Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-29 / 282. szám

6 NónR « D io«« fi<7VP'm'K«r 29. kedd Megkezdte tanácskozását pártunk IX. kongresszusa eredményes munkájának — a párttagság jogos igénye az eddiginél gyorsabb és szé­lesebb körű tájékoztatás. A sajtó, a rádió és a televízió munkája is fejlődött a két kongresszus között A napi­lapok példányszáma jóval több, mint ne­gyedmillióval emelkedett. Négy hetilap négyszázezernél, további hat hetilap száz­ezernél nagyobb példányszámban jelenik meg. A lapoknak és a folyóiratoknak több mint ötmillió előfizetője van, majdnem egy millióval több, mint a VIII. kongresszus idején. A rádió előfizetőinek száma, meg­közelíti a 2.5 milliót. A televízió előfizetői­nek száma négy év alatt háromszorosára, egymillióra emelkedett. A párt káderpolitikájáról szólva Kádár János megállapította: a VIII. kongresszus által elfogadott elvek a gyakorlatban helyes­nek bizonyultak. A Vili. kongresszus irány­elvei a kádermunkában mégsem valósultak meg elég következetesen; számos hibával és félreértéssel találkoztunk. A káderek kiválasztásának alapelve ma­rad, hogy vezető tisztségekbe a népi demok­ráciához hű, kellő politikai és szakmai fel­készültségű. szervezőképes és irányítani tu­dó embereket kell helyezni. A személyi kérdések eldöntésénél a párt e követelmé­nyek betartását. mindenféle statisztikai szemlélet elvetését, a szigorúan egyéni elbí­rálást kívánja mindenkitől, minden szerve­zettől és intézkedő fórumtól. A tagjelöltség megszüntetése alapos munkát követel A Szervezeti Szabályzat javasolt módo­sításával kapcsolatban a Központi Bizottság első titkára kiemelte; A legnagyobb horderejű változás a tag­jelöltség megszüntetése. A javaslatnál a Központi Bizottságot az vezeti, hogy fel- szabadulásunk után több, mint 21 évvel a pártba felvételre jelentkező ember nem ismeretlen a párt előtt, hiszen hosszú ideje itt él a pórt szeme előtt, dolgozik a szo­cializmus építésén, s a párthoz, rendsze­rünkhöz való viszonyát felelősen el lehet bírálni. Amit az eddigi gyakorlat szerint kétszer — a tagjelölt- és tagfelvételnél — kellett végigcsinálni a pártnak is, a felvételre jelentkezettnek is, most a kellő alapossággal, de egyszerre végezzük el. A javaslatok között szerepel, hogy a kongresszus ne válasszon Revíziós Bizott­ságot. A feltételezés szerint a Központi Ellenőrző Bizottság feladatkörét bővítve, eddigi munkája mellett biztosítani tudja a Központi Bizottság pénzgazdálkodásának ellenőrzését is. A pártszervek és pártszerve­zetek ügykezelési rendjének betartását pe­dig ellenőrizhetik a munka menetében a felsőbb pártszervek, végső fokon a Központi Bizottság, vagyis azok a szervek, amelyek a munka általános felügyeletét egyébként is végzik és azért felelnek. A párt irányító és ellenőrző szerepének erősítését célozza az a javaslat, amely vala­mennyi hivatali pártszervezetnek megadja azt a jogot, hogy a vezetőt beszámoltat­hassa és a hivatali munkát ellenőrizhes­se — azzal a céllal, hogy az eddiginél ha­tékonyabban segíthessék a hivatal, az ál­lami szerv, az intézmény rendeltetésszerű munkájának eredményes elvégzését. a viták és nézeteltérések vannak a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalomban. Azt tartjuk, hogy államok közötti viszonyban egy adott kérdésben lehetséges semlegesnek maradni, de a marxizmus—leninizmus, a nemzetközi kommunista mozgalom legfonto­sabb kérdéseiben állást kell foglalni. Pártunií képviselői minden adandó alkalommal kifej­tették világosan álláspontunkat a vitás kér­désekről, ezt tesszük most, saját kongresszu­sunkon is. A Magyar Szocialista Munkáspárt a szo­cialista országok és kommunista pártok elvi alapon nyugvó szoros együttműködésének tántoríthatatlan híve. Az a nézetünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok he­lyesen foglaltak állást korunk legfontosabb kérdéseiben és megállapításaikat az élet azó­ta minden tekintetben igazolta. Az e nyilat­kozatokban foglaltakat ma is magunkénak tekintjük és követjük. Elítélünk minden olyan fellépést, amely a forradalmi munkásmozgalom sorainak egysé­gét rombolja. Jelenleg a kínai vezetők hege­mon törekvései, szovjetellenessége és sza- kadár tevékenysége okozza a legnagyobb kárt. A legutóbbi hónapokban helytelen nézeteik ellenzékének letörésére megindították az úgy­nevezett „proletár kulturális forradalmat”, s e mozgalom rohamcsapataként létrehoztak tanulókból szervezett „vörös gárdista” oszta­gokat. Nem lehet mindezt egyszerűen a kínai párt, illetve a Központi Bizottság belső ügyé­nek tekinteni. Lin Piao az államtanács elnök- helyettese honvédelmi miniszter maga je­lentette ki a katonai akadémia hallga­tói előtt, hogy „Mao elnök sokkal ma­gasabban áll Marxnál, Engelsnél, Lenin­nél, Sztálinnál.” A kínai vezetők ma­guk hangoztatják, hogy a „proletár kul­turális forradalom” nemcsak belső használat­ra szól, hanem „példamutatás minden ország számára.” S valamelyik pekingi utcában már tábla hirdeti, hogy ott működik a „vörös gárda világbizottsága”. Mindez ilyen formán reánk is tartozik. Mi elutasítjuk ezeket a marxizmus—leninizmustól idegen nézeteket, elhatároljuk magunkat tőlük. Mi mint internacionalisták, a leghatározot­tabban elutasítjuk a szovjetellenességet, ezt az antikommunista eszmét, a nacionalizmust, annak minden szociaiistaellenes megnyilvánu­lását. Marx, Engels, Lenin eszméi vezetnek min­ket. ők tárták fel a tőkés elnyomás nemzet­köziségét és mutatták meg a nemzetközi munkásosztály érdekeinek azonosságát, y- tanították meg a munkásságot, hogy saját osztályérdeköinek megfelelően nézze a vilá­got, ők nevelték a munkásosztályt internacio­nalistává. Pártunk önálló, politikájának kidolgozásá­ban népünk, országunk történelmi, társadal­mi és gazdasági adottságaiból indul ki, d« mint internacionalista párt, mindig figyelem­be veszi a proletárforradalom és a szocialista építés nemzetközi tapasztalatait. Pártunk fi­gyelembe veszi a szocialista világrendszer kö­zös érdekeit is, számol a kapitalista orszá­gokban működő és nehéz körülmények között harcoló testvérpártok érdekeivel is. Azt tart­juk, hogy egy forradalmi párt nemcsak saját munkásosztályának és népének, hanem - a nemzetközi munkásosztálynak és az embe­riségnek is felelős munkájáért. A szaka dárok elszigetelődnek N A nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdései forrása. A taggyűléseken felszólaló százezer­nyi párttag kifejezte egyetértését a politi­kai irányvonalunkkal és eltökéltségét annak végrehajtására. Meg nem értés mutatkozott párttagjaink egy részénél egyes kérdéseknek, a fejlődés­nek, mai viszonyainknak megfelelő, új meg­oldását illetően. Így a származás szerinti kategorizálás megszüntetése, az állampol­gári egyenjogúság, egyházpolitikánk értel­mezése, más vonatkozásban a gazdasági hely­zet, az életszínvonal fejlődésének megítélé­sében jelentkeztek véleményeltérések. Az egyes részkérdések különböző megítélése alapján korszakunk bonyolultságából, tár­sadalmunk. gazdaságunk jelenlegi állapotá­tól fakad, összefügg gyakran azzal, hogy sok párttag is illúziókat táplál és a szo­cializmusba való átmenet korszakát rö­vidnek. konfliktus nélkülinek véli. Ezért értetlenül állnak életünk sok — gyakran ellentmondásos — jelenségével szemben. A vezető szerep helyes értelmezése Kádái- János ezután arról beszélt, hogy fel­merülnek a pártéletben a párt vezető sze­repének gyengüléséről szóló vélemények is. Az e kérdésben folytatott viták részben a párt vezető szerepének különböző meg­ítéléséből fakadnak. Vannak, akik a vezető szerepet úgy értelmezik, hogy a legapróbb részkérdésekben is a pártszerveknek keli dönteniök és az állami-, társadalmi szervek szerepe csupán a végrehajtás. Ez helytelen nézet A párt vezető szerepének ez a fel­fogása oda vezetne, hogy elsorvadna az ál­lami-, és tömegszervezetek önállósága, fe­lelőssége. Mások a vezető szerepet azonosítják az erőszak, a hatalmi eszközök alkalmazásá­val. Ez — különösen a szocializmus építé­sének mostani időszakában — ellentmond a pártvezetés lenini alapelveinek. Nem kevés párttag a párt vezető szerepét egyes párt- szervezetek szerepével és hatáskörével azo­nosítja, mások abban látják a párt vezető szerepének feltételét, hogy minden vezető beosztást párttagok foglaljanak el. A párt vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol megvalósul politikája. A párt határozatai esetenként és helyen­ként nem valósulnak meg elég következete­sen, sőt néha el is torzítják azokat. Ahol nem a párt politikáját valósítják meg, ott nem lehet a párt vezető szerepéről beszélni. Eb­ben az értelemben és helyileg előfordult —, é$ nem is egy-két esetben —, hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül. Mégis egyes kivételes esetekből általánosítani hiba, a he­lyi problémákon lehet és kell is változtatni, a problémákat nem lehet összetéveszteni az alapkérdéssel, azzal, hogy az országban a párt vezet és meg is valósítja a politikáját Az utóbbi időben hallottunk a nemzetközi hírek között olyan nézetekről, amelyek a centralizmus elvének szükségességét vitat­ják a munkásosztály forradalmi pártjában. Másutt a párt funkcióját megfoghatatlan esz­mei irányításként kezdik értelmezni. Arról a torzulásról nem beszélve, ahol „kulturális forradalom” címén iskolás gyermekeket ve­zetnek rohamra pártszervek és pártszerve­zetek ellen, úgymond „megtisztítási” célzat­tal. Mi a pártok közötti tapasztalatcsere szük­ségességét és helyességét elismerve és az egyes pártok önálló véleményét tiszteletben tartva, hangsúlyozni szeretnénk saját pártunk álláspontját a párt vezető szerepét érintő nézetekkel kapcsolatban. A magyar munkás- osztály és a dolgozó nép történelmi tapasz­talatai is azt bizonyítják, hogy a kapitaliz­mus elleni következetes harc, a szocialista építés 'csak marxista—leninista, a demokra­tikus centralizmus elve alapján felépített és működő kommunista párt vezetésével foly­hat sikeresen. Pártunk nehéz harcokban szer­zett tapasztalatai bizonyítják, hogy azok az erők, amelyek a párt szervezetei helyett, vagy azokkal szemben valami más erőre támasz­kodva akarják — úgymond — erősíteni a munkásosztály hatalmát és annak vezetését, valójában veszélyeztetik a munkáshatalmat, a szocia'ista építést Nagyobb szerepet a végrehajtás ellenőrzésének A politikai, gazdasági és kulturális élet fő tennivalóit a párttagsággal tanácskozva, a párt vezető szervei dolgozzák ki. A párt­nak kell feltárnia a társadalmi-, gazdasági éle: ellentmondásait, és kidolgozni megoldá­suk módját. A párt figyelmét a tudományos elemzésre, az elvi-politikai irányítás és el­lenőrzés erősítésére kell fordítani. A párt­nak minden fokon a fő feladatokkal kell fo: I koznia.-. párt munkájában minden szinten erő- tí szerepet kell biztosítani a végrehajtás é ' ének. Ez párttagságunk leghatáro­zot .-.bn kívánsága. Minden párttagnak — b m v területen vagy beosztásban dolgo­zik is — legfőbb kötelessége, hogy teljes odr i lássál küldjön a párt politikájának el­fő" tatáráért, megvalósításáért. .élni kell a pártszerveK a pártszerveze­tek szerepét, fe'"! ességét a vezető káderek k: dasztásában és nevelésében, kü’önös nyo mar'kot kap ez a gazdasági irányítás új rend­szerében. Á párt céljai csak úgy válnak va­lósággá, ha a vezető posztokon a párt poli­tikáját értő azt végrehajtani képes párttag és pártonkívüli vezetők dolgoznak. A párt vezető szerepének növelése szüksé­gessé teszi az állami munka pártirányításá­nak és a kormányzati munkának további fej­lesztését. A jelenlegi gyakorlat lassítja a döntéseket, az ügyintézést és sokszor elmos­sa a felelősséget. Ezért a párt- és állami szerveknél felsőbb és alsóbb szinten meg kell szüntetni a párhuzamosságokat, a szer­vezeti felépítésben mutatkozó összefonódást, a munkában jelentkező átfedéseket. Növel­ni kell az állami szervek vezetőinek szemé­lyi felelősségét az általuk irányított terü­let munkájáért. Az eredményesebb munka, a felelősség ér­vényesítése és fokozása megkívánja, hogy kel­lő munkamegosztással és összehangolással ha­tározzák meg a párt és a gazdasági szervek feladatait az építő munkában. A gazdasági szervek, vállalatok önállóságával együtt nő a a helyi pártszervek szerepe, felelőssége a párt gazdaságpolitikájával összhangban álló helyi döntések biztosításában és a káderek kiválo­gatásában. A pártszervezetek a gazdaságpoli­tika végrehajtását elsősorban politikai eszkö­zökkel támogassák. A tömegszervezetek helye és feladataik Tisztelt Elvtársak! A párt vezető szerepe érvényesülésének fontos láncszemei a dolgozók tömegszervezetei és tömegmozgalmai. A bennük rejlő erőt a párt az ott dolgozó kommunisták segítségével mozgósítja népünk, a szocializmus érdekében. Ezt a megtisztelő kötelességet és felelősséget a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunistáknak mindig érezniök kell. Kötelesek a párt politikáját ismertetni, megmagyarázni. Felelősek azért, hogy működési területükön a meggyőző mun­ka eredményeként a párt politikája megva­lósuljon, hogy a dolgozók körében szerzett tapasztalatokat közvetítsék és képviseljék a párt szervei előtt. Ez a pártmunka szerves része, más pártmunkával egyenlő értékű te­vékenység. A Központi Bizottság megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a párt ifjúsági szervezetére, a mintegy 750 ezer tagot számláló Kommunis­ta Ifjúsági Szövetségre és a csaknem 1 mil­lió 200 ezer tagú úttörő mozgalomra. Mun­kájuk jelentőségét meghatározza hogy azt a nemzedéket képviselik, nevelik, amely az idő­sebbek nyomdokába lép. A KISZ — tömeg- szervezeti jellegének erősítése mellett — ener- gikusabban dolgozzon az ifjúság eszmei-politi ­kai nevelésén, forradalmi megedzésén, kommu­nista jellemvonásainak fejlesztésén. Hatéko­nyabbá válik munkája, ha törekvéseit össz­hangba hozza az if júság életkori- és réteg-sajá­tosságaival. A KISZ befolyásának, eszmei-poli - tikai tevékenységének fejlesztése nem nélkü­lözheti az ifjúság érdekeinek fokozottabb vé­delmét. Határozott állásfoglalást és tájékoztatást Az agitáció régi és ú] formáinak alkalma­zásával az utóbbi időben eredményeket ér­tünk el. A párttagság jó tájékoztatása el­engedhetetlen feltétele a pártszervezetek Ezután a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről szólt a referátum. — A kommunista világmozgalom karunk legbefolyásosabb politikai ereje. A világ kommunista pártjainak száma ma megkö­zelíti a kilencvenet. Kommunista pártok te­vékenykednek a Föld országainak majd mindegyikében, a marxizmus—leninizmus eszméi mindenütt éreztetik hatásukat. Erősödött a szocialista országok kommu­nista pártjainak vezető szerepe. Tovább nőtt a tőkés országokban a kommunista pártok tekintélye, és tömegbefolyása. En­nek kétségtelen bizonysága, a széles tömeg­harcok kibontakozása az, hogy több nyu­gat-európai, észak-európai kommunista párt a legutóbbi választásokon növelte szavazói­nak számát. Bár az imperializmus akna­munkája, az eltérő osztályviszonyok és más sajátos körülmények ezt megnehezítik, nőtt a kommunista pártok száma és befolyása a fejlődő országokban is. A kommunista pártok tömegbefolyásának növekedése egyik eredményeként kibontakozóban van számc rszágban a kommunisták, és a szociá1 demokraták. más haladó pártok közötti pár beszéd, az akcióegység iránti érdeklődés kialakulóban van a munkásosztály, a szé­les dolgozó tömegek monopol tőkeellen es 'rontja. Sok országban élesedik az osztályharc. \ burzsoázia e harcban a munkásosztályt, annak marxista—leninista nártját tekinti legfőbb ellenfelének, attól fél a legjobban, s ahol teheti, arra méri a legkegyetlenebb csapásokat. A történelem azonban feltartóztathatatla­nul halad előre, a kommunizmus eszméje hódít, s ma már a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom ereje gátat vet az imperializmusnak, szembe száll az agresszióval. A kommunista világmoz­galom erejét meghatványozza, hogy egységes világnézet, a marxizmus—leninizmus vezér­li és az, hogy fáradhatatlanul küzd min­den haladó erő tömörítéséért. Rendkívül jelentős, hogy a kommunista — és munkáspártok között eleven kapcso­latok legyenek, hogy a testvérpártok ki­cseréljék tapasztalatukat, s egyeztessék fel­lépésüket nemzetközi síkon a közös ellen­ség, az imperializmus elleni harcban. E megfontolás vezette pártunkat, ami­kor a beszámolási időszakban találkozott és tárgyalásokat folytatott a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom számos párt­ival. Ismételten találkoztunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, cs csaknem minden zocialista ország kommunista pártjának ápviselőivel. a legtöbb nyugat-európai kom­munista párttal és más világrészek korr "mista pártjainak egész sorával. Elítél ifik nz í'KTSPgbontó törekvéseket A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpor.; Bizottságát és tagságát erősen foglalkoztat ják mindazok a kérdések, amelyek körül ma A nemzetközi kommunista mozgalomban a* utóbbi két esztendőben nagy mértékben fo­kozódott a szakadárok elszigetelődése és meg­erősödtek az egységtörekvések. Érlelődnek a kommunista és munkáspártok nagy tanács­kozásának feltételei is. A Magyar Szocialista Munkáspárt híve a nagy tanácskozás esz­méjének, nem a tanácskozásért önmagáért, hanem azért, hogy erősödjön, szélesedjen egységünk, összefogásunk. Akcióegységet kí­vánunk elsősorban és azonnal, most Vietnam megsegítésében, általában közös ellenségünk, az imperializmus elleni harcban, (taps) Semmiféle kiátkozásra nincs szükség, mi tanácskozni és az imperializmus elleni harc­ban egyesülni akarunk kivétel nélkül min­den forradalmi párttal, minden haladó erővel, így term észetesen a Kínai Kom­munista Párttal és az Albán Munka­párttal is. De ha az ő vezetőik ez elől ma mindenképpen elzárkóznak, a nem­zetközi munkásmozgalom emiatt nem reked­het meg, s egy szélesebb tanácskozással sem várhatunk az idők végezetéig. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a Köz­ponti Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javaslatot vitassa meg és fogadja al — mondotta referátuma végén Kádár Já­nos, majd a párt, a magyar munkásosztály, dolgozó népünk, szocialista hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság, a proletár nemzetközi­ség, a népek szabadsága, a kommunizmus és a béke éltetésével zárta szavait A Központi Bizottság beszámolóját a jelenlevők felállva, hosszantartó tapssal köszöntötték. Ezután az elnöklő Kállai Gyula a hét­fői ülést bezárta; bejelentette hogy a kongresszus kedden reggel n órakor folytatja a tanácskozást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom