Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
19 87. farmer 29. vasárnap 5 Emlékezés a munkára A közélet tisztaságáért Nehéz helyzetben van a krónikás, amikor az egykori gyári munkást, a Magyar Néphadsereg HADTÁP főnökét, az országgyűlési képviselőt akarja bemutatni olvasóinak. Biztosan állítom: kevés ember van a megyében, aki ne ismerné Róka Mihály vezérőrnagyot. Mint katonát, mint embert, mint képviselőt. Ismerik a képviselő tetteit, cselekedeteit, de vajon ismerik-e az embert? A munkapad mellett kezdte. A hat testvér közül dolgoznia kellett, mert parancsolt a szükség. Fizikai munkás a kátránygyárban hengerész Csepelen. Ha fiatalon is, de ott volt a sztrájkok szervezésében, a felvonulások előkészítésében. Ragasztotta a választási plakátot: az egységfront jelöltjeit támogatták. ..Nem megyünk ki Németországba: — adták ki a jelszót 1944-ben, amikor a gyárak leszereléséről beszéltek a németek. Tudatosan lassítot Iák a munkát. És eljött a nap amiért harcoltak ... Üj fordulat következett be Róka Mihály életében is. Szervezte a pártot, agitált a programja mellett. 1945-ben Fejér megyében hirdette ő is: „Négyes lista — kommunista!” Bár pártmunkája még Csepelhez kötötte, tagja volt a gyári pártbizottságnak, később a Csepeli Üveggyár párttitkára lett, mégis jutott ideje arra, hogy a munka, a tanulás mellett a vidéki kommunisták tevékenységét is segítse. Ha szükség volt rá. Tatabányán szervezte a munkaversenyt Ha a párt — mint 1947-ben ismét — úgy kívánta, Fejér .megyében magyarázta a kommunisták választási programját. A sző igaz értelmében hűséges katonája lett a pártnak. 1949, május elsején a századosi rangot jelző csillagokat varrták ruhájára. És iskola iskolát követett. 1958-ban érte eddigi legmagasabb katonai kitüntetése: HADTÁP főnöknek nevezték ki a Magyar Néphadseregnél. Mit csinálhat a krónikás? Egy gazdag, eseménydús életbői csak állomásokat villanthat fel. Régi és új állomásokat mit nem tudunk megvalósítani kéréseik közül. A beszélgetést személyi élményekre terelem. Akad ilyen is a képviselő tarsolyában. — Néhányat, a legkedvesebbeket én is őrzöm. Elmondok egyet-mást közülük. — Szabadságom töltöttem, civilben érkeztem fiaim társaságában Bánkra, a tóparthoz. Azt hittem, a családdal lehetek. A fürdőző kiskatonák mellett a civilek is felismertek. — Ö az, Róka Mihály, tudod a képviselőnk — mondták egymásnak az emberek. S mi lehetett a beszélgetés témája? A termelőszövetkezet, a tó környékének fejlesztése. — Érdekesebb a drégelypa- lánki esetem. A várhoz indultunk. A málnás szélén haladtunk, s beszélgetésbe keveredtünk egy paraszt bácsival, ö csak néz, nem szól, aztán így fordul felém: — Ide figyeljen! Nem maga volt itt nálunk gyűlést tartani? De biztosan maga voft az, ott voltam én is, hallottam mit mondott! — Soroljam még? Talán a berkenyéi öreg bácsi esetét, ö magyarnak vallotta magát, nem ment ki Németországba. De elvették a házát, mást kapott helyette. Már elmúlt hetvenéves, nyugdíjas vasutas lett, amikor felkeresett — A legrégibb képviselő vagyok Nógrád megyében. 1953- ban indultam először. Emlékszem, Pásztón volt az első nagygyűlés. Szeretettel fogadtak. Lelkesedtek az emberek. Bár ismeretlen voltam, mégis korán megismertük egymást a választókkal. Megtaláltuk a közös hangot és ez lelkesített engem a munkában — emlékezik vissza most Róka Mihály. Felelevenednek a régi emlékek. Nem kérdezem, hiszen régen ismerem Róka Mihályt. Az eltelt évek során sokszor találkoztunk. Együtt voltunk a pásztói termelőszövetkezet egyesülésénél, a bujáki békenagygyűlésen, a héhalmi termelőszövetkezet kezdeti lépéseinél. Érdekes: a rétsági járást patronálja, a szíve mégis inkább Pásztóhoz és környékéhez húzza. Az első emlékek...? — Azért Rétság a második otthonom. Oda szinte haza megyek. Ismerem a járás apra- ját-nagyját. Ügy érzem, mindenki barátom. Itt indultam már az 1958-as választás alkal-, mával, s azután mindig. Romhány, Diósjenő, Nógrád, Nagyoroszi egy-egy izzó választási gyűlés emlékezetes színhelye. De ha már a választásoknál tartunk — emeli fel a hangját — akkor azt, is elmondom, hogy az 1963-as választási nagygyűlést is először Rom- hányban tartottam. Szeretem az ottani embereket. Nyíltan, őszintén beszélnek. Ez megkönnyíti a képviselő helyzetét is. Az őszinte szó a legjobb út a párt politikájának hirdetéséhez, s ahhoz is, hogy szót értsünk arról, mennyit bír el a népgazdaságunk, mit lehet és — Tetszik tudni, még meghalni is jobb a sajátjában az Kimondottan női üzem. A 350 dolgozó között csupán hat férfit lehet találni. Tavaly 28 asszony volt szülési szabadságon, jelenleg egy van ilyen címen távol. A Nógrád megyei Textilipari Vállalat igazgatója is a „gyengébb nemhez” tartozik, így hát tudja, érti, milyen gondot jelent az apróságok felnevelése. Hozzászokott ahhoz is, hogy a kisbabák nem jelzik előre betegségüket és naponta azzal kell számolni: megbetegedtek a gyerekek, ma megint nem jöttek be többen dolgozni. Ezért nem csoda ha a IX. pártkongresszuson elhangzott javaslat: .. tegyük lehetővé, hogy a dolgozó kisgyermekes anya, munkaviszonyából -eredő jogait biztosítva, gyermeke gondozása céljából a gyermek két és fél éves koráig két éven át otthon maradhasson és havi 600 forint gyermekgondozási segélyt kapjon.” — kedvező visszhangra talált a dolgozók között. * A salgótarjáni központban Kastanek Jánosáétól, a délu- tános műszak művezetőjétől kérdem: — a kismamákkal tudnék-e beszélni? — Sajnos nem! Betegállományban vannak. Kisgyermekes édesanyákkal viszont igen. Itt van például Serfőző Zoltánná, — mutat egy jól ápolt fiatalasszonyra. — Kislányom most 27 hónapos. Nyugodtan dolgozom, mert tudom, jó kezekben van. Anyuka vigyáz rá. Reggelenként nem kell korán ébreszembemek. Intézze el a házam gondját. — Elintéztem. Egy reggel a minisztérium előtt áll az én bácsikám. Minek jött — kérdem, — hiszen elintéztük? — Tudom én — válaszolt az öreg, — de meg akarom köszönni a szívességét. így illik ez kérem. Az egyszerű emberek, egyszerű szavai Mire késztetik ezek a képviselőt? Arra, hogy még nagyobb energiával dolgozzon a közösség érdekeiért, a választópolgárokért, a törvények szerint... * Arra vállalkozni, hogy az újságíró leírja mindazt, amit Róka Mihály országgyűlési képviselő a közösségért végzett, nagy feladat. Erre alkalmasabbak lennének a választók, akik maguk érzik képviselőjük támogatását. A Kata- lin-pusztaiak arról szólnának, hogy két éven keresztül jogtalanul vonták meg tőlük az építkezési engedélyt, a település fejlesztését. A hosszú vita — a képviselő és a szakigazgatási szervek között végül is eredményre vezetett. Nőtincsen azt mondanák el biztosan a közös gazdaság dolgozói: idősek a termelőszövetkezeti tagok. Van pénz, de nincs gép, ami könnyítené munkájukat. Trágyamarkoló kellene. A leleményesség itt is segített. Ott a kiállításon a gép, jelentkezzenek érte azonnal. Az elsőnek adják. A gép azóta eredményesen dolgozik a közösben. Nógrádon arról szólnának, hogy nekik is megvan a pénzük, csak higanygőz lámpa kellene, de nincs. Pedig yan. A hivatalos utat járva a tartalékból is teljesíteni lehet a község kérését. Persze, hogy világos lett a falu utcája. A csesztvei út? Ki tudja. Talán még mindig járhatatlan lenne, ha a képviselő nem segít. A salgótarjáni üzletház? Igaz, csak modul-barakk, de mégis Fortuna üzletház lett belőle. S lehetne sorolni. Munka van mindenben. A képviselő fáradozása, a köz javára. Róka Mihályt pedig éppen az jellemzi, hogy fáradhatatlan, ha a közösségről van szó... Csak a közös munlka hozhat igazán érett gyümölcsöt. Ezért pedig vállalni kell a fáradságot, a munkát Somogyvári László „Akinek nagyobb az ereje, vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy átvágja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást, vagy erőt tud maga mögött, azzal szinte labdáznak.” (Kádár elvtárs kongresszusi vitazáró beszédéből.) Ez inkább csak jelzés, Intelem, mert közéletünk t egészséges. Törvényesség, jogvédelem érvényesül. Az emberek munkájának, képességének megítélésében általában a szocialista normák hatnak. De nem mindig és mindenkinek a gyakorlatában. Ez idegen, — mint folytatódik a beszéd — a szocializmustól. Eprt szólunk róla a nyilvánosság előtt. A protezsálás, önös érdekek érvényesítése korántsem a mi közéletünk jellemző sajátja. A szálak igen messzire nyúlnak vissza. Móricz Zsigmondot, Rokonok című regényének megírására éppen egy olyan társadalmi atmoszféra ihlette, amelyben polgárjoga volt a „kéz kezet mos” felfogásnak és gyakorlatnak ‘ is. Kis városokban szinte látható, érzékelhető módon sokszor néhány dinasztia uralta a közhivatalokat, gazdasági intézményeket, egyes jól jövedelmező posztokat és helyeket. Akik közel álltak az ilyen retye-rutyához, azok nak nem kellett évtizedekig kapaszModniuk a szamárlétra nehezen járható fokain. A nép távol esett az uram, bátyám, kedves öcsém, édeskés bensőségétől. A cipőnkön azonban még maradt a régi sárból. Egyszóval: itt-ott még kísért a múlt rossz öröksége. Oj álarcot öltött e kapcsolatok egykori formája. Ma szocialista összeköttetésként tartjuk számon, mondjuk úgy is, haverizmus. Azt kideríteni, kinél mikor érvényesült ilyen, ki hogyan egyengette így az útját, nehéz. Olyan ez, mint a korrupció, s talán testvér is. Két ember hamis kapcsolatával szemben néha még a bíróságok is nehezen hadakoznak. A kapcsolatok színjátékának szerepköre is duettben zajlik, — vagyis egyáltalán nem a nyilvánosság előtt. Ezért nehéz ellene fellépni, a kritika nyilaival gyorsan megsemmisíteni. Példázattal többen tudnak szolgálni. S jól tudjuk, ezek paprikázzák az embert, az egészséges társadalmi légkört. De hiába a mérgelődés, a morális vélemények hangoztatása, ha a végén legyintünk egyet. Többnyire elvtelen barátságok terhelik az összeköttetések kórokozóit. Ha valaki barátkozás során megfeledkezik küldetéséről, osztályhivatásáról, az elköteleződés, láthatatlan, később eltéphetetlen szálaival fonja körül magát. Kezdődik ez sokszor az italozással, s folytatódik a puszipajtásko- dással. Az ilyen embereknél könnyebben nyílik meg az ajtó, a kijárók előtt. Apellálnak holmi szívességi evésre, a tetuzásra, hangoztatják sokszor a kétségbevonható, valamikori érdemeiket. Közéletünknek elég furcsa csodabogarai a kijárók. Szereplésük könnyen megtéveszthet, mert úgynevezett küldetésükhöz demokratikus álarcot öltenek, s játsz- szák az ügybuzgót, az igazság fáradhatatlan bajnokait. Mit kémek az ilyenek? Jól fizetett állást, felmentést a büntetés alól, elsimítást viselt dolgoknak, mellékfoglalkozást. És azt hiszem ezzel közel sem soroltuk fel az önző érdekek egész skáláját. A kijárásnak aztán van másféle szövedéke is. Általában a munkahelyen, a közvetlen miliőjében igyekszik mindenki elhatárolni magát az alaptalan érdekek érvényesítésétől. Ez nyilvánvalóan visszatetszőbb, könnyebben válthat ki ellenérzést, feltűnést. De házon kívül eljárni, az más. Számba jöhet a beosztás, az intézmény rangja, súlya, a hatalmi látszat. S ezzel aztán élnek is néhányan. Mondani sem kell, hogy az érdekek ilyen képviselete igen visszatetsző, kedvét szegi az olyan intézmények vezetőinek, akikre rátukmálnak bizonyos személyeket, vagy egyebeket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy eleve el kell zárkózni valamennyi kérés teljesítése elől. Ajtót csak annak kell mutatni, aki a zavarosban halászik. Elég sok embernél lehet megfigyelni, szeretnek tüntetni közismert nevek, kapcsolatok hangoztatásával: doktor x. z. a barátom. Többnyire tehetségtelen törtetők az ilyenek, akik így álcázzák gyengeségüket, s rázzák a rongyot a volt barátok, a munkatársak előtt. Az ilyenekből hiányzik a tartás, sokszor azzal legyezgetik hiúságukat, hogy majd ők közrejárnak, elintézik az ügyet. Ahogy érvényesítjük aa emberek megítélésében a szocialista normákat, úgy tudunk eredményesen tenni az egészséges közéletért, közhangulatért. Valóságos érdemek, munkában, helytállásban születnek, s aki így szerez tiszteletet, becsülést maga iránt, attól idegen a kapcsolatszerzés, az összeköttetés bizonytalan ösvénye, amely nem teremt igazi erőt, éltető elemet az egyén továbbjutásához. Gulyás Ernő Asszonyok a gondozási díjról tení, mint azokat, akiket a bölcsődébe visznek Így hát az én kislányom nincs kitéve annak, hogy télen a hidegben megfázik. Jó ez a megoldás azért is, mert anyuka sokat tud foglalkozni vele, s ez meg is látszik a fejlődésén. Olyan gondom, mint sok más asz- szony társamnak, hogy beteg a gyerek és azért nem jöhetek dolgozni, vagy emiatt táppénzre írt ki az orvos, nem volt. Tudom, van sok olyan kisbaba, aki hamar megbetegszik, fogékony a betegségre, s emiatt otthon kell maradni az édesanyának. Az én kislányom is átesett a gyermekbetegségeken. Aggódtam én is, bár nekem könnyebb a helyzetem, mint sok kolleganőmnek. És most válaszolok kérdésére: — Otthon maradnék, ha a rendelkezés rám is vonatkozna. Pedig én nem panaszkodha- tom: édesanyám úgy vigyáz kislányunkra, mint a szemefé- nyére. Az ilyen nagymama kincset ér. ★ Nehéz helyzetben van Schmi. rer Jánosné. Férjével együtt Karancsaljáról járnak be dolgozni. Kislányát, a nyolchónapos Beátát előbb a nagymamához vitték, aki tőlük másfél kilométerre lakik A nagymama beteg lett, az apróságnak új gondozót kellett keresni. Megkérték a szomszédot, aki rokoni alapon heti 150 forintért elvállalta Beáta ellátását. Amikor a szülők délelőttös műszakban dolgoztak, félötkor ébresztették a kislányt Közben ez a lehetőség is megszűnt. Az újabb pótmamát Zagyvarónán találták meg, az anyós személyében. Az új helyzetnek megfelelően az asszonyka férjével együtt másodnaponként látogatja kislányát. A hét végén hozzák haza, a következő hét elején pedig viszik vissza. De nem sokáig. Állandóra itt sem tudják vállalni Beátát. A sok utaztatás, a korai ébresztés, az ide-oda cipelgetés nagyon megviselte a kislányt, fejlődésében is visszaesett. — Pedig nagyon szeretem, hisz olyan aranyos, mindenkivel barátkozik, vágyik az anyai szeretetre Szívesen otthon maradnék. De akárhogy is számolom, férjem havi 1500 forintjából nem tudnánk kijönni. Kénytelen vagyok dolgozni. Amennyiben az új rendelkezés rám is vonatkozna, otthon maradnék, otthon, bizony. .. * — Évikénk hathónapos, és második gyerek. Somoson, anyukáéknál lakunk, ő vigyáz rá A szülési szabadság előtt latolgattuk; vigyük-e a községi bölcsődébe, vagy ne. Több körülményt figyelembe véve úgy döntöttünk, nem visszük. Láttuk, hogy azok a gyerekek, akiket bölcsődébe visznek, hamarabb megbetegszenek Aztán meg messze is van tőlünk, a falu végén, az országhatárnál. Télen nagyon megviselné az időjárás, a korai kelés. Anyuka elvállalta Nem kér érte semmit. De mi nem kívánjuk ingyen. Ajándékot veszünk neki, azt, amire éppen szüksége van. Hogy jó órába mondjam, kislányunk még nem volt beteg, anyuka óvja mindentől. Nagyon szereti, nem ismer fáradságot, ha róla van szó. Nyugodtan dolgozhatom. Egyébként férjemmel már beszélgettünk a IX. pártkongresszuson elhangzott javaslatról Meg is egyeztünk: — ha rám is vonatkozik az új rendelkezés, én is otthon maradok — mondja Kiss Gyula- né. k És mi a vállalat vezetőségének véleménye? — Nekünk is jó ez a rendelet, mert ennek birtokában előre tudjuk, ki az, akire számíthatunk, ki az, aki csak két és fél év múlva jön vissza. Megkönnyíti, biztonságossá teszi számunkra a termelés tervezését, a létszámgazdálkodást, elejét tudjuk venni a kapkodásnak, a felesleges idegeskedésnek — hangoztatta a vállalat főmérnöke és főkönyvelője k „Ha rám is vonatkozna, otthon maradnék” — ismétlődött refrénszerűen a kisgyermekes édesanyák véleménye. A kormány ezzel kapcsolatos álláspontját Fehér Lajos képviselő közölte, országgyűlési felszólalásában: A gondozási segély csak az 1967. január 1-e után születendő gyermekekre vonatkozik. Ettől függetlenül: nemcsak a jövendő édesanyák, hanem azok is, akiknek már van gyermekük, örülnek a rendelkezésnek és úgy vélik: régi bánatukra szolgáltat gyógyírt a kormány ezzel az intézkedéssel De véget vet annak is, amiről csak félve, vagy elvétve szóltak: egyik-másik, magáról megfeledkezett pótmama zsarolásának. Venesz Károly
