Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

4 NÖGRAD 1967. január 22., vasárnap A főnévi utótagú szókapcsolatok Következetlenseg miatt ma­rasztalta el a minap valaki helyesírásunkat. Mégpedig azért, mert „a párt vezetősé­ge” szókapcsolat egybeírását kifogásoltam, ^edig magam is „elismertem”, hogy a „párt­vezetőség” szó egybe írandó. Válóban „elismertem”, sőt az alábbi főnévi utótagú szó- összetételek is egybeírandók: pártapparátus, pártelnök, pártház, pártiskola, pártköz­pont, pártlap, pártválaszt­mány, pártkongresszus stb. Az előtag mindenütt a *,párt” főnév, méghozzá bir­tokos jelzőül használt főnév. Kérdezhetünk az utótaggal az előtagra. Például: Minek a kongresszusa? — a pártnak a kongresszusa, (vagyis) a párt kongresszusa. Tehát: párt-kongresz- tzus, (de) a párt kong­resszusa. I A birtokos jelzőül hasz- * nált főnevet mindig egy­beírjuk a jelzett főnévvel, ha a birtokviszony jelöletlen (pártkongresszus, pártve- s eit őség — • munkásosztály, tervteljesítés — ajtókilincs, háztető; névnap.) 2 De a birtokos jed­“* zőt (általában) külön­bjük a jelzett főnévtől, ha a jelzett főnév 3. sssemélyü birtokos személyra- 0ot kap (-a, -e, -ja, -je ragot). Például: a párt vezető- *ége, a ház teteje, neve nap­in, a párt kongresszusa. Ezek szerint a „pártvezető­bég” birtokos szóösszetétel tör­vényszerűen egybeírandó, „a párt vezetősége” birtokos szó- kapcsolat pedig törvényszerű­en különírandó. Ebben tehát semmiféle helyesírási követ­kezetlenség nincs. (A következetlenség látsza­ta legfeljebb a bar&tfüle, is­tennyila, napkelte, tanácshá­za, vásárjia-iéle szavaknál áll­hat fenn, ugyanis ezek össze- *tétellé vált jelölt kapcsola­tok.) Ez alkalommal szóljunk még a főnévi szókapcsolatok né­hány másfajta érdekes esetéről is! Figyeljük meg a következő tulajdonságjelzős összetétele­ket: alelnök, alapelv, élüzem, előtag, közérdek, mellékjöve­delem, részletkérdés. Az első szavakra a mellék­név kérdésével kérdezhetünk: Milyen elnök? Milyen üzem? Milyen kérdés? Q Az utótag tulajdonság- jelzői tehát mellék­nevek, de ezek (al, alap, él, elő stb.) önálló melléknévként nem használatosak. Az ilyen összetételek mindig egybeíran­dók. Például: alapállás, alap­anyag, alapbér, alapár, alapesz­me stb. „A törvényhozás a közvet­len fejenkénti választás ál­tal... azokra szándékoztatik bízatni, akiket az összes nép bizalma kijelöl e végre ... Ez valamennyi újabb alkotmány­nak alapeszméje.” (Eöt­vös József) /i A -dik képzős sarszám- névj jelzőt nem írjuk egybe a jelzett főnévvel: két­ezredik év, harmadik nap, he­tedik alkalommal. A -d képzős somszámnévi jelzőt azonhan egybeírjuk a jelzett főnévvel: ezredév, har­madnap, hethedízben. „Imrusnak az az utazás ju­tott eszébe, amit szegény api- vaX tett meg hajdan Pestre, az ezredéves kiállítás alkal­mával.” (Babits Mihály) ^ A jelöletlen határozás *■*' összetételeket mindig egybeírjuk: anyagellátás, anyaghiány, karóra, zsebóra, vérszegénység, vizböség, béke- bíró, békeértekezlet, békevágy, békegalamb, békeharc, béke­kötés. „Vénekre bízzátok a had­izenést, if jakra a béke- kötté st!” (Jókai Mór) Tóth Imre Magyar farkaskaland Mongóliában Szabadságát tölti itthon a Mongóliában dolgozó magyar geológus csoport. Az expedí­ció egyik tagja, Dedik János gépkocsivezető azonban magá­val hozott egy ritkaszép trófe­át is, egyik izgalmas vadász­ka landjuk emlékét. Egyik őszi napon Íz expedí­ció néhány tagja a tábortól 60 kilométernyire levő fúrótorony felé igyekezett. Terepjárójukat Dedik János vezette. Túl jár­tak már az út felén, mikor jobbról hirtelen vágtató zerge­csapat tűnt fel, s pillanatok alatt eszeveszett száguldással suhant át előttük. S máris ész­revették az üldözőt, egy ha­talmas, sárgás szürke anyafarv kast. A vad csörömpöléssel kö­zeledő kocsitól azonban üldö­zött és üldöző egyképpen meg­rémült: egyik jobbra, másik balra menekült. A zergéket hagyták is futni, de a farkáét a kocsi űzőbe vette. Negyven ki­lométeres sebességgel rohant az állat és mögötte ott hányko­lódott a kocsi az úttalan-úton dombra fel, dombról le. Sőt, nem is csak követte a farkast, hanem — mint puli az elkó- dorgó bárányt — terelte arra­felé, ahol vagy 20 kilométer­nyire a fúrócsoport várakozott rájuk. A kocsin ugyanis nem volt puska, a toronynál viszont igen — na meg az üzemanyag­gal is spórolni kellett... A farkas vágtatott, a kocsi utána. Végre a hajsza elért a torony közelébe. A farkas el­rohant mellette, de az egyik ott dolgozó mongol vadász észrevette, s a következő pil­lanatban már a kocsi hágcsó­ján kapaszkodott, fegyverét szorongatva. A vadászat most már nem tartott sokáig. A farkas futott még vagy öt kilométert, az­tán elszántan szembefordult üldözőivel, s támadásra készült. De a kocsi hirtelen megállt, s már dörrent is a halálosan biz­tos lövés. A vadászat örömén és dicső­ségén a magyar gépkocsiveze­tő és a mongol vadász testvé­riesen megosztozott. De a tró­fea Dedjk János lakását díszíti: a tulajdonjog másik felét is megvásárolta a társszerzőtől. 25 kemény „tugrikért”. A ,„Phőnix"-től a „Delfin”-ig... Éppen 200 éve, hogy a ma­gyar tenger közelében gróf Festetich György fenékpusztai hajóqgpenáljában elkészült az első hazai vitorláshajó. A „Phö­nix” híre messzeföldre eljutott és a keszthelyi kastélyba láto­gató idegenek számára mindig ünnepi esemény volt, ha az új hajó kifutott a Balatonra. A nagy lehetőséget a magyar ten­ger partján Young Richard an­gol hajóépítő fedezte fel a múlt század nyolcvanas éveiben Ba- latonfüreden, és megalapította hajógyárát. Azóta Európa-szer- te megismerték és megkedvel­ték a füredi vitorlásokat, ame­lyik sikerrel szerepelnek a nemzetközi versenyeken is. A külföldi és hazai sportközön­ség számára a legkisebb finn- dingi típustól a nagy tengeri vitorlás-motoros yachtokig 17 féle változatban épülnek. Leg­keresettebbek a 20 négyzetmé­teres vitorlázattál felszerelt tőkesúlyos hajók. Ezek a ten­geri vitorlások hosszabb part­menti túrákra is alkalmasak és nagy előnyük, hogy a kezdő vitorlázók is biztonságosan ke­zelhetik még viharos időben is Tervezésüknél a szakembe­rek a jó stabilitásra, megfelelő sebességre és a könnyű építési módra irányítanak nagy fi­gyelmet. A hajótestet teljes egészében fából készítik, külön­leges mahagónit, borovi, vörös és lucfenyőt, tölgyet használ­nak fel belső helyiségeinek ki­képzéséhez, berendezéséhez. Kabinjaiban négy személy szá­mára kényelmes hálóheiy ta­lálható, a főzéshez, világítás­hoz szükséges energiát külön áramfejlesztő-telep szolgáltat­ja. Vitorláját múanyagszálas vászonból varrják és kedvező széllel a karcsú, modern vonalú hajó 10—12 kilométeres órán­kénti sebességet is elérhet. Magáncégek rendelésére Nyugat-Európába rendszeresen szállítják. Belgiumban például a hajótulajdonosok ezt a bala­tonfüredi típust „Delfin” név­re keresztelték és külön „Del­fin” klubot alakították. MAh fél deci pálinkával kezdődött Senki sem mérte az italt Hogyan kezdődik egy szúr- szállj vele, mert inni akar kálásj véredből __ a És Berze András arcul csap­ja Forrót. Terjedelmes bírósági jegyző­könyv sorai között keresem a választ. Forró Imre már nem forrófejű fiatalember, amikor az eset történt, 42 éves volt Traktoros a csécsei termelő- szövetkezetben. Bevallott ha­vi keresete 2650 forint. És mégis egy húsz centi hosszú, fanyelű konyhakéssel csaknem kioltotta Berze András életét A „miért”-re két irányból kaptam választ. Az egyik: még tavaly nyá­ron Forró Imre fűkaszálóval dolgozott a határban. A magas fűben meglapuló nyulak kö­zül többet megsértett a gép. Nem is mozdult az állat Köny- nyű volt összeszedni. Berze András a fűkaszáló nyomában felszedte a nyulakat és haza­vitte. Valaki feljelentette és Berze András gyanúja Forró Imré­re terelődött. Harag lett belő­le. Máskor búzát loptak a termelőszövetkezet majorjából. Ekkor meg Berze Andrást hoz­ták össze a tolvajokkal. Me­gint csak hízott a harag a két férfi között. Aztán egy este azzal jött ha­za Forró Imre felesége, hogy— — Vigyázz, nehogy vitába — Az András? Lehet, hogy én előbb iszom az övéből. Virtus? Harag? Bosszú — vagy mind a három együtt? Tény, hogy Forró Imre most is magával vitte azt a húsz centi hosszú konyhakést. Mielőtt ki­lépett a konyhából megmutatta a feleségének. Az asszony még jobban megrémült... Mint később kitűnt; okkal! Mielőtt tovább gombolyíta­nám a most már gyorsan per­gő események fonalát, előbb felsorolom, mit ivott ezen az egy napon Forró Imre (saját bevallása és visszaemlékezése szerint). Reggel három fél pálinkát, aztán ketten elfogyasztottak 2— 3 liter bort (senki sem mérte!), majd később 3—4 liter bort rö­vid alvás után „ráfejelt” és vé­gül két pohár sör, majd ismét két pohár bor tetézte az egé­szet A hatósági véleményben ezt olvasni Forró Imréről: Ha iszik kötekedő természetű em­ber! És ezen a napon is köteke­dett Ö ment be elsőnek az ital­boltba. Rendelt és akkor jön Berze András. Fcrró Imre oda­áll elébe és ingerii. — Na. itt vagyok, ihatsz a Az italbolt vezetője az ajtó­hoz ugrik és lehúzza a redőnyt — Nekem nem csináltok kárt — mondja és már nem adja ki azt a hét pohár sört sem, amit Forró Imre rendelt és százast küldött be az italbolt vezetőjé­nek. Ki érti ezt? Forró előbb rundot rendel mindenkinek, aki csak kint van az italbolt előtt azután ismét beleköt Berze Andrásba. — Üss meg na, ha merszl És a pofon után elkezdődik a dulakodás. Forró egy sörös poharat vág Berzéhez, ő máz- fejen találja Forró Imrét hogy kibuggyan a vér. A harmadik söröspohár is összetörik vala­kinek a fején és Berze András úgy fogja le a heveskedő For­rót hogy ráhajol a hátára. És ekkor valami megvillan Forro kezében. Berze András ütést érez, majd hirtelen elnehezül a lélegzete. A szemközti házig vonszolja magát onnan szállít­ják el a mentők eléggé kivér­zett súlyos állapotban. Forró úgy érzi, elégtételt vett Mondja neki a sógora, hogy— „vérzik a fejed, helyben ha­gyott az András!” — Ne törődj vele, kapott 6 is éppen eleget Nehogy azt higgye, hogy ma­napság vannak háziasszonyok. Ezt csak az újságokban írják. Különben csak dolgozó no van. Ha nem hiszi, figyelje meg egy napomat. Reggel hat órakor szólok a férjemnek, ., .„Lajos, kelj fel, és segíts felkészíteni a gyere­keket, vágj fát, fűts be a konyhába!” Mire a férjem mit gondol, mit mond? „Micsoda lelketlenség, ilyen korán fel­kelteni egy embert, aki egész nap robotol!” Az persze nem lelketlenség, hogy én, a dolgo­zó nő hat órakor kelek min­den nap! De mit tehetnék mást! Valakinek csak el kell vin­nie a gyerekeket az óvodába. Még a kisebbik fiam is előbb kel fel, mint az apja. És akkor én vagyok a lelketlen. Ilyenkor beküldőm a két gye­teket a szobába. Ráugranak az apjukra, és kórusba ordítják a fülébe: Lusta apu keljél fel! Lusta apu keljél fel! — és kész a veszekedés. Mert minek uszítom én a gyerekeket az apjuk ellen? Hát uszítás az, ha megkérem, hogy segítsen a reggeli munkában? Na, végre elviszem a két gyereket az óvodába. A kiseb­bet tele úton a karomon cipe­lem. Nem is gondolja, hogy el­húzza az ember karját. Már hároméves múlt. olyan, mint a sár. Aztán rohanok az irodába, mert alig negyedóra marad. így élünk mi A háziasszony Akkor rendbe teszi az ember magát. Megfésülködik, kiru- zsoz és pont ekkor jön a fő­nök is. Már megjegyezte — igaz barátságosan, de megérzi az ember a szavak mögött a gúnyt — „odahaza, persze nem jutott rá idő!” Hát nem! Az ő felesége is két gyereket hur­col reggelenként, és tudom, hogy a főnök sem segít odaha­za. Megkezdődnek a reggeli tár­gyalások, ilyenkor egy kicsit kifújhatja magát az ember. Főzünk egy kávét a tervosz­tállyal közösen, és kezdődik a hajrá. Telefon, gépelés, tele­fon, hív a főnök, telefon, ügy­fél keres, telefon, szól a fér­jem, hogy este később jön ha­za, telefon... és ez így megy fél ötig. Nem is csoda, ha zúg a fe­je az embernek, és alig ma­rad ideje, hogy megbeszélje a barátnőjével, hol találkozunk este. Mert kell egy kis kikap­csolódás egy dolgozó nőnek is. Ja, még a bevásárlás. Van egy kis noteszem, abba írom, hogy naponta mit kell venni, mennyit költők. Nem elszámolás, az uram még egy­szer sem kérdezte meg, miből vásárolok annyi mindent, és mennyit kell sorba állni, van- e a piacon zöldség? Ö semmire sem kíváncsi. Elsején hazaad­ja a fizetést és előttem elvesz belőle két százast. A harmadi­kat már a hivatalban leemel­te. Azt hiszi, hogy én nem tu­dom. A kolléganője mindent visszamond telefonban. Előbb tudom, hogy mit csinált a drá­gám, mint ahogy hazajön. De én hallgatok! ötkor hazaviszem a két gye­reket, akkor már ott a nagy­mami, befűtött, meleg van. Berakom a gyerekeket, és rohanok tovább. Fél hatkor vár Nusi a Búzavirágba. Csak fél órám van, mert a csemege hétkor zár. Tegnap is elbeszél­gettük az időt, és rohanhattam messzire, a nagycsemegébe, ahol kilencig is bevásárolha­tok. De mit? A maradékot. Persze ezt a férjem nem tud­ja, nem ismeri. Nem is akarja megismerni. És este? Az kész cirkusz. Az uram megjön, és kör ül- szaglászik a konyhában. Első szava: „Mit eszünk?” Mit, mit? Majd eszünk valamit. Előbb be kell fejezni a vasa­lást, még kell varrni a gyerek mackóját (kicsúszkálta a tér- dit) és majd eszünk. Erre a férjem duzzogva ' bemegy a szobába olvasni, tévét nézni, mert neki nincs egyéb dolga. Hát a múltkor meg mit mond! — Te nem akarsz tanulni? — Nem! mondtam neki ha­tározottan, bár titokban már jelentkeztem szakközépiskolá­ba. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, és a nagymami is vál­lalja a gyakoribb ügyeletet, akkor én is tanulhatok. Persze a férjem már végzett az egye­temen, és kevesli a felesége tudását. Hiába mondják neki a fülem hallatára is, hogy .J^ajos, neked nagyon csinos feleséged van!” — ő nem elég­szik meg ezzel. Pedig higgye el, úgy tudok főzni, hogy mind a tíz ujját megnyalja az étel után. Vasárnap húsleves van mindig, dagadóval, tormával. Már a rántott hús nem is kell neki. És mégis panaszkodik. Szóval most már elhiszi ne­kem, hogy nincs háziasszony, csak dolgozó nő? Reggel hat­tól este tízig, az ugye pont két műszak. Ennyit dolgozunk mi, és a férfiak? Hát van egyen­lőség? Elnézést, sietnem kell, vár a barátnőm a Búzavirágban... egy kis kikapcsolódás, egy fél­órára. .. s- «>. véremből. Hagyjuk ezt most. Mások is csitítják, a sógora, az ismerősök és a barátok. Forró nem nyugszik. Felemle­geti a régi dojgokat Berze sem hagyja a maga igazát. A nyu- lakról szól, a búzalopásról, meg arról, hogy Hídvégi Sán­dor és fia, István még 1965- ben súlyosan bántalmazták Berze András testvérét. El is ítélték őket a pásztói járásbí­róságon, de már akkor meg­romlott a viszony a két csa­lád, az egész rokonság között Most minden előkerült és for­ró lett a hangulat a csécsei italboltban. Az emberek érezték, hogy valami készül. Egyenként ki­mentek az italbolt elé. Utánuk ment Berze András és Forró Imre is. Már heten voltak, a két berzenkedőt öten csitítot­ták. Semmi eredménye. Forró Imrében már forr a vér. — Üss meg na, ha mersz! Azért érzi, hogy következ­ménye lehet és lesz a dolog­nak, a véres kést útközben el­dobja. Berze Andrást csak nagy ne­hézség árán tudják megmente­ni az életnek. Hat—hét palack vért kap és huszonnyolc nap alatt épül fel sebéből. A „miért”-re tehát ez a két válasz: vélt, vagy éppen jogos harag, neheztelés és az ital. Egyik sem enyhítő körülmény, sőt, csak súlyosbitja Forró Im­re cselekedetét. Mindenki köte­kedő embernek ismeri, ha iszik. Erről már többször be­széltek vele. Akkor is csitítot­ták, békítették, ő viszont a szesz hatására belelovalta ma­gát a bosszúba és csaknem ki­oltotta egy ember életét. A bíróság súlyosbító körülmény­nek vette az italos állapotot. Ilyen esetben nehezebb a jó­zan megfontolás és fokozottabb a cselekmény társadalmi ve­szélyessége. Forró Imrét emberölés kísér­lete miatt a megyei bíróság négyévi szabadságvesztésre ítélte és öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Gáldonyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom