Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-27 / 255. szám
4 NÖGRÄD 1966. október 27. csütörtök Igazságos, helyes az új kisajátítási jogszabály Jogászok, államigazgatási szakemberek tanácskozása A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 15./1965. számú tör. vényerejű rendelete intézkedik a kisajátításról. A tvr. célja, hogy kártalanítás ellenében közérdekből, állam- igazgatási eljárás útján lehetővé tegye személyi tulajdonú ingatlanok tulajdonának megszerzését az állam, továbbá társadalmi szervezetek és szövetkezetek részére. A rendeletet — természetesen — a társadalmi és az egyéni érdek összhangjának érvényre juttatásával kell értelmezni és alkalmazni. A napokban a megyei bíróság polgári kollégiuma az Igazságügyminisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a megyei főügyészség küldötteivel, valamint államigazgatási vezetőkkel és szakemberekkel tárgyalt a rendelettel kapcsolatban felmerült kérdésekről. A megbeszélés indokolt volt, hiszen — csupán Salgótarján vonatkozásában — kilenc hónap alatt félszáznál több perre került sor a kisajátító, és a kisajátított ingatlan régi tulajdonosa között. Az értekezlet közvetlen célja volt, hogy ezután lehetőleg peres eljárás nélkül, a tvr -nek megfelelő törvényességgel, gyorsan és helyesen intézzék a kisajátítás anyagi jellegű részét. A polgári kollégium megél lapította, hogy a kisajátító -— majdnem minden esetben a Beruházási Iroda — túlságosan alacsony mértékben ajánlott fel kártalanítást a telkekért, házakért. Történt ez annak ellenére, hogy a tvr. szerint a kártalanítás megállapítása lehetőleg egyezség alapján, reálisan történjék. Ezzel szemben a kisajátító ajánlata huszonöt eset közül csak hétben egyezett meg azzal az értékkel, amelyet a bíróság később megállapított. Helytelen volna azonban e tényből a tanácsi szervek szűkmarkúsására következtetnünk; a korábban érvényben levő jogszabály lényegesen alacsonyabb irányárakat írt elő mint az új; s a irányárakra tekintettel biztosították. A valóban szocialista szellemű jogszabály lehetőséget ad a kisajátított ingatlan tulajdonosának a választásra. Ha óhajtja: megfelelő cserelakást kaphat; — ha úgy kívánja, készpénzzel kártalanítják. Meglepő, milyen sokan ragaszkodnak régi életkörülményeikhez. .. A kényelmes, modern, többnyire távfűtéses bérházi lakás helyett visszakívánják a csákány alá érett kis vityillót. A tvr. tág határok között mozgó irányárakat szab meg, telkekre, házakra vonatkozóan. Az irányárak a bíróságot nem kötik; a bíróságnak joga és kötelessége a reális ér* ték megállapítása. Helytelen lenne, — s nem is történik —, ha a bíróság a régi és az új jogszabály kisajátítási irányárainak különbözősége miatt, a volt ingatlantulajdonosok közötti feszültség elkerülése végett, a reálisnál alacsonyabb kisajátítási összeget állapítana meg. Itt jegyezzük meg, hogy a kisajátító az általa felajánlott kártalanítást az egyezség létrejöttétől függetlenül .köteles az ingatlan tulajdonosának kifizetni. Ha a kisajátított ingatlan régi tulajdonosa elégedetlen az összeggel, úgy harminc napon belül pert indíthat a területileg illetékes járásbíróságon. A járásbíróság ítélete ellen a kisajátítási perekben is lehet fellebbezni a megyei bírósághoz. A jogszabály elősegíti, hogy a kisajátító igen gondosan mérlegelhesse az ingatlan értékét befolyásoló összes körülményeket, például a telek közművesítésének fokát. Ha az ingatlanhoz csak villanyvezeték épült, a tvr. értelmében közművesítésről nem beszélhetünk. Részleges a közművesítés, ha az ivóvíz százötven méternél közelebb lévő közkifolyóról vagy mélyfúrású közkútról nyerhető, avagy az ingatlan előtt ivóvíz fővezeték van. Teljes közművesítést a telekpénzügyi fedezetet is a régi re bevezetett vízvezeték és szennyvízelvezető csatorna jelent. A teljesen közművesített telek értéke a nem közművesített telek értékének több mint tízszerese is lehet. A törvényesség mellett a bíróság a méltányosság elvét is szem előtt tartja. Egy kisiparosnak — például — kisajátítás miatt szükségessé vált költözködésével kapcsolatban három heti kár-általányt ítélt meg —, mivel az új műhely berendezése idején iparát nem gyakorolhatta. S, ha már a költözködésnél tartunk, említsük meg, hogy a költözési költség is a kisajátítót terheli. Természetesen csak addig a határig, ameddig az efféle költség a gyakorlati életben terjedni szokott. Mind a kisajátító, mind a kisajátított ingatlan régi tulajdonosa szempontjából kedvező, ha sikerült egyezséget kötnlök; így nem kerül pereskedésre sor. Az elsőfokú eljárásban ugyanis a perek általában eléggé elhúzódnak, többek között a szakértői bizonyítás szükségessége miatt. Fontos, hogy a kisajátító az anyagi jellegű egyezkedéssel egyidejűleg politikai fel- világosító munkát is végezzen. Szükséges türelemmel megmagyaráznia, hogy a kisajátítás kizárólag közérdekből történhet (és történik); s bár a szocialista társadalomban a közérdek feltétlenül előtte jár az egyéni érdeknek, végső soron a kettő harmonizál. Rossz dolog méltatlan nyerészkedéssel kísérletezni akkor, amidőn az állam jelentős áldozatot vállal egy város vagy iparág fejlesztése érdekében. E mellett említésre érdemes, hogy az így próbálkozó személyek saját maguknak is kárt okoznak. Sok idejük vész kárba, végül elvesztik a pert, amelynek jókora summára növekedett költségét is viselniök kell. — b. z. — Emléktábla a riporlíró Móricz Zsígmondnak Szép kezdeményezésre vállalkozott a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium Ady Endre irodalmi köre, amikor elhatározta, hogy felkutatja és emléktáblával jelöli meg azokat a helyeket megyénkben, ahol nevezetes személyiségek fordultak meg, éltek és mu nkálkodtak. A gimnáziumi fiatalok a múzeumi hónap keretében most Drégelypalánkon, a régi községi tanács falán helyeztek el márványtáblát, annak emlékére, hogy 1932-ben a községben járt és riportot irt a faluról nagy írónk, Móricz Zsigmond. A bensőséges hangulatú emléktábla-avatón a szakkör nevében Gáspár Imre méltatta a riportíró Móricz munkásságát, majd kis műsor keretében a nevezetes riport is elhangzott. Az ünnepséget követően a szakkör tagjai sorra látogatták a községben azokat a helyeket, ahol az író megfordult. Télre készülnek az Acélárugyárban A gyár vezetői nem felejtik, hogy már most meg kell tenni a szükséges előkészületeket a téli hónapok zökkenőmentes termelésére. Az ezzel kapcsolatos felkészülési tervet már megvitatták és el is fogadták. Ezek szerint a hűvös idő beálltáig több ezer forintért vásárolnak meleg védőruhát, előkészítik a helyiségek és melegedők fűtéséhez szükséges tüzelőt, gondoskodnak a 'kitört ablakok pótlásáról. Előreláthatólag 1400 négyzetméter üveget használnak majd fel. Megjavítják a rosszul záró ajtókat, ablakokat. A munkálatokra több ezer órát fordítanak. Az anyag- és áruforgalmi osztálynak megfelelő mennyiségű alap- és segédanyagot kell előteremteni. A TMK-nak a termelőberendezések idő előtti kijavítását, a szabadban működő daruk, szállítószalagok és egyéb emelő berendezések zavartalan téli üzemeltetését szabták meg feladatul. Salgótarján Jungmann Mihály gyakorló, vasúti és körorvost, „.. .Salgótarjánnak legelső legidősebb orvosát orvosi oklevele elnyerésének félszázados évfordulója alkalmából...” 1902. július 5-én ünnepelték Salgótarjánban. 1827-ben született Bécsben. Elemi és középiskoláit az akkori Pozsony melletti Sz.- Györgyben végezte. 1846-ban Iratkozott be a pesti egyetemre. 1848-ban a nagy Balassa által irányított tábori orvosi tanfolyamra kerül, majd pár hónap múlva a Károlyi laktanyában elhelyezett rokkantak kórháza orvosának nevezték ki. 1849. január harmadikán, miután elhagyta Budapestet —, két nappal azután, hogy Win- dischgrátz ostrom alá vette a várost— Jungmann Mihály néhány orvosnövendék társéval szivarárusként osont el. Kecskemétre, majd Szegedre került, onnan Aradra és itt a császáriak fogságába esett. Aznap délután egy főhadnagy azt kérdezte tőlük: . .hajlandók-e orvosokként a császáriak szolgálatába állni?” .. .ő is azt felelte, amit a többiek: „Hogyne, szívesen.. . Hiszen az emberiséget bajában személy-válogatás nélkül szolgálni — ez a mi hivatásunk. . Évek múlva került vissza Pestre és 1852. június 15-én kapta meg az egyetemen orvosi oklevelét 1859-ben Bre- ilchnek, a kőszénbánya akkori tulajdonosának felszólítására Zagyváira ment orvosnak. . .Salgótarján községet még azon időszakban nagyító- üveggel lehetett csak meglátni. Ingoványos mocsár bori tá végig az egész lapályt. Nádasok rengetege ülte el széliében, hosszában a seké- lyes részeket. Ahol most (1902) a takarékpénztár régi épülete áll, azon az oldalon... több háza nem volt még akkor Tarjánnak...” — írja önéletrajzában. 1861-ben megalakult Salgótarjánban a Szent István Kőszénbánya részvénytársulat. Jungmann beköltözött a fejlődő városba és a magánorvosság mellett ennek a társulatnak alkalmazott orvosa lett. 1871-től Salgótarján közC/é tanulált QAmte fii kbzlllú dél Merényi Jánost, a szécsényi Járási könyvtár igazgatóját munkába merülve találom. Helytörténeti dokumentumok ügyében levelez a balassagyarmati Palóc Múzeum vezetőjével. A kiállítás novemberre készül el. November 7-én avatják ünnepélyesen az intézményt. Kívülről az épület üvegkalitkaként csillog az őszi napsütésben. Impozáns, reprezentatív. A könyv igazi ünnepi otthona. Az írott szó ütött tartós tanyát a falai között. — Palóc ízű helytörténeti anyagot szeretnénk kiállítani a megnyitóra — közli az igazgató. — A török kortól napjainkig mutatjuk be Szécsény fejlődését, viszontagságos történelmét. Azt, amelyet mindenkinek ismernie kell, aki innen viszi otthonába a könyvet. Mint ismeretes a könyvtár április 4-én nyüt meg. Munkatársai örömmel újságolják, az azóta eltelt időszakban a még fellelhető garanciális javítások nagy részét az épületen elvégezték, s az ünnepi alkalomra tisztára pucolva fogadják majd a közönséget. A könyvtár a községben és vidéken máris igen népszerű. Olvasószáma: 970. Eddig 12 ezer kötet könyvet kölcsönzött, napi 200—250-et. Persze, ezek csak puszta számok. De ha hozzáadjuk még a könyvtár rendezvényeinek népszerűségét, kialakulhat a kép: a könyvtár a köz- tág egyik leglátogatottabb intézménye. Emlékezetes estet tartottak már a Nógrád megyei írók és művészek antológiájával, a Paiócfölddel kapcsolatban is. November 7-re Baranyi Ferencet és a „község költőjét”, Vihar Bélát hívják meg, az őszi könyvhetek kapcsán Németh László és Szent- iványi Kálmán látogat majd Szécsénybe, illetve a járásba. A könyvtár olvasóterme minden második szombaton a középiskolás fiatalokból álló irodalmi szakkör otthona. Itt tartják gyűléseiket. Simon János tanár vezetésével húszán- harmincán vitatkoznak megjelent, vagy nemrég olvasott könyvekről, művészetről, zenéről. Még e hónapban jazztörténeti előadássorozat indítását, zenés irodalmi délutánok rendezését tervezik. E rendezvényeikre a község valamennyi lakóját, érdeklődőjét szeretettel várják. Kívülről az „üvegkalitka” csendes, bent pezseg az élet. A mintegy 13 ezer kötet könyv körül alakulóban az írott szót becsülő fiatalok és idősebbek csoportja. Azoknak az embereknek a tömörülése, akik ezután már nem tudják elképzelni az életüket a könyv, a nyomtatott szöveg nyújtotta nemes élmény nélkül. A szécsényi — előlegezzük a nevet — Krúdy Gyula járási könyvtár ebben gyakorolja legnemesebb feladatát. Ezzel készül ünnepére, megnyitására. T. E. Szerte a megyében kezdetét vette a pártoktatás. Bánya- és ipari üzemekben, falvakban és intézményekben vették elő újra a jegyzetfüzetet és a tankönyvet azok, akik ebben az oktatási évben is tovább kívánják gyarapítani politikai tudásukat. A marxizmus—leninizmussal ismerkednek hétről hétre, boncolgatják a napi hazai és nemzetközi eseményeket, magyarázzák a különböző jelenségeket, vitatkoznak a második ötéves terv eredményei, a harmadik ötéves terv célkitűzései felett. Senki sem állítja, hogy köny- nyű ez a munka. A propagandisták és a hallgatók túlnyomó többsége a napi nyolc órai munka után veszi elő a könyvet, a jegyzetet, hogy készüljön az újabb foglalkozásra. A háziasszony — számuk tekintélyes — a mindennapi munka, a család ellátása után jut a tanuláshoz. De vállalták, valamennyien önként. Szükségét érzik annak, hogy növeljék politikai képzettségüket, tisztábban lássák mindennapi életünket. Komoly munka előzte meg a pártoktatási év kezdetét. Pártbizottságok és pártszervezetek vitatták meg a korábbi évek tapasztalatait, hogy érvényesüljön a jó, mellőzzék a rosszat. Legfontosabb a pro- nagandisták kiválogatása, az összetétel minőségi javítása, és a felkészültségük növelése volt. Ez, az előzetes jelek szerint sikerült is. hiszen a több mint ezer propagandista közül csaknem kétszáz új. Jelentősen előreléptek abban ts, hogy a gazdasági-műszaki vezetők közül mind többet vontak be a konkrét pártpropaganda munkába. A propagandisták jelentős száma ma már érettségizett, illetve egyetemmel, főiskolával rendelkezik. Az öthónapos, vagy ennél magasabb pártiskolát végzettek aránya már meghaladja a 73 százalékot. Az idei pártoktatási évben megnőtt az érdeklődés a megalapozott ismereteket nyújtó tanfolyamok, középfokú iskolák iránt. Ilyen oktatásiban 33 osztályban több mint nyolcszáz hallgató vesz részt. Az „Időszerű kérdések” 252 tanfolyamán 5570, a „Szocializmus építésének kérdései” 140 szemináriumán 3700 fő tanul, míg a gazdaságpolitikai tanfolyam harmincöttel több, mint az elmúlt évben volt. Az esti egyetem hároméves tagozatán 17 osztályban 425-en kezdték meg tanulmányaikat, a szakosított tanfolyamon pedig mintegy százan tanulnak. A pártoktatás különböző formáin ma már összesen 24 500 fő sajátítja el a marxizmus— leninizmus alapjait, illetve képezi magát magasabb fokon. A politikai oktatási év tehát kezdetét vette. A jó előkészítés után most már még jobb folytatásnak kell következnie. Ez azonban attól is függ, hogy milyen munkát végeztek az alapszervezetek a hallgatók kiválogatásánál, mennyire biztosították a tankönyveket. nem utolsó sorban pedig attól, hogy a propagandisták hogyan, milyen lelkiismeretességgel készültek fel az előadásokra, a szemináriumok levezetésére. Már a kezdet kezdetén találkoztunk néhány igazán jó módszerrel, de akadt olyan is, amire azonnal fel kell hívni a figyelmet, elejét venni egy esetleges súlyos tévedésnek, félreértésnek. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy propagandistáink jól felkészültek'erre az oktatási évre. Nem egy közülük már az első órára is nagyszerű vázlatot készített, előadása a témakörnek megfelelően logikusan felépített. Nem egy, mint például Nagybátonyban a „Szocializmus építésének kérdései” tanfolyamon olyan terveket is készített az előadó, hogy filmvetítéssel, szemléltető táblákkal, grafikonokkal illusztrálja előadását, számos fotóval bizonyítja a szocializmus építésének nagysikerű eredményeit. A meggyőző példák sokaságát sorakoztatja fel előadás közben akár országos, akár helyi dokumentumok fel- használásával. Ez pedig jó dolog. Ennél az oktatási formánál találkoztunk azzal az igénnyel is, hogy a propagandista a jegyzetelést is megköveteli hallgatóitól. A számonkérés, a végzett munka feltétlen eredményesebb is lesz ezzel a módszerrel. Mondhatnánk jó példát a propagandisták felkészüléséről akár Mizserfáról, akár Bárnából, szólhatnánk arról, hogy legtöbb helyen a hallgatók már az első foglalkozáson szinte valamennyien megjelentek. Van az éremnek azonban egy másik oldala, s erre jó első orvosa ség orvosa. Az 1872. év végén kitört és 1873-ban dühöngő kolerajárvány idején nehéz helyzetben volt. A járvány — mint rendesen — a szegényebb osztályt sújtotta. Naponta 17—20 volt az elhunytak száma. Jungmann doktor nagyon rosszul beszélt magyarul, de szerette az itteni embereket, és azok is nagyon szerették őt. A hír, hogy „itt a Jung- mann bácsi” — mindenkit felvillanyozott. Pedig annakidején nem orvosnak készült, hanem csillagvizsgálónak. Aztán gondolt egyet... A szegények orvosa nagyon közel állt a salgótarjáni bányászokhoz is. Erről tanúskodik dr. Belitzky János közleménye, aki a Sárosi Márton János által szerkesztett Lo- sonczi Híradó és az azt követő Losoncz—Nógrád megyei Híradó cikkére hivatkozva ír az 1879-es salgótarjáni községi orvosválasztásról: „A bányászok Jungmann Mihályt, a már 18 éve működő régi községi orvost akarták megválasztani, az acélgyáriak pedig az acélgyári orvost, Vajda Ferencet. Mindkét fél hatalmas tömeggel vonult a községházához. Jungmann nevét még zászlóra is felírták a bá-. nyászok... Mikor az orvosválasztásra került a sor, Zemp- linszky Rezső bányaigazgató dr. Vajdát támogatta, és arra is adta le szavazatát. .. A községháza szűk udvarán egyre nagyobb lett a tolongás, mert a bányászok a Jungmann nevét viselő namzetiszínű zászlót behozták. Az éljenzés zajjá, majd pedig dulakodássá fajult. Az acélgyáriak... megrohanták a zászlót és azt ösz- szetörték, tépték... „A kardot rántó rendőr négy zászlótartó választó kezét sebezte meg. Végül is a választást felfüggesztették és az alispán intézkedésére 1879-ben január 31- én Plaehy főszolgabíró jelenlétében tartották. Ekkor — mivel Jungmartn nem vállalt jelöltséget, Vajda Ferencet választották meg.” •Részlet a szerző „Adatok a Nógrád megyei Tanács kórháza és szociológiai egészségügyi környezete történetéhez 1870—196«" című tanulmányából. időben felfigyelni. Szereztünk olyan tapasztalatot is, hogy a propagandisták két, esetleg három oldalas kis „cetlivel” állnak a hallgatók elé, s beszélnek az „Időszerű kérdések” tanfolyamán. Előadásuk azonban — éppen a felkészülés hiánya következtében gyenge, nincs meg a logikai felépítése, csapkodó, kapkodó a gondolat menete. Előfordul — s ez talán a legveszélyesebb — a téves, félreértésre mindenképpen okot adó megfogalmazás. Találkoztunk ilyen példával Nagybátonyban, Kisterenyén, de más községben, bányatelepen. Amiről feltétlen szólni kell. Néhány bányaüzem pártszervezete már a kezdet kezdetén elhanyagolta a politikai oktatás beindítását. Nagybátbny- ban például azért maradt el mindjárt az első foglalkozás, mert a katalini bányához tartozók sem délelőtt, sem délutáni szemináriumon nem vettek részt. A szorospataki és tiribesi bányától is nagyon hiányosan jelentek meg, pedig önként vállalták ezt az oktatási formát. Tapasztalatokat tehát lehetett szerezni. A jó módszerek terjesejtését máris meg kell kezdeni, a hibák kijavítása pedig nemcsak az alapszervezetek, hanem a járási és üzemi pártbizottságok feladata is. Hiszen ebben az évben újabb minőségi változást kell elérni, mind szélesebb körben kell terjeszteni a marxizmus—leninizmus eszméit, szocialista társadalmunk eredményeit, gazdasági politikai életünk változásait. a nemzetközi munkásosztály nagyszerű harcait. A most megkezdett politikai oktatási év ezt a célt szolgálja. A hallgatóknak ehhez kívánunk jő tanulást. Somogyvárl Lászié
