Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-28 / 306. szám

196R december 28. szerda NÓGRÍO 3 Fiatalítás készpénzfizetés A főkönyvelő megismétli a kérdést — Vannak-e fiatalok a ter­melőszövetkezetben? Inkább időseket kérdezett volna, arra könnyebb felelni. De nézzük csak! Előveszi a statisztikai ki­mutatást — A galgagutai—nógrádkö- vesdi gazdaságban csaknem kétszáznegyven a tagok szá­ma. Ebből fiatalnak tekinthe­tő körülbelül harminc. Az idősek száma száz, nem szól­va az ugyancsak majdnem száz járadékosról és nyugdí­jasról. .. Fazekas Károly főkönyvelő készségesen tájékoztat a szá­mokról. Ezek a számok sokat mondanak még akkor is. ha nem fűzünk melléjük kommen­tárt. Két csoport figyelhető meg ebben a termelőszövet­kezetben. Az 1923—44-ig szü­letettek csoportja- ez 69 sze­mé' y és az 1895 előtti időtől 1900 ig született férfiak és nők csoportja: ez 87 személy. Akik a második világháború után születtek nincsenek a gazdaságban. Helyesebben a fiúk közül nincsenek, mert 18 lány rendszeresen besegít a szü’ei-nek. A korosztálynak megfelelő a munkabeosztás is. A fiata­labb férfiak a gépcsoport­ban fogatoknál, állattenyész­tésben dolgoznak. Az asszo­nyok. lányok szinte minden fcérü’eten. ahol éppen szőrit a cipő. Az idősebbek pedig ott igyekeznek hasznosítani ma­gukat. ahol lehet. Az utóbbiak száma minden évben növek­szik míg a fiata’oké nem tart lépést ezzel Vajon mi lesz. ha „elöregedik” a termelőszö­vetkezet? A főkönyvelő végigsimitja • haját és azt mond’a: — Ez nem következik be. Ha még nem Is tolakodnak a szövetkezetbe, minden évben jönnek néhányan. Az idén is otthagyta az ipart egy-két férfi és Itthon vállaltak műn­két, .. M^ga György bérelszámoló közbeszól: — Csak adhatnánk a ta­goknak biztos pénzt. Havonta lega’ább ezer forintot, meg mindenkinek háztájit. Bizto­san többen jönnének. — Egyelőre még nem tar­tunk a pénzfizetésnél — mond­ja Fazekas Károly. — Jövő­re felkészü’ü"k rá, s egy év múlva bevezetjük. Kétségte­len. ha a jelenlegi előlegnél nagyobb összesét fizethetnénk havonta több lenne a fiatal. De hogv már fiatalok is dol- gozrak a szövetkezetben, an­nak köszö-hető, hogy a gaz­daság kikerült a gyengék kö­zül. Jól zárjuk az idei évet is. A tervezett huszonhat forin­tos munkaegység biztos meg­less!. A szilárd, szakmailag jól felkészült vezetők, a szorgal­mas tagok munkáját dicséri, hogy jelenleg egymillió fo­rint van a gazdaság egyszám­láján. A zárszámadáskor fél­milliót tartalékolnak. Ebből látszik, hogy az idősebb kor­osztály — ha jó a vezetés — eredményesen sáfárkodik a lehetőségekkel. De nagyon kellene az utánpótlás. —Az új kormányrendelke- aések nem éreztetik még a hátasukat? — kérdem. — Jó hangulatot váltottak ki, de megítélésem szerint még várnak az emberek — válaszolja a ' főkönyvelő. — Szeretnék pontosabban ismer­ni, hogy mit, mennyit kapnak. Persze ezek az intézkedések inkább az idősebbeket és a középosztályt érintik. A fia­talokat inkább a havi fize­tés. Ezt meg nekünk kell biz­tosítani. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a termelőszövetke­zet vezetői mindent megkísé­relnek a további erősödés ér­dekében. Tovább fejlesztik a hagyományos állattenyésztést, illetve a hizlalást. A szarvas- marha hizlalás egymagában csaknem félmillió forint több­letbevételt jelent. Ugyanak­kor az állattenyésztés igé­nyeinek megfelelően alakítják ki a növénytermesztést is. Nem termelik tovább a ráfi­zetéses burgonyát, több lesz viszont a kukorica és a zöld­ségféle. A termelésszerkezet egyszerűsítése mellett tovább gépesítik a szövetkezetek — Ha jövőre gépesíthetjük a tehenészetet, nem szorulunk a férfiakra, lesz asszony bő­ven — mondja a főkönyvelő. Kétségtelen, a fiatalításnak másik fe’tétele a szövetkezet további gépesítése. A tapasz­talatok ugyanis azt bizonyít­ják- hogy a mai fiatalok azt a területet kedvelik a mező­gazdaságban. ahol gépekkel lehet dolgozni. Jó példa eme Kornyék János és Horváth László gépszerelő tanulók esete. Ecyikük sem- akart hal­lani a mezőgazdaságról, ám mégis kitűnő eredménnyel ta­nulnak és megszerették a me­zőgazdaságot a gépeken ke­resztül. Persze nem mindenki olyan, mint ez a két fiatal. Tavaly például ketten jelent­keztek baromfitenyésztő szak­munkásnak, azonban, amikor a tanfolyamra kellett volna menni, vissza’éptek. A mezőgazdaság megszeret­tetésében, vagy az ettől va­ló elideg»"ítésben nagy a fe­lelősségük a pedagógusoknak. Igen hasznos. hogy iskolás fiatalok munkát vállalnak a gazdaságban, amiért pénzt kapnak, ugyanakkor ismer­kednek is a korszerűsödő pa­raszti munkával. Ám a jó­szándék nem mindig elég. — Mivel pénzt szerettek volna keresni az iskolások —■ meséli Fazekas' Károly — ad­tunk nekik zöldbabot. A ber- celi gimnazisták öt, a nógrád- kövesdi iskolások pedig két holdat vállaltak, ültetéstől a betakarításig. A buzgalom azonban hamar elfogyott. A berceliek egyszer ugyan meg­kapálták a babot, de „nem ér­tek rá” leszedni. A kövesdiek egy napig szedték, s máris jöttek a pénzért Végül is ne­künk kellett menteni a ment­hetőt. !gv sajnos nem lehet boldogulni... Volt egy időszak, amikor a vezetőség is szerszámot raga­dott, mert nem volt ember, aki a munkát elvégezze. Két éve. éppen a karácsonyi ün­nepekben az elnök, a főállat- tenyésztő és a főkönyvelő lát­ta el az állatokat. Erre az időre azonban már azt mond­ják : „Hol van az már?” Nagyon nagy eredmény, hogy mind többen vándorolnak vissza a faluba. Akadnak azonban vándormadarak is. Gyetván Pál már többször visszajött, meg elment. Tavaly azzal en­gedték el. hogy már vissza se jöjjön. De mégis visszajött. Nevetve mondja el az esetet a főkönyvelő: — Hiába beszéltünk neki annakidején, elment a vasút­hoz ezerszázért. Most az ősz­szel vette észre, hogy üres a padlás, neki nincs egyáltalán terménye, az állattenyésztő kollégája meg összegyűjtött vagy nyolcszáz munkaegysé­get. Jött az elnökhöz könyö­rögni. hogy vegve vissza, akár- hová. Visszavettük, de lega­lább egy évig nem mehet vissza állattenyésztőnek. így zajlik az élet. ilyen gondokkal küszködnek a gal­gagutai—nógradkövesdi szövet­kezetben. Dicséretesen mun­kálkodnak a tagok, ám az eredmények elérésében nagy szerepet játszik a jó vezetés és a részes művelés. Nyilván­való, ha fiatalodik a szövetke­zet, illetve ha fiatalítani akar­nak, át kell térni a pénzfize­tésre. A szövetkezetiek biztos megoldják ezt a feladatot Is. Biztosítékot jelentenek erre az eredmények. Pádár András Pataki tűzoltók Azt mondja Kovács Sándor a pataki községi tanács elnö­ke: —Tavaly megépítettük a tűz­oltó klubot, de berendezés mind a mai napig nem jutott bele. Pedig kellene! Ugyan minek tűzoltó klub egy faluba? Faggatom hát. mennyien, hogyan működnek az önkéntes tűzoltók Patakon? Mitek Fereftc parancsnok és 24 önkéntes, többségük fiatal '’tin el a falu tűr'-éde’roét. Korábban csak egy kocsifees- kendöjük volt, most kaptak egy motorosat is. Az idén háromszor volt tűz Patakon, mind a háromszor megfékezték. Csak egyszer kellett kérni a balassagyarma­ti állami tűzoltók segítségét, amikor villámcsapás volt á gyújtogató. A másik két alka­lommal maguk is megbirkóz­tak a tűzzel. — Egyszer szalmakazal égett, nem volt nagy lángja, egyszer padlás feljáróban ter­jeszkedett a tűz. — Hogyan megy az értesí­tés, ha tűz van a faluban? — Egyszerű az! — mondja az elnök. — Értesítik a pa­rancsnokot. ő is, meg a szer­táros is a tűzoltó szertár kö- ze'ében lakik. Ók szólnak a legközelebbi önkéntes tűzol­tónak, az szalad tovább. Futótűzíként megy a riasz­tás. Valaki felszalad a toronyba és fél rév "ri a'harangot. Az Idei tüzeknél is félreverték. A legbiztosabb módszer, hogy tudtul adják mindenkinek, akit illet: Vörös kakas láto­gatott Patakra... A motoros fecskendővel most már gyorsabban száll­nak szembe a tűzzel, a klub pedig arra kell, azért építet­ték hogv ott tartsák a fog­lal ko-rásékat. a továbbképzé­seket. mert a tűzoltóknak is haladniok kell a korral, a technikával. Hát ezért kilincselnek most, hogy kapjanak néhány széket, asztalokat. ígéretet már kaptak! — gáldonyl — A szövetkezeti földtulajdon rendezése . Ismeretes, hogy a termelő­szövetkezetek létrejöttével a i—djUo..v a nem változott. A, telekkönyvekben túlnyomórészt ma is egyes err’-'-nek é-> a föld; a termelőszövetkezetek ezeken d dc'j.eií ^yct/-^.á.Aodiic.K, de ..enleg szövetkezeti földtu- ajdon nincs. Az is köztudo­mású. hogv már az 1950-es években és 1960 óta is so- eivd.mv. uxi.ak a mező­gazdaságból, olyanok is má­sutt kerestek munkát, meg- • . „k'k-'nk WH!ük van így alakult ki a helyzet, i.- jv- t. cg a i-.ti.e őszei- vetkezetek használatában le vő földek egyötöde nem tér-; melőszövetkezeti tagok tulaj­donában van Ennek követ­kezménye. hpgy a sz-ek hoz­závetőlegesen 130 000 kívül­állónak fizetnek rendszeresen fö’Hhas7ovbért. Uwancsak a múlt években állami tartalék­földek keletkeztek. Olyan te­rületek ezek, amelyeknek tu­lajdonosai jogi értelemben is elhagyták földjüket, átadták az államnak, amely hasznosí­tásra a szövetkezetek rendel­kezésére bocsátotta. A megváltozott és a jövő­ben is változó helyzet teszi szükségessé hazánkban a föld­tulajdon rendezését. Ennek legfontosabb vonása, hogy megteremtjük a szövetkezeti földtulajdon elvét és gyakor­latát. A IX. pártkongresszus ja­vaslata alapján most készül a földtulajdon rendezéséről szóló törvénvjavasiat. Ezt a törvényt 1967-ben megalkot­ják és hatálvbalérvése előtt meghirdetik. Most még korai lenne a megalkotandó törvény intézkedéséről beszélni, de an­nak főbb vonásairól már ér­demes néhány szót ejteni. Mindenekelőtt szükséges megjegyezni, hogy a földtu­lajdon rendezése nem valami sürgető, kampányfeladat. Hosszú folyamat ez s a vég­rehajtás módozatait a tör­vény majd pontosan megha­tározza. A törvény előírásait pedig hosszú időn át követ­heti a gyakorlat. Ennek megfelelően a tör­vényjavaslat készítői figye­lembe veszik hogy a föld- tulajdonjog felülvizsgálatára több évre van szükség. Arra is számítanak, hogy a követ« kező években is lesz egy ter­mészetes mozgás — lesznek* akik elmennek a földtől, a szövetkezetből, mások viszont visszatérnek oda. /' A szövetkezeti földtulajdon legkorábban és a lehető leg­egyszerűbben az állami tart5_ lékföldekből alakul ki. Ezek a földek egyszeri megváltási ár ellenében kerülhetnek a tsz-ek tulajdonába, ha azok kérik ezt. A kívülállók föld­iéire vonatkozóan a törvény majd előreláthatóan úgy in­tézkedik. hogy tulajdonosaik bizonyos gondolkodási Idő alatt dönthetnek: visszatér­nek-e a földhöz, belépnek-e a termelőszövetkezetbe, vagy pedig földiüket el?diák a ter­melőszövetkezeteknek. Ugyan­csak vásárolhatnak a szövet­kezetek sä iát tagjaiktól is föl­det abban az esetben ha azok azt eladni szándékoz­nak. Nem arról van szó. hogy a földtulaidon rendezése so­rán megszűnik- a földjáradéle fizetésének rendszere. A szö­vetkezetek földdel rendelkező tagjai számára — amennvj- ben azok tulaidonukat tovább­ra is fenntartják — ezután is fizetnek földjáradékot. A törvénytervezet képitől azokba is gondolnak, akik­nek föídb’^rVtonnk öop^óyük- re az egyetlen támaszuk: meg­élhetési forrásuk Hiszen több olyan tdős ember van. aki ugyan nem tagja a szövet­kezetnek, de földiét az hasz­nálja, ipari vasv evvéb nvug- dfiat nem kan. tehát szamára a föld használati díja nélkü­lözhetetlen. Az elgondolások szerint az ilyen idős falusi emberek bizonvos nagvságű földterületet földjük eladása után is megtarthatnak, s azt eevéni módon hasznosíthat­ják. A kongresszus javaslatára megalkotandó törvénv tehát tisztább, az eddiginél igazsá­gosabb helvzetet igyekszik te„ remteni a földtulajdon kér­désében. Olyan ügy ez. ámely- nj?k helyes megoldása egy­aránt érdeke a termelőszövet­kezeteknek. és az egész tár­sadalomnak. H. L. Megvizsgálták* Rehabilitáltak védelme az Ötvözet gyár ban A gyárakban, üzemekben baleset, vagy foglalkozási be­tegség következtében csök­kent munkaképességű dolgo­zók védelméről 1963-ban kor­mányrendelet jelent meg. Egy közelmúltban befejező­dött népi ellenőri vizsgálat folytatói arra voltak kíván­csiak, hogy a megjelent ren­delkezéseket egyes üzemek hogyan hajtották végre, hol merülnek fel hiányosságok. A 12 vizsgálati egység közül ez­úttal nézzek a közismerten nem legideálisabb körülmé­nyek között termelő zagyva­rónái Ötvözetgyárat A vállalat állományi össz­té*« * a 5*5 ebbő! nyi’.-'án- tartott csökkent munkaké­pessé ■ (rehabilitált) 16 dol­gozó. Szilikózisban megbe­teged ?tt 15, gümökóros egy van. A rendelkezések alapján felrrá-ték azokat a helyeket, ahol foglalkozási betegséggel lehet drogozni, miután életre­h fi ’+**' ° . f'eö>!<Tr«vn+ rrpin.V&kip­pességűekkel foglalkozó válla­lati bizottságot. Személyes kapcsolatot tartanak fenn a rehabilitáltakkal, és ha szük­séges, javasolják a munka- körülmények megjavításai, könnyebb munkakörbe, vagy más vállalathoz való helye­zésüket. Az egyéb okokból nem teljesen egészséges dol­gozók munkáját is figyelem­mel kísérik. Átképzésre, eddig nem volt szükség, mivel — saját kérésükre — eredeti munkakörüket töltik be, ke- —'setük nem változott. lev kereset-kiegészítést sem igé­nyeltek. A rendelet egy szempontból nem sokban se­gíti elő a csökkent munka- képességű dolgozók védelmét, mivel a gyárban bármelyik ■••.•inmVw» he’vernek valakit, a szilikózisveszély ugyanúgy ánnáll. Ennek oka: a gyár fekvése, és az elszívó beren­dezés hiánya. Felszerelését a felsőbb szervek engedélyez­nék, megvalósítására 45 mil­lió forintot biztosítottak. A vizsgálat alapján az ötvözet- syári vezetők hozzáállása a rehabilitációs rendelethez kedvezőinek mondható — R — Szókimondó emberek... A műhely sarkában három ember áll egymással szem­ben: a főmérnök, a művezető és egy technikus. Előttük a munkaasztalon tervrajz. A gé­pek zúgásától nem hallom szavukat, de élénk mozdula­taik, ideges legyintésük, elő­re, és hátra dobbanó léptük elárulja, hogy szenvedélyes vita dúl köztük. Aztán egy­szerre mindhárman a rajz fölé hajolnak, majd kiegye­nesednek. Már nyugodt az arcuk, mosolyogva kezelnek egymással. Ugyanebben az üzemben voltam fültanúja a TMK vezetője és a rajziroda egyik dolgozója közti, kedé­lyesnek cseppet sem mondha­tó telefonbeszélgetésnek. így fejeződött be: „Azért, mert jó barátok vagyunk, nem kö­telességem elfogadni tőled a fusermunkát“ „Szókimondó emberek dol­goznak nálunk” — mondta mosolyogva az igazgató, ami­kor azt kérdeztem, nem gá­tolja-e a termelést a sok indulatos vita? — „A mun­kát u<*van miért akadályoz­ná? Jobb. ha egymás közt tisztázzák ügyeiket. mintha mindenért hozzám futkosná­nak. Vécenedménvben min- dewik felelős vezető eoész ember a ma«a posztján.” „Tisztázzák egymással” ... „Mindegyik felelős a maga posztján”... — járt az eszem­ben. Egyetértettem az igazga­tóval, és magamban tovább folytattam érveit: „A szen­vedélyes vita közben tisztá­zódnak leginkább a célrave­zető módszerek, megoldások, hiszen érvek és ellenérvek csapnak össze, s rendszerint az erősebb, a jobbik győz” ... Akaratlanul is egy korábbi eset jutott eszembe. Műsza­ki konferencián elhangzott a főmérnök beszámolója, és fel­tette a kérdést; — kíván-e valaki hozzászólni — de a helyiségben minden csendes maradt. Mi lehet az oka? — érdeklődtem és ezt a választ kaptam: „Nálunk dolgoznak, és csendben vannak az embe­rek. Miért is hangoskodná­nak, hiszen mindenre pontos utasítást kapnak.” Egyszerre megértettem, hogy a vitatkozókkal teli üzem miért tartozik a megye legjobb, és a „csendes” dol­gozókat vezetőket foglalkoz­tató gyár a gyengébb terme­lési eredményeket produkálók közé? Mert ez a csendesség legtöbbször emberi önálílótlan. ságot, sőt nemegyszer fásult­ságot és közönyt takar. Nyilvánvaló, a vita ked­véért folyó vita valóban a munka ú fiában áll. De a ter­melés érdekében, az igazsá­gért, sőt az igaznak vélt ál­láspontért kiállni, a munka legnagyobb előrelendítője. Az időben alkalmazott érvelés, a demokratikus jogokkal való élni tudás felmérhetetlen vál­lalati és népgazdasági ha­szonnal jár. Ne higgye egyet­len vezető se, hogy ennek tekintélyrombolás a követkéz, ménye. Sokkal előbb, és job­ban kiábrándulnak a dolgozók abból a vezetőből, aki nem tűri a véleményt, elfojtja a munka kezdete előtti vitát és csalhatatlannak érezve ma­gát, mindent utasítással akar megoldani. Az ilyen vezetés­nél gyakoribb, hogy utólag kiderül: hibás volt az intéz­kedés. Az efféle „csendterem­tés” hazug és hamis elméle­ten alapul. Becsülöm, tisztelem és sze­retem a szenvedélyes vitat­kozókat. Bátorságot, őszinte­séget. és felelősségtudatot ta­kar kiállásuk, olyan emberek ők, akik lelkesedéssel és kedv­vel végzik munkájukat. S végeredményben is nem ön­magukért, hartem elsősorban a közösségért, a társadalo­mért emelik fel szavukat, hi­szen azt akarják, hogv folya­matosabb, termelékenyebb le­gyen a munka, kevesebb költ­séggel jobbat gyártsanak. S a „csendes” emberek? Maga­tartásuk mögött legtöbbször rájuk erőszakolt közömbösség van, amelyet aztán az önző egoizmus követ. Beszéljünk csak velük, hamar észrevehet_ jük, kevés már az önálló vé­leményük, és mindig az a gondolat jár bennük: „Csak befejeződne az értekezlet, hogy engem ne zavarjon sem­mi ..„Alig várom, hogy jelezzék a munkaidő végét, és én mehessek haza”.. . „En­gem ... Én ... és megint csak én.. Az önző egoizmus nem gyár­tó emberi tulajdonság csupán, legtöbbször a hibás vezetői munkastílus, a csak önma- 73111X3 értelmezett, de mások felelősségét és d mokratikus jogait elfojtó vezetés a szü­lője. A „csendes” emberektől senki sem kérheti számon, • ha hibáznak, nem adnak mó­dot, hogy felelősségre von­ják őket, hiszen mindent fel­sőbb utasításra cselekszenek. Lehet, hogy könnyebb, de semmiképpen sem becsülete­sebb így élni... Meggondolt és másoknak is önállóságot biztosító vezetői munkastílus, őszinte és első­sorban a közösség érdekei­vel számoló légkör a munka- padok mellett, a művezetői beosztásban és az igazgatói poszton egyaránt, erre van szükség a szocialista vállala­toknál. Ügv vélem: üze­mi pártszervezetek is részesei lehetnek, hogy inkább szen­vedélyesen vitatkozó’- é’ipnek a gyárakban, mint —leides” vagy ha úgy tetsz>v ' bös. fásult emberei ' lövő, a gazdaságirányítás ú! vnd- je is így igényli... K. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom