Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-14 / 295. szám
law won R A o R *■» ®*> » /.' M1 • >« < !—• Bíráló vezércikk Mérlegen a megyei labdarúgó bajnokság Á legjobbak mögött Salgótarjáni ZIM 13 — 9 — 8 61:35 35 pont Ez a Salgótarjáni ZIM 1966. évi végeredménye. A bajnokság során erősen hullámzó teljesítmény után érték el a negyedik helyet. De mindjárt azt is hozzá kell tenni, hogy több szerencsétlen vereség „áldozata” a ZIM ez évi szereplése. Hasonló a múlt évihez, amikor a gólaránya 63:37 volt, és 39 pontot gyűjtött az együttes. Ezért az év elején arra gondoltunk, hogy a ZIM egyik esélyese az NB III-ba való bejutásnak. Sajnos, ez nem sikerült, pedig az együttes több jó játékossal rendelkezik. Az idén huszonhat játékost szerepeltettek, és elsősorban a tavaszi szezonban keresték a csapatot, — sajnos az nem sikerült. A szakvezetés ugyan mindent elkövetett egy szellemben, csapatjátékban erős együttes összekovácsolására, a nem várt vereségek azonban közbeszóltak. Nézzük a játékosokat. A csapat minden mérkőzésén játszott Flaskai és Te’ek. Molnár I. 29, Komka 28, Nagy 25, Bandúr, Lisztóczki, Pind- roch, Vári 24, Oravecz 21, Lászlók 18. Varga 12, Balogh 10, Párkánvi 6, Bczó 5, Botos, Pál, Molnár IX. 3, Bessenyei, Orosz. Magocs 2- Boros, Gővér, Egner. Galló, Szegedi egy esetben játszott bajnoki mérkőzést. Játékuk elsősorban támadó jellegű volt — olykor túlságosan is — s ezért nem törekedtek a biztonságos védekezésre, s több esetben rés nvflt a védelemben. Véleményünk szerint ennek oka egy-egy találkozó végeredménye, amikor győzelmet vártunk a csapattól, s vereséggel hagyta el a pályát. Hogy ki hányszor látszott jól az egyes mérkőzéseken. a korábbi tudósítások alapján állítottuk össze a rangsort. Ezek szerint Flaskai viszi a pálmát; tizenhét esetben volt csapatának ió tagja Vári 15. Lisztóczki 13, Molnár 11. Nagy 10, Bandúr és Lászlók 7—7 esetben került a jók közé. A csapat többi játékosai az átlagot nyújtották. Legnagyobb győzelmük tavasszal született; Mátranovák 7:0, Érsek vadkert 5:0-as gól- aránnyal. Ősszel Karancsalja ellen 9:1. Karancskeszi ellen ugyancsak 9:l-es gólaránnyal hagyták el a pályát. • Az őszi szezon IX. fordulójáig még versenyben voltak a feljebb- jutás reményében. De a hajrában, az V. fordulóig csak 4 pontot „fogtak”, és sajnos a tizenkettedik mérkőzésen már reményüket is veszítették a Szorospatak ellen elszenvedett 2:l-es vereség miatt. A góllövő listát — huszoneggyel — Molnár vezeti, aki egymaea a Karancskeszi elleni őszi talá’kozón hét gólt lőtt. Az elmúlt két év bajnoksága során ez egyedülálló t^ljesítmánv Bandúr. Komka tíz—tíz. Nagy nyolc, Oravecz hat góllal íratta fel magát a góllövők listájára. A bajnokság során az St. ZIM csapatából két játékos került a kiállítás sorsára. Bízunk abban, hoav az eddig is kivá’óan működő szakvezetés nevelő munkája során jövőre erre sem kerül sor. Baglyasaljai Bányász Csalódást okozott az NB III-ból kiesett csapat, elsősorban tavaszi szereplésével. A bajnokság végére 35 pontot gyűjtött az együttes, és 65:39- es gólaránnyal zárta az évadot. A csapat őszi szereplése pozitiven értékelhető. Nem egy esetben felcsillogott az NB III-ba való visszatérés lehetősége De hiába szereztek az őszi fordulóban 19 pontot, már kevés volt, mert a vetélytársak éppen a tavaszi jobb szerepléssel előnyösebb helyzetbe kerültek. A bánvász csapat tizenkilenc játékost szerepeltetett a bajnokság során, közülük Iványi 29, Miskolci, Patkó, Szász*, Toldi 28, Angyal I. 27. Angyal II. 25, Bogár 23 esetben játszott Baglyasalja színeiben Az elkészített mérleg szerint az együttes számos esetben eléggé felforgatott csapattal kísérletezett. Az a véleményünk, hogy a tavaszi gyengébb szereplésre elsősorban ez nyomta rá bélyegét. Talán még egy példát: nagyon gyenge rajtnak számított a Romhány elleni hazai 2:2-es és a folytatás az Érsek vadkerttel elért 0:0-ás gólarányú ugyancsak döntetlen mérkőzés Nem várt vereségnek számított a VIII. fordulóban a Mátranovák elleni 1:3-as eredmény. Ugyancsak fájdalmas a csapat számára a Karancskeszitől elszenvedett 0:1 arányú vereség. Lényegében az őszi rajt sem volt kedvezőbb a tavaszinál. hiszen már az első három fordulóban 4 pontot veszített a csapat. Ez mintha felrázta volna a baglyasi együttest, következtek a győzelmi sorozatok. Ezek közül kiemelkedik a Salgó elleni 5:1. a Bgy. MÄV ellenében elért 9:2, az érsekvadkerti 5:1, a mátranovák! 7:l-es győzelem. A csapat legjobbjának Patkó bizonyult. Őt Angyal I., Iványi, Toldi. Miskolci, Szőcs, Szászi, Bogár követi. Szőcs kétszer is a mezőny legjobbja volt. Sajnálattal állapítható meg, hogy a Baglyas együtteséből a bajnokság során hét játékos került a kiállítás sorsára. Magas ez a szám. s a sportszerető közönség elvárja. hogy a jövő évi mérleg és arány minden tekintetben jobb legyen e régi és nagy ha’yománvokkal rendelkező sportkörnél. Salgótoriáni Üveggyár A bajnokság kezdetekor az üveg nyári csapattól is többet vártak szurkolók, és szakvezetők egyaránt. Azt vártuk mi is, hogy a tavalyi bajnokság során elért hatodik helyről az idén feljebb jut az együttes. Az 51:37-es gólarány a 33 pont hasonló a tavalyi gól- és pontarányhoz. A húsz játékos közül — akik részt vettek a bajnoki küzdelmekben — egyedül Godó szerepelt minden mérkőzésen. Klement. Pünkösdi, Kollár. Diószegi. Fehérvári, Pilinyi, Farkas és Szabó a sorrend, bár Ludasi 19, Simon 17, Ujj 16. Budavári 7. Dolencz 5, Muflár 2. Balga. Huram. Mede, Somkúti is szóhoz jutott a bajnokság során. A statisztika azt mutatja. hogy ezt a küzdelemsorozatot eléggé változatos felállításokban kezdte az együttes. Leg‘öbb játékosnak nem volt fix helye, hétről hétre más-más posztokon látszottak. Játékuk általában támadó jellegű volt Akadt azonban számos olyan mérkőzés, amikor győzelmet vártak a szurkolók és vereség született. Ilyen volt a tavaszi szezonban a mátra- novákl 0:1. az Érsekvadkert elleni őszi 1:2. a somosi 1:2 és a Karancslapujtő elleni 1:3. Csapatának legjobbja — nemesek úgy, hogy valameny- nyí mérkőzésen szerepelt, hanem a legtöbb esetben jók közé sorolt — Godó volt Ugyanakkor három esetben az is előfordult, am'kor a csapat valamennyi tagja jól iátszott. Ezt a teljesítményt tavasszal Pásztó és a Bgy. MÁV, ősszel pedig a Mátranovák ellenében nyújtották a játékosok. A góllövő lista élére Kollár I. és Szabó került 10—10 góllal. Pilinyi 9 gólt lőtt az ellenfelek háló’ába. A bajnokság során az St Üveggyár csapatából három esetben került sor kiállításra, s ez eggyel több. mint az elméit évben volt. összegezve csak azt mondhatjuk, mint a múlt évi bajnokság végén: több van a csapatban. élni kell a lehetőségekkel. Hírszolgálat, *■ Milyen anyagot kér? (Kiss Béla rajzai) Pnvet Kovalev Az igényes főik A mi intézményünk iónoké vaLuiniKor igen magas állásban volt. Azt beszéli a fama, hogy az előbbi nagyon fontos helyén nagyon gyengén dolgozott, önmagát pedig végtelenül szerette. Ezért komoly bírálatot kapott, majd hozzánk helyezték at alacsonyabb beosztásba. Es most ő nálunk dolgozik. Nem úgy, mint az elődje. Az bizony még a titkárnőjének sem tudott valamicske munkát kitalálni. Az új főnök pedig — Afanaszij Mák- szimovics — a titkárnőn kívül egy minden lében kanál titkárt is szerződtetett magának. Igaz. hogy az állományban nem szerepel ilyen állás. O azonban, hogy úgy mondjam, hátulról kerülte meg a törvényt: az inspektorok közül halászott ki magának valakit. Némelyek azt állították, hogy a főnök a titkár beszervezésével jelentős akadályt állított önmaga és az ügyes-bajos látogatók közé. Így azonban csak a be nem avatott és gyér tudású emberek beszélhettek. Hf Afanaszij Makszimovicsnak nem lett volna titkára, még lélegzetet sem vehetett volna szegény, annyian törték magukat, hogy bejuthassanak az irodájába. tay tehát nyájas olvasó, ha be akarsz jutni Afanaszij Makszimovicshoz, szépen jelentkezz be a titkárnőnél, ő pedig átad téged a titkárnak. — Ő jobban ismeri a dörgést: foglalt-e époen Afana- szU Makszimovics?... És az iratok Is kizárólag a titkáron keresztül fúrnak. Ugyancsak ö bonyolítja le Ajanaszij Makszimovics megbízásából a telefonbeszelgete. senet. Egyszóval: amint a titkár megjelent, a mi intézményünk egy csapásra fővárosi eleganciára, és szolid hangulatra tett szert. Minden ügyről egyes-egyedül a titkár tesz jelentést. Ezek a jelentések nem egyszer órák hosszat tartanak. A titkár állva jelent. Ülnie nem szabad. Nem engedi meg a szolgálati hierarchia. Honnan tudom én mindezt olyan pontosan? Roppant egyszerű: én vagyok Afanaszij Makszimovics titkára, tehát en ismerem legjobban az ő rendkívül kényes igényességét. Nemrégiben azt rendelte, hogy készítsünk egy jelentést: „Állapotok és rendszabályok" címmel. Nálunk általában ezekkel a szavakkal kezdődnek a jelentések. Barátom, Szerge) Adamejko inspektor készítette el a dolgozatot. Ez az Adamejko művelt ember, specialista, felsőbb iskolát végzett, és jó elvtárs. Szerge) okos jelentést Irt, együtt olvastuk át, javítgattuk, majd legépeltettük azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon-’írn's. A pr,1-.!— -t fi*. adtuk megszemlélésre az illetékesnek, és utána a nagy főnöknek. Már tudniillik Afanaszij Makszimovicsnak. Ö átolvasta, illetve inkább átfutotta a tekintetével, majd visszaadta a kezembe. Arcán elégedetlenség. — Nem elég mély. Felületes. At kell dolgozni, átfésülni... — És rám tekint. En, a Főnök kitűnő ismerője, fogom a ceruzát, és a noteszomat. Afanaszij Makszimovics szereti, ha az ő gondolatait, cci..u„zes. u, megjegyzéseit pontosan és szó- ról-szóra feljegyzik. Ö nagyon igényes ember. — ... Hát kérem — folytatja a főnök — pro primo az ügyek állapotára tekintettel több kritikai értékelést, pro szekundo konkrét rendszabályok kifejtését a felemel■edés érdekében... és a többi. Mindent feljegyeztem, csak ppen az „i”-re nem tettem 'ontot. És megígértem — hogy Szergej Adem?jkoval kettesben — reggelre átdolgozzuk a jelentést. Mindért megjegyzést figyelembe véve! Kimentem az irodából, a a iát szobámba. A telefon szü”telenül csengett... Az egyik, a másik... En pedig mindnek felelek, hogy kit. és mikor hajlandó fogadni Afanaszij Makszimovics. Azután jön a tömérdek ügy- f?Z. látogató, s én pedig válaszolok minden kérdésre. „Afanaszij Makszimovics megígérte ..„Afanaszij Makszimovics azt tanácsolja .. és így tovább, ebben a hangneműén. Nagy volt a rumli és — így — tökéletesen megfeledkeztem róla, hogy nekem Szergej Adamejkoval együtt, át kell dolgoznom a jelentest. Másnap reggel Afanaszij Makszimovics, mint mindig, engem hív be elős$ör magához. Persze, a titkárnő közvetítésével. Bemegyek, a dossziéról. — Nocsak, átdolgozták a jelentést? — kérdi. — Parancsára — nyögöm ki nagynehezen, és reszketve adom át a jelentés eredeti, átdolgozatlan példányát. Afanaszij Makszimovics figyelmesen megnézi, az iratot, nem úgy, mint tegnap, sőt betüről-betűre átolvassa egészen végig, a hetedik oldalig. En alig állok a lábamon. — No látja, ez már egészen más. Meglátszik rajta, hogy alapos munkát végeztek — hallom a szavait. Es vénképp nem akarok hinni a füleimnek, amikor azt mondja: — fís úgy látszik, nem vált ártalmára a jelentésnek, hogy ilyen precízen megszívlelték a megjegyzéseimet. Afanaszij Makszimovics, fennkölt arckifeíezéssel, len. felsőbb aláírásával szentesítette az iratot. Mondja még nekem ezután valaki, hogy az én főnököm nem igénnes? Mi az, hány igényes! Lehetnek persze ellenvélemények, de én in-i-án iól ismerem az igazságot! (Oroszból fn—ifto'fa: Pogonyi Antal)
