Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-10 / 266. szám

2 NÖGRÁD Í?W november 10. csütörtök legkeztiíe munkáját a (Folytatás az 1. olda.lról) ­paraszti munkának és alakít­suk ki a helyesebb bérezést. Hasonló fontosságú feladat a nők foglalkoztatósa a terme­lőszövetkezetekben, kellő meg­becsülésük, az „egyenlő mun­káért egyenlő bért” elv be­tartása. megfelelő foglalkozás a női munkacsapatokkal és a szocialista brigádmozgalom fejlesztése. Az ideológiai és kulturális feladatokról szólva Jedlicska elvtárs többek között elmon­dotta, hogy a jövőben na­gyobb figyelmet kell fordíta­nunk ezekre a kérdésekre. A pártmunkában kapjon na­gyobb helyet az eszmei-ideo­lógiai tevékenység, a tudat- formálás. Az élet követeli ezt tőlünk, úgy, hogy az ideo­lógiai és a gazdasági felada­tok a termelés és az öntudat helyes arányban találkozzanak, mindennapos munkánkban. Megítélésünk szerint a szocia­lizmus felépítésének legfonto­sabb kérdései lesznek majd ezek a következő időszakban. Az emberek magukénak vallják a kongresszus irányelveit Ezután Jedlicska elvtárs foglalkozott a párt belső hely­zetével. Elmondotta, hogy a VIII- kongresszus óta igen nagy fejlődést értünk el a fontosabb politikai kérdések megértetésében, magyarázásá­ban. Az emberek magukénak vallják a kongresszus irány­elveit és fontos, hogy a jövő­ben a kommunisták még job­ban betöltsék élenjáró, példa­mutató feladatukat, és a párt vezető szerepe megfelelően érvényesüljön. Ezután Jedlicska Gyula elv­társ arról beszélt, hogy a köz­ügyekben való részvételben egyeseknél közömbösség mu­tatkozik. Csupán elfogadják, de nem magyarázzák helyesen mindennapi életünk alapvető kérdéseit. Teszik ezt azért, mert nem értik, vagy csupán télig értik a feladatokat, bi­zonytalanok, képzetlenek, sér­tődöttek stb. Harc a sablonok és a formalizmus ellen A párton belül egyre inkább foglalkozzunk azzal, milyen munkastílussal dolgozzunk to­vább a következő időszakban. Amikor legutóbb nálunk járt Kádár elvtárs, biztatott ben­nünket, hogy még következe­tesebben harcoljunk a sablo­nok, a formalizmus, a szó- csíjÁés, a tunyaság ellen. Már eddig is tettünk határozott és jelentős lépéseket felszámolá­sukra, a következő időben még fokozottabb figyelmet kell for­dítanunk ezekre a kérdések­re. Célunk, hogy időnkkel ésszerűen gazdálkodva, a fela­datok megoldását jól meg­szervezve tovább növeljük pártunk szerepét és jelentősé­gét. Mindenképpen tegyük túl magunkat a haladást akadá- lj'ozó, sablonos munkán. a megszokáson, és az eddigi, he­lyes munkamódszerek tovább­fejlesztésével javítsuk tevé­kenységünket. Kádermunkán­kat pozitívan ítélhetjük meg. Sok fiatal káder nőtt fel az idősebbek mellett, és hasznos tapasztalatokra tettek szert. Ezzel a gárdával kell megolda­nunk a következő időszak fe­ladatait, fel Sell készíteni őket az egyre növekvő, és még bo­nyolultabb feladatokra. Jelentősen fejlődtek tömeg­szerkezeteink Egyesek — tévesen — úgy vélekednek, hogy a gazdasá­gi mechanizmus reformjából fakadóan majd jönnek az új emberek. Tudomásul kell ven­ni. hogy nincsenek „új em­berek^. Kifejlődtek ugyan új dolgozók az aktív, régi gár­da mellé, de ennek a jelen­legi, a legtöbb áldozatot vál­laló, régi gárdának kell cél­kitűzéseinket, megvalósítania. Az ügyünfchöe való helyes hozzáállás, a politikai meg­győződés, a vezetésben meg­mutatkozó helyes emberi tu­lajdonságok, a szervezési kész­ség jellemzi kádereinket Tömegszervezeteink az utób­bi években jelentősen fejlőd­ték és lépést tartottak napja­ink feladataival. A lehetősé­geket azonban nem aknázták ki i megfelelően. A következő időszakban dolgozzanak még aktívabban és nagyobb önál­lósággal. Pártszervezeteink ne végezzék el helyettük a fel­adatokat, és a tömegszerveze­tek ne azokat a tömegeket mozgósítsák munkájuk során, melyeket a pártszervezetek. Nagymértékben javult az egészségügyi helyzet A-zt szokták mondani, hogy a tömegszervezetekkel szem­ben nálunk magas a mérce. Ez a’ megjegyzés akkor he­lyes, ha arról beszélünk, hogy még következetesebben kell dolgozniuk és nagyobb akti­vitást kell tanúsítaniók az ügyek intézésében. Ugyanis a megye lakosságának kulturá­lis, egészségügyi, gazdasági és társadalmi viszonyai sokkal mostohábbak voltak a felsza­badulás előtt, mint — pél­dául — a dunántúli megyék­ben. Az utóbbi időben sike­rült néhány kérdésben elérni az országos szintet. Egy ilyen folyamatban többet kell ten­ni annak érdekében, hogy fejlődésünk megfelelő ütemű legyen. Az imperializmus agresszivitása fokozódik Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Pártértekezletünk olyan nemzetközi helyzetben ülése­zik, amikor az amerikai im­perializmus agresszivitásának hatására fokozódik a feszült­ség. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság barbár bom­bázása, a békés lakosság pusz­títása, beavatkozás egy sza­ba dsá gszerető nép be’ügyei- be, a háború kiszélesítésének veszélyét foglalja magában. Sajnos a nemzetközi kommu­nista mozgalomban meglevő vita, a kínai vezetők, sza- kadár, szovjetellenes tevékeny­sége nehezíti a szocializmus és a béke erőinek összefogá­sát az imperializmussal szem­ben. A Magyar Szocialista Munkáspárt — látva ezt a helyzetet — azon fáradozik, hogy elősegítse a marxista— leninista erők tömörülését, a nemzetközi kommunista moz­galom egységének biztosítá­sát. Törekvésében abból in­dul ki, hogy szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lehet soha. A Szovjetunióhoz való viszony ma is sarkköve annak, hogy marxista—leninista politikát valósítsunk meg. Ebben a kérdésben nincs helye inga­dozásnak. A Szovjetunió gaz­dag történeti tapasztalatai, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt negy­venkilenc év bizonyítja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja élenjáró párt, példa­képünk és tanítómesterünk. Pártunk összeforrott a néppel Kedves Elvtársak! Tíz éve alakult meg a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány. A kommunisták, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, a Szovjetunió se­gítségével — véget vetettek az ellenforradalmi lázadás­nak. A tíz év alatt elért ered­mények bizonyítják, pártunk összeforrott a néppel. Társa­dalmi, gazdasági, kulturális életünk a magyar nép törté­netében soha nem látott fej­lődést ért el. Ezt az utat akarjuk tovább járni. Követ­kezetesebben megvalósítjuk pártunk határozatait, még ha­tározottabban kiállunk a Köz­ponti Bizottság politikai irány, vonala mellett. Jedlicska Gyula élvtárs, az MSZMP Nőgrád megyei Bi­zottsága első titkárának szóbeli referátuma után Oro­szt Károly elvtárs, a megyei revíziós bizottság elnöke tar­totta meg beszámolóját. Ezután Matúz József elv­társ, a megyei pártbizottság titkára, a megyei pártértekez­let elnöke felkérte a jelölő- bizottság tagjait, kezdjék meg tevékenységüket, majd szü­netet rendelt el. A megyei pártbizottság beszámolója Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak'. A megyei pártbizottság, a Központi Bi­zottság határozatának megfelelően készült a pártértekezletre. A IX. kongresszus előkészí­tésé ok jellemzője, hogy megyénk párttag­sága helyesli és elfogadja a VIII. kongresz- szus politikai irányvonalát. A párttagság fo­kozott felelősséget tanúsított a taggyűlése­ken a végzett munka értékelésénél, a fela­datok kidolgozásánál. A párttisztségek be­töltésére olyan elvtársakat választottak, akik eddigi munkájukkal bebizonyították hű­ségüket a párthoz és rátermettségüket. Az alapszervezetek és pártszervek újjává- lasztása tovább növelte pártunk erejét, te­Az új Pécskő utca. A második ötéves tervben üzentünk hadat a korábbi nyomorúság gos, egészségtelen lakótelepnek. A munkások először bontottak, azután építettek: két- száztizenkét, zömmel elöregedett, korszerűtlen, egészségtelen lakás helyébe ötszázhet­vennyolc két-háromszobás, összkomfortos, távfűtéses lakás került megyei pártértekeziet kintélyét. Mélyült a bizalom, mely pártunkat összeköti a tömegekkel. A kongresszus tisz­teletére kibontakozott széles körű munkaver­seny, a szocialista és ifjúsági brigádok vál­lalásai, nagyobb munkakedv falun, meggyő­zően bizonyítják, hogy kongresszusunk a dolgozók minden rétegének ügyévé vált. A VIII. kongresszus határozatainak végre­hajtása közben — az elmúlt négy év alatt — nagyszerű eredményeket értünk el. Társa­dalmi, politikai, gazdasági és kulturális éle­tünk egyenletesen fejlődött és tovább erősö­dött a tömegek erkölcsi-politikai egysége. Pártunk helyes, marxista—leninista politikáját a dolgozók többsége magáévá tette és lelki- ismeretes munkájával támogatta. Ebben a kommunisták becsülettel helytálltak. Eredményeink szerves részét képezik az országos fejlődésnek és büszkék vagyunk ar­ra, hogy korunk legnagyobb forradalmi ere­jének, a szocialista világrendszernek lehe­tünk tagjai, mely társadalmi, gazdasági és katonai erejével meghatározza a világ fejlődé­sének irányát, biztosítja a békét, támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat A fejlett tőkés országokban tovább mélyülnek az el­lentmondások és az Imperializmus háborús politikája ellen sztrájkok, politikai harcok, eredményes béketüntetések folynak. Megyénk dolgozói mélységesen elítélik az amerikai im­perialisták vietnami agresszióját, a békés la­kosság ellen folytatott terror-bombázásokat, és tiltakozó gyűlésen ezrek és ezrek ajánlják fel segítségüket a hős vietnami népnek. I. Társadalmi és politikai rendünk fejlődése A Vili. kongresszus helyesen állapította meg, hogy a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésével befejeztük a szocializmus alapjai­nak lerakását. A történelmi jelentőségű győ­zelem után a szocializmus teljes felépítését kell megvalósítanunk. Ez a célkitűzés tovább erősítette a munkásosztály, a szövetkezeti * parasztság és a társadalom más rétegeinek politikai, erkölcsi egységét. Társadalmunk vezető osztályának — a mun­kásosztálynak — a létszáma tovább növeke­dett, és 1965 végére a szocialista iparban dol­gozók száma elérte a 36 ezret. Az ipar fej­lődésével újabb településeken alakult ki munkásbázis, fejlődött a munkások politikai öntudata, tisztánlátása, a belső és a nem­zetközi helyzet megítélése. Többségükre a marxizmus—leninizmus iránti érdeklődés, a párt politikájának elfogadása és aktív tá­mogatása jellemző. Az üzemi tervek és export-feladatok rend­szeres teljesítése, a minőség egyenletes ja­vulása bizonyítja, hogy a munkások becsü­lettel helytállnak a termelésben. Ugyanezt tanúsítják a szélesedő munkaverseny, az újí­tómozgalom eredményei, a szocialista brigá­dok számának növekedése, kiváló teljesít­ményeik és kezdeményezéseik. Egyre általá­nosabb lesz a szocialista tulajdon védelmé­ért, fejlesztéséért érzett felelősség. Ezzel pár­huzamosan emelkedett a munkásosztály szak­mai és általános műveltsége. A tudományos­technikai forradalom követelményeinek meg­felelően egyre többen rendelkeznek techniku­mi, középiskolai végzettséggel, szakmunkás bizonyítvánnyal. A felnőtt oktatás és a köz- művelődés különböző lehetőségeit felhasznál­va gyarapítják szakmai és általános művelt­ségüket. A múnkásosztály társadalmunk legnagyobb, legszervezettebb és legöntudatosabb osztálya fejlődésével, helytállásával, fegyelmezettsé­gével, áldozatkészségével kivívta egész tár­sadalmunk megbecsülését. A Központi Bizott­ságnak a munkásosztály helyzetével foglalko­zó határozata szellemében a párt és a ta­nácsi szervek helyes intézkedésekkel segí­tik a munkások munkafeltételeinek élet- és szociális körülményeinek javítását, a műve­lődési lehetőségek szélesítését. Társadalmunk másik alapvető osztálya, a szövetkezeti parasztság életében, szemléleté­ben is lényeges változás történt A korábbi pártértekezlet óta 30,8-ról 26—27 százalékra csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatot­tak aránya. A továbbtanulás és az ipar elszí­vó hatása eredményeként a fiatalok nagy ré­sze elhagyja a falut Ezért a termelőszövet­kezetek jelentős részére az elöregedés jel­lemző. Falvainkban legszembetűnőbb válto­zás, hogy megszűnt a korábbi, tulajdonviszo­nyok szerinti rétegeződés, folytatódott az egységes ' paraszti osztály kialakulása. Ma már általános, hogy szövetkezeteinkben a végzett munka, a közös tulajdonhoz való vi­szony adja meg a dolgozó igazi értékét. Né­hány helyan viszont új ellentmondások je­lentkeztek a fogatosok, az állattenyésztők és a növénytermesztők, a termelőszövetkezeti tagok és az alkalmazottak között. Nem ér­tékelik kellően a nők munkáját. Egyes helye­ken még számon tartják a szövetkezeti íag korábbi helyzetét, mikor lépett a szövetke­zetbe, milyen a volt szegény és középpa­rasztok aránya a vezetésben. Ezek nem osz- tályjellegű ellentmondások, de számolni kell velük. A parasztság politikai fejlődését bizonyít­ja, hogy többségük megtalálta helyét a szö­vetkezetben, azt magáénak vallja, itédi és gyarapítja a közös vagyont. Mind többen munkálkodnak azon, hogyan lehetne jobban, gyorsabban, eredményesebben fejleszteni a gazdaságot, a falu társadalmi helyzetét. Több száz szövetkezet^ közéleti vezetőt nagy fe­lelősséggel választottak soraikból, többségük megszerezte a szükséges politikai és szakmai ismeretet, jó vezetőnek bizonyult. A szövetkezeti parasztság fegyelmezett munkájának köszönhető, hogy a mezőgazda- sági feladatokat évről évre. időben és egyre javuló minőségben elvégzik. Különösen az idén örvendetesen javult a munkakedv. A Központi Bizottság 1965 decemberi ha­tározata alapján tett intézkedések a felvá­sárlási árak rendezése, a tsz-tagok szociális juttatásainak kiszélesítése kedvező visszhang­ra talált és íényegesen hozzájárult a pa­rasztság jobb munkakedvének és áliásfogla­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom