Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-01 / 284. szám

4 NOGRAD Í966. decemßer T. esfitörtoi Folytatja tanácskozását az MSZMP IX. kongresszusa gozóitól. Táviratban köszön* Az új gazdasági mechaniz- tötte a kongresszust a Japán musnak egyik alapvető jelleg- Kommunista Párt. az Argen- zetessóge, hogy a döntés jo- tin Kommunista Párt, a Gua- gát oda engedi át, ahol az temalai Munkapárt, az Equa- adott kérdésben a legalapo- dori Kommunista Párt, a sabb a tájékozottság. A ter- Martiniquei Kommunista Párt és a Libanoni Kommunista (Folytatás a 3. oldalról) ták azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt, a kormány a dolgozó nők, a gyermekes anyák munkájának megköny- nyítésére, szociális helyzetének további javítására tett és tesz. Az elnöklő Ajtai Miklós ezután szünetet rendelt el. A szünet után a kongresz- szus Pach Zsigmond Pál el­nökletével folytatta munkáját. Az elnök bejelentette, hogy a tanácskozás második napján újabb 347 levél és távirat ér­kezett a kongresszus titkársá­gára. Kommunisták és párton- kívüliek, üzemek, termelőszö­vetkezetek és intézmények dol­gozói, szocialista brigádjai — közöttük a Tatabányai Szén­bányászat! Tröszt 35, a Diós­győri Gépgyár 800 szocialista és munkabsrigádja — jelentet­ték, hogy a kongresszusi mun­kaversenyben eredményesen teljesítették vállalásaikat. Külföldről eddig 45 üdvöz­let érkezett, közöttük több üzemek és intézmények dol­Párk Az elnöki bejelentés után Fock Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja a Minisztertanács elnökhelyet­tese lépett a szónoki emel­melesi kérdésekben ez a hely kétségtelenül a vállalat. A döntések végrehajtásáért felelős vezetők és a kollektíva egymásra utaltsága növekszik, s ez is kedvező feltételeket teremt az üzemi demokrácia kibontakoztatásához. Ez az új helyzet nagymértékben növe­li a helyi párt- és szakszerve­zeti szervek szerepét A Központi Bizottság hatá­rozata alapján most részlete­sen kidolgozzuk az új gazda­sági mechanizmus egész rend­szerét. Ezt a Központi Bizott­ság a kormány feladatává tet­te. Az állami, elsősorban a funkcionális szerveknél, a kí­vánt ütemben halad a mun­ka. vényre. A% lij gttzdassigi mechanizmus me^oi*§ítja népgazdaságunk fejlődését Tiszteit kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság be­számolója és a kongresszusi okmányok joggal állapítják meg, hogy pártunk gazdaság­politikája helyesnek bizo­nyult. A Központi Bizottság referátuma az elért ered­mények mellett őszintén szólt a munkában meglévő hiá­nyosságokról és gazdasági problémáinkról. Ezek jelen­tős része az alkalmazott gaz­dasági mechanizmusból fa­kad. Fock elvtárs ezután a Köz­ponti Bizottság 1981 decem­beri határozatának indítékai­ról és hatásáról szólott. Meg­állapította, hogy a Központi Bizottság útmutatása nyomán meggyorsult a termelékeny­ség emelkedése. A terv azt írta elő, hogy a termelés növekedésében a termelé­kenység emelésével fedezett hányad, több mint kéthar­mad legyen. Négy év alatt ez az arány csak 50 száza­lék körül alakult. A határo­zatot követően, 1965-ben ez 82 százalékra nőtt. A határozat ráirányította a figyelmet arra, hogy nagyobb mértékben szerezzünk ér­vényt a szükségletre való termelés elvének. Két év alatt a felhalmozódott — az adott helyen feleslegesnek minősülő — készletek jó ré­szét hasznosítottuk, a terme­lés ütemét és összetételét úgy irányoztuk elő, hogy az összhangban legyen a szük­ségletekkel. A határozat nyomán az utóbbi időben nagyobb fi­gyelmet fordítunk a külke­reskedelmi forgalom egyen­legének alakulására. Harmadik ötéves tervünk kidolgozásánál, fejlesztve a tervezést, már {elhasználtuk a hosszabb időre vonatkozó műszaki fejlesztési koncep­ciókat Is. Különösen az ener­giagazdálkodós, a modern vegyipar és alumíniumipar, a cellulóz- és papíripar fej­lesztésére, a közlekedés, az építőipar korszerűsítésére és műszaki színvonalának eme­lésére vonatkozó tanulmá- nyoik nyújtottak hasznos támpontot. Ötéves tervünk lelkesítő célokat, nagy fela­datokat tartalmaz. Mégis gyakori az a felvetés, hogy az ipari termelésnek az utób­bi években kialakult, és az ötéves tervben előirányzott ütemét gyorsítsuk. A gazda­sási növekedés mainál maga­sabb ütemének elérését to­vábbra is fontos célnak tart­juk. A legutóbbi három év ta­pasztalatai szerint azonban a termelés jelenlegi üteme biz­tosítja a népgazdaság ará­nyos fejlődését, a gazdaságos­ságnak és a külkereskedelmi egyensúly megszilárdításának megfelelő fejlesztését A termelés növekedési üte­mének gyorsításához a bővü­lő piaci igényeknek megfele­lőbb termékeket kell előállí­tani. A világban végbemenő technikai forradalom, a nö­vekvő új szükségletek, a piacokon mind jobban élese­dő verseny egyre inkább azt parancsolja, hogy a követke­ző években nagyobb figyel­met 4s növekvő anyagi erő­ket fordítsunk a műszaki fejlesztésre és azokra a tudo­mányágakra, amelyek hazánk termelőerőinek gyorsabb fej­lődését biztosítják. Meggyő­ződésünk, hogy a műszakiak es a közgazdászok szorosabb és célirányosabb együttmű­ködése is hozzá fog járulni a műszaki színvonal emelésé­hez. A népgazdaság gyorsabb fejlesztésének égjük előfel­tétele, hogy a termelőerők területén végbemenő forra­dalmi mozgás irányánalt megfelelően tovább javítsuk a termelés szerkezetét. Nálunk is előtérbe nyomul a gazdaságosabb szénhidrogé. nek, a kőolaj- és földgáz fo­kozott felhasználása. Arra törekszünk, hogy arányuk fűtőanyag-felhasznál ásónk­ban 25 százalékról 37—38 százalékra emelkedjék. Már most kell gondolnunk a távolabbi jövőre és ezért időszerűvé vált az atomener­gia felhasználásával is szá­molni. Megkezdjük egy 800 MW kapacitású atomerőmű műszaki előkészítését. Ki­emelkedő jelentőségű a vegy­ipar fejlesztése, korszerűsíté­se, a kémia a mezőgazdaság területén is egyre fontosabb szerephez jut. Támaszkodva az országon belüli és a nemzetközi mun­kamegosztás lehetőségeire, a harmadik ötéves terv idősza­kában meggyorsítjuk a gép­ipar technikai fejlődését. ötéves tervünk legnagyobb gépipari programja a közúti járműgyártás fejlesztése. En­nek keretében, mint közis­mert, 1970-ben már — széles körű nemzetközi kooperáció­ban — 7000 autóbuszt gyár­tunk. egy részét már új, 200 lóerős motorral. A népgazdaság hatékonysá­ga fokozásának elengedhetet­len feltétele mezőgazdasági adottságunk teljesebb kihasz­nálása. A mezőgazdasági mun­ka az ötéves terv előirányza­tainak végrehajtása nyomán egyre inkább ipari jellegűvé válik. Gazdasági életünk fejlődé­sének elsőrendű feltétele, hogy külkereskedelmünket to­vább bővítsük és gazdaságo­sabbá tegyük. Továbbra is előnyben részesítjük azokat a beruházásokat, melyek az ex­port növelésére, az import csökkentésére hatnak. A kül­kereskedelem növekvő felada­ta, hogy elősegítse a nemzet­közi munkamegosztást, a ter­melés specializációját és ko­operációját. Ilyen együttmű­ködést alakítottak ki a Szov­jetunióval és Lengyelország­gal az autóiparban, több más iparágban a Német Demokra­tikus Köztársasággal, Cseh­szlovákiával és Bulgáriával és egyes kérdésekben tőkés orszá­gokkal is. Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság 1964 de­cemberi határozata nyomán, a párt vezetésével, tudósok és gyakorlati szakemberek más­fél éves munkával kritikai­lag átvizsgálták az egész gaz­dasági mechanizmust, s javas­latot készítettek annak átfogó reformjára. Központi Bizott­ságunk a javaslatot megtár­gyalta, elfogadta és utasítást adott a koncepció részletes kidolgozására. Azzal a meg­győződéssel határoztunk így, hogy a reform hozzájárul a szocialista termelési viszonyok teljesebbé tételéhez, a szocia­lista demokrácia kibontakoz­tatásához, hazánk szocialista építésének meggyorsításához. A gazdasági mechanizmus reformjáról folytatott tanács­kozásokon gyakran elhangzik olyan aggodalom, hogy az új mechanizmus tömeges munka- nélküliséget hoz magával. Ez az aggodalom részben abból adódik, hogy az emberek ma­guk is látják, hogy nem egy vállalatnál sok olyan embert foglalkoztatnak, akikre ott most sincs szükség és a na­gyobb nyereségre való törek­vés az új mechanizmusban várhatóan gátolni fogja új munkaerők felvételét. A ve­zetőktől e fontos kérdés meg­oldásában mindenekelőtt azt várjuk, hogy keressék ezen munkaerők céltudatos alkal­mazásának lehetőségeit, új termékek gyártásával, új pia­cok szerzésével is. A helyen­ként feleslegessé váló dolgo­zók számára lehetőleg azonnal új munkahelyet kell felaján­lani, szükség esetén átképzé­sükről kell gondoskodni. Nem árt leszögezni, hogy továbbra is a telje® foglalkoz­tatottság megvalósítására tö­rekszünk. Ezt fontos politikai, erkölcsi tényezőnek tekintjük és biztosak vagyunk abban, hogy a teljes foglalkoztatott­ság gazdasági feltételei az új mechanizmusban adva lesz­nek. A teljes foglalkoztatottságot helyesen kell értelmezni. Még­pedig úgy, hogy a fejlődés követelte munkaerő-áramlás biztosítva legyen. Jelenleg az egyes munkaterületeken mun­kaerők hiánya miatt nem tud­juk a munkaidőt csökkenteni, helyenként pedig rendszeres a túlórázás. A gazdasági mechanizmus reformja nemcsak az állami és gazdasági szervekre, hanem a társadalmi szervezetek te­vékenységére is kihat. A re­form csak tudatos tevékeny­ség eredménye révén valósul­hat meg és ezt mindenütt a pártinak kell vezetnie. A kormány határozata alapján máris több területen sor került olyan intézkedé­sekre, melyek elősegítik az új mechanizmusra való át­menetet. A jövő évben az ideinél nagyobb mértékben egysze­rűsítjük a tervjóváhagyási és beruházási rendszert. Keve­sebb lesz a kötelező mutató. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek önálló gazdál­kodásának megalapozására nagy politikai és gaz­dasági jelentőségű intézkedés az 1967. január 1-én végre­hajtásra kerülő egyszeri hi­telrendezés. Ennek célja, hogy minden termelőszövetkezet képessé váljon arra, hogy a jövőbeni árak mellett saját bevételeiből fedezze kiadása­it, így hitel visszafizetési kö­telezettségét is. A korábbi ár­színvonal mellett sok szövet­kezet képtelen volt egyide­jűleg a hitelek teljes vissza­fizetésére és gazdaságának saját erőből történő fejlesz­tésére. Az elengedés terme­lőszövetkezetenként differen­ciált lesz, s lehetővé teszi, hogy az amortizációs alap­képzési _ kötelezettséget — amely jelenleg csak gépekre vonatkozik — az összes álló­eszközökre kiterjesszék. Az új irányítási rendszer kialakítása a részmegoldások kimunkálása során már ed­dig is sok problémát, véle­ményeltérést vetett fel. Az egyes álláspontokban a régi elvekhez és gyakorlathoz, a meglevő hatáskörökhöz való ra­gaszkodásból táplálkozó néze­tek is találhatók. A legjobb megoldás keresésére irányu­ló véleménycserék hasznosak és végül is elősegítik a he­lyes álláspontok kialakulását. A gazdasági mechanizmus reformja bizonyos fokú szer­vezeti változásokat is igé­nyel. Ezeket gondos előké­szítés után olyan időpontok­ban kell végrehajtani, ami­kor legkevésbé zavarják a folyó gazdasági feladatok el­végzését. A gazdasági mechanizmus átalakítása nemzetközi gazda­sági kapcsolataink újszerű fejlesztését is elkerülhetetlen­né teszi. A szocialista or­szágok, elsősorban a KGST- országok, gazdasági együtt­működése alapjában véve azonos elvek és gazdasági mechanizmusbeli elemek alap­ján épült ki. Mqst szinte mindegyik ország átalakítja, változtatja a belső mechaniz­must, és ennek hatása vi­szonylag nem túl hosszú idő múlva, a nemzetközi kapcso­latokban is jelentkezni fog. Az árutermeléssel kapcsolatos gazdasági tényezők előtérbe kerülése, a világszerte vég­bemenő tudományos és tech­nikai forradalom, a termelés jelentős kibővülése a nem­zetközi munkamegosztásra is kihat. Politikusoknak, közgaz­dászoknak, tudósoknak és gyakorlati szakembereknek belátható időn belül kezde­ményezniük és szorgalmazni­uk kell a megoldás útjának kijelölését. Ötéves tervünk kidplgozó- sánál és jóváhagyásánál már számoltunk az új gazdasági mechanizmus várható hatá­saival. A terv elsősorban a fő irányokat és fő arányokat rögzíti, a konkrét számszerű előirányzatok realitása magá­ba foglalja a célszerű túltel­jesítés lehetőségét. Erőforrá­saink egy részét tartalékol­tuk az új mechanizmus által feltárt lehetőségek hasznosí­tására. A gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésével egy időben kell biztosítanunk a gazdasági élet fejlődését, megoldanunk a tervben elő­írt feladatokat. A Központi Bizottság 1964 decemberi ha­tározata után kialakult ked­vező tendenciák erősödnek. Eredményei nket tovább fej­lesztve jó feltételeket teremt­hetünk az új gazdasági mecha­nizmus bevezetéséhez. _ A zökkenőmentes áttérés révén viszont meggyorsulhat a nép­gazdaság fejlődése — mon­dotta beszédében Fock Jenő. ★ Fock Jenő nagy tapssal fo­gadott beszéde után Keres Emil, a Thália Színház igaz­gatója szólalt fel. Egyebeik között rámutatott: a szocialista átalakulás lét­rehozta a magyar művészeti életben azt a nagyszerű for­dulatot, amelyet úgy szoktunk nevezni: a művészet igazi megbecsülése. A Központi Bi­zottság beszámolója reális, nem szépíti gondjainkat, ered­ményeinket és már kezdjük megszokni, hagy ez így ter­mészetes. őszintén szól a mű­vészet feladatairól és problé­máiról is. A továbbiakban arról szó­lott, mi az oka annak, hogy az aktívan politizáló és a párt­ba belépő művészek száma kevésbé nő, mint amilyen mértékben a párt elnyeri sok művész együttérzését és egyet­értését. Egyes művészek at­tól félnek, hogy egyfelől a párt politikája iránt egyetér­tésüket, tiszteletűket komfor- mizmusnak, másfelől vitáikat a haladással való szembenál­lásnak tartják. — Ezeknek a helytelen né­zeteknek fel kell szívódniuk, a ehhez még sok idő és türe­lem kell — mondotta Keres Emil. Ezután Molnár Frigyes, a Bács—Kiskun megyei Pártbi­zottság első titkára szólalt fel. Rámutatott: a párt vidé­ki iparosítási politikájának eredményeként a megye mun­kásosztálya több mint 16 000- rel növekedett, az ipari terme­lés pedig megkétszereződött. A megyében — amely koráb­ban mezőgazdasági jellegű volt — az élelmiszeriparon kívül megteremtődött a gép- és a vegyipar, valamint a könnyűipari ágazatok bázisa Is. A fejlődő gazdasági élet, a magasabb termelés, megvál­toztatta parasztságunk élet* körülményeit. Figyelemre mél« tóan fejlődött városaink, köz­ségeink kommunális, szociá­lis és kulturális ellátottsága. A legörvendetesebb mégis az, hogy nagyon sokat fejlődtek) az emberek, akik létrehozták a szocializmus szép vívmányait. Boros János, az Orosházi Gépjavító Állomás igazgató* ja, a Központi Bizottság be* számolójának a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó részé* hez szólt hozzá. Rámutatott arra. hogy különböző aka­dályok leküzdésével húsz—hu­szonöt százalékkal növelni le­hetne a megyében a gépek teljesítőképességét. Az egyik akadály a kellően képzett, géphez értő traktorosok és gé­pészek hiánya. Felszólalásának további ré­szében a gazdasági mechanize mus reformjáról beszélt, s el­mondta, hogy ennek kapcsán már sok termelőszövetkezeti vezetővel tárgyaltak jövőbeni kapcsolataikról. Ezután dr. Tigyi József a Pécsi Orvostudományi Egye­tem docense szólalt fel. Beve­zetőben rámutatott, hogy a tudomány szerepe a szocia­lista társadalomban jelenté­kenyen megnőtt. A tudomány műveléséhez természetesen anyagi eszközök kellenek, de nélkülözhetetlen a káderkép­zés is. Ez pedig nem is any- nyira pénzt, mint nagyon sok figyelmet, koordinálást és tervszerűséget igényel. Kifejtette, hogy vélemé­nye szerint egyetemeink struk­túrája a tudományos utánpót­lás képzés szempontjából el­avult. Ennek igazolására tobh példát is felhozott. Megemlí­tette többek között, hogy a felvételi és az ösztöndíj-rend­szer sem szolgálja kellően a kiemelkedő tudományos ká­derek képzését. Az ösztöndíj- rendszer alapján például elét magas ösztöndíjjal jutalmaz­zuk azokat a fiatalokat, akik mindenből jó átlagot érnek el,1 de büntetjük azokat, akik egy tárgyból kiválóan jók, abban el kívánnak mélyülni, a többi­ből azonban közepesek, s csak a kötelező mértéket ütik meg. Pedig ez utóbbiak a tudomá­nyos utánpótlás szempontját ból nagyon értékes emberek. Élénk derültség közben fűzte hozzá: jelenlegi felvételi rend. szerünk szerint az egyetemi tanárok több mint a fele kö­zépiskolai eredménye alapján éleve nem pályázhatna felvé­telre arra az egyetemre, ahal most egyetemi tanár, hanem két évig fizikai munkát kel­lene végeznie. Ezután ebédszünet követke­zett. A délutáni ülésen — amelyen Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság tit­kára elnökölt — elsőként Gáspár Sándor, a Politikai Bizott­ság tagja, a SZOT főtitkára szólalt fel. Felszólalt továbbá Dombozi János, a Csepel Vas- és Fémművek hengerésze. Oláh György, a Heves megyei Pártbizottság első titkára, Veraj János, a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz elnöke, Csepelyi Tamás, a Nagykállói Járási Pártbizottság első tit­kára, dr. Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutató Intézet első igazgatóhelyettese. A délutáni szünetet követően a kongresszuson Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság póttag­ja, a Központi Bizottság titkára elnökölt. A délutáni ülésen felszólalt Oldrích Cernik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Paul Thomsen, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, M, Betty Sinclair, az Észak-írországi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára, Anna Liisa Hyvönen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Gastoii Plissonniere, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára, Leonidasz Sztrin- gosz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, Kristin Andersson, az Izlandi Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának tagja és dr. Vladimir Bakarics, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága El­nökségének tagja, a Horvát Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának elnöke. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja tanácskozá­sát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom