Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-03 / 286. szám
6 w An tí «n TfWR íTiv«fvmKí>r 3. szombat Több emberséget... Szinte nem múlik el nap anélkül, iiogy rádióban, lapokban ne hallanánk, olvasnánk arról a tudatos emberi cselekedetről, mlyet röviden úgy hívunk: emberség. Ügy érzem nem árt elmondani a november 28-án velünk megtörtént eseményt, amely bizony kicsit sem közelíti meg a ióindulatú segíteni akarás gondolatát. édesapám A. A. sorroskő- ujfaiui lakos már hosszabb ideje fekvő beteg volt, s a legutóbbi orvo-f vizsgálatkor falunk orvosa ű><v rendelkezett, hogy ikonnal kórházba kell szállítani. Hívta a mentőket. megadta a lakáscímet, mi ped'g szorongva vártuk a mentő érkezését a ház előtt, hogy ha odaéj- minden idő- vesztesség Nélkül vihessük a kórházba beteg édesapánkat. A rnent0 megérkezett. Azonnal Odaléptem, hogy megtud- jam, édesapámért jöttek-e? Kérdésemre a mentőkocsi vezetője azt felelte —, mit tudja ő kiért jött! Súlyos beteg édesapámat alig tudtuk kivezetni, annyira erőtlen volt. S még csak a kocsiba sem segítették be a mentősök, sőt ki sem szálltak, hogy legalább az ajtót kinyitották volna, Kértem őket. hadd kísérjük ketten édesapámat. Nem engedték meg, pedig a kocsi teljesen üres volt. Ebbe bele is nyugodtam, de a kórházba érkezéskor ugyanúgy magamra maradtam édesapámmal, mint indulásunkkor. Magam kerestem meg a kórház osztályos orvosát, s adtam át édesapámat. Elvártuk volna azt, hogy legalább a kórházba érve segítettek volna a beteg bevezetésekor. Mindezt azért jegyeztem meg, mert Budapesten a mentősök éppen ennek az ellenkezőjét mutatják be. A legmesszebbmenőkig segítenek, még arra 's futja emberségükből, hogy egy-két kedves szóval bátorítják a bajbajutott, beteg embertársaikat. Hivatásuk szerint dolgoznak! Antal Tibor Somoskőújfalu Feii’dó: Kővári ló/sefné, a nagyoroszi Egyetértés Termelőszövetkezet bérelszámoló«a A ClMZfclT* Kedves „Gyógyszerész úr“ Termelőszövetkezetünk vontatója szenet fuvarozott a a helybeli gyógyszertár ré- részére. A menetlevelek beérkezése után került számlázásra a fuvar. A számla ki- egyenlítésére november 23-án került sor. Gyógyszerész úr ez alkalommal kifogásolta a számla összegét, mondván, hogy a fuvar nem vett igénybe nyolc órát. Mondtam, Gyógyszerész úr ennyi van leigazolva, ennyit kötelességem elszámolni. Ö a leigazolás tényét tagadta, mondván, hogy ö a nyolc órát nem irta alá. A leigazolt menetlevelet felmutatva így válaszolón: „De jóember, ezt nem én írtam alá, hanem maga.” S amikor meggyőződött saját kezű aláírásáról, igen ingerült lett és a következőket mondta nekem: „Én nem vagyok magának jóember, hanem gyógyszerész úr! Így beszélhet a téeszcsében, vagy otthon a férjével és gyermekeivel, de velem nem és majd megmutatom magának!” Most is úgy érzem, beszédemben semmi sértő kijelentés nem volt. Nem tudom mi sértő lehet abban, ha valakinek azt mondják: „jóember”. Tudtommal az embereket nem származásuk szerint ítélik és becsülik, hanem munkájuk után. Ami az úr megszólítást illeti, nem követelhető meg, minden embernek szuverén joga, kit hogyan szólít. Nagyon elgondolkoztatott a gyógyszerész úr azon kijelentése, hogy így beszélhetek a téeszcsében és a családommal, de velem nem. Gondoltam arra is, miszerint az ember a gyógyszerésznél kezdődik, és ml, tsz-tagok nem számítunk embereknek, hanem értelem nélküli lényeknek. Sokat elmélkedtem azon a kijelentésén, hogy „majd megmutatja nekem”. Nem tudom mit értett ezalatt. Egyrészt én nem vagyok alkalmazottja, tsz-tagságomat nem szüntetheti meg, hiszen ez kizárólag a tsz közgyűlés hatáskörébe utalt feladat. Végezetül azt a tanulságot vontam le magamnak, hogy ha ez a viselkedés az úri szinthez tartozik, akkor én már inkább megmaradok csak: CSALÄDI pőtlék A DIÁKOTTHONBAN ELHELYEZETT ÉS AZ Állami gondozásba VETT GYERMEK UTÄN N. K.-né olvasónk írja, hogy két gyermeke közül az egyik középiskolai diákotthonban tanul. M. J.-né pedig azt kérdezi, hogy az állami gondozásba vett gyermeke után kap-e családi pótlékot? A 16/1966. (VI. 1.) számú Kormányrendelet szerint családi pótlékra jogosult az a társadalombiztosításban álló dolgozó, akinek jogszabályban megállapított heti, havi munkaidőnek legalább a felét elérte a munkaideje, és legalább két gyermeket tart el. A 2/1966. SZOT szabályzat szerint, ha a társadalombiztosításban részesülő dolgozó eltartott gyermeke általános, illetve középiskolai diákotthonban van, és ehhez az eltartáshoz legalább erre a gyermekre eső családi pótlékot elérő összeggel hozzájárul, akkor megilleti a családi pótlék. Ugyancsak eltartottnak kell tekinteni az állami gondozásba vett gyermeket is, ha a dolgozó a gyermek után legalább az erre a gyermekre eső családi pótlékot elérő gondozási díjat fizet. Egyik olvasónk sem írta, mennyi összeget fizet a diákotthonnak, illetve az állami gondozásért. Az első esetben, zet havonta a diákotthonnak, akkor megilleti őt a két gyermek után törvényesen járó 300 forint. M. J.-né olvasónkat, akinek három gyermeke van, és közülük egy van állami gondozásban, akkor illeti meg a három gyermek után járó 510 forint családi pótlék, ha az állami gondozásban levő gyér. meke után legalább 170 forintot fizet. A KÖZÖS MUNKÁBAN RESZT NEM VEVŐ TSZ-TAG IS KÖTELES SZTK JÁRULÉKOT FIZETNI Sz. M.-né termelőszövetkezeti tag négy, éve nem végez munkát a közösben. Földet nem vitt be, kilépési kérelméhez nem járultak hozzá, és mégis megfizettetik vele a társadalombiztosítási járulékot. Sérelmezi ezt annál is inkább, mivel férje után megilletik öl a társadalombiztosítási szolgáltatások. Segítségünket kéri az SZTK-járulék fizetése alóli mentesítésre. A termelőszövetkezet minden tagja után tartozik megfizetni a betegellátási, baleseti, és nyugdíjbiztosítási járulék terheit. A termelőszövetkezet ezt a befizetett költséget köteles levonni az 1957. évi 65. sz. tvr. 36. §. (1) bek. rendelkezése alapján a tagnak járó részesedésből, vagy ha részesedést nem kap, más módon behajtani. A termelőszövetkezet tehát szabályosan zetett járulék megtérítését igényelte. MILYEN FEGYELMI ÜGYET CÉLSZERŰ TÁRSADALMI BÍRÓSÁG ELÉ VINNI? Több helyről érkezett hozzánk olyan levél, amelyben azt írják olvasóink, hogy bizonytalanok abban a kérdésben, milyen ügyek alkalmasak a nyilvánosság előtt való megtárgyalásra. Olvasóink a társadalmi bíróság előtti eljárással kapcsolatban érdeklődnek, mivel köztudott, hogy ezeket az ügyeket a gyári, vállalati nyilvánosság előtt tárgyalja a társadalmi bíróság. A társadalmi bíráskodásról szóló rendelkezések részletesen nem sorolják fel, melyek azok az ügyek, amelyek társadalmi bíróság elé vihetők. Az az általános elv, hogy a kiválasztott ügy alkalmas legyen mind a felelősségre vont személy, mind pedig a többi dolgozó nevelésére. Az első ízben megtévedt dolgozó kisebb súlyú cselekménye önmagában még nem indokolja a kollektíva előtti felelősségre- vonást. Ha viszont a korábbi figyelmeztetések nem vezettek eredményre, kisebb vétség esetén is indokolt lehet a társadalmi bírósági eljárás. Gyakori igazolatlan mulasztások, a munkahelyen ittasan való megjelenés, verekedés stb. mind-mind alkalmasak a társdalmi bírósági felelősségYolt! Nincs! Ne is legyen? PARASZTNAK! ha legalább 150 forintot fijárt el, amikor az általa kifi- re vonásra. Szülőfalunkban, Magyargé- cen, 1965-ben csinos kis autóbusz-várótermet építtetett a tanács. Télidőben védelmet nyújtott a munkásoknak, diákoknak egyaránt Azon a télen volt hol várakoznunk, kellemes meleg fogadott bennünket. Az idén nem tudni miért, zárva tartják. Pedig reménykedtünk, hogy a község- íejlesztésből ez évben is be Ünnep volt November 27-én az erdőkürti művelődési otthon kedves vendégeket fogadott, öregek napját ünnepelni jöttek el szép számmal a község lakói. Nagy Miklósné, úttörőcsapatvezető és Bárnál János, a helyi termelőszövetkezet elnöke köszöntötték meleg szeretettel a munkában elfáradt idős embereket. Az úttörők sokszínű műsorát szívesen lehetne szerezni azt a néhány mázsa szenet, valamint takarítás költségeire is telne. Sok fázós utazó: munkás és iskolás melegíthetné meg itt kezét, lábát. Jó lenne, ha a jelenlegi helyzeten változtatna a tanács, hogy ne kelljen szélben, hóban fagyoskod va várni: mikor jön egy jól fűtött autóbusz! A magyargéci utasok számunkra ••• hallgattuk. Jól esett a figyelmesség, a megvendégelés, hisz ez mind-mind tanújele annak, hogy bennünket megbecsülnek. Községünk vezetőinek jutott ideje arra, hogy az egyéb gondok mellett megrendezzék a mi ünnepünket is, amelyért fogadják köszö- netünket. Kiss Mihályné Erdőkürt Szerkesztői üzenetek T. A. (Balassagyarmat): A munkáltató köteles azt a dolgozót. akinek a munkaviszonya megszűnt — tekintet nélkül a munkaviszony megszűnésének módjára — a munkakönyvének átvételére írásban vagy szóban felszólítani, és azt részére kiadni. Ha a munkaviszony megszűnt, a munkakönyvét semmilyen címen nem szabad a munkáltatónál visszatartani. N. Gy. (Szécsény): A gyermektartási díjat a gyermek 16. életévének betöltéséig, továbbtanulása esetén tanulmányai befe- iezéséig kell fizetni. Ha tehát a : vermek egyetemre jár, akkor egyetemi tanulmányai befejezéséig kell a tartásdíjat fizetni. K. I. (Salgótarján): A határozott időre, vagy meghatározott munkára alkalmazott dolgozónak, ugyanúgy jár a ledolgozott hónapok arányában a rendes szabadság, mint a határozatlan időre alkalmazott dolgozónak. T. J. (Pásztó): Késedelmes adófizetés esetén, a gépjármű adója után a tartozás esedékességének időpontjától kezdve, havi egy százalékos adópótlékot kell fizetni. A késedelem minden megkezdett hónapja (30 napja) egész hónapnak számít. ÚJONCOK KÖZÖTT A laktanya hatalmas kultúrtermében egymás mellett sorakoznak a bőröndök. Az újoncok a hosszú asztalok mellett „leltárt” készítenek a civilruháról. Néhány óra múlva ugyanis csomagba, majd postára kerül az utolsó darab is, ami még a civil élethez köti az újoncot, a kiskatonát. A kultúrterem egyik sarkából figyeljük a fiatalokat. Tóth József páncélos őrnagy gyakorlott szemmell nézi az újoncokat. — Abból a fiúból nagyszerű harckocsivezető lesz. Ez itt inkább híradósnak válna be, az pedig — ha nem csal a szemem, szerelő. Lehet, hogy téved Tóth József őrnagy? Aligha. Evek óta él a katonák között. Külsőről is tippel, s tippje rendszerint beválik. — Most még sok a kérdőjel a kiskatonák gondolkodásában. önmaguknak teszik fel a kérdéseket: milyen lesz az új élet, az új környezet? Mennyit kell gyakorolni, tanulni, hogy jó katonák legyenek? Nem egyben felvetődik: jól érzi-e majd magát ebben a nagy közösségben? Egy biztos. Kemény és fáradságos munka vár valamennyire. Harckocsizok vagyunk. A technika számos új ismeretét kell elsajátítani. ismerkedni a katonai tudomány sok ágával Ez az egység eddig is jól oldotta meg feladatát. Lehetőség van a különböző egységek közötti nemes vetélkedésre, s éppen ennek az eredménye, hogy az elmúlt kiképzés során kilencven harcosunk nyerte el a Néphadsereg Kiváló Katonája címet. — Es a szórakozás? — vetem közbe. — Abból sincs hiány. A munkát felüdülés követheti. Havonta általában kétszer fővárosi művészekkel rendezünk színházi estéket. Mozi- előaáás hetenként kétszer. Tizenháromezer kötetes könyvtárunkban mindenki megtalálja a maga szórakoztatására, és a tanulásához szükséges anyagot. Sportolási lehetőséget szinte valamennyi sportágban biztosítani tudunk. Szakköreinkben új szakmákat is lehet elsajátítani. Megtanulhatják fiataljaink a gépkocsiszerelést. a rádiózást, és még sok olyan dolgot, amit majd leszerelés után a polgári életben hasznosíthatnak. Beszélgetésünket vezényszó szakítja meg. Talán az első, amióta a fiatalok átlépték a laktanya kapuját. Ezzel megindul a gépezet, a forgószín- padszerű eligazítás. Ha néhány óráig még civilben, is, de már katonák. Az első csoport visszaérkezik az orvosi vizsgáról A legizgalmasabb perc következik, a szakmai elosztás — Ugyan hová kerülök? — sóhajt fel az egyik fiatalember. — Az dent figyelembe egységek igényét, az újonc szakmai képzettségét, rátermettségét — tájékoztat Székely Ferenc őrnagy. — Figyelje ezt a munkát. — Adamek István! — hangzik a felszólítás, s a fiatalember, aki Ersekvadkert- ről került az egységhez, bátortalanul áll parancsnokai elé. — Mi szeretne lenni? — Harckocsizó! — ön vasas. A beszabályozó szerelőkhöz kerül. — Gubics János! — Nevét hallva előrelép. Reggel még Tereskén búcsúzott szüleitől, itt már a parancsot várja. — Harckocsivezető lesz. Egymás után jelentkeznek a fiatalok. Turcsán Sándor Alsópetényből a híradósokhoz került. Keckó Pál ös- agárdról a szerelőkhöz kapott beosztást, csakúgy, mint Verbői László Nógrádme- gyerből. Jamber Lászlónak, aki Ipolyszögön hagyta ott- hpn szüleit, már tervei is vannak. Járműlakatos civilben, itt a motorszerelést szeretné elsajátítani. Egy szakmával több lenne — mond- ja. — Őrnagy elvtárs! Urbán István, egy hete leszerelt tizedes jelentem „bevonultattam” az öcsémet. Urbán János újoncot. Az őrnagy először meglepődve nézi egykori katonáját. Nincs idő gondolkodásra, mert Urbán folytatja. sokat izzadtam, amíg megtanultam egy bázis elektromos berendezésének kezelését, javítását. Segíteni szeretnék rajta. Engedélyt kérek arra, hogy három-négy napig társadalmi munkában elvégezhessem a kiképzést. Ismerem a berendezést, hiszen tudja őrnagy elvtárs, magam készítettem — s kissé most már lezserebben ált az őrnagy előtt. A keménykötésű tisztet is meglepi Urbán bejelentése. — Derék dolog, tizedes! — s megveregeti volt katonája vállát. A hír természetesen azonnal szárnyra kap. Sokáig a mátranováki tertvérekről beszélnek. Tisztek és újoncok egyaránt. A szakmai elosztás után már minden gyorsabban halad. Csomagba kerül a civil ruha. A fodrász, a haj megfelelő hosszúságáról gondoskodik. A fürdő meg egye. nesen jót tesz a fiataloknak. Vidámak, jókedvűek az újoncok. A fürdő után már a katonaruhát próbálják magukra. Még új az öltözet, de rövidesen megszokják.. A körletben, a szóló - van frissen vetett ágyak fogadják az újoncokat. Fehér lepedő, tiszta terítő. És akik már egy héttel korábban bevonultak, mint Bakos István gépkocsivezető Karancskeszi- ből, mint „öreg” katonák iidvözlik a legfiatalab bakat. Ismerkednek. Egymással, a környezettel, az új szokásokkal. Mától kezdve már minden parancsra történ1 \ Parancs a legszentebb kötelesség teljesítésére, a haza védelmére. Somogyvári Lászié — Jelentem, az öcsém vil- elosztásnál sok min- lanyszerelő a salgótarjáni veszünk. Az írószer készítő kátéesznél. En
