Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-10 / 292. szám

2 NrtfiBín ÍPftfi. december 10. szombat Vihar a védelmi tanács ütésén KAIRO (MTI) Az Arab Liga Védelmi Ta­nácsának csütörtöki zárt ülé­sén Sukeiri a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet elnöke nyolcpontos javaslatot terjesz­tett a védelmi tanács elé a Palesztinái hadseregről és hétpontos indítványt a PFSZ működéséneií támogatásáról. Kijelentette, hogy a jordán kormány katonai titkokat árult el és saját felelősségét igyekezett az egyesített pa­rancsnokságra hárítani. Suke­iri sürgette, hogy a Paleszti­nái hadsereg vehessen részt a Palesztinái nép hazája, Jordá­nia védelmében. Zuaytar jor­dán külügyminiszter éles bí­rálatot gyakorolt a PFSZ sze­rinte felforgató tevékenysége ellen. A vitába bekapcsolódott Szí­riái és szaúdi küldöttek heves összecsapása válságos hangu­latot teremtett. Mák húsz Szíriái miniszterelnök-helyet­tes és külügyminiszter elhagy­ta az üléstermet A közvetítő kísérletek azonban nyomban megindultak. Marokkó, Líbia és Kuwait felajánlotta, hogy közvetít a jordán kormány és a Palesztina! felszabadítási szervezet között Rusk Saigonban SAIGON (MTI) Rusk, amerikai külügymi­niszter pénteken Tajvanról különrepülőgépen kétnapos látogatásra Saigonba érkezett Érkezésekor a repülőtéren rövid beszélgetést folytatott az újságírókkal. Többi között kije’entette, hogy „a másik fél részéről semmi jel sem mutat arra, hogy a karácso­nyi fegyverszünetet a tárgya­lások megkezdésére akarnák felhasználni”. Amikor meg­kérdezték. van-e lehetőség az Észak-Vietnam ellen intézett bombatámadások hosszabb szüneteltetésére, Rusk azt mondta, hogy az Egyesült Államok „a háború kellős közepén nem hagyhatja abba a bombatámadásokat”. Az amerikai haditengeré­szet az észak-vietnami partok előtt teljesítendő szolgálatra küldte ki egyetlen atom-meg­hajtású cirkálóját, a „Long Beach”-et. A hajó közép- és ráké­fákkal van felszerelve. F elhívás 1 PEKING (ŰJ KÍNA) Az afro-ázsiai szolidaritási szervezet indonéz tagozatá­nak főtitkára egy közlemény­ben hívta fel az ázsiai, afri­kai, latin-amerikai és az egész világ haladó és demok­rata harcosait, hogy állítsák ír "'-■í'r-'o és Nac”‘ion vé­res kezét, nehogy újabb 300 000 indonéz hazafit mé­szároljanak le. ENSZ NEW YORK (MTI) A közgyűlés különleges po­litikai bizottságában 23 afro- ázsiai ország képviselői közös határozat-tervezetet terjesz- te.tfk e!5 a Dél-afrikai Köz­társaság kormányának Apart­heid politikája kérdésében. Jg- 'ák. hogy a Dél-afri­kai Köztársaság elleni gazda­sági szankciókat tegyék köte­lezővé. Morozov szovjet delegátus felszólalásában rámutatott, hogy 1965-ös adatok szerint a D '• >ai K;'ztár'acág bör­töneiben az Apartheid-politi­ka 70 ezer ellenzőjét zsúfol­Hősös közleményt írlak alá Koszigín elutazott Párizsból PÁRIZS (MTI) Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke, Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes, Andrej Gromiko, külügymi­niszter és a szovjet kor­mányküldöttség többi tagja pénteken délelőtt elutazott Párizsból. Az Orly repülőté­ren a szovjet miniszterelnö­köt és kíséretét Georges Pompidou francia miniszter- elnök és a kormány több tagja búcsúztatta. De Gaul­le tábornok, köztársasági el­nök a Rambouillet-i kas­télyban, ahol csütörtökön vé­get értek a francia—szovjet tárgyalások, búcsúzott el vendégétől A csütörtökön este aláírt közös közleménnyel össze­függésben Claire Barzal, a Notre Republique című degaulleista hetilap most megjelent számában hangsú­lyozza, hogy a szovjet és a francia kormány szemében az európai biztonság prob­lémái és a német kérdés el­választhatatlanok egymás­tól. A francia napilapok he­lyeslik a francia—szovjet kapcsolatok fejlődését. Nyíl­tan még a jobboldali Aurore és a Figaro sem támadja. Ellenérzésüket ezek a sajtó­szervek azzal juttatják ki­fejezésre, hogy hangot ad­nak véleményüknek, amely szerint a szovjet—francia viszony fejlődése miatt megromlanának Franciaor­szág kapcsolatai egyes nyu­gati országokkal. Brandt a nyugatnémet külpolitikáról Nigériai fejlemények LAGOS (MTI) Mint az AFP jelenti, Wil­ly Brandt, az új nyuganémet külügyminiszter csütörtökön délután fogadta a négy nagy­hatalom nagyköveteit Mind­egyik megbeszélés háromne­gyed óra hosszat tartott Brandt hétfőn este a tele­vízió képernyőjén rövid nyi­latkozatban jelentette ki, hogy nem várható a nyugatnémet külpolitika gyökeres megvál­tozása. Mindössze annyit jel­zett törekedni fog rá, hogy Bonn és Washington valamint Bonn és Párizs viszonya „mentes legyen a megterhe­lésektől”. Hangoztatta, hogy az NSZK igyekszik kiépíteni kapcsolata­it a szocialista országokkal, de hozzátette: ez csak akkor le­hetséges, ha azok nem szab­nak „teljesíthetetlen feltétel. ­két”. A továbbiakban bizonygat­ta, hogy hazája „továbbra sem” törekszik atomfegyve­rek birtoklására, sem pedig arra, hogy atomfegyverek fel- használására beleszólási joga legyen. Ugyanakkor kijelen­tette, hogy Nyugat-Németor- szágnak szüksége van a „NATO oltalmára” még ha a szocialista országok felől „nem is mutatkozik veszély”. Az AFP végül arról tájé­koztat, hogy kedden Brandt Párizsba utazik, részt vesz a nyugat-európai unió közgyű­lésén és a NATO miniszteri tanácsának ülésén. Brandtot Párizsba elkí­séri Klaus Schütz, az új kül­ügyi államtitkár is. Osztrák közöspiaci tárgyalások Jövő kedden folytatódnak utazik, hogy személyesen ve- a tárgyalások „különleges zesse a tízhónapos szünet szerződés megkötéséről” után kezdődő újabb megbe­Ausztria és az EGK között. széléseket. A tárgyalások Bock alkancellár, aki ezek- újabb szakaszában egyébként ben a napokban Moszkvában m jellegű kérdések tárgyal, hétfőn Brüsszelbe nem kerülnek napirendre. Nyugat-Nigéria vezetőinek az az elhatározása, hogy fel­hívják Gowon alezredest, a központi katonai kormány elnökét, vonja ki az északi, hausza származású csapato­kat a nyugati területekről, újabb . fejlemény a nigériai belpolitikai válságban. A nyugati vezetők Iba- danban megtartott értekez­letükön azt is elhatározták, hogy követelik, helyettesítsék nyugati janiba származású személyekkel a rendőrség­ben szolgáló hauszákat. Ez­zel egyidőben Nyugat-Nigé- riában a toborzóirodák csak Joruba törzsbelieket vesznek fel a hadseregbe. Ismeretes, hogy Kelet-Ni- géria vezetőinek egyik köve­telése a júliusi puccs óta szintén az, hogy vonják ki az északi hausza csapatokat. Gowon ezt határozottan visz- szautasította. Ha most a nyugat összefog a kelettel, akkor az észak lehetetlen helyzetbe kerül — mutatnak rá lagosi körökben. Ez pe­dig könnyen maga után von­hatja az alezredes eltávolí­tását Gowon utódaként Weyt, a nigériai haditengerészet parancsnokát emlegetik. Függetlenségi harcok Moxambikban A csaknem ötszáz esztendős portugál gyarmati uralom Mo- zambikban is a vége felé kö­zeledik. Az ország az afrikai konti­nens délkeleti szegélyén terül el, Magyarországnál kb. nyolc­szorta nagyobb területen. La­kóinak száma az 1965. évi becslések szerint meghaladta a 6 900 000 főt, amelyből mind­össze 150 000 a fehérek szá­ma. Éghajlata a meleg Mo zambik-áramlat hatása alatt áll, s az indiai-óceáni mon­szun következtében egész év­ben trópusi forró, nyári esők­kel. Mozambikot 1497-ben Vasco da Gama portugál tengerész fedezte fel és azóta jelentős szerepet játszik Portugáüa gazdaságában. Kezdetben Goá- ból, az ázsiai portugál biro­dalom központjából irányítot­ták, de 1752-ben leválasztot­ták és külön gyarmatként igazgatták. Az európaiak nagy ültetvé­nyein termelt exportcikkek, amelyek az ország exportjá­nak 90%-át adjá,:: a partvi- dék kókuszpálma ligeteiből nyert kopra, a tea és a banán. Jelentős még a szezámmag- és a cukornád termelés, valamint az ország fővárosa, Lourenco Marques közelében és az észa­ki vidékeken termelt gyapot is. Mozamibikban lényegesen nehezebb a hazafiak helyzete^ mint a többi portugál gyar­maton. A portugálok itt rend­kívül erős állásokat építettek ki, különösen a Tanzánia ha­tárát képező Ruvuma-folyó mentén, Tanzániában ugyanis közel egymillió mozambiki menekült él, s ezek közül ke­rülnek ki a partizánok, akiket korszerű kiképző táborokban készítenek fel a harcra. A felszabadító mozgalom két területen tevékenykedik. Az erősebb és aktívabb mozga­lom Tanzánia határvidékén, a Niassa és Cabo Delgado kör­zetekben. Eduardo Momdlane vezetésével, (a térképen sraf­fozott terület). A közelmúlt­ban például fegyveres táma­dást intéztek Cafoo Delgado körzet 50 000 lakosú központ­ja, Mocimboa da Praia ellen. Egy másik csoport Hlomulo Gwambe ver - .ésével a zam­biai határvidéken harcol. A fegyveres összetűzések kirobbanása óta összesen 300i) portugál katonát semmisítet­tek meg. A partizánok létszá­mát kb. 7000 főre becsülik. TERRA ’Mocimboa Muedáí lOlivenca Metán gúla U Maniamba X NIASSA • Vila / Jülabral / ‘(DELGADO ^ MOZAMBIK \ Nampula MocaJbüj^ m —\0EL- ^-NYUGAT liTAFRIKA o AméliaJÍT 300 kn Aesopus Bonnban Európcriasított NATO PÁRIZS (MTI) Franz Josef Strauss, új nyugatnémet pénzügyminisz­ter, bajorországi CSU elnöke a La France Catholique című francia hetilapnak adott nyi­latkozatában síkraszállt egy „európaiasított NATO” gon­dolata mellett. Az európai védelmi közösség útját — hangoztatta Strauss — a -•-'ni'ip—"’„ugat német szerző­dés alapján kell kiépíteni. Strauss attól tart, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között érdekegyen­súly alakul ki aminek — sze­rinte — Nyugat-Európa ál­dozatul esne. hírek ták össze, és 1963—64-ben 257 afrikait ítéltek halálra. A felszólalók a nyugati ha­talmakra hárították a felelős­séget a közgyűlés és a Biz­tonsági Tanács határozatai­nak meghiúsításáért. U Thant ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács elé beter-. jesztett beszámolójában java­solta, hogy fél évvel hosszab­bítsák meg a Cipruson állo­másozó békefenntartó ENSZ- ~ rátok ott-tartózkodási ide­jét Aesopus meséi úgy huszon­hat évszázaddal ezelőtt szület­ik görög földön, de jó néhá­nyat ma is érdemes felidézni. A kétszázharmadik mesében szereplő egyik mondat latin fordításából szállóige is lett. A sportteljesítményeit kissé eltúlzó férfiúnak, aki büsz­kén hirdeti, hogy Rhodosz szigetén mekkorát ugrott oda­vágják: Hic Rhodus. hic salta — azaz itt van Rhodosz, itt ugorj! A mese német földön is is­merős és aligha tévedünk, ha feltételezzük, hamarosan akad valaki, aki Herbert Wehner Új össznémetügyi miniszter­nek is emlékezetébe idézi Rhodosz szigetét Alapos oka lehet rá: a szociáldemokrata párt második emberének, a nagykoalíció legfőbb bábájá­nak saját nyilatkozata. Igaz, ezt a nyilatkozatot még nem miniszterként tette Wehner, sőt éppen ellenzéki képviselőként Arra a nyilat­kozatra gondolunk, amelyet októberben, amikor elhang­zott, még „politikai bombák­nak” neveztek a nyugatnémet sajtóban, s amelyet a mosta­ni koalíciós partner, a CDU több vezetője kártékonynak nevezett Wehner akkor, más érdekes megállapítások között kifejtette: nem lehetetlen, hogy elérkezik az a nap, ami­kor Nyugat-Németország össznémet ügyekkel foglalko­zó minisztere és az NDK össznémet ügyekkel foglalko­zó államtitkára összeüL Aki az európai politika ak­tuális problémáit közelebbről a német kérdés fontos esemé­nyeit figyelemmel kíséri, nem felejtette el azt sem, hogy kö­rülbelül ennek a nyilatkozat­nak első visszhangjai idején kereste fel a Neue Ruhrzei- tung egyik szerkesztője Wal­ter Ulbrichtot az NDK Ál­lamtanácsának elnökét Wal­ter Ulbricht ezúttal is kifej­tette: az NDK mindig kész a tárgyalásra a két német ál­lam között „Mindenesetre azoknak kell egymással be­szél getniök, akik hatalmon vannak, mert enélkül nem lehet konkrét eredményeket elérni” — tette hozzá. A világ jól tudja, hogy az NDK a fennállása óta eltelt tizenhét év alatt mintegy két­száz különféle javaslatot inté­zett Bonnhoz — de a Rajna partjáról legtöbbször éppen a feszültség növelésével felel­tek. Most amikor Willy Brandt, az új alkancellár azt mondta, hogy a szociáldemok­rata kormánybalépés új sza­kaszt jelent a háború utáni német történelemben, az új szakasz azt is jelenthetné, hogv az európai problémákat új szemszögből vizsgálják Bonn­ban. Herbert Wehner ugyanis össznémetügyi miniszter lett. Willy Brandt alkancellár és külügyminiszter Kiesinger kor­mányában — Itt van hát Rho­dosz a lehetőség, amelvrő1 Wehner is, Brandt is többször beszéltek: a bukott politikai vonal helyett új, jobb irány­vonal kialakítása. Elsősorban a szocialista or­szágok és az NSZK viszonyá­nak kérdése az, ahol az Ade­nauer—Erhard-politika teljes kudarcot vallott. A CDU—CSU kancellárválasztó zsinatján ta­lán leglátványosabban akkor mutatkozott ez, amikor Wal­ter Hallstein, a kérdésben legnegativabban visszanyúló politikusok egyike előbb 14, majd kerek három szavazatot kapott. De ha a Kiesinger mi­niszterei — és mindenekelőtt az új koalíciós partner, a szo­ciáldemokraták — a nyugat­német közvélemény álláspont­ját alaposabban akarják is­merni, elegendő belelapozni abba a jelentésbe, amelyet november harmadik hetében végzett közvélemény-kutatásá­ról adott ki egy godesbergi társadalomtudományi intézet. A megkérdezettek 59 százalé­ka igennel felelt arra a kér­désre, hogy fel kell-e venni a diplomáciai kapcsolatokat a szocialista országokkal, akkor is, ha ez ellentétben áll a Hallstein-doktrínával. A kér­désre csak 12 százalék felélt nemmel, 29 százalék nem adott határozott választ. Az európai közvélemény — és egyáltalán nem csak a szocialista országok közvéle­ménye! — már régóta avult­nak tartja a Hall stein-doktrí­nában is kibelezett bonni tév­eszmét az NSZK ..egvedüli képviseleti jogáról” és egyre több hang szól nyugaton is arról, hogy addig aligha le­het előbbre lépni az európai problémákban, közöttük a német kérdésben, amíg Bonn­ban hivatalosan is álmodoz­nak a kialakult európai ha­tárok megváltoztatásáról, amíg bársonyszékben ülő nyugatné­met politikusok is akadnak, akik képesek szemet hunyni két német állam létének meg­változtathatatlan realitása előtt Bizonyos, hogy az elkövet­kező napokban és hetekben jónéhány bonni beszéd vizs- gálgatja majd azt a kérdést, amit a Rajna partján szívesen neveznek „az NSZK keleti po­litikájának”. Pedig az elne­vezés nem helyes és nem ta­láló, mert nem a bonni po­litika egy részletéről, hanem alapvető, koncepciót érintő vonaláról: az európai helyzet reális vagy irreális szemléle­téről van szó. Ha az új koalíciós partne­rek, a szociáldemokrata párt­nak valódi szándéka az „új szakasz”, úgy kell hatniok a Kiesinger-kabinetre, hogy az a valóságos helyzetből, a régi politika csődjének felismeré­séből kiindulva ne a Német Demokratikus Köztársaság ro­vására akarjanak kapcsolatot keresni a szocialista országok­kal, hanem az októberi Weh- ner-féle „politikai bomba’’ töltetét békés célokra használ­va, az Adenauer—Erhard po­litika zátonyait, a Hallstein- doktrínát és társait robbantsák el az útból. Lehet, hogy ez nem köny- nyfl. Az aesopusi mese utalá­sa azonban éppen erre az esetre vonatkozik. Gárdos Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom