Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-24 / 278. szám
* Világ proletariat, egyesüljetek! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 278. SZÁM ÁRA: 50 FILLER 1966. NOVEMBER 24. CSÜTÖRTÖK Őt év alatt kétszázmillió szociális juttatás a nógrádi bányászoknak Gazdaságosabban — jobb minőségei Befejezéshez közeleg a második ötéves terv műszaki, gazdasági és szociális eredmé- nyeinek összesítése a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél. Ezzel egyidőtoen felmérések történnek a harmadik ötéves tervidőszak első évének várható alakulásáról is. A közgazdasági elemzésből kiderül, hogy 1961-hez képest 1500-al csökkent a tröszt bányaüzemeinek állományi létszáma, s az ország igényeinek megfelelően — a követelményekhez igazodva — csökkent a termelés mennyisége is. Növekedett viszont a termelés gazdaságossága és javult a szén minősége. A bányászok megbecsülése szempontjából különösen figyelemre méltó eredményeket rögzítenek az adatok. Az állományi létszám csökkenése egyrészt nyugdíjazás következménye volt, másrészt más munkahelyekre irányították át a termelésből kiöregedett bányaüzemek dolgozóit. Ezek éllenére a szociális juttatások aránya nem csökkent. Az idén 11 800 nógrádi bányász részesült munkaruha- juttatásiban, noha az előző öt évben 38 millió forintot költött a tröszt ilyen célokra Évente átlagosan 600 000— 650 000 adag reggelit, ebédet és vacsorát szolgáltattak a bányák munkásszállásain s ezek hozzájárulásaként 16,5 millió forintot fizetett a tröszt 1961- től mostanáig. Általában 40 000—45 000 kiló szappan járandósággal segítik a bányák évente a dolgozóikat, s az úgynevezett illetmény szén összes mennyisége is 90 000 tonna körül van évente. Mint az összesítésnél kiderült, a második ötéves terv idején csaknem 200 millió forint béren felüli juttatásban részesedtek a nógrádi bányászok. Az idei részesedési arány sem alacsonyabb az előző öt év átlagánál. Az év első 10 hónapjában 2000 kiló szappannal többet kaptak a munkahelyek, mint tavaly az egész évben, az étkeztetési költségek is elérték az előző öt év átlagát. Az illetmény szénnél van még jelentős elmaradás, annak igénybevétele azonban főleg mostanában kezdődött meg. Északról, délről... 13. oldal) + Követőkre talált a felhívás (4. oldal) ár Kocsis „disszidálása” Budapestre (S. oldal) Ülésezett a MEDOSZ Nósrid megyei Bizottsága Valóra váltiák a szocialista szerződést Élnzem szinten Naponta kilencvenezer boros- és söröspalack hagyja el a Salgótarjáni öblösüveggyárat. Az automata üzem dolgozói is tettek felajánlást a pártkongresszus tiszteletére. Termékeik közül többféle közvetetten exportra kerül. Eddig három százalékkal adtak több árut a tervezettnél (Koppány György felvételei Kísérletek, eredmények Csehszlovák és magyar talajvédelm' szakemberek tanácskozása Balassagyarmaton a külső pályaudvar A pártkongresszus tiszteletére Erőfeszítések a ZIM rekonstrukción Valamelyest megélénkült a munka a ZIM Salgótarjáni Gyáregységének rekonstrukcióján, de a lendület még korántsem a kívánatos. Erre jellemző, hogy az öltöző-fürdő épületén Prazdnovszky Sándor építésvezető munkásai a földszinti födémig haladtak, elkészültek a monólitikus vasbe- tonszerkezet-részek. Ám a munka ismét elakadt, mert az előregyártott elemek, amelyeket az ÉM BetoneíemgyártO Vállalatának kéne szállítani, nem érkeznek... A konyhaétterem épületén a földszinti födém zsaluzása teljesen kész, vasalása folyamatban van. Betonozása mégsem mozdulhat, mert — a változatosság kedvéért — megfelelő méretű betonacél hiányzik. A nagy csarnok cölöp-alapozását befejezték, a Franki cölöpfúró elvonult. A nógrádi építők megkezdték az alapárkok, gödrök ásását, valamint az úgynevezett szerelőbetonozást. Az építés némi élénkülésére jellemző, hogy az itt dolgozó brigádok már felajánlásokat is tehetnek a pártkongresszus tiszteletére. Gömbitz Sándor, szocialista ács brigádja például — miután a konyha-étterem épületén teljesítette vállalását —, a nagy csarnok talpgerenda rácsozatának zsaluzatát szeretné határidő előtt befejezni, illetve úgy haladni a munkával, hogy mögötte egyszerre két kubikos brigád is folyamatosan betonozhasson. Jellemző azonban, hogy az építésvezetőség többi brigádja vállalásait még mindig nem tudja a ZIM rekonstrukcióra össznontosítani. Bocsa Ferenc és Molnár András kubikos brigádja a „kis ZIM”- hez vezető utak befejezését vállalta november 24-re, Deák István szocialista ács brigádja, valamint Mester Dezső kőműves brigádja pedig az építésvezetőséghez tartozó, de más munkahelyeken teljesítendő feladatokra tettek vállalást. A balassagyarmati járás több közös gazdasága, elsősorban az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet, évek óta baráti kapcsolatokat tart fenn, a szomszédos csehszlovák szövetkezetekkel. Az Ipoly két partján gazdálkodó termelő- szövetkezetek közös gondjait — a víztelenítést, a talajjavítást, a talajvédelem legsürgősebb tennivalóit beszélték meg legutóbb Balassagyarmaton, a csehszlovák és magyar szakemberek. A tanácskozásra, amelyet a járási tanács mező- gazdasági osztálya és a Csehszlovák Kultúra közösen rendezett, meghívták a közös gazdaságok vezetőit, a gép- és gépjavító állomások, valamint az állami gazdaságok képviselőit is. A talajjavítás, talajvédelem csehszlovákiai tapasztalatairól Josef Kónya, a Bratislava! Földművelésügyi Hivatal osztályvezetője, valamint Pavol Leukovics, a kelet-szlovákiai talajjavítási munkálatok kormánybiztosa tájékoztatta a járási tanács, a közös gazdaságok szakembereit. Előadásukban szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyet a szomszédos Csehszlovákiában tesznek a termőtalaj védelmére. Ismertették azokat az eredményeket is, amelyeket már e munka hozott. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Duck Tivadar, a Magyar Tudományos Akadémia kutató mérnöke is. Beszélt azokról a talajvédelmi kísérletekről, amelyeket hosszú évek óta folytat Nógrádban, elsősorban a balassagyarmati és a rétsági járás területén. Szólt az érsekvadkerti. s más termelőszövetkezetben folyó tervszerű talajvédelmi munkáról, s ennek hatásaként az egyre emelkedő terméshozamokrőL A csehszlovák vendégek, dr. Joó Kálmán, a Csehszlovák Kultúra tájékoztatási osztály- vezetőjének kíséretében ellátogattak az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetbe. Szó van arról is, hogy egy későbbi időpontban hasonló tanácskozásra kerül sor Csehszlovákiában. A balassagyarmati járás közös gazdaságait, szakemberekből álló küldöttség képviselné a megbeszélésen. Ülést tartott tegnap Salgótarjánban, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában, a MEDOSZ Nógrád megyei Bizottsága. A tanácskozáson megvitatták a Kistere- nyei Állami Gazdaság szak- szervezeti bizottságának irányító, szervező tevékenységét, valamint Gyurek János tájékoztatását a dolgozók panaszos ügyeinek intézéséről. A jelentésben és a vitában egyaránt megállapítást nyert, hogy a Kisterenyei Állami Gazdaság szakszervezeti bizottsága eredményesen tevékenykedik. A szakszervezeti bizottság és a munkahelyi bizottságok egyaránt előre elkészített, féléves program alapján végzik munkájukat. Rendszeresen dolgoznak a szak- szervezeti bizalmiak is. A szakszervezeti bizottság tagjai lelkiismeretesen intézik a dolgozók ügyes-bajos dolgait, problémáit. Részesei a szocia- 'ista munka verseny szervezésének, s a szocialista brigád- mozgalom kiszélesítésének. A tanácskozáson megszabok a szakszervezeti bizottság ovábbi feladatait is, amelyek végrehajtásával még hatékonyabbá válik a testület munkája. Tíz hónap eredményei azt tükrözik, hogy a tarjára állomás minden feladatát túlteljesítette százkét százalékra. S ha az évből hátralevő hetekben valami súlyos hiba nem csúszik be, jövőre a százesztendős salgótarjáni vasutat él üzem címmel ünnepelhetik. Ami pedig azt a bizonyos hibát illeti, mindent elkövetnek, hogy meg ne történhessen. Pedig ez az esztendő az eddigi nehéz éveket is felülmúlja. Somoskőújfalu vasútállomásának rekonstrukciója miatt a külső pályaudvarnak kell a tehermentesítést magára vállalnia. Mégpedig úgy, hogy a határon át közlekedő vasúti kocsik az idén mintegy kétezer vagonnal haladják meg a tavaly kezelt kocsik számát, s a tervezett napi egy irányvonat helyett kettőt állítanak össze, s indítanak útjára Budapest vagy Békéscsaba felé. Ennek persze örül Hatvan, és Szolnok, hiszen az itt útnak indított irányvonatokhoz hozzá sem keli nyúlni, de a tarjáim vasutasok már úgyszólván maximumát adják teljesítőképességüknek. Ennek a nagy teljesítménynek elismerését látják a Budapesti MÁV igazgatóság intézkedésében, mely a nagy állomásokon már korábban bevezetett prémium-rendszert szeptember elsejétől kiterjesztette Salgótarjánra is. Ez a jutalmazási forrna lehetővé teszi, hogy a vasutasok a feladat teljesítése előtt tudomást szerezzenek, hogy siker esetén mennyi prémiumban részesülhetnék. Az új prémium-rendszerj az állomás főnökség szervezési intézkedései, de különösképpen a szocialista szerződések hatása a vasúti forgalom idei szép eredményein más tekintetben ia érződik. Az állomás, a tehervonatok menetrendszerű indítása szempontjából mintegy nyolc százalékkal múlja felül az előírást; jelentős a fejlődés a kocsik rak- területének, teherbíró képességének kihasználásában isi Mindkettő mögött ott van a komplex brigádok, a szállítási szocialista brigádok munkája, de a fuvaroztató vállalatok vezetőinek felismerése is: érdemes a szállítással foglalkozni, százezrek takaríthatok meg. A kocsiálláspénz évek óta vissza-visszatérő problémája volt a közlekedésnek. Milliókat fizettek ki a vállalatok a vagonok késedelmes kirakásáért, a forgalom ugyanakkor vagonhiánnyal küszködött. Az idén beérett a szocialista szerződések gyümölcse; ötven százalékkal csökkent a büntetések ösz- szege. S a vállalatok nemcsak a kirakodást gyorsították meg, nemcsak a kocsik megrakását ösztökélik, de igyekeznek azokat maximálisan ki is használni. így aztán a tavalyinál is több árut szállított idén a vasút — kevesebb kocsival. BAKANCSBAN Nem a hajdani szép sikerről. A vén bakancsos és fia, a huszár című filmről akarok beszélni. Egészen másról. Arról, hogy — teszem azt — nem láttam még rosszkedvű kéményseprőt. Csak egyszer. A reggeli vonaton történt, Hatvan, és Pásztó között. Jenő bácsi — így hívják a kéményseprőt — egy kis hevesi megállóhelyen szállt fel a vonatra, és mindjárt beszélni is kezdett. Miről? Nem tudom már mind elmondani. Ezzel a mesterséggel, úgy látszik, nemcsak a szerencse, a jókedv, de a bőbeszédűség is. vele jár. Ezúttal azonban Jenő bácsi nem fűszerezte mondatai! jókedvű kacagással. Rosszkedve volt. — Rosszkedvű kéményseprő korán reggel, ki látott még ilyet? — Talán furcsának találják —■ fordult felénk azonnal Jenő bácsi. — Meghiszem azr. De hallgassák meg az okát is, tudom, igazat adnak nekem. Mert kérdem en. szabad-e ilyet csinálni egy mesterségében becsülettel megőszült kéményseprővel, mint amit velem tett ma reggel az asszony, mármint a feleségem. — Miért, mit tett? — Még kérdezik? Hát láttak már kéményseprőt bakancsban?, Dehogy láttak. Hogyan is láthattak volna. Hogy nem is figyelték? Ha figyelték volna, akkor sem láthattak volna ilyet. Kéményseprő nem szokott bakancsban járni. És éppen nekem kellett megérnem ezt a szégyent. — Hát miért húzta fel a bakancsot? — Miért, miért? Éppen ez az, kérem. Mert ma reggel a feleségem eldugta előlem a papucsokat. Hiába könyörögtem, nem vette elő őket. Kénytelen voltam bakancsot húzni. — Nem fog megártani ilyen időbér — jegyeztem meg óvatosan. — Az igaz, a múlt héten is nagyon megfáztam a papucsban — enyhült meg az öreg kéményseprő hangja. — Azért ilyet mégsem lett volna szabad tenni velem. Mert hogy is néz ki egy kéményseprő bakancsban? — moso- iyodott el végül. De ebben a mosolyban már látszott, hogy azért nem haragszik ám ő olyan nagyon az asszonyra. T. E.
