Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-11 / 267. szám

6 NÖGRÁD Í966, november 11. péntek A megyei pártértekezlet tanácskozása (Folytatás az 5. oldalról) tröszt, amelyet azután menet közben is csökkentenék. Jó volna, ha a felsőbb szer­vek betartanák az eredeti ter­veket, mert a széntermelés csökkentésének gyorsítása ér­zékenyen érinti a trösztöt. Az év közbeni tervmódosítások pedig gazdasági problémát okoznak, bizonytalanságra ad­nak okot a műszaki vezetők és a dolgozók körében Ezután észrevételeket tett a bányák jövőjét meghatározó úgynevezett optimalizálási programmal kapcsolatosan, összehasonlította a tászapal- konyai erőműbe szállított nógrádi és oroszlányi szén mi­nőségét. Helyes volna, ha a nógrádi energetikai szenek termelési volumenjének meg­határozásánál konkrét gaz­daságossági számításokat vé­geznének. Ezzel a vizsgálattal megállapíthatnák a nógrádi szén tényleges értékét. Már korábban szóba került, hogy a gyöngyösi hőerőmű bővítését a nógrádi szénre alapoznák. Ha ez a terv meg­valósulna, nagy mennyiségű szón biztos fogyasztója lenne hosszú éveken át a hőerőmű. Ez lehetővé tenné sok bányász további foglalkoztatását. Be­szélt a vízválasztói erőmű szénellátásáról Is. A zavarta­lan ellátás szükségessé tenné a Székvölgy II. akna megnyi­tását. Elemezte azokat a költsége­ket, amelyek a szén értékesí­tésénél, szállításánál jelent­keznek. Újra hangsúlyozta, hogy Székvölgy II., mint cél­bánya megnyitása indokolt. A vita végleges eldöntésénél szükséges a termelési és fel- használásig felmerülő egyéb költségek együttes figyelembe­vétele. Bízik aibban, hogy az új gazdaság-irányítási rendszerben a bányák és az erőművek között szorosabb együttműködés alakul ki s ezt a továbbiakban kölcsö­nösen előnyös kapcsolatokban erősítik majd. Jedllcska Gyula elvtárs vitazáró összefoglalója — A megyei pártbizottság beszámolója feletti vitában huszonnyolcán szólaltak fel — kezdte Jedlicska elvtárs, majd így folytatta: — A hoz­zászólók egyetértettek a párt- bizottság beszámolójával. A vita igen színes, érdekes, sok­oldalú és hasznos volt. A hozzászólók sok érdekes ja­vaslatot tettek. Értékes és sokoldalú vita alakult ki a mezőgazdasági feladatokkal kapcsolatban is. Szinte vala­mennyi hozzászóló foglalko­zott a tsz-ben dolgozó fiata­lok, a nők helyzetével, az al­kalmazotti létszám alakulásá­val és a háztáji termeléssel. Hallottuk, hogy az egyik ter­melőszövetkezetben már jól megoldották az alkalmazottak és a tsz-tagok helyes arányá­nak kialakítását. Másutt a fiatalok megtartásáról, szá­muk fokozásáról gondoskod­nak. Ismét másutt kellő ará­nyokat alakítottak ki a ház­táji gazdaságokban. Mindezek azt bizonyítják, hogy bár fejlődésünk tele belső prob­lémákkal, mégis megvan az a kitaposott út, amelyen a jövőben haladnunk kell. A hozzászólók az eredmé­nyek talajáról foglalkoztak gondjainkkal. Ez az össze­hangolt szintézis biztosíték arra, hogy feladatainkat a következő időszakban megva­lósítjuk. Ezután foglalkozott az ipar és a beruházások helyzetével, feladataival. Megismételte, amit a beszámoló és több hoz­zászóló is elmondott: öt év alatt mintegy 228 millió fo­rintot nem sikerült felhasz­nálni. Más megyében foglal­koztattunk 135 millió forint értékű építőipari kapacitást. Megyénkben határozatok egész sorát hoztuk arra, hogy a nagyobb összegű beruházá­sokat az állami építőipar, a kisebbeket a tanácsi ipar va­lósítsa meg, a földszintes csa­ládi házakat pedig a ktsz-ek építsék. Ugyanakkor a nógrá­di építőipar más megyékben földszintes házakat épít fo­lyamatosan. Hangsúlyozta a beruházások jobb előkészíté­sének szükségességét. Felhív­ta a figyelmet arra a tartha­tatlan helyzetre, hogy a be­ruházási programokat 80—90 százalékban módosítják, né­melyiket háromszor is. Nem egy beruházást olcsóbban le­hetett volna megvalósitani. Az ipar fejlesztéséről el­mondotta: __ Metg kell küzdenünk a zért, hogy a 70—100 éves üzemekből újak, korszerűb­bek legyenek. Biztosítanunk kell a termelés gazdaságossá­gát, az emberi, szociális szem­pontokat, de azt is, hogy mit teszünk a népgazdaság aszta­lára. A foglalkoztatottság meg­oldása többször is szóba ke­rült Erről a következőket mondotta: — A foglalkoztatottságot és a termelékenységet nem sza­bad egymástól elválasztani. A foglalkoztatást ne csupán a termelékenység rovására old­juk meg. Elmondotta, hogy megyénk vezetői biztató tárgyalásokat folytatnak kormányszervek­kel, az Országos Tervhivatal­lal a jelentkező munkaerő megfelelő lekötése érdekében. — Vannak javaslataink, el­képzeléseink, amelyek min­dig elsősorban az embert ve­szik figyelembe. Természete­sen a foglalkoztatás megoldá­sa nem egyoldalú feladat Üzemeinknél fokozni kell a készregyártást, fejleszteni a hulladékok feldolgozását újabb gyártmányok létrehozá­sát, olyan termékek előállítá­sát, amikre szüksége van a piacnak. A tanácsi iparban és a ktsz-eknél — a következő időszakban — az extenzív fejlesztést valósítsák meg a foglalkoztatottság növelése érdekében. A mezőgazdaságról, a ter­melőszövetkezeteket és tagjai­kat érintő kérdésekről alakult ki a legszínesebb, legsokolda­lúbb vita. Szóvá tették a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek szakmai, politi­kai továbbképzését. Erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Az anyagi érdekelt­ségről szólva Jedlicska elvtárs elmondotta: nem szabad sab­lonokat alkalmazni. Terjesz- szük el a jó tapasztalatokat, a már bevált módszereket. — A tsz-tagok nyugdíjával elvtársnak, aki közel áll me­val és népszerűsítésével fog­lalkozott. Így fejez)« be vita­záró összefoglalóját: — Engedjék meg elvtársak, hogy a megyei pártértekezlet nevében köszönetét mondjak Jakab Sándor elvtársnak, aki az elmúlt időszakban a me­gyei pártbizottság első titká­ra volt és innen került a belügyminiszter első helyette­se beosztásába. Jakab elvtárs sokat tett a megye fejlődése érdekében, további munkájá­hoz sok sikert, erőt, egészsé­get kívánunk! (Taps.) — Brutyó János elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja tolmácsolta pártértekezletünk­nek a Központi Bizottság és Kádár János elvtárs üdvöz­letét. Arra kérjük Brutyó elv­társat, továbbítsa: a megyei pártértekezlet egyetért a Köz­ponti Bizottság irányelveivel, a Szervezeti Szabályzat terve­zettel, a Központi Bizottság bölcs, józan, reális és inter­nacionalista politikájával, me­lyet Nógrád megye lakossága teljes mértékben támogat. — Végül kérjük, adja át üdvözletünket Kádár János és a társadalombiztosítással kapcsolatos helyzetet pártunk ismeri, és a népgazdaság le­hetőségeihez mérten fokoza­tosan törekszik megoldására. Azt is látni kell azonban, hogy gazdaságainkban . szük­ség van istállókra, vízellátás­ra és gépekre is. Ezért fokoz­nunk kell a termelést, mert csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Jedlicska elvtárs külön hangsúlyozta: — A korábbi évekhez ké­pest falvainkban a munkakedv, a Sülét! gyénkhez, személye összefor­rott mindennapos életünkkel. Erőt, egészséget kívánunk ne­ki és ígérjük: minden erőnk­kel azon fáradozunk, hogy a IX. kongresszus határozatait maradéktalanul valóra vált­suk. (Nagy taps.) Ezzel befejeződött a megyei pártértekezlet első napiren­di pontja. A küldöttek egy­hangúlag elfogadták a me­gyei pártbizottság írásbeli és szóbeli beszámolóját, a me­gyei revíziós bizottság referá- fokozódott tumát, a vitazáró összefogla- munkalen- lót és a határozatot. Ezután került sor a má­Ezután az ideológiai nevelő sodik napirendi pontra, a munkával, a tájékoztatással, a megyei pártbizottság tagjai és gazdasági mechanizmus alan- a kongresszusi küldöttek meg- elveinek széles körű oktatásé- választására. A megyei pártbizotfsá Alics János, nyugdíjas, a fegyelmi bizottság tagja, An- dó Gyula, a balassagyarmati járási pártbizottság első titká­ra, Antal Gyula, a Salgótarjá­ni Acélárugyár igazgatója, Kandúr Károly, a KISZ Nóg­rád megyei Bizottságának el­ső titkára, Bartha Béláné, a salgótarjáni járási Nőtanács titkára, Bernard Rezső, a Zagyvái Bányaüzem vezetője, Borsodi Béla, a Közgazdasági Technikum igazgatója, Cser Gyula, a 2. sz. AKÖV igazga­tója, Cs. Nagy László, a Szí- ráki Állami Gazdaság igazga­tója, Devcsics Miklós, a rétsá- gí járási pártbizottság első titkára, Dercze István, a Ha­tárőrség kerületi parancsno­ka, Dianovszki Gyula, a ZIM Salgótarjáni Gyáregységének vezetője, Géczy Imre, a ba­lassagyarmati városi pártbi­zottság első titkára, Géczi Já­nos, a megyei pártbizottság dolgozója, Gotyár Gyula, a megyei lap főszerkesztője, Győri János, a karancssági termelőszövetkezet elnöke, Hankó János, a megyei tanács licza József, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat lakatosa, Makó Veronika, az Etes-Amá­lia telepi Általános Iskola igazgatója, Matúz József, a megyei pártbizottság Mátrai István, a helyettese, a Nógrádi ügyminiszter első PcCiiornik József, Szénbányászati Tröszt igazga­tója, Jedlicska Gyula, a Nóg­rád megyei pártbizott:ág el- titkára, ső titkára, Matúz József, a megyei Nógrád megyei pártbizottság munkásőrség parancsnoka, titkára, Szoó Bála, a salgptar- Molnár Sándor, a Salgótarjá- jáni járási pártbizottság első ni Acélárugyár szocialista bri- titkára, Szálai Gáspár, a salgc- gádvezetője, Nádasdl András, tarjáni városi pártbizottság el- az SZMT vezető titkára, Nagy ső titkára, László István, a Imre, a mátranováki bánya- pásztói járási pártbizottság el- üzem pártbizottságának titká- ső titkára, Andó Gyula, a ba- ra, Nagy Oszkár, a Zagyvái lassagyarmati járási párttoizott- Bányaüzem műszaki csoport- ság első titkára, Hankó János, vezetője, Novak József, a Sal- a megyei tanács vb-elnöke, gótarjáni Acélárugyár tech­nológiai osztályának techni­kusa, dr. Oppe Emil, a ba­lassagyarmati kórház igazga­tó főorvosa, Oroszi Károly nyugdíjas, Pothornik József, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Sándor Ele­mér, a Salgótarjáni Városi Tanács VB élnöke, Sándor Gáspár, a mizserfai bánya­üzem vezetője, Szabó B. Ist­ván, a kazári termel őszöv et­Varga Gyula, a Salgótarjáni Öblösüveggyár igazgatóia. Gajdár Pál, a székvölgyi bá­nyaüzem szocialista brigádve­zetője, Ujj Antalné, a kesze- gi termelőszövetkezet párt­titkára. Buda Antal, a Salgótarjáni Acélárugyár dróthúzó üzemének párt­titkára, Kandúr Károly, a KISZ Nógrád megyei Bizott­ságának első titkára, Décsi Zsigmondné, a balassagyar­kezet elnöke. Szabó István, a mati finomkötöttárugyár párt­megyei pártbizottság propa­vb-elnöke, Havas Péter, az ganda- és művelődésügyi osz­SZKP pártfőiskolájának hall­gatója, Illés Gyula, a palotási termelőszövetkezet főagronó- musa, Imre Lászlóné, a nóg- rádszakáli tsz bérelszámolója, Jakubovics Gyula, az építő­ipari pártbizottság Jedlicska, Gyula, a tályának vezetője, dr. Szabó István, megyei főügyész, Sza­bó József, a Nógrád megyei Fémipari Vállalat igazgatója, Szalai Gáspár, a salgótarjáni városi pártbizottság első Tit- tHkára, kára, Szoó Béla, a salgótarjá- megvei nii járási pártbizottság első pártbizottság első titkára, Ka- titkára, Szoó Béláné, a Vörös­nyó Béla,, a MEDOSZ megyei titkára, Kispál József, a szén- bányászati tröszt pártbizott­ságának titkára, Kiss József, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának vezető­je, Kiss Sándor, a szécsényi járási pártbizottság első tit­kára, Kohnt Gyula, a Zagy­vái Bányaüzem vájára, Ko­vács János, a karancsvölgyi tsz pártbizottságának titkára, dr. Kovács László, a megyei bíróság elnöke, dr. Lakatos József a megyei pártbizottság főelőadója, László István, a pásztói járási pártbizottság el­ső titkára, Lavaj István, aká- nyási bányaüzeip párttitkára, Lengyel T. István nyugdíjas, Lipták Gyula, a megyei rendőr- főkapitányság vezetője, Lip­ták József, megyei pártbizott­ság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője, Maka­titkára, Gyanó Sándor, a ZIM Salgótarjáni Gyáregységének öntödei párttitkára. Batta István, a megyei pártbizott­ság munkatársa. Tanácskozási jogú küldött: Cs. Nagy Lász­ló, a Sziráki Állami Gazdaság igazgatója. A megyei pártbizottság teg­nap megtartotta első ülését. Ezen a megyei pártbizottság el­ső titkárává Jedlicska Gyula elvtársat, a pártbizottság tit­káraivá Matúz József és Gé­czi János elvtársaikat válasz­totta. A megyei pártbizottság kereszt megyei titkára, Schré- ter Pál, a Salgótarjáni Acél­árugyár gyárrészleg vezetője, Tóth István, az érsekvadkerti termelőszövetkezet elnöke, Tóth Károly, a Salgótarjáni , _ ...... .... , A célárugyár -^bizottságának végrehajtó bizottságának tag­titkára, Tőzsér K. János nyug- ■|al' Andó Gyula, Bandúr Ká­roly, Dianovszki Gyula, Géczi János, Hankó János, Jedlics- ka Gyula, Lipták Gyula, Ma­túz József, Cs. Nagy László, Pothornik József, Szoó Eila elvtárs. A megyei partbizottság megválasztotta a fegyelmi bi­zottságot is. Elnöke: Alics János, tagjai: Nagy Oszkár, Novak István, Oroszi Károly, Petik Sándor, Simon Endre, díjas, Ujj Antalné, a keszegi termelőszövetkezet párttitkára. A IX. pártkongresszus • üwráü megyei küldöttei Brutyó János, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsainak elnöke, Jakab Sándor, a bel- Szoó Béláné. EDITKE A fiatal pedagógusnő Gju- rova Alexandmé. — Egyébként csak Editké- nek szólítják a kollégáik — mondja Szeremi Gyula igaz­gató. — Ha így keresi köny- nyebben rátalál. Így keresem. Könnyen rá­találok. Szőke fiatalasszony. A szé- csónyi gimnázium igazgató­jának kevésbé zsúfolt irodá­jában beszélgetünk férjé­nek, Gjurov Alexandernak je­lenlétében. Mit mondhatunk az ifjú pedagógus házaspárról? Miért kerestük fel őket? Mindenekelőtt azért, mert Szécsény pedagógus társa­dalma közmegbecsülésnek örvendő tagjai közé tartoz­nak. Nem kis dolog elnyerni egy kollektíva, méginkáfob egy nagyközség társadalmá­nak rokonszenvét. Különösen nem az, ha erre mindössze pár hónap áll rendelkezésre. Minden rokonszenv alap­ja természetesen a munka. Szerémi Gyula igazgató tá­jékoztatása szerint az ifjú pedagógus házaspár oktató­nevelő tevékenysége feltétle­nül elismerést érdemel. Ezt az elismerést, illetve az ebből következő támoga­tást Szécsény biztosítja is számukra. A község „ven­dégszeretete” nem is hagy kívánni valót maga után. Helyes-e „vendégszerete­tet” emlegetnünk? Részben igen, részben nem. Miért? Editke, Gjurova Alexandr- né 1964-től él férjével Nóg- rádbain. Az 1964—65-ös tan­évben Rimócon, az 1965—66- os iskolai év kezdetétől Szé- csényben tanít. Magyar— orosz szakos. Mi segítette őket a szécsényi gyökéreresz- téshez? Elsősorban a laka«. 1965 decemberében kapták meg. Ez lehetővé teszi a családalapítást, illetve annak eltartását, módot ad arra. hogy a fiatal tanárnő szülei közelében lehessen, s nem utolsó sorban nyugodt lég­kört biztosít a tanuláshoz. Az ifjú pedagógus pér 1961-ben Bulgáriába, Szófiá­ba költözött a budapesti egyetemről, ahol házasságkö­tésükig mindketten tanultak. Gjurov Alexandr ugyanis bolgár fiatalember, felesége a kis szőke magyar leány követte férjét. Szófiában 1964-ig éltek. A férj újs.-i- íróskodott, a feleség az utolsó évben tolmácsként tevékenykedett. Miért költöztek vissza Magyarországra ? Editke miatt. Szülei Baranya megyében, Szigetváron vágyódtad egyetlen gyermekük után, hívták, jöjjön haza, legye­nek együtt öreg napjaikra. így történt, hogy vissza­tértek Magyarországra. Nóg­rád megyében kaptak állást, amely képzettségüknek es vágyaiknak megfelelő. A férj, Gjurov Alexandr mondja: — Szeretek Szécsény ben élni, tanítani. Oroszt taní­tok, orosz szakkört vezetek. Jól érzem magamat, megbe­csülik a munkámat. Ez a legfontosabb- Egyébként a szabadidőmben a Sellő a pecsétgyűrűn című regényt fordítóm bolgárra. A feleség, Gjurova AI* exandimé: — Amikor Bulgáriába mentünk, megszakítottam egyetemi tanulmányaimat, amelyet, miután újra Ma­gyarországon vagyunk, foly­tatok. Jövőre szeretnék ál­lamvizsgázni, szorgalmasan tanulok. Remélem, sikerül a vizsga. Nógrád megyében és Szécsónyben igazán jól érez­zük magunkat, ide költöz­tek hozzánk Szécsénybe a szüleim is, együtt vagyunk A szabadidő kevés, egv négy éves kislányunk is van. A nevelőtestületben megtaláltok a helyünket. Legalábbis, így érezzük. Messzibb tájakról érkeztek Nógrádba, ezért vendégei; kicsit. Otthonra találtak Nógrádiba, ezért szünidőiben már a vendég státusz. Nóg­rád, Szécsény, ez iskola gondjai az ő gondjuk- A a itteni örömök az örömeik. Otthonra találtak, ha egy egy mondat után- még hozzá is teszik önkéntelenül: — Nálunk, Bulgáriában nem így volt ez, vagy amaz. De mér szécsényiek mind­ketten. T. G. A tanuló­balesetekről Májusban 3000 sérülés Az elmúlt évben az or­szágban 26 ezer 593 gyer­mekbaleset történt. Ebből halálos végkimenetelű volt 155. Nógrádban az 581 bal­eset közül öt végződött ha­lállal. Ezek a tények min­dennél világosabban példáz­zák a szülőkre, és a peda­gógusokra háruló nagy fe­lelősséget, úgyszintén a gyer­meki gondatlanság, figyel­metlenség, vagy tudatlanság veszélyeit. Az Állami Biztosító ada­tai szerint idén megyénk­ben a tanulói balesetbizto­sítás mértéke meghaladta a tavalyit. 186 általános isko­la 33 920 tanulója közül 28 730 rendelkezik baleset- biztosítási igazolvánnyal. A 16 középiskolánál még ked­vezőbb ez az arány. Az 5110 középiskolás csaknem mindegyike biztosított. Leg­kisebb a biztosított tanulók száma a szakmunkásképző iskolákban. Pedig itt gyak­rabban fordul elő baleset, mint például a gimnáziu­mokban. Az évi öt forintos biztosí­tási díj ellenében a tava­lyi 581 bejelentés mind­egyikére fizettek ki kártérí­tést, összértékben 117 ezer forintot. A segélyösszeg sze­mélyenkénti átlaga 201 fo­rint. Az öt halálos gyermek baleset mellett a sérültek hét-nyolc százaléka részle­gesen, vagy teljesen meg­rokkant. Leggyakoribb az is­kolai mulasztásból eredő csavargás -"közben bekövet­kezett sérülés, főleg csont­törés. Legveszélyesebb terep az utca. Tavaly megyénkben 25 súlyos közúti gyermekbaleset történt. Az ok: figyelmetlen­ség, közlekedési előírások megszegése, szülői felügye­let hiánya. Az utca után az otthon, s legvégül az isko­la következik a balesetek előfordulási helyének sor­rendjében. A téli hónapok leggyakoribb baleseti formá­ja a síelés, szánkózás, vagy korcsolyázás közbeni csont- repedés és törés. Ennek el­lenére nem télen fordul elő a legtöbb gyermekbaleset, hanem május hónapban. A közelgő szünidő okozta szer­telenséggel magyarázzák ezt a tényt. Befejezésül még egy országos adat az elmon­dottak alátámasztására: ta­valy decemberben 144. az idén májusban már 3000 '»yermekbaleset történt ha­zánkban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom