Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

4 NOGRAD 1967. január 19. csütörtök Gondokkal küzdve is siker Oj kamaraegyüttes Beethoven-estje Nagybálonyban Szűknek bizonyult a nagybá- íonyi Állami Zeneiskola terme az Országos Filharmónia leg­utóbbi hangversenyén, amelyen a „Nagybátonyi zongoratrió” lépett dobogóra. A zsúfolt te­rem, és a hangverseny alatt ki­alakult atmoszféra bizonyítja: kitűnő zenei nevelőmunka foly­hat ebben az intézetben és ezért megérett a helyzet, hogy alaposan felújítsák az elavult épületet, és ennek keretében nagyobb koncerttermet kap­jon Nagybátony. A A „Nagybátonyi zongora­trió” fiatal együttes, a helyi zeneiskola lelkes tanáraiból ala­kult. Ez volt első nagyobb erő­próbája, de máris bizonyított. Beethoven: Esz-dúr zongora­triójával nyitották a műsort A kezdeti elfogódottság után na­gyon szép lassú tételt hallot­tunk, de ebben a műben a leg­szebb pillanatokat a vidám hangulatú Scherzóban szerez­ték a közönségnek. Az Allegro molto zárótétel lendületes elő­adása méltán ragadtatta vas­tapsra a közönséget. A Beethoven hangverseny másik kamaraműve a Kari Rei- necke által átdolgozott Hármas­verseny, különösen a zongoris­tára ró nagy feladatot Ezt nagyszerűen oldotta meg az együttes fiatal, tehetséges zon­goristája: Á. Apagyi Anikó, aki lendületes játékával magával sodorta másik két partnerét is. Nagyszerű összjáték alakult így ki, melyet még fokozott Ángyán Károly (hegedű) és Szűts Pál (gordonka) Beethovenhez mél­tó elmélyült muzsikálása. Nem csoda tehát, ha ráadást is kö­vetelt a közönség. A trió talán épp e ráadásban (Beethoven egyik kis Scherzóját játszotta) érte el aznapi teljesítményének csúcsát. Teljesen felszabadult, vidám muzsikálást hallottunk. Itt már azt éreztük, nem is a közönségnek játszanak, ha­nem saját kedvtelésből vették kezükbe a hangszert. A hang­verseny közreműködője, Bassó Annamária a pásztói zeneisko­la fiatal zongoratanára Beetho­ven Patetikus szonátáját adta elő. Szépen játszotta a nagy felkészültséget igénylő művet, sőt ráadást is kért tőle a kö­zönség. Így hallhattuk még a közismert „Für Elise”-t is. Néhány gondolat a nagybá­tonyi hangverseny után: Isme­retes, hogy megyénk — Salgó­tarján, Nagybátony, Balassa­gyarmat, Szécsény kivételével — fehér folt még a zenekultú­ra térképén. Ellentmondásként hangzik, hogy ugyanakkor a megyében kitűnő muzsikusok, szólisták, kamaraegyüttesek működnek — elszigetelten. Ilyen például a „Nagybátonyi zongoratrió”, melynek tagjai mind jól felkészült muzsiku­sok, de működési területük erősen korlátozott. Az együtte­sek —• ez régi igazság — a szerepléseken keresztül fejlőd­nek igazán. És a megyében élő szólisták, együttesek szívesen szélesítenéka muzsiká szerete- tét megyeszerte, hogy ne le­gyünk már végre „fehér folt”. Ebben a munkában a legfonto­sabb szerep a megyei művelő­dési házra hárulna: összefogni az együtteseket és kivinni a zenetörténet legnagyobb mes­tereinek muzsikáját oda is, aho­va eddig nem jutottak el. Erre lehetőség van, a többi szerver zés kérdése. Amikor örömmel számolok be a Nagybátonyi zongoratrió” kitűnő és eredményes működé­séről egyeszersmind aggódva értesültem, hogy az együttest a szétesés veszélye fenyegeti. Oka alapjában egyszerű, megyénk­ben mégis nehéz probléma: a lakáskérdés. A trió két tagja évek óta Nagybátonyban tanít, de egyikük Budapesten, mási­kuk ' Hatvanban lakik — hiva­talosan. Ezzel súroljuk is a problémát: miért nem tudunk előrelépni a zenekultúra terü­letén? Joggal hivatkozhatunk többek közt a megye képzőmű­vészeti életének fejlődésére. Ezt nagyban segítették többek közt a műtermes lakások. Zenei életünk előbbrelépéséhez is fel­tétlenül szükséges lenne néhány fiatal muzsikus letelepítése. E gondok ellenére kitűnő Beethoven-hangverseny tanúi lehettünk, melynek főszereplői a „Nagybátonyi zongoratrió” és Bazsó Annamáriára voltak. Szervesen illett a koncert­be Virágih László Beetho­venről szóló bevezetője, és az egyes művek ismertetése, mély közelebb hozta a közön­séghez a muzsikát. Reméljük, a nehézségeik elhárulnak az együttes működése elől, és még sok szép hangversenyen halljuk a „Nagybátonyi zongoratrió” produkcióit V, h, A meglovasított fogat A minap történt az eset. Az Útfenntartó Vállalat lovasfoga­ta megállt a salgótarjáni piac mellett, közel a postához. Haj­tója egy ajánlott levelet to­vábbított, s amikor visszafelé jött a postától, — két-három perc múlva — bottal üthetne a lovak, a kocsi nyomát. Szalad­gált össze-vissza a városban, de minél tovább kereste, annál inkább megerősödött a gyanú­ja: valaki, igazán „meglovasí- tóttá”. A huncut:kodó gyereke­ket hamar megtalálhatta volna, de hiába volt a keresgélés egé­szen estig, nem volt eredmé­nye. Máig is kereshetnék a lókö- töt, ha az egri rendőrség nem tartóztatja le egy bűncselek­ményért. Nem a lovak elhajlá­sáért, ez nem számít bűncse­lekménynek. Nem, mert a jog nyelvén mondva; nem forog fenn lopási szándék. Az egri utasnak sem volt ilyen szándé­ka, hanem gyorsabban és ta­lán olcsóbban akart célhoz ér­ni. A kerékpár, az autó, a re­pülő az más. Azt nem szabad elvinni, azért bíróság előtt kell felelni. (rakéta esetében tájé­kozatlan vagyok.) A ló az kivétel. Ha valaki másnak a Karójá­val felszántja a kertjét, vagy háztáji földjét, az szintén nem köveit el bűncselekményt. Ez nem példázódás, csak példa. Az Útfenntartó Vállalat haj­tója kénytelen volt a rendőrség­hez folyamodni. Elkezdődött a nyomozás, s négy nap múlva sikerrel járt. Megkerült a két ló és a kocsi is. Egy bekőcei ész- istállóban találtak rá, ugyanis az Egerbe siető potyautas az országúton hagyta. Már most tudom, ha csak eny­nyit mondanék el a cifra ügy­ből, nem sok jót Itennék vele. Mert ugye ezek után valaki meggondolja magát, s hogy megtakarítsa a költségeket, ki­fogja a Csillagot a kocsiból, s galopban megteszi az utat Tar­jámtól Pálfalváig. Aztán ott hagyja, ahol akarja. A potya szántásokhoz, fuvarokhoz sem szeretnék biztatást nyújtani. Mert a lókötö most így számol: jó, elítélhetik a dolgot, beszél­hetnek az erénycsőszök, a tör­vény sorompója úgy sem állja utamat. Szóval nincs jogszabály. Ló­kötőket elítélni nem lehet, ha tényleg kárt nem okoznak. S iényleges kár a fönti esetben sem történt. Csupán csak any- nyi, hogy négy napig az út­fenntartónál nem használhat­ták a fogatot. A tényleges kár az letit volna, ha potyautasunk összetöri a kocsit, vagy a lovak egészségében kárt okoz. Ezt senki rábizonyítani nem tudja. Ilyen nem is történt. Lókötésért tehát nincs felelősségrevonás, mert hézag van a jogalkotás­ban. De meddig? Avagy még sem hézagról lenne szó, csupán a tegnapi lovasnemzet Rárók iránti érzelmit méltányolják? — gulyás — A járműpro^ram támaszpontja Motorgyárai szerel fel a Renault cég Győrött — Szakosítják a fütómőgyártást — Évenként 3000 vasúti teherkocsi Több mint három esztendő telt el azóta, hogy határozat született: alaposan tájékozódni kell az élvonalbeli európai mo­torgyáraknál; rendelkeznek-e a magyar és a KGST-országok igényeit kielégítő diesel-motor- típussal? — Ha igen, akkor hajlandók-e annak licencét el­adni. és a licenc szerint készí­tendő motorok előállítására Magyarországon gyárat tervez­ni, berendezni? A TECHNOIMPEX, a KGM és a győri vagongyár szakem­bereiből álló küldöttség számos nyugat-európai céggel tárgyalt. Ezek többsége hajlandó volt a szabadalom átadására, a gyár­berendezés tervezésére, és a szállításban történő közremű­ködésre. A tárgyalások ered­ményeként kilenc árajánlat ér­kezett. A kilenc cég motorjai­ból hazánk egyet-egyet megvá­sárolt, és összehasonlító vizs­gálatoknak vetették alá őket a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárban. Végül is az ajánlatokat mű­szaki, pénzügyi, jogi, kereske­delmi szempontból értékelő bi­zottság javaslata alapján a Gazdasági Bizottság döntött: a magyar közúti járműgyártás az M. Ä. N.-licenc szerint előállí­tandó motorkonstrukcióra kell alapozni, a motorgyár pedig az M. A. N. és a Renault Enginee­ring vállalat közös tervei sze­rint valósuljon meg. A felső­szintű döntés alapján a motor­gyárat Győrött, a vagongyár­ban kell felépíteni, berendezni. A TECHNOIMPEX-el kötött nagyszabású megállapodás tel­jesítésére Európa egyik legna­gyobb motorgyára, az M. A. N.- cég alkalmi egyesülésébe, kon­zorciumba vonta a Renault Engineeringen kívül a pénzü­gyi vállalkozások bonyolításá­hoz nagy gyakorlattal rendel­kező nyugatnémet Ferrestaal AG-tia. Miért van szükség hazánk­ban a motorgyárra? Miért Győrött építik fel azt? Milyen előnyökkel jár az új gyár a népgazdaság számára? — Köz­tudott, hogy az elmúlt másfél évtizedben fejlett autóbusz — és tehergépkocsi-gyártó ipa­runk alakult ki. A Csepel és az Ikarus ismert márka az egész világon. Az utóbbi években nemcsak a kis távolságokra való szállítás kerüli el a vasu­tat, hanem a nagy távolsági fuvarozásban is tért hódítanak a közúti járművek. (Lásd: a primőröket továbbító kamio­nokat, a nemzetközi forgalom­ra tervezett autóbuszokat!) Egyre növekszik az igény a nagy befogadóképességű váro­si autóbuszok iránt is, hisz a nagyvárosok forgalmát csak így lehet lebonyolítani. A győri vagongyárban már több mint hatvanesztendős ha­gyománya van a közúti jármű- gyártásnak. A Csepel Autógyár alapítása előtt Győrött volt az ország legnagyobb autógyára, a Rábagyár. Ennek épületei ma felújítva, korszerűen átalakít­va várják az új motorgyár be­rendezéseit Másfélmilliárd forintba ke­rül a győri motorgyár. Az első sorozat motor 1969. tavaszán hagyja el a szerelőszalagokat. Teljes kapacitás esetén évente, mintegy másfél milliárd forint értékű autóbusz, teherautó és traktor-motort szállít a nép­gazdaságnak. Ez körülbelül ti­zenháromezer nagy befogadó- képességű autóbusz, vagy nagy teherbírású gépkocsi gyártásá­hoz elegendő. Általa a magyar ipar megerősítheti előkelő he­lyét a régi piacokon, sőt újakat hódíthat meg a szocialista álla­mokban, és a többi országban is. Az M. A. N. fekvő és álló diesel-motorjai a műszaki vi­lágszínvonal mai legmagasabb szintjét képviselik. Teljesítmé­nyük körvonalméreteikhez és súlyukhoz mérten igen nagy. Újfajta égésterük lehetővé te­szi, hogy kis zajjal működje­nek. A TECHNOIMPEX két motortípus licencét vásárolta meg, mindkettő 6 hengeres, 10350 köbcenti löket-térfogat- tal, az álló típus 200, a fekvő típus 192 lóerő teljesítménnyel. Felvetődhet a kérdés: a mai rohamtempójú fejlődés mellett meddig maradnak ezek a mo­torok világszínvonalon? A megkötött egyezmény alapján az M. A. N.-cég gondoskodik a továbbfejlesztésről is. A 230 lóerős változat próbái máris folynak. A szerződésben köte­lezettséget vállalt arra, hogy a 230 lóerős motor dokumentá­cióját 1969-ig díjtalanul a Ma­gyar Népköztársaság rendelke­zésére bocsátja. Vállalta to­vábbá, hogy a licenc-szerződés lejártáig mindkét motortípus­sal összefüggő fejlesztést, kor­szerűsítő változtatást átad a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárnak. A hárommilliárd forintot meghaladó győri beruházásso­rozat másik nagy fejezete a üdít férfifodrász és most \ /- nagyon boldog. Igazán Cs asszonynak érzi magát. Leszerelt a férje. Jó egy eszten­deje esküdtek meg. Nem ő akarta, a fiú. És a szülők. Be­lement. De ha tudja, milyen keserves egy fiatal katona fe­leségnek. Bent az üzletben is csipkelődtek vele. A férfiak ka­jánul felajánlották segítségü­ket. Mert Judit nagyon szép asszony. Dús a haja, formás az arca. A szája a legszebb. Min­dig mosolyog. Most még szebb, kezd éretté válni. Érti a tréfát. A férfifodrászatban megszok­ta. A napokban nem lelte a he­lyét. Elkéredzkedett, hogy most az egyszer ő is rendbe tehesse a haját. A vendégek megtud­ták, hogy a férjét várja. Nem­csak a hajat kell rentoe tenni... Bejött Ica, a barátnője, aki még lány. A szeméből látszik, ki­csit. irigyli Jutkát. Mikor meg­látta az arcát, rámosolygott és megemelte a hangját. — Jaj. de izgatott vagy! De a frizurád... — Megyek megcsináltatom, estére várom a férjemet. A vonat érkezése előtt már egy félórával az állomáson volt. Végiggondolta: nyakába ugrik és megcsókolja. Azt mondja ne­ki: „Édes, csakhogy...” Nem ez, nem jó. Még elbízza magát. Csak így: „Szia, na végre, meg­jöttél. ..” Döntött, ez lesz a legjobb. — Csak már jönne az a vo­nat — toporgott türelmetlenül. Egy kis késés volt, végül is befutott. Nyújtogatta Judit a nyakát. Nem jön. Az utolsó kocsiból nótázás hallatszott, és egymásután bukdácsoltak le­felé az utasok. Judit várt, várt, mozdulatlanul. A férje ala­csony, kereste a kavargásban. — Ott van! Lajos, itt va­gyok! Lajos szétgombolt kabáttal, zsebében literes üveggel, meg- gömyedve nézte őt. Egy szer- csak felordított: — Ki van festve sárgára... — Jól van, gyerünk... Nagyon várta ezt a pillana­tot és tessék. Vitte Lajost haza, még hallotta, a többiek nevet­nek.. — Ég veled Laji. Vége a szép napoknak. Hülyék. Ha nem volna ilyen részeg. De így? Vonszolta La­jost. Otthon lesz a legjobb. Már reggel befűtötte a szobát. És milyen tiszta minden. Az ágynemű is ropog a keményí­tőtől. — Gyerünk édes, haza... — Haza? Ázt nem. Anyádék- hoz hadd köszöntsem őket. — Majd holnap. — Nem, most! Lajos hangjával megtelt az utca. Ezzel Judit nem törődött, kiabál és kész. De a másik ol­dalon jön Ica. És hogy néz... — Lajos tartsd magad — megrázza a férjét, közben át­integet Icának. De Lajos nem tartotta ma­gát Dülöngélt, dalolt, örült a hazatérésnek. Judit otthon fő­zött egy jó erős duplát, levet­kőztette és unszolta menjen fürdeni. De Lajosnak élettele­nül lógott keze, lába. Hiába a fekete, úgy látszik a meleg le­ütötte. Judit mérgesen elzár­ta a kályhát. Még az ablakot is kinyitotta. Már majd megfa­gyott, annyira kihűlt a lakás, de Lajos nem ébredt. Megad­ta magát a sorsnak. Betakar­ta és Lajos perceken belül mély álomba merült. Judit pe­dig vadonatúj finom pizsamá­jában törökülésben gubbasz­tott mellette. — Te csúnya. Széttéplek... De lassan megenyhült és szépen elnyomta őt is az álom. Másnap az üzletben sokatje- lentően nézték. De fölényesen állta a tekinteteket. Akkor lett ideges, amikor Ica bevihar- zott. — Láttalak este. — Én is téged. — Na, mi volt? — Jó volt. — Na és? — Na és, na és... Nagyon boldog voltam... Elfordult, hogy Ica ne lássa ar arcát. Még a fésűt is leej­tette, hogy lehajolhasson érte. B. Gy. közúti futóműgyártás. Az egy­ségesített hátsó futóműprogram már két esztendeje érlelőlik a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárban. valamint a Járműfej­lesztési Intézetben. Hazánk megállapodást írt alá a Szov­jetunióval. Eszerint: a szovjet partner mellső-tengelyeket, mi pedig hátsó futóműveket gyár­tunk autóbuszokhoz, tehergép­kocsikhoz. A megállapodás sze­rint 1970-től a szovjet vállala­tok évente 4000 Ikarus autó­buszt vásárolnak Magyaror­szágtól, ezenkívül 13000 új fu­tóművet is, amelyeket a szov­jet Laz- és Liaz-típusú autóbu­szokba építenek be. Az új típu­sú egységesített hátsó íutómu- gyártás felfutásáról: tavaly 74, idén 700, 1968-ban 1400, 1969- ben 23 400, 1970-ben 30 000 ké­szül Győrött! Az egykori győri repülőtér helyén gyáróriás lesz mahol­nap. Csupán a futóműgyár cél­jaira 28 000 négyzetméteres gyártócsarnokot, 20 000 négy­zetméteren pedig tmk-üzernet, irodaépületet, öltözőket, fürdő­ket építenek. Az alkatrészek előállítására gyártósorokat és csoportokat alakítanak ki. A Gazdasági Bizottság egy közelmúltban hozott határoza­tában előírja: a hazai teherva­gon-gyártást a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban kell megszervezni úgy, hogy rövid időn belül kielégíthessék a ha­zai igényeket. A MÁV tehervagonparkja * természetes elhasználódás és a nagy igénybevétel miatt állan­dó kiegészítésre, bővítésre szo­rul. A III. ötéves tervben 17 000 teherkocsira van szüksége a magyar vasútnak, hogy a szál­lítási feladatokat fennakadás nélkül lebonyolíthassa. Ezért —. mivel Győrnek már hagyománya van a vagongyar- tásban — a repülőtéren 45 000 négyzetméteres (kb. 8 kh terü­letet elfoglaló) üvegfalú, vas- szerkezetű műhelycsarnokot építenek az új személykocsi - gyár részére.A jelenlegi vagon­gyárban viszont felszabadul » tehervagongyártás részére szükséges terület. Kétféle te­hervagon készül majd Győrött: két tengelyes csukott, és négy tengelyes nyitott. 1968-tól 197C- is folyamatos felújítással 850— 750—1000 kéttengelyes, 1971 - ben és 1972-ben pedig 1500 két- tér gelyes kocsi hagyja el a gyá­rát. A négytengelyes vagonon gyártása 1971-ben kezdődik Abban az évben 300, a követke­zőkben évenként 1500 készü) ebből. Kulcsár László Szakmunkás tanulók képzése A szécsényi járási tanács illetékes szakosztályai kidol­gozták a harmadik ötéves terv időszakára a járás szakmun­kás beiskolázási tervét. A táv­lati munkaerőszükségletet vet­ték alapul. Eszerint 1967-ben hat növénytermesztő, két ön­tözéses növénytermesztő és egy növényvédő gépészt képeznek ki. Ezenkívül nyolc szarvasmar­hatenyésztőt, hat zöldségter­melőt és három gyümölcster­melőt. A tervet megküldték a tsz-gazdaságök vezetőinek, az általános iskolák igazgatóinak. \z iskoláikban a végzős tanu­kkal beszélgetést folytatnak a lsorolt szaikmák jelentőségé­ről és azok széptsógérőL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom