Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

2 NÖGR * D 1<M7. január 8. vasíreiap Fokozódik a vietnami háború kitcrieggtéae Az amerikaiak partraszálltak a Mekong deltájában SAIGON (MTI) Szombaton reggel a dél­vietnami hadszíntéren két jelentős esemény történt: a szabadságharcosok támadást hajtottak végre Pleiku. kör­nyékén, az amerikaiak pedig partraszálltak a Mekong del­tájában. A szabadságharcosok szom­baton hajnalban harmincper­ces tüzérségi előkészítés után gyalogsági támadást intéztek az amerikaiak Pleiku mellett fekvő Holloway repülőtere ellen, gyalogságuk egy másik egysége egyidejűleg megroha­mozta a kormánycsapatoknak Pleikutől négy kilométerre fekvő egyik őrállását. Ennek az őrállásnak a legénysége biztosítja általában a Hollo­way repülőtér . külső bizton­ságát. Szombaton reggel nyolc órakor a Mekong deltavldé- kében, Saigontól kilencven kilométerre partraszálltak a 7. flotta tengerészgyalogosai. Mint az AFP tudósítója rá­mutat, az amerikaiak vietna­mi intervenciójának kezdete óta első ízben került sor ar­ra, hogy behatoljanak a del­tavidékre. Ezzel az amerikai hadvezetőség újabb lépcsőfo­kot tett meg a háború kiter­jesztésében, jóllehet Westmo­reland tábornok a Vietnam­ban állomásozó amerikai csa­patok főparancsnoka kijelen­tette, hogy ennek a Deck­house—5-nek nevezett — hadműveletnek nincs semmi 'köze ahhoz a tervhez, amely szerint állandó jelleggel fog­ják az amerikai csapatokat a Mekong deltavidékén állomé- soztatni. A főparancsnok kö­zölte, hogy még több, a Deck- hausc—5-höz hasonló „kirán­duló” hadműveletet szándé­koznak a deltavidéken vég­rehajtani, s csak ezután ke­rül majd sor — néhány hó­nap múlva — az amerikai csapatok végleges „betelepí­tésére”. Brazília és Afrika RIO DE JANEIRO (MTI) Több afrikai ország — Al­géria, Ghana, Szenegál, Ni­géria és az EAK brazíliai nagykövete, illetve diplomá­ciai képviselője pénteken es­te Rio de Janeiro ban kiadott közös közleményében „súlyos aggodalmát” fejezte ki a bra­zil kormánynak a portugál kolonializmussal szemben ta­núsított magatartása miatt. A közlemény szerint az af­rikai diplomaták a hét fo­lyamán felvilágosításokat kér­tek a brazil külügyminiszté­riumban a következő esemé­nyekkel kapcsolatban: 1. Tjísszabonban Costa de Silva, hamarosan hivatalba lépő új elnök állítólag olyan kijelen­téseket tett, amelyekben he­lyeselte Portugália „afrikai politikáját”; 2. brazíliai hadi­hajók januárban látogatást tesznek angolai kikötőkben; 3. Brazília gazdasági kapcsola­tainak fejlesztésére törekszik Angolával és Mocambique- kal. Külföldről —röviden WASHINGTON Az Észak-Amerikai Refor­mátus Egyház meghívására o lj . ,.u ribor tiszántúli református püspök vezetésé­vel pénteken négytagú ma­gyar református egyházkül­döttség érkezett az Egyesült Államokba. A küldöttségben helyet foglal Szamosközi Ist­ván püspök, Finta István, a reformátusok lapja szerkesz­tője és Tóth Károly, a Re­formátus Egyetemes Konvent titkára. A delegáció részi vesz az Észak-Amerikai Re- . formálus Egyház rendes évi közgyűlésén. Több . gyüleke­zetben előadást tartanaik, es igét hirdetnek. MOSZKVA Szombaton délben Moszk­vában megnyílt a szovjet hírszolgálati iroda, a TASZSZ fotóriportereinek nagyszabású kiállítása. Hetven fotós, több mint félezer bélföldi és nem­zetközi vonatkozású riportké­pét mutatják be a szovjet hatalom 50. évfordulójának szentelt 'kiállításon. • roma Nasution fenyegeti Sukamót Tovább tart az indonéz boszorkányflldözés DJAKARTA (MTI) Nasution tábornok, as in­donéz jobboldal egyik ve­zéralakja, pénteken este ki­jelentette: ha az Ideiglenes Népi Tanácskozó Kongresszus — amelynek ő az elnöke — ■ úgy találja, hogy Sukarno „politikai vallomása” nem ki­elégítő, akkor visszadobja azt, Nasution kifejtette, hogy a parlamenti szerveknek kell el­lenőrizniük a köztársasági elnök tevékenységét: s. ha az államfő — a törvényhozás vé­leménye szerint „áthágja az alkotmány és a törvény elő­írásait”, akkor az Ideiglenes Népi Tanácskozó Kongresz- szus elé idézhetik. A minden oldalról ránehe­zedő hatalmas nyomás hatá­sára Sukarno — mint ismere­tes —■ néhány napja közölte, hogy hajlandó írásos beszámo­lót bocsátani a kongresszus rendelkezésére a szeptember 30-a akciót megelőző politi­kájáról. Miközben kilenc diák és értelmiségi „akciófront” újabb közleményben követelte a kongresszustól Sukamo levál­tását, a szombati djakartai lapok első oldalas beszámoló­kat közölnek Sukarno állító­lagos gazdasági bűncselekmé­nyeiről. A lapok közlik Su­kamo néhány levelét, ame­lyet ahhoz a Dalam volt köz­ponti bankügyi miniszterhez írt, akit nemrég halálra ítél­tek. Lesothoi jelentés Moshoeshoe király és Jo- A király, aki szövetségben náthán lesothoi miniszterei- állt az ellenzéki pártokkal, nők együttes felhívást inté- nemsokára külföldre utazik zett az ország népéhez, és a — hivatalosan azért, hogy politikai pártokhoz, hogy folytassa tanulmányait, va- müködjenek együtt a béke lójában pedig, mert a kor­megőrzéséért, az ország fél- mányban ülő ellenfelei lehe- virágoztatása érdekében. tetlen helyzetbe hozták ECY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Vietnam és a Brown-javaslat — Salisbury csökkenti az USA kormányának hitelét — De Gaulle hevesen bírálta Amerikát • Az új esztendő első hetének legfontosabb eseményei az el­múlt évtől örökölt, súlyos és megoldatlan nemzetközi prob­lémával, az Egyesült Államok vietnami agressziójával voltak kapcsolatosak. Kudarcba ful­ladt rövid idő leforgása alatt az angol külügyminiszternek. George Brownnak szilveszter­kor előterjesztett, amolyan alibi jellegű kezdeményezese, amellyel az Egyesült Államok, Dél-Vietnam és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között javasolt tárgyalásokat a vietnami hadműveletek be­fejezésének előkészítésére. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériu­mának szóvivője elutasította a Brown-javaslatot, egyebek között rámutatva arra, hogy ezzel akarta elhalgattatni a Wilson-kormány a Vietnam­mal kapcsolatos hivatalos an­gol politika hazai ellenzékét. A szóvivő hangsúlyozta, hovy a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítás! Fronttal való tár­gyalások nélkül képtelenség a dél-vietnami háború be­szüntetéséről beszélni. A Dél. vietnami Nemzeti Felszabadítá- si Front is nyilatkozatot adott ki, amely hasonlóképpen elu­tasította az angol kezdeménye, zést. Salisbury, az az amerikat újságíró, aki a bombázott viet­nami fővárosból küldött hely­színi tudósításával rácáfolt a Fehér Ház és a Pentagon ál­lításaira és az amerikai köz­véleményben csökkentette á kormány hivatalos közléseinek hitelét, az új év első napjai­ban leközöltette lapjában, a New Vork Timesben a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökének nyi­latkozatát Ez az első eset hogy Pham Van Dong szavai közvetlenül megjelenhettek az amerikai tömegsajtó egy te­kintélyes orgánumában. A VDK miniszterelnöke az ame­rikai közvélemény tudomásá­ra hozta, hogy Vietnam népe addig harcol, míg "meg nem szűnik az agresszió! Hétfőn, az újévre meghir­detett tŰ2szünet lejárta után újból megindultak az ellensé­iszász ellentétek Kuba geskedések, sőt az amerikaiak már a tűzszünet Utolsó per­ceiben útnak indították bom­bázóikat a Vietnami Demokra. tikus Köztársaság területe el­len. Egyébként is számtalan esetben megsértették az Egye­sült Államok repülőgépei, egyes egységei a fegyvernyug vási előírásokat. Ennek ellene­re a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front újabb egy hétre meghirdette a hadmű­veleteinek beszüntetését: feb. ruár 8-a és 15-között, a viet- nemi hold-újév alkalmával, a Tét ünnepén ismét életbeléo- teti a „tüzet szüntess” paran­csát Végül a vietnami probléma­körhöz tartozik De Gaulle tá­bornok két újévi megnyilat­kozása is. A francia köztársa­sági elnök még soha olyan ke­mény szavakkal nem ítélte el az Egyesült Államok fegyve­res beavatkozását, mint a francia rádióban és televízió­ban elmondott beszédében, valamint a párizsi diplomá­ciai testület előtt tett Újévi nyilatkozatában. Charles Boh- lennak, az USA nagyköveté­nek is végig kellett hallgatnia, amint a francia elnök „förtel­mesnek*’ mondotta a vietnami háborút, amelyet „egy nagy nemzet egy kicsi elpusztításá­ra” indított meg s folytat..» Franciaország belpolitikai helyzetére nagy hatással levő eseményre került sor Párizs egy munkáslakta elővárosá­ban, Levallois-ban: január 4-én megkezdte munkáját a Francia Kommunista Párt XVIII. kongresszusa. Francia- ország legnagyobb pártja a munkásosztály és a demok­ratikus erők egységének kö­vetelését, az egység megte­remtésének megvitatását tűz­te a kongresszus napirendjére, hiszen alig három hónap múl­va a nemzetgyűlési választá­sok erőpróba elé állítják a francia baloldalt. Figyelemre méltó a párt állásfoglalása a nemzetközi kommunista moz­galom dolgaiban is: Waldeck Rochet főtitkár elítélte a kí­nai vezetők soviniszta, kalan­dor és szakadár politikáját, kimutatva, hogy a valóság­ban azok az igazi revizionis­ták, akik a marxizmus—leni- nizmust „maoizmussal” akar­ják helyettesíteni. Waldeck miatt Rochet helyeselte olyan érte­kezlet ‘összehívását, amely le­hetővé tenné a kommunistá­éi munkáspártoknak, hogy együttesen elemezzék az 1960- as nyilatkozat óta végbement változásokat, és ezen az ala­pon közös irányvonalat dol­gozzanak ki a jövőre. Az európai helyzet alakulá­sában újabb érdekes fejle­ményt jelent Krag dán minisz­terelnök varsói hivatalos láto­gatása. A dán kormányfő egy­ben az idei elnöke a NATO miniszteri tanácsának. Varsó repülőterén Cyrankíewicz len­gyel miniszterelnök a dán ven­déget üdvözlő beszédében a különböző társadalmi rendsze­rű országok együttműködésé­nek lehetőségeiről és szüksé­gességéről szólt. Váratlan angol—amerikai ellentétet robbantott ki egy Kubával kötött angol export- ügylet: az Egyesült Államok hiába követelte a londoni kor­mánytól, hogy akadályozza meg egy 10 millió font érté­kű műtrágyagyár berendezé­seinek Kubába való szállítá­sát. Az est emlékeztet á há­rom évvel ezelőtti amerikai kudarcra: akkor angol autó­buszok Kubának történt el­adását próbálta meg hasztalan megakadályozni a washingtoni kormány. Havannában katonai dísz­szemlével és nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai for­radalom győzelmének 8. év­fordulójáról. Fidel Castro be­szédében felvázolta azt a nagy utat, amelyet Kuba a forrada­lom óta megtett. A minisz­terelnök szolidaritásáról biz­tosította az amerikai agresszió ellen harcoló vietnami népet Javaslatára az új esztendői Kubában a hős Vietnam esz­tendejévé nyilvánították. Minden jel arra vall. hogy a világpolitikában is „vietna­mi esztendő” lesz 1967, ame­lyet egyrészt az amerikai há­borús erőfeszítések, másrészt a vietnami nép megsegítésére megindult akciók, illetve az amerkiai agresszió megfékezé­sét, a fegyverszüneti tárgya­lások lehetővé tételét célsó diplomáciai kezdeményesésefc jellemeznek majd. Pálfy József A virágzó Franciaországért Csaknem egész Olaszor­szágban hó és fagy bénítja meg a forgalmat. Triesztben óriási szélvihar tombol. Az Abruzzókban fekvő erdőkben hajtóvadászat indult a biz­tonságot veszélyeztető farka­sok után. Török iiiiijiolitikai vita ANKARA (MTI) Az ország külpolitikájáról vitázott a török parlament. Cag- layangil külügyminiszter, az ellenzék támadására válaszol­va ismertette kormánya állás­pontját a ciprusi és a török —amerikai katonai egyezmé­nyek kérdésében. Mint Ciprussal kapcsolatban mondotta, kormánya a követ­kező négy elvet tekinti. a tö­rök—görög kapcsolatok alap­jának. 1. tiszteletben kell tartani a nemzetközi egyezmé­nyeket; 2. vissza kell utasítani a sziget egyoldalú . bekebe­lezését; 3. a két ciprusi népközössé­get kölcsönösen el kell ismerni; 4. a Lausanne-i egyezményen alapnló területi egyen­súlyt fenn kell tartani. A Párizs városát körülvevő kommunista többségű „vörös övezet” ad otthont .ezekben a napokban a Francia Kommu­nista Párt XVIII. Kongresz- szusának. A tőkés világ egyik legdicsőségesebb múltú, har­cokban és tapasztalatokban gazdag kommunista pártja rendkívül bonyolult helyzet­ben — de ugyanakkor bizta­tó lehetőségek küszöbén tart­ja tanácskozását. A párt előtt álló döntő feladatét nagy pontossággal és tömörséggel foglalta össze mér Waldeck Rochet főtitkár beszámolójá­nak címe is: „Az egység — a demokratikus, független és vi­rágzó Franciaországért”. Az egység szó ebben az esetben nemcsak egy elvi-po­litikai harc célkitűzését jelen­ti', hanem a lehető leggyakor­latibb napról napra folytatott küzdelmet. Hiszen 1967 tava­szén választásokat tartanak Franciaországban, s a válasz­tási harc gyakorlati megszer­vezése a kongresszus egyik fő feladata. A Francia Kommunista Párt nagyszabású politikai si­kert ért el röviddel a kong­resszus előtt: szívós politikai munkával sikerült kiharcolnia 1966 utolsó napjaiban a meg­egyezést a Mitterrand vezeté­sével tömörült Demokrata Szocialista Szövetséggel. Emlékezetes, hogy egy év­vel korábban Mitterrand a baloldal közös jelöltjeként — de mindenekelőtt a milliós tö­megeket mozgató Kommunis­ta Párt segítségével — máso­dik elnökválasztási fordulóra kényszerítette De Gaulle tá­bornokot, s e második fordu­lóban megszerezte a szavaza­tok 45 százalékát E politikai siker alapján 1966 folyamán a kommunisták több ízben, is javasolták közös baloldali program és közös választási taktika kidolgozását. Az esz­tendő folyamán azonban ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel — mégpedig azért nem, mert Mitterrand politi­kai tömörülését súlyos belső nézeteltérések osztották meg. Az ellentmondások gyökere, hogy a Demokrata Szocialista Szövetség összetétele nagyon is sokrétű. Előszöris: magába- foglal két parlamenti pártot: a Guy Mollet vezetése alatt állő szocialistákat és a radi­kálisokat. Emellett különböző politikai „klubokat” is tömö­rített, amelyek főképpen fia­tal, baloldali de egymástól is eltérő világnézetű értelmisé­gieket fogtak össze. Ráadásul a két „klasszikus” párton be­lül erőteljes Jobboldali frak­ciók működtek, amelyek el­lenezték a kommunista párt­tal való együttműködést. Az a tény, hogy a megegye­zés létrejött, egyrészt a Fran­cia Kommunista Párt bölcs és hajlékony politikájának, más­részt — tagadhatatlanul — a párt tényleges erejének követ­kezménye. A tárgyalások so­rán a kommunista párt soha­sem szabott merev program­követeléseket, mindig előtér­be helyezte a baloldali egy­ség ügyét — de elvi enged­ményeket nem tett. Döntő Jelentősége volt annak, hogy 1966 novemberében a kom­munista párt kijelentette: ha a Mitterrand vezette tömörü­lés továbbra is ingadozó és visszautasító magatartást ta­núsít, a választásokon a kom­munisták mindvégig (tehát a mááodik választási fordulóban is) megtartják ft maguk Je­löltjét! A francia baloldal egyetlen igazi tömegpártjának ez a lépése katasztrófáiig helyzet­be hozhatta volna Mitterrand nagyonis különböző elemek­ből Összetett politikai tömö­rülését Hiszen képviselőik f fiele a legutóbbi választáso­kon is annak köszönhette mandátumát, hogy a balol­dali egységmegállapodás ér­teimében az adott választó- kerületben a kommunista je­lölt visszalépett egy helyi­leg esélyesebb Mitterrand- pártí jelölt javára. Ez adta meg a végső lökést. A Mitterrand féle tömörülé­sen belül dúló frakció-harc a jobbszámy kényszerű vissza­vonulásával végződött. Meg­született a megegyezés, amely egyértelműen kimondja; a márciusi választásokon a tö­mörülés és a kommunista pért jelöltjei kölcsönösen lemonda­nak a jobb helyzetben levő baloldali jelölt javára. Waldeck Rochet kongresz- szusi beszámolója azonban félreérthetetlenül világossá tet­te, hogy Itt nem egyszerűen választási megállapodásról van szó! Már maga a megál­lapodás is tartalmaz program­elemeket, amennyiben felso­rolja azokat a kérdéseket, amelyekben a kommunisták és a Mitterrand vezette tömö­rülés megegyezik. Ez termé­szetesen még távolról sem az a közös baloldali program, amelynek létrehozását a Fran­cia KP feladatának tartja. De kétségtelenül megteremti az akcióegység alapját és több mint húszes2tendő óta az el­ső példát szolgáltatta arra. hogy a polgári balokkal és a szociáldemokrácia képviselői a kommunistákkal együtt leg­felsőbb szinten eredményes tanácskozásra gyűltek össze! Waldeck Rochet főtitkári beszámolója az egységért foly­tatott harc feladatait termé­szetesen nem a reális politi­kai helyzettől elvonatkoztatva, hanem annak kereteibe ágyaz­va tárgyalta. Világossá tette, hogy a Francia Kommunista Párt helyesli De Gaulle tá­bornok-elnök külpolitikájának azokat az elemeit, amelyek a NATO-kötelékdk lazulását, a szovjet- és általában a szoci­alista viszonylatü kapcsolatok megerősödését eredményez­ték. Ugyanakkor azonban nem téveszti szem elől e külpoli­tika negatív vonásait “ pél­dául az önálló atomütőérre való törekvést — és mindenek felett nem húnyhat szemet áz előtt, hogy a kormány gazda­ságpolitikája a francia mono­póliumok érdekelnek világos kifejezője. A Francia Kommunista Párt kongresszusa nagyszerű példá­ja annak, hogy a modern ka­pitalizmus feltételei között vívott bonyolult harc körül­ményei között hogyan lehet eredményesen küzdeni a bal­oldal egységéért és azért ft célért, amelynek a Francia Kommunista Párt mindig leg­szilárdabb és legöntudatösabb bajnoka volt: „a demokratikus független és virágzó Francia- országért”. — la —

Next

/
Oldalképek
Tartalom