Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-13 / 243. szám
4 ROCH A t ít*«* dfctőber T3. esütfirtök Nyílt levél Szabó István plébánoshoz Ecsegre Igen tisztelt plébános Ür! Köszönöm türelmét, amelyet a vasárnapi bérmálás előkészületei közepette is tanúsított irántam; s köszönöm azt a tájékoztatást, amelyet a római katolikus egyház küldetéséről részemre nyújtott. Szerény jegyzeteim tanúsága szerint ön úgy vallja, hogy az egyház elsődleges feladata a krisztusi igék terjesztése, de ezzel a szegényeken történő segítés is összefügg. Mint hangsúlyozta, Isten szolgáinak kötelessége figyelmeztetni a munkáltatót, hogy a munkás részére a tisztes bért megadja. Sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy némelyik ecsegi szegénynek — jobbadán cigánynak — csak jó szót tud juttatni, hiszen a Nyugatról érkező szeretetcsomagok nem egyikében csupán eléggé viseltes ruhanemű található. Ennek ellenére önzetlenül fáradozik azon, hogy mind Ausztriából, mind az USÁ-ból csomagokat szerezzen híveinek. Valamelyest magam is ismerem az ecsegi viszonyokat, s igy tudom, hogy a termelőszövetkezetben már most — októberben! — megvan a fedezet a munkaegységenként tervezett negyven forintra. Tudom azt is, hogy az ezemyolcszázas lélekszámú falu évente kereken tizennyolcezer forintot költ szociális jellegű támogatásra, amihez olykor még ad a járás is. Tudom azt is, hogy a termelőszövetkezet kapuja minden dolgozni vágyó ember előtt tárva-nyitva áU; — óm a cigány lakosságnak mintegy a fele csak alkalmi murikából tartja fenn magát Az állandóan dolgozó cigányok közül tizenöt család az utóbbi években OTP —, tehát állami — hitellel szoba- konyhás házat épített, sőt szépen be is rendezte azt Ügy vélem, ezek ismeretében aligha lehet Ecseg vonatkozásában a szegénységet emlegetni. Elképzelhető ugyan, hogy ön — mint a község lelkipásztora — e tekintetben más nézeteket vall; s nemcsak lelkiekben, de anyagiakban is többet szeretne a falunak juttatni. Ez a szándék tiszteletre méltó. Az eszközök azok, amelyek megválasztását illetően nézeteink különbözők. Azt hiszem, célszerűbb lenne a rendszeres munkától ma még vonakodó emberekkel azt megkedvelteim. Sokkal célszerűbb, mint tőkés államok polgáraitól könyöradományt kérni és elfogadni. Ez a tevékenység semmiképp sem öregbíti szocialista hazánk tekintélyét; sőt azt a teljesen alaptalan látszatot kelti, hogy a Keletnek szüksége txm a Nyugat obulusaira. Nincs kétségem abban az irányban, hogy a nem- szocialista államok közül ön, plébános Ür, a legnagyobb bizalmat a Vatikán iránt érzi. Ez érthető s méltányolható, hiszen a római katolikus egyház tanítása szerint ott székel Jézus Krisztus földi helytartója: a római püspök, vagyis a pápa. A Vatikán, e mindössze 0,44 négyzetkilométer területű áilam-parány nem szegény, plébános Űr! Corrado Paüenberg a Vatikán egyik pénzügyi szakértője úgy tudja, hogy az egyházi állami aranykincsének. jelentős részét Fort Knox-ban őrzik, az USA iranytartalékával együtt. Ugyan ö arról tudósít, hogy a Vatikán befolyása igen nagy az amerikai tőzsdei életre. Ismeretes, hogy a Vatikán nem csekély mértékben részese a Banco Commerciale, a Banco di Roma s több más nagy olasz pénzintézetnek. A Time című tekintélyes amerikai hetilap bankárok becslését közli. E szerint a Vatikán tőkéje tíz-tizenötezer millió dollár. Soraim végére érkeztem. Azt hiszem kimondatlanul is érthető, amire papírra vetésük közepette gondoltam... Arra. hogy — ha feltétlenül szükségesnek tartja a segélykérést —, kérjen. De ne Ausztriából, ne az USÁ-ból, hanem a Vatikántól. Végtére is, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásához pénz kell. Pénz, amelyből tud adni a Vatikán —, ha akar. Borváró Zoltán Utolsó „roham“ az analfabétizmus ellen Ki gondolná, hogy 1966-ban az emberiség nagyobb része írástudatlan. A Föld 3240 millió lakójának 60 százaléka, mintegy 1944 millió ember analfabéta. A földrészek közül legrosszabb a helyzet Afrikában, míg az országok között Szudán „vezet”, ahol a lakosság 96 százaléka nem tud írni-olvasni. Európában Törökország az utolsó: minden 100 török közül 62 nem ismeri a betűvetést. Hazánkban, a felszabadulás óta eltelt 21 év alatt alapvetően megváltozott a helyzet. Még a millenniumi „csillogás”, korában a magyarság nagyobb része (55 százalék) írástudatlan volt, addig ma a 10 millió 160 ezer lakosnak csupán 2,3 százaléka nem tud írni-olvasni. Ezeknek is 25-30 százaléka elérte a nyugdíjas korhatárt. A tizenkilenc megye közül Szabolcsban legtöbb a teendő: az arány 7,7 százalék, míg Hajdú-Biharban 5,4 százalék. Igen kedvező a helyzet Vas- és Győr-Sopron megyében, ahol a lakosságnak alig 1.2, illetve 14 százaléka nem ismeri az írás-olvasást. Nógrád megyében a 236 efzer lakosnak csupán 1,1*2 százaléka analfabéta, 1945—55- ben számuk még elérte az ötezret. Az elismerésre méltó eredmények a művelődési és társadalmi szervek murtfcáj át tükrözik. Az alapismereti tanfolyamokat — a nagy lemorzsolódás és a szégyenérzetből eredő visszahúzódások ellenére is — megyénkben évente 100—110-en végzik el Az 1966/67-es tanévben a tervek szerint Nógrádban 600 analfabétát tanítanak meg írni-olvasni. A tanácsi és művelődési szervek, KISZ-szervezetek, 200—200 fő beiskolázását vállalták, a Hazafias Népfront és a Nőtanács 100— 100 írástudatlant kíván egyéni felkészítés után vizsgára bocsátani. Aiz írástudatlanság ./újratermelődése” megyénkben szinte elenyésző. Járásonként 10—12 iskoláskorú kap tanulmányai megkezdése alól felmentést, zömében szellemi fogyatékosság miatt. A 100 százalékos beiskolázás és a még meglévő analfabétizmus elleni, évrőil évre ismétlődő szívós munka a garancia arra, hogy Nógrádban 1966—75 között teljesen felszámolják a műit örökségét; az írástudatlanságot. — R — Lemezkinyvtár és csillagvizsgáló A nagybátonyi bányász művelődési ház új tervei A nagybátonyi bányavárosa művelődési ház az utóbbi évek során rangos helyet vívott ki magának a megye tanácsi és szakszervezeti népművelési hálózatában. Az intézmény igazgatója, Kicsiny •Miklós sok friss kezdeményezéssel vonta magára a figyelmet, s ma a bányász művelődési ház mozgalmas centruma a bányavárosnak. Itt zajlottak jelentős zömben a nemrég véget ért bányász kulturális hónap eseményei is, de az alkalmi jellegű programokon túl a művelődési ház legvonzóbb, legélénkebb oldala a szakköri élet. Különösen nagy ennek vonzása a gyermekek és az ifjúság körében, s ezen a téren lassanként országos hírnévre növekednek. Ez esztendőben újabb lehetőségek nyílnak a művelődési ház fejlődésére. Mintegy 700 ezer forintos beruházással korszerűsítik a technikai felszerelést, bővítik az épületet, szépítik a környezetet Ezek közül legjelentősebbnek az állandó ismeretterjesztő szoba, és az országosan is ritkaságnak számító lemezkönyvtár létrehívása ígérkezik. A különleges elgondolásokról ezeket mondja az igazgató: — Az ismeretterjesztő szoba és a lemezkönyvtár a jelenlegi gyermekkönyvtár egy részéből születik, s olyan kombináció lesz, hogy a terem egyik felében automatikus vezérlésű, filmvetítéssel párosítható előadásokat tarthatunk. Ugyanakkor az üvegfallal fülkékre osztott részen vezérlő- asztalról továbbított hanglemezeket élvezhetnek fülhallgatón, a zene barátai. Több ezer példányos lemeztár áll majd rendelkezésre ehhez, amelyből kívánság szerint választják ki kedvenc számaikat az érdeklődők. A választékot állandóan bővítjük, és időről időre frissítjük, cseréljük» úgy, hogy a jazztól a szimfonikus művekig minden ízlést kielégítsen. A lehetőségek bővítését je- jenti, hogy a természettudományi szakkör csillagvizsgáló kupolát kap. Az építés tervei készek, s a kupola megépítésével egyidejűleg a jelenleginél még korszerűbb felszereléshez jut a csillagvizsgáló szakkör. A művelődési ház szakkörei egyébként a következőkben önköltséges munkára térnek át. Ezzel megöljék a vissza-vissza- térő anyagi gondokat, melyek előbb a művelődési házra hárultak. A változás annyiból is ésszerű, mert a szakkörök tagjait helyes, takarékos, anyaggazdálkodásra neveli. Az őszi népművelési évaddal így Indult meg többek között a képzőművész, a rádiós, a modellező, a fotoszakkör, s ilyen alapon szervezik a rendkívül nagy érdeklődésre számító televízió-szakkört, melynek kér rétében a foglalkozásokra járók elsajátítják a készülékszerelés bonyolult műveleteit. A bűvülő, fejlődő művelődési házban a soroltakon kívül otthonra lelt könyvbarát, a csillagász és a biológiai szakkör, eleven tevékenységgel vonzza a 12—16 éves koraiakat a gyermekek klubja, a nagyobb fiatalokat a biztatóan erősödő irodalmi színpad. — Szeretnénk — mondja Kicsiny Miklós — ha a bányavárosi művelődési ház valóban az egész település kulturális igényeinek bázisává nőne. Ennek érdekében minden lehetőt megteszünk — ezt szolgálják újabb beruházásaink is. Reméljük, hogy anyagi és tartalmi erőfeszítéseink széles körű méltánylásra lelnek, és további jó eredményekre segítik munkánkat. a t. Nógrádi barangolás rßataare kasfthja A gyalogút bozótost szel ketté, benne már csak az értő szem véli felfedezni a hajdani park bokorsorának elburjánzott maradványait. Ha más irányból jönnének, még eny- nyi sem mutatná, hogy közeledünk Patvarc műemlékéhez, az 1830 táján épített Mailáth- kastélyhoz. A kastély és környéke ma sem csendes. Vontató gördül eléje, pótkocsiján zsákok tornyosodnak: új gabanaszáUít- mány érkezett a raktárba. Esténként a termelőszövetkezet kéziszerszámai is ide térnek meg a napi munkából, az itatásos borjúnevelő is itt ütötte fel főhadiszállását. Így azután hiába büszkélkednek a falusiak azzal, hogy új gabonaraktár épül a tsz számára, mégsem számíthat arra seniki, hogy a már már omladozó épület mihamar megürül. P/NT&'A MMMäfiECGWy* 1331 A papa szórakozottan bomlott, nem törődött túl sokat 1 fiával, inkább az angollal vitatkozott: — Erősebb kézzel rendbe ehet hozni a dolgokat — nondta. — Azt hiszem, túl kesztyűs kézzel bánunk a vö- •ösökkel, az a baj. Nem szalad hagynunk, hogy kicsúsz- >zon lábunk alól a talaj. Fan- asztikus! A vörösök erősödlek, s Eisenhower tárgyal /elük, ahelyett, hogy másképien beszélne... Hiszen áz Egyesült Államok soha nem /olt ennyire erős, mint most! Mr. Fanning megrágta a fejét: — Téved, sajnos téved, kedves barátom... Higgyen egy öreg angolnak, aki errefelé élte le az életének nagy részét... Az Egyesült Államok Egyáltalán nem olyan erős, mint amilyennek önök képzelik... Igaz, erősebb, mint a Brit Birodalom... Sajnos, a mi csillagunk leáldozóban van... A nyugati égre feljött az önök csillaga... De, ba szabad ezt a hasonlatot tovább folytatnom, az égen most már nem ezek a csillagok dominálnak, hanem a Szputnyik... Harry apja az asztalra csapott: — Nem, és ezerszer nem! Nem szabad tűrnünk, hogy maguk mögött hagyjanak bennünket! S ha elismerjük az oroszok fölényét, az egyet jelentene azzal, hogy belenyugszunk a saját vereségünkbe! Ezt pedig nem tehetjük meg! Erősítenünk kell magunkat, s gyengíteni a vörösöket A leszámolás amúgy is elkerülhetetlen.. — Békés versenyt ajánlottak — mondta Mr. Fanning. — Nem hagyhatjuk, hogy ránk kényszerítsék akaratukat! — mondta az amerikai üzletember. — Magam is azt hiszem, hogy a békés verseny semmi jót nem hozna a mi világunkra — helyeselt az amerikainak az angol. — De nem tudom, van-e más lehetőség? Hiszen a háború olyan óriási áldozatokkal járna... És őszintén szólva nem vagyok biztos a kimenetelében... — Amerika elég erős! — mondta az amerikai, és nem mulasztotta el, hogy finoman meg ne sértse angol vitapartnerének nemzeti érzését. — Önök számíthatnak ránk, rrá pótolni tudjuk azt az erőt, amit Anglia elvesztett. S ha hirtelen, meglepetésszerűen csapunk le a vörösökre, ha percek leforgása alatt elpusztítjuk a rakéta ki lövőket, az egész hadierejüket, akkor a világ meg van mentve— Az angol mosolygott: — Kedves barátom, ön olyan naiv... És azt hiszem, hogy túlságosan optimista- Persze, önnek fia van, önnek gondolnia kell a következő nemzedékre is. Én viszont száraz agglegény maradtam... Harry, most, hogy rá hivatkoztak, kötelességének érezte, hogy beleszóljon a vitába: — A papának van igaza! Mi mindenkinél erősebbek vagyunk, az egész világ fél tőlünk! A gyerek anyja idegesen rászólt a fiára: — Harry, ne beszélj bele a felnőttek dolgába! Menj ki, sétálj egy kicsit! A vita tovább folytatódott, sőt, olajat öntött az ellentétes vélemények tüzére, hogy két szovjet férfi jelent meg az étteremben. A pincérrel kifogástalan angolsággal beszéltek, egymás között viszont oroszul. Az angol ismerte, s biccentéssel üdvözölte őket: — Oroszok! — mondta az amerikainak. — Külkereskedők, itt tárgyalnak egy pakisztáni céggel... Félelmetes üzleti partnerek, nem kívánom, hogy dolga akadjon velük— — Vörösök! — legyintett az amerikai. — Igen — mondta az angol, s tanárossá vált a hangja. — Kitűnően beszélnek angolul, s lagiújabb divat szerint öltöznek és nagyon gazdagok— Kérem, nagyon kérem, éppen azért, mert tisztelem és becsülöm önt próbáljon leszámolni azokkal a tévhitekkel, amelyék az oroszokról keringenek- Csak, ha józanul látjuk a dolgokat, kerülhetjük el a katasztrófát— Az amerikai gúnyosan mondta: — Katasztrófa? Ha nem tudnám, hogy ki ön, ha nem ismerném évek óta, azt hihetnem: ön is mellettük áll... — Volt mér Moszkvában? — kérdezte váratlanul az angol. —Nem! — mondta az amerikai. — És nincs is szándékomban ellátogatni oda! A személyes biztonságomat elég sokra tartom. Az én koromban már kerüli az ember a felesleges kalandokat... (Folytatjuk) Hacsak Mihály állatgondozóval beszélgettünk. Nap mint nap itt dolgozik a kastélyban és közvetlen környékén, látja a lassú pusztulást. Véleményét sokan vallják magukénak a községben. — Nagy kár érte. Sok nehéz ezresbe kerülne, ha ilyet építenének. Nincs gazdája. Azaz, a községi tanácsé, az meg kiadta a termelőszövetkezetnek. Megemlíti azt az azóta már kútbaesett tervet, hogy a másik, a nógrád gárdonyi Mai- láth-kastélyhoz hasonlóan itt is szanatórium létesüljön tüdőbetegek számára. Csábi István tiszteletdíjas tanácselnök szerint is ennek az elképzelésiek a meghiúsulása volt a szomorú fordulópont a kúria történetéiben. — Az embert két dolog foglalkoztatja. Szeretne a községének jót csinálni, de a kastély ma már erősen közeledik az enyészet felé, nem alkalmas többé ilyen célra. Négy évvel ezelőtt még meg lehetett volna menteni. Fordultunk mindenkihez, de támogatóra nem akadtunk sehol. A folytatás egyszerű: a tsz nem áll jól, raktárra volt szüksége, megkapta az épületet. A tanácselnök előtt — alti „elvűben” pedagógus — példaként nem N ógrádg árdon v, hanem Felsőpetény lebeg, az ottani gyermekotthon: — Már régen az oktatás kezébe kellett volna adni az ügyet. Ma már én sem fűzök hozzá vérmes reményeket. Pedig magam is úgy hallottam: gyermekotthonokra, itt Nógrádban is szükség van. Az adottságok, persze megvannak, de most már sok pénz kellene. A vélemények összecsengenék, a változtatás igénye egy. A segítés tervei természetesen sokfélék lehetnek, magam is hozzájárulhatok a meglevőkhöz: szeretném felhívni a helyszűkében levő Nógrád megyei Múzeumi Szervezet, és a költöztetésre váró megyei levéltár figyelmét a Balassagyarmattól mindössze 6 kilométerre fekvő, jól megközelíthető kastélyépületre. Ehhez azonban még valami szükséges: meg kell akadályozni addig is, amíg véglegesen döntenek a kúria rendeltetéséről, hogy az idő és az emberi kártékonyság akadálytalanul végezhesse pusztító munkáját. Serényi Ferenc HUMP1 W ": üí ; vá .. /, >.................... ...................... A szabadkígyósa mezőgazdasági technikum az eltelt húsz év során 1100 szakembert bocsátott útjára. A kollégiummal rendelkező iskolában és az 1860 holdas tangazdaságban kitűnő körülmények között folyik a technikus- és szakmunkásképzés. Képünkön; üzemi gyakorlaton a tanulók (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele)
