Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-06 / 264. szám

19(i6 november (5. vasárnap

NÓG R A D

s

Szerencsés véletlen

Az építésvezetői íródéba alaposan' befutott Godó' Gyuri bácsi, az anyagraktáros. Az építésvezető már ledobta magáról a zakót is. Az orrán gyöngyözik a veríték, „van legalább- hetven fok", füstölög; aztán’ rámordul Virágb Andrásra, a víz- és fűtésszerelők művezetőjére:

—- Hatvan szakma van. Érted? Hatvan szakma. & a tiétek egy a hatvan közül.

Aztán elhallgat és belemerül égy Vastag: skíahalmazhs, mint akit többet nem érdekel ez a iámat

t/írá'elí András pedig mosolyog, furcsán, mert' arcvonásai alig mozdulnak, inkább a szemén' látszik, hogy szórakoztatja a dolog. Az imént egy harsogó- kör közepén ült ugyanilyen flegmával, a technikás már kiment a- szobából, utána a művezető, s most az építésvezető sincs olyan hangulatban, hogy folytatná a hoi- zakodást.

— Nem kell komolyan venni ezt — legyintett Virá'gtY - ártatlan’ kötiözködés csak ők rendszerint hamarább1 „ugranak". Legközelebb, ha találkozunk. újra kezdődik. Szerét j tik a- szakmánkat. Ennyi me egész.

Meleg szoba, élcelődés. Idilli jelenet Pedig távolról sem ilyen kedélyes a dologi. Ti- mássy István, az építésvezető azon dühön®;: a KÖJÁL miért. nem kezdi a beköltözést újí székhazába, minden friss épületnek árt a „lafcaitlansas”. Virágh András pedig.. , nos már az is szokatlan esemény, hogy levette a kabátját, s letelepedett egy székre. Nyolc szerelő brigád tartozik hozzá, az hét munkahelyen dolgozik Találkozni jobbéra, úgy lehet vele, hogy „váratlanul'’ meg- ..elemk egy-egy építkezésen, kezében lógatva jókora rajzokkal, s más iratokkal tömött aktatáskáját, benéz az irodába, kimegy az objektumra. az emberei közé, aztán, aicár a mesében köd előttem, köd utánam. Sokáig én sem tudtam róra többet, mint amennyit kollégái, az alvállalkozót ritkán, s akkor is módjával dicsérő generál építésvezetők mondtak, szemükkel követve az elsiető fiatal művezetőt: „Egy önbT, aki dolgozik.”

Most itt ül velem szembe rés készségesen válaszai a kérdéseimre.

— Kilencszásmegyventoen születtem, kétéves házas, egyéves kislányunk van, két és fél éve dolgozom’ a vállalatnál... Van még kérdés? — Sfo a szeme pici gúnnyal megint mosolyog.

— Hogyan került Tarjánba?

— Már az épületgépészeti felsőfokú technikumba jártam, amikor a hirdető táblán felfedeztem, hogy a Nógrád megyei Építőipari Vállalat ösztöndíjasokat keres. Én akkor még- élétemben Nógrádban nem jártam, de mert pénzét» sem volt; s a biztos elhelyezkedés- is csábított — némi tié- pelődés után —, jelentkeztem.

— Az imént arra célzott, hogy a szakmát is valami ehhez hasonló „véletlen” folytán választotta.

— Van benne valami. Én ugyanis, eredetileg történelem- föidlajz szakos- tanár szerettem volna' lenni. Az érettségi után jelentkeztem is Debrecenben, de a- felvételi nem sikerült. Pestre kerültem, kitanultam a villanyszerelő' szakmán A TRANSZVILL-nál dolgoztam. Egy alkalommal,, szilveszterkor sürgős d’olgom volt és a Barátomat kértem? meg. foglaljon asztalt valamelyik szórakozóhelyen. Ez neki csak a Borostyán étteremben sikerült, s én nagyon dühös voltam, mert ott csak cigányzene veit. „Hogy megvígasetar lódj, kfenézz!”' — mondta a barátom és- előszedett egy gyűrött újságot, amit a papírkosárból halászott elő: Az. újságban hirdetés: az épületgépészeti felsőfokú technikum indulásáról. Az. elsők kötött iratkoztunk be, s mindkettőnknek sikerült is elvégezni.

— Amikor beiratkoztak, még nem sok fogalmuk volt, mi az épületgépészet. Nem bánta meg a végén?

— Sem akkor, sem most. Mint ahogyan azt sem bántam meg, hogy Salgótarjánba kerültem. Azt hiszem, hogy épületgépészeti szempontból, Budapest kivételével, sehol annyi, s aktuális problémával nem találkozhatnék, mint itt. S ez nekem nagyon fontos. Gyakorlatot keö szereznem.

— Azt jelenti ez, hogy tovább tanul? Esetleg egyetemen?

— Feltétlenül. Már eddig, is megtettem volna,, dekát tudja, hogy van az. Fiatal házasok vagyunk, jött a baba... De most már soká nem halogatom. Hiszen különösen a fűtéstechnikai, szerelési problémákban rengeteg a fantázia. Világviszonylatban is rengeteg a megoldatlan probléma, hát még nálunk! Elsősorban a magas épületek épületgépészetóre gondotok. Aztán itt van a szalagház. Nyilván ön is nyomon követte a Zalotay-féie vitát.

datt meg. hogy nem utolsósorban azért vetették- el a tervet, mert a szalagház épül'etgépé- szete teljesein • megoldatlan. S ez nem véletlen. A házgyárak épületgépészeti szerelésében is sokat lehetne módosítani, egyszerűsíteni. Tehát van mit keresni, kutatni, újat találni’, a én ezt akarom.

A- környezet, amelyben vagyunk — a- folyton csörgő telefon, a ki- bejáró emberek — nem engedi, hogy sokáig elidőzzünk a terveknél. Fordítunk a témán.. A tervekről a- jelertre terelődik a beszélgetés. Sorolja a munkahelyeket. Amelyeken a hozzátartozó szerelők dolgoznak. Három lakóház, aztán az öhlösüveggyári feldolgozó üzem, a tizenhattan- f ermes általános- iskola,- az üzletház. gimnázium, ÉMÁSZ- székház; Csupa bonyolult, „zűrös” objektum. Néhány jellemző- mondat egy-egy munka helyzetéről, és máris az általános érvényű, következtet esek- nél tart:

— Az anyagellátásunk kritikán aluli. Sosem volt jó, de ami az idén megy' még nem fonfuTt elő. Holott a rossz anyagellátás többletmunkát — és bármennyire is ellentmondásnak hat — többlet anyagfelhasználást is okoz. Enreíletf a feladat megoldásának lehetséges variánsai kőéül gyakran a kedvezőtlenebbet kell választani.. Fokozatosan szinte feloldhatatlan körülmények alakulnaki ki. Az ország anyag és szerelvényipara nem tart lépést a kivitelezéssel, A vállalati anyag ütemezés ezért a kivitelezés programozását, a munka folyamatosságát sérti. S ezt csak akkor kerülhetné él* ha ellentétbe kerülne az anyag- készlet megengedett normáival. Egyebek közt így alakul ki egy olyan helyzet, hogy például a mi építésvezetőségünk létszámát már jelentősen felfejlesztették, de nem nyújthatja azt, amire a kapacitás képes. Mert fia anyag van, munkaterület nincs, ha munkaterület vám, anyag nincs, ha mindkettő van — szállítóeszköz után futkosunk.

A művezető kissé zavartan köríiLpiLlant, Elbeszélgettük az időt, pedig a tizenegyes jelű épületiben várják. Műszaki átadás van, folyik a hibajavítás, s még ma több építkezést meg kell látogatnia. Feláll, a sálat átveti a nyakán, s energikus lépteivel már kívül is került az ajtón.

Csizmadia Géza

ÁRKOT ÁSNAK, kábelt

fektetnek Nagybátonyben. Készül az új telefonhálózat. A légvezetéket korszerű földalatti váKja fel. Nem kell oszlop és a jövőben az időjárás viszontagságai sem okozhatnak olyan könnyen zavart a hírközlésben.

Egy kerek arcú, középtermetű fiatalember magyaráz az árok ásóknak. Ingajáratban van a hosszú útszakaszon.

A munka műszaki irányítását bízták rá. Szavaiból érezni lehet nemcsak érti, amit tesz, hanem szerelmese is munkájának. Beosztása telefonszerelő. Ezt a szakmát tanulta.

Nagy Gábor László Fesztén járta végig az elemi nyolc osztályát. Az ötödiket hatodikat egy év alatt végezte, mert gyenge fizikuma miatt szülei egy évvel később íratták be. Pótolta a kiesést, jeles eredménnyel. A fizika mindig a legkedvesebb tantárgya volt és éppen ezért küldött kérvényt a Puskás Tivadar Híradástechnikai Technikumba. Nem vették fel de javaslatot küldtek: jelentkezzék a postai híradástechnikai hálózatszerelői szakmunkás- képző intézetnél. Megfogadta

Amiiból engem főleg a® ragaA termelószövetnezeá elnököt keressuK Felsototr don. Nincs az irodán, valahol a faluban lehet. Az egyik szolgálat - kész irodai dolgozó vállalkozik, megkeresi.

Az iroda olyan, mint a többi. Ez a szoba a köny- velőség. Íróasztalok, szekrények, virágok az ablakokban. A falak csupaszok. Azaz nem egészen, mert egyetlen kép függ a bejárattal szemben lévé falem. Vékony arany keretben, igen szép fiatal nő képe. A belépőnek tüstént ezen akad meg a szeme.

— Ki ez a nő? — kérdenem önkéntelenül.

A

, "j" ___*><

„Y880SZ8SI

— A szövetkezet „védöszentje" — válaszol az egyik irodista, de fel sem néz a munkájából.

Hm! Védőszent? Ez egészen újszerű a mai viszonyok között. A kíváncsiság közelebb visz a képhez. .. A kép egyik ismert képes folyóiratunkban jelent meg. Egy filmszínésznőt ábrázol. De miért került ide? Nem bíróik a kíváncsisággal, s megkérdem.

— Miért tették ki a fáira?

Erre azután elmosolyodnak a szövetkezetiek.

Egyikük végül megmagyarázza.

— Amikor a három közsé g, Felsőtold, Alsőtoid és Garáb egy termelőszövetkezetben egyesült, leadtuk a régi működési engedélyeket. Ebben a keretben volt a felsötoldi szövetkezeté. Gondoltuk, jó lesz majd az egyesült tsz-nek. s eltettük. De működési engedélyt még mindig nem küldött a megyei tanács. Gondoltuk, addig hasznosítjuk a keretet, ..

Ez a kép története. Ezek után már érthető, miért mondják a képen levő filmszínész- nőre, hogy védő- szent.

r. a.

Termékeny ősz

A

z ókori rómaiak a termékeny esztendőkben,' bőséges termések idején áldozatot mutattak be „Földanyai” tiszteletére, s áldozatokkal halmozták el Cerest, a földművelés, istennőjét. A dús kalászokért, a mosolygós szőlőfürtökért, a jó’ füvű. legelőkön teltre hízott jószágokért neki, az istennőnek mondtak köszönetét S szinte ezredéveken át öröklődött a kiszolgáltatottságnak ez az alacsony rendű érzése, s a természet túlzott tiszteletében még mindig a régi mi- fológus-kor emléke kísértett Istennek, természetnek: rettegtek hálát a telt kamrák, terített asztalok mellől. Kettős kiszolgáltatottság, igáját húzta akkor a földművelő: a természetét és a földbirtokosét. De mihelyt megszabadult évezredes kötelékeitől, egyszeriben gyermeteg és értelmetlen, színt kaptak a múltbeli alázatos hiedelmek.

Kinek jutna ma eszébe, hogy az idei gazdag termésekért képzelet szülte eszmei lényeknek, vaigy akár a korlátlannak vélt természetnek mondjon köszönetét. Elismerjük ugyan, hogy a mezőgazdasági termelésben jelentő® szerepe van a természeti és a köz- gazdasági adottságoknak is, hiszen nem mindegy, hogy milyen az időjárás, milyen erők szunnyadnak a felszántott és megművel termőtalajban, de mór józanon és tiszta érte- lemtnei fogjuk fel és méltányoljuk a termelésben elfoglalt helyét. Ki is hinné azt el, hogy a számos megyénkbe!! tsz-ben elért 18—IS? mázsás búzatermésátlagok kizárólag a „jó1 idő’” következményei', amikor a múltban a legjobb viszonyok között is hét mázsa alatt maradt a kényérnekvaló átlagtermése. Jól tudjuk, hogy nagy politikai változásoknak.. a nemzet és- az ember felszabadulásának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy lerakhassuk egy korszerű, szabad mezőgazdaság alapjait Hiszen mindének előtt ezeknek a feltételeknek, az általuk megvalósult nagyüzemi gazdálkodási módnak köszönhetjük, hogy földjeinkre- begördültek a traktorok, a talaj összetételét előnyösen befolyásolták és megváltoztatták a különféle szerves- és vegyi tápszerek és elindultak hódító útjukra a korszerű igényekkel kinerrsesített növényfajták.

Csak mosolyogni lehetne ma már azon, ha a tsz-elnök, vagy a növénytermesztési brigád bármely tagja, azzal fogadna bennünket, hogy „íme, a természet, az időjárás megtette a magáét, szépen termett a’búza, alig győzzük prizmázní a krumplit és kevés a góré a gazdag kukoricatermés raktározására”. Aki csak egy kicsit is járatos a mezőgazdasági szakmában és érdeklődéssel forgatja napilapjaink híreit, vagy ezenfelül esetleg elolvassa mező- gazdasági folyóirataink népszerű cikkeit is, az már tisztában van azzal, hogy a bő termés, növényeink és állataink termékenysége a legkisebb részben a természeti kiszolgáltatottság függvénye. Az idei gabonatermesztési tanácskozáson neves kutatók ismertették hosszas és alapos kísérleteik eredményét, amelyekből tökéletesen kiviláglik, hogy a termésátlagot felerészben a jó fajtamegválasztás, másik felerészben pedig a talaj, az időjárás* a talajmunkák minősége, a helyes tápanyagutánpótlás és a gondos ápolás befolyásolja. S erre megyénkből is szolgálhatunk bizonyítékkal, hiszen tavaly is más volt az időjárás, az idén is, mégis több olyan szövetkezetünk van, amelyekben magas szinten sikerült tartani a búza terméshozamát. Tsz-ek sorát lehetne példaként felsorolni a hasznosi Mátravöígye Tsz-től a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ig.

Bizony „Földanya” megtette a magáét; mert a keményen dolgozó földművelők népes serege' erre kényszerítette. S ha a járási part- értekezleteken annyi sző esett a mezőgazdaságban élért sikerekről, akkor a büszke bejelentések egyúttal az igyekvő, bizakodó és egyre szakszerűbbé váló emberi tevékenység elismerései is. A száz mázsán felüli krumpli- • termés, a négyszáz mázsát megközelítő holdanként! cukorrépa hozam, az exportra irányított vágómarhák 520' kilót meghaladó át- lagsúlya mind azt bizonyítja, hogy a gépekkel, vegyszerekkel is rendelkező kétkezi ember mindinkább hódító hatalmába keríti a hatalmas természetet

Minden eredmény elhatározott tettek következménye Miképpén képzelhető el másként, hogy az őszi számvetésnél’ tervek szigorú mevyalóatását vagy túlteljesítését jegyezhetik be a szövekezetek, állami gazdasagok, gépállomások naplóiba. Hogyan fordulhatna elő másképp, hogy kisebto-nagyofoto közösségek, egész üzemek vagy szocialista brigádok tegyenek konkrét, figyelemmel kísérhető vállalásokat a pártkongresszus tiszteletére. amelyeknek túlnyomó többségét megnyerő következetességgel végre is hajtják. Hogyan is valósulhatott volna meg egyébként, hogy megyénkben immár második é&ztendeje a tizenkétrnázsás holdanként! átlagot súrolja a búzatermés?

Egy tsz-tag ismerősöm a kukoricatermésből roskadozó szekerek láttán a következő lasátj. és megfontolt megjegyzést tette: „Termékeny ősz” CTgy hangzott asz ott az ékeitől, gazdag termésétől megfosztott határban, mint egy verseim Valóban: mtodtera évszaknak megvan a költészete, az ősz hangulatát semmi sem adhatja úgy vissza, mint a betakarítás, a mosolygó® pirosra beérett alma, az új magot szóró vetőgép, a telt magtár. Termékenység és bőség testvér fogalmak, az idén pedig hálás volt a föld annak, aki gonddal, tökéllyel gondozta, művelte. De éppen az. hogy a legkisebb hanyagság is prédába ment, hozamokból kiesett mázsákban és értéltekben mutatkozik meg — hangsúlyozza ki az ember központi, fontos szerepét. A jó munka a termékeny ősz gazdag örömével ajándékozza meg azt, aki fegyelmezett önmagában és dolgozó közösségében, viszont az emberi mulasztás és tékozlás ryomán gyéren, gyengén osztogatja értékeit, termékeit a fold*

Ezen a. termékeny, sokáig napfényben mosolygó őszön azokat köszöntjük tehát, akik egész éven át lankadatlan szorgalommal fáradoztak mezőgazdasági üzemeik felvirágoztatásán, a lakosság bőségesebb és változatosabb ellátásán, önmaguk és családjuk jöve-i delmének növelésén. Akik azzal egy időbeni hogy magtárakba mentették egy fáradságos esztendő megérdemelt termését, egyidejűleg már megvetették, a jövő évi — talán az ideinél is gazdagabb — termés alapjait. Öröm » határt járni, öröm a jól végzett munka büszkeségével telített emberekkel találkozni é* nagyon biztató, hogy elmúlt az a kor, amikor a természeti erők és az emberi gyengeség szülöttei, a mitológiai istenek ajándékának tekintették a mindennapi életszükségletüket kielégítő, verejtékkel megtermelt javakat.

M

ind erősebbé, hatalmasabbá válik az ember a természetben, s most már csaknem minden azon múlik, hogyan él a kezébe vett hatalmával, karja é» gépei erejével.

L Gy.

a tanácsot és három év múlva kitűnő szakmunkás bizonyítvánnyal került Budapestről a salgótarjáni műszaki fenntartási üzemhez. Ma 26 éves és már hét éve szakmunkás. A postánál gyakornok vo- nalfelvigyázó, műszaki ügyintéző, rajzoló munkakörben dolgozott. Készítette a terület felvételezéseket, aimíg 1963- ban falujához közelebb, Nagy- bátonyba a szolgáltatóhoz hívták. Az egyeztető bizottság másodfokú döntésére engedték csak el. Azóta a bányák hírközlő hálózata a munkahelye.

— Nehezebb itt a munka — mondja. — A hálózatban sok a régi szabványtatan. Viszont az szép, hogy ezeket folyamatosan ' korszerűsítjük. A Kistér enye és Salgótarján közötti légvezeték hálózat korszerűsítését tavaly kezdtük és már befejeztük. A Mátramovák, Mizserfa közötti hálózat is elkészült, most pedig Nagybátony belső földalatti csőhálózatát építjük.

Korszerűsítés az életünk és ez nagyon jó.

NEMRÉG TALÁLKOZTAM

a telefonszerelő nevével, az újítási irodán. Ezzel kapcsolatban a következőket tudtam meg.

A tröszti gépészet kérte a véleményét, milyen megoldást jawaseána a zagyvapálfalví régi LB rendszerű telefonközpont helyett. Több elképzelés volt már akkor. Nagy Gábor László is megnézte a helyszínt, a hálózatot. Hazament és otthon törte a fejét. Érvek, ellenérvek váltakoztak gondolataiban, azután mégis megszületett a megoldás.

— Ha három per tizes központot állítanánk be akkor a hat áramkör, tehát tizenkét szál vezeték helyett két áram- kői- is elegendő, négy szál vezetékkel. Ebben az esetben neu kell új oszlopsort építeni, fákat csonkítani, mert a meglevő is elbírja. A korszerűsítéssel három telefonkezelőt is megtakaríthatunk az anyag és munka mellett.

A javaslatot elfogadták.

Megvalósulása a kalkuláció szerint 124 ezer forint megtakarítást jelent.

Nem első újítása, hiszen másokkal közösen mór beadott korábban hármat, de valamennyi szakmába vágó, a hírközlés javítását szolgálja.

EGY SZAKMUNKÁÉ aki többről álmodott, amikor az iskolapadból kikerült. A technikum jelentette százmára a világot. Nem sikerült bejutnia* de lám mégis megtalálta helyét az életben.

— Már megszereztem a gimnáziumi érettségit levelező úton. Sokat ér, de azért még nem mondtam le arról a technikumról sem. Nagyon szeretném elvégezni, az adna igazán sokat a szakmámhoz. Ügy van ám az ember, ha többet tud mindig többire kiváncsi, jobban megérzi mi az, amit még meg kellene tanulnia. Mégegyszer megpróbálkozom, hogy ami akkor nem sikerült, a már megszerzett szakmai tapasztalatok birtokában levelező úton pótoljam. Nem a nagyobb beosztás reménye hajt erre. Én telefonszerelő leszek ezután is...

Bodó János