Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-22 / 276. szám

4 NÖGR Ad 1986 november 2?. kedd Ki volt az első csendőrsortüz halálos áldozata? A Nógrád megyei Munkás- mozgalmi Múzeum legfonto­sabb feladatai közé tartozik a munkásmozgalom emlékei­nek felkutatása és összegyűj­tése. Ez a feladat azonban csak a levéltárak, és az egy­kori hírlapok aprólékos, min­den részletre kiterjedő átné­zésével valósítható meg. így derül ki, hogy mi az, amire tárgyi bizonyítékokat is fel kell kutatnunk. Ezek a kutatások teszik lehetővé azt is, hogy minél előbb megfogalmazhas­suk megyénk munkásmozgal­mának hiányzó, összefoglaló történetét. — A feledésbe me­rült, de újabban fekutatott adatok közé tartozik a követ­kező eseménysorozat is: 1884. január 1-én az akkor Bzervezett csendőrség vette át a megyei csendbiztosok pa­rancsnoksága alatt álló pan­dúroktól a rendfenntartást. A csendőrség országos szerveze­te és szigorú katonai fegyel­me következtében sokkal al­kalmasabb volt az uralkodó­osztály érdekeinek kiszolgálá­sára, mint a járásonként szer­vezett megyei pandúrság. Ezt a baglyasaliai erőpróba is be­bizonyította. Baglyasaljáé az a szomorú dicsőség, hogy 1884. március 24-én itt dördült el az első, halálos áldozatot is követelő csendőrsortüz. Ennek előzmé­nye az, hogy az 1881-ben ala­kult bányatársulat vezetősége nagyon rosszul bánt a mun­kásokkal, és túlkapást, túlka­pásra halmozott. A bánya­társulat mindent megtett, hogy befolyását a község vezetői­re is kiterjessze. A szolga­bíró közreműködésével a bí­rói és törvénybírói székbe a saját embereit ültette. Ezek híven teljesítették a társulat kívánságait Részrehajló in­tézkedéseik miatt csakhamar vitákba keveredtek a lakos­sággal, amit azután erőszakos intézkedésekkel oldottak meg. A bánya gondnoka — élvez­ve a helyi hatóságok teljes támogatását — igen durva hangon beszélt a munkások­kal, akik élelmüket, a pénz helyett kapott bárcák ellené­ben, csak a társulat kantinjá­ban vásárolhatták meg mé­regdrágán és rendszerint rossz minőségben. A baglyasaljai bányászok ekkor már érintkezésben áll­tak a salgótarjáni bányászok­kal, akik összefogásra és fi­zetésemelés követelésére buz­dították őket. A baglyasi ál­lapotok végül is odáig fajul­tak. hogy a bányavezetőség gondatlansága következtében élelmiszerhiány támadt Ek­kor néhány tarjáni munkás sztrájkra szólította fel a bag- lyasiakat, akik valóban be is szüntették a munkát Március 24-én három napra terjedő sztrájk vette kezdetét Baglyasalján. A bérfizetés utáni hétfői napon 800 bá­nyái-/ szüntette be „egy izga­tó” 'tv.< hívásra a munkát A bánya tisztviselők rábeszélése hiábavalónak bizonyult, és kö­zülük azokat, akik fenyege­tőztek, a munkások megver­ték. A sztrájkolok felszaggat­ták a síneket, és feldúlták a bajok fő okául szolgáló élel­miszerraktárt. Plachy József, salgótarjáni főszolgabíró táv­iratilag értesítette az alispánt a történtekről, a losonci ka­tonai parancsnokságtól pedig egy század kirendelését kér­te, mert Baglyasalján mind­össze négy csendőr állt szem­ben a tömeggel. — A szolga­bíró táviratával egy időben a bánya vezetősége a buda­pesti bányaigazgatóságtól kért segítséget. Ezek szintén Lo­soncra táviratoztak katonai támogatásért, Reinchard bá­nyaigazgatót pedig a legköze­lebbi vonattal leküldték az események színhelyére. Az alispáni hivatal és a lo­sonci katonai parancsnokság között azonban, valamilyen bürokratikus zavar folytán, megszakadt az érintkezés. A katonai parancsnokság nem értesítette az alispánt, hogy Wolf százados parancsnoksá­ga alatt Baglyasaljára ren­delt egy századot Tény, hogy a katonák csak este érkez­tek meg, és tulajdonképpen már csak az utócsatározások­ban vettek részt. — Baglyas­alján ugyanis, elegendő kar­hatalom hiányában az történt, hogy az igazgatóság épületét védő, sarokba szorított négy csendőr tüzet nyitott a tö­megre. Ez az 1884. március 24-i sortűz volt az alig há­rom hónapja működő csend- őrség első fegyverhasználata az országban munkásokkal szemben, aminek következté­ben egy bányász meghalt, négy pedig súlyosan megsebe­sült. A helyszínre étkezett vizs­gálóbizottság 19 személyt ta­lált bűnösnek a sztrájk elő­mozdításában. Ezeket márci­us 29-én a balassagyarmati ügyészség fogházába szállítot­ták. Az országosan is első csend- őrsortűz áldozatának és se­besültjeinek neve nem derült ki a ránk maradt, sztrájkról szóló iratokból, és híradások­ból. Ezért kutatásokat végez­tem, hogy legalább a hősi halott nevét ismerjük meg. A salgótarjáni római katolikus plébánia egyházi halotti anya­könyveiben meg is találtam a Magyarországon eldördült első csendőrsortüz munkás- vértanújának halálára, és te­metésére vonatkozó adatokat A latin nyelvű anyakönyvi bejegyzés magyarul így hang­zik: „1884. év. Folyó szám: 88. — A haláleset éve, hava és napja: 1884. március 24. — A halott neve, keresztneve, foglalkozása, valamint szülei­nek vagy feleségének neve: Targos István, bányász, Tar- gos István földmíves és Glemba Anna fia. — A halott születési helye és lakóhelye, utca, házszám: Luzsna, Liptó megye; Baglyasalja. — A ha­lott neme: férfi. — A ha­lott életkora: 24 éves. — A betegség megnevezése, vagy a halál más oka: erőszakos ha­lál, lövés következtében halt meg. — Részesült-e a holtak szentségében? Halva találták, nem részesült. — A teme­tés helye és napja: Baglyas­alja, március 26. — A te­metést végző neve és tiszte: Tribelcsik Sándor káplán. — Észrevételek: semmi.” A fenti adatok szerint te­hát a 24 éves Targos István bányász volt az első csendör- sortűz halálos áldozata. — A 82 évvel ezelőtt agyonlőtt Tar­gos István sírját eddig nem sikerült megtalálni. Emléke azonban feltétlenül megörökí­tésre méltó, hiszen személyé­ben a magyar és a testvéri szlovák munkásosztály közös halottját tisztelhetjük. Dr. Belitzky János Sakk a pokolban Messzi tőlünk, a távoli Al­földön volt egy üzem. Éve­ken át bajlódtak vele me­gyei és országos felettesek, de csak nem sikerült nyere­ségessé tenni. Az igazgatónak egyszer remek ötlete támadt: elefántcsonthoz hasonló sakk­figurákat akart gyártani mű­anyagból. A prototípus elké­szült. Remekül! Túl azon, hogy alkalmasnak bizonyult a susztermattól a vimzoindiai védelemig mindenféle sakk- csalafintaságra, szemre is gyö­nyörű volt. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet még- sem engedélyezte forgalomba hozatalát. A szakvélemény szerint ugyan is a figurák +Í80 C fokos hőségben defor­málódtak. (A pokolban e sze­rint nem lehetett volna velük játszani.) Miről jutott ,ez eszembe Pa­lócországban? ... Arról, hogy műanyag tea­szűrőt akartam venni a salgó­tarjáni Állami Áruházban. A tetszetős cikk nyelén apró cé­dula figyelmeztetett, hogy az anyag +80 C foknál meglá­gyul. ... Lucifer mattoljon meg tü­zes sakkal, ha nem találták még fel a hőre szilárduló mű­anyagot! — b. t. — Új épületet kap a* MHS autóklubja Tekintve, hogy az MHS autóklubjának épülete az épülőben levő megyei kór­ház területén van, azt lebont­ják, s a szervezetet egy új épülettel kártalanítja a Be­ruházási Iroda. Az autóklub új épületének k:vitelezése mér meg is kez­dődött a baglyasi útelá­gazás körzetében. A körülbe­lül egymillió forintos ráfor­dításból helyet kap a tanmű­hely, az oktatóterem és a garázs. Az építést 1967. május Sí­én befejezik, és átadják ren­deltetésének. Színházi esték Fiatalok, ti... Irodalmi műsor az „elkényeztetettekről“ A kezdeményezés dicsérete az első megjegyeznivaló. Az Egri Megyei Színpad 1965-ben alakult együttesének salgó­tarjáni vendégszereplése jelentős lépés a két szomszéd me­gye intenzív kulturális kapcsolatainak megteremtése útján. A József Attila Művelődési Ház megtiszteltetésnek tekintő, kitűnő felkészültségű öntevékeny csoport produkciója bebi­zonyította, hogy a művészi élmény nyújtás nincs mindig egyenes arányban a hírnévvel, avagy az előadás színvonala sem függvénye az esetenként bizony rendkívül magas fel­lépti díjnak. Salgótarjánban — a sok helyi, olykor biztató kísérlet ellenére — az egriek „Fiatalok, ti...” című műsora volt az első igazi irodalmi színpadi produkció. A műsor mottóját Csoóri Sándortól kapta: „A gyanakvást húszéves korban kell elkezdeni, szabadon és nagyarányban. Ilyenkor kell kétségbevonni minden értéket, hogy ami fennmarad a ros­tán, abban kitartóan lehessen hinni.” Az emlékezetes Bara- nyi vers óta „elkényeztetett ifjúságnak” titulált korosztály, ha úgy tetszik nemzedék, érzései, ezek otthonossága és el­lenkezése a készen kapott, de még mindig formálódó, és egyre tökéletesedő rendben — ez a műsor vezérfonala. A rendező, Szívós József érdeme, hogy az előadás nemcsak egy irányban kritikus: az önbírálat hangján is szól. A mű­vek kiválogatása is a rendező munkáját dicséri. Emst Fisc­her. Erik Kästner, Bóka László. Benjámin László, Garai Gábor, Somogyi Tóth Sándor, Sánta Ferenc — hogy csak néhányat említsünk — művei szerves egésszé formálódnak a legfiatalabbak — Baranyi Ferenc, Nyerges András stb. — verseinek kíséretében. A versmondók közül nehéz bárkit is kiemelni. Vala­mennyi ükre a szép szövegmondás, a kulturált színpadi moz­gás a jellemző. Talán a legszélesebb skálán mozgó, Morvái Évát említhetnénk külön. Az irodalmi színpadi műsoron nem egymás után elmon­dott verseket értünk. A dramaturgia követelményeinek be­tartása mellett jól felhasználhatók egyéb művészi ágak is. Erről tanúskodnak a mondanivaló érvényre juttatását segítő pantomim betétek, és az egyes részek jellegét mejdiatározó diaképek. Az előbbi Hévéi László kompozíciója, az utóbbi Fejér István munkája. A két órás műsor tömény jellegét a hangulatos jazz betétek remekül oldják fel. A zenei szer­kesztő Szepesi György. A modern díszletek és jelmezek jól illettek a műsor egészébe. Az Egri Megyei Színpad nagysikerű előadása úgy érez­zük egyben nyitánya volt az ilyen jellegű műsoroknak, és bízunk abban, hogy a jövőben a lelkes középiskolások mellett a felnőtt közönség is pártfogásba veszi az irodalmi esteket. Csongrády Béla A Vöröskereszt Társaságok Ligájának felhívására nemzet­közi segélyakció indult a katasztrófa sújtotta olasz nép meg­segítésére. A Magyar Vöröskereszt már elküldte teherautó­val a segélyszállítmányt Veronába, ahonnan majd az árvíz­sújtotta városokba, Firenzébe, Velencébe és Grossetoba irá­nyítják. A Magyar Vöröskereszt takarókat, tréningruhákat, tetanus- és tífusz elleni oltóanyagot, vízfertőtlenítő és láz­csillapító gyógyszereket küldött (MTI foto — Petrovits László felvétele) Jelenei Rzsevszhaja HITLER VÉGNAPJAI — mítosz nélkül Berlin, vagy Berhtesgaden? Akkor sokáig kellett tanul­mányoznunk és vizsgálnunk a tényeket, összehasonlítani őket, hogy behatoljunk az események atmoszférájába. Most azonban, az archívum értékes anyagai között vizs­gálódva, amelyek a harmadik birodalom utolsó napjainak történetét őrzik, lehetőségem nyílt arra, hogy még egyszer betekintsek az eseményekbe, és teljességükben idézzem fel őket. B ormomnak, Hitler pártbeli helyettesének naplójában a megszökött ütemben követik egymást a bejegyzések: a führermél tartott tanácskozá­sok. fogadások, egyes szemé­lyek felmentése és másik ki­nevezése felelős beosztásokba, vacsorák Éva Braunnál, ki­tüntetések és bizonyos saját, családi ügyei — de behatol­nak közéjük a fenyegető, minden egyebet kiszorító híradások a minden oldalról előretörő hadseregekről. Ja­nuárban még el beszélő mo­dorban írja: „A bolsevisták reggel táma­dásba mentek át”, de a kö­vetkező napon — „Vasárnap, január 14. Chesken néni láto­Légi támadások Drezda el­iten, ellenséges támadások Weimar eűlerj, légitámadás Berliniben. „A második becsa­pódás a párt kancelláriáján (erős). Az oroszok Köslin és Sehlawe alatt” — mindez még összekeveredve a társasági- politikai élet krónikájával. De napról napra lázasabban rögzíti, hogyan szűkül a kör: „Mély betörések Pomerá- miáiban. Tankok Kolberg és Schlawe-Drentourg közelé­ben.” „Nyugaton csak egyetlen hídfőállás maradt” (március 4+ „Az angolok behatoltak Kölnbe.” „Az oroszok Altdammban!!” (március 8.) „Az első erős bombatalálat a propaganda-minisztérium­ban”. (március 14.) „Páncélo­sok Wartburg-Hissenben” (március 28.) Hudermamt leváltják. Hit­ler felmenti Dr. Dietrich saj­tófőnököt. De „délután pán­célosok Berkien rung en közelé­ben. Éjszaka tankok Horz- feidnél” (március 30.). „Orosz páncélosok Wiener —Neustadt alatt” (április 1.). „A bolsevisták Bécs közelé­ben. Az angolok és amerikai­ak Thüringiában”. Április közepén pedig há­rom napon is ugyanaz a mon­dat csattan Borman naplójá­ban: „Nagy harcok az Ode­ránál!” „Nagy harcok az Oderánál!”, „Nagy harcok az Oderánál!” Az Oderánál lévő hatalmas erődítményeket áttörheted en­nek tartották. A német leg­felső parancsnokság vélemé­nye szerint éppen az Oderánál fogják megállítani a Vörös Hadsereg előretörését. Ismeretes, hogy a betono­zott óvóhelyen, ahol Hitler az események elkövetkező fordu­latát várva tartózkodott, Göb- bels érzelmes oldalakat ol­vasott fel neki Nagy Frigyes életrajzából. Hitler sokat fá­radozott azért, hogy honfitár­sainak azt a gondolatot su­galmazza: ő a szerencsés a {»orosz király szellemi roko­na. Rattenhuber, Hitler test­őrségének főnöke a Szovjet­unióban. hadifogságban írt kéziratában elbeszéli, hogy miután 1933-ban hatalomra jutott, azonnal Postdamba ment, és az újságok számára lefényképeztettg magát II. Frigyes sírjánál, a helyőrségi templom mellett, ünnepélye­sen, fekete frakkba öltözve, amit azelőtt soha nem lehe­tett látni rajta. Hitler bun­kerének falán II. Frigyes fényképe fügött. Most eljöt­tek a katonai balsikerek, amilyeneket a király is el­szenvedett. A könyvnek azon a helyén. ahol a vereséget szenvedett Frigyes elhatároz­za, hogy megválik az élettől, a szerző így könyörög hozzá: „Várj egy kissé, és el fognak múlni a szenvedéseid. Bol­dogságod napja már ott jár a felhők mögött, és hamarosan rád sugározza fényét.” Az idejében érkezett hír arról, hogy ellensége, Erzsébet orosz cámő meghalt, lehető­vé tette a királynak, hogy megmeneküljön a megalázó vereségtől. Hitler elérzékenyült, és azt kívánta, hogy mutassák meg néki a horoszkópokat, ame­lyeket Himmlemél, a Gestapo „tudományos*’ oezSülyán el­zárva őriztek. A jóslatokat, amelyek re­ményeket ébresztettek — mel, lakes volt. hogy mennyi az értékük — a párthiearchia lépcsőfokain keresztül a bi­rodalmi propaganda miniszter feleségéhez juttatták el. Most már a horoszkópokban is hit­tek. Göbbels berlini lakásá­ban a felderítők megtalálták fiának, Helmuthnak horosz­kópját, és elhozták nekem. Most azonban két fő-fő ho­roszkópot — a führer és a harmadak birodalom horosz­kópját — hozták el Hitler kö­vetélésére az óvóhelyre. Hit­ler a birodalmi propaganda- miniszter segítségével meg­győződött arról, hogy a ho­roszkópok — az április ele­jén szenvedett szörnyű vere­ségek után — április második felére soha nem látott kato­nai győzelmeket ígérnek. Néhány nappal ezután, áp­rilis 13-án szereztek tudomást Roosevelt haláláról. Vajon ez nem jel, nem történelmi ana­lógba, nem fordulópont Né­metország sorsában? Április 14-én megkezdődött a Vörös Hadsereg támadása. Miután áttörték az Odera be­vehetetlennek hitt erődvona­lát, Hitler főhadiszállása pá­nikba esett A hivatalos Ber­lin gépkocsikon Münchenbe menekült A Berlinből Mün­chenbe vezető országutat, ame­lyet elárasztottak az autók, a a berliniek azokban a napok­ban a „menekülők birodalmi útvonala” névre keresztelték el. Berlin lakosságáról viszont senki sem gondoskodott A Vörös Hadsereg páncélos és lövészhadosztályai hamaro­san körülzárták Berlint. Az oderai áttörés után Hitler ar­ra készült, hogy főhadiszállá­sával áttelepül berchtesgadeni kastélyaiba (ObersalzbergbeV. Kiadták a parancsokat, hogy fel kell készülni a kitörésre. (Tötytatjúk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom