Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-20 / 17. szám

2 fí^GB * D 19P? január 20 péntek Újabb plakátok Pekingben PEKING (MTI) A pekingi plakátok a „tö­megszervezetekben uralkodó korrupciós jelenségekről” Ir~ nak, hangoztatva, hogy „kapi­talista úton járó hatalmon le­vők pénzzel és anyagi eszkö­zökkel a tömegszervezetek alá • ásásával foglalkoznak”. A „fór radalmi lázadók” plakátjai kö­vetelik azt is, hogy a Kína. Kommunista Párt Központi Bizottságának január 11-i köz leményével összhangban az ál­lambiztonsági szervek és a ka­tonák védelmezzék a bankokat. Egyéb „tacebaók” (plakátok) azt kívánják, hogy azokat a munkásokat, akik más váro­sokból Pekingbe jönnek, azon­nal vissza kell küldeni A Liu Sao-csi államelnököt és Teng Hsziao-pinget, a KKP főtitkárát támadó, immár „ha­gyományé«” plakátok mellett szerdán a jelszavak és plaká­tok tömege támadta Csu Te-t a politikai bizottság tagját, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnökét. A kínai forradalmi harcok legendás hí­rű katonai parancsnokáról, aki tavaly töltötte be 80. életévét, forradalmi lázadók” azt állít­ják, hogy „revizionista és el­lenforradalmár”. Az Asszuáni gát Légifelvétel az Egyesült Arab Köztársaság szovjet segítséggel épülő nagy létesítményéről. A fénykép most, hét évvel a* alap kőletétel után készült (MTI Külföldi Képszolgálat) Helyeslik a határozatokat Válnágielek az amerikai gazdasági életben ? Pártaktíva értekezletek a Szovjet Hadseregnél Lemondott az amerikai kereskedelemügyi miniszter MOSZKVA (MTI) Az SZKP KB decemberi ülé­sének határozatait a Szovjet Hadsereg pártaktíva értekezle­tein is megvitatják. Mint a Krasznaja Zvezda tudósítója jelenti, ezeket a határozatokat, a mozgalom tömörítése érdeké­ben kifejtett tevékenységet he­lyeselték a déli hadseregcso­port most megtartott párt­aktíva értekezletén is, amelyen megjelent többek között F. J. Tyitov. a Szovjetunió budapes­ti nagykövete. A pártaktíva ér­tekezlet előadója A. A. Jepisev hadseregtábomok, a párt köz­ponti bizottságának tagja, a Szovjet Hadsereg és Haditen­gerészet Politikai Főcsoportfő­nöke volt. A szovjet csendes-óceáni flot- táná N N Amelko tengernagy, az északi flottánál Sz. M. Lo­bov tengernagy, flottaparancs­nokok, a Kaukázuson-túli ka­tonai körzet pártaktíva érte­kezletén A. T. Sztucsenko had­seregtábornok, a körzet pa­rancsnoka tartott beszámolót a decemberi plénumróL WASHINGTON (MTI) Johnson elnök szerdán elfo­gadta John Connor kereske­delemügyi miniszter lemondá­sát. Connor döntését azzal in­dokolta, hogy vissza akar tér­ni az üzleti életbe. Mint a Fe­hér Ház szóvivője közölte, az elnök Alexander Trowbridge eddigi kereskedelemügyi mi­niszterhelyettest, megbízott mi­niszterré nevezete ki. Herbert Holloman lett az új miniszter- helyettes. Mint a Reuter rámutat, Con­nor lemondása előtt több íz­ben is panaszkodott amiatt, hogy nincs elég befolyása a gazdaságpolitika kialakítására. Johnson elnök ugyanakkor le­velében, amely hírül adja Con­nor lemondásának elfogadását, hangoztatta, hogy Connor veze­tése „létfontosságú volt az Egyesült Államok rekord nagy­ságú gazdasági növekedésére.” Mint az AFP rámutat, Con­nor lemondása összefügg az elnök által tervezett adminiszt­ratív reformmal. Johnson az unió helyzetéről szóló üzene­tében bejelentette, hogy kérni fogja a kongresszust, járuljon hozzá a kereskedelemügyi és a munkaügyi minisztérium egye­sítéséhez. Kik állnak a chilei válság mögött? A kommunista párt nyilatkozata „Nyitás” Európára A szovjet diplomáciai nap­tárban sokasodnak az európai bejegyzések. Még ebben a hó­napban Olaszországba látogat Podgornij szovjet államfő. Feb­ruárban Koszigin miniszterel­nök Anglia vendége lesz. Moszkvában és Párizsban már dolgoznak Pompidou francia miniszterelnök Szovjetunió-be­li, illetve Podgornij és Brezs- nyev pártfőtitkár franciaorszá­gi tartózkodásának program­ján. S ha ehhez, emlékeztetőül, hozzászámítjuk az utóbbi né­hány hónap olyan eseményeit, mint De Gaulle francia elnök moszkvai, illetve Koszigin pá­rizsi útja, Podgornij ausztriai és Paasio finn miniszterelnök Szovjetunió-beli látogatása, nyugodtan mondhatjuk, hogy napjainkban megélénkült a Szovjetunió európai diplomáci­ája. Aki kedveli az aforizmá­kat, úgy is fogalmazhatna, hogy miközben Nyugat-Európa „Ke­letre nyit”, a Szovjetunió és Kelet-Európa — Nyugatra. Az igazság azonban az, hogy a Szovjetunió perében nem len­ne pontos v ’■ -V 'Me nyitásról beszélni. A " Vjetunló évek óta következetesen harcol föld­részünk biztonságáért, s a töb­bi szocialista országgal együtt számos javaslatot tett az euró­pai légkör megjavítása érdeké­ben, — legutóbb a Varsói Szer­ződés tavaly nyári bukaresti csúcsértekezletén. Szovjet részről tehát nem most „fedezik fel” Európát, még ha egyik-másik nyugat­európai ország most fedezi is fel magának újra a Szovjetuni­ót, ami a legfagyosabb hideg- háborús idők útján napjaink­ban a „Keletre nyitás” hullá­mában ölt testet. A Szovjetunió európai utazá­si diplomáciájának megélénkü­lése voltaképpen annak egyik jele, hogy hosszú évek erőfe­szítése után mintha a túlsó ol­dalon Is visszhangra kezdene már találni itt-ott a békés egy­más mellett élés elve. Abban, hogy ez a pillanat most érkezett el, jelentős szere­pe van az Egyesült Államok vietnami agressziójának is. Ez íz agresszió Washington leg­több szövetségesét aggodalom­mal töltötte el, mert felidézte azt a veszélyt, hogy Amerika magával sodorhatja egy hábo­rúba európai NATO-társait is. Volt, ahol ez az aggodalom éles bírálatban, Franciaország ese­tében pedig a NATO katonai szervezetének megkérdőjelezé­sében csúcsosodott ki. A NATO erő-egyensúlypoli- tikája, amely a bizalmatlanság biztonságát akarta megterem­teni, immár alkotói szerint is idejét múlta. A katonai töm­bök mérlegpárja helyett leg­főbb ideje, hogy Európa keleti és nyugati fele egyaránt megis­merje a bizalom biztonságát. Az az össz-európai értekezlet amelyet ezzel kapcsolatban a szocialista országok javasolnak, ennek az igazi biztonsági rend­szernek az „alkotmányozó gyű­lése” lehetne. De addig is, amíg erre sor kerül, s éppen azért hogy erre mielőbb sor kerül­hessen, szükség van arra, hogy az államközi kapcsolatok sok­oldalú fejlesztésével tovább ol­vasszuk a hidegháborús, lera­kódásokat. Ez természetesen nem jelent elvi engedménye­ket. Koszigin londoni útja pél­dául hozhat fontos új fejlemé­nyeket a két ország gazdasági együttműködésében, de aligha fogja feledtetni, hogy a brit kormány délkelet-ázsiai politi­kája sok mindenben Washing­ton uszályában halad. A kapcsolatépítésnek a leg­kézenfekvőbb területe a gaz­dasági együttműködés, aminek példái a Volga mentén épülő Fiat Gyártól egy esetleg Auszt­rián is áthaladó szovjet olajve­zetékig szinte napról napra gyarapodnak. Van úgy, hogy a gazdasági és a tudományos kapcsolatok intenzitása kedve­zően hat vissza a politikai meg­értésre is. A Szovjetunió és Franciaország esetében ez is kifejezésre jut a vegyes kor­mánybizottságok felállításában, de méginkább abban az egye­dülálló tényben, hogy a két atomhatalom vezetői megálla­podtak: rendszeres időközön­ként konzultálnak egymással, közösen áttekintik a nemzet­közi helyzetet. A szovjet diplomáciai nap­tár sokasodó bejegyzéseinek láttán különösen feltűnő az Egyesült Államok fokozódó nemzetközi elszigetelődése, aminek oka a vietnami háború. Miközben az Egyesült Álla­mok az agresszió eszkalációját folytatja, a Szovjetunió — a békés egymás mellett élését. S amiként Washington vietnami agressziója csak egyik vetülete annak a globális agresszív po- * litikának, amelyet az Egyesült Államok a mi földrészünkön a NATO égisze alatt folytat a Szovjetunió európai politikája is szerves része a szocialista nagyhatalom általános békés külpolitikai koncepciójának. Nyilvánvaló, hogy egy jobb nemzetközi közérzetű Európa, ahol senki sem fenyegeti a szomszédját, az egész világ­helyzetre jótékony hatással le­hetne, s bizonyos mértékig Amerika számára is erkölcsi kényszert jelenthetne e más­fajta eszkaláció példájának kö­vetésére. Edurado Frei chilei elnök szerdán több órás tanácskozást folytatott lemondott kormá- toyának tagjaival és a keresz­ténydemokrata párt vezetőivel u kormányválság megoldásáról. Santiago De Chilében olyan hírek terjedtek el, hogy az új kormányban három katonai ve­zető is helyet kap. A Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottsága a kor­mányválsággal kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, s ebben rámutat, hogy a kommunista párt álláspontja az elnök ame­rikai utazásával kapcsolatban logikusan következik a párt következetes antiimperialista magatartásából, de ez az eluta­sítás a reakciós nemzeti párt részéről csak demagóg mester­kedés, amellyel elvesztett pozí­ciókat akar visszaszerezni. Kedvező szezon előtti lehetőségi JÁVA IDEAL robogó most OTP hitelakcióban, részletre is vásárolható! Ára: 5600 Ft. Alekszej Polikarpov 40 000 kilométer gyalog s. Hóviharban, jeges szélben, csikorgó fagyban Vajon ki szeret éjnek évad­ján farkasokkal találkozni az erdőben? 1962. október 4-ét soha nem felejtem el. Már es­teledett, amikor közeledtem az Északi vasútvonal Leima ne­vű állomásához. Messziről már látszott a bejárati szemafor. Nem is sejtettem, hogy itt va­lahol a közelben veszély lesel­kedik rám. Az erdő szélén négy „parázs” villant fel. Far­kasok!... Két farkas, vagyis 2:1 a javukra. Hiába kérdez­nék, nem tudnám megmonda­ni, mire gondoltam akkor. Ilyen félelmetes perceket még sosem éltem át. A természet törvénye, az önfenntartás ösz­töne győzött. A vasúti töltés túlsó felén szerencsére volt egy magányos fenyő. Emlékszem, hogy mászás közben egyik ága lesodorta rólam a hátizsákot. Nemsokára arra zakatolt egy tehervonat, s valószínűleg ez ijesztette el az ordasokat. Fénylő szemük „kihunyt”, de azért még nem mertem leeresz­kedni. Zseblámpámmal végig­pásztázom az erdő szélét. Far­kasoknak nyoma sincs. Eloltom a lámpát, és lemászom. Jobbra- balra tekintgetek és minden tüsköt farkasnak nézek. Az ál­lomásig hátra levő 3 kilomé­tert bizony futva tettem meg. Közben lesántultam, úgyhogy néhány napig kezeltetnem kel­lett a lábam. A hat évig tartó gyaloglás közben sokminden előadódott. Nem kerültek el a nehézsé­gek. Nem könnyű dolog na­ponta 40 kilométert kutyagol­ni súlyos hátizsákkal, hozzá még bármilven időjárás mel­lett. Elfeledhetem-e Turkmé- niát, a Karakum-siva tagot” Egyik állomástól a másikig 30 kilométer, s közben egy lélek­kel se találkozik az ember. Nagynéha felbukkan egy ür­ge, cincoe egyet azzal el is tűnik az üregében. Vagy arra robog egy vonat. A nappal még hagyján, de ha beesteledik, csak csillagokat láthatsz ma­gad körül. Élénken világítanak, de mégiscsak hangtalan kísé­rőink. És akkor a sötétben, a teljes csendben egyszercsak üvölteni kezd egy falkára való sakál. Az ember ilyenkor persze nem hiszi, hogy a sakálok nem bántják az embert, A neves tudósok véleménye egyszeriben megdől Bár zseblámpám legalább 60 méterre elvilágít, de akár- hová irányítom a fényét, saká­loknak nyoma sincs. De mi­helyt leoltom, újra üvölteni kezdenek. A kígyókról nem is beszélek. Ott tekergőztek a lábam előtt a Törökországgal. Iránnal és Afganisztánnal szomszédos ha­tárvidékeken. Igaz ugyan, hogy a kígyók nem támadnak, de ha véletlenül rálépsz egyre, vé- 3„ínségből megcsíp Aki ránéz a Szovjetunió tér­képére, elképzelni sem tudja beláthatóan térségeit. Az em bér csak rója az utat, amely* nek se vége, se hossza. Az em­ber tudja, hogy aZ Éhség­sztyeppét félelmetessé teszi a víztelenség, ám erre valójában csak akkor döbben rá, amikor őt magát gyötri a szomjúság. Néhányszor megpróbáltam le­ásni, hogy vízhez jussak, de hiába. Ha pedig erre az esetre egy liter vizet hoztam magam­mal, még nehezebb volt cipel­nem az amúgy is súlyos háti­zsákomat. De más megoldás nem volt. A perzselő nap nem kímélte a magányos vándort Itt a naptár szerinti téli hóna­pokban is nagy volt a meleg. A hátizsák alatt facsaró víz volt a zakóm meg az ingem. Gyakran le kellett ülnöm, le­dobtam a hátamról a nehéz zsákot, hogy legalább néhány nercig pihenhessek. Bezzeg em­legettem a hőséget, amikor a Bajkálon túli vidéken jártam. Volt részem hóviharban, jeges szélben, csikorgó fagyban. A hidegtől nem védett meg a gyapjúkesztyű sem. Soha, se­hol annyit nem fagyoskod tani, mint Mogocsi és Szkvorogyinő táján. Nemhiába tartja egy it­teni mordás: „Isten teremtette Szocsit, az ördög meg Mogo- csit”. És sehol nincsenek olyan elemi erejű zivatarok, mint a Bajkálon túl. Node, most már mindez mö­göttem van. Begyalogoltam 118 nagyobb várost, köztük vala­mennyi szövetségi köztér isóg fővárosát, áthaladtam 3808 vasútállomáson. gya'ogs„errel megtettem összesen 40 ezer kilo­métert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom