Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-17 / 298. szám
4 NOG R A D Hecemfíer 17. saombaí AZ OLVASÓK Távolból küldött levél Kihasználatlan lehetőség Lehet, hogy a falum iránti szeretet, s aggodalom, vagy talán a régmúlt emlékek gondolatban felidézett percei hatottak rám. Magam sem tudom! Csupán azt érzem. valahogyan szólnom kell: Szülőfalum Kálló, mely adófizetés szempontjából már a felszabadulás előtt is Nóg- rád megyéhez tartozott éppúgy, mint most, de ha áldozatot kellett volna hozni érte. akkor azt sem tudta a régi járási és megyei elöljáróság. hogy létezik-e ilyen nevű faluja a megyének vagy sem! Pedig a kis falunak és ■ hasonló sorsú szomszédos falvaknak nehéz a helyzetük még ma is. Szapora családok lakják, nőnek és szaporodnak az új munkások, csak éppen az a baj, hogy ezek a lehetőségek alig, vagy egyáltalán nincsenek kihasználva. Egyetlen olyan komolyabb üzem, amely megfelelően biztosítaná, hogy ne kelljen vándorolniok, szinte 30—40 kilométeres körzetben sem található. A föld pedig nem igényli a sok munkást. Kálló község határában — közvetlen a falu alatt — kénes vizű gyógyforrás van a rétben. A régi községi elöljáróság előtt ismert volt, hogy ez nagy érték. De nem foglalkoztak vele komolyan. A forrás vizét a falu lakossága ma is, különösen a betegek felhasználják, fürdésre is nagyon jó lenne. Vajon nem volna-e érdemes a környezd lakosság érdekében a forrás vizét hasznosítani? Komoly fürdőtelepet lehetne létesíteni, ami nemcsak a falut emelné, hanem a környék számára is hasznos lenne. Mindezekhez véleményem szerint csupán az szükséges, hogy e kihasználatlan lehetőséget feltárják! Csordás István Hódmezővásárhely Veszélyes gyalog utakon Aligha létezik salgótarjáni lakos, aki ne örülne városa gyors fejlődésének. Az emberek többsége szívesen vállalja azt az áldozatot is. ami a megyeszékhelyen történő bontás-építéssel jár: a sáros utakat, kerülőket. Vállalja, de nem fölöslegesen; s még kevésbé vállalja a teljesen fölösleges — és néhány száz forint árán megszüntethető — baleseti veszélyt. A Fortuna Üzletház és a Csemege épülete között sötét, tócsás sikátor vezet a sajtó- kombináthoz. Jobboldalt, az árnyékban bokaficamításra alkalmas gödör. Vajon maxi- maüzmus elvárni, hogy végre tömjék be a gödröt, hogy vésre helyezzenek el egy árva közvilágítási lámpát? Aligha Teljesen jogos a Rokkant- telepiek panasza. Az új zeneiskola és a mellette levő szintén új épület telkének kerítését összeépítették: ezzel megszűnt egy átjárási lehetőség. Elzárták a templom melletti utat. A telep felé, s onnan vagy a megyei tanácsháza pálfalvi szárnyát megkerülve, vagy a Pécskő utcai építkezés táján botladozva lehet közlekedni; — azaz még egy meredek lépcsőn is a megyei tanácsháza garázsa tájékán. Most még úgy-ahogy járható ez a lépcső. De ki szórja majd fel, ha síkossá válik a fagytól? Ki vállalja az erkölcsi és anyagi felelősséget azért, ha netán baleset történik? Ki tartja a hátát azért, ha a régi „Belgium” maradványa melletti, szintén kivilágítatlan sikátorban történik szerencsétlenség? Idejében szólunk! A kemény tél beállta előtt szüntessék meg Salgótarjánban a gyalogos közlekedés veszélyeit. — b. z, — bérautók rongálták el az utat, tették a környéket csatatérré. Hát ha nem is követ, de sódert, vizet, sarat sem kíván ■ nak ide a környék lakói. Ak: pedig nem hiszi el ezt a kívánságot, csak kérdezze meg a lakókat. Talán a gyakori motorzúgáshoz is lesz megjegyezni valójuk. Mert muzsika helyett szinte állandó az éjjeli gépszerenád! — g — vonatkozó kérésének sajnot nem tehetünk eleget. V. László (Nagybátony— Bányaváros): Versei nem érik el a közölhetőség szintjét, alkalomadtán bővebben beszélgethetünk észrevételeinkről — ha megkeres bennünket. K. Vilmos (Vizslás): Tudósításait szívesen várjuk, verse, a szép témakörben — sajnos — nem jut túl általánosságokon. D. Iván (Nógrádszakál): Tizenhét éves kora ellenére kissé „öregesen” versel. Ha a költészettel tovább kíván foglalkozni, a klasszikusok mellett meg kell ismerkednie a „modernekkel” is. Mostani hangvétele, formanyelve nem felel meg korunk igényeinek. B. László (Tar): Észrevételével egyetértünk. Télapó esi Karanc&keszibevt Hangulatos ünnepség keretében rendezte meg a Ka- rancskeszi Általános Iskola szülői munkaközössége a tanulók részére a télapó estet A zsúfolásig megtelt művelődési otthonban minden helyet megtöltöttek a szülők és gyermekeik. A kis első osztályosok léptek először a színpadra, hogy verseikkel, énekeikkel köszöntsék télapót. A harmadik és negyedik osztályos tanulók után a hatodikos lányok tánca zárta a műsort, amely nagy tetszést aratott A nagyszakállú, hóbundás, puttonyos télapónak mindegyikükhöz volt egy-egy köszönő szava, s ami együtt jár ilyenkor: ajándéka. A jó magatartásé és szorgalmas tanulókat megdicsérte, de jobb magatartásra buzdította a paj- kosabbakat. A kedves megemlékezést mesefilmek vetítésével zárták be. Sz. E. P arázs szóváltással egybekötött, bensőséges háziünnepség volt nálunk a múlt hónap elején. Könyveim száma elérte a szá. zat. Szobánkban, a nagy asztalon, a kis asztalon, a vitrin tetején, az ablak melletti széken és a rekamié sarkában könyvből rakott tor. nt/ok magasodtak. Elnyeléssel fenyegették a családi békét. Így ez tovább nem megy! — jelentette ki a feleségem. — Ide, amíg egy könyvszekrényt, vagy polcot nem szerzel, új könyvet nem hozhatsz haza. Egy szálat se! Nem csinálunk a lakásból porfogó könyvraktárt. .. Lonci néni tanácsa az utolsó pillanatban, megváltásként érkezett: — Könyvespolcot kell csináltatni. A szomszédban dolgozik egy asztalos, koskin úr, azt mondják: olcsójános, beszélj vele. fiam. Loskin úr kifogástalanul udvarias és szolgálatkész iparosnak bizonyult. Még aznap feljött, lemérte a falat, költség- vetést készített, és amikor ajánlatát elfogadtuk, fars hangon jelentette ki: — A hét végén szállítom! De az ígért határidőre a várva várt darab nem készült el. — Sebaj — magyaráztam a feleségemnek — jó is, hogy nem sieti el a dolgot. KisSsővn tesszük A belvárosban 1 Ne dobjál követ az úttörőre! — tartja egy francia közmondás. A széphangzású Űt- törők útján járva jutott ez eszembe. A vasúti sín és a a vásártéri házak között vezet az utca. De hogy mennyire utca. azt csak az tudja, aki végigboklászik a víz alá merült járdákon, agyontöredezett betonkockákon. A vasúti töltés oldalában (hosszabb ideje a belvárosban) sóderde- pónia van. Az ideérkező teSzerkesztői üzenetek H. Katalin (Balassagyarmat) Gondolataid okosak, szépek, de hogy verseid közlésére sor kerüljön, még sokat kell tanulnod, fejlődnöd a kifejezés művészi eszközeiben. 3. Jenő (Budapest): Prózai és verses küldeményei sajnos nem nekünk valók. B. László (Romhány): Forduljon a levelében írottakkal a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz. Budapest, Lenin krt. 9—11. B. László (Balassagyarmat): Gyurka, a rettenetes című írása kedves történetet mond el, de a nagyobb nyilvánosság igénye nélkül. T. N. Sándor (Budapest): Verseiből közlésre választottunk néhányat. M. János (Rétság): Versét baráti körben bizonyára szívesen meghallgatják. Közlésre A nyugdíjas is fizet járulékot A. M. nyugdíjas olvasónk árja, hogy havonta folyamatosan végez 500 forint erejéig munkát egy vállalatnál. Első hónapi keresetéből 10 százalékos jövedelemadót vontak le, és kérdésére úgy tájékoztatták, hogy mint nyugdíjast, mellékfoglalkozásúnak tekintik. Sérelmezi a 10 százalékos levonást és kérdezi, hány százalékos járulékot kell fizetnie? Olvasónknak valóban igaza van, sérelme jogos. Ha a nyugdíjas havonta folyamatosan dolgozik, akkor nem lehet nyugdíjas minőségét főállásúnak, az 500 forintos munkaviszonyát pedig másodállásnak, illetve mellékfoglalkozásnak tekinteni. Munkahelyén tévedtek a levonásnál, mert csupán 3 százalék nyugdíjjárulékot vonhattak volna le. Felhívjuk figyelmét arra, hogy hasonló ügyből kifolyóan állásfoglalás is megjelent. Hivatkozzon a Pénzügyi Közlöny ez évi 16. számára, sérelmét orvosolni fogják. Az albérlő jogos lakásigénye O. N. olvasónk írja, hogy egy négyszobás házban, amely tanácsi rendelkezés alatt áll, a bérlő három szobát albérletbe adott, anélkül, hogy a lakás mentesítését előzetesen kérte volna,. A bérlő másodmagával lakik az egyik szobában, tehát jogos lakásigényüket az általuk használt lakrész kielégíti. Olvasónk azt kérdezi, igényelheti-e a lakást, és van-e reménye, hogy azt megkapja? Az érvényes rendelkezés szerint az egész lakást, vagy annak túlnyomó részét egyes kivételes esetektől eltekintve (betegség, külföldi kiküldetés stb.) albérletbe adni nem lehet. A kialakult gyakorlat szeE. L. olvasónk írja, hogy munkahelyén főnöke azt mondta, addig nem ad fizetésnélküli szabadságot, amíg rendes szabadságát ki nem vette. Ha nem kisgyermekes anyáról van szó. akkor főnökének igaza van, mert elsősorban a fizetett szabadságot kell felhasználnia a dolgozónak, és csak azután vehet ki fizetésnélkülit. Lehetnek rendhagyó esetek is, amikor indokolt akkor is engedélyezni, ha a dolgozónak van bent még évi rendes szabadsága. Ugyanis a szabadságot pihenésre kell elsősorban felhasználni. Ezt a kérdést azonban a vállalat igazgatója jogosult eldönteni, mert annak mérlegelésétől függ, hogy ad-e egyáltalán fizetésnélküli szabadságot. Ha az igazgató az mondja, nem ad addig, amíg rendes szabadságát nem vette ki, panasszal a munkaügyi döntőbizottsághoz nem lehet folyamodni. rirrt a lakás akkor tekinthető túlnyomó részben albérletbe adottnak, ha az összes lakószobák számának kétharmadát eléri az albérlet. Minthogy a jelen esetben ez az arány megvan, olvasónk minden további nélkül jogosan igényelheti a lakást. Más azonban a helyzet K. É.-nél. Neki 3 kisgyermeke van, akik megbetegedtek, és ezért kéri a fizetésnélküli szabadságot. Törvényeink a dolgozó anyákat messzemenően védelmezik, és ilyen esetben az igazgató már nem mérlegelheti, ad-e fizetésnélküli szabadságot, vagy sem, és olyan kikötést sem tehet, hogy addig nem ad fizetésnélküli szabadságot, amíg rendes szabadságát ki nem vette. Ha az anya igazolja, hogy gyermeke beteg, és az otthoni ápolást más családtag ellátni nem tudja, a vállalat igazgatója köteles fizetésnélküli szabadságot engedélyezni még akkor is, ha az évi rendes szabadságból egy napot sem vett Id olvasónk. Azt tanácsoljuk, forduljon panasszal a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Gyermekes anya fizetésnélküli szabadsága Alkoholisták kiskorú gyermekei n ek vedel me A Népköztársaság Elnöki vonások után megmaradt ré- koholista házastársa, egyenes- Tanácsának 1966. évi 27. szá- sze feléig terjedhet. ági rokona, testvére; továbmú törvényerejű rendelete Az ezzel kapcsolatos eljá- bá a községi (városi) tanács lehetővé teszi, hogy az alko- rás igen gyors. A területileg egészségügyi állandó bizottsá- holisták keresetének egy há- illetékes elsőfokú bíróság az ga, a községi (városi) tanács nyadát a velük egy háztartás- ügyet az ügyészi indítvány vb-titkára, a rendőrség, a ban élő és tartásra jogosult előterjesztésétől számított gyámhatóság, a munkahely gyermekei érdekében a mun- nyolc napon belül tárgyalja, vezetője és szakszervezeti bi- káltató közvetlenül a gyér- A bíróság akkor is határoz- zottsága, a Vöröskereszt mun- mek gondozójának fizesse ki. hat, ha a tárgyaláson az al- kahely vagy lakóhely szerint koholista nem jelenik meg. illetékes szervezete, továbbá A kifizetés legfeljebb a Az ügyészségtől indítvány az alkoholizmus elleni küzde- munkabérnek a különböző le- előterjesztését kérheti az al- lem társadalmi bizottságai. A könyvespolc ipari munka: lassúbb, de alapos, Ízléses... Csütörtökön lelátogattam a műhelybe. Loskin úr csiszolt, gyalult, fűrészelt és politúrozott. Szeme gyanúsan csillogott, azt hittem, nekem örül, de egy gyanútlan pillanatban arcul legyintett lehelle- te. Volt benne vagy húsz mallgánfok. Feleségemnek nem szóltam. Amilyen bizalmatlan, és gyanakvó, még azt gondolná, hogy baj van a könyvespolccal. Szombaton a kocsma előtt találkoztam Loskin úrral. Elborult tekintettel köszöntött, ingatag térdállását megkérné, nyítette és rendre utasított: — Mit izgul, a jövő szombatra megcsinálom azt a vacak polcot. Most pedig fi-, zethet egy fröccsöt. Nem mertem ellenkezni. — Még egy fröccsöt. az úr is iszik — vetette oda Loskin a pincérnek. És én ittam. Elvégre a könyvespolcról volt szó. A negyedik fröccs után az asztalos nyakamba borult: — Ért vagyok az idősebb, szervusz, édes öcsém! Aznap szó sem esett otthon a könyvespolcról. — Ha mégegyszer berúgsz, — intett az asszony, — be nem teszed ide a lábad! — De drágám... — védelmeztem a jó ügyet — az asztalossal barátkozom. Jó. emberi kapcsolat, tudod, hogy van az, sokat segíthet... A könyvespolc szombatra sem készült el, de ennek komoly oka volt. — Vállaltam egy rekamiét, meg hat széket — újságolta Loskin úr a kocsmában. — Beláthatod komám, ez fontosabb. mint az a vacak. De rá se ránts! Utána jössz te!... Az ember nem hagyja cserben a barátait. Nagyon megnyugtatott. Éreztem, viszonoznom kell valamivel a mester barátságát: — Laci! — hívtam a pincért. — Két fröccsöt! Loskin utána kiáltott: — Hozhat két dupla rumot is! Két hét múlva, a hatodik fröccs után, Loskin vállon legyintett: — Rá se ránts, komám! Vállaltam három rekamiét és huszonhét széket... Rögtön utána jön a te hóbelevancod... Laci! Két dupla rumot! Koccintottunk. Újból eltelt két hét. S akkor történt a csoda: szombat délben beállított Loskin. Ami nála ritkaságszámba ment: józan volt, lehellete olyan tiszta, mint egy ma született bárányé. — Kész a könyvespolc! — közölte, mint egy katonai jelentést. — Mindjárt hozzuk. Elborult arccal álltam a gangon, és amikor a kapu alól a hevederen imbolygó könyvespolc kibukkant, megkeseredett a szám íze. Olyan volt egészen, amilyennek elképzeltem. Nyolc szelvény, kettő- húsz széles, középen merevítő, fénylett a szép, barna politúrozott oldala ... — Megérkeztünk — mondta Loskin. — Merre vigyük? Ott állt a polc a szoba közepén, mint megtestesült önvád, elmarasztaló ítélet. Hogy utáltam, istenem, gyűlöltem, legszívesebben baltát ragadtam volna, hogy szilánkká hasogassam. Loskin kedveskedett: — Mutassa azokat a könyveket, segítek berakni. Követtem fürkésző pillantását. Hol volt már a sok kicsi bábeltorony, hol voltak a sokat szidott könyvek?! Húsz —huszonöt kötet hevert szanaszét mindössze. — Ennyi az egész? Hol a többi? — kérdezte Loskin. — Megittam — feleltem — Magával! Dersi Tárná«
