Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-04 / 287. szám

1966. december 4. vasárnap

NÖGRAC

9

Vasárnapi levél

S közönségigényről

Jólesöen megnyugtató az a figyelem, mellyel pártunk kongresszusi beszámolója — egyéb fontos országos ügyeink mellett, pontosabban azokkal egyenrangúan — kulturális eredményeinket méltatta, feladatainkat elemezte. A megállapítások nem fukarkodtak az elismeréssel, de nem hunytak szemet a tudatformáló munka hiányosságai, a kulturális, művészeti élet problematikus jelenségei felett sem.

Szívesen hallottuk, olvastuk a kulturális politikánk eredményességét bizonyító összegezést; hogy a szocialista közrttűvelődés az utóbbi négy esztendőben népünk újabb, még szélesebb tömegeit fogta át, hogy olvasókban számlálva, és forintokban értékelve egyaránt milliós arányokkal nőtt a könyv becsülete, a film, a zene, a képzőművészet barátainak közönségtábora. Ugyanakkor viszont fel kell figyelnünk számos igen fontos intelemre, ha fellett szándékunknak valljuk a szocialista kultúra mélyebbre gyökerezteté- sét és fejlődési terének szélesítését. E program feltételeit így fogalmazta meg a népművelés munkásai- nak a kongresszus:

„Kulturális politikánknak elvileg és gyakorlatilag egyaránt világosabbá kell tennie, hogy mi mellett állunk ki, hogy szocializmust építő népünknek szocialista kultúra kell. Továbbra is minden erőnkkel támogatjuk a széles tömegekhez szóló, szocialista szellemű, humanista alkotásokat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeretterjesztés és népművelés munkájában ezek terjesztésének és propagálásának kell az eddigieknél határozottabban érvényt szerezni. Támogatjuk azokat az útkereséseket, kísérletezéseket is, amelyek a szocializmus eszmekörén belül keresik az újat." ... „Az eddigieknél határozottabban kell visszautasítani a politikailag ellenséges, antihumanista, és a közerkölcsöt sértő alkotásokat. A párt feladata, hagy eszmei irányítással erősítse kultúránk szocialista vonásait, biztosítsa további fejlődését."

Világos beszéd ez, szinte képszerűen fogalmazza elénk a terepet, amelyet be kell tekintenünk, hogy a célok ismeretében cselekedhessünk.

Az utóbbi hetekben, a pártkongresszussal szinte egyidejűén különböző szintű és összetételű fórumokon elmélyült és felelősségtudattól áthatott beszélgetéseket hallhattunk a témakörben. A beszélgetés forrását az a tanulmány adta, melyet az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközössége bocsátott nyilvánosságra néhány hónappal korábban, s amely most a kongresz- szus állásfoglalása alapján különleges fontosságot és időszerűséget kapott. A munkaközösségi anyagban ugyanis azok az ideológiai problémák nyertek tisztázást, melyek leginkább elbizonvtalanitották eddigi népművelési, kulturális mozgalmunkat.

A tanulmány azonban arra is ráirányítja a figyelmet, hogy az alkotó művészek felelőssége mellett a szocialista művészet erősödésében, alakulásában az eddiginél erőteljesebb tényezőként kell hatnia a közönségigénynek. Az elvi irányítás társadalmi hatékonyságának egyik legfontosabb feltétele az aktív, vitakész szocialista művészeti közvélemény — állapítja meg a közvélemény, s hozzáfűzi még: — Ennek kialakításában mindenekelőtt a párttagságnak van jelentős szerepe.

Szép és okos elv ez. De előkivánkozik a kérdés: van-e nálunk tömegbázist alkotó, szocialista eszmei- ségű művekre inspiráló művészeti közvélemény, amely felkészültséggel, jártassággal, érzékkel és Ízléssel elválasztja a nemes értékeket a csillogó talmitól, nem azonosítja egyenlőségi jellel egymás mellé a pártos, az elkötelezett és a dekadens művészet alkotásait, termékeit.

Kétségtelen, hogy mind növekedőbb már az ilyenek száma, de még korántsem annyi, hogy közvéleményhatást jelentsenek az alkotókra, befolyásoló tényezővé válhattak volna alkotó folyamatok menetében, kényszerítő igénnyel lennének az alkotókra.

Azt mondhatjuk, hogy a kispolgári Ízlés ma még elevenen ható, nem mentes tőle a párttagság jelentősebb hányada sem. Bizonyos típusú televízió-műsorok, műsoros programok népszerűségével igazolni lehet ezt, de még olyan rendezvénysorozattal is, mint a Vasas Színjátszók Országos Fesztiválja volt, amely pedig — jellegéből adódóan — a munkás-művészet elkötelezettségében igazán arra hivatott, hogy a szocialista szemléletű művészetet istápolja, azt reprezentálja műsorában.

Joggal vetődik fel most már a kérdés az Elméleti Munkaközösség, és a kongresszus állásfoglalását illetően: nem túlzottra méretezett-e az a szerep, melyet a művészet befolyásolásban a közvéleménynek szánunk? Képzelhetünk-e egyáltalán olyan közönségbázist, mely jártasán, eszmei érettséggel állásfoglalásra kész a korszerű ideológiai-esztétikai megnyilatkozásokban, jelenségekben — művészeti produktumok vonatkozásaiban.

Lehet vitatkozni róla. De alighanem annak az ismerősömnek van igaza — magam is vele tartok — aki azt mondta erről: a közvélemény szüntelenül fejlődő, tudásban, ízlésben gyarapodó egyének sokasága. Illetékességének épp az állandó fejlődés a biztosítéka.

Erre a szüntelen fejlődésre alapoz az Elméleti Munkaközösség anyaga. Pártunk kongresszusa erre előlegez bizalmat, nyilvánít bizakodást kulturális, művészeti holnapunkat, soron következő éveinket és évtizedekeinket illetően.

A bizalomnak megfelelni annyit tesz: a szocialista kultúra építőfeladatainak felelünk meg.

„Kulturális politikánknak elvileg és gyakorlatilag egyaránt világosabbá kell tennie, hogy mi mellett állunk ki, hogy szocializmust építő népünknek szocialista kultúra kell."

Együttes igyekezettel ennek kell megfelelni.

Barna Tibor

Kastélyok, parkok, labdatér...

(Állnak a kastélyok, minta cövek, a dombokon. Ezeknek érdekes történetük van Bereden. A történetüket Pólyák Ferenc igazgató meséli.)

Ahol ülünk, ez a volt Bene- Teichmann kastély. Miután a földbirtokosok elhagyták Magyarországot, vagy legalábbis kastélyaikat, az épületbe a párt, a KISZ, a könyvtár és néhány lakó költözött. Ebben az évben kaptunk 200 ezer forintot a Nógrád megyei tanács művelődésügyi osztályától. ezzel a pénzzel és társadalmi munkával megnyitottuk Bereden a gimnáziumot, most már külön épületben az általános iskolától. A községi tanács segítségeképpen most már csak egy társbérlőnk van, a gyógyszertár. A kastély korábbi múltjára pedig egy nyikorgó falépcső. és az arckép- csarnok fakult freskói, portréi emlékeztetnek. Ezek a műemléki szakemberek szerint ritkaságszámba mennek Kö- eép-Eu répában. Egyébként papír takarja őket restaurálásukig, amelyre nem tudni, mikor kerül sor.

(A berceli gimnázium kétségkívül Magyarország egyik legkisebb ilyen jellegű intézménye. Igen fiatal iskola. A Magyar Rádió a közelmúltban — és tévesen! — ötéves jubileumát adta hírül, holott még csak négyéves.)

Ezzel összefüggésben szólni kell a Kállay-kastélyról is, amelyet 1956-ban vett birtokba az általános iskola, majd később a gimnázium, amelynek csupán tíz év után sikerült a másik kastélyban önálló otthonra lelnie, azaz az

1966—67-es tanévben. Október 15-én költöztünk át.

{A riporternek, amikor kipillant az ablakon, eszébe juthatnak Babits Mihály szavai; Kastélyok, parkok, labdatér... Valóban, „angolos” a környék,

Pólyák Ferenc: Hét intézményért felelek, elkelne egy gondnoki státusz...

ámbár csak félig-meddig. Egyébként csúnya, rendezetlen foltok tarkítják a képet Még mindig Pólyák Ferencé a szó.)

Amivél dicsekedhetünk, 128 gimnazistánk, négy gimnáziumi tantermünk, egy KISZ- klubunk, 289 általános iskolai tanulónk, 21 nevelőnk — 5

1 gimnáziumi, 16 általános Iskolai — és négy óvónőnk van. Azt hiszem, a felsorolás is jelzi, amire néha tréfásan, néha komolyan hivatkozni szoktunk különböző okok folytán, iskolafalu vagyunk. A gimnázium körzethatárán bdüli községek: Nézsa, Legénd, Nógrád- sáp, Galgaguta, Bér, Szirák,

Vanyarc. De járnak hozzánk tanulók Nógrádkövesdről, Cserhátsurányból és Csesztvé- ről is. A középiskolai, egyáltalán. az iskolai oktató nevelő munka feltételeinek megteremtésében igen nagy része van a községi tanácsnak. Négy év alatt autóbusz várótermet

Nándori Margit I., Bércéi: Jogi egyetemre akarok menni. Ha nem sikerül a felvétel, a gumiipari főiskolára Budapestre, nővérem is a gumiiparban dolgozik.

Nándori Margit II., Bércéi: A szakmai előképzésen szerzett ismeretek adták az ötleválasz. Pólyák Ferenc igazga* tó se tudja.)

Aggályom, hogy az országos érdektelenség hogyan fog a jövőben jelentkezni Bérceién. Még nem jelentkezett, de bizonyára fog... 25 tanulónál különben sem tudnánk többet

Krizsán Mihály és Paróczi Ferenc IV. osztályosok a traktoron

felvenni jövőre, ha lenne is

' ■'deklődés, mert nincsen hely.

(Nagy László, az ismeretek és gyakorlati tárgy oktatója. A sport érdemes dolgozója kitüntetés tulajdonosa, az MTS Nógrád megyei Tanácsának tagja. Panaszkodik.)

Tantermet rendeztünk be tornateremnek, szűk, nem megfelelő. Gyakorlatilag nincs tornatermünk. Több szempontból gond ez, most csak egyet említek, a honvédelmi nevelés szempontjából is az. As udvaron már van kézi-, kosár- és röplabda pályánk. Nálunk hagyományos sportág a kézilabda, a lányok szép eredményeket értek el a megyei bajnokságon is. Ügy tűnik, csak panaszkodom. Nincs így. Mi teszünk is azért, hogy legyen, de tornatermet nem építhetünk. Jelenleg tehát fokozottan „felhasználjuk” az udvart.

(A babitsi szónál maradva, labdatereket építenek a gö- csörtös öreg fák alá, a kastélyok köré ... Danielisz István KISZ-tanácsadó tanár „dicsekszik”.)

Szirákon idén 70 mázsa komlót szüreteltünk le százan. A gyerekek 21 ezer forintot kerestek. Ezt az összeget kirándulásra akarják fordítani.

építtetett, öt nevelői lakást vásárolt saját költségvetésből. Viszont... Hogy képletesen fejezzem ki magamat, örömeink nyomában szorosan ott lépdelnek a gondok, néha meg is előzik azokat. Rendkívül rossz a szakos nevelőellátottságunk. Félek egy kicsit az első érettségitől, amely számunkra Is vizsga lesz. Két egyetemi diplomával rendelkező tanárunk van, Horváth Mihály és Klu- ka Lászlóné, a többiek, akik a gimnáziumban tanítanak, általános iskolai tanári képesítéssel rendelkeznek. Jelenleg nat nevelőnk tanul főiskolán levelező tagozaton. Nincs megfelelő konyhánk, tornatermünk, majdnem feltétel nélkül indult meg itt a gimnázium. s lassan haladunk előre ezek megteremtésében.

(Ide jegyeztük a „jubileumi” örömök és gondok egy részét. Mi a helvzet az első érettségiző osztályban? A IV. osztály létszáma 36. 20 lány. 16 fiú. Előbbiek szabás-varrást, utóbbiak mezőgazdasági gépkezelést tanulnak a gyakorlati oktatáson belül. Éppen szabás-varrás óra van, a lányok Kikillay Ilona varrónő irányításával végzik a munkát. Mi lesz belőlük? A var- rogató lányok felelnek.)

Nagy Klára, Legénd: Az érettségi után számviteli főiskolára jelentkezem, külkereskedő szeretnék lenni.

(Kitűnő tanuló, orosz, német, szlovák nyelvet tanul. Egyébként érdekes és elgondolkodtató: Bércéi és Szirák kivételével a körzethatáron

tét, minőségvizsgát fogok tenni szabás-varrásból, varrónő leszek.

(Nándori egyébkén körülbelül 10 jár a gimnáziumba, csak részben rokonok, inkább névrokonok. Nándori Margit II. az egyetlen a lányok közül, aki

Nálunk a KISZ-élet zökkenő- mentes, néha talán túl „csendes”, de sohasem „szótlan"' Az biztos, nálunk nyugatimádat, majmoló divat nincsen* zenében sem.

(Paróczi Ferenc IV. osztábelüli községek szlovák anyanyelvűek. Miért nincs szlovák nyelvoktatás a berceli gimnáÖra a gimnázium első osztályában

(Koppány György felvétele!)

ziumban? Több szempontból is hasznos, és részben úttörő kezdeményezés lehetne.)

Majdár Magdolna, Cserhát-1- surány: Szeretnék továbbtanulni idegen nyelvi szakon. Célom, hogy külkereskedelemben helyezkedjem el, vagy valami más hasonló pályán.

azon a pályán akar maradni, amelyre a szakmai előképzés segíti. A többiek — a fiúk is — inkább továbbtanulnak, illetve továbbtanulnának. Bereden is gond az országos probléma, mi legyen a gimnáziumi képzéssel, mi legyen a gimnazistákkal. Erre a kérdésre Bercelen szintén homályos a

lyos tanuló, iskolai KlSZ-tit- kár a klubról beszél.)

Pár napja költöztünk be.

(A falon Csók István 1937- ben festett képének reprodukciója: Amalfi. Világítanak a sárga citromok.)

Tóth Elemér