki. Egy pillanatra csend lett az udvaron. Minden szem Kubi- ra szegeződött, hogyan fogja felfalni, felhabzsolni a díjat A vézna fiú kettétörte a kolbász-darabkát Egyik felét Kányának nyújtotta. Grec úr egyenesen dühbe gurult. Meg- szentségtel enf tették a játék- szabályokat megfosztották egy jóízű kacagástól. — Hordjátok tele! — mutatott egyik katlanra és eldü- börgött. Egy órán át húztuk a kutat, hordtuk a vizet —- Én egy szál kolbásznak örülnék legjobban — mondta Kubi. — Én is! — nyalta meg szájaszélét Kánya. — Ha két forintot kapnék — ábrándoztam — szép új ceruzát vennék. AZ ÜST megtelt. A boltba mentünk. Grec úr még nem nyitott ki, a pult mögött szivarozott. Egy rendőr beszélt hozzá valamit Kubi köhé- cselni kezdett, hogy észreve gyenek bennünket — Grec úr kérem, megtelt a katlan. — Jól van, elmehettek. összenéztünk. A rendőr közömbösen támaszkodott a pultra és rágcsált valami húsdarabot. — Na mi van? Mozgás! Mondtam, hogy lelépni! —vicsorított Grec úr mint egy Óriás, aki kettéharapással fenyeget. — Ahol eddig dolgoztunk, mindenütt kaptunk valami: — szólt merészen Kónya, A rendőr Grec úrra bólintott Nem értettem ezt a némajátékot, de rosszat sejtettem — Gyertek ide; Álljatok . zépen sorba. Ügy. — A rendír elénk lépett. Hátha pártfogónk lesz — bizakodtunk. — Most meséljétek el, mit akartok! Arcán megnyerő, hízelgő mosoly. Simogatni kezdte Kánya arcát Hallgattunk. Vajon mi lehet a szándéka? Tűnődtem. Csatt! Egy váratlan pofon kibillentette helyéből a bénát. Csatt! Kubi feje is oldalra hanyatlott. Most én következek. Felnézek a rendőrre, de ő ügyet sem vet reám. A két fiú feltápászködik és visszaáll mellém. Arcukon dac és megvetés. A rendőr mosolyog és újfa simogatja Kánya arcát. — Igazán nem kaptatok semmit? — és újra üt. Még gyobbat mint az imént. Aztán Kubi haját borzolgatja és hirtelen belevág az ő arcába is Grec úr ül és elegánsan pöfékel. Hol lehet az édesapám? Elment volna valahová? A RENDŐR föl-alá sétál Monoton koppanások a kövezeten. A falicsempéken fönn állatfejek. Mintha azok is félnének. Hirtelen ostorcsípést érzek. Mikor is történt? Tavaly. Felkapaszkodtam egy parádéskocsira. A tengelyen guggoltam jó öt percen át. Felálltam, nyújtózkodtam, hogy megszűnjön a zsibbadtság Ekkor vett észre a kocsis, A lovak közé vágott. Megugrott a két kényes paripa. A kocsi nagyokat zökkent. Rázott, dobált a rossz úton. A hajcsár érre. várt. Csapkodni kezaew az ostorral A szíj végighasított hátamon, kirojtozta ingemet. Makacsul fogózkodtam. A bakon ülő egyre dühöd- tebben vert. Csupasz lábszáramon, nyakamon kék-vörös hurkák. Letekintek. Az út gyorsan suhan el alattam. Középen a tengely előtt meg-meg akar nyílni a föld. Fülembe éles fájdalom hasít. Ugrok. Nagy lábujjamról leszakítja körmömet a kövezet. A kocsis sokáig néz hátra. Elégedett, mert túlneveti gyomorbaját. A pofozógép fáradni látszik. A két fiú kábult fejjel im- bolyog. Nem sírnak. Én már bömbölnék. Grec úr kifújja a füstöt, elnyomja a szivarvéget. Recseg alatta a fadobogó, ahogy felemelkedik. — Nyitni kellene!. A rendőr megigazítja haját Megcsikordúl a kulcs, kicsapódik az ajtó. A bolt megtelik fénnyel. Fellélegzünk. Az ajtó előtt egy asszony ácso, rog, kosárral a karján. — Gyorsan lelépni! — mutat a hátsó kijáratra Grec úr és megadja a kezdő sebességet. Kitámolygunk az udvarra. Most a vöröshajú inas hordja a vizet. Olyan lesz néhány év ' múlva, mint a gazdája . — Majd én húzok nektek vizet — mondom. Kubi bólint a víznyaláb alatt megforgatja fejét. A vöröshajú visszatér, félretol, Megtölti a kannát. Lendít egyet és Kánya nyakába zúdítja a vizet KANTA lép egyet a kapu felé, karjai széttáéulnak. Látom amint megreszket és érzem, hogy ennyi lesz csak tiltakozása: brrr!
