Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-13 / 294. szám

19615. decpmber 13. kedd NOG R A D 3 Korszerű eljárások a gépek nagyjavításánál Nyilatkozik a Gépállomások Nógrád megyei Igazgatósásának vezetőfe A határban fagyos földdel birkóznak a traktorok, de a gépjavító állomásokon már a tavaszra gondolnak. Novem­ber elején mindenütt hozzá­láttak a gépek téli nagyjaví­tásához. Az előkészületekről, a javítás megszervezéséről, az első tapasztalatokról tájékdS- tatta munkatársunkat, Szom­széd József, a Gépállomások Nógrád megyei Igazgatóságá­nak vezetője. — Milyen feladatok állnak a megye gép- és gépjavító ál­lomásai előtt a téli hónapok­ban? — Az elmúlt hetekben va­lamennyi állomáson felmérést végeztünk, s tapasztalatokat gyűjtöttünk a szomszédos me­gyékben, Pest, Heves és Szol­nokban is. Ezek szerint csak­nem ötszáz erőgép főjavítá­sával számolnak a téli hóna­pokban — kezdte nyilatkoza­tait Szomszéd József. — De gondoskodni kell mintegy 200 Pótkocsi, 40 növényvódógép főjavításáról is. Az erőgépek­hez valamennyi termelőszö­vetkezetben számos munka­gépet vásároltak. Ezek kijaví­tása, előkészítése a tavaszi munkára — a szövetkezetek igényeinek megfelelően ugyan­csak a gépjavító állomások feladata. A munka megin­dult S a javítás szervezésé­ben, a korábbi évektől el­térően. új módszerek érvé­nyesülnek. — tyi tette szükségessé a módosítást, s milyen válto­zásról van szó? — A módosítást a gépjaví­tás szervezésében tulajdon­képpen három lényeges do­log tette szükségessé. Az egyik ezek közül, hogy a ko­rábbi években egy-egy gép főjavítása a megyében 20—21 napot vett igénybe. A másik, hogy a gazdaságirányítás új mechanizmusában mindin­kább előtérbe kerül a minő­ségi munka. Tulajdonképpen ezzel van összefüggésben a gépjavítási költségek csökken­tése is, amely a harmadik, de nagyon lényeges szempont — Gépjavításunkat eddig az Jellemezte, hogy tíz-tizenkét típusú erőgéppel is dolgoztak egy-egy állomáson. A mun­ka rendkívül bonyolult volt, s igen sok gonddal járt. Al­katrészei? egész sorára volt szükség valamennyi géptípus­hoz. Így természetesen szét- fórgácsolődott az amúgy is szerény készlet. Az alkatré­szek felújítását kénytelen volt minden gépjavító állomás sa­ját maga végezni. — Az idén, a változásnak megfelelően, a gép- és gép­javító állomások egy, vagy legfeljebb két erőgéptípus ja_ vitását végzik. Nagyon lénye­ges az is, hogy a gépjavítást ne két-három hónapra korlá­tozzák a termelőszövetkezetek és gépjavító állomások. Az eddigi két-három hónapot igyekszünk széthúzni. Elke­rüljük ezzel a téli munka­csúcsot, s az ebből fakadó hibákat, visszásságokat is. Nem lesz például szükség ar­ra, hogy a termelőszövetke­zetek csak azért, mert el­érkezett a gépek téli nagy­javításának ideje, olyan gépet is beküldjenek amivel még dolgozhattak volna. A gépja­vító állomásoknak is marad idejük arra, hogy beszerez­zék a szükséges cseremotoro­kat. rendszeres alkatrészfel­újítást végezzenek. — A javítási idő megrö­vidítése érdekében vezetjük be az idén a traktorcserés főjavítást. Ez a gyakorlatban annyit jelent, -hogy a terme­lőszövetkezet behozza a gépet, a gépállomáson választ he­lyette egy másikat, s máris viheti haza, dolgozhat tovább a traktor. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyedi javítást most már nem végez­nek a gépjavító állomások. vezetik a személygépkocsik karbantartását. A Pásztói Gépjavító Állomáson a DT típusú traktorok nagyjavítása folyik. — Milyen intézkedéseket tett a Gépállomások Nógrád megyei Igazgatósága, a cél­kitűzések megvalósításáért. Hogyan szervezték a javítási munkát a gépjavító állomáso- kon? A feladatoknak megfelelően, műszakilag jól megalapozott javítási technológiát dolgoztak ki, a szakmáknak megfelelő­en osztották be a műhely­munkásokat. Az új javítási rendszer lehetővé teszi, hogy egy-egy szakmunkás, a javí­tási folyamat során mindig hasonló munkát végezzen. Gyorsabb, eredményesebb is így a javítás. — Nagyabb mértékben gon. doskodtak mindenütt az al­katrészek felújításáról. A gép- és gépjavító állomások már rendelkeznek korszerű beren­dezésekkel, amelyek lehetővé teszik olyan forgástestek fel­újítását is, amelyek eddig a rozsdatemetőbe kerültek. Csak a lánctalpas traktoroknál 120 alkatrészt varázsolnak újjá, használhatóvá. Az alkatrészek felújításánál az eddiginél na­gyobb mértékben alkalmazzák a műanyagot Erre a munká­ra igen nagy szükség van, hiszen az évek óta tartó al­katrészhiány most sem eny­— Hogyan valósítják meg az elgondolásokat, hogyan alkalmazzák a gépjavítás kor. szerű módszereit, Nógrád me- gyében? — Az idén a gépjavító ál­lomásokon a tipizálásnak meg. felelően indult a munka. Hogy elegendő számú gép le­gyen egy-egy típusból Pest Heves és Szolnok megyével kooperálunk. Ennek megfele­lően a Z—3011-es és a Szu­per Zetorok javítását az Ér­sekvadkerti Gépjavító Állo­máson végzik. Ugyancsak itt teszik újra üzemképessé az elhasználódott pótkocsikat is. A számítások szerint mintegy 200—200 erőgépet és pótkocsit javítanák meg az érsekvad­kertiek. A Szécsényi Gépjavító Ál­lomáson az Utos 45-ösök ja­vításra készültek fel. A te­hergépkocsik Il-es szemléje is itt történik, s később be­hült. Egyéb tényezők is zavarják a javítási munkát. Kevés pél­dául a szakember. Különösen a Szécsényi Gépjavító Állo­máson vannak emiatt zök­kenők. A végleges megoldást a tervszerű szakmunkáskép­zés jelenti. Ez azonban éve­ket vesz igénybe, s gépjavító állomásoknak addig is dol- gozniok kell. Az ipari üze­mekhez fordulunk segítségért. Tőlük kérünk szakembereket. Elsősorban azok jönnek szá­mításban, akik faluról járnak be, akik otthon legalább anv- nyit kereshetnek, mint távol az otthontól, valamelyik ipari üzemben — fejezte be nyi­latkozatát a Gépállomások Nógrád megvei Igazgatóságá­nak vezetője. Vincze Istvánná Új „házas“ tsz-tagok Évről évre nagyobb és biz­tosabb jövedelmet nyújt tag­jainak a pásztói Béke terme­lőszövetkezet. Az idén először alkalmazták a készpénzfize­tést. Minden munkanorma negyven forintot ér a szövet­kezetben. Ebből 32 forintot ha­vonként megkaptak a tagok. A fennmaradás 8 forintot zárszámadáskor fizetik ki. A rendszeresen dolgozó ta­gok tisztességes jövedelemhez jutnak a közösben. Egyre töb­ben gondolhatnak arra, hogy öreg, szűk házukat újjal cse­réljék fel. Az idén hat ter­melőszövetkezeti tag fejezi be a nagy munkát, épít tágas, vi­lágos házat, jövőre pedig he­ten kezdik meg az új épület alapozását. A termelőszövet­kezet ingyen fuvarral és egyéb kedvezményekkel segí­ti az építőket. Tizenöt térítés- mentes fuvart biztosítanak néldául a kőszállításhoz. De mérsékelt áron bocsátják a házépítők rendelkezésére a szállítóeszközökét a község területén is. Segít a termelő- szövetkezet abban is. • hogy a tagok OTP kölcsönhöz jus­sanak, ha így előbb felépül az új ház. Politikai oktatás középiskolások részére A városi pártbizottság ha­tározata alapján, a KISZ szer­vezésében Balassagyarmaton megalakították azt az előadói kollektívát, melynek feladata lesz a város középiskolásai­nak politikai oktatása. Az előadók — mintegy ötvenen — a város párt-, tanácsi, tár­sadalmi és vállalati vezetői közül kerülnek ki. A cél: az érettség!, az élet előtt álló középiskolás fiata­lokkal megismertetni napja­ink eredményeit, politikai fe­ladatainkat és közelebb hoz­ni őket az élethez. Ezért tíz­órás tematikát állított össze a KISZ balassagyarmati váro­si bizottsága. Az előadásokat — egy-egy órában — már a jövő héten megkezdik. A kö­zépiskolások politikai oktatá­sa 1967. május 1-ig tart. Mikszáth utolsó szivarja Idegenkedem a kézzel fog­ható halhatatlanságtól — csak a legrafináltabban lemészárolt vértanúk maradványai mellett tudok két percnél tovább időzni, és nem érzek külö­nösebb meghatódást például Benczúr féláru vasúti igazol­ványa előtt. A balassagyarmati Palóc Múzeum Mikszáth szobájában azonban ahol a „ló, a bá­rányka és a nyúl” ihlető gyer­mekjátékai néznek ránk piros üvegszemükkel — én is ke­gyeletet érzek. Meghatóan egyszerű kis re­likviák: szivarkés, óralánc, selmeci pipa — hiányoznak az írófejedelmek selyempár­nán hivalkodó aranytollai és babérkoszorúi, még csak tu­lajdonosuk néhai voltát sem hangsúlyozzák olyanok, mint­ha egy ódivatú öregúr az imént helyezte volna őket a komód lapjára mosakodás előtt. Azaz, hogy egy valami mégis van közöttük, ami m»u‘< múzeumi szomorúság­gá őket — a szekrény ewr', sarkában félia szivott Tahne' szivar fekszik — az utolsó szivar. Illatos kék köde mögött aggódó pillan­tások találkoztak. A zi­háló beteg már nem szívta mellre a füstjét, illata meg­keseredett, és talán egy ko­misz köhögési roham után tet­te le — örökre. És Mauks Ilonka nem tárta ki a szár­nyas ablakokat mint máskor — amikor Kálmán telefüstöl, te a szobát, és nem dobta ki fejcsóválva a vastag szivar­végeket — talán még napok múltán is beleszagolt a leve­gőbe, mert úgy tűnt, hogy Kálmán már megint sokat dohányzik. Az óralánc végén ott csillog Jánoska krajcár­ja, amit a doktortól kapott, ha szépen beveszi az orvos­ságot — novella lett belőle, írt a poharáról, a játékai­ról. Milyen furcsa ötletei tá­madtak az embernek néha — vajon mit írt volna erről a szivarról — az utolsóról? Azt hiszem semmit. Aki negyvenéves jubileumának ünnepségei után rántott le­vest rendel vacsorára, túl bölcs és egyszerű, ahhoz, hogy szót vesztegessen egy szivar­végre — még ha az az utolsó is. T. S. yy &ikÜAZ&m Homoga József — a nagy­idéi termelőszövetkezet fő­könyvelője minden évben visszalátogat Nógrádra, az alakulat ünnepélyes eskütéte­lére. Vagy három évvel eze­lőtt még maga is itt szolgált öreg katonaként, most ven­dég a pirosdrapériás emelvé­nyen. Nem ő az egyetlen, aki a kétéves katonai szolgálat után sem szakítja meg a kap­csolatot alakulatával, a hon­védséggel. Most az következne szép sorjában, hogy leírjam: mi­lyen is egy eskütétel a kato­naságnál. Megpróbálom. Az alakulat parancsnoka — Biczó György — megérkezik, jelentést adnak, üdvözli a fel­sorakozott, eskütételre váró újoncokat, azután zúg a hajrá a hosszú völgyön végig. Meg­kezdődik az ünnepélyes eskü. Az újoncok (alig egy hónap­ja vonultak be és túl vannak már az első lőgyakorlaton), sorra kilépnek az eskető tisz­tek elé. Nemcsak ők sorakoz­nak fel a fehérierítős aszta­lok mellett, hanem szüleik, testvéreik, rokonaik is. Néme- i lyik mellett négyen, öten is állnak és hallgatják, amint fiuk olvassa: _____a Magyar N éphadseregnek hű katonája leszek....” Megfigyeltem, némelyik apa fiával együtt mondta a szö­veget. Az 5 idejében ez más­képpen ment. Nem volt ilyen ünnepélyes, meghitt és meg­ható, de annál keményebb a következménye. Az őrmester úr, a Don-kanyar egy jel­telen sír, egy özvegy három gyerekkel... Ki gondol ma erre? Senki! A több száz látogató és rokon inkább mosolyog, mint sír. Csupán egy idős néniké emelte szeméhez a zsebken­dőjét, mert... „olyan szépen áll az unokámon az a mun­dér”. A dísztribünön ismerked­tem össze Patkovics Józseffel Alig beszélgetünk, körülnéz és eltűnik a katonák között Mire tekintetemmel megtalál­tam már ott állt az egyik kis- katona mögött és figyelte, ho­gyan mondja az eskü szöve­gét. Később elmesélte furcsa eltűnésének megható történe­tét. — Babjak Bertalannal még Fellendülőben az énítek újító mozgalma Az esztendő elején lapunk felhívta a figyelmet a Nóg­rád megyei Építőipari Vál­lalat újító mozgalmának ro­hamos sorvadására. Ennek a sorvadásnak szembetűnő jele volt, hogy 1965-ben mindösz- sze 884 ezer forint újítások bevezetéséből származó megta­karítást lehetett kimutatni. Annyit tehát, amennyit egyik­másik, előző évben három hónap alatt elértek. A tájé­kozódás során kitűnt, hogy a hanyatlás nem véletlen jelen­ség, hanem azt az újítások intézésének évek óta tartó rendezetlensége, az újítások elbírálásának hosszadalmas­sága, s nem utolsó sorban az újítási díjkulcs szűkkeblűén alacsony volta okozta. A mozgalom kibontakozásának útjában állt az elbírálásban, bevezetésben, díjazásban elu­ralkodott rideg, jogászkodó szellem, amely idővel ahhoz vezetett, hogy a vállalat újí­tói szívesebben nyújtották be javaslataikat más vállalatok­hoz intézményekhez: oda. ahol gondolataik. ötleteik akár a megvalósulás, akár a díj kifizetőét illetően gyor­san realizálódtak. Azóta a vállalat gazdasági, műszaki és társadalmi veze­tői — felismerve az újító­mozgalom vészes vérszegény­ségének nemcsak gazdasági­lag, de politikailag is káros, hatását — intézkedésekkel igyekeztek az újító mozgal­mat új fellendüléshez segíte­ni. Nem mondhatni, hogy ezek minden tekintetben gyö­keres változásokat hoztak, de a fejlődés szemmel látható. Az idén például, bár a be­nyújtott újítások száma lé­nyegesen nem emelkedett, azok tíz hónap alatt két- és félmillió forint megtakarítást hoztak. Ennek megfelelően gyarapodott az újítási díjak összege. Fordulatot persze ettől az évtől senki sem vár. Az esz­tendő első felére az évek óta uralkodó visszás állapot nyomta rá a bélyegét. Az újítókon esett sérelmek sem hegednek gyorsan, a bizal­matlanság, gyanakvás még nem oszlott semmivé. Jellem­ző, hogy az október 31-én megtartott tanácskozáson is a díjazás szűkkeblűségétől, s az yy • • • Kistoronyén ismerkedtem meg. Apátián, anyátlan gyerek, úgy tudom, csak nagyanyja van. így aztán most erre az ünne­pélyes eskütételre senki sem állt mögéje. Ügy gondoltam, jólesik neki, ha legalább én, a kebelbarátja odamegyek hozzá. Mindjárt bátrabban mondja az eskü szövegét. És mi lesz ezután? Ha majd jönnek a gyakorlatokban, őr­ségben, harci feladatokban nem könnyű napok? Amikor az egyedüllét kétszeresen tör rá arra, aki nem kap levelet, néha csomagot a szüleitől, akinek nem írja az édesany­ja: „vigyázz magadra kisfi­am, meg ne fázz, ha kimégy a gyakorlótérre.” Patkovics József erre is gondolt. — Majd én szemmel tartam a fiút, hozzánk eljöhet ha kimenője lesz, meg aztán azt is számonkérem tőle, hogyan halad a hadtudományban. Én már túl vagyok rajta, így tu­dom, hogy mit jelent. Bizony nagyon sokat... Ezt többek között Leopold Lajos, az alakulat politikai helyet­tese írásban is tudná bizonyí­tani. Sok levelet kap az or­elbírálásban. tapasztalt huza­vonától óvták a vállalatot. De a többször megtartott újítási konferenciák, megbe­szélések — amelyeken rend­szerint a vállalat igazgatója és főmérnöke is részt vett — végül is nem maradnak hatástalanok. Kellemesen érintette az újítókat, hogy november 7-e alkalmából kettejüket ezüst, hármójukat bronz kiváló újitó éremmel tüntették ki. Helyreáll az ügyintézés be­csülete is. Patay István, a vállalat idén kinevezett újí­tási felelőse felszámolta a sok éves restanciát. Szaktu­dása, szaktársi, baráti vi­szonya munkatársaihoz — te­kintélyt, bizalmat szereztek a számára. Ma már az újítások „átfutási” ideje általában egy hónap, s csak abban az eset­ben húzódik legfeljebb há­rom hónapig, ha a javaslat elbírálása, illetve megvalósí­tása a szokásosnál bonyolul­tabb. Növeli a mozgalom iránti érdeklődést Patay Ist­ván kezdeményezése. Az újí­tási feladattervek kidolgozá­sa azelőtt jobbára a vállalati központ néhány mérnökére hárult. Az újítási felelős a közelmúltban körlevelet bo­csátott ki, amelyben felszó­lítja a vállalat valamennyi újítóját, mérnökét, techniku­sát a jövő évi feladatterv ki­dolgozásában való részvétel­re Vannak persze az újítő mozgalomnak olyan kérdései, amelyeket a vállalat helyben nem oldhat meg, ahhoz, a minisztérium segítségére vol­na szükség. Az éoítőipar jel­legéből fakad például, hogy egy-egy nagyobb horderejű újítás realizálódása jobban elhúzódik, mint más. telepí­tett iparágaknál. Előfordulj hogy a megtakarítás a meg­szabott határidő élteltével kezd igazán érvényesülni, de ilyenkor a vállalat már nem fizethet az újítónak. Ez vég nélküli vitákat, gyakran pe­reskedést okoz. Helyesebb lenne — a népgazdaság és az újító mozgalom szempont­jából is —, ha az újítási rendeletet az építőipari sa­játosságoknak megfelelően módosítanák, rugalmasan al­kalmaznák. Cs. G. szág különböző vidékéről, mert egykori katonái megsze­rették és meg is szokták a katonaság fegyelmét, rendiét. Sáfár Béla Baranyából min­den nagyobb ünnep alkalmá­val felkeresi levélben a po­litikai helyettest. Miközben az eskütétel ün­nepélyes aktusa tart, a köz­ségi tanács elnöke meséli, hogy a fia megnyerte a fo­gadást. — Azt mondta, mikor egy hónappal ezelőtt bevonult, hogy elsőnek jön haza kima­radásra. És igaza lett. Rózsahegyi Miklós Vácott kiskatona. Reggel az édesany­ja készülődött, hogy meglá­togatja a laktanyában. A vek­ker áromlott. Elaludt és mire felocsúdott, katonafia kopog­tatott az ajtón. Kettős volt az öröm. Nemcsak odahaza, hanem a nógrádi KlSZ-szer- vezetben ts, mert Kriskó Te­réz KISZ-titkár a katonásko­dás ideje alatt is számít a jól zenélő fiúra. Közben befejeződött az ün­nepélyes eskütétel, az újon­cokból katonák lettek, a Ma­gyar Néphadsereg feles’ ü lőtt tagjai. Elvonultak az udvar szögletébe, hogy Utána e’ső díszmenetükkel koszi': sék parancsnokaikat, szüleiket, ro­konaikat, a vendégeiket. Ünnepnap volt ez Nógrád ban... Gáldonyi Bél*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom