Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
2 NÖGR * D 1<M7. január 8. vasíreiap Fokozódik a vietnami háború kitcrieggtéae Az amerikaiak partraszálltak a Mekong deltájában SAIGON (MTI) Szombaton reggel a délvietnami hadszíntéren két jelentős esemény történt: a szabadságharcosok támadást hajtottak végre Pleiku. környékén, az amerikaiak pedig partraszálltak a Mekong deltájában. A szabadságharcosok szombaton hajnalban harmincperces tüzérségi előkészítés után gyalogsági támadást intéztek az amerikaiak Pleiku mellett fekvő Holloway repülőtere ellen, gyalogságuk egy másik egysége egyidejűleg megrohamozta a kormánycsapatoknak Pleikutől négy kilométerre fekvő egyik őrállását. Ennek az őrállásnak a legénysége biztosítja általában a Holloway repülőtér . külső biztonságát. Szombaton reggel nyolc órakor a Mekong deltavldé- kében, Saigontól kilencven kilométerre partraszálltak a 7. flotta tengerészgyalogosai. Mint az AFP tudósítója rámutat, az amerikaiak vietnami intervenciójának kezdete óta első ízben került sor arra, hogy behatoljanak a deltavidékre. Ezzel az amerikai hadvezetőség újabb lépcsőfokot tett meg a háború kiterjesztésében, jóllehet Westmoreland tábornok a Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka kijelentette, hogy ennek a Deckhouse—5-nek nevezett — hadműveletnek nincs semmi 'köze ahhoz a tervhez, amely szerint állandó jelleggel fogják az amerikai csapatokat a Mekong deltavidékén állomé- soztatni. A főparancsnok közölte, hogy még több, a Deck- hausc—5-höz hasonló „kiránduló” hadműveletet szándékoznak a deltavidéken végrehajtani, s csak ezután kerül majd sor — néhány hónap múlva — az amerikai csapatok végleges „betelepítésére”. Brazília és Afrika RIO DE JANEIRO (MTI) Több afrikai ország — Algéria, Ghana, Szenegál, Nigéria és az EAK brazíliai nagykövete, illetve diplomáciai képviselője pénteken este Rio de Janeiro ban kiadott közös közleményében „súlyos aggodalmát” fejezte ki a brazil kormánynak a portugál kolonializmussal szemben tanúsított magatartása miatt. A közlemény szerint az afrikai diplomaták a hét folyamán felvilágosításokat kértek a brazil külügyminisztériumban a következő eseményekkel kapcsolatban: 1. Tjísszabonban Costa de Silva, hamarosan hivatalba lépő új elnök állítólag olyan kijelentéseket tett, amelyekben helyeselte Portugália „afrikai politikáját”; 2. brazíliai hadihajók januárban látogatást tesznek angolai kikötőkben; 3. Brazília gazdasági kapcsolatainak fejlesztésére törekszik Angolával és Mocambique- kal. Külföldről —röviden WASHINGTON Az Észak-Amerikai Református Egyház meghívására o lj . ,.u ribor tiszántúli református püspök vezetésével pénteken négytagú magyar református egyházküldöttség érkezett az Egyesült Államokba. A küldöttségben helyet foglal Szamosközi István püspök, Finta István, a reformátusok lapja szerkesztője és Tóth Károly, a Református Egyetemes Konvent titkára. A delegáció részi vesz az Észak-Amerikai Re- . formálus Egyház rendes évi közgyűlésén. Több . gyülekezetben előadást tartanaik, es igét hirdetnek. MOSZKVA Szombaton délben Moszkvában megnyílt a szovjet hírszolgálati iroda, a TASZSZ fotóriportereinek nagyszabású kiállítása. Hetven fotós, több mint félezer bélföldi és nemzetközi vonatkozású riportképét mutatják be a szovjet hatalom 50. évfordulójának szentelt 'kiállításon. • roma Nasution fenyegeti Sukamót Tovább tart az indonéz boszorkányflldözés DJAKARTA (MTI) Nasution tábornok, as indonéz jobboldal egyik vezéralakja, pénteken este kijelentette: ha az Ideiglenes Népi Tanácskozó Kongresszus — amelynek ő az elnöke — ■ úgy találja, hogy Sukarno „politikai vallomása” nem kielégítő, akkor visszadobja azt, Nasution kifejtette, hogy a parlamenti szerveknek kell ellenőrizniük a köztársasági elnök tevékenységét: s. ha az államfő — a törvényhozás véleménye szerint „áthágja az alkotmány és a törvény előírásait”, akkor az Ideiglenes Népi Tanácskozó Kongresz- szus elé idézhetik. A minden oldalról ránehezedő hatalmas nyomás hatására Sukarno — mint ismeretes —■ néhány napja közölte, hogy hajlandó írásos beszámolót bocsátani a kongresszus rendelkezésére a szeptember 30-a akciót megelőző politikájáról. Miközben kilenc diák és értelmiségi „akciófront” újabb közleményben követelte a kongresszustól Sukamo leváltását, a szombati djakartai lapok első oldalas beszámolókat közölnek Sukarno állítólagos gazdasági bűncselekményeiről. A lapok közlik Sukamo néhány levelét, amelyet ahhoz a Dalam volt központi bankügyi miniszterhez írt, akit nemrég halálra ítéltek. Lesothoi jelentés Moshoeshoe király és Jo- A király, aki szövetségben náthán lesothoi miniszterei- állt az ellenzéki pártokkal, nők együttes felhívást inté- nemsokára külföldre utazik zett az ország népéhez, és a — hivatalosan azért, hogy politikai pártokhoz, hogy folytassa tanulmányait, va- müködjenek együtt a béke lójában pedig, mert a kormegőrzéséért, az ország fél- mányban ülő ellenfelei lehe- virágoztatása érdekében. tetlen helyzetbe hozták ECY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Vietnam és a Brown-javaslat — Salisbury csökkenti az USA kormányának hitelét — De Gaulle hevesen bírálta Amerikát • Az új esztendő első hetének legfontosabb eseményei az elmúlt évtől örökölt, súlyos és megoldatlan nemzetközi problémával, az Egyesült Államok vietnami agressziójával voltak kapcsolatosak. Kudarcba fulladt rövid idő leforgása alatt az angol külügyminiszternek. George Brownnak szilveszterkor előterjesztett, amolyan alibi jellegű kezdeményezese, amellyel az Egyesült Államok, Dél-Vietnam és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között javasolt tárgyalásokat a vietnami hadműveletek befejezésének előkészítésére. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője elutasította a Brown-javaslatot, egyebek között rámutatva arra, hogy ezzel akarta elhalgattatni a Wilson-kormány a Vietnammal kapcsolatos hivatalos angol politika hazai ellenzékét. A szóvivő hangsúlyozta, hovy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Fronttal való tárgyalások nélkül képtelenség a dél-vietnami háború beszüntetéséről beszélni. A Dél. vietnami Nemzeti Felszabadítá- si Front is nyilatkozatot adott ki, amely hasonlóképpen elutasította az angol kezdeménye, zést. Salisbury, az az amerikat újságíró, aki a bombázott vietnami fővárosból küldött helyszíni tudósításával rácáfolt a Fehér Ház és a Pentagon állításaira és az amerikai közvéleményben csökkentette á kormány hivatalos közléseinek hitelét, az új év első napjaiban leközöltette lapjában, a New Vork Timesben a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének nyilatkozatát Ez az első eset hogy Pham Van Dong szavai közvetlenül megjelenhettek az amerikai tömegsajtó egy tekintélyes orgánumában. A VDK miniszterelnöke az amerikai közvélemény tudomására hozta, hogy Vietnam népe addig harcol, míg "meg nem szűnik az agresszió! Hétfőn, az újévre meghirdetett tŰ2szünet lejárta után újból megindultak az ellenséiszász ellentétek Kuba geskedések, sőt az amerikaiak már a tűzszünet Utolsó perceiben útnak indították bombázóikat a Vietnami Demokra. tikus Köztársaság területe ellen. Egyébként is számtalan esetben megsértették az Egyesült Államok repülőgépei, egyes egységei a fegyvernyug vási előírásokat. Ennek ellenere a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front újabb egy hétre meghirdette a hadműveleteinek beszüntetését: feb. ruár 8-a és 15-között, a viet- nemi hold-újév alkalmával, a Tét ünnepén ismét életbeléo- teti a „tüzet szüntess” parancsát Végül a vietnami problémakörhöz tartozik De Gaulle tábornok két újévi megnyilatkozása is. A francia köztársasági elnök még soha olyan kemény szavakkal nem ítélte el az Egyesült Államok fegyveres beavatkozását, mint a francia rádióban és televízióban elmondott beszédében, valamint a párizsi diplomáciai testület előtt tett Újévi nyilatkozatában. Charles Boh- lennak, az USA nagykövetének is végig kellett hallgatnia, amint a francia elnök „förtelmesnek*’ mondotta a vietnami háborút, amelyet „egy nagy nemzet egy kicsi elpusztítására” indított meg s folytat..» Franciaország belpolitikai helyzetére nagy hatással levő eseményre került sor Párizs egy munkáslakta elővárosában, Levallois-ban: január 4-én megkezdte munkáját a Francia Kommunista Párt XVIII. kongresszusa. Francia- ország legnagyobb pártja a munkásosztály és a demokratikus erők egységének követelését, az egység megteremtésének megvitatását tűzte a kongresszus napirendjére, hiszen alig három hónap múlva a nemzetgyűlési választások erőpróba elé állítják a francia baloldalt. Figyelemre méltó a párt állásfoglalása a nemzetközi kommunista mozgalom dolgaiban is: Waldeck Rochet főtitkár elítélte a kínai vezetők soviniszta, kalandor és szakadár politikáját, kimutatva, hogy a valóságban azok az igazi revizionisták, akik a marxizmus—leni- nizmust „maoizmussal” akarják helyettesíteni. Waldeck miatt Rochet helyeselte olyan értekezlet ‘összehívását, amely lehetővé tenné a kommunistáéi munkáspártoknak, hogy együttesen elemezzék az 1960- as nyilatkozat óta végbement változásokat, és ezen az alapon közös irányvonalat dolgozzanak ki a jövőre. Az európai helyzet alakulásában újabb érdekes fejleményt jelent Krag dán miniszterelnök varsói hivatalos látogatása. A dán kormányfő egyben az idei elnöke a NATO miniszteri tanácsának. Varsó repülőterén Cyrankíewicz lengyel miniszterelnök a dán vendéget üdvözlő beszédében a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének lehetőségeiről és szükségességéről szólt. Váratlan angol—amerikai ellentétet robbantott ki egy Kubával kötött angol export- ügylet: az Egyesült Államok hiába követelte a londoni kormánytól, hogy akadályozza meg egy 10 millió font értékű műtrágyagyár berendezéseinek Kubába való szállítását. Az est emlékeztet á három évvel ezelőtti amerikai kudarcra: akkor angol autóbuszok Kubának történt eladását próbálta meg hasztalan megakadályozni a washingtoni kormány. Havannában katonai díszszemlével és nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai forradalom győzelmének 8. évfordulójáról. Fidel Castro beszédében felvázolta azt a nagy utat, amelyet Kuba a forradalom óta megtett. A miniszterelnök szolidaritásáról biztosította az amerikai agresszió ellen harcoló vietnami népet Javaslatára az új esztendői Kubában a hős Vietnam esztendejévé nyilvánították. Minden jel arra vall. hogy a világpolitikában is „vietnami esztendő” lesz 1967, amelyet egyrészt az amerikai háborús erőfeszítések, másrészt a vietnami nép megsegítésére megindult akciók, illetve az amerkiai agresszió megfékezését, a fegyverszüneti tárgyalások lehetővé tételét célsó diplomáciai kezdeményesésefc jellemeznek majd. Pálfy József A virágzó Franciaországért Csaknem egész Olaszországban hó és fagy bénítja meg a forgalmat. Triesztben óriási szélvihar tombol. Az Abruzzókban fekvő erdőkben hajtóvadászat indult a biztonságot veszélyeztető farkasok után. Török iiiiijiolitikai vita ANKARA (MTI) Az ország külpolitikájáról vitázott a török parlament. Cag- layangil külügyminiszter, az ellenzék támadására válaszolva ismertette kormánya álláspontját a ciprusi és a török —amerikai katonai egyezmények kérdésében. Mint Ciprussal kapcsolatban mondotta, kormánya a következő négy elvet tekinti. a török—görög kapcsolatok alapjának. 1. tiszteletben kell tartani a nemzetközi egyezményeket; 2. vissza kell utasítani a sziget egyoldalú . bekebelezését; 3. a két ciprusi népközösséget kölcsönösen el kell ismerni; 4. a Lausanne-i egyezményen alapnló területi egyensúlyt fenn kell tartani. A Párizs városát körülvevő kommunista többségű „vörös övezet” ad otthont .ezekben a napokban a Francia Kommunista Párt XVIII. Kongresz- szusának. A tőkés világ egyik legdicsőségesebb múltú, harcokban és tapasztalatokban gazdag kommunista pártja rendkívül bonyolult helyzetben — de ugyanakkor biztató lehetőségek küszöbén tartja tanácskozását. A párt előtt álló döntő feladatét nagy pontossággal és tömörséggel foglalta össze mér Waldeck Rochet főtitkár beszámolójának címe is: „Az egység — a demokratikus, független és virágzó Franciaországért”. Az egység szó ebben az esetben nemcsak egy elvi-politikai harc célkitűzését jelenti', hanem a lehető leggyakorlatibb napról napra folytatott küzdelmet. Hiszen 1967 tavaszén választásokat tartanak Franciaországban, s a választási harc gyakorlati megszervezése a kongresszus egyik fő feladata. A Francia Kommunista Párt nagyszabású politikai sikert ért el röviddel a kongresszus előtt: szívós politikai munkával sikerült kiharcolnia 1966 utolsó napjaiban a megegyezést a Mitterrand vezetésével tömörült Demokrata Szocialista Szövetséggel. Emlékezetes, hogy egy évvel korábban Mitterrand a baloldal közös jelöltjeként — de mindenekelőtt a milliós tömegeket mozgató Kommunista Párt segítségével — második elnökválasztási fordulóra kényszerítette De Gaulle tábornokot, s e második fordulóban megszerezte a szavazatok 45 százalékát E politikai siker alapján 1966 folyamán a kommunisták több ízben, is javasolták közös baloldali program és közös választási taktika kidolgozását. Az esztendő folyamán azonban ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel — mégpedig azért nem, mert Mitterrand politikai tömörülését súlyos belső nézeteltérések osztották meg. Az ellentmondások gyökere, hogy a Demokrata Szocialista Szövetség összetétele nagyon is sokrétű. Előszöris: magába- foglal két parlamenti pártot: a Guy Mollet vezetése alatt állő szocialistákat és a radikálisokat. Emellett különböző politikai „klubokat” is tömörített, amelyek főképpen fiatal, baloldali de egymástól is eltérő világnézetű értelmiségieket fogtak össze. Ráadásul a két „klasszikus” párton belül erőteljes Jobboldali frakciók működtek, amelyek ellenezték a kommunista párttal való együttműködést. Az a tény, hogy a megegyezés létrejött, egyrészt a Francia Kommunista Párt bölcs és hajlékony politikájának, másrészt — tagadhatatlanul — a párt tényleges erejének következménye. A tárgyalások során a kommunista párt sohasem szabott merev programköveteléseket, mindig előtérbe helyezte a baloldali egység ügyét — de elvi engedményeket nem tett. Döntő Jelentősége volt annak, hogy 1966 novemberében a kommunista párt kijelentette: ha a Mitterrand vezette tömörülés továbbra is ingadozó és visszautasító magatartást tanúsít, a választásokon a kommunisták mindvégig (tehát a mááodik választási fordulóban is) megtartják ft maguk Jelöltjét! A francia baloldal egyetlen igazi tömegpártjának ez a lépése katasztrófáiig helyzetbe hozhatta volna Mitterrand nagyonis különböző elemekből Összetett politikai tömörülését Hiszen képviselőik f fiele a legutóbbi választásokon is annak köszönhette mandátumát, hogy a baloldali egységmegállapodás érteimében az adott választó- kerületben a kommunista jelölt visszalépett egy helyileg esélyesebb Mitterrand- pártí jelölt javára. Ez adta meg a végső lökést. A Mitterrand féle tömörülésen belül dúló frakció-harc a jobbszámy kényszerű visszavonulásával végződött. Megszületett a megegyezés, amely egyértelműen kimondja; a márciusi választásokon a tömörülés és a kommunista pért jelöltjei kölcsönösen lemondanak a jobb helyzetben levő baloldali jelölt javára. Waldeck Rochet kongresz- szusi beszámolója azonban félreérthetetlenül világossá tette, hogy Itt nem egyszerűen választási megállapodásról van szó! Már maga a megállapodás is tartalmaz programelemeket, amennyiben felsorolja azokat a kérdéseket, amelyekben a kommunisták és a Mitterrand vezette tömörülés megegyezik. Ez természetesen még távolról sem az a közös baloldali program, amelynek létrehozását a Francia KP feladatának tartja. De kétségtelenül megteremti az akcióegység alapját és több mint húszes2tendő óta az első példát szolgáltatta arra. hogy a polgári balokkal és a szociáldemokrácia képviselői a kommunistákkal együtt legfelsőbb szinten eredményes tanácskozásra gyűltek össze! Waldeck Rochet főtitkári beszámolója az egységért folytatott harc feladatait természetesen nem a reális politikai helyzettől elvonatkoztatva, hanem annak kereteibe ágyazva tárgyalta. Világossá tette, hogy a Francia Kommunista Párt helyesli De Gaulle tábornok-elnök külpolitikájának azokat az elemeit, amelyek a NATO-kötelékdk lazulását, a szovjet- és általában a szocialista viszonylatü kapcsolatok megerősödését eredményezték. Ugyanakkor azonban nem téveszti szem elől e külpolitika negatív vonásait “ például az önálló atomütőérre való törekvést — és mindenek felett nem húnyhat szemet áz előtt, hogy a kormány gazdaságpolitikája a francia monopóliumok érdekelnek világos kifejezője. A Francia Kommunista Párt kongresszusa nagyszerű példája annak, hogy a modern kapitalizmus feltételei között vívott bonyolult harc körülményei között hogyan lehet eredményesen küzdeni a baloldal egységéért és azért ft célért, amelynek a Francia Kommunista Párt mindig legszilárdabb és legöntudatösabb bajnoka volt: „a demokratikus független és virágzó Francia- országért”. — la —
