Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-07 / 289. szám

4 nOgr Ad Idwt rff^-arnber 7. sTierda A TIT terveiről Szélesedő ismeretteriesztés országos rendezvények A Nógrád ez évi novem­ber 24-i számában a fenti címmel megjelent cikk azt javasolta, hogy a kul tárház elhelyezését újból vitassák meg. Indokolásul a pásztói kórház két főorvosának ag­gályait közli. Ezeket szeret­ném eloszlatni. A mai művelődési házak, -— mint nevük is jelzi —, nem azonosak a régi viga­dókkal, még kevésbé a kocs­mákkal. Céljuk, hogy előse­gítsék az emberek szabad idejének hasznos eltöltését, így a pásztói mű­velődési házban :s lesz könyv­tár, olvasó, lesznek szakköri helyiségek, klubszobák, de nem lesz „vendéglátóipari egység”. Az előadóterem do­hányzójában felállítandó bü­fé — a színházak azonos ren­deltetésű büféihez hasonlóan — csak az előadások szünetei­ben működik majd. Ügy gondolom, hogy a párt­ós KISZ-helyiségeknek a kul­Tóth Miklóst, A Fejesek című új magyar vígjáték szerzőjét hovatovább házi­szerzőjének mondhatja az Állami Déryné Színház. Hat év alatt a fent említett mű a harmadik, mely a falu járó színház műsorán tőle ősbe­mutatóként helyet kap, és Tóth Miklós újabb és újabb színpadi jelentkezései örven­detes írói fejlődést tanúsíta­nak. Meredek utat tett meg Tóth, a Nem olyan világot élünk 1960-as színrehozásától. A Fejesek mai eredményéig, mind drámaszerkesztésben, mind a jellemábrázolás esz- közi igényességében. Üj da­rabja — melyet szerényen vígjátéknak rangsorol, jóval túllép a műfajban várható igényen és pompás — eleve­nekbe metsző társadalmi sza­tírává sűrűsödik. A Fejesek egy kisváros kiskirályait, sógorsági-koma- sági érdekszövevényeit teríti elénk, mulatságos történet­ben, hogy végül mulatságos, sőt nevetséges pőreségükben mutassa meg figuráit. A kül­túrházban történő elhelyezé­se önmagában is garanc’át jelent minden olyan jelenség megelőzésére, ami miatt a kórház betegeinek Andaxin- adagját emelni kellene. Ezek mellett a — talán szub­jektívnek nevezhető — okok mellett azonban a hely ki je­lölő bizottság természetesen figyelembe vette az Orszá­gos Egészségügyi Szabályzat vonatkozó rendelkezéseit is, amelyek közül az I. kötet 87 §. 15/'a bekezdése kimondja, hogy 800 ülőhelyig a kultúr- ház elhelyezhető lakó-, hiva- ali, iroda-, vagy üzemi épü­letben is. A pásztói kultúrház előadóterme négyszáz férőhe­lyes. A 90. §. 2. bekezdése viszon a kórházak védőöve­zetét állapítja meg. Ügy ren­delkezik, hogy a kórház za­jos, bűzös üzemtől, üzemrész­től, továbbá élelmiszeripari üzemtől, teleptől legalább 500, vasúttól legalább 100 méter távolságra legyen. A művelő­ső látszat burkából kímélet­len kézzel hámozza sorra ki mindazokat, akiket társadal­milag férgesnek tart, s a ne­vetségesség — ezúttal is be­bizonyosodik —, a nevetsé­gesség: öl. A „Fejesek” — valahol elvétik számításaikat, az uborkafa, melyre oly buz­galommal kapaszkodnak, vé­gül leszakad alattuk. / A Déryné Színház együtte­se, a rendező Csongrádi Má­ria, és a szereplők pontosan érzik és értik a szerző szán­dékát és egységes, jól pergő előadásban juttatják érvény­re a tartalmi mondanivalót. Az együttesben karakteres színészegyéniségek találkoz­tak, s formálnak jellegzetes figurákat. Kitűnőnek sikerült külső és benső jellemzésben Simon Géza Fejes Mihálya, a Fejesek „törzsfője”, zama­tos alakot nyújtott nagy szín­padi biztonsággal Puskás Ti­bor. ízléssel és kellemmel szórakoztatott Sárosi Margit, hitelesen életteli volt Gönc- zöl Anikó és rokonszenvesen biztató tehetségek a fiatalo­déi ház helye tehát — Je­len esetben mintegy kétszáz méternyi távolságra a kórház­ból — az előírásoknak is meg­felel. Végül nem szabad figyel­men kívül hagyni azt a kö­rülményt, hogy a művelődé­si ház egy poros, zajos laka­tos- és kovácsműhely helyé­re kerül; egyben megoldja az eddig elhanyagolt környe­zetrendezést, burkolást, parko­sítást. A régi kolostor helyreállí­tása, a kolostor és templom közötti tér rendezésé, az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség feltárási munkáinak be­fejezése és a kultúrház kör­nyékének kialakítása — meg­győződésem szerint — az egész történelmi központnak olyan átalakulását jelenti, amelyre jogosan lesznek büszkék a pásztóiak. Kár lenne ezt a fejlődést a már lezárt viták felújításával megakasztani. ShmidI Ferenc ÉM területi főépítész kát képviselő Szép Ilona, Dombóvári Ferenc, Hidassi István. A szerző, a rendező és együttese méltán rászolgált a sikerre, a mű és az előadás meleg fogadtatására. Velük szolgált rá a díszlettervező Sostarics Zsuzsa, valamint a jelmeztervező Vágvölgyi Ilo­na is. avató ünnepélyét december 21-én rendezik meg. Ez alka­lomból a városba látogat Lu- gossy Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes. Az ünnepség délután öt órakor kezdődik, megnyitja Hankó János, a Nógrád megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnöke. Ezt követően Lu gossy Jenő A Tudományos Ismeretter­jesztő társulat Nógrád me­gyei Szervezetének eddigi tevékenységét értékelve meg­állapíthatjuk, hogy az évről évre, évadról évadra erősö­dik és fejlődik. Az ismeret- terjesztő munka egyre céltu­datosabban kapcsolódik a gazdasági feladatok megoldá­sához. az értelmi és érzelmi nevelés, a szocialista haza- fiságra és proletár internaci­onalizmusra való tudatformá­ló tevékenység folyamatához, valamint a szocialista mun­kaerkölcsre vonatkozó neve­lői munkásság követelményei­hez. Javulóban az arány a ter­mészet- és a társadalomtu­dományi előadások között az előbbiek javára, fokozódik a tagok aktivitása, szélesedik a munkásakadémiai hálózat, emelkedik az üzemi dolgozók és a parasztság körében tar­tott előadások száma, az ér­telmiségi fórumon keresztül bővül a szervezet tevékeny­sége az értelmiségi rétegek körében, összegezve, az isme­retterjesztés Nógrádban a he­lyi sajátosságoknak megfele­lően kellő differenciáltsággal folyik. Az 1966—67. évi tervekkel kapcsolatban felkerestük Cálfi Árpádot, a szervezet megyei titkárát: — Milyen elvi meggondolá­sok, illetve célkitűzések alap­ján állították össze a szervezet 1966—67. évi munkatervét? — Amint azt a terv beve­zetőjében is leszögeztük, az adott lehetőségeket és felté­teleket figyelembe véve, elért eredményeinkre támaszkodva kívánjuk végezni jövő évi munkánkat. A következő kér­désekre szeretnénk súlyt he­lyezni ebben az évadban: az új gazdasági irányítás meg­oldása — a III. ötéves terv mond ünnepi beszédet, majd Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Fabulya László, az intézet igazgatója, valamint a szülői munkaközösség, és az ifjúsági szervezet képviselői átveszik az új objektumot. Ez­után a KISZ-fiatalok kultúr­műsorral kedveskednek a meg­jelenteknek. A műsort az in­tézet aulájában tánc követi. sikeres megvalósítása fokozot­tan igényli a dolgozók közgaz­dasági és műszaki ismereteinek bővítését. Ennek megfelelően a közgazdasági és műszaki pro­pagandának kellő helyet biz­tosítunk nemcsak az üzemek­ben. hanem falun is, az ál­lami gazdaságokban, a gép­javító állomásokon és a tsz- ekben. Ezen túl pártunk ide­ológiai irányelveiből adódó­an tovább növeljük a világ­nézeti nevelést szolgáló elő­adások számát, erősítve a szo­cialista hazafiságra, proletár nemzetköziségre való neve­lést. Előadásainkon keresztül harcolunk a burzsoá nézetek és propaganda ellen. Ismeret- terjesztő munkánkban az ed­digieknél nagyobb súlyt fek­tetünk arra is, hogy a dol­gozókat rendszeresen tájékoz­tassuk a nemzetközi esemé­nyek alakulásáról, programja­inkban többet foglalkozunk majd a szocialista tábor erő­feszítéseivel, a békeharccal. A korszerű ismeretek terjesz­tésével hozzá kell járulnunk a szocialista közművelődés hármas célkitűzéseinek meg­valósításához, a világnézeti neveléshez, a szakismeretek terjesztéséhez és az általános műveltség színvonalának eme­léséhez. — Miben határozhatnánk meg az ismeretterjesztés szé­lesítésének, és korszerűsítésé­nek konkrét feladatait Nógrád. ban? — Az 1966—67 művelődési évben a központi irányelvek­nek megfelelően ismeretter­jesztő munkánkat az üzemi dolgozók és termelőszövetke­zeti tagok körében kell első­sorban fokoznunk. Mind ipa­ri, mind mezőgazdasági vo­natkozásban tovább kíván­juk erősíteni az akadémiá­kat, ügyelve arra, hogy a foglalkozások változatosak legyenek, s ne csak az „előa- dásos” formára korlátozódja­nak. Az illetékes szervek mezőgazdasági osztályaival közösen szeretnénk a megyé­ben megfelelő számú 150 órás szakmunkás előképző tanfo­lyamot indítani. Továbbá ezen túl is gondot fordítunk a mezőgazdasági szakmunkás akadémia és a termelőszövet­kezeti vezetők akadémiájá­nak megszervezésére. A me­zőgazdaság előtt álló felada­tok sikeresebb megvalósítá­sának segítése céljából az 1966—67. évben a szabadegye­temen belül két agrár köz­gazdasági tagozatot, továbbá járási szinten agrárközgazda­sági akadémiát indítunk. Pedagógiai szakosztályunk Nógrád megyei Pedagógus Napok merendezését tervezi, s a művelődésügyi szervek­kel egyetértésben lépéseket tesz annak érdekében, hogy a szabadegyetemi formán be­lül pedagógiai és pszicholó­giai tagozat indulhasson a ne­velők részére. Az értelmisé­giekkel, tagjainkkal való fog­lalkozás érdekében tovább szervezzük az értelmiségi fó­rum rendezvényeit. A megyei fórumon kívül a járási elnök­ségeket segítve szervezzük a járási értelmiségi fórumokat is. Természetesen nem feled­kezhetünk meg a klubélet to­vábbi fejlesztéséről sem. A művészeti fórum munkáját színesebbé és színvonalasab­bá szeretnénk tenni. Tervez­zük, hogy időnként országos hírű szakemberek, művészek^ kritikusok is szerepeljenek a fórum rendezvényein. Azt szeretnénk, ha a fórum mun­kájába bekapcsolódva vala­mennyi művészeti ággal (iro­dalommal, színházzal, zené­vel, képzőművészettel, film­mel, stb.) kapcsolatban egyre színvonalasabb értesüléseket szerezhetne az érdeklődő. To­vább kell erősítenünk az ide- gennyelv oktatását is. — 1967-ben megrendezzük a Balassagyarmati Járási Isme­retterjesztő Napokat. Az elő­ző évek gyakorlatától elté­rően nem egy, hanem több községet vonunk be a prog­ram megvalósításába. E na­pok rendezésére valószínűleg más járásban is kísérletet te­szünk az elkövetkező évek­ben. A vázolt feladatokon kívül továbbra is komolv gondot fordítunk a felnőtt- oktatás segítésére, az újabb szakosztályok (példádul a hadtudományi szakosztály, stb.) tartalmi tevékenységére, előadássorozatokra és az egye» komplex rendezvényekre. Tár­gyalunk az országos választ­mányokkal is, hogy a követ­kező évadban néhány választ­mányi ülést, országos rendez­vényt, stb. Salgótarjánban rendezzenek meg. Munkánk­ban ez évben ugyancsak foko­zottan számítunk a társszer­vekkel, a tömegszervezetekkel való legszorosabb együttmű­ködésre. amely eredményes munkánk egyik legfontosabb előfeltétele. T. E. Színházi esték Egészséges szatíra — kitűnő előadásban B. T. Az új gimnázium avatása A salgótarjáni új gimnázium A müuc.u „umiaSíUka, mint sport és mint művészeti ág is sok érdeklődőt vonz, a fiatalok minden kecsessége megta­lálható benne. A képen: kelten azok közül, akik hódolóié fiatal művészetnek (MTI foto — Petrovics fedve teje) L evelet kaptam a minap öreg pályatársamtól, egykori szíves patrónusomtól, aki újságiróskodásom kezdeti korszakában — jaj, milyen ré­gen volt az is! — annyi okos tanácsával segített megállni helyemet a rámbízott tenni­valókban. Korhol az öreg erősen, hogy már ügyet sem vetek rá — ne /éljek, nem kér semmit, nincs rászorulva nagylelkűsé­gemre, nyugdíjasán sem pe­csétes a zakója, és telik a riapi feketére is tárcájából. Ezt ír­ja. Es. hogy mindezt bizonyítsa nekem, hogy irántam való vál­tozatlanul egyenes szándéká­ról meggyőzzön, most is. mint inaséveim elején, elküldte egy régi történet vázlatát, azzal: használjam fel stílusom és belátásom szerint, ha ügy íté­lem, hogy mondhat valamit a jelennek. A küldemény valóban érde­kes. A történet minden moz­zanatára élénken emlékszem magam is, pedig pontosan ne­gyedszázados, de szereplői — legalábbis személyeinek neme. lyike beírta nevét az ország­vezetés, a „politizáló” szín­házművészet és egy kicsit a magyar sajtó, a hírlapírás tör­ténetébe Is. Egyikét-másikát egy-két esztendeje temettük el, közöttük Ladányi Ferencet, Mányai Lajost, Szabó Ernőt, s ha most huszonöt év előtti va­lóságukban felidézem őket. ta­lán némi szolgálatot tehetek portréjuk teljed* megvilágí­tásához. ^píL Debrecenben akkoriban he­vesen dúltak a politikai csa­tározások. a cívis város tár­sadalma két-három táborban esküszik a maga igazára. Az egyik tábor vezére Vay László, Gömbösnek, a „magyar fasiz­mus atyjának” volt beosztott­ja, a megye mindenható fő­ispánja. A Csodaszarvas egyen­ruhájában díszeleg, és abban szeretné látni az egész hatal­mára adott várost. Ebbéli igyekezetével azonban kemény fába vágja a fejszét. A helyi lapok, kivált a Deb­receni Független Üjság harcos munkatársai: Héber László. Koncsek László, Reményi György — és maga, öreg pálya­társam is: Maizner János, bát­ran csépelik a főispánt, és a szárnyukat bontogató nyilas barátait: Szedlár és Svaszta „testvéreket.” De hasonlóan az egyetemen is. Az egyetemen „Márciusi Front”-ról suttognak. Ennek élén Kállai Gyula, Fehér La­jos, Majerszky Klára állnak. Munkájuk veszélyes, sőt élet- veszélyes, mert Heybei dr., az egyetem német lektora kopó­módra figyel és fülel. Az egye­tem folyosóin gyakorta fel­ismerik a politikai rendőrség embereit. Az ifjak szervezkedése, moz­galma így is hamar túlhat az egyetem falain, eljut a város 'baj művészvilágába, a színház tár­sulatáig. Ladányi Ferenc, Sivó Mária, Mányai Lajos csatla­koznak hozzá legelsők között. Akkoriban „Debreceni Szín­ház" címmel színházi lap jele­nik meg rendszeresen a város­ban. a későbbi Hannibál ta­nár úr; Szabó Ernő a szer­kesztője. A lap egyik számá­ban különös hangvételű, az újság rendeltetésétől témában merően elütő vers jelenik meg: VILÁGOSÍTÓ (Ahogy a színész látja) Fények ura! Trónja: a kap­csolók és kusza drótok Csillogó hídja, összeszorítja nagy keze öklét s félve lapul a falhoz az aram! Mintha öröklét hangja övezné, úgy lepik homlokát fények és foltok. Amit tud, a mágusok szent tudománya: Amperek, Vol­tok rabszolga lányai. Árnyakat űz el minden erő, hogyha parancsol. Szivár­ványt, rengeteg színt ke­ver ö egy mozdulatával. Mind, aki látja, tapsol, és boldog! Isten őrizzen, hogy meghara­gudjék! Beletépne a fénybe, és démonok árny­seregét szabadítva Témteli éjt, és pánikot dob­na a színpadi képre ... De nézd meg az utcán. Ba- rnw.Ui fogsz, mert... óh, be fura! hangtalan surran a házfalak alján, jeltelenül, igénytelenül, egy szürke kis ember: a fények ura. LADÁNYI FERENC Tartalmat, formát nézve egyaránt remeklése a később, korunkban nagy hírre nőtt színművésznek. De milyen vi­hart kavart a megjelenése. A főispán, a korlátolt Vay báró tájékozott; — Ne a világosítóról, a pro­liról firkáljon az a komédiás Ladányi, hanem a feleségem jótékonysági munkájáról. Amit ez művel, egyenesen pimasz­ság. Hatalma volt hozzá, s talán internáltatja is Ladányit, ahogy Pipás Balogh István a kormánypárt helyi vezére ajánlja — de mégsem merte ezt tenni, a művész akkor már az ország egyik legszeb­ben beszélő színésze volt. Már neve volt. De a szándéknak híre futott. A zért keltett általános de­rültséget a „Debreceni Hét” jól időzített riportja, mely arról adott számot hogy Vay László, a híres Kollégium butaság okából eltanácsolt di­ákja a nagy múltú iskola jele­sen végzett növendékei Ladá­nyi Ferenc fejét akarja. A párbaj immár eldőlt. Barna Ti bír

Next

/
Oldalképek
Tartalom