Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-30 / 283. szám

2 vorR * D november 30. szerda Az MSZMP IX. kongresszusának keddi tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) engedélye nélkül is felvehetők újra a pártba, hogyha arra alkalmasak. Pártunk kommunista voná­sainak további erősítését hiva­tott szolgálni az a javaslat, hogy — a fegyveres testüle­tek, a pártapparátus, a tömeg­szervezetek központjainak ki­vételével — minden pártalap- szervezetnek legyen joga és kötelessége a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a vezetők beszámoltatása. Ezzel lényegében megszűnne a ha­táskör-különbség a termelő üzemek és hivatalok, intézmé­nyek pártalapszervezetei kö­zött. A Központi Bizottság fon­tosnak tartja a pártirányítás megjavítását az állami szer­vekben, a fegyveres erőknél és a tömegszervezetekben. Az érvényben levő Szervezeti Sza­bályzat a párt és e szervek kapcsolatát — helyenként fel­adatát is — három fejezetben rögzíti. Ilyen részletes szabá­lyozásra nincs szükség. Helye­sebb, ha a párt alkotmánya rövidebben és egy helyen szö­gezi le a pártirányítás alapel­veit valamennyi állami és tö­megszervezet, illetve tömeg- mozgalom számára. A pártszervezetekben egy­öntetű helyesléssel fogadták azt a kiegészítést, amely a párttagok kötelességévé teszi a közéletben való cselekvő részvételt. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Az új Szervezeti Szabály- satban javasoljuk rögzíteni, hogy a Központi Bizottság a két kongresszus között, jelen­tős politikai kérdések meg­tárgyalására és eldöntésére országos pártértekezletet hív­hat össze. Ajánljuk ugyanakkor el­hagyni azt a megítélésünk azerint formális jogot, amely szerint a párttagok egyharma- dának kívánságára rendkívüli kongresszust lehet összehívni. A párt gyakorlatában a kongresszus ilyen módon való összehívására még nem volt példa. Soron kívüli kongresz- szust a párt természetesen tarthat, de kezdeményezését a kongresszus által választott Központi Bizottságra lehet bízni. Az eddigiektől eltérően ja­vasoljuk, hogy sem a Közpon­ti Bizottságba, sem a pártbi­zottságokba ne válasszanak póttagokat. A mostani válasz­tás már e szerint történt. Egy­idejűleg javasoltuk megnövelni a testületek tagjainak számát. A póttagság rendszere az illega­litás körülményei között fon­tos volt, mert a vezető szer­vek munkájának folyamatos­ságát biztosította. A későbbi­ek során a vezetők előiskolá- jává és a társadalmi megbe­csülés kifejezőjévé vált. Ma már nincs szükség arra, hogy a nagy létszámú vezető testü­letekben kétféle jogú tagok legyenek. A póttagság meg­szüntetésével e testületek munkája egységessé válik, tag­jaik pedig egyforma felelős­séggel rende’keznek. A módo­sított Szervezeti Szabályzat tér. mészetesen továbbra is bizto­sítja a kooptálás lehetőségét. A Központi Bizottság az eddigi tapasztalatok alapján javasolta a kongresszust meg­előző pártértekezleteknek, hogy ne válasszanak Revíziós Bizottságokat. Kérjük a kong­resszustól e döntés megerősí­tését és ajánljuk, hogy a kong­resszus ne válasszon Központi Revíziós Bizottságot. A reví­ziós bizottságok teljesítették hivatásukat, őrködtek a párt pénzgazdálkodása, ügyvitele és munkarendje felett. Javasol­juk, hogy a kongresszus fejez­ze ki elismerését azoknak az elvtársaknak, akik fáradhatat­lan ügyszeretettel, példamuta­tó munkát végeztek a reví­ziós bizottságokban. Ügy vél­jük azonban, hogy a munka egyszerűsítésével a revíziós bizottságok feladatait a Köz­ponti Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság, illetve a pártbizottságok el tudják látni. Javasoljuk, hogy a Központi Bi­zottság pénzgazdálkodásának ellenőrzését a kongresszus^ utal­ja a Központi Ellenőrző Bi­zottság feladatkörébe. A párt­bizottságoknál működő fegyel­mi bizottságok jogkörét java­soljuk változatlanul hagyni, ezek továbbra is kizárólag fe­gyelmi határozatok előkészí­tésével foglalkozzanak. A bu­dapesti és megyei pártbizott­ságok pénzgazdálkodását, ügy­vitelét és munkarendjét a Központi Bizottság az alsóbb szintű pártbizottságokét pedig az őket közvetlenül irányító pártbizottságok végrehajtó bi­zottságai ellenőrizzék. Több helyen vitát váltott ki az a javaslat, hogy a Szer­vezeti Szabályzat ne írja elő kötelezően a kommunista cso­portok létrehozását A Köz­ponti Bizottságot az vezette, hogy a kommunista csoportok működése a legtöbb helyen formális volt, az idő túlhalad­ta őket Az állami- és tömeg­szervezetek vezetőségeiben a párttagok többségben vannak, helyenként ez az arány 80—90 százalékos. Az itt dolgozó párttagok értik a párt politi­káját és annak szellemében tevékenykednek. Természete­sen, ahol ez szükséges, alka­lomszerűen össze lehet hívni a kommunistákat de ezt nem kell a Szervezeti Szabályzat­ban előírni. A lakóterületi pártmunka tapasztalatait áttekintve ja­vasoljuk törölni a Szervezeti Szabályzatnak azt a részét is, amely kötelezővé tette az egy házban, vagy háztömbben la­kó párttagok lakóterületi pártcsoportba szervezését. A lakóterület kommunistáit, amikor erre szükség van, az illetékes pártszervezet bár­mikor összehívhatja és külön­böző feladatokkal megbízhat­ja. A Központi Bizottság a fel­soroltakon túl több kisebb módosítást is javasol a Szer­vezeti Szabályzatba, ezeket azonban nem tartjuk szüksé­gesnek indokolni. Kedves elvtársaik! A Központi Bizottság be­számolójában Kádár elvtárs kifejezte azt a meggyőződé­sünket. hogy a következő évek egyik legfontosabb feladata a munkásosztály és a párt ve­zető szerepének további fej­lesztése. Valamennyi Javasolt módo­sítás célja, hogy a párt még jobban megfeleljen hivatásá­nak, vezető szerepének; még sikeresebben tudja irányítani a szocializmus építését és a proletárdiktatúra szerveinek, szervezeteinek erre irányuló tevékenységét. Ennek realizálását szolgálja az a javaslat is, hogy — a fegyveres testületeket és a már említett munkaterülete­ket kivéve — minden párt- alapszervezet joga és köteles­sége legyen a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a vezetők beszámoltatása. Mindez elő fogja segíteni, hogy ne csak országosan, hanem helyileg is tovább növekedjék a párt vezető, ellenőrző sze­repe. Nagy jelentőségű és mi­nőségileg új feladatokat jelent ez a hivatali pártszervezetek­nél a bürokrácia, a lazasások elleni harcban, az ott dolgozó kommunistáknak a köz szol­gálatára való nevelésében. Ül követelményeket támaszt azonban a legfontosabb terü­leten, a gazdasági életben te­vékenykedő alapszervezetek munkájában is. A következő időszakban a pártszervezetek fontos feladata lesz. hogy is­mertessék a gazdaságirányítás reformjának lényeges voná­sait. Elméleti oldalról megköze­lítve a párttagoknak a szocia­lizmus politikai gazdaságtana újabb következtetéseit kell el­sajátítaniuk, s a pártban ma­gas színvonalú gazdaságpoliti­kai, közgazdasági propagandát kell folytatni. Területi pártszervezeteink a párt és az állam viszonyáról a Központi Bizottság beszámo­lójában kifejtett következte­téseket jól megértve, fejlesz- szék munkastílusukat. Politi­kailag irányítsák a hatáskö­rükbe tartozó állami szerve­ket, szüntessék meg a párhu­zamosságokat, a párt és álla­mi munka elvileg is hibás összefonódottságát. Hasonló módon dolgozzanak a tömeg- szervezetek és tömegmozgal­mak pártirányításában. Száműzzék a munkából a szűklátókörű, prakticista vo­násokat. Nem szabad azonban szembeállítani az elvi, politi­kai irányítást a gyakorlatias­sággal, a pártmunka operati­vitásával. A gazdasági mecha­nizmus reformja önmagában is megköveteli, hogy a párt­szervek minden lényeges moz­zanaton rajta tartsák kezüket, s gondoskodjanak a párthatá­rozat maradéktalan végrehaj­tásáról. A reform, mint nagy társadalompolitikai kérdés, minden dolgozó embert érint, ezért a Központi Bizottság­tól az alapszervezetekig biz­tosítani kell az össztársadal­mi, helyi és egyéni érdek összhangját. A gazdaságirányítás új rendszere minden vezető szá­mára nagyobb önállóságot, döntési lehetőséget biztosít. Minden vezető — párttag vagy pártonkívüli — alapve­tő kötelessége, hogy a párt és a kormány politikájának szel­lemében tevékenykedjen. Nem kétséges, hogy ez a törekvés vezérli őket. mégis szükséges hangsúlyozni: az alapszerve­zetek megnövekedett jogai je­lentik maid az egyik legfon­tosabb biztosítékát annak, hogy a megnövekedett önálló­ság a szocializmus érdekeit szolgálja, hogy a párt politi­kájával összhangban álló he­lyi döntések szülessenek, és hogy megvalósuljon a politika végrehajtásának hatékony, közvetlen, a dolgozók vélemé­nyét is figyelembe vevő ellen- örzése. A helyenként ma még je­lentkező hibás gyakorlattal el­lentétben a pártszervezetek munkájában el kell kerülni a gazdaságvezetés feladatainak ismétlését, esetenkénti átválla­lását, az aprólékos beavatko­zást a gazdaság operatív irá­nyításába. Mindez csökkenti a gazdasági vezetés felelőssé­gét, pedig éppen a pártszerve­zetek kötelessége az egysze­mélyi felelősség elvének érvé­nyesítése és erősítése. A pártszervezeteknek az a hivatása, hogy a gazdaság­politika tudatosításával, vég­rehajtásával és megvalósításá­nak ellenőrzésével foglalkoz­zanak, s ne a technikai jel­legű részletfeladatokat oldják meg. Azt szeretnénk, hogy a pártvezetőségek, és a titká­rok méginkább a politika végrehajtásának irányítói, se­gítői és biztosítói legyenek, s ne diszpécseri munkát vé­gezzenek. A párt gazdaságszervező munkáját, az egyes helyeken kialakult hiedelmekkel ellen­tétben, erősíteni, és fejleszte­ni kell A pártszervezeteknek rendelkezniök kell azzal a po­litikai Ítélőképességgel, hogy el tudják dönteni: a helyi ál­lami, gazdasági szarv a párt politikáiénak szellemében ha­tározott-e vagy sem. Ameny- nyiben a gazdasági szervek hibás döntést hoztak, köteles­ségük bírálni, és helyesbítet­ni azokat. A pártszervezetek ellenőrző tevékenysége legyen tehát következetes, és folya­matos, rendszeresen számol­tassák be a vezetőket, kutas­sák az esetleges hibák oka­it, és figyelmüket ne a je­lentéktelen részletekre, hanem a végrehajtás jobb feltételei­nek megteremtésére összpon­tosítsák. A pártszervezetek jogainak kiszélesítése csak akkor fogja a párt vezető szerepét erő­síteni, ha ezekkel helyesen tudnak élni. A nagyobb ön­állóság egyben több felelős­séget is követel. A jövőben ezért fokozott figyelmet kell fordítani a pártalapszerveze- tek munkájának megjavításá­ra. Az alapszervezetek tevé­kenykednek közvetlenül a dolgozók között, nekik kell azonnal regálni a prob­lémákra, és vélemények­re. Mint eddig, a jövőben b az alapszervezetek lesznek a párt politikája végrehajtásá­nak letéteménvesei. Ebből a meggondolásból szükséges hogy röviden szóljunk tevé­kenységünknek, mint a párt­munka egyik legfontosabb te­rületének néhány vonásáról. A pártalapszervezetek több­sége az elmúlt években be­töltötte hivatását és eredmé­nyesen valósította meg fel­adatait. Reagáltak a területü­kön jelentkező problémákra, jelezték a felsőbb pártszer­veknek gondjaikat, és konk­rét intézkedéseket javasoltak megoldásukra. Volt azonban nem kevés olyan pártszerve­zet is, amely csak regisztrál­ta az eseményeket, de kevés erőfeszítést tett a helyzet megjavítására. A pártalapszer­vezetek munkája nem merül­het ki a nehézségek, problé­mák jelzésében. Nem lehetnek csak passzív jelzőszervek, ha­nem elsősorban politikai, har­ci szervezetek, amelyeknek vé­gig kell vezetniük a küzdel­met a párt politikájának vég­rehajtásáért. és meg kell ol- aaniok minden problémát, ha erre saját erejükből képe­sek. A felsőbb pártszervek szerepe akkor kerül előtérbe, amikor a nehézségek megha­ladják a helyi pártszerveze­tek erejét és lehetőséi:eit. A pártmunka minden te­rületéről, így az alapiszerve­zetek munkájából is szám­űzni kell a formális voná­sokat, meg kell akadályozni a bürokratikus megnyilvánu­lások elburjánzását. Az utób­bi időben megint találkozni ilyen jelenségekkel. Újra sza­porodott a felesleges értekez­letek száma, növekedett a je­lentések mennyisége. Ennek hatására megint sok a feles­leges munka, és kevesebb idő Jut a dolgozókkal való köz­vetlen kapcsolat ápolására. Küzdeni kell az ilyen formá­lis. és bürokratikus megnyil­vánulások léte és újjáéledé­se ellen. A pártmunka ered­ményességét nem az értekez­letek. jelentések számán, ha­nem a dolgozók politikai han­gulatán. cselekvő készségén, és a párt politikáiénak végre­hajtásán kell mérni. Tisztelt kongresszus! A kommunista párt sikeres munkájának nélkülözhetetlen feltétele, hogy szervezeti fel­építésében, gyakorlati tevé­kenységében helyesen alkal­mazza a demokratikus cent­ralizmus lenini elvét. Csakis a párton belüli demokrácia bontakoztathatja ki a párt­tagok, a pártszervezetek ak­tivitását, kezdeményező kész­ségét. Pártszerű légkörben, a jogok szabad gyakorlásának birtokában várhatjuk el párt­tagjainktól, hogy tudatosan és cselekvőén vegyenek részt a pártéletben. Emellett nem szabad egy pillanatig sem vi­ta tárgyává tenni a központi irányítás szükségességét. A demokrácia, és a centralizmus a párt felépítésében, irányí­tásában. mindennapi tevé­kenységében szerves egységet alkot. Sok Párttagot jogosan nyug­talanít. hogy a párt helyes­nek elismert politikája és ha­tározatai helyenként és ese­tenként nem valósulnak meg következetesen; sőt néha el Is. torzítják azokat. Az ilyen je­lenségek azt tükrözik, hogy az adott terület vezetői vagy nem értették meg a párt po­litikáját, vagy a döntés utam nemcsak fenntartják külön véleményüket, de nem is dol­goznak a végrehajtás érdeké­ben. Figyelemre méltó jelen­ség, hogy az utóbbi időben je­lentős mértékben elharapód­zott a végrehajtás felelőssé­gének liberális kezelése. Hi­ba, hogy a párt politikájának, határozatainak ilyen kezelé­sét, vagy torzítását az utób­bi időben nem bíráltuk kel­lő eréllyel, és esetenként nyil­vánosan. , A kommunista párt veze­tésének törvénye, hogy politi­káját, határozatait maradék­talanul, torzításoktól mente­sen hajtsák végre. Ezt igény­li minden párttagtól a cent­ralizmus követelménye. Az elkövetkezendő időszak na­gyon fontos feladata — a pártdemokrácia fejlesztésével együtt — a végrehajtás ellen­őrzésének fokozása, a cent­ralizmus erősítése. A demokratikus cen' raliz- mus fejlesztése azonban nem öncélú, jelentősége mindenek­előtt abban van, hogy erősíti a párt eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egységét. Az elmúlt évek tapasztalata­it elemezve, megállapíthat­juk, hogy pártunk egysége minden téren tovább erősö­dött. A párttagság helyesli a Központi Bizottság politikai irányvonalát és tevékenyen részt vesz annak megvalósí­tásában. Pártunk marxista- leninista eaysége volt és ma­rad .sikereinknek legfőbb for­rása. A pártegységet nem sza­bad sablonosán értelmezni. Az elmúlt években előfordul­tak esetek, amikor bizonyos politikai kérdésekben egyes párttagok körében vélemény- eltérések mutatkoztak. Véle­ményeltérések természetesen adódhatnak; ezek azonban nem a pártegység hiányát, ha­nem helyzetünk, fejlődésünk bonyolultságát tükrözik. A szocializmus alapjainak lera­kása után sok új. jelentős fel­adatot most kell elméletileg kidolgozni és a gyakorlatba átültetni. Énpen ezért a mar­xizmus—leninizmus élvét képviselve is lehetnek a párt- szervezetekben részkérdések­ben eltérő vé’emények. Naev- részt ebből fakad, hogv a Párt­tagság körében nmes mindig telies egyöntet’Vég fejődé­sünk egyes prob’émáinak és megoldásuk módiénak meg­ítélésében. Tükrözték eat a kongresszusi iránvelvéket tár- gvaló párttagevű’é'ek is. A felszólalók kifejeznék egyetér­tésüket a fő politikai irányvo­nallal. emellett vitatkoztak a végrehajtásról, bíráltak, sok javaslatot tettek. A párt feladata őrizni, erő­síteni a fő politikai irányvo­nal megíté’ésében és végre­hajtásában kialakult egvséget. Ugyanakkor a jövőben is szá­molni kell azzal, hoffv véle­ményeltérések keletkezhetnek. Ez fejlődésünk velejárója él nem szabad tőle megijedni. A pártegyseg védelmének, állandó erősítésének legfonto­sabb eszköze a meggyőzés, a helytelen nézeteknek politikai érvekkel történő cáfolata és a keletkezett ellentmondás ok megoldása a párt, a munkás- osztály érdekében. A vita nem az egység ellentéte. A döntés előtti pártszerű esanecsere erősíti az egységet, hozzájárul a helyes álláspont kialakítá­sához. elfogadásához. Más a megítélése azonban azoknak a vitáknak, amelyeket az ér­vényben levő párthatározatok­ról kezdeményeznek és ame­lyekkel a demokratikus dön­tések helyességét vitatva, a végrehajtást akadályozzák. Az ilyen jellegű vita nem enged­hető meg a kommunista párt­ban, mert a többség által ho­zott határozatok a kisebbség­re, a felsőbb szervek döntései az alsóbb szervekre kötelező­en. A párthatározatokhoz való helyes kommunista viszony nem passzív lojalitás, hanem aktív kiállás, konkrét cselek­vés. A kommunisták a döntés után tehát képviselik, védel­mezik és végrehajtják a párt politikáját. Akik tudatosan szem beszállnak a párt irány­vonalával, határozataival* azokkal szemben a türelem­nek megvan a határa, ame­lyen túl indokolt a szervezeti intézkedés. Kedves elvtársak! A párt feladatainak vizsgá­latánál számba vettük azokat a lehetőségeket, amelyeket a munka megjavításához a párt­szervezetek. valamint a kom­munisták felkészültsége, gya­korlati tapasztaltai biztosíta­nak. Felmértük a növekvő követelményeket is, figyelem­be véve, hogy a szocializmus építése közben — ugyanúgy, mint a múltban — a jövőben is keletkezhetnék előre nem várt nehézségek. Az új társa,, dalom létrehozása nem ellent­mondás nélküli folyamat és ezt mindenekelőtt a kommu­nistáknak kell világosan lát- niok. • A párt erejét a szocialista eszme, a helyes politika, a magasfakú szervezettség és a néppel való szwos kapcsolat biztosítja. A pártszervezetek­nek és a kommunistáknak rendelkezniök kell olyan adottságokkal, mint a meg­előző készség, következetes­ség, állhatatosság. Tudniok kell hogy a nehézségek átmeneti­ek, és az ügy, amelyet szol­gálnak nemcsak igaz, hanem legyőzhetetlen ts. Az új Szervezeti Szabály­zat jelentős hozzájárulás lesa a párt tevékenységének meg­javításához, történelmi hiva­tásának teljesítéséhez. A Köz­ponti Bizottság megbízásából javaslom, hogy a kongresszus a Szervezeti Szabályzat terve, zetét az ismertetett módosí­tásokkal fogadja ei. A Revíziós Bizottság beszámolója Bisziku Béla nagy tapssal fo­gadott beszéde után a kong­resszus rátért a harmadik na­pirendi pont, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Revíziós Bizottsága jelentésé­nek megtárgyalására. A jelen­tés — amelyet a küldöttek írásban kézhezkaptak —egye­bek közt hangoztatja: A párt VIII. kongresszu­sa által választott Központi Revíziós Bizottság a Szerveze­ti Szabályzatban meghatáro­zott területeken feltette ki tevékenységét. Feladata volt ellenőrizni a Magyar Szocia­lista Munkáspárt központ? szerveinek ügyvitelét, mun­karendjét, általános gazdálko­dását, pénztárát és központi vállalatait. A Központi Revíziós Bizott­ság vizsgálta a párt központi szervéiben a munkarendet és az ügyvitelt. Megállapította, hogy a központi szervek munkarendje és Ügyvitele megfelelt a Szervezeti Sza­bályzat követelményeinek, a Politikai Bizottság és titkár­ság e tárgyban hozott határo­zatainak. A Politikai Bizottság hatá­rozatának végrehajtása nyo­mán jelentősen javult a ve­zető pártszervek elé kerülő előterjesztések és tájékozta­tók előkészítése, a Központi Bizottság osztályainak ilyen irányú munkája. Nem halad megfelelően az írásos anyagok csökkentésére vonatkozó politikai bizottsági határozat végrehajtása. A Központi Revíziós Bizottság tapasztalata és a Központi Pi-mttság Pártgazdasági es Ügykezelési Osztály vizsgá­lata is azt mutatja, hogy a határozat ellenére a pártap­parátus iratforgalma nem csökkent, hanem bizonyos mértékben emelkedett A tagsági díj fizetésével kapcsolatos ügyvitel vizsgála. ta azt mutatta, hogy a vonat­kozó párthatározatot az al­sóbb pártszervek nem egyfor­mán értelmezték. A Központi Revíziós Bizottság észrevéte­le alapján a Központi Bizott­ság illetékes osztályai meg­tették a szükséges intézkedé­seket A tag- és tagjelölt-nyilván­tartás. átjelentés rendidnek vizsgálatával a Központi Re­víziós Bizottságnak az a *a- oasztalata, hogy a korábbi Időszakhoz viszonyítva jelen­tős a fejlődés, amelynek a következtében lényegesen csökkent az át jelentések so­rán mutatkozó nyilvántartási hibák száma. \ pártnak a tömegekkel való kap-'olatában (Folytatás a 3. oldatot)

Next

/
Oldalképek
Tartalom