Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-29 / 307. szám

2 NÖGR ÄD Í066. December 29. csütörtök Spellman ^kedves ’ nyilaikosaía és a pápa véleménye Harcok a Mekong deltájának vidékén A Pentagon növeli a hadikiadásokat SAIGON Az AP jelentése szerint Binh Dinh tartományban a légiútan szállított amerikai első gyorshadosztály egyik tü­zérségi egysége súlyos veszte­ségeket szenvedett, amikor állásai ellen a partizánok tá­madást intéztek kedden a haj­nali órákban. A partizánok több amerikai ágyút felrob­bantottak, mielőtt visszavo­nultak volna. Dél-vietnami kormánycsa­patok kedden nagyszabású „tisztogató hadműveletbe” kezdtek a Mekong deltájának vidékén. A hetedik amerikai flotta egyik rombolója Sai­gontól délre több mint 200 gránátot lőtt ki a szabadság­harcosok feltételezett állásai­ra. Amerikai bombázó Pépek kedden az Észak- és Dél-Viet- nam közötti demilítarizált övezetnek a laoszi határhoz közeli részeit támadták. A Dél-Vietnamban tartóz­kodó Spellman bíboros az AP tudósítójának adott nyi­latkozatában megismételte: Vietnamban csak az Egyesült Államoknak és szövetségesei­nek a győzelme képzelhetőéi Amikor az újságíró emlékez­tette a bíborost arra, hogy szavai éles ellentétben vannak VI. pápa üzenetével, Spell­man csak ennyit mondott: „amit mondtam, azért válla­lom a felelősséget". WASHINGTON Eisenhower volt elnök, akin két héttel ezelőtt epehólyag műtétet hajtottak végre, ked­den elhagyta a kórházat. Ez alkalomból adott nyilatkoza­tában Eisenhower helyeslőleg nyilatkozott a Hanoi és kör­nyéke ellen végrehajtott ame­rikai légitámadásokról. Morse szenátor keddi nyi­latkozatában hangoztatta, Johnson elnök véglegesen el­veszthet; hitelét és a történe­lem színe előtt szégyenbe hozza magát, ha folytatja a vietnami háború kiterjeszté­sének politikáját. A szenátor a Mutual Broadcasting rádió­társaságnak adott nyilatkoza­tában követelte, hogy az ame­rikai kormány a háború ös­vényéről térjen át a béke ös­vényére. Az Unites States News And World Repórt szerint a Pen­tagon az 1967—68-as költség- vetési évre 77 milliárd dol­lárt kér Johnson elnöktől, ez mintegy 10 milliárd dollárral haladja meg a Pentagon idei kiadásait ‘Az amerikai lap szerint a növekvő katonai ki- '’r^ezé'séi'e Johnson el­nök „védelmi adót" tervez, amely mintegy ötmillíárd (dollárt biztosítana a kor­mányzatnak. Változatlanul támadják Sukarnót DJAKARTA (MTI) Három djakartai napilap — közöttük a szélső jobboldali KAMI akciófront orgánuma — szerdán reggel arról kö­zölt jelentést, hogy Sukarno le akar mondani, s a had­sereg „erődemonstrációra” ké­szül. Kedden a négy fegyvernem vezérkari főnökei találkoztak Sukamóval. A három újság egybehangzóan azt írja, hogy Sukamo ingerülten utasítot­ta el a szeptember 30-a ak­cióban való állítólagos szere­pére vonatkozó vádakat, s le­szögezte, hogy nem az In­donéz Kommunista Párt, ha­nem az amerikai Cl A rob­bantotta ki a válságot. Su­kamo kijelentette: ha a fegy­veres erők vezetői nem akar­ják tovább őt az elnöki szék­ben látni, akkor hajlandó leköszönni, és a harcot más eszközökkel folytatni tovább. A katonatisztek — e lapok szerint — azt válaszolták, hogy „szükség esetén" el is fogadnák Sukamo lemondá­sát, bármilyen népszerű le­gyen is az indonéz tömegek szemében. Az UPI ugyanakkor arról tájékoztat, hegy Sukamo a belső kabinet összehívására készül és bizonyos személyi változtatásokat követel a kor­mányban. Letartóztatták Peng: Tö-I»iiajt PEKING (TASZSZ) A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1959. A pekingi repülésügyi in- ben megtartott VIII. plénu- tézet „vörösgárdista ’ alakú- mán „jobboldali Opportunis­ten december 24-én letartóz- ta” hibái miatti megbírál­ta tta Peng Tö-huaj volt kínai ták Peng Tö-huajt, majd honvédelmi minisztert — je- bizonyos idő múlva. Lón Piao lentette a Vörös Zászló ci- váltotta őt fel a honvédelmi mű lap. miniszteri tisztségben. Lesolhoban JOHANNESBURG (MTI) A dél-afrikai rádió szerdán reggel bemondta, hogy Le­sotho uralkodóját, II. Mosho- eshoe-t, a kormány éjfélkor háziőrízet alá helyezte. Ezt a hírt a lesothói kormány szóvi­vője telefonon közölte a szer­kesztőséggel. A 28 éves, Oxfordban vég­zett, felvilágosult királyt, a függetlenség kikiáltása után az angol kormány úgy he­lyezte az államfői tisztségbe, hogy közben minden gyakor­lati politikai hatalomtól „al­kotmányjogilag” megfosztotta, s azt Leabua Jonathan és kormányának kezébe helyez­te. Emiatt éles ellentétek áll­tak fenn, a pretoriai kor­mánnyal szorosan együttmű­ködő, de az afrikai országok többségével való akcióegysé­get elutasító Jonathan, illet­ve az uralkodó között. II. Moshoeshoe szövetséget létesí­tett a baloldali ellenzéki pár­tokkal is. Kedden huszonnégy kilomé­ternyire Maserutól, a főváros­tól, a király követői politikai nagygyűlést hirdettek meg. A kormány a gyűlést betiltotta, de a királypártiak tömegei még^s megjelentek. A rendőr­ség tüzet nyitott a primitív fegyverekkel felvonuló afri­kaiakra. Európa biztonsága Az egyik legnagyobb nyugatnémet polgá­ri lap a minap világraszóló szenzációként tá­lalta olvasóinak azt a megfigyelést, hogy Kiesinger, a bonni állam új kancellárja „Ke* let-Németország"-nak nevezte hivatalos kor­mánynyilatkozatában a Német Demokrati­kus Köztársaságot. A lap azért lepődött meg ezen, mert Bonn hivatalos nyilatkozataiban a német béke­államot eddig „Közép-Németországnak” ne­vezték. Ezzel természetesen azt akarták je­lezni, hogy attól keletre is lenne „még egy Németország”. Más szóval: maga az elneve­zés világos igényt jelentett Lengyelország nyugati területeire. Abból, hogy a bonni szóhasználatban „Közép-Németország” vá­ratlanul „Kelet-Németországgá” változott, a kommentátorok a józanság új, halvány szik­ráját vélik felfedezni Bonn Európa-politika jában. A szavak játéka persze a politika megvál­toztatása nélkül semmit sem jelent. Annyi bizonyos, hogy 1966 a második világháború óta folytatott nyugatnémet külpolitikai vo­nal teljes csődjének esztendeje volt — s ez az összeomlás 1967-ben új lehetőségeket tár fel az európai biztonság megszervezése előtt. A szovjet diplomácia rhár hosszú évek óta fáradozik az európai kontinens nyugalmát biztosító szerződés létrehozásán. Először az 1954 januárjában tartott berlini külügymi­niszteri értekezleten terjesztettek elő ja­vaslatot egy általános európai kollektív biz­tonsági szerződés megkötésére. Ebben részt vett volna mindkét Németország. Az ameri­kaiak visszautasították a szovjet indítványt. A visszautasítás alapvető oka természete­sen az volt, hogy nem ismerték el a máso­dik világháború után létrejött európai hatá­rok sérthetetlenségét, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság állami létét. Egv év­vel később a szovjet politika az alapelvek fenntartása mellett olyan kampromisszumoa megállapodás lehetőségét is felvetette, amely szerint a NATO-ban, illetve a Varsói Szer­ződésben résztvevő tagállamok kötnének egymással meg lem támadási szerződést. Ez természetesen lényegesen szűkebb körű meg­állapodás lett volna, mint az összeurópai kol­lektív biztonsági rendszer létrejötte. A Szov­jetunió azonban úgy vélte, hogy ez Is rend­kívül értékes és . az európai feszültségei alapvetően envhftő megállapodás lehetne, amely egy későbbi időpontban az átfogó kollektív biztonsági szerződéshez vezethet Washington ezt a kompromisszumos ja­vaslatot is elvetette — lényegében ugyan­olyan agresszív meggondolásokból kiindul­va, mint a kollektív biztonság eszméjét. Sőt ettől az időtől kezdve egymást követték az amerikai politikában a Nyugat-Németor- szág atomfelfegyverkezésére irányuló külön­böző tervek, amelyekkel szemben a Szovjet­unió és az európai szocialista országok — elsősorban Lengyelország — diplomáciája a különböző európai atommentesítési elképze­lések egész sorát vetette fel. Így az ötvenes évek második felének végefelé világossá vált, hogy az európai biztonság megszervezésében az NDK állami létének és a határok sérthe­tetlenségének elismerésén túlmenően még egy harmadik döntő feltétele is van: a bonni ál­lam lemondása az atomfegyverek bármilyen formában történő birtoklásáról vagy a fel- használásukra történő beleszólási jogról. Ügy tűnt, hogy az agresszív „atlanti” állás­pont teljes megmerevedése lehetetlenné teszi az újabb kezdeményezéseket. A szovjet béke­politika és a NATO-ban bekövetkezett válto­zások azonban új lehetőségeket hoztak létre. A NATO helyzetét gyökeresen megváltoztatta az utóbbi három évben Franciaország foko­zatos kiválása, valamint az, hogy ezzel pár­huzamosan Párizs állást foglalt a nyugatné­met atomfelfegyverzés ellen és a fennálló európai határok sérthetetlensége mellett. Igv az új szovjet kezdeményezések a korábbinál kevésbé merev, megosztottabb helyzetben ér­ték Washingtont és atlanti szövetségeseit. A megoszlást fokozta, hogy a német atomfel­fegyverzés és az európai határok kérdésé­ben számos, Franciaországot egyébként „kü­lön útjain” nem követő NATO-ország (Dánia, Norvégia, kisebb mértékben Belgium) is ro­konszenvezett Párizs álláspontjával. Végül: az a tény, hogy az amerikai kormány a viet­nami bűnös háború kiterjesztésének űtiára lépett — lényegesen csökkentette Washing­ton akcióképességét és mozgási lehetőségeit Európában. Így a bonni állam külpolitikája fokozato­san elszigetelődött. Ebben a helyzetben a szovjet diplomácia kezdő lépésként az euró­pai biztonsági értekezlet összehívását javasol­ta. Ennek a létrejötte önmagában is valósá­gos politikai áttörést jelentene, mégpedig el­sősorban a két német állam részvétele miatt, amely az atlanti tagállamok részvételével együtt az eddigi nyugati politika tarthatat­lanságának hallgatólagos elismerését jelente­né. A közvetlen küzdelem tehót jelenleg egy ilyen értekezlet összehívásáért folyik. A to­vábbi előrehaladás útja pedig a korábbi szovjet javaslatok által felvetett lehetősége­ken: a NATO és Varsói Szerződés közötti megnemtámadási egyezményen, valamint a különböző típusú atommentes övezeteken ke­resztül vezethet az európai kollektív biztonság megszervezése felé. A helyzet kulcsa: a nyugat­német kormány politikájának alakulása. Éppen ezért volt oly rendkívüli jelentősége Koszigin legutóbbi párizsi nyilatkozatának, amely a „vadonatúj” bonni kormányt arra figyelmez­tette: „nincs az a külső erő, amely megvál­toztathatná” az európai határokat, s Bonnak a zsákutcából való kijutásához három feltételt mindenképpen teljesítenie kell. Ezek: 1. A« európai határok érinthetetlenségének elismer rése, 2. az NDK állami létének elismerése é* 3. az atomfegyverekről való feltétlen lemon­dás. Ha Kiesinger kormánya nemcsak játszado­zik a szavakkal, hanem politikai cselekede­tekkel megkezdi az Adenauer—Erhard csőd­tömeg felszámolását és ezeknek a minimális feltételeknek elismerését, akkor — de csak akkor — megtörténhet a „nagy áttörés” Eu­rópa kollektív biztonságának megvalósítása felé. Ami a perspektívát illeti hosszabb távon, ezt Péter János karácsonyi cikke a Népsza­badságban vetette fel: „A mai Európa béké­jének és biztonságának a megszervezésében nem a múltbeli egyensúlypolitika követése segít különösképpen, hanem a különböző rendszerű országok békés együttműködésére irányuló törekvés...” Ezt az utat pedig gya­korlatilag a szovjet—francia kapcsolatok fej­lődése máris célravezetőnek jelölte meg ... Gömöri Endre Thompson eskütétele WASHINGTON (MTI) ünnepélyesen felesküdött új Thompson, akit legutóbb megbízatására. Thompson, aki másodszor neveztek ki az előzőleg 1951-től 1962-ig mű- Egyesült Államok moszkvai ködött a Szovjetunióban nagy­nagykövetévé, kedden Rusik követi minőségben, januárban külügyminiszter jelenlétében lép Foy Kohler örökébe. A téli hóna­pokban újítsa fel motoros jár­művét, hogy az tavasszal már zavartalanul üzemelhessen! Most érkezett alkatrész aján­latunk: K—55 tlpusu motorkerékpár­hoz; abroncs, nyereg, benzin- tank. K—175 típusú motorkerékpár­hoz: vázalkat­részek. Velorex rok­kantkocsihoz: tető, oldalfal. És egyéb al­katrészek. Gyujtőgyer- *ya: 95 hőérté­ul. kongreiMvUA után — a kongremstu* n*étiemében Salgótarján munkásaira mindig lehet számítani nyilatkozik a városi exportbizottság vezetője A népgazdaság fizetési mér­legének helyes kialakításában nagy szerepe van az export­nak. A kongresszusi verseny­ben megyénk üzemei az éves terv december 15-re való tel­jesítését vállalták. Az export táló üzemek többsége ezt a határidőt lerövidítette. Je­lenleg az exportbrigádok és szocialista brigádok a terv túl. teljesítésén fáradoznak. Ezek­ről, valamint az exportnál bekövetkezett egyéb más szemléletbeli és gyakorlati változásokról beszélgettünk Varga Gyulával, a Salgótarjá­ni Öblösüveggyár igazgatójá­val, a városi pártbizottság mellett működő exportbiaott- ság vezetőjével. An« a kérdésre, miként értékeli az üzemi exportbi­zottságok munkáját, a követ­kezőket válaszolta. — Városunk üzemelnek, gyárainak dolgozói forradal­mi hagyományainkhoz méltó lelkesedéssel és felelősséggel készültek pártunk IX. kong­resszusára. A kongresszusi munkaversenyben 240 szocia. lista brigád vállalt külön­böző többletfeladatot, mely 37 millió 840 ezer forint értékű terven felül gyártott export­képes árut jelent. Legfrissebb adataink szerint az év vé­géig a felajánlás értéke el­éri a 40 milliót. Az eredmé­nyek összefüggnek azokkal a változásokkal, amelyek az ex­porttermelésben és fejlesztés­ijén bekövetkeztek, öt év alatt a tőkés országokba Irányuló szállításokat csaknem három, szorosára, demokratikus ex­portot 5,6-szeresére, az összes exportot pedig 3,8-szorosára növeltük. A nagy mértékű fejlődést a VIII. pártkongresz- szus, valamint a megyei és városi pártértekezletek helyes határozatainak végrehajtása során értük el. Nagy lendítő erőt jelentett a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1963. december 5-1, majd az ezt követő évek decemberi határozatai. A végrehajtás során, 1964. elején kommunista szakembe­rek bevonásával létrehoztuk a különböző szinteken dol­gozó exportbizottságokat, amelyek a pártbizottságok melletti a»»k irányításával te­vékenykednek. Az eltelt há­rom esztendő kevés ahhoz, hogy teljes képet adhassunk r-xportblzottságadnk munká­járól.- Annyit azonban már ■ most is megállapíthatunk, hogy igen sokoldalú, hasz­nos segítséget nyújtottak a növekvő exporttermeléshez, és az akadályok elhárításához. Tevékenységük középpontjá­ba állították a kutatói munka kiszélesítését, a min­tagyártás szaporítását, a gyár­tás meggyorsítását. Sokat tet­tek az új gyártmányok ki­alakításáért. a kísérleti és a nullszéria gyártásának meg­gyorsításáért, a választék ál­landó bővítéséért, a piackuta­tás alapján történő gyárt­mányfejlesztésért. Szorgalmaz­ták a fejlett technológjad el­járások kidolgozását, a minő- -'ég és a gazdságosság állan­dó javítását, a külföldi ve­vők ieénveinek gyors és pon­tos felülvizsgálását, a vevők igényeihez való igazodást, a belföldi, és exportrendelések rvontos összehangolását, és az éves exportterv december 15- re történő teljesítését. A kitűzött feladatok nagy részét megvalósítottuk. Sal­gótarjánban öt év alatt több, mint 400 féle új cikket, ter­veztünk és vezettünk be szá­rainkban. Javítottuk a minő­séget, a szállítás ütemesséeét. a tervszerűséget. mei írnek eredményeképpen 1965-heo december 10-re minden üze­münk eleget tét* expo-*-k«te_ '"zettségének. Ebben az esz­tendőben még előbbre hoz­nák a határidőt üzemeink.' Hatvan százalékuk oktőbe- 1 és november 4-e közöti tel­jesítette éves exporttervét. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom