Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-29 / 282. szám
4 NŐeSR ÁÖ 1966. november 29. kedd Megkezdte tanácskozását pártunk IX. kongresszusa Rendszerünk demokratizmusát erősíteni egyértelmű azzal, hogy a dolgozók, a lakosság közvetlenül, vagy képviselői útján mind nagyobb mértékben hozzászólhasson érdemileg azokhoz a kérdésekhez, amelyekben érdekelt. Hogy ez a jelenleginél hatékonyabb legyen, a gazdasági, a kulturális és szociális, de még az államigazgatás sok kérdéséiben is, nagyobb hatáskört kell kapniok az üzemeknek és intézményeknek. a megyei, a járási, a városi és a községi tanácsoknak. Ez állami munkánk továbbfejlesztésének útja! A kommunisták mutassanak példát a munka javításában Mint tál-sadalmunk minden döntő kérdésének megoldásában, az állami, a tanácsi munka további javításában is a pártnak, a párt szervezetéinek, a kommunistáknak példát kell mutatniok a helyes intézkedések kidolgozásában, azok végrehajtásának ellenőrzésében és segítésében. Amikor a Központi Bizottság az állami, a íanácsi munka hatékonyságának és a lényegét tekintve rendszerünk damokratizmusá- nak intézményes továbbfejlesztéséről szól, szükségesnek tartja felhívni a figyelmet eddigi gyakorlatunk bizonyos tapasztalataira. Megítélésünk szerint társadalmunk a demokratizmus kellő érvényesítése és különböző visz- Szásságok leküzdése tekintetében nem tudott teljes mértékben élni jelenlegi alapintézményeink és irányítási rendszerünk által eddig is biztosított igen jó lehetőségekkel sem. Társadalmi kérdéseink közül meg kívánom még említeni a népesedés alkotását is. Mint ismeretes, az utóbbi években hazánkban különböző okok kövelkeztéoen. erősen csökkent a születési arányszám. Sok túlzó megállapítás is elhangzik erről. Mintegy két éve a csökkenés megállt és nagyon kismértékű javulás mutatkozik mégis, úgy tartjuk, hogy államunknak és társadalmunknak is jelentős kérdésétől van szó, amellyel foglalkozni kell. Sokan a születési arányszám növekedését leszűkítik a kérdés anyagi (bölcsődei, óvodai férőhelyek, lakáshiány, családi pótlék) oldalára. Kétségtelen, hogy itt többről, társadalmi, szemléleti, egészségügyi és anyagi vonatkozású dologról van szó. A Központi Bizottság azt tartja, hogy nagyon sokrétű, a társadalom, az emberek életének sok vonatkozását komolyan érintő kérdésről lévén szó csak rendkívül körültekintő vizsgálatok, az érdekeltekkel való beható tanácskozás alapján lehet olyan intézkedéseket kidolgozni, amelyek célszerűek a születési arányszám növekedésének elősegítéséhez. Szükségesnek látszik, hogy az illetékes kormányzati szervek foglalkozzanak a népesedés alakulásával és a társadalmi szervek bevonásával dolgozzák ki mindazokat az Intézkedéseket, amelyek a nők, az anyák, a család, a társadalom érdekének megfelelnek és a kérdés társadalmi, etikai, közegészségügyi és anyagi oldalát egyaránt átfogják. Növeljük a gazdaságos termelést, javítsuk elosztási rendszerünket Pártunk az utóbbi időben hozott minden fontosabb határozata a szocialista társadalom teljes felépítését célozza, s ezt szolgálják a kongresszus előtt levő újabb javaslatok is, nagy célunk megvalósításáért a szocialista társadalom teljes felépítéséért: 1. Erősítjük és tovább fejlesztjük a munkásosztály, a nép hatalmát. t. Tovább kell szilárdítani és fejleszteni a szocialista tulajdonviszonyokat. 3. Növelni kell a termelőerőket és meg kell szervezni azok ésszerűbb felhasználását. 4. Uralkodóvá kell tennünk a marxista világnézetet, erősíteni a szocialista társadalmi tudatot, a közösségi szellemet. 5. A magasabb szinthez közelítve, tovább kell csökkenteni a fizikai és szellemi munka, a város és falu közötti különbséget. 6. Növelni kell a munka termelékenységét döntően a műszaki színvonal emelésével és a munka magasabb fokú szervezettségével. 7. Növelni kell a gazdaságos termelést az Ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság minden főbb területen. 8. Tovább kell emelni népünk, a dolgozók szakismereteinek, általános műveltségének, kultúrájának színvonalát. 9. Meg kell javítani elosztási rendszerünket, tovább kell emelni a fogyasztást, a dolgozók életszínvonalát. Az eredményes munkához az országon belüli feltételek megvannak és a nemzetközi feltételek is adottak, illetve szakadatlan helytállással biztosíthatók. A szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban még hosszú évek munkája kell, de annak gyümölcseit már a ma élő generációk is élvezni fogják. A referátum ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozott Ismertette a második ötéves tervidőszak eredményeit az iparban, a mezőgazdaságban, szólt a vidék fokozott iparosításában elért előrehaladásról, majd aláhúzta: — A Központi Bizottság a beszámolási Időszakban átfogóan kritikailag elemezte j>gzdasági fejlődésünket Ez a vizsgálat is megmutatta népgazdaságunk életerős alapjait, az elért nagyarányú fejlődést, ugyanakkor komoly fogyatékosságúkat is feltárt. Erőforrásaink nagyobb lehetőségeket kínálnak A gazdasági munka főbb fogyatékosságai abban foglalhatók össze, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználásának hatékonysága elmaradt a lehetőségektől. Gazdasági növekedésünk üteme a korábbi évekhez képest lassúbbodott. A termelőeszközök kihasználása az ipari és a mezőgazdasági üzemekben nem volt kielégítő Fontos gazdasági ágazatok fejlődését gátolta, hogy a termelés növekedésével nem tartott lépést a tárolás, a feldolgozás és a szállítás. Ennek következtében komoly károk keletkeznek. Ez rámutatott tervező munkánk komoly fogyatékosságaira. A nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb volt, a fogyasztási alap a terv szerint, a felhalmozási alap a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a fogyasztás és a felhalmozás együttes összege meghaladta a nemzeti jövedelmet, kedvezőtlenül alakult a külkereskedelmi mérleg. A Központi Bizottság a káros tendenciák láttán az 1964. decemberi párthatározatban a pártszervezetekhez, a párttagsághoz, az állami és gazdasági vezetőkhöz, a munkásokhoz, a dolgozókhoz fordult. Napirendre került a gazdasági vezetés javítása, a rend megkövetelése, az általános munkafegyelem erősítése, a munkateljesítmények fokozása, a létszámgazdálkodás szigorítása. Ezeknek az intézkedéseknek nyomán 1965-ben a javulás sok jele mutatkozott és az 1966. évi adatok azt mutatják, hogy a javulás folytatódott. A harmadik ötéves terv főbb előirányzatait, a népgazdaság fejlesztésében előttünk álló legfontosabb feladatokat ismertette Kádár János ezután. Hangoztatta, hogy az idei első háromnegyedév tapasztalatai alapján megállapítható: a gazdasági fejlődés fő vonalaiban megfelelt a harmadik ötéves terv céljainak. Az ipari termelés a tervezettnél gyorsabban emelkedett. A termelés színvonala várhatóan 6—6,5 százalékkal haladja meg a múlt évit. Javult a termelés és a szükségletek összhangja. A termelés általános emelkedési üteménél gyorsabban nőttek a bel- és a külkereskedelem részére történő áruátadások, és eredményes lépéseket tettünk a felesleges készletek növekedésének megakadályozásában. Az iparban 5 százalékkal emelkedett a termelékenység. Kedvező, hogy a termelés növekedését a tervezettnél alacsonyabb létszámnöveléssel tudtuk elérni. Az egy keresőre jutó átlagkereset 3,3 százalékkal nőtt A reform célja fejlődésünk meggyorsítása Külkereskedelmi forgalmunk az idén alapve* tőén a tervezettnek megfelelően alakult A nemzetközi piacon valamivel versenyképesebbek vagyunk, de a fejlődés nem kielégítő. Kitért a referátum a gazdaságirányítási rendszer reformjára is. Aláhúzta: a reform célja erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. A reform lehetővé teszi, hogy a döntési jogkörök jelentős része a kormány és a miniszterelnök hatásköréből a vállalatok és a tanácsok hatáskörébe kerüljön. Azzal, hogy a gazdasági kérdések nagy tömegének eldöntése vállalati és tanácsi hatáskörbe kerül, a kormányzati szervek számára biztosítható, hogy figyelmüket az ellenőrzésre, a népgazdaság fő arányainak tudományosabb kialakítására, hosszabb távú tervek kidolgozására fordítsák. Nem arról van tehát szó, hogy a jövőben a központi tervezés, illetve a piac törvényei egymástól függetlenül funkcionálnak a gazdaságban, hanem e kettő olyan egységéről van szó, amelyben a központi tervezés játssza az uralkodó szerepet, mivel az a feladata, hogy szabályozza a népgazdasági fő folyamatokat és magát a piaci mechanizmust is. A vállalatok helye és szerepe az új gazdagági mechanizmusban A tervezési rendszer átalakításakor tudatában vagyunk annak, hogy az változásokat követel a tervezés tartalmában, a terv kidolgozásának rendszerében. A mechanizmus reformja révén a tervező szervek nagyobb figyelmet fordíthatnak az alapvető gazdasági folyamatok tanulmányozására, kölcsönhatásuk sokoldalú elemzésére. Ezzel összefüggésben szükségszerűen megnő a távlati tervezés fontossága, a hosszabb távra történő szabályozás szükségessége. A jóváhagyott terv a kormány és valamennyi központi szerv számára kötelezően előírja a cselekvés irányvonalát A vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztett. új rendszerében. A szocialista vállalatok eddig lényegében a népgazdasági tervből rájuk kirótt feladatok mechanikus végrehajtói, a végrehajtás megszervezői voltak. Az új irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállalatok pénzeszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek. Maguk is végeznek piackutatást, közvetlenül tárgyalnak szállítókkal és építik kapcsolataikat megrendelőikkel. Mindinkább általánossá kell, hogy váljék a vállalatok közötti közvetlen kapcsolat s termelőeszközök kereskedelmi forgalomba:: történő beszerzésében és értékesítésében is. A szocialista tervgazdálkodás célja a szükségletek kielégítése. A vállalati gazdálkodás akkor szolgálja a társadalom érdekeit, ha tevékenysége a fizetőképes kereslet kielégítésére irányul a lehető leggazdaságosabban, ha az: termel, amire a társadalomnak szüksége van A vállalati nyereség-eszköz. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés után a nye reség alakulása nem egyedüli, de legfőbb mutatója lesz a termelés hatékonyságának, a gazdasági tevékenység minőségének a vállalatoknál. Következetesebben alkalmazzuk a munka szerinti elosztás elveit A gazdasági mechanizmus reformja a tényleges értékekkel, az előállításhoz szükséges társadalmi munkával összhangban levő termelői árakat kíván. A termelői árakat 1968. január elsejével általánosan rendezni kell, s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A következő években egyes cikkek termelői árát emelni, másokét csökkenteni kell. A termelői árak változása bizonyos esetekben a fogyasztási árakat is érintheti. A fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság életszínvonalának csökkenésével, annak a tervben meghatározott mértékben emelkednie kell. Árpolitikánk fontos vonása marad a jövőben is — bizonyos rugalmasság mellett — az árszínvonal stabilitására való törekvés. A reform kiterjed a szocialista építés más fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb alkalmazására. A jövőben arra kell törekednünk, hogy elsősorban a dolgozók munkabérét növeljük, viszont mindenki fizesse meg annak értékét, ami! fogyaszt A munkabér jobban tükrözze a dolgozók tényleges teljesítményét ez a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb alkalmazása. Ezért bátrabban kell haladnunk a bérek és a keresetek differenciálásában is. Szocialista tervgazdálkodósunk révén a jövőben is biztosítani tudjuk a társadalmi foglalkoztatottság megfelelő színvonalát és növekedését, a reáljövedelmek emelkedését és az életviszonyok javulását. De más gazdasági eszközökkel kívánjuk e célokat elérni oly módon, hogy a jelenleginél világosabban megkülönböztethető legyen vállalati és egyéni szinten is a jó és a rossz munka, a szakértelemnek és a szakértelem hiányának, a szorgalomnak, vagy a szorgalom hiányának a következménye. Segítsük a jó kezdeményezések megvalósítását A szocialista termelési viszonyok között a szakemberek, a dolgozók kezdeményezésének, alkotó munkájának hatalmas lehetőségei bontakoztak ki. A kezdeményezés, a dinamikus munka, a konzervatív, az elavult elvetése, a szocialista munka egyik legfontosabb vonása. Szocialista építőmunkánknak ezt a jellegzetességét tovább kell erősítenünk, segíteni kell a jó kezdeményezések gyorsabb megvalósítását és elterjesztését. Mélyebben vizsgálva jelenlegi gazdálkodási és vezetési módszereinket, azt állapíthatjuk meg, hogy eddigi munkánk minden eredménye ellenére vannak ezekben olyan kötöttségek, túlzottan központosított engedélyezési szabályok, amelyek az új eljárások bevezetését már késleltetik. Az új gazdasági mechanizmustól joggal azt várjuk, hogy növekszik az állami irányító szervek tekintélye. Új tartalmat^ kap az állami fegyelem, megszűnik a felelősség áthárítása, a kicsinyes civódás részkérdésekben, de megnövekszik a tényleges irányítás súlya. Most mindent meg kell tennünk, hogy a gazdasági vezetés reformjának rész- intézkedései összhangban legyenek a jóváhagyott alapelvekkel és a reform 1968 januárjával teljes hatékonyságában életbe léptethető legyen. Tisztelt Elvtársak! A két kongresszus közötti időszakban a dolgozók életszínvonala a reálbér 9 százalékos, a reáljövedelem 18 százalékos, a tár sadalmi juttatások 38 százalékos növekedésével jelentékenyen emelkedett. Az élei színvonal emelésének megfelelő irányzatai, f reálbér 9—10 százalékos, a reáljövedelem 14— 16 százalékos emelkedése, szerepelnek harmadik ötéves terv számaiban. A Központi Bizottság javaslatai az életkörülmények javítására A munkások és alkalmazottak életkörül ményeinek lényeges része a munkaidő, amel nálunk az iparban heti 48 óra. A Központi Bizottság a munkaidővel kapcsolatban javasolja a kongresszusnak, mondja ki határozatként: 1. Az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 1968-ban megkezdve, vállalatonként, üzemenként, fokozatosan 1970 végéig az összes ipari dolgozó munkaidejét 48 óráról átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. 2. Az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő munkakörben eddig 170 ezer dolgozó munkaidejét csökkentették heti 36—42 órára. Ezt a munkát folytatni kell és fokozatosan 1970 végéig azonos mérvű munkaidő csökkentést kell végrehajtani az összes még hátralevő hasonló munkakörben, mintegy 60—70 ezer dolgozónál. A párt, kormányzatunk a dolgozó nők, anyák, a gyermekeket nevelő szülők helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését és ezt az anyagi fedezet megteremtésétől függően a jövőben is szorgalmazza. Az eddigi intézkedésen túlmenően most bevezethető további intézkedéseket is javasol a Központi Bizottság; 1. Javasoljuk, tegyük lehetővé, hogy a kisgyermekes dolgozó anya, munkaviszonyából eredő jogait biztosítva gyermeke gondozása céljából a gyermek két és fél éves koráig két éven át otthon maradhasson — ha kívánja — és havi 600 forint gyermekgondozási segélyt kapjon. 3. A gyermekgondozási segély rendszeréi azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek. 3. Meg kell vizsgálni annak lehetőségéi, hogy necsak az anya, hanem az olyan apa is kapjon családi pótlékot, aki egyetlen kiskorú gyermekét egyedül neveli. A Központi Bizottság, eddigi politikánkhoz híven, annak érdekében, hogy a falusi dolgozó életkörülményei közelebb kerüljenek a városi dolgozóéhoz, javasolja: 1. A termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rendszer« — a nyugdíj és a táppénz ellátásban » szövetkezeti sajátosságot megtartva — a harmadik ötéves terv időszakában kerüljön a bérből és fizetésből élők színvonalára. 2. Javasoljuk, hogy 1970 végéig a termei lőszövetkezeti tagok családi pótléka érje el a bérből és fizetésből élőkét. Fontos társadalmi kérdés a lakáshelyzet! további javítása. Ismeretes, hogy kidolgozásra került egy 15 éves terv, amely 1975-ig egymillió lakás építését irányozza elő. A második ötéves tervben eredetileg 250 ezer lakás építése szerepelt, ezt a számot a VIII, kongresszus felemelte 300 ezerre, ténylegesen 282 ezer lakást sikerült felépíteni. A harmadik ötéves tervben 300 ezer lakás építését irányozzuk elő. Ez az előirányzat alapjában megfelel a 15 éves terv időarányos részének. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a terv végrehajtása mellett ismét meg kell vizsgálni a lakáskérdést, mégpedig az építést, aa elosztási rendszert és az igénylés rendszerét egyaránt. Az építésnél azt, hogy a tervei mi módon lehetne túlteljesíteni. A gazdasági reformmal összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy az üzemek létesíthessenek saját pénzügyi alapot és saját kivitelezésben is építhessenek dolgozóiknak bizonyos számú lakást, továbbá, hogy a lakásépítő ipari kapacitást hogyan bővíthetnék a kisipari termelőszövetkezetek bevonásával. Az elosztási rendszert is javítani kell oly módon, hogy abban a tanácsok fő szerephez jussanak és az elosztás a nyilvánosság ellenőrzésével történjék. Az elosztás igazságosabbá csak akkor tehető, ha módosítjuk az igénylés rendszerét is. Akinek módja van, az csak megfelelő anyagi hozzájárulással igényelhessen, bizonyos jövedelemhatáron felül keresők pedig ne igényelhessenek és ne kaphassanak állami bérlakást Feladataink a népgazdaság építésében Tisztelt Elvtársak! Jelenlegi viszonyaink között a gazdaság építómumka a párt a forradalmárok számára az osztályharc központi kérdése. E munka sikerétől függ szocialista céljaink elérése, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelkedése. Feladataink ezen a téren: 1. Minden erővel dolgozni a harmadik ötéves terv sikeres teljesítéséért és túlteljesítéséért. 3. A gazdasági mechanizmus reformjának előkészítő munkáját a párthatározat elveinek, és a megadott határidőknek betartásával befejezni. 3. A gazdasági mechanizmus reformjának életbeléptetését és hatékonyságát biztosítani. 4. A feladatok helyes meghatározásával a felesleges kettősségek felszámolásával biztosítani, hogy egyrészről a párt és a tömegszervezetek, másrészről az állami-gazdasági szervek, illetve a tanácsok eredmé^
