Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-25 / 305. szám

IBfífí deromher 23 vasárnap NÓCRÍD 5 Legnehezebb a búcsú volt... Huszonöt éye jelent meg a Népszava 1941-es karácsonyi száma Csordultig telt szívvel nézik gyerekeik önfeledt boldogsá­gát. Az apróságok örülnek az ajándéknak' a mackónak, a >abának, az autónak, az épí- űkockának. vagy a társasjá- éknak. A zsivalygás er&ö- lik, amikor fellobban a csil- agszóró. Karácsony van. Boi- ogan ünnepelnek az embe- ak De nem mindenkit A napokban Balassa gyar- laton jártam, a Nógrád me- yei Textilipari Vállalat te iphelyén. az Egyetértés és a yereskova brigádnál. A dél- őttös műszakban dolgozó iszonyok, lányok mesélték el c alábbi történeteket. • Ha kolléganője nem tenné áliára a kezét, s nem nyug- itná. elsírná magát — Én tudom mit jelent az rvaság... — Nyugodj meg — kérleli ■egény Pálnét Rókáné, a sakszervezeti bizottság tit- ára. Miután Legényné zaklatott- iga felenged, elmondja, volt áluk néhány napig egy kis- ií, a Felsőpetényi Gyermek- thonból. — Rostár Zolikának hívják, égyéves. Okos, értelmes kis­terek. Mióta az intézetben in az anyja még nem láto- itta meg A nagyanyja la ry évben csak egyszer jön hozzá. Szegényke netn tud- , mi a szülői szeretet. Na- ’■on jól érezte magát ná- nk. Különösen legnagyobb myomat, Marikát kedvelte eg. Zokogtunk mindannyian, nikor eljött a búcsúzás ide- . Sohasem felejtem el azo- it a perceket — csuklik el hangja. Átölelte a nyá- unat s könnyek között ondta: — Ne engedj el íyuka, itt maradok veletek1 — A fiam, a tizenkét éves »U. odaállt elém, $ így szólt; — Anyuka, ne engedd visz- a Zolikát, elfér köztünk! irjem látva gyötrődésemet, ölelte vállamat. — Ha nem nne fiam, nem adnám vissza kisfiút, mert én is nagyon egszerettem. Azóta már fr- nk is neki. Nyáron majd eglátogatjuk és szeretnénk ra elhozni. Talán addigra Ml. Kijevben és a mellette levő vnoban, a partizániskolán lies körű politikai munka Jé. Sok partizánt; elsősorban törzsállományt repülőgépen íllították a hátországba és zdték meg a harcot. Ehhez ónban tömegekre volt szük- s. Nógrádi Sándor elvtárs ír Kijevben megfogalmazta a ytizáneskü szövegét nemcsak ott levő magyar harcosok imára, hanem magával zta Magyarországra is. A rtizáneskü hiteles és pon- 3 szövege: „Én, aki szabad elhatá- zásomból, önként léptem i a Magyar Szabadság- ircosok soraiba, eskü- öm. hogy minden érőm­éi és tudásommal har- >lni fogok a magyar nép ^szabadulásáért, ősi el- nségúnk: a németek és hazaáruló Horthy és kö­ltői ellen. Mint a Nem- ;ti Függetlenség katonája, iségesküt teszek a sza­megjavul a közlekedés is. Mert most Bánkról gyalog mentünk Felsőpeténybe. A háromgyermekes édes­anya szomorú szívvel gondol vissza a kisfiúra, aki ha csak rövid időre Is, de megismer­te a családi otthon melegét • — Nyolcéves Tibor fiam gyakran kérdezi: — Mikor jön el a kistestvérke? Mikor hozzuk el megint? — tűnődik Ispán Sándorné, aki szintén vendégül látott egy intézeti fiúcskát. Így folytatja; — Fi­am és az ötéves Lóbé Józsi­ka nagyon megszerették egy­mást. Együtt játszottak, ettek, sétáltak. A kisfiút minden ér­dekelte. Kiváncsi voltam meg­figyelőké» zségére. A városban sétáltunk. Hazafelé jövet meg. álltam egy háznál, s azt mond­tam; — Itthon vagyunk. Jó­zsika! — Rámnéz meleg sze­mével s így válaszol: — Nem itt lakunk, majd én megmu­tatom. — és megmutatta Na­gyon értelmes kisgyerek. Van édesapja, és több testvére. In­kább az utóbbiak látogatják Hanem a válás az igen nehéz volt. Az előtte való éjszakát átsírtam. Az autóbusznál a nyakamba csimpaszkodott, és sírva hajtogatta: — Marika néni! Nem megyek vissza, itt maradok veletek, nagyon sze­retlek benneteket. • A gyermekotthonban oda­mentem egy barna, göndör­hajú, kékszemű kislányhoz, s megkérdeztem: — Bijöissz-e hozzám? Szívesen — mondta. Karomba kaptam, s elhoztam. Csendes, szelíd kislány. Alig lehetett hallani a hangját. Er­zsikéire’- hívták A vezetékne­vére nem emlékszem, olyan furcsa volt Félárva. fen vol­tam neki nz anyuka, édes­anyám meg a nagymama. Együtt jártunk mídenhová. együtt aludtunk. Mielőtt el­szunnyadt, mindig megölelt és megcsókolt. Nem törődött mással, csak velem. Számára a világ nálam kezdődött és itt fejeződött be. A lányok kö­zül többen mondták: add ne­künk oda Erzsikét! — Dehogy adom, örülök, hogy kihozhat­tam ... Mindezt Zoljánszki Marika KISZ-fiatal mondta el. akinek bad, független és demok­ratikus Magyarországra — történelmünk nagy sza­badságharcosainak e szent eszméjére. E cél elé­rése érdekében kész va­gyok a harccal járó min­den viszontagságot és ve­szélyt fegyelmezetten vál­lalni, és ha kell életemet is feláldozni. Fogadom, hogy a szabdságharcosok cso­portjában ingadozás nél­kül végrehajtom feljebb­valóim parancsait, hogy társaim mellett a végső­kig kitartok és szigorúan megőrzőm a szabadsághar­cos népmozgalom minden titkát. Ha netán mégis, bármilyen oknál fogva árulóvá vetemednék szent ügyünkkel és baj társaim­mal szemben, úgy kérlel­hetetlenül sújtson le rám a szabadságharcos nép­mozgalom szigorú törvé­nye.” Az eskü szövege alatt a kö­vetkező megjegyzést olvastam: nehéz volt erről beszélni, mert ó is édesapa nélkül nőtt fel • — Szerencsém volt. Nekem is jutott egy intézeti apróság. Míg a többi kollégáknál két- három napig voltak, addig az én Ferikém két hétig tartóz­kodott nálunk — kezdi a be­szélgetést Szedő Lászlóné. Történeteket mesél. Szavai­ból melegség és szeretet árad — A család minden tagja megszerette A férjem az el­ső nap varrt neki egy óvodás­táskát. Fiam, a huszonhárom éves László volt a futballozó partnere. Elvittük a rokonság­hoz is. Felejthetetlen, élmé­nyekben gazdag két hét volt. ha közben gondok is akadtak A mi kis Ferkónk, akármit kérdezett, mindig így kezdte: Anyu, mohdd meg nekem Hogy m! volt a legnehe­zebb? \ búcsúzás. Sírtunk Mert a búcsú szavait nem le­het elfeledni: — Anyu, sze­retnék itt maradni nálad. Ugye, eljössz majd értem? Azóta a lányommal, akt a Chinoinban dolgozik megláto­gattuk Ferkót. Ahogy belép­tünk a kapun, gyermeksereg rohant meg bennünket. Min­degyikük azt kérdezte: — Te vagy az én anyukám? Ferkó, amint meglátott, félretolta tár­sait, megfogta mindkettőnk kezét. Igv mentünk fel meg­nézni a játékait. Mi az, amit mondhatok a két hétről? Azt hiszem nem­csak rá, hanem mindegyikük­re érvényes: roppant érzéke­nyek és sok szer etet re vágy­nak. • Béke és boldogság hone« az emberi lelkek többségében Nem ünneprontás-e most ar­ról beszélni, hogy vannak gye­rekek. akik ezen a napon sem érzik a családi otthon mele­gét? Az állam mindent megad az intézetben nevelkedő gye rekeknek ahhoz, hogy jó kö­rülmények között éljenek, egyet azonban nem tud bizto­sítani: a szülői szeretetét. Ezt nem pótolja semmi. Ilyenkor, karácsonykor hó borítja álta’ában a tájat, fe­hér lepelbe burkolódzik a ter­mészet. A Felsőpetényi Gyer­mekotthon apróságainak lel­kében azonban ma sem teljes a béke és boldogság érzése. Ezzel az esküvel indultak út­ba a Szovjetunióból hazajö­vő ejtőernyős partizánok (Úsz­ta Gyula, Szőnyi Márton, Dé­kán István, Riszdorfer Mik­lós, Nógrádi Sándor stb) cso­portjai. A szöveg szerzője: Nógrádi Sándor, partizánegy­ség parancsnok, kelte: 1944. július hó. Miután Nógrádi Sándor ele­get tett a pártmegbízatásnak és továbbította a feladatokat, üzeneteket a kommunistáknak Rimaszombaton és környékén, törzsével együtt elindult dél­nek. Átkeltek az Ipolyon (ek­kor már 28 főből állt a cso­port) és a sötétség védelme alatt húzódtak le Karancsbe- rénybe. A felderítés eredmé­nyeként választották maguk­nak az erdőben, a magányos Légrády kastélyt. Nemcsak kedvező elhelyezést biztosított az egyemeletes épület, de vé­delmét is könnyen megszer­vezhették. Más előnye is volt A kai anci berényi, karancs- aljai erdőkben ekkor már cso­portosan jártak a fegyveres, vagy fegyver nélkül bújkáló katonaszökevények, az üldö­zés elől menekülő bányászok. Két ember összefutott az er­Amidőn Hitler és Mussolini hordáinak agresszivitása vég­képpen fenyegető veszéllyé nőtt, a kommunista pártok ki­dolgozták antifasiszta nép­frontpolitikájukat Ezt 1935- ben a Komintern VII. kong­resszusa hagyta jóvá. Attól kezdve a KMP fokozott céltu­datossággal építette a mun­kás-paraszt szövetséget és a társadalom valamennyi egész­séges rétegét tömöríteni igye­kezett e szövetség köré. Az alap, természetesen, a mun­kásegység kiharcolása volt E küzdelemben a súlyos akadályok egész sorát kellett a pártnak elhárítania. Illega­litásban lévén csak lépésről- lépésre sikerült előrenyomul­ni. Horthy fasizmusa és a re­akciós segédcsapatok egész dandárja barbár dühvei lépett fel minden haladó gondolat és törekvés ellen; a fasisztaelle­nes szervezkedésben érdekelt politikai erők viszont aggasz­tóan szétzilált helyzetbe szo­rultak. Nem kétséges: közös fellépés a fasizmus ellen a kommunisták szervező mun­kája nélkül semmiképpen nem történhetett volna meg. Hosszú és nem mindig egyenes vonalú fejlődés után a párt erőfeszítéseit siker koro­názta. Megjelent a Népszava 1941-es karácsonyi száma, amelyben a kommunisták ol­dalán együtt tettek hitet a szociáldemokrata baloldal kép­viselői a legkülönfélébb pat­rióta irányzatok harcosaival a fasizmus ellen, amely mint a- „finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperlaUs- tább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája” — Magyarország felfalását is tervbe vette. E sorok írója — úgyis mint a szóban levő lappéldány egyik szerzője — élő tanúja a kom­munista akció hallatlan sike­rének. Tény: a népfront-poli­tika benyomult a magyar köz­életbe. Megvetette a lábát a dőben már összebarátkozott, ha többen voltak megfogadták, hogy nem hagyják el egymást. Ha csoportba verődtek már akciók végrehajtásán gondol­kodtak. Ebben az időben — 1944 novemberének elején — már több csoport tevékenyke­dett Salgótarján környékén. Zaklatták a németeket, meg­félemlítették a csendőröket. A lakosság nem ismerte ponto­san az erdőben bújkálók lét­számát és az ismeretlenség mindig felnagyítja a valósá­got. Több ezerre tették a búj­kálók, a szökött katonák szá­mát és a csendőrök nem me­részkedtek az erdő közelébe. Ma is mesélik, hogy az egyik karancsberényi csendőr más faluba udvarolt. Ráeste­ledett és a sötétben nem mert hazamenni. Inkább szállást kér4 a lányos háznál és vál­lalta a szolgálatmulasztással járó következményeket, mint hogy a partizánok kezére jus­son. Nógrádi Sándor és törzse azonnal felvette a kapcsolatot a már összeverődött csopor­tokkal. így került a Légrády kastélyba Bandur Gyula és csoportja. Vele volt a fia. Ban­dur Árpád és György Béla, s több fiatal, alig 17—18—19 éves legény, akiket Gyula bá­csi szervezett a mozgalomba, de akik különben sem marad­hattak volna otthon, hiszen annyi volt már a „rovásukon” *i német és a magyar katonai hatóság szemében. A két Bandur fiú — Árpád és Gyula — már korábban be­szakszervezetekben, a szociál­demokrata pártban, a legkü­lönfélébb munkás egyesületek­ben és tért nyert a haladó polgári értelmiségiek soraiban. A siker titka: a kommunista párt képes volt megértetni az ország legjobb elemeivel: a népfrontpolitika harcos antifa­siszta politika, ami nélkül Ma­gyarország függetlensége és szabadsága nem valósulhat meg Szakosíts Árpád a lap első oldalán tette közzé a közös jelszót: Független, szabad, ha­ladó Magyarországot! És hoz­zátette: „Magyarország sza­badsága és függetlensége, a népszabadság gondolata és a szociális haladás nem a pil­lanat politikai jelszava tehát, hanem mélyen átgondolt és a magyar történelemben gyöke­rező életprogram”. Szekfű Gyula utalt a konkrét törté­nelmi viharra és leszögezte: ......már nem arról van szó, h ogy milyen négy fal közül léptünk ki és térünk vissza, hanem bizonyos dolgokban meg kell értenünk egymást, mert különben egyenként, kü- lönállva még könnyebb az elpusztulás, mintha sokan, na­gyon sokan megérti« egymás szavát”. Bajcsi-Zsilinszky End­re a kossuthi függetlenségi gondolatot elemezve szólt kor­társaihoz: .bármennyire is bizonytalan a harc kimenete­le, de nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szemben is ..” Móricz Zsigmond ugyancsak történelmi példára hivatkozott. „Petőfi az egyet­len. aki soha egy pillanatra sem feledte el, hogy azonnal és végzetesen fel ne emelje a szavát a nép mellett. Egész élete egyetlen harc volt, egyet­len nagy eszme érdekében: megszüntetni a jogtalan _ és oktalan rabságot . ” Kállai Gyula „Az önálló államalapí­tás’ című cikkében — átte­kintve a nemzeti történelmet — állapította meg: ....egy ma­g asabb gazdasági és politikai rendszerbe sohasem lehet be­illeszkedni az ország függet­lenségének és szabadságának feladása árán . .. csak az or­szág legteljesebb függetlensé­ge biztosíthatja a társadalom kapcsolódott az illegális moz­galomba. Árpád bányában dolgozott onnan gyűjtötte a híreket az idősebb elvtársak­nak, Gyula szabó volt, és így került kapcsolatba azokkal, akik szívesen vállalták az ügy érdekében a kockázatot is. A Bandur család Kistar- csáról hozta a forradalmi esz­méket, ahol Rajk Lászlóval, Ruszlák Bélával, Háy Mi­hállyal ültek együtt a szü­lők. Amit Rajk László, a ta­nárember az illegális szemi­náriumokon elmondott, haza­hozták, továbbadták gyere­keiknek. Az illegális mozgalomban résztvevőket állandóan zaklat­ták a csendőrök. Vasárnapon, ünnepen Somoskőújfalun kel­lett jelentkezniük délelőtt tíz órakor. Sokszor pirkadatkor indultak el hegveken, erdőn át, hogy időre megérkezzenek a csendőrlaktanyába. Az állandó zaklatás kerget­te őket a berényi erdőkbe. György Bélától egyszer azt kérded Bandur Gyula: — Megvannak-e még a pus­kák? — A jegyzőségen? — A lengyel puskák, lehet vagy negyven, amit a múlt­kor láttunk... — Meg! — El kellene hozni! Mert fegyvert szerezni ab­ban az időben csakis így le­hetett. Furfanggal, vagy erő­szakkal. És az egyre erősödő ellenállóknak volt fegyverük.. (Folytatjuk) Gáldonyi Béla haladó irányú átalakítását...'* A korabeli magyar reakció felhördült. Lemérte e nep- front-megnyilatkozás hatá­sát es erejét. Megrettent tőle. Volt oka rá. A kommunisták tekintélye hatalmasan meg­nőtt. A szociáldemokrata pár­ton belül a baloldal vegre ér­vényesítette erejét: félreállí­totta a jobboldalt és mozgósí­totta a párt valamennyi be­csületes tagját A kommunis­ták vezette akció bebizonyítot­ta: demokratikus nemzeti egy­ségfront nélkül az erők szét- forgácsolódnának. És ha ez be­következik, akkor a nemzet­gyilkos fasiszta erők kereked­nek felül Ezéri volt kemény csapás ez a siker mindazokra, akik akadályozták a munkás­egység Iétrehoza tálát és hal­lani sem akartak kommunista­szociáldemokrata közös politi- «ai akciókról. Ezzel szemben nemcsak a munkásegység ügye lépett előre, hanem fejlődött a munkás-paraszt szövetség is, egyidejűleg sikerrel ment vég­be a haladó polgári értelmiség nagy erejének felhasználása. A Népszava 1941-es kará­csonyi száma — a benne ál­lást foglaló személyiségek egy­értelmű fellépése következté­ben — nyilvánvalóvá tette:« létrejött következetes elvi alapokon, ideológiailag tisztá­zó t4 körülmények között — elszigeteltségből kitörve — « nemzeti összefogás politikája. Bebizonyosodott: Magyaror­szágon megnőtt azoknak a kü­lönféle világnézetű és pártái- lású személyeknek a száma, akik a dicstelen nemzethalál elhárításának lehetőségét a kommunisták vezetésének el­fogadásában látták. Persze, a szociáldemokrata jobboldal nem adta fel a har­cot. Hetekig tartó viták követ­keztek minden munkásmozgal­mi fórumon Ámde a viták megintcsak a kommunista po­litika, a népfronttörekvések, a nemzet* összefogás ügyének diadalát növelték. Túlzás nél­kül kimondható: a magyar munkásosztály megint a nem­zeti küzdelmek első sorába nyomult, s ettől kezdve a marxista munkásmozgalom te­kintélye ismét és hatalmas mértékben megnőtt. És miköz­ben a nyilasok ügyész után kiabáltak s bitófát követeltek — a munkások, parasztok és értelmiségiek sok ezres töme­ge jelentkezett új harcosként a kibontott függetlenségi zász­ló alatt. Pezsgett, forrt a köz­élet. üde reménység árasztot­ta el a társadalmi haladás hí­veit. Végső fokon a kommunista népfront-politika megnövelte a KMP befolyását az egész or­szágban: a sikeres küzdelem útjára vezette a szociáldemok­rata baloldalt: új helytállásra mozgósította a munkásmozgal­mat; vonzotta a haladó pol­gárságot. Hatása nem maradt "1 a kormánykörökre sem, bár az 1944-es kiugrási szándék, amelyet végül elárultak — ekkor még aligha öltött for­mát, ' És valóban, a következmé­nyek nem maradtak el. Létre­jött például a Történelmi Em­lékbizottság. Végbement a vi­haros márciusi tüntetés. Még később megalakultak az ellen­álló csoportok. A magyar nép legjobb fiai és leányai becsü­lettel harcoltak a kommunis­ták által megjelölt nemzeti célokért. Az elvetett mag nem pusztult el. Átvészelte a leg­gonoszabb történelmi megpró­báltatásokat. Diadalmasko­dott a gyávaság, az áru­lás a megalkuvás szelleme fö­lött. És a kommunisták soha­sem váltak hűtlenné a nemzeti összefogás politikájához Nap­jainkban. alapvetően megvál­tozott körülmények között, új eszközökkel de változa41"nul i nemzeti egység alapián ve- -etik a küzdelmet az eredeti -élőkért, a szocialista m-rid a kommunista társadalom meg­valósításáért. F. M. Venesz Károly Partizánok EPIZÓDOK - DOKUMENTUMOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom