Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-21 / 18. szám
4 NÖGR AD 1967. január SI. szombat A buszon kezdődött Híres földijeink „Jaj! Apuka meghal!" Ha ilyen, és ehhez hasonló esetekről olvasok (márpedig az utóbbi időben egyre több bírósági jegyzőkönyv tudósít erről) mindig azok az országok jutnák eszembe, ahol este tíz után bezárnak a vendéglők, ahol hetenként egyszer „szeszmentes” napot tartanak, ahol korlátozzák az egy személy számára kimérhető ital mennyiségét. Statisztika bizonyítja: ezekben az országokban kevesebb az erőszakos, az ember élete ellen irányuló bűncselekmény. Nem javaslatot akartam ezzel tenni, csupán felhívni a fi- gyemet: az utóbbi időben elszaporodott Nógrádban a szur- kálás. Az indítóok legtöbbször az ital, folytatása a kötékedés. Példát is tudok erre' * Rácz Ferenc, Rácz Károly és Oláh Lajos Nógrádmegyeren voltak vendégségben. Vagy húsz háznál muzsikáltak, ettek, ittak és élég jó hangulatban Indultak el Endrefalvára, ahol este kilenc órakor eljegyzéshez kellett volna a jó hangulatot biztosítaniok. Autóbuszra szálltak mind a hárman: Az italos emberek belekötöttek T. Bélánéba. Besz- kid Bertalan, majd később a busz kalauza is a molesztált nő védelmére sietett. Oláh Lajos a kalauzt is provokálta. Először nem akart jegyet váltani, majd pedig odaadott egy tízest. — A visszajáró pénzt költse italra! A provokálás tovább tartott. Most már nem az asszony, hanem Beszkid Bertalan ellen irányult. A három férfi mindenáron verekedni akart. Látta ezt a kalauz is, az utasok is. A vitatkozók közé álltak. A benczúrfalvi elágazásnál már odáig fajult a vita, hogy Ráczék csalogatták Beszkid Bertalant. — Gyere le, ha van merszed, majd ott elintézzük a dolgot. Az útelágazásnál a három muzsikus le=zá'lt. éc Be=zkid is indult utánuk. Először az egyik utas, majd a kalauz akarta visszatartani, de a kalauzt is magával rántva mégis Ráczék után ment Az úton sötét volt. A provokálok az autóbusz hátulja felé indultak, nyomukban Beszkid Bertalan. Alighogy utolérte őket Rácz Ferenc rátámadt. — Itt vagy te gavallér! — és kés villant Rácz kezében. Hét szúrással sebesítette meg Beszkid Bertalant. Amikor az utasok közül az egyik leszállt, hogy megnézze mi történik, már csak az erősen vérző férfit találta. Rácz pedig még ebben az állapotában is ütni akarta a hegedűtokkal. Pedig ekkor már ott volt Beszkid Bertalan kisfia is. Ráhajolt vérző apjára: — Jaj! Apuka meghal! Erőszakkal vitték el a gyereket, Beszkidet pedig azonnal beszállították Szécsénybe, majd a balassagyarmati kórházba. Csaknem egyhónapi gyógykezelés után állt talpra. A megyei bíróság Rácz Ferencet háromévi szabadság- vesztésre ítélte, és három évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős, fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság mondja ki az utolsó szót. Ráczot elítéltek, de mi van Rácz Károllyal és Oláh Lajossal, akinek provokatív magatartása, botrányos viselkedése e’indítója, és okozója volt végső soron a súlyos szúrkálás- nak? —gáldonyi— Külfúrház, könyvtár, mozi Szátokon Az egykori iskolából alakította ki a szátoki községi tanács a kultúrházat, melyben helyet kap a könyvtár is. Eir- re a célra kilencvenezer forintot fordítottak. A száz férőhelyes kultúrház művelődési központja lesz a falunak és szeretnének megegyezni a Moziüzemi Vállalattal is a rendszeres filmvetítés érdekében. Az átalakított épület műszaki átadására január 24-én kerül sor, és berendezése után átadják a falu lakóinak. Az összeírás befejezése után országszerte megkezdték a választói listák összeállítását. Képűnkön: a begyűjtött összeírő- lapokat ellenőrzik (MTI foto — Fényes Tamás felvételei Mit szeretne a párttitkár 7 A pártvezetőségnek már két éve tagja volt Párttitkárnak most, a vezetőségválasztás idején szavazták meg a tagok Varga Mártát,, a palotási Május 1. Termelőszövetkezet fiatal gépészmérnökét. Annak idején, amikor jelentkezett a pártba, eltekintettek a tagjelöltségtől. S most majdhogy megismétlődött a hat év előtti párttaggyűlés. Varga Mártánál eltekintettek a több éves vezetői gyakorlattól a kommunisták. Egyhangúlag titkárnak választották. — Én a párttagságomat úgy tekintettem, mint a kommunista kollektíva erkölcsi elismerését — emlékszik vissza az elrepült évekre. — Részt vettem a szövetkezet szervezésében. Sokat mentünk, dolgoztunk valamennyien. Az elismerés nem maradt el. — S most, hogy párttitkárnak választották? Bizonyára ez is fáradhatatlanságának becsülete. .. ? — Nálunk az alapszervezetben mindig van mit tenni. Mindenkinek megvan a maga munkája, — hárítja el magától csendesen, szerényen az elismerő szavakat... — Most, a IX. kongresszus után meg különösen megsokasodtak a tennivalók. Nagyon szeretném, ha sorra megvalósulnának az elképzelések. — Mit szeretne a párttitkár? — Mindenekelőtt azt, hogy a háromhetes téli politikai tanfolyam, a terveknek megfelelően „fusson” le — magyarázza. — Hetven—nyolcvan emberrel számolunk, és közöttük sok a fiatal... A szakmunkástanulókat, évről évre többen vannak nálunk, csaknem mind bevontuk a továbbképzésbe... A téma, amelyet a három hét alatt megbeszélnek, rendkívül színes, változatos. A harmadik ötéves terv célkitűzései, a IX. kongresszus anyaga máris nagy érdeklődést váltott ki Palotáson. Érthető ez, hiszen a Május 1. Termelőszövetkezet is továbbfejlődik, erősödik az elkövetkező években. Az új major, a korszerű baromfitelep, amely most — egymillió forintos költséggel — új nevelőházzal gyarapodik, mind a szövetkezet, a szorgalmasan dolgozó tagok gazdagodását szolgálja. Aztán ott vannak a IX. kongresszus határozatai, a termelőszövetkezeti tagok szociális helyzetére vonatkozó intézkedések. Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj, a gyermeksegély, az ingyenes orvosi ellátás, a fizetett szabadság, a termelőszövetkezeti tagok állandó, rendszeresen visszatérő beszédtémája Palotáson is. Gyakran szó esik a termelőszövetkezet hitelelengedéséről, hiszen végső soron az is az erősödést, a gyarapodást szolgálja. Palotáson úgy számolják, ez az intézkedés mintegy tíz és félmillió forintot jelent a közös gazdaságnak. — Van hát miről beszélgetnünk a foglalkozásokon — mondja a párttitkárnő. Varga Márta „civilben” gépészmérnök. A javítóműhely a JttuixéAZ h pedaqéqiu A hetedik emeleti műterem- lakás ablakából és az udvari körfolyosóról ferencvárosi tetők és kémények látszanak. A ház lakója Basilides Sándor, Balassagyarmat festőművész szülötte, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Annak a Basilides családnak a tagja, amely vele együtt öt nevezetes embert adott a magyar művészetnek: a felejthetetlen énekesnőt Máriát, a két festőt Sándort és Barnát, Ábrisl a filmrendezőt és Zoltánt, a színművészt. Közülük az utóbbi négy ma is fáradhatatlanul dolgozik, alkot. ezt, tudat alatt talán már akkor megfogott a szegényem- ber-téma. „A szegényemberek”, „Zsellérek”, „Szegény soron”, „Halottvivők”, „Rokkant újságárus”, — hogy csak néhányat említsek a sorból. E visszatekintés után a legkézenfekvőbb, hogy művészi hitvallásáról kérdezzük. — Erre a legkönnyebb a válasz. Itt van a kezem ügyében a Komáromi Lapok Í927. április 16-i száma. Ebben már elmondtam, közel negyven esztendővel ezelőtt ars poeticámat. Tessék, olvassák: „Az Élet gazdag adottságai könyvek — a fontosabb mérföldkövei, a festők útjának jelentősebb állomásait egy-egy nevezetes kép jelzi, s ezeket a művészek jórészt meg is őrzik, így van ezzel Basilides Sándor is. bár ő, aki Két nagy háborút ért meg, sok jelentős munkájának pusztulását és nyomtalan eltűnését is elszenvedte már. A Nemzeti Galériában négy képe található. Ezek: „Zúzmara”, „Dombos vidék”, „Rőzseszedők”, „Krisztus és a gyerekek”. Se szeri se száma azoknak) a kiállításoknak, melyeken Basilides Sándor részt vett. Egyikfa. Nemzeti Galéria tulajdona). Basilides Sándor a szívéhez oly közel fekvő szürke gyárfüstös Ferencvárosból gyakran tekint téren és időn át a szű- kebb hazai föld magasságai és lankái felé. — Nemcsak látom — veszi át a szót a művész — a kedves hazai tájat, hanem hangjait is hallom: az andalító erdőzsongást, a lassan folydo- gálő Ipoly füzeseinek halk neszeit. — Aztán komor színekkel egy megrendítő képsor fut előttem el: a Rima betléri telepét látom beteg, angolkóros gyerekeivel, törődött, rosszul öltözött, koravén felnőttéivel a barakkok pocsolyás, szennyvizes sikátoraiban. Ha még akkor nem is ismertem fel „birodalma”. Az a munkája hogy biztosítsa valamennyi erő- és munkagép üzemeléséhez a szükséges feltételeket. — Hány géppel dolgozik? — Harmincnyolc erőgépem van, s hozzá egy egész sereg munkagép. Most vettünk három kombájnt, s így már ötre nőtt az arató-cséplőgépek száma a szövetkezetben — sorolja. Az üzemelés feltételeinek megteremtése tehát korántsem egyszerű dolog. Varga Márta, elmosolyodik, amikor erről esik szó. — Most a téli gépjavítás megy nálunk. A munka megfelelően halad... Igyekszünk, hogy rendben menjen minden. Tavasszal dolgozhasson minden gép.... Hamarosan rendkívül fontos eseményre, a zárszámadó közgyűlésre kerül sor a termelő- szövetkezetben. A pártszervezet küszöbön álló feladatát is a zárszámadás politikai előkészítése jelenti. Varga Márta azonban azt tartja, sosem árt, ha az ember egy kicsit előbbre néz. Hogy mennyire igaza van, azt éppen a termelőszövetkezet példája bizonyítja. Vinczc Istvánné fogják képezni a tárgykört, mit képpé szűrődve lelkivilágom érzékeL Beállásom az érző, szerető emberé. Kívánságom, akarásom mindazt elmondani, ami bennem visszhangra talál. Éppen ezért feljajduló szavam lesz az emberi szenvedés, segélykiáltása a többiekhez, hogy kegyetlen önösségükben látni kényszerüljenek embertársaik fájdalmas kínlódását.” — Negyven évvel ezelőtt fogalmazott művészi hitvallásom további sorai is ilyen súlyos gondokat, gondolatokat görgetnek, nem is kell végig idézni- ök, inkább azt írják le, amit most ezekhez hozzáfűznék: nagyon szeretem a mindenkori induló művész nemzedéket. Ügy szeretem ezeket a ’elkes, csupalendület fiúkat és lányokat, mint engem kedvelhettek mestereim: Szalay Mátyás, a főreáliskolai tanárom — akinél nagy elismerés mellett Madách illusztrációkat készítettem Az ember tragédiájához — aztán Belányi Viktor a felfedezőm és főiskolai mestereim, Balló Ede és Rudnay Gyula. Az ifjú nemzedékhez való vonzódásom vitt annak idején a képzőművészeti középiskolások közé — hogy megy az idő, már ez is harminc éve történt — és ez kapcsol össze ma is azokkal, akik legközelebbi tanítványaim voltak és maradtak az évtizedek folyamán. Hadd említsem meg néhányukat név szerint is: Pecsenke József, Fabók Gyula — ő épp az idén kapott Der- kovits ösztöndíjat — Sándor István, Forrai Gábor és Bakó József. Egy Salgótarjánban alkotó fiatal művésszel, Mustó Jánossal , zárom a korántsem teljes sort 1927-ben történt: 500 fiatal értelmiségi nyilatkozatban tett hitet a mellőzött Móricz Zsig- mond mellett Ott találjuk köztük Basilides Sándort is, aki így is megvalósította életének egyik vezérelvét, a segítést Amint az írók életének a nek-másiknak a katalógusa fs megmaradt Neve gyakran volt olvasható a húszas-harmincas években Bernáth Aurél, Már- ffy Ödön, Kernstock Károly. Szőnyi István, Vaszary János, Aba-Novák Vilmos és mások társaságában. 1940-ig három gyűjteményes kiállítást rendezett s azóta is szerepel műveivel különféle kiállításokon. A második világháború szörnyűségei ellen határozottan szót emelt (Menekülők, Valahol Budán). Ekkortájt nyert megfogalmazást művészetében alkalmasint a világégés hatására az őt már régóta foglalkoztató bohóc-problematika: a látszat és a valóság kérdése, az emberi fonákságok feltárása. Basilides Sándor művészete a felszabadulás után új lendületet nyert. Életének 65 esztendeje alatt számos kitüntetés és elismerés érte. Mind közül az 1962-ben kapott „Kiváló tanár” címre a legbüszkébb, meg az elsőre, a komáromi Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának 1924-ben kapott ezüstérmére. Joggal büszke az 1955-ben elnyert Munka Érdeméremre, mellyel a gimnázium fennállásának 175. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás tervezéséért tüntették ki. — S mit tartana mindezeknél is nagyobb elismerésnek? —■ vetjük közbe a kérdést. — Azt — válaszol egyenesen —, ha megérhetném, hogy szülőföldemen, főként kedves szülővárosomban, Balassagyarmaton megmutathatnám, mire vittem életem 65 esztendeje alatt. Titokban nagyon régen várok már erre a hívásra. S most, hogy a megyei lap felvett „híres földijei” közé, úgy érzem, ez a vágyam egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz. Kerényi Ferenc Kovács János
