Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-21 / 18. szám
1967 január 21 szombat N1GB»D 3 Egy kábel felszakadt... Január tizennegyedikén a koradélutáni órákban történt A Pécskő utcái hetes jelű épület mögött felberregett egy légkalapács. A munkás kissé ránehezedett, a föld fagyos, ellenáll. A következő pillanatban lángcsóva, éles csattanás. A Rákóczi úti házakban, üzletekben, hivatalokban kialszanak a fények. Az ÉMÁSZ üzemzavar-elhárító kocsija kifordul az útra Dolgoznak a műszerek, behatárolják a hiba helyét és kilyukadnak a Pécskő utcában. A Nóg- rád megyei Építőipari Vállalat munkása légkalapácsával egy „élő" tízezer voltos kábelt tépett fel. Az alállomás automata biztosító berendezése jól működött, a munkásnak semmi baja. A hibát körülbelül fél óra alatt helyrehozták. A Rákóczi úton ismét kigyúltak a villanylámpák. De vajon mi okozta a „balesetet”? Válóczi Ernő, az ÉMÁSZ Salgótarjáni Üzletigazgatóságának vezetője: — A kábelt mi annak idején arra a szintre fektettük, amelyet az építkezés kivitelezője nekünk megadott. Végül mégis az utca végleges szintjére került Erről mi nem tehetünk. A kábelt most nyilván mélyebbre kell helyezni, de a költségek az építőipari vállalatot terhelik. Hogy miért dolgoztak ilyen veszélyes területen légkalapáccsal, felfoghatatlan. Szerencse, hogy nagyobb baj nem történt Morvái Márton, az építőipari vállalat termelési osztályának helyettes vezetője: — Amennyire engem tájékoztattak, az ügynek több hetes előzménye van. Kértük az ÉMÁSZ-t: a kábelt helyezze mélyebbre, de úgy nyilatkozott, hogy a jelzett helyen nics 'kábel. Tekintve, hogy néhány szekunder kábelt mi is fektettünk ott, s azok is a felszínre kerültek, elrendeltük, hogy azokat süllyesszék lejjebb Ekkor történt, hogy a légkalapács beleszaladt a tízezer voltosba... Ami a kábel-szintet illeti, mi már kértük az ÉMÁSZ-t: dokumentálja, kitől kapta. Egyenlőre ilyen dokumentumot nem produkált.. De helyes, ha ezzel kapcsolatban bővebb tájékoztatásért Sőregi Sándorhoz, a villanyszerelők építésvezetőjéhez forduL • Sőregi Sándor, villanyszerlő építésvezető: — Baleset? Kérem, nem történt baleset... — No, igen. Csak történhetett volna. Beszéljünk üzemzavarról. — A kérdéses levelet a vállalat termelési osztálya kapta a beruházási irodától. Abban valóban az áll, hogy a jelzett helyen az ÉMÁSZ-nak nics kábele. Azért is mertünk ott dolgozni. Hogy ki adta a terepszintet? Én is azt kérdezem. Bár ezt, ennyi idő után valóban nehéz megállapítani... Pospisel Zoltánná, az építőipari vállalat termelési osztályának adminisztrátora: — A levelet december huszonharmadikán kapta az osztály a beruházási irodától. Ügyintéző Godó József, a levél száma ötszáztizenhat, per huszonkettő-nulla-huszonhat, aláírás Szabó Zoltán. Szövege: „Tárgyi létesítmény kivitelezése kapcsán bejelentett akadályközlése alapján megkerestük az ÉMÁSZ-t, hogy az érintett kábelszakaszt helyezze a megfelelő mélységbe. Felhívásunkra ÉMÁSZ közölte, hogy ezen kábel t. c. ideiglenes energiaellátását szolgáló vezeték. Így a szükséges helyezési munkálatok nem tartoznak hatáskörébe.. .stb.” Scholcz Lajos, az ÉMÁSZ főmérnöke: — Amikor a kábelt fektettük, a terep meglehetősen hepehupás volt. Ilyen terepen mi nem nagyon szeretünk dolgozni. A kábelfektetést ezért nem is mi sürgettük, inkább a hetes jelű épület energiaellátása követelte. De azt. hogy mi nem kaptunk az építőktől kábelszintet, s ennek nincs dokumentuma, azt lehetetlennek tartom. Keresse meg Bartók Károlyt, a szerelési osztály vezetőjét,. Bartók Károly, az ÉMÁSZ szerelési osztályának vezetője: — Az ügyet ismerem. A probléma némileg hasonló a kilences jelű épület mögött kialakult helyzethez. Itt a mi kábelünk még jó helyen van, bár az eredetileg megadott terepszint itt sem azonos a mostanival. Csakhogy az építők a saját kábeleiket a miénk fölé fektetik, ezért most kilátszanak a földből. Mélyebbre kell vinniük. — Maradjunk a hetes jelű épületnél. Önök adtak olyan tájékoztatást a beruházási irodának, hogy mögötte nincs ÉMÁSZ kábel ? — Nem adtunk. Hogy is adtunk volna, hiszen van. .! Mi — helyszíni bejárás alapján — a kilences jelű épület mögötti helyzetről adtunk információt a beruházási irodának. Abban az értelemben, ahogyan elmondtam. — Eszerint félreértés történt, és a kilences jelű épületre vonatkozó tájékoztatást az építőknél a hetesre értették? — Lehetséges. — A kábel terepszintjét önök kitől kapták? — Természetesen az építőktől. — Ezt be tudja bizonyítani ? — Kérem. Mindjárt előkeresem a dokumentációs. .. Megvan. A kábelterv-dokumentációra rá van jegyezve, hogy a kábelfektetés terepszintjét az építőipari vállalat adta meg, rajta egy háromszögű pecsét. A Nógrád megyei Épí- i tőipari Vállalat pecsétje. Egyébként, tudja, min csodálkozom? Hogy mindezt nem Sőregi j Sándortól kérdezi.., — De hiszen én kérdeztem, és... — Nem értem. Azt a kábelfektetési tervet annak idején Sőregi Sándor csinálta. Akkor még az ÉMÁSZ dolgozója volt, időközben áthelyezkedett az építőkhöz... Neki mindenről tudnia kellene. Arról is, hogy kinek van ott kábelje, arról is, hogy milyen mélyen, s ki adta meg a terepszintet. Nem értem... Megvallom én sem értem. S még sok egyebet nem értek. Szerencse, hogy a biztonsági be- j rendezés jól működik, s a másodperc tört része , alatt leoldott. S, hogy az elektromos ív sem ejtett sérülést. De megtörténhetett volna az ellenkezője is. A „baleset” okai? Az olvasónak bizonyára már nincs szüksége a fentieknél bővebb magyarázatra. A tanulságokat is az olvasóra bízom. Abban a reményben, hogy azok is levonják, akikre vonatkoznak... Csizmadia Géza együtt lelkesen vettek részt a felszabadításunk huszadik évfordulójára és a IX. pártkongresszus tiszteletére indított versenyekben, amelyek a szövetkezetek munkájának jelentős lendületet adtak. A 86 szocialista brigád tevékenysége fontos forrása a megyei eredményeknek. A második ötéves tervben a megye fmsz-i kereskedelme igyekezett lépést tartani a lakosság növekvő igényeivel. A bolti és a vendéglátóipari for- ga’om em’att több mint há- rimmilliárd forint volt, 38,4 százalékkal több az előző öt év forgalmánál. Ma a megye földművesszövetkezetei a falu áruforgalmának háromnegyedét bonyolítják. A szövetkezeti vendéglátó- ipar a másod’k ötéves tervben 812 millió forintot forgalmazott ó2 száza ékkai többet, mint az előző öt évben. Az fmsz-i vendéglátóipar sajátkészítésű ételforgalma megkétszereződött, s az elmúlt évben mintegy 1,5 millió adag kávét hozott forgalomba. A megye fmsz-i kereskedelmi hálózatának kulturáltsága az öt év folyamán jelentősen fejlődött. Számos falusi kereskedelmi egység megközelítette, hp’,rp"ként e’érte a városi színvonalat. Fejlesztésre, karban- tar ásr;- 37 millió forintot fordítottak. "‘-uMött a szo’eá’tatás isi, több mint kétmillió forint érték ttüiönfé'e eszköz áll a lakosság rendelkezésére. A szövetkezeti felvásárló szervek eredményesen segítették a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok termelését és a termékek értékesítését öt év alatt megyénkben csaknem 10 ezer vagon burgonya, zöldséa- és gyümölcs került felvásárlásra és a megyében több mint hétezer vagonnyit értékesítettek. •A takarékszövetkezetek gazdaságilag, pénzügyileg megerősödtek a második ötéves terv időszaka alatt betét-állományunk megközelítette a 18 millió forintot, ez több mint tizenháromszorosa az 1960. évi- n-V é r a": több mint 20 millió forintot kölcsönöztek tagjainknak. A megye fmsz-i kulturális és sportcélokra is jelentés összegeket fordítottak Emelkedett a megye szövetkezeti szerveinél a vezetés színvonala is. Ezt elősegítette az is, hogy ebben az időszakban több mint 900 új szakem bért képeztek ki. Nem hallgatják el a hibákat sem A vezetőséget újjáválasztó szövekezeti rendezvényeken a? igazgatóságok nem hallgatják el a munkában jelentkező hiányosságokat sem. Többek között arról is be kell számol- niok, hogy a kereskedelem fejlődése elé számos akadály is g*-dült, Nem sikerült mindig és mindenütt működési területünkön a lakosság kívánságának maradéktalanul eleget tenni. Az ellátást nehezítette többek között az is, hogy a nagykereskedelem a jelentkező igényeket nem mindig tudta hiánytalanul kielégíteni, az áru- beszerzés gyakran mechanikus volt, a szövetkezeti kereskedelemnek nem volt megfelelő befolyása a termelésre. Az ellátás javulásának ellenére, még mindig vannak gyengén ellátott boltok is a kisebo te-tepuíésesen. Egyes községekben még ma is megtalálhatók az elavult, korszerűtlen boltok és „vendéglátó egységek”. A felvásárlásban, főleg a belső ellátásban feszültségek és nehézségek mutatkoztak és csak kis mértékben javult a forgalomba hozott ár”k m-nőcége. Az MSZMP IX. kongresszusának határozatai, valamint a harmadik ötéves terv főbb célkitűzései azt igénylik, hogy a megye fmsz-i szervei is tovább szélesítsék gazdasági és társadalmi tevékenységüket. Szolgálják a következő időszakban is tagjaik életkörülményeinek javítását, társadalmi-, gazdasági- és kulturális felemelkedését. segítsék elő a termelőszövetkezetek közös, valamint a tagok háztáji gazdaságának termelését és a termékek értékesítését, fejlesszék szolgáltatásaikat. _ Holub Gyula, a MÉSZÖV kereskedelmi főosztályának vezetője \Szabálytnlan interjú A drég'elvpalánki eredményekről A drégelypalánki Szondi György Termelőszövetkezetiben több mint kétszázan jöttek össze a zárszámadó közgyűlésre, a községi művelődési házban. Megjelent Jed- licska Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Andó Gyula elvAárs, a balassagyarmati járási pártbizottság első titkára, Hoffer István elvtárs, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Részt vetitek a zárszámadó közgyűlésen a csehszlovákiai Ipolyhídvég Termelőszövetkezetének küldöttei Bálint Lajos elnök vezetésével. Kapás József tsz-elnök fiatal, szerény ember. A megalakulás — 1960 szeptember — óta vezeti a gazdaságot. Nem szereti a nagy nyilvánosságot. A vezetőségi ülésen úgy döntöttek. nem hívnak rádiós, és televíziós riportert, még újságírót sem, (a Magyar Nemzettől is önszorgalomból jött le a kolléga). Pedig eredményeik ország-világ elé valók. Az interjú pedig azért szabálytalan, mert nemcsak Kapás József elnök válaszolt a kérdésekre, hanem utamba eső tagok, más vezetők. „Beszéljenek ők is” — mondta az elnök. És beszéltek. Terényi Józsefné (a tsz nőbizottságának titkára): Beszélgettem egy sóshartyáni asz- szonnyal, náluk 800—900 forintot keres egy tag havi átlagban, nálunk pedig... Az elnöki beszámolóból idézek: Czúth József állatgondozó 1965-ben 26.455 forintot keresett, tavaly pedig már 34 500-at. Pásztor István (állatgondozó) 31 824, Krumlóvszki István (fűrészes) 33 600, Kiss István (állatgondozó) a feleségével együtt 61 000, Oravecz Lászlóék ketten 51 000, Kiss János másodmagával 64 000, Darázs József, és Csécs József, ugyancsak kettesben 54 000 forintot kerestek. Drégelyvári Ferencné egymaga megkereste a 34 000 forintot, Lipták Józsefné csak a gyümölcstermesztésből majdnem 32 000 forintot szerzett. Erre mondta Terényi Józsefné: — Ügy vettem észre, nem hitték el az asszonytársaim, amikor minderről egy salgótarjáni összejövetelen beszámoltam. Pedig igy igaz! Az apósom, idős Terényi István 73 éves múlott. Gyalogmunkás és mégis a legtöbb hónapban 1500 forint felett keresett Pásztor Jánosné (könyvelő): A fogatosok között némelyik 3600 forintot is keres havonta, de átlagosan is kétezer forint felett van a keresetük. (A kifizetett bér mindig any- nyit ér a közösségnek is, az egyénnek is, amennyi munka van mögötte. Drégelypalánkon évről évre, egyre javuló termeléssel megteremtették az alapját a készpénzes fizetésnek. A minden hónapban megszolgált bér nyolcvan százalékát rendszeresen kifizették. Volt miből. Az 1966-os gazdasági évre egymillió, az idei esztendőre 1,6 millió forintot tartalékoltak. Ez négy—öt hónap költségének fedezésére elegendő és akkorra már újabb bevételekkel tölthetik meg a termelő- szövetkezet kasszáját.) Kapás József: Célunk, hogy növeljük alapjainkat, és a tagok jövedelmét egyaránt. Ilyen szemléletből kiindulva fogtunk hozzá a jövedelem felosztásához. A termelőszövetkezet bruttó bevétele 10 776 000 forint. Ebből a különféle alapok levonása után személyi jövedelemre marad 7 417 000 forint. Tavaly ez még csak 5,2 millió forint volt. Az emelkedés 44 százalék. (Nemcsak a tagság részesedése emelkedett. csaknem ugyanilyen mértékben növelték a tartalékolt összeget, hogy az idén is teljes biztonsággal gazdálkodjanak.) Azt mondiák. könnyű a dré- gelypalánkiaknak. Ott van a hagyományos termékük: a bo- evóseyümölcs, a szamóca, a málna, a ribizke. Abból igazán szépen fizethetnek a tagoknak. Kapás József: Lehet, de először ki kell alakítani a gyümölcsöst, meg kell szervezni a munkát. Vállalni keif a befektetés kockázatát, hiszen a bogyósgyümölcs befektetése 2—3, a ribizkénél csak négy év múlva kezd megtérülni. Ehhez nemcsak szaktudás, hanem szív is kell. Volt nap, amikor ezer ember szedte a szamócát Felfigyeltek a drégelypalánki- ak összefogott munkájára a televíziónál a rádiónál, a filmhíradónál és Kádár elvtárshoz is eljutott jó munkájuk híre. „Ezúton tolmácsolom jókívánságait” mondta az elnök a közgyűlésen.) Csósza István, föagranómus: Az igaz, hogy a bogyósgyümölcs adja a termelőszövetkezet bevételének hetvenöt százalékát (tavaly is több, mint hétmillió forintot), és a többi a növény- termesztésből, valamint az állattenyésztésből származik. Azért ezeket sem hanyagoltuk el. Ráfizetéses növényünk csak egy volt a dohány. (Hagyományos növény a paiánki határban). Cukorrépából jobb termést értünk el, mint a korábbi években, de a 190 mázsa holdanként átlag még mindig a járási szint alatt van. Nem lehetünk megelégedve... (A gyakorszeri dűlőben 15 hold átlagában száz mázsa felett fizetett a burgonya. Kukoricából — májusi morzsolta számítva 23 mázsát takarítottak be holdanként. A vad- almási dűllőben 22 mázsát hozott a búza, a Gyakórszerben 18 mázsát az árpa. S az állat- tenyésztés: Nagyobb súllyal, kiválóbb minőségben adják le a hízóáyatokat. Fokozzák a tejtermelést, és törekednek, hogy eltüntessék a juhászat ráfizetését. Csasznyi József vezető juhász alig másfélhónapos működése alatt az állomány kilencven százalékát kikezelte as egyre jobban elhatalmasodó betegségből) Korcsok József főkönyvelő: Amikor legutóbb összehívtak bennünket, és Tóth Béla elvtárs a gazdasági mechanizmus reformjáról beszélt szinte ragadtak az, ember agyában a jobbnál jobb gondolatok. Először is a jövőben a termelő- szövetkezeteknél „üzletemberekre” lesz szükség. Egyenlő partnerként tárgyalunk, és dolgozunk együtt ezentúl a különféle vállalatokkal. Persze olyan vállalatokkal kell felvennünk a versenyt, melyek már húszéves gyakorlattal rendelkeznek. Eddig gyámkodtak felettünk, meet: viszont az önállóság jegyében cselekszünk. És ez nagy szó! (Üzletember. Konkurrencia. Kockázat. Üzleti érzék és gyorsaság. öt évvel ezelőtt: statisztika, kimutatások, bosszan- kodás. Az önállósághoz viszont nagyon sok minden kelL És ezt jól látják a drégelypalánki Szondy György Termelőszövetkezetnél.) Korcsok József: Másképpen tárgyal velünk majd az a vevő, legyen házai, vagy éppen külföldi, aki 20—25 hízómarha helyett száz közül válogathat, vagy 80—100 hízott sertés helyett ötszázat lát mgga előtt. A mennyiség majd megbízhatóságot és nagyobb választékot jelent. Az lesz az életképes gaz» daság, amelyik jól tud akkumulálni, időben kihasználja * lehetőségeket és körülveszi ma< gát megfelelő szakember gárdával. (Azt mondta a beszélgetés elején az elnök, hogy szaktudás mellett szív is kell a szép eredmények eléréséhez. Mind a kettő megvan, illetve fejlődőben van. A drégelypalánki te*» m előszövetkezet ben 24 szakmunkás segíti a jobb termelést és az idén 16 növénytermesztő szakember végezi el tanulmányait A szív: a közös gazdaságban traktoros, gyümölcstermelő és dohánytermelő szocialista brigád dolgozik és bekapcsolódtak az országos versenybe is.) „Tisztelt közgyűlés! Befejezésül kívánok minden termelőszövetkezeti tagnak: erőt egészséget és sikerek sorozatával tegyék még erősebbé a közös gazdaságot hogy a jövő generációjának egy megalapozott biztos megélhetést nyújtó termelőszövetkezetet adhassanak örökségül.” Terényi Józsefné: A faluban már csaknem minden házban van mosógép, televízió, vagy tízen vesznek „taxit” és sok már a gáztűzhely is. (lerakat kellene, hosszú, nehézkes a palackok fuvarozása.) Megalapozott, biztos a megélhetés ma már Drégelypalánkon ... Gáldonyi Béla Asszonyok versenye Három csoportban osztanak díjakat A Földművelésügyi Minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Szövetkezetek Országos Szövetsége közös felhívást adott ki, amelyben baromfitenyésztési versenyben való részvételre szólítják fel az asszonyokat „A népgazdaság továbbra is számít az asszonyokra” — Olvasható a felhívásban — „akik a család önellátásán túl arra is gondolnak, hogy barom* fihús és tojás állandóan legyen a piacokon, s az exportkötelezettségnek — különösen libamájból — eleget tehessünk.” A baromfitenyésztő asszonyok versenye megyénkben is szép hagyományokra tekint vissza és minden bizonnyal a? idén is 'sokan lesznek, akik a felhívás nyomán csatlakoznak a versenyhez és megkísér lik elnyerni a nagyon értékes megyei és járási díjakat. Az 1967-re meghirdetett verseny feltételei lényegében azonosak a múlt évivel. Az idén három c oportban is osztanak ki díjakat. A baromfigondozó munkacsapatok há romezer, kétezer és ezer forintos megyei díjakat, a híva tásos baromfitenyésztők ezerkétszáz, ezer és nyo'cszáz forintos vásárlási utalványoka' a háztáji gazdaságokból rész vevők pedig járási díjként eze kétszáz, kilencszáz és hatsz, forintos vásárlási utalványok nyerhetnek.
