Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-17 / 272. szám
2 NÖGR AD ÍO*«. november 17. esütiVr+öJ» Véget ért a Geinini-program Ax űrhajóitok sikeresen leszálltak KENNEDY-FOK (MTI) A sikeres leszállás után az űrhajósok rövid nyilatkozatot tettek. Aldrin kijelentette, hogy űrsétája számára sókkal nagyobb élményt jelentett, mint várta. Az erősen hullámzó tengerre történt leszállásukra célozva kijelentette: ,.a víz eléggé durva volt, de a világűr nagyon sima. Űrutazásunk igen élvezetes volt”. Lövell megjegyezte; „négy nap után sokkal jobban érzem magam, mint a kéthetes űrutazás után”. Az űrhajós ugyanis ezúttal másodszor járt a világűrben, első útját 19(55. december 4. és 18. között tette meg Frank Borman űrhajóssal a Gemini 7-en. Ennek az űrutazásnak során december 16-án űrrandevút hajtottak végre egy másik, szintén ember-vezette űrhajóval, a Gemini 6-tal, amelynek utasai Walter Schirra és Thomas Stafford voltak. Lovell megjegyezte még, hogy családja nagyon hiányzik neki, minthogy már egy hónapja távol van otthonától. A Gemini 12. űrhajósait sikeres leszállásuk után táviratban üdvözölte a műtét előtt álló Johnsont helyettesítő Humphrey alelnök. Az elnök szerdai operációja előtt aláírt utolsó rendeletével Aldrin űrhajóst repülőal- ezredessé léptette elő. Lövellt már műit év decemberében soron kívül előléptették a Gemini 7-en végzett űrrepülés után. Az AP a Gemini 12. leszállásáról megállapítja, hogyannak nem sikerült megdönteni a Gemini 9. pontossági rekordját. Míg a Gemini 9. mindössze 274 méterrel a kitűzött leszállási helytől ereszkedett le, a Gemini 12. a célponttól 6,16 kilométerrel keletre ért vizet. A Gemini 12. űrrepülésével befejeződött az amerikai űrkutatás Gemini-programja és áttérnek az Apöllo-program megvalósítására. Ez további kísérletsorozatot jelent, amelynek végső célja emberek által vezetett űrhajó leereszkedése a Holdra és visszatérése a Földre. Az Apollo-program első kísérletére 1967. januárjában vagy februárjában kerül sor, amikor egy űrhajó, amelyben három utas foglal majd helyet, közel két héten át kering a Föld körül. Indonéziai tudósítás DJAKARTA (MTI) Mint az AP közli, Indonéziában a hadseregen belül újabb tisztogatási hullám indult eh Az AP hivatkozik ugyanakkor indonéz sajtójelentésekre is, miszerint a katonatisztek összeesküvést szőttek, állítólag el akarták rabolni Suharto tábornokot és több más társát, zűrzavart akartak támasztani. Igen baljóslatúan hangzott az indonéz hadsereg szóvivőjének az a kijelentése, miszerint néhány magas rangú katonatiszt .kommunista befolyás” alá került Az illegális kommunista mozgalom befolyása igen erős — mondotta — majd cinikusan megjegyezte, hogy „túlságosan csekély a letartóztatott vagy meggyilkolt kommunisták száma azokéhoz képest, akik még élnek.” Folytatódnak a szovjet—finn tárgyalások MOSZKVA (TASZSZ) Szerdán a Kremliben folytatódtak a szovjet—finn tárgyalások. A tárgyalásokon finn részről megjelentek Apaasio- vezeMe kormányküldöttség tagjai. A szovjet felet Koszigin miniszterelnök, Bajbakov miniszterelnök-helyettes, valamint Gromiko külügyminiszter és Patolicsev külkereskedelmi miniszter képviseli. Vietnami dzsungelharcok Milyen „agressziótól" fél az USA SAIGON (MTI) Dél-Vietnamban szerdán kisebb harcok voltak a fővárostól északra, s a szabadság- harcosok két támadást hajtottak végre Saigon külvárosaiban. Egy amerikai katonai szóvivő közlése szerint a felszabadító hadsereg katonái tüzérségi támadást intéztek az amerikai 1. gyalogos hadosztály egy százada ellen Saigontól 32 kilométernyire északra a dzsungelben, s a 180 főnyi amerikai egységnek mérsékelt veszteségeket okozlak. Az amerikai légierő gépei kedden Dong Hóitól északra olaj raktárakat és utánpótlás' övezeteket támadtak, de a rossz időjárás korlátozta tevékenységüket. Roy L. Johnson tengernagy, az amerikai csendes-óceáni flotta főparancsnoka, aki ellenőrző körúton van Vietnamban, szerdán sajtónyilatkozatot tett Saigonban. Elmondotta, hogy az amerikai haditengerészet kampányt indított s tengeri úton való „beszivárgás” ellen és ennek a kampánynak a első húsz napja alatt 155 észak-vietnami teherhajó! süllyesztett el az észak-vietnami partok előtt. Megjegyezte, hogy az amerikaiak nem lőnek az összes észak-vietnami hajókra „csak” azokra, amelyek rizst, gyógyszert és fegyvert szállítanak. WASHINGTON Rusk amerikai külügyml- niezter az állami egyetemek és főiskolák országos szövetségének gyűlésén mondott beszédében védelmébe vette az Egyesült Államok vietnami politikáját és megismételte azt a sokszor hangoztatott formulát, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei „az agresszió elhárítására”. folytatnak háborút a világnak ezen a részén. Dietchman, aki* hétfőn neveztek ki az amerikai hadügyminisztérium gerilla-szakértőjévé, egy keddi nyilatkozatában kijelentette, fea az Egyesült Államok t>t éven belül meg akarja nyerni a háborút Vietnamban, lehetséges, hogy kétmillió katonát is oda kell küldenie. Hozzátette, h° azzal a létszámmal akarnák folytatni a harcot, amely idén tavasszal volt Dél-Vietnam- ban, a háború húsz évig is elhúzódhat és az amerikaiak veszteségei olyan nagyok lennének, mint a három évig tartó koreai háború alatt voltak. Wheeler tábornok a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke kedden előadást tartott a Pembroke főiskola diákjainak Providence városában. Amikor a vietnami háborúról kezdett beszélni, a hallgatóságának több mint fele tiltakozása jeléül kivonult a teremből. Sherifft* A mexikói „Siempre” című folyóirat a fenti címmel közölte Antonio Vargas MacDonald cikkét, amelyben a szerző kifejezésre juttatja a mexikói közvélemény tiltakozását ama tervek ellen, hogy észak-amerikai nyugalmazott rendőröket nagy számban telepítenek le Mexikóban. Touaean városában 500 észak-amerikai nyugalmazott rendőr telepedett le, de még 4000 letelepedését várják a legközelebbi jövőben ezen a mexikói földön: a 4000 rendőr azonnal átköltözik ide, mihelyt nyugdíjba megy odahaza az Egyesült Államokban. Ezt az áttelepítést egy nagyarányú terv keretében hajtják ’•égre; a terv előirányozza, hogy hazánkba 100 000 északamerikait költöztetnek, akik itt majd „üdülőtelepet” létesítenék. Ezt a tervét az Egyesült Államoknak egy tekintélyes, befolyásos szervezete, a National Council of Segnor Citizens, valamint Los Angeles több magas rangú tisztviselője javasolta. így tehát a világ leghatalmasabb imperialista országából, amely Mexikó legközelebbi szomszédja. 100 000 privilegizált nyugdíjasnak kell eljönFelbecsulhetetlen értékeket pusztított el az árvíz Olaszországi jelentések RÖMA (MTI) Az olasz árvíz okozta pusztításról még mindig nincs hivatalos értékelés. Az eddigi adatok szerint a vasútvonalak .károsodása 20 milliárd líra és a szakértők úgy vélik, hogy a jövő évi mezőgazdasági termés tíz százalékkal fog csökkenni — ez négyszáz milliárd líra veszteséget jelent Firenzében lezárták a Ponte Nuovo-t és a Ponte Carraiat, mert repedéseket találtak raj luk a szakértők. Az AP jelentése szerint a firenzei archeológiái múzeumban az árvíz nyomán valóságos ásatásra van szükség, hogy a múzeum földszintjét borító iszapból kibányásszék, majd pedig restaurálják a felbecsülhetetlen értékű etruszk vázákat. Az ár számos vázát összetört, ezek darabjai szanaszét szóródtak. Valószínű, hogy míg a felső emeleteket hamarosan ismét megnyitják a látogatók előtt, a földszint még évekig zárva marad. Párizsban az UNESCO ülésén kedden öt északi ország — Norvégia, Svédország, Dánia, Finnország és Izland — jelentette, hogy külön-külön félmillió dollárral járulnak hozzá Firenze műkincseinek helyreállításához. New Yorkban az olasz művészet megmentésére alakult új bizottság, amelynek tiszteletbeli elnökévé Kennedy özvegyét választották, kedden bejelentette, hogy két és félmillió dollárt szándékozik összegyűjteni az olasz árvíz során megrongált műalkotások helyreállítására. Iákéi mrdőmőű trójai ió / nie hozzánk. Hátralevő napjaikat itt töltik majd el „integrált” telepeken, és idegen szokásokat honosítanak majd meg nálunk. Hiszen vezető állású és alacsony rangú rendőrökről is egyaránt szó van. akik nagy tapasztalatokra tettek szert a kémkedésben és a „befurakodásban”, és akikben semmi vágy nincs arra, hogy asszimilálódjanak minálunk. Hazánk központjában már létesült egy ilyen telep. Még másokat is szerveznek itt, nem számítva a sheriffek> telepét Puebla államban. Ez az egész kalandor terv felébreszti emlékezetünkben a római császárok emlékét, akik légionáriusaikat letelepítették a meghódított országokban, hogy ezeket Róma gyarmataivá változtassák. A légionáriusok ezért földet ikaptak cserébe. Azt .mondják, hogy „a telepesek” sok pénzt hagyhatnak majd itt. Ezzel kapcsolatban Diaz Ordaz elnökünk már megmondta amerikai kollégájának. Johnsonnak: „Mi. mexikóiak, inkább vagyunk szegények, de szabadok, mint gazdag rabok.” Felhívom hazánk közvéleményét, a becsületes és bátor mexikóiakat, lépjenek harcba minden törvényes eszköz igénybe vételével a sheriffek betolakodása ellen, mert adott esetben gyarmatosításról van szó, még ha ez sajátságos formát ölt is. A Mexikóba áttelepülő nyugalmazott rendőrök itt kapják majd meg megállapított nyugdíjjárandóságukat, amely külföldről érkezik számukra. Életfeltételeik különbözni fognak a hazánkban kialakult életkörülményektől, minthogy ezek a nyugdíjasok saját településeket létesítenek, amelyek állandó nemzeti és nyelvi kisebbség jellegét viselik. A jövevények kétségkívül meg fogják próbálni, hogy befolyásolják környezetüket és az itteni életet. Ha nálunk már egy-egy nagy politikusnak is lehetősége van rá, hogy befolyásolja a vidéki hatóságokat (szóbeli fenyegetés vagy re- volverezés útján), mennyivel inkább képesek lesznek erre a gringo-gyarmatosítók légionáriusai, akik ráadásul még rendőrök is voltak?! Ugyan melyik mexikói rendőr vagy vidéki hivatalnok — akár pisztoly birtokában is — mer majd belépni a sheriffek telepére, hogy rendet teremtsen Az elsi lépések Tíz esztendeje, hogy a Szovjetunió átfogó leszerelési javaslattal fordult a világ parlamentjeihez és külön az Egyesült Államok kormányához. Egy évtized múltán az emberiség még messze jár ugyan a céltól, az általános és teljes leszereléstől, ám az akkor elvetett mag mégis meghozta első — bár szerény — gyümölcseit. Ebben éppen a Szovjetunió példájának és a leszerelés gondolatát szüntelenül ébrentartó kezdeményezésnek van igen jelentős szerepe. A szovjet kormány 1955 és 1960 között több mint hárommillió fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát. Javasolta, hogy a két nagy szemben álló tömb, a NATO és a Varsói Szerződés kössön megnemtámadási szerződést, indítványozta, hogy a leszerelés bonyolult problémakörét osszák szakaszokra, s előbb azokat a kérdéseket vegyék napirendre, amelyekben hamarabb elérhető a megegyezés. Alig néhány napja, hogy az ENSZ közgyűlése elfogadta a Szovjetunió úgynevezett atomsorompó-ja- vaslatát, amelynek az a lényege, hogy a tagállamok igyekeznek előmozdítani az atomfegyverek „kordonját”, elterjedésük megakadályozását. Ez, a különben imponáló többséggel határozattá emelt indítvány szervesen illeszkedik azoknak a kezdeti lépéseknek a sorozatába, amelyekkel a Szovjetunió a leszerelés célját iparkodik közelebb hozni. Ilyen lépés volt — három esztendeje — a moszkvai atomcsed-egyezmény, majd később a hasadóanyagok gyártásának korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai bejelentés. A „menetrend” következő állomása a jövő esztendőre ösz- szehívott leszerelési világértekezlet lesz, amelyet az ENSZ égisze alatt rendeznek. 1958-ban a Szovjetunió még hiába indítványozta, hogy állítsanak fel egy, valamennyi ENSZ-tagállamot felölelő leszerelési bizottságot: tavaly viszont már éppen egy ilyen (az akkori taglétszámnak megfelelően) 114-hatalmi bizottság foglalt állást a leszerelési világértekezlet eszméje mellett ... Az utóbbi tíz esztendőben a „leszerelés” szó a politikai nyelv vissza-visszatérő fordulatává vált Ez természetes is, hiszen az atomkorszak tömegpusztító fegyvereinek megjelenése minden korábbinál paran- csolóbb szükségszerűséggé tette a fegyverek nélküli világ megteremtését. Ezt a gondolatot megint csak a Szovjetunió hirdeti a legkövetkezetesebben. Messze hangzó és egyre nagyobb visszhangot kiváltó szavak mellett — nem kevésbé nagy visszhangot kiváltó tettekkel is. (s. p.) Egyhetes hivatalos látogatáson az osztrák fővárosban tartózkodik Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségén k elnöke (jobbról) Natalja lánya társaságában ellátogatott a bécsi kincstárba (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) ott, ha ennek szüksége támad. Mexikó tehát ilyenformán az „aggok menhelyenek” szomorú szerepét fogja játszani, s emellett trójai lovat kap, amelyet... sheriffekkel tömnek ki. A Gl-k (amerikai katonák) és más amerikai nyugdíjasok nem a legeszményibb öregek, még csak nem is békés és munkaszerető mormonok (vallásos szekta tagjai). Ezek minden hájjal megkent, harcban edzett, különleges rendeltetésű csoportokba szervezett emberek, akiket az Egyesült Államokból • fognak majd irányítani. Lesz bőven szabad idejük, hogy „hőstetteket” hajtsanak végre. Sokuk — ha az amerikai statisztika szerint ítélhetünk — potenciálisan vagy a valóságban is, társadalomellenes elemnek bizonyulhat. Valamennyien egységesen fognak majd eljárni, mint olyanok, akik — egyéni lehetőségeik szerint — a saját hazájuk politikáját és rendjét akarják megvalósítani. Egyesek azt állítják, hogy számbeli kisebbségénél fogva, e 100 000 külföldi nyugdíjas befolyása a 40 millió mexikóira csaknem semmisnek tekinthető. A rákos daganat ugyancsak kis méretű, ha az egész testtel hasonlítjuk össze, Ez azonban megnő, és belül- i-ől pusztítja el a szervezetet. Ezek a telepek kiterjesztik majd befolyásukat a környező lakosságra. Lakóik éreztetni fogják a hírhedt amerikai életforma „fölényét”, a maguk hagyományait, szokásait, és a maga nemében egyetlen (imperialista) demokrácia „előnyeit”. Beszélgetéseikben felszabadítóknak fogják feltüntetni azokat* akik Vietnamot bombázzák azokat, akik megszállták a Dominikai Köztársaságot; Puerto Ricót a „latin-amerikaiak számára eszményi országnak” tüntetik majd fel, amely méltó arra, hogy mindazok utánozni próbálják, akik boldogok akarnak lenni. Az idegen gyarmatosítók kétségkívül rosszul fizetett, megalázó munkákra fogják majd alkalmazni a mexikóiakat. Ugyanakkor a dollórfor- galom a közszükségleti cikkek árának emelkedéséhez fog vezetni egész körzetekben, és ez elkerülhetetlenül befolyásolja majd az alacsonv fizetésű helyi lakosság életszínvonalát. Kockáztatjuk-e hazánk becsületét és érdekeit azokért a dollárokért cserébe, a m"l veket ezektől a „békeszerotő”. „fogatlan” megszállóktól kaphatunk? Nem válttnk-e hasonlóvá ahhoz a bizonvos szegény családfőhöz, aki átengedte a maga férji helvét egv gazdag kalandornak csupán a-ért; mert az reggelre ew t’*z dolláros hanlHp«vet bavvott a nárnáda alatt? JTis-on ugyanazt akarják tenni hazánkkal is. A sheriffek beto’'»kodását meg kell akadályozni.
