Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-04 / 235. szám

196R október 4 kedd NÖGRÄD y 3 Színházi esték Körséta as ipari építkezéseken Veszélyes forduló - Zsákbamacska A vasas színjátszó fesztivál első fordulója Szombaton este ünnepi hangulatú közönség sereglett egy­be a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házában. Az al­kalom ünnepélyességét az kínálta, hogy ekkor kezdődött el az a hat héten át tartó eseménysorozat, amelyet I. Orszá­gos Vasas Színjátszó Fesztivál néven hirdettek meg. Az alkalomra komponált szignál akkordjai után Borsos János, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének osz­tályvezető helyettese mondott bevezetőt az öntevékeny mun­kás színjátszásnak kulturális életünkben vállalt feladatai­ról. majd e,lső csoportként a Soproni Vasas Művészegyüttes színjátszói kapták meg az est további idejére a színpadot. Anyaghiány, elmaradás, tervszerűtlenség Salgótarján üzemi beruházásain Bátor, és érzésünk szerint erőn felüli feladatra vállal­kozott a soproni színjátszó garda, amikor Priestley: Ve­szélyes forduló című három- felvonásos színművét szemel­te ki fesztiváli produkciójá­nak A vállalkozás túlontúli merészsége és buktafója ab­ban rejlik, hogy a lélektani­lag rendkívül szövevényes tár­sadalmi dráma olyan magas­rendű jellemérnyaló bravúro­kat kíván meg minden sze­replőtől, amire a hivatásos művészek is csak kivételes adottsággal képesek. Priestleynek ez a darabja egészében nem jelent ugyan különlegesebb irodalmi érte­ket. de a mesterségi bravúr a szerkesztés magasiskolája, 5 épp ez adja a játék magas­iskoláját is. A színjátszók legdöntőbb módon, többnyire abban különböznek a hivatá­sos művésztől, hogy összetett jellemek megalkotását csak legritkábban képesek sikerrel véghezvinni. A soproni szín­játszóknak is ez okból kellett minden becsületes igyekezet ellenére elvérezniük Priestley színpadán. A jellemek moti­váltság híján, a mesterien per­getett dialógok hátsóbb vonu­latának vetülete nélkül elvesz­tették gondolati erejüket, ten­denciájukat, a darab meséje olcsó krimivé sekélyesült, holott ennél azért Priestley mégis többet akar és a maga polgári világában, sajátos szemlélete szerint néhány ké­mény és kellemetlen igazsá­got is megfogalmaz. Ezeket az igazságokat in­kább csak kisejtettük, mint tu­datos rendezői és színjátszói törekvés eredményeként kap­tuk az együttestől. Aki legin­kább megközelítette feladata szintjét, véleményem szerint a Gordon szerepét játszó Mé­száros Tibor volt, aki a figu­ra kényes összetevőit határ­vonalig merészkedve, mégis fi­nom mértéktartással nyújtotta. Jó felvillanásai voltak a Fredát személyesítő Nagy Irénnek, a Stentont formáló Schulek Gyulának, Robert alakjában Korán Jenőnek. Az együttesből kirívóan gyenge, a műkedvelés kezdeti fokán álló Várhegyi Myrtill. Igen sok kívánnivalónk volna az együt­tes beszédtechnikáját illetően is. Arról az éneklő szöveg- mondásról, mely szinte min­den szereplőt jellemez, együt­teseink többnyire rég leszok­tak. Súlyosbította a hibát, hogy a feladattal való birkó­zás közepette a színjátszók a helyzetek, szituációk játszósa helyett nagyobbára csak szö­veget mondtak. A fesztivál második napján, vasárnap este a vendéglátó tisztét betöltő Acélárugyár színjátszó együttese kapott nyilvánosságot. A nagymúltú szakkör zenés együttese Eise- mann—Szilágyi—Baróti: Zsák­bamacska című háromfelvoná- sos operettje bemutatójára vállalkozott. Mit lehet egy olyan műről elmondani, mely a harmin­cas években sem tartozott mégcsak a darabgyáros ter­mékek között sem a figyelmet érdemlők közé —, annak el­lenére, hogy példátlan siker- sorozatot futott meg. Nos, a mai Zsákbamacska falán a korábbinak is sziru­posabb, giccsesebb variánsa. Sem Baróti korszerűsítési kí­sérlete, sem Eisemann újabb melódiái nem váltak különö­sebb javára a darabnak, a szö­veg aktualizálása verítéksza- gú, a figurák eredeti koruk­ból kitépve társ adalmilag gyö- kértelenné váltak. Az acélárugyári együttes vi­szont a zenés' darabbal újabb örvendetes bizonyságát adta sokoldalúságának. A teljes elismerés mindenki előtt Kraj- csi Lajos kitűnő dirigensi mun­káját illeti meg. A karmes­ter nemcsak zenekara fölött volt biztonságos irányító, de a színpadi játék pergő tempó­jában is rendező társsá váll Csícs György oldalán. A darab főszerepét. Kovács Sári alakiát Putnok Éva for­málta tehetségesen. termé­szetes közvetlenséggel, üde frisseséggel. Bolyós László ezúttal is bőségesen rászol­gált arra a népszerűségre melyben közönsége már a színrelépés pillanatától évek óta részesíti. Kitűnő komikai képességeket csillogtatott Ambróz Ilona és Szőrűd Ilo­na, kár, hogy anya és leánya között figurálisán nem érzé­keltet korhatárt a rendezés Heiser Kálmán ügyesen meg­oldotta feladatát, de képessé­gei az itt vállaltnál érdeme­sebb területen sokkal inkább kamatoztathatók. Jól illeszke­dett az együttes hangvételéhez a rokonszenves Ivony István is. Az ügyes táncokat Pola- ' neczky Gizella és Csongrádi Gyula tanította be, a szép díszletek Brunczel Tibor mun­kái. A Zsákbamacska előadási sikere a fesztivál „első fordu­lójában” megérdemelten ju­talmazta az acélárugyári szín­játszókat. (barna) A harmadik ötéves terv el­ső esztendejének háromne­gyedrésze elmúlt. Olyan hó­napok állnak előttünk, ame­lyek az építkezések szem­pontjából nem „teljes értékű­ek”. Ez azt jelenti: ha a ki­vitelezési feladatok többségét eddig nem sikerült elvégez­ni, az esztendő utolsó negye­dében már csak szerencsé­vel, rendkívül kedvező, eny­he időjárás esetén pótolhat-' juk a mulasztottakat. Élttől indíttatva meglátogattuk a megyeszékhely néhány fontos — és kevésbé fontos — ipa­ri jellegű beruházását. A helyzet nem túlságosan szív­derítő. Amit lehet... Talán legkiábrándítóbb a helyzet legfontosabb ipari be­ruházásunkon, a ZIM-rekonst- rukción. Az ÉM Építőipari Főigazgatósága az év elején tizenötmillió-hétszázezer fo­rint idei beépítésre kötelezte a Nógrád megyei Építőipari Vállalatot. Mit lehet ebből valóra vál­tani? A kivitelezés „első lépcső­jéhez” tartozó iparvágány át­építésének, hídépítésnek még terve sincs. Az öltöző-fürdő épület alapjai, és a szerkezet egyes monolitikus-beton ré­szei hiába készülnek el, a Budafoki úti Épületelemgyár­tó Vállalat az idén nem szál­lítja le az előregyártott ele­meket. Elmarad a porta épü­let 'kivitelezése, késik a ke­rítés bontás-építés. A kétszáz köbméteres ipari, és a száz­köbméteres ivóvíz tároló me­dence építése betonvas hiánya miatt késlekedett. S most, mire vas már lenne, túlságo­san kockázatos volna elkez­deni. Nem áll jobban a má­sodik szakasz sem: ennek fő­létesítménye a konyha-étte­rem épülete. A betonacél hi­ánya már itt sem akadályoz­na. Tető alá ennek ellenére sem kerülhet az épület, hi­szen a hatalmas üvegfalak­hoz rengeteg ablakszerekezet kell. Előállítását a balassa­gyarmati Fémipari Vállalatra bízták, de a keretekhez szük­séges profil-vasnak híre-nyo- ma sincs. Maradt volna a nagy csarnok, amelynek elő­regyártott elemeit a 31. ÉM Építőipari Vállalat tiszasze- derkényi előregyártó üzeme, falpaneljeit a dunaújvárosi előregyártó telep szállítja... majd. Illetve, a dunaújvárosi­ak megígérték, hogy az idén ez meg is történik, de Tisza- szederkényen — minden ko­rábbi ígéret ellenére — hal­lani sem akarnak ebben az évben a tető feszített héj­elemeiről. Az építésvezető, Prazdnovsz- ky Sándor most kénytelen „amit lehet — programot” összeállítani, amelyből kitű­nik, hogy a tizenötmillió-hét­százezer forintból 1966-ban be­építhető kilenc és fél millió. De, hogy a kijelölésnek híja mégse legyen, a főigazgató­ság hatáqozata értelmében eh- het hozzácsapják a „kis ZIM” kivitelezésére fordított hat­millió-kétszázezer forintot. A főigazgatóság ezzel elvágta a beruházó és kivitelező között hónapok óta tartó vitát, még­sem képes elfedni vele azt a kárt, amelyet a gázkészü­lékgyár kivitelezésének elhú­zódása okoz a megyének és a népgazdaságnak. Év végére átadás? Az Öblösüveggyár új fel­dolgozó üzemében ennél re­mén ytkeltőbb a kép. A „B” épület emeletén tágas üzemi csarnokba folyik a szalagok szerelése. A pillérek, geren­dák sárgája, egyes falfelüle­tek pihentető szürkéje, a Co- pilit-üveg ablakok finom zöld­je kellemes munkahelyet ígér a mérőhenger üzemnek. Két- három hét múlva akár be is költözhetnek ide — ha addig­ra fűthető lesz az épület. A szomszédos beégető üzem is várja a szerelőket. Itt egye­lőre egy, később egy második elektromos beégető szalagot állítanak fel. A festődében, amelynek egyik szárnya már az „A” épületbe húzódik, szerelik az elszívó berende­zést. Itt. még elég sok a fes­teni. mázolni való, mégsem annyi, hogy ezidén meg ne kezdhetné benne a festődé a munkát. Ennél jóval kedve­zőtlenebbül alakult a föld­szinti csiszolda sorsa, amely­nek kivitelezését tervmódosí­tások, terven felül vállalt munka, utóbb pedig a ce­menthiány gátolta. Az üzembehelyezés kelle­metlen késedelmét okozhatja, ha az épület fűtését nem si­kerül gyorsan nyélbeütni. A távfűtés bekötéséig ideiglene­sen mozdonykazán szolgáltat­ja majd a gőzt, amelyhez már építik a salakürítő aknát. A hőközpont helyiségében azon­ban még az I. fazekas hűtő­szalagja áll. Elég kétséges a sorsa az „Ä” épület második emeletére kerülő öltöző-für­dőnek is. Anyaghiány, anyaghiány..! A jelek szerint kutyaszorí­tóba került a Síküveggyár ed­ző üzemének építése. A mi­nisztérium döntése szerint eredetileg kilencmillió forin­tot kellett volna az idén be­építeni a járműipari-fejlesztés szempontjából is jelentős be­ruházásba. Később a főigaz­gatóság a kijelölést hatmillió forintra csökkentette, de nap­jainkban már ehhez sem fűz­nek sok reményt az építők. Pedig az építkezés eddig üte­mesen folyt. Állnak a körítő paranet-falak, szerelik a te­tőszerkezetet tartó acéloszlo­pokat. Az építőipari vállalat lakatosüzemében egy ifjúsági brigád a pártkongresszus tisz­teletére élvállalta, hogy a tetőszerkezetet novemberre* szerelésre kész állapotban, rendelkezésre bocsátja. A te­tőt lefedő vasbetonpanelek előregyártását megkezdik. A pince — amelybe a hőköz­pont, a hűtőlevegő és sűrített levegő ellátást biztosító be­rendezések kerülnek — vár­ja a szigetelést. Egyelőre hi­ába. Itt ugyanis, az agresz- szív talajvíz miatt, négyréte­gű víznyomás elleni szigete­lésre van szükség. Erre a munkára az Országos Szak­ipari Vállalat szerződött, de anyaghiányra való hivatkozás­sal annak elvégzését vissza­utasította. Később képviselői úgy nyilatkoztak: hajlandók rendelkezésre bocsátani a munkát irányító szakembert, ez azonban nem segít a to­vábbra is fennálló anyaghiá­nyon. Hasonlóképpen sok g ondót okoz, vajon a hideg időjárás bekövetkeztéig sikerül-e tető alá hozni, beüvegezni, egyál­talán zárhatóvá tenni a csar­nokot. Az üvegfalakhoz az Orosházi Ü veggyárból szár­mazó Copilit-üveget használ­nak: az első szállítmány már meg is érkezett. Az ablak- szerkezeteket a Fémmunkás Vállalatnak kell előállítania. Szállításukat azonban csak a jövő év márciusára ígérte. A Fémmunkás Vállalat vezetőit szeretnék rábírni arra, hogy az üvegfal lakatosszerkezetét még az idén novemberben, decemberben készítse el. Ha ugyanis, ez is, s a pince szigetelése is meghiúsul, az a veszély fenyeget, hogy a hat­millió forint helyett alig né­gyet használhatnak fel az ed­zőüzem kivitelezéséhez az épí­tők. Ezenkívül a kivitelezés a fagyok beálltával megbé­nul, s az csak tavasszal foly­tatható. Márpedig az edző üzembehelyezésére jövő ilyen­korra számítottak. Várni kell... S ha salgótarjáni ipari épít­kezéseinken sehol sem dicse­kedhetünk a munka program szerinti előrehaladásával, mi­ért lenne különb a helyzet az ÉMÁSZ salgótarjáni szék­házán. Vakolják a homlokza­tot, s belül készen vannak az álmennyezetek, megkezdik az aljzatbetonozást is. Mégis, ha az Építőipari Vállalat eszten­dő végére át akarja adni az objektumot, ezt csak hatalmas hajrával teheti. Mint szinte valamennyi ipari építkezésün­kön, itt is hátráltatta a kivi­telezést ilyen, s olyan anya­gok hiánya. Jelenleg a leg­súlyosabb az aggodalom a süllyesztett fénycső armatúra keretekért, amely szállítá­sát meglehetősen szerencsét­lenül, a negyedik negyedévre sorolta a főigazgatóság. Most tehát minden attól függ, hogy a negyedik negyedéves határ­időt miként értelmezi a gyár­tó vállalat. Mindenesetre — ha csak valami áthidaló meg­oldást nem találnak —. a mennyezetbe süllyesztett kere­tek beépítéséig várni kell a festéssel, és a helyiségek hé­zagmentes padlóburkolásával. A Nógrád megyei Építői na- ri Vállalat az esztendő első felében dicséretesén túlteljesí­tette termelési feladatait. La­kásépítési tervével azóta is si­kerrel megbirkózik. Nem mondható el ugyanez ipari beruházásainkról. Kétségtelen, hogy ebben a vállalat hatás­körét meghaladó problémák főszerepet játszottak. Ezt azonban nem a vállalat men- 'egetésp kedvéért említjük, Hanem azért, mert kevésnek farijuk azt. a támogatást, ^melyet Salgótarján népgaz- dasáeilag is fontos termelő beruházásai a különböző mi­nisztériumoktól kapnak. Cs. G. Először jártam Szlovákiá­ban, ezért előre is elnézést kérek ha az, amit naplómban említésre méltónak tartva fel­jegyeztem — nálam világot- jártabbaknak ismerősként hat majd. Igyekszem élményeim közül elsősorban azokat kivá­lasztani, amelyek talán, mert sokszor túlságosan is szub­jektivek — másoknak is je­lenthetnek valamit. A csehszlovák ifjúsági szer­vezet közép-szlovákiai kerü­leti bizottságának vendége­ként öt napot töltöttem az országrészben. Erről s mint­egy 1300 kilométeres autó­út alatt szerzett tapasztala­tokról, élményekről szeret­nék beszámolni a követke­zőkben. Az első nap története So­moskőújfalu határ-átkelőhely­nél a szokásos módon kezdő­dik. Rövid adminisztráció és már lendül is a magasba a piros-fehér határsorompó. A túloldalon csehszlovák terü­leten, a kerület úttörőtitká­ra vár és a tolmács. Sietünk, mert a program szerint 11 órakor délelőtt, Közép-Szlo- vákia székhelyén, Banská Bystricában kell lennünk. Rövid egyórás száguldás után értünk a városba, és a for­galmas belvárosban, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés terén állunk meg. A nagy méretű tér sok évszázados épületei­nek egyikében elhelyezett mú­leurn földszinti részében ren­ezték azt a kiállítást, amely­nek megnyitójára kicsit kés­ve érkezünk. A kiállítás úgynevezett „vándor-bemutató” és az ün­nepélyes megnyitót követő két hét után útra kel, hogy Kö- zép-Szlovákia városaiban hir­desse: a szlovák fiatalok húsz esztendő alatt nagyszerű eredményeket értek el az építőmunkában. Végig a fa­lak mentén tablók, rajtuk felnagyított, húsz év előtt ké­szült eredeti felvételek, do­kumentumok. A két tágas te­rem közepén üvegfalú szek­rények, bennük az 1947-től keltezett ifjúsági építőmozga­lom írásos emlékei, újságcik­kek, pecsétek, jelvények, ér­mek és emlékplakettek meg­számlálhatatlan sokasága. A háború utáni első erőfe­szítésekből. az országépítés nehéz és felelősségteljes mun­kájából — a tablók tanúsága szerint is — kivették részü­ket a fiatalok. Már 1947-ben olyan nagyszabású építőtábo­rokba tömörültek, mint a Ba- láZe-i, ahol egy úgyszólván porig rombolt községet épí­tettek újjá, vagy a Selmecbá­nyái vasútvonal építése, amely még ennél is nagyobb töme­geket mozgatott meg. A va­sútvonalat helyreállító építő­táborokban nem kevesebb, mint 47 ezer fiatal dolgozott a háború után. De ott volt az ifjúság Kassa és Léva újjá­építésénél és más, az ország­rész gazdasági életét rendes kerékvágásba segítő számos fontos feladat végzésénél/ is. És a gyárakkal, vízierőmű­vekkel, községekkel együtt valami más, talán ezeknél is fontosabb épült Közép- Szlovákiában az utóbbi húsz esztendő alatt. A kiállítás lá­togatói közül valaki megje­gyezte: — A szocializmus is­kolái voltak ezek az ifjúsági építőtáborok... Egy példát és egy gondo­latot említenék még meg. Az egyik tablón egy levél felna­gyított fotókópiája látható. Lukáé Sakmir parasztember, az ifjúsági szervezethez írt köszönő sorait tartalmazza. Sakmir azért fogott tollat, hogy köszönetét mondjon, amiért két fiából az ifjúsági építőtáborban traktorost ne­veltek. A gondolat, hogy csehszlo­vák barátainkhoz hasonlóan mi is többet törődhetnénk, ifjúsági építő-nevelő' mun­kánkban az eddiginél jobban felhasználhatnánk a legköze­lebbi forradalmi múlt széles körű megbecsülést — a kiál­lításon és a Narodny Dóm­ban fogalmazódik meg ben­nem. .. Még a kerületi bizottságon ülünk, amikor eszembe jut, hogy néhány, az ötnapos tar­tózkodáshoz elengedhetetle­nül szükséges apróságot, a nagy sietségben otthon elfe­lejtettem beszerezni. A be­szélgetés végén megkérem a tolmácsot — kalauzoljon el a legközelebbi áruházba, hogy borotvakrémet és pen­gét vehessek. így kerülőik azután a ke­rületi bizottság közvetlen kö­zelében levő nagyáruház ön- kiszolgáló részlegéhez, ahol a cipőkrémtől kezdve, a legfi­nomabb kölniig minden kap­ható. Kiválasztom a szüksé­ges dolgokat, és az otthoni­akra gondolva veszek néhány képes levelezőlapot is. — Ha már itt vagyunk, nézzünk körül — mondja kí­sérőm, és mivel magam is ki­váncsi vagyok, milyen a cseh­szlovák kereskedelem „áru­terítése” — feljebb megyünk az áruházban. Az elektromos berendezé­sek részlegénél próbaképpen megszámolom, csupán a kis­méretű éjjeli és olvasólám­pából hányféle változatot le­het kapni? A tizenkettedik, nagyon formás, modernvo­nalú lámpácskánál abbaha­gyom. Árubőség és nagy vá­laszték — ezek a legjellem­zőbb vonásai a csehszlovák könnyűiparnak és a kereske­delemnek is. A jóminőségü hazai televízió és rédióké§iííi- 'ékek között meglepetten fe dezem fel a világhírű japán Sanyo cég hordozható, tás­katelevíziós készülékét. Az ára megközelítően hatezer korona, és mint mondják, egyáltalán nem kelendő... Ha már az importcikkeknél tartunk, szólok egy magyar vonatkozású sikerről is. A ci­pőosztályon, a női részlegen, két tucatnyi üveges szek­rényben állították ki a cseh­szlovák cipőipar megszám- lálhatalanul sok termékét. Az emeleti terem közepén nagy tolongást látok egy keret nélküli vitrin körül. A csu- paüveg szekrénykén felirat: „Külföldi áruink.” A szek­rényben pedig örömmel ve­gyes büszkeséggel fedezem fel a szépvonalú magyar cl nők legjavát, a Minőségi Ci­pőgyár méltán híres termé­keit. bordó és fekete bársony alátéteken, akár az ékszerek... Pataki László (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom