Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-06 / 264. szám
»96«. november 6. vasárnap NŐGRÁD O — Most a munkások és parasztok veszik kezükbe a hatalmat! — kiáltotta a tömegnek a szónokló. — Tehát ki az utcára, munkástestvérek! Döntsük meg az egész országban a burzsoáziáit, állítsuk fel a szovjetek hatalmát, a munkás-, paraszt-, katonatanácsokét! A teherautóról a matrózok röpcédulákat és újságkötege- ket dobáltak a tömeg közé. — Fegyvert nem hoztatok? Fegyvert? — kérdezték sokan Szemrehányóan tekintettek a tengerészeikre. — Csak ami magunknak van. Nem tudtuk, hogy Moszkvában nincs fegyver a munkásság kezében — válaszolta a matróz sajnálkozva. — De majd szereznek a moszkvai bolsevikok. A tömeg szétkapdosta a petrográdi újságokat, és kis csoportokra oszlott. Minden csoport egy-egy felolvasó körül tömörül. A matrózok két teherautója eltávozott. Az. amelyik legközelebb állt a magyarokhoz, ott maradt, mert elfogytak az újságjai. Itt a kocsival jött öt matrózt faggatták a munkások a pet- rográdi eseményekről, élményekről. A pesti autószerelő megkérdezte: — Magyarok voltak-e ott a harcban? A tengerészek csodálkoztak: — Miféle magyarok’ Miért éppen magyarok? Amikor megtudták, hogy a kérdező maga is magyar, barátságosan a vállára vertek. — Honnan lehetne azt tudni, verger? — felelte az. amelyik r~ előbb szónokolt. — Volt ott mindenféle ember. Megmozdult a főváros egész népe. Mint a tenger' hullám, úgy özönlöttek el a Téli Palotát. Csakhogy ne feledjétek el. Oroszországnak két fővarosa van ... Kiss Lajos a pestiekhez fordult: — Halljátok? Minden remény megvan a győzelemre! Azok kesernyésen mosolyogtak: — Nekünk már úgyis mindegy. Akárhogy lesz is, úgyse látjuk mi többet az otthonva- lókat. — dünnyögte az egyik mosolygó. A szerelőcsarnok tetején kuporgok most felpattantak. Mind egy irányba mutogattak. Egyikük lekiáltott: — Junkerek jönnek erre! Négy teherautó megtömve velük! Most kanyarodnak be az ol- dafíkapu mellett vezető utcába! A matrózok szónoka te" nyerőből tölcsért formált a szája elé: — Ne engedjétek a gyár előtt elmenni őket! A városban valahol elvtársaitokat akarják megölni! Futkosás támadt. Sokan kövekkel, szerszámaikkal rohantak az oldalkapu felé. Mások tartóztatták ezeket — ne kezdjenek fegyvertelenül a junkerekkel. A gyári vörösgárdisták is eláilták az útjukat. — Nem lehet tégláikkal menni puskák ellen! — kiáltotta a vezetőjük. — Ti is csalt ezt fújjátok? — Ezt. De azt is, hogy az utcát kell eltorlaszolni! Ami már általános helyeslésre talált. «• — Emeljünk barikádot! Köveket, vasdarabokat szórtak ki a kapun az utcára. Az öreg portás a fülkéjéből saját íróasztalát hurcolta oda. Mások az utoa köveit bontogatták. Már hallatszott a közeledő motorzúgás, de az autókat még nem lehetett látni, mert a gyár előtt az utca kanyarodott. Az út szélén, a kapun túl magas tetejű, ócska fabódé állott. Eledmiszerárusoké voüf valaha, de az alapja már egészen elkorhadt, megdőlitek a falai, fedele fenyegetően hajlott az utca fölé. Négy tartóoszlopa közül már csalt az egyik hátsó állta az időt, az tartotta lálxm az egész épületet. Kiss Lajosnak az az ötlete támadt, hogy a bódét döntsék az utca kövére, akkor az-' tán a junkerek autói semmiképpen sem mehetnek tovább. A kapu mellett, a fal tövében hosszú, súlyos vasgerenda feküdt. Odaugrott, megragadta. — A bódé — hördült —, segítsetek! — Izgalmában magyarul kiáltott. Teljes erejéből emelte a súlyos vas elejét. Szeme sarkából látta, emberek sietnek oda, könnyebb is lett a terhe, meg tudott :n- diüni vele. már a bódé sarkához ért... A nehéz vasat először hátra —. majd teljes erőből elő- reíenctítetták. A tartóoszlop ropogott, az egész építmény belerendült. — Na, még egyszer! — kiáltotta a pesti autószerelő kifülladtan. Ekkor bukkant ki az utca kanyarulatából a junkerek első kocsija. A nyüzsgő népet megpillantva, lelassított.' A hadapródok a kocsi tetejéről lövöldözni kezditek. A kapu előtt az utca egy pillanat alatt kiürült, csak a bódénál állók nem tágítottak. Varga Imre: PORTO NEVETNÉ most Kerezsit az egész Jóreménysóg, de nem merik, mert csuda ember. Nemcsak az a pár paripa oly kényes-gartgos,' ami az ő vezénylete alatt még megmaradt a szövetkezetben, ha- nem ő maga is olyan az ötven évével, hogy a szemérmesebb lelkű asszonyok nem szeretnének véle találkozni tavasszal sötétedés után. Hát még odahaza! Szegény feleségét, Varga Julist, elütötte egy autó, s ott maradt; azóta húsz éves leányuk, Bözse a mindenes a házban. Szegény! Milyen élete is lehet ennek a lánynak! Járt volna hozzá egy legény, bizonyos Szűcs Gergely, de valamiért annak a szavajárását nem állhatta Kerezsi Gábor. Persze, nem mondta meg neki, csak mikor vasárnap kocogott volna a tanyába a legény, az örökösen éhesen tartott, ezért förtelmesen mérges, borjú nagyságú komondor, eleresztve nyargalá- szott a jól bekerített udvaron. Viszont a tanyába jutás csakis az udvaron keresztül lehetséges, a komondor pedig éppen nem volt tárgyaló kedvében, sőt akkorákat vak- kantott, mint egy kisebb légvédelmi löveg, így elmaradt Szűcs Gergely. Utóbb híre lett, hogy bánatában valahol messze beiratkozott egy gépkocsivezető tanfolyamra... Akadt volna egy másik szívszerelem is Bözsének, bizonyos Szentesi Pál, most odavetődött tanító, egy huszonkét éves épp elmúlt legényke, aki nagyon értett a lány nyelvén, főleg ha nem kellett beszélni, de erre a szokásra is felfigyelt Kerezsi. Nehogy nagyon belemelegedjenek a dologba, vekkert kötött a tanító úr széke alá, s az kilenc órakor éktelen csörgésbe kezdett. Amire természetesen előbújt Kerezsi, előszedte a tanító úr kabátját, s tartotta készséggel, bújjék bele.' „Hát igen” — mondogatta közben ilyenkor Kerezsi —, „le kell feküdni magának is. Reggel nyolckor bizony kezdődik az iskola. No, legyen szerencsénk máskor is. ..” Pedig Bözse sokszor hallotta, apja süketek, vakok voltak az erőlködéstől. — Rajtaaa! — bódult Kiss Lajos. Alig tudta emein: már a gerendát, de az mégis lendült, s az utolsó pillanat ban ő is, a többiek is minden erejüket beleadták. A portásfülke tetejéről ö? fegyver sortüze csattant élesen. A matrózok lőtték a junkerekre, hogy fedezzék a bódéval küszködőket. A puska tűz zajában nem lehetett hallani az oszlop hatalmas rees- csenését, de az ütés után méltóságteljes lassúsággal megindult a bódé, fedele hirtelen előrebókolt, és most már gyorsan rántotta magával a falakat ... A junkerek autója csikorogva fékezett. A hadapródok leugráltak róla, és magára hagyva ta kocsit, futottak visszafelé. Egy szemvillanás alatt mindannyian eltűnnék. A szerelőműhely tetején állók leki- ál tot Lak. hogy a másik három autó is visszafordul. Harsogva nevettek, ujjongtak a repülőgépgyáriak. Az a matróz, aki szónokolt, Kiss Lajoshoz sietett, megölélte. — No, voriger, ezt 'jól csináltátok! Hiába, látszik, hogy ti keményen összetartotok. — Mármint mi? Kiss Lajos csak most törölte ki szeméből a haját meg a verítéket. Csodálkozva bámult társaira; most látta csak. hogy á földre eresztett vasgerenda körül a pestiek állnak — egytől egyig mind a huszonkettőn ... y em voit már fájdalmas az ábrázatuk. Elszánt volt, s a szemük is ugyanúgy csillogott, mint a többieké. Résziét a szerző Hotel Drezda cimü könyvéből. hogyan forgolódik az ágyában, milyen nehezen jön álom a szemére, de hallgatta a vén szívtelen is lánya epe- dó sóhajtásait, ideges maga-hányását, s néha hüppö- gését. De ahogy a Nap — szó nélkül — lement, aztán megint felkelt, úgy tett Kerezsi is. Semmiről nem szerzett tudomást. Láthatóan csak a Jóreménység lóállománya érdekelte. No, Zsiga fia azért valamit csak visszafizetett az apjának. Már a természetével. A legény túl volt a katonasoron, ereje teljében virult. És élte világát: azt csinált a Jóreménységben, amihez kedve volt. Most éppen az építkezésen buzgólkodott, s többet ért a keze, mint némely szabályosan pecsételt papírossal hadonászó kőművesmesternek. Hogy mért jött erre kedve, azt sehoigyse gyanította Kerezsi. Pedig ha többet jártatja a szemét, valamire csak rájöhetett volna. Az új sertésfarmot meg a góré-rendszert éppen Petro- vics Sztoján tanyája mellett építették. „Ott építik, na és, mi van atban?” — kérdezhetné Kerezsi Gábor. Csakhogy ennek a nemrég ide költözött növénytermesztő embernek, valamint a csirkenevelésben szerencsés kezű feleségének, Szabó Ágnesnek van ám egy fekete hajú, ragyogó szemű, eleven és rémkomoly leánya, Petrovics Joli, akinek a nevét még a legfertelmesebb szájúak sem merészelik a szájukra venni. A SZERELEM tudvalevő nem mindig szavakkal kezdődik. Hanem csak nézéssel. De ha már beszélgetésben is tud folytatódni, abból igencsak lesz valami. Itt is így alakult. A mennykő pedig akkor csapott le, amikor egy vasárnap délután Kerezsi Gábor meglátta a város főutcáján az ő egyetlen sokat tekergő, drá- galátos fiát Petrovics Joli oldalán. Mentek, mende géltek azok, fogván egymás kezét, s merev mosollyal tekintettek maguk elé. Elég volt ez neki. Mindent felfogott. Hazanyargalt Kerezsi Gábor, s mire este felé Zsiga is előkeveredett, elhűlve észlelte, hogy nemcsak a kutya ugatja meg, de minden fehérneműje, ruhája be van kötve egy lepedőbe, s ott lóg a ház előtt, az agason. Nem késlekedett az apja se sokáig a magyarázattak — Ide figyelj, te Zsiga! Én sok latorságodat elnéztem, lenyeltem. De hogy nekem beleessél egy ilyen, idejött ember lányába, azt már nem. édes fiam. Vagy nem állsz véle többet szóba, vagy — ehol-e az örökséged. És isten veled. Értettem? A fiú arcán jártak az inak, mintha mócsingot rágna, aztán belenézett az apja szemébe. Egy percig némán meredtek egymásra. Akkor a legény vállára lökte a cókrnó- kot. „Értve” — felelte. És elment, nem is köszönt. teremtette fattya, majd haza- kerget az éhség, meg a gondozás hiánya! De hamarosan lefagyott a bazsalygás az arcáról. Elébb csak az hír lett, hogy az egyik rokon, morogva ugyan, de befogadta a legényt. Az esetre pedig kerek tizenhárom napra, szombaton délben, amikor nyolc fogattal éppen trágyát fuvarozták a távoli Négyegyenes dűlői földekre. egy motoros atyafi kurjantott rá. „Hát kend, Kerezsi Gábor, nincs ott az esküvőn?” Okos módon messzebb állt meg az atyafi, ostorával így nem érhette el, de a ka- jánkodó kurjongatásbó1 kihámozta, hogy bizony a fia aznap tizenegy órakor már meg is esküdött Petrovics Sztoján és Szabó Ágnes tsz- gazdák Joli nevű leányával* sőt már kanalazzák is a csigalevest. Mégpedig — ő nélküle! ÜGY KÍVÜLRE nem mutatott semmivel se több érdeklődést Kerezsi, de szeme most több ízben elkószált a Petrovics tanya felé. Menyét egyszer sem látta, fiát is csak hébe-hóba, messziről. Mondták, az új embernek bolond jó a kedve, egész belegirhe- sedett a szerelembe, meg a munkába. Molnár Péter, az elnök, segítséget is ígért nekik, ha a farmmal elkészülnek. A családi fészekhez. Hallgatta ezeket a híreket Kerezsi, és ment a dolgára. Csak amikor. Bözse egyik este* lábmosás közben szólt neki: „Tudja-e, édesapám, hogy Joli. .. szóval... úgy van? — akkor ugrott ki, vizes lábbal a szoba közepére, felkapta a leányát, s szorította, forgatta» ..Hát ezt csak így mondod, így mondod?” hajtogatta, és forgatta szegény lányt vagy öt percig, mezítláb. Hirtelen nagy beszédtéma született a Jóreménység tízben. Mindenki azt újságol táj hogy az ifjú Kerezsi Zsiga és felesége, Petrovics Jolán vasárnap az öreg Kerezsinél ebédeltek. Másik vasárnap szintén. De akkor már egy kosztümre való, galambszínű szövet is ott volt az ágy tetején. És ez így megy most már minden héten. Ebédelés* trakta, ajándék. Most, hogy a Nőszövetsóg- ben dolgukat meghányni-vefc- ni összegyűlek a Jóreménység asszonyai, egy bizonyos Kovács Matyiné csipkelődve odaszólt Petrovicsnénak: „Hallom* Ágnes néném, hogy amit a nászúra, a vén Kerezsi megspórolt a lagzin. most aztán fizeti a portóra. Hát nem tudta az a nagyokos, hogy portóval minden duplájába -kerül?” A NÄSZASSZONY előbb nem szólt, esik némi kétértelmű boldog mosolygás után. „De legalább most tanul belőle. ..” Hogy mit, nem értették az asszonyok, ő meg nem kottyantotta ki, hogy az a tanító, aki alatt csörögni kezdett a vekker, a legutóbbi vasárnapon motorkerékpárral kiránduni vitte Kerezsi Bözsét. Magában mosolygott Ke- Méghozzá oda, ahol annak a rezsi Gábor a fiú legónyes- Szentesi Pali tanító úrnak kedésén, s gondolta: kutya- laknak az édesszülei... VWW^W^VWWWVWWWVWWWWWWV^WWV.f^W"'^VWV^, Szabó Gáspár: Falusi utca
