Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-13 / 269. szám
I96fi. november 13. vasárnap N Ö G R A D 9 f. Rács Kálmán: S UH AJ DA Cuíiajda egy nagy építő- ^ ipari vállalat személyzeti főnöke hajdan kenyeres- pajtásom volt. Az iskolai futballcsapatokban mindig mi ketten voltunk a hátvédek, akkor inkább úgy mondták: bekkek. Azóta meglazult a a kapcsolatunk, de valahányszor találkoztunk, őszintén örvendtünk egymásnak; hiába a drámai „bezúgiáisok” a tanórákon, a városunk fű- vészkertjében elszívott Duna- cigaretták és a dicső, felszabadító rúgások emlékei nem múlnak el nyomtalanul. A napokban egymásba botlottunk, s ő kutyafuttában, mert sietett, arra kért: szívesen fogadná, ha ajánlanék neki egy megbízható kulturált embert, lehetőleg nyugdíjast, a vállalat könyvtárosát kellene helyettesítenie, aki először szabadságra, aztán továbbképző tanfolyamra megy. Komolyan vettem Suhajda kérését, és nem Is kellett sokáig keresnem; megtaláltam Bede Ágoston személyében. Nyugdíjas magyar- és történelemtanár, emellett még föl- dink, sőt iskolatársunk is volt, hat osztállyal feljebb járt a gimnáziumban. Bede persze kapva kapott a lehetőség után. Egy kora délelőtt telefonon közöltem Suhajdával: — Találtam egy megbízható és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesítésére. Talán... — Álljon meg a menet — harsogott a telefonba Suhajda, mivelhogy rendkívül robbanékony vérmérsékletű ember, diákkorában is ilyen volt. Ha szabadrúgást kellett lőnie, úgy ment neki a labdának, mintha azzal ő is elakart volna repülni. — Köszönöm, pajtikám, a szívességedet — folytatta, hogy majd szétrepedt a telefonkagyló és a dobhártyám. — Nem volna kedved idefáradni. Személyi ügyeket mégsem lehet telefonon megbeszélni. Akár most is szívesen látlak, csendes délelőttöm van, nem várok senkit, csak tizenegyre kell • egy osztályértekezletre mennem, addig elintézhetjük a könyvtáros ügyét, és még egy kicsit dumálhatunk is. Rendben van. Siettem Su- hajdához. A titkárnője már tudott rólam. Finom kávéaromák lengedeztek a kis szobájában. Bejelentés nélkül jutottam Suhajda színe elé. Ahogy mondani szokták, szíve egész melegével köszöntött. Rázogatta a kezemet, többször hátba vágott, és úgy átölelt, hogy ropogtak a csontjaim. A végén lenyomott egy klubfotelbe, aztán kiszólt az ajtón; — Erzsiké, készül a fekete? — Készül, Suhajda elvtárs. készül — csipogta Erzsiké. Ekkor Suhajda is levetette magát egy fotelbe, és akkorát csapott a térdemre, még most is viselem a nyomát. — örülök, pajtikám, hogy eljöttél — mondáa. — Hát előbb mesélj magadról, hogy vagy, mint vagy... Röviden kielégítettem ércieKlődését, aztán rákezdtem: — Tehát találtam egy megbízható és kulturált embert — Nyugi, nyugi, pajtikám! — vágott szavamba Suhajda. — Nem szalad el az a könyvtár, jó kezekben van, és én is nagyon vigyázok rá. Előbb megiszunk egy jó erős feketét, aztán... Aztán megcsörrent a telefon. Suhajda azt mondta: pardon. Én azt mondtam: csak nyugodtan... S miközben Suhajda felvette a telefonkagylót, Erzsiké behozta a feketét s kedvesen figyelmeztetett: fogjak hozzá, nehogy kihűljön. A főnöke intett neki: kéri a kávéját, majd belehar- soigta a kagylóba: igen! Hörpöl- aettem a feketét, elfüstöltem egymás után két cigarettát, de Suhajda még mindig a füléhez szorította a kagylót. Ha legalább ő is beszélt volna, de nem, ő csak hallgatott, s időnként bólogatott. Mindez eltartott vagy tizenöt percig. Végre Suhajda is hallatta érces hangját, ezúttal sem volt bőbeszédű, ennyit mondott: nem! Igaz, hogy ebbe a „nem”-be belereszkettek a falak. Suhajda letette a telefonkagylót, és visszaült a helyére. —Ne haragudj, pajtikám — szabadkozott. — Nagyon fontos telefon volt, éppen jókor jött az értekezlet előtt. Ha megengeded, feljegyzek valamit a határidő naplómba, egy perc az egyész... — Csak nyugodtan, nyugodtan. .. biztattam. Mi egy perc az ember életében! Suhajda az íróasztalnál jegyez- getett, eltűnődött megint je- gyezgetett, megint eltűnődött. Aztán visszaült a helyére. — Ha az embernek hirtelen támad egy gondolata, s nem akarja, hogy füstbe menjen, tudod, mi ilyenkor a legjobb módszer? Az ember szépen feljegyzi. Ami papíron van, az már nem megy füstbe, az már a tied, pajtikám. Hát hol is hagytuk abba? A nyelvem hegyén voll: sehol, mert még el sem kezdtük. De miért húzzam az időt, rátértem a tárgyra: — Tehát találtam egy meghívható és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesítésére. Talán te is emlékszel... Kopogtak. Erzsiké volt. — Jaj bocsánat! — csipogta. — Suhajda elvtárs, itt van Daruegyházi, mit mondjak neki? — A múltkor már megmondtuk — ráncölgatta homlokát Suhajda. — Az ügye nem ránk tartozik, hanem a munkaügyire. Értsen már a szóból az a jó ember, — Igenis, Suhajda elvtárs — mondta Erzsiké s visz- szavonult. Suhajda felém fordult. — Az emberek minden bajukkal hozzánk jönnek, ami persze jó dolog, mert a bizalom jele. De hát nem minden tartozik a mi hatáskörünkbe. Itt van például ennek a Daruegyházinak az Ugye... És Suhajda taglalni kezdte a históriát, amiből csak annyit értettem, hogy valamilyen vitás korpótlék-igény- ről van szó. Amikor Suhajda befejezte a Daruegyházi korpótlékára vonatkozó fejtegetését, a változatosság kedvéért nem a térdemre, hanem a vállamra csapott — Na mondd csak! — hunyorított rám pajkosan. — Szóval, találtál nekem egy megbízható és... —‘ ...kulturált embert — vettem át tőle sebesein a fonalat. — Bede Ágostonnak hívják, talán te is emlékszel rá, amikor mi elsősök voltunk, akkor ő... S megint a telefon fojtotta belém a szuszt. Suhajda felkiáltott: — Ez a nagymami lesz! Bocsáss meg egy pillanatra. Amíg. Zsuzsa nyaral, Pityesz a nagymaminál van, és ő ilyenkor mindenről beszámol nekem... Úristen, ha egy nagymami mindenről beszámol. Még hoz- sá az unokájával kapcsolatban! Na. mindegy. Megadóan ültem, egyik cigaretta a másik után, s fültanúja lehettem annak a családi eseménynek, mely szerint Pi- tyesznek árpája nőtt a bal szemén. Közben nézegettem az órámat, vészesen szaladt az idő. De szép volna ha még egyszer ajkamra vehetnem a megbízható és kulturált Bede Ágoston nevét. Körülbelül jó negyedóra múlva Suhajda elköszönt a gondos nagymamitól. Kissé szó- rakozottnak látszott, aztán mihelyt visszaült a helyére, megjegyezte: — Nem is hiszed, pajtikám, milyen gond egy ilyen kamaszkorban lévő fiú. Az árpa, ez a legújabb. Alighogy elmúltak a furunkulu- sai, itt az árpa. Persze, a nagymami nem engedte az iskolába, hallottad, meg is mostam a fejét, nem kell egy árpából olyan cirkuszt csinálni. De őszintén szólva, nekem sem tetszik a furunku- lusok után ez az árpa... No de most aztán nincs mese' Gyerünk a te Bedéddel, vigyük dűlőre az ügyét mondj el róla mindent. Valóban megfelelő ember kell a Lizike helyére. Lizike remekül érti a dolgát, és remekül báni» az emberekkel. Nem akarom hogy távollétében visszaessen a könyvtár látogatottsága. Bedére a kölcsönzési napokon volna szükség. Tehát ott hagytuk abba, hogy amikor mi elsősök voltunk... — Ügy van! — kaptam a szón. — Akkor Bede hetedikes volt, nyurga, pápaszemes fiú, nagyszerű szertornász, az iskolaközi versenyeken mindig első díjat nyert a korláton. De nem ez a fontos. hanem az, hogy. . . S ekkor akár hiszik, akái nem; újra Erzsiké dugta be az ő torony frizurájával ékesített fejét, s ijedten csipogta— Suhajda elvtárs, pár perc múlva tizenegy! Értekezlet! — Szent Habakuk! — rémüldözött Suhajda. — Pajtikám, el kell búcsúznunk, nem késhetek el az értekezletről. nekem ugyebár példát kell mutatnom... Majd visszahívlak, és egy másik csendes déielőttön folytatjuk Bedéről, ha nem terhellek az idejövetellel. Ne felejtsd e!. ott hagytuk abba, hogy nagyszerű szertornász volt, mindig első dijat nyert a korláton. Nem, nem csak parancsolj, csak utánad... Hát szervusz, én máris rohanok... Ű s Suhajda rohant, olyan lendülettel, mint amikor valaha a szabadrúgásait lőtte. Csak ez esetben én voltam a labda. — Megköszöntem Erzsikének a jó erős feketét, aztán elballagtam. Suhajda derék, jóindulatú ember, tudom, hogy nyélbe ütjük Bede Ágoston ügyét... Na persze, majd a másik délelőttjén. Egy másik csendes délelőttjén. Pataki József: Vízparton Ivor Lo JohansHon t A MÉHRAJ Broddén, a sokgyerekes napszámos — ném is olyan régen persze még zsellér volt ő is, —. nyaranta az erdőre járt. Nyírfát döntött, ezzel elég tűrhetően keresett. Egyik nap, kora reggel, felnézett az egyik nyírfára s annak ágán kirajzott méhcsaládot pillantott meg. Ügy megörült, hogy még a baltáját is kiejtette a kezéből. Be kellene fogni a rajt. Egy méhraj nagy érték, többet kereshetne vele, mint a favágással. Az ötlött eszébe, hogy hazaszalad, hoz valamit, amibe belerázza, otthon aztán egy kaptárba rakja a családot. Több mint egy órányi útja volt hazáig. — Inkább dolgoznál — mondta az asszony, — mint ilyenekkel lopod a napot. Favágó vagy, nem méhész, mit értesz a méhekhez... De Broddén csökönyös volt. — Ha már ennyit gyalogoltam, csak hazahozom őket. Egy ócska zsák is megteszi... Az asszony ellenkezett. — Mit tudod, hogy kié az a raj. Majd jön, aztán követeli rajtunk a gazdája. — Az erdőben — mondta Broddén — akárki befoghatja a méheket. Ritkán jut az ember szerencséhez. Adjál gyorsan egy takarót. — Nincs nekem takaróm — nyakaskodott az asszony. — Jó lesz az a háló a lámpáról. legalább lélegzeni tudnak benne a méhek. Levették a hálót a szobában lógó rézlámpáról, Broddén a Veress Géza: Törőkországi emlék hóna alá csapta s indult visz- sza az erdőbe. Tanácstalanul állt a méhrai előtt. Sohasem volt méhekkel dolga, rettenetesen félt is a szúrásuktól. Broddén a nyírfához lépett. Nagy óvatosan, egész idő alatt reszketve, hogy megtámadják, sikerült a lámpahálót a zümmögő, szőrös, barna gombolyag köré tekernie. ... Hirtelen ráeszmélt, hogy a fűrészét! nem hozta el. Otthagyta a fátylat az ágon, fűrészért rohant. Sokáig tartott, amíg nagy óvatosan lefűré- szelte az ágat. Csurgóit róla a veríték. Bármennyire vigyázott, akadtak méhek, amélyek kiszabadultak a Kálóból, ezek ott keringtek körülötte. Hallotta valamikor, hogy anya •nélkül semmit sem ér a raj. Hallotta azt is, hogy egy ember a döglött ökörről felszálló dongók csapatát méhcsaládnak nézte. Az ő méhei persze nem dongók. Értékes ids állatok, benépesítik majd a virágokat. Végre a méhraj legnagyobb része az átlátszó tüll- hálóba került. Broddén elindult hazafelé, alaktalan zsákmányával. Vajon az anya benne van-e? Hallotta, hogy az anyának a rajban kell lennie, mert másképp a méhek szétröppennek, hogy megkeressék. Aztán azt vette észre, hogy egyre több kiszabadult méhecske zümmög körülötte. Ingerülten röpködtek a szeme körül, duruzsoltak a fülénél. Hirtelen meleget érzett a karján, egészen a könyökéig. Azt hitte, hogy az anyagot jól összekötötte, de úgy látszik, a mének utat találtak belőle. A zsák ugyan tele volt, de kívül is méhek mászkáltak rajta. Irtózva gondolt arra, hogy a kabátja ujja alá másznak. Eldobta a zsákot. A méhek kezdtek a kabátujj alá mászni. Bénán állt. várta, hogy megszúrják. De nem szúrtak Ügy rázhatta le őket. mint szőrös, szárnyas magvakat. Arra gondolt, hogy abbahagyja. Leült egy tuskóra és majdnem gyűlölettel nézte a méheket. Meg-megálüt, aztán újra felvette a zsákot és továbbment. Majdnem este volt, amikor hazaért. — Itt van a méhraj — mondta és a konyhaasztalra tette a zsákot. — Vidd ki, vidd ezeket a férgeket, — kiáltotta az asz- szony undorodva —, azonnal vidd ki... — Éjszaka itt kell maradnia —, mondta Broddén — kint elviheti őket a róka. Most már este van, de kora reggel csinálok nekik kaptárt. Broddénék a szobában aludtak. Reggel nem ment az erdőre, hanem nekilátott a kaptár készítésének. A méhraj a konyhában maradt, az asszony elmenekült hazulról, elvitte á gyerekeket is. Estig haza se jött. De jöttek a szomszédok. Nézegettek, tanácsokat adtak, beszélgettek. Hátráltatták Broddént a munkában, hangulata mégis jó maradt. Gyalulta a kaptárt, dicsekedett a szomszédoknak. — Ritkán jut az ember ilyesmihez. Bündig‘csak fáradni, meg dolgozni... Szerencsém volt. Reggelre elkészült a kaptár. Broddén boldogan cipelte fáradsága gyümölcsét a konyhához. Most már csak bele kell rakni a méhéket, aztán kifújhatja magát, mert megszabadul a tehertől, amit a természet zúdított rá. Megállt a küszöbön, körülnézett, egy pillanat elég volt, hogy mindent megértsen. A konyha méhefkkel volt telei Mászkáltak az ablaktáblákon« rátapadtak a kályha oldalára« a konyhaszekrényre, ott nyüzsögtek a kávédarálón és a mozsártörőn. Az asztal tetején és a padlón döglött méhek feküdtek. A levegőben is méhek zúgtak, de szomorúan« mintha halotti éneket zúgnának. A szárnyuk fénylett. A raj felbomlott. A tüH- zacskó a padlón feküdt. Üres volt. — Uram Isten! Mi történhetett? Az anya biztosan kimászott a hálóból és elpusztult. Broddén becsukta az ajtót. Fölment a dombra, járkált körbe-körbe, mindenfelé te- kintgetett, mintha megoldási várt volna valahonnan. Köziben a felesége is hazatért önkéntes száműzetéséből Benézett az ablakán. Eleget látott. — Azonnal men j haza, nyiss ajtót, ablakot, füstöld ki azokat az átkozottakat. Amíg egy is marad, én haza nem megyék — Csak az anyát fogtam volna meg — siránkozott Broddén — az a legrosszabb, hogy az anya elpusztult. Biztosan szokatlan volt neki a hely. Borzalmas, hogy azanva elpusztult. — Három napi napszám pusztult el — mondta az asz- szony. — Menj és csinál i rendet. Egyetlen egy se maradjon ott, egyetlen egy se. Úgy mondta, mintha közte és a méhek között kellene választani, és mint aki tudja, hogy csak ő nyerhet. Broddén ment. Kinyitotta az ablakot, és a szellőztető! Hálót tekert a feie köré, úgy mászott a kálv- fcához. Nedves zsákdarabokat és ként rakott a tűzre — Semmit sem lehet köny- nyen megkapni — gondolta. — Úgv látszik, ez a törvény. Csak fáradni és dolgozni. Mikor a tűz erősen égett, Broddén elzárta a szellőztetőt. Ügy érezte, most pusztítja el a reményeit. Ügy érezte., sohasem érheti meg. hogy méheit nézegeti, amint illatosán, mézzel terhelve, repdesnek körülötte a mezőn, békésen zümmögve a szép nyári napon. Másnap útra kiment fát ni az erdőre. (Fordította: Kuczka Péter)
