Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-18 / 299. szám
1966 december 18. varórnao NÖG RAD a Mit takar a xőldségtemető? Október 2-i számunkban szóvá tettük „Zöldségtemetó“ címmel nehány felelőtlen ember miatt jelentős anyagi kár keletkezett több termelőszövetkezetben is. Emlékeztetőül idézzük B. J.-t, a glossza íróját: „Amíg a partnerek a minőségen vitatkoznak, addig az áru megromlik és legfeljebb értéktelen takarmány, vagy szemét lesz belőle. Ezt történt többek között Béren is, ahol 810 láda zöldbab ment tönkre. 42 ezer forint értékben. De akad erre példa Né- asán és Palotáson is. Bár „kisebb” mennyiség 18—20 ezer forintos érték forgott kockán. De a lényegen ez nem változtat, hiszen az áru itt is tönkrement.” A partnerek, a nagykőrösi és a hatvani konzervgyárak, valamint az említett termelő- szövetkezetek — még a tavasszal szerződést kötöttek a termés értékesítésére. S mert az idén bőven volt zöldségféle, gyümölcs, a szokásosnál gyakrabban előfordult, hogy a megállapodást hol az egyik, hol a másik fél szegte meg. Amint az bebizonyosodott, a palotási esetben a szövetkezet volt a vétkes. A nagykőrösi konzervgyár igazgatója levélben hozta tudomásunkra: a „bab-vitát” lezárták. A szövetkezetiek elismerték, elkéstek a szedéssel, a zöldbab elöregedett Így aztán elálltak attól, hogy kártérítést követel ienek a konzervgyártól. De nem így a béri termelR- «zövetkezet. Budai János fó- agronómus, azonkívül a főkönyvelő, meg az elnökhelyettes is állítják: mindent megtettek azért, hogy a 810 láda zöldbab időben a Hatvani Konzervgyárba kerüljön. Gondos kezek szedték, készítették elő szállításra az árut csak éppen a felvásárló nem jelentkezett Bizony, ha a Hatvani Konzervgyáron múlott vona, a 810 láda zöldbab talán még most is ott állna a falu közepén. Szerencsére azonban Fenyő Sándor, a járási tanács fe,vásárlási csoportvezetője nem hagyta any- nyiban a dolgot. Béren szerzett tapasztalatairól még időben tájékoztatta feletteseit Meghallgatják a posta képviselőit is. Ugyanis a konzervgyár egyedüli mentsége: a távirat nem érkezett el rendeltetési helyére. A sziráki posta továbbította, Balassagyarmaton azonban elakadt a sürgetés. Igaz a telefonbeszélgetést meghallgatták a vállalatnál — ugyanebben az ügyben — kettő is történt A zöldbab azonban mégis tönkrement A járásbíróság a napokban hozott volna ítéletet ha a konzervgyár képviselői megjelennek. Azonban kérték a bíróságot napolja el a tárgyalást mert a konzervipari tröszt képviselői is szeretnének rajta résztvenni. Az ügynek még nincs vége, de bizonyos tanulságokat már most érdemes megszívlelni. Annál is inkább, mert ez az időszak az, amikor a termeltető vállalatok és a közös gazdaságok szerződést kötnek a következő évi termés értékesítésére A lakosság tervszerű ellátása mellett a szerződéses termelés célja, hogy biztos jövedelemmel számolhassanak a közös gazdaságok. Ne érje őket meglepetés akkor sem, ha bőséges termést hoznak a földek, s á felvásárlót rendkívüli módon „csábítja” a minőségi kifogások sora. De a termelőszövetkezetek is leszűrhetik a tapasztalatokat. Mindenekelőtt azt, hogy a leszedett zöldáru sorsa, nem hagyhatja őket sem közömbösen. Meggyőződésem, a béri termelőszövetkezet és a Hatvani Konzervgyár vitája sem húzódik rétestészta módjára eddig, ha a szövetkezet vezetői nem szemlélik tétlenül annak idején a falu közepén közszemlére kitett romló zöldbabot, a zöldségtemetőt A béri szövetkezet természetesen a továbbiakban sem mond le a zöldbab jól jövedelmező termesztéséről. A jövő évi termés sorsa azonban egyelőre bizonytalan. A megyei tanács felvásárlási osztályán kapott tájékoztatás szerint a Hatvani Konzervgyár úgy látszik nem tart igényt a béri zöldbabra, mert mind máig nem kötött értékesítési szerződést a szövetkezettel. Lehetséges hogy a 42 ezer forintos panasz „köti” a konzervgyáriak kezét? Vincze Istvánná Kői iség' és bewétefi N apjainkban megyeszerte a kongresz- szusi határozatok állanak a beszélgetések középpontjában, s különösen falun esik sok szó a mezőgazdasággal, a tsz- ekkel kapcsolatos új rendelkezésekről, amelyek szinte teljesen elmossák immár a különbséget a mezőgazdasági és az ipari munka megbecsülése között. A három kísérleti járásban pedig, ahol az új gazdasági évben bevezetik az ártámogatásos dotációs rendszert, az árutermelés fokozásának módozatait keresik, vitatják. A mezőgazdasági termelői árak rendezése óta. az árutermelés egyre nagyobb jelentőséget kap a szövetkezetek gazdálkodásában. Szövetkezeteink tagjai eljutottak végre odáig, hogy nem elégszenek meg a betervezett növények megtermesztésével, az állattenyésztés hozamainak lehetőség szerinti emelésével, hanem gazda módjára számolnak és szinte árgus szemekkel figyelik, miből és hogyan várható nagyobb bevétel. Ma már a tsz-tagok nem elégszenek meg I azzal, hogy be legyenek vetve a földek és ne I álljanak üresen az ólak és istállók, hanem azt is jól meggondolják, megvitátják: mit érdemes termelni. A kedvező időjáráson, az irányító jellegű árpolitikán, és egyéb befo- I lyásoló tényezőkön kívül, ennek a megfon- I toltságnak is köszönhető, hogy az idén szö- I vetkezeteink bevételi tervüket négy százaiék- . kai túlteljesítették. Különösen a növén^ter- ; mesztésben mutatkozott nagyobb arányú javulás. A búza termésátlaga tartja a tizenkét mázsa körüli szintet, kenyérgabonából í 380 vagonnal termett több a tervezettnél. Burgonyából mintegy 300, különféle szálas takarmányokból pedig 3800 vagon a többlet. Az aprómagfogás több mint négymillió, a bogyós gyümölcsök gazdag termése pedig kilencmillió forinttal növelte szövetkezeteink jövedelmét A z állattenyésztésben, különösen pedig a hizlalásban ugyancsak mutatkoznak eredmények. Ide sorolható, hogy az átadott hízómarhák átlagsúlya öt mázsa fölé emelkedett és igen nagy mennyiséget foglal el ebből az export-minőségű állatok aránya. Baromfihúsból 21 vagonnal adnak többet a tsz-ek a tervezettnél. Tejből a terv túl teljesítése várható. I Az árutermelés tehát megyeszerte növekszik és egyre több tsz kiiktatja a tervből azokat a növényeket, állatokat, amelyeknek termesztése, tartása hizlalása nem gazdaságos. Az idén is több tsz-ben szüntették meg a sertéstenyésztést, amelyhez vásárolni kellett az abrak egy jelentős részét, azonkívül közel sem jelentett akkora bevételt az értékesítése. mint a marhahízlalás. Mindamellett az is megállapítható, hogy az árutermelés mértéke tovább növelhető. Még jelenleg sincs kihasználva minden lehetőség. Elegendő itt a tejhozamra utalni, amely sehogy nem akarja túllépni azt a bizonyos, bűvös kétezer literes átlagot, sőt tudunk olyan megyebeli szövetkezetről is, ahol az idei jobb takarmányhelyzetben sem emelkedett, sőt jelentősen csökkent a tejhozam. Noha az adottságok szem előtt tartásával egyáltalán nem mondható túlzásnak az a célkitűzés, amely a 2500—3000 literes tejelési átlagot elérhetőnek tartja. Másik példának pedig még szemléletesebb, hogy a tsz-ek egy jelentős részében vizsgálata után, az egyeztető bizottság állást foglalt a termelőszövetkezet, és a konzervgyár vitájában. • Az egyeztető bizottság álláspontja a következő volt: a termelőszövetkezet időben, a szedés előtt 48 órával előbb kérte a konzervgyárat, készüljön fel a szállításra. Az erről szóló táviratot a szirákj postán adták fel. De biztos, ami biztos, az adminisztrátorok még telefonon is beszéltek Hatvannal. A konzervgyár azonban a kért időpontban — augusztus 2-án — nem gondoskodott az áru átvételéről, elszállításáról. Pedig a szerződés nagyon világosan fogalmaz: a vállalat köteles átvevőjét a kitűzött időre az átvétel helyére küldeni. El kell végeznie a termés minőségének vizsgálatát, és ha valami kifogás merül fel, azt a termelőszövetkezet képviselőjével nyomban közölni kell. Igaz ugyan, egy nappal később megérkeztek a gépkocsik Hatvanból. Nem volt azonban átvevő, s így a járművek üresen tértek vissza. Augusztus 4-én végre megjelent a konzervgyári átvevő, megállapította — s ezt jegyzőkönyvben is rögzítette — a 810 láda zöldbabból 110—120 azonnal átvehető. Mi lesz a többivel? Azt csak akkor szállítják el ha a szövetkezet átválogatja. Persze ezekután sem vittek el egyetlen láda babot sem. A bizottság véleménye szerint, a több mint 42 ezer forintos kár azért keletkezett, mert a vállalat képviselője késve jelent meg Béren. A rendkívül meleg két nap elegendő volt ahhoz, hogy a zöldáru romlásnak induljon. Mintegy 120 mázsa zöldbab tönkrement olyannyira, hogy azt még takarmánynak sem használhatták fel. Az egyeztető bizottság mindezért a vállalatot hibáztatja. A szövetkezet kártérítési követelése, tehát jogos. • A konzervgyár azonban máig sem fizetett. A béri Béke Tsz, a pásztói járásbírósághoz fordult, orvosolják jogos sérelmét. Az „érdekeltek” köre azonban most már kibővül. nincs meg az egyensúly a nevelésbe vett állatok száma és a tsz-ben megtermesztett takarmány mennyisége között. Szövetkezeteink az idén például hétmillió forinttal többet költöttek takarmány vásárlásra, mint amilyen összeget erre terveztek. A növénytermesztésben is számos lehetősége van az árutermelés növelésének, hiszen még mindig igen sok az olyan tsz, ahol harminc-negyven féle növényt is termesztenek, ahelyett, hogy a gazdaságosabb, jövedelmezőbb növényfélék területét növelnék a gyengébb termést adók terhére. Nem tesznek meg mindent a szövetkezet adottságainak, jellegének jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításáért Ai árdotációs rendszernek éppen az lesz az egyik előnye, hogy szövetkezeteinket olyan növények, állatok termesztésére illetve tartására ösztönzi, amely az adott helyen a legjövedelmezőbb, s ezáltal hozzájárul egy előnyös termelési szerkezet kialakításához. Az sem mindegy azután, hogy az árutermelés során a bevételeket milyen költségek terhelik. Egyes tsz-ekben ugyanis a nagyobb bevételek hajszolása közben megfeledkeztek a költségek figyelemmel kíséréséről. Miközben a bevételek négy százalékkal a tervezett és 28 százalékkal a tavalyi fölé emelkedtek, azalatt a költségek még nagyobb arányban, öt százalékkal növekedtek. Az egyik megyei tanácskozás szóbeli előterjesztése szerint: „A bevételek gyorsabban növekvő kiadások mellett valósulnak meg” Tehát azt lehet mondani, hogy ami bejön a réven, elmegy a vámon. A költségek egyszázalékos emelkedés« ugyanis megyénkben mintegy ötmillió forintot jelent, tehát a költségcsökkentés nagyobb lehetőséget biztosít az árbevételek hasznos, a jövedelmet is növelő felhasználására. J elentős rejtett tartalékokra mutat a* is, hogy az azonos természeti és köz- gazdasági adottságok mellett gazdálkodó tsz-ekben sem alakulnak egyformán 9 hozamok, igen nagy az ingadozás, szóródá* Sőt az is előfordul, hogy a jobb talajjal rendelkező szövetkezetben alacsonyabb az átlagtermés. Az érbevétel és a költségek alakulása tehál igen fontos része kell legyen a zárszámadá közgyűlések vitájának, a készülő új szövetkezeti terveknek, hiszen szövetkezeteink további erősödése, a tagság jövedelme függ ettől. Már az idei nagyobb hozamok és bevétetek is megmutatkoznak a várható Jövedelmeken. Megyénkben az Idén először emelkedik tízezer forint fölé a termelőszövetkezetekben az egy tagra jutó jövedelem. Mindé« szép fejlődésről, elemző, okos gazdálkodásról tanúskodik, de egyáltalán nem olyan eredmény amellyel már elégedettek lehetünk; ahol megállhatunk. Legyen ez jelzés csupán arra, hogy a lehetőségek, a gazdasági mechanizmus reformjának jobb kihasználásával az eredmények biztosan, határozottan növelhetők. Lakos György A Lukács Gabi Fenyő Sándor lényegében a következőket írta feljegyzéseiben: A béri Béke Termelőszövetkezet még a tavasszal megkötötte a szerződést a Hatvani Konzervgyárral, amely szerint a 30 holdról mint- egv 600 mázsa zöldbabot értékesít. Az első szállítmány július 18-án hagyta el a termelőszövetkezetet, és a szedés folyamatos volt Július 31-én a termel őszövetkezet táviratban kérte a konzervgyárat: augusztus 2-án küldjenek gépkocsit, a várható 120 mázsa áruért. A szövetkezetiek késő estig vártak, de a gépkocsi nem jött. Augusztus 3-án jelentkezett az átvevő. Megnézte a zöldbabot, kifogásolta, a minősége nem felel meg a kívánalmaknak. A következő nap újra jött. Körüljárta a ládákat, és megállapította: 120 láda bab átvehető. a többit azonban át kell válogatni. Hiában állta azonban a minősítő „szúrós” szemét a 120 láda zöldbab, hiába felelt meg a kívánalmaknak a minősége, elszállításáról mégsem gondoskodtak. A termelőszövetkezet a járási egyeztető bizottsághoz fordult. Követelte: a konzerv, gyár térítse meg a több mint 42 ezer forintos kárt. Első alkalommal augusztus 16-án tárgyalták az ügyet. Megegyezés nem jött létre, és így augusztus 23-án újra összeülteik az egyeztető bizottság tagjai, a termelőszövetkezet, és a konzervgyár képviselői. A körülmények, a rendelkezésre álló tényanyag alapos — Magáról szeretnék írni. — Az nehéz lesz. Nincs sok írni való rólam. — Majd meglátjuk. Tudja mit, kezdjük úgy, mintha semmit sem tudnék magáról. Neve? — Lukács Gábor. Közbeszól az építésvezető: — Vagyis, öcsi. — Mikor született? — Kilencszázharmincnyolc- ban. — Hol? — Drégelypalánkon. Es erre büszke is vagyok. A múltkor megmutattam a főnökömnek Is a várat. Ismét az építésvezető szól: — Meg is rohamoztuk. És az a véleményem, ha Öcsi abban az időben él, a törököknek semmi keresni valójuk sem lett volna arrafelé. — Hogy került Tarjánba7 — fordulok ismét Telek Imre építésvezetőségének technikusához. — Maradhattam volna Pesten is. De nagyon szerettem a stécét. Leginkább az hozott ide. De amikor kiesett, kiábrándultam belőle. Azóta nem voltam meccsen. — Hajlandó velem komolyan beszélni? — De komolyan mondom, a stécé ... Egyébként az is valami, hogy itt a pátriám. Nógrádi vagyok. — Hogy lett technikus ezen az építésvezetőségen. — Annak sora van. Kilene- százhatvanban fejeztem be a Közgazdaságtudományi Egyetem ipari tagozatát. Augusztus elsején már dolgoztam, mint programozó. Azt mondtam az akkori főmérnöknek: No, látja, ez az a munka, ami egy közgazdásznak való. Néhány hónap múlva rájöttem, mekkora marhaságot mondtam. — Miért? — Hiszen még aít sem lehet igazán programozásnak nevezni, ami most van. Hát még hat évvel ezelőtt. Ettől függetlenül két év és két hónapig programoztam. Aztán három hónapig revizorkod- tam. Azért mentem át, mert akkor meg azt hittem, ezen a vonalon használhatom fel legjobban a tanultakat. De csak három hónapig tartott Ezután anyagkönyvelési csoportvezető lettem, kilencszáz- hatvanhárom augusztusa táján pedig az újonnan szervezett üzemszervezési és gazdasági csoport munkatársa. — És itt? — Nem lett volna rossz, ha valóban azt csinálhattam volna, ami a csoport nevében van. De két éven keresztül azokat a papírokat silabizál- tam, amelyeket a vállalat ösz- szes technikusai összebütyköltek. Ki sem látszottam belőlük. Persze, néha javaslatokat, vizsgálatokat is tartottunk. De körleveleket fogalmazni — nem nekem való. — Szóvar. ezért lett technikus? — Várjon, mindjárt odaérek. Két szál vezet odáig. Az egyik az, hogy kilencszáz- hatvanöt elején írtam egy tanulmányt. Az igazgató biztatására. Azt mondták, hogy já Olyasmiket mutattam ki benne, hogy például a főtéri ti- Zenhármason csak az utánja- vítások, takarítás annyi veszteséget okozott, amennyi kiteszi nyolc munkás egész évi bérét. Meg. hogy a központi Detontelep, ha lenne, sok millió megtakarítást eredményezne. Tudniillik, a jelenlegi körülmények között egy betonkeverő gépre napi négy köbméter betonkeverék jut. Ezt pedig egy ember is megcsinálja, gép nélkül —■ ha ez a cél. — És? — Semmi. Nem vettem észre semmit, amit hasznosítottak volna belőle. Pedig hatvanötben nagyon „leégett” a vállalat. — A másik szál? — Én már hatvanegyben szerettem volna beiratkozni az Építéstudományi Egyetemre. Levelezőre. Bebizonyították nekem, hogy nincs alkotmányos jogom két diplomát szerezni, elutasítottak. — Ezt a badarságot vajon honnan vették? — Nem tudom. De kilencszázhatvannégyben aztán nagyon utánanéztem a dolognak Megtudtam, hogy jogom is van, lehetőségem is. Salgótarjánban szerveztek egy egyetemi előkészítőt. EU végeztem s beiratkoztam az egyetemre — Akkor mit szóltak a vállalatnál? — Hogy nem fogom bírni. De most már másfél évet legyűrtem, és még nem volt utóvizsgám. Az sem tetszett, hogy munkahelyre kértem magam. — Eléggé szokatlan is. Inkább a központba mennének sokan. — No, persze. De én „mesz- sziről” is nagyon szerettem az építéstudományt. És az a meggyőződésem, hogy a kettőt — a közgazdaságtant, és az építéstudományt — párosítva tudok majd igazán dolgozni. Technikusnak pedig azért jöttem, mert itt kinn rengetek gyakorlati tudnivalót sajátíthatok el. Most szilárdan érzem, hogy azon az úton haladok, amelyen mindig is szerettem volna. — Maga nagyon makacs ember. — Lehet. Baj? — A tapasztaltak szerint nem. És mi lesz ezután? — Itt nagyon szeretek dolgozni. Pedig, én mondom magának, kétszer annyi a munkám, mint a központban volt És hozzá a tanulás. Nem mondom, jólesne nekem is fickán- dozni egy kicsit. Az egyetemen — a szüleim nem milliomosok —. a teljes ínség korában erre nem volt módom. Hogy állásba kerültem, lehetett volna, de nem úgy alakult. Megnősültem, a felesé gém babát vár. Az egyetem hat év. Azaz. most már csak négy és fél. Remélem, nem borulok ki. — És azután? — Azt majd az egyetem «tán meglátjuk. Egyelőre it* vagyok, és itt is maradok, technikusnak. — Ekinyi az egész? — adom a csalódottat. — Miért, azt hiszi. Itt nem lehet produkálni? Valamelyik nap bejött reggel Telek Imre. Te. azt mondja, jön ez az új mechanizmus, kéne valamit csinálnf. Spekuláljunk. Elkezdtük. A gondolataink nagyon találkoztak. Az elképzeléseinket már elmondtam a* igazgatónak is. Neki tetszik, már jövőre elkezdhetnénk, ha olyan építkezést kapnánk, ahol tiszta lappal indulhatnánk. — Mi az elképzelés lényege? — Kísérlet lenne. Amelyhez biztosítani kéne az elemi tárgyi és személyi feltételeket Nem többet. Csak ennyit. Az egvik lényeges tervünk, kiszűrni a veszteségeket okozó tényezőket. Torkon ragadni az olyan dolgokat. amelyeket most utólag magyarázhatunk. — Szóval a „régi ló”. — Igen. Nézze, itt vannak például a bérek Örökké bajban vagyunk velük. Minden építésvezetőrógen. Nem csak nálunk. Pedig van arra megoldás. hogy a melós is jól jár- ;on. meg a vállalat is... Iratokat vesz elő, számoszlopokat íut végig az ujja, gesztikulál. Egvszer-egvszer ró'n'geimíf vastag szá’ú fekete haján. Ki gondolta vo1na hogy ez a fiatalember. ak: mindenkire o’van bará,<!*go- san ránevet, akit mindenki Lukács Gabinak, vagy Gabikák szólít, aki. . Régóta ismerem. hiszen. De valőbar: mintha csak most ismertet volna meg. Csizmadia Géza
