Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-13 / 243. szám

1966 október 13. csütörtök NÓG R A n 3 A fogyasztók érdekében Össi szaktanács Alapos körültekintést a kukorica törésénél Az ellenőrzések tapasztalatai A megyei tanács ipari osz­tályának árellenőre rendsze­resen felkeresi a megyében tevékenykedő, valamint az ide­látogató kisiparosokat, kiske­reskedőket. A terveknek, és célkitűzéseknek megfelelően egyszer a kereskedelmi, más­kor a pénzügyi osztály ese­tenként pedig a rendőrség képviselőivel. Néha pedig együtt vizsgálják; a megláto­gatott kisiparosok, kiskeres­kedők a törvényes előírások­nak megfelelően dolgoznak-e, áruiknak van-e kalkulációja, pontosak-e az árvetések. Meg­nézik azt is, hogy tart-e al­kalmazottat, stb. Kevesebb baj van velük A megyében élő kisiparo­sokkal és kiskereskedőkkel kevesebb a baj, mint a Bács- Kiskunból, Hevesből, Szolnok megyéből és Budapestről ér­kezőkkel. Az utóbbiak között kevés olyan akad. akinél az ellenőrzés mindent rendben talál. Kisebb, nagyobb mu­lasztások, rendellenességek majdnem mindegyiknél elő­fordulnak. Az első negyedévben 49, a második negyedévben pedig 37 magánkisiparo6nál vettek fel jegyzőkönyvet, árdrágítás, és egyéb szabálytalanság mi­att. Farkas József, jaszárokszál- lási cipész kisiparos minősé­gileg gyengébb lábbelit áru­sított Száz forintra bírságol­ták. Rakittyán Dezső salgó­tarjáni kiskereskedőt 400 fo­rintra büntették. mert nem tudta áruja származását bi­zonyítani. A legtöbb baj, Spillman Lászlóné budapesti műanyagjáték-készítő kisipa­rossal volt. Nem volt nála az iparengedélye, hiányoztak az árvetései, játékárusitási enge­délye, nem tüntette fel az eladási árakat. A szabály­sértési előadó 1000 forintra bírságolta. Amikor az ille­tékes pénzügyi hatóság job­ban utána nézett 'őseit dol­gainak. kiderült, hogy pénz­ügyi bűntettet követett el: eltitkolta 36 460 forintnyi adó­tartozását. Szilasi Jenő, budapesti kis­iparos nem a saját termékét hozta forgalomba, valamennyi kalkulációja téves volt. Kö- vesdi Ferencné dunakeszi művirág előállító kisiparos elfelejtette feltüntetni a fo­gyasztói árakat, természete­sen a vásárlók kárára. A szentkúti búcsúban Előszeretettel keresik fel a búcsúkat és a vásárokat mert jó vadászterületnek tart­ják. A legutóbbi szentkúti bú­csún „csupán” tíz jegyző­könyvben örökítették meg az elkövetett szabálytalanságokat. Főleg a más megyéből érke­zők feledkeztek meg a tisz­tességről, a rendeletek betar­tásáról. Farkas Jánosné, egri kisiparos fogyasztói ár nél­kül kínálta portékáit, ugyan­akkor olyan árut is a vevők elé tett, amelynek árusításá­hoz nem volt engedélye. Sza­bó Menyhért, budapesti já­ték- és díszműkészítő kisipa­ros is engedély nélkül hozott foraglomba különböző termé­keket. Pekárdi Tibomé ugyan­csak budapesti kisiparos, hasonló mulasztást követett el. Ilyen szabálytalanságért marasztalták el ifjú Csonka Pál budapesti mézeskalács­készítőt, Kürtös Flórián, Páhi (Bács-Kiskun megye) üveges és képkeretező kisiparost is. Ez utóbbinál és Hoji Nán­dor, jászberényi gipszfigura- készítő kisiparosnál hiányoz­tak a termékek önköltségét bi­zonyító árvetések is. A kis­kereskedők közül többen nem tudták igazolni számlával a birtokukban levő édességek eredetét. Hogy az adóhatóság meg ne tudja Kiderült még az is, hogy a pénztárkönyvre kötelezett kisiparosok többsége a ren­deletet nem hajtja végre. El­titkolják bevételeiket az adó­hatóságok elől. Például Neu­mann János, szendehelyi kő­műves és Demeter Mihály, balassagyarmati bádogos, a bevételekről nem adott szám­lát. Sörös József, akinek Né- zsán és Érsekvadkerten van mészégetője, nem írja be ki­től mennyi pénzt kapott, s miért. Pedig tételesen számot kellene adni minden tény­kedésről. Mivel ez hiányzik feltehető, hogy az adóbeval­lás sem felel meg a valóság­nak. Az ellenőrzés által felfedett árdrágításokat, szabálysértése­ket az illetékes járási sza­bálysértési előadók bírálják el, és szabják ki a megfelelő büntetést. De sok olyan ügy van, amelynek végére az adó­hatóságok tesznek pontot. Eb­ből mindenki megtudhatja: büntetlenül nem lehet meg­károsítani ;sem a fogyasztókat, sem pedig az államot. V. K. Tolmácson befejezték a gabonavetést Az idén hűvös, csapadékos volt az időjárás, s ezért a kukorica tenyészideje elhúzó­dik. Nagyon fel kell tehát ■Ítészülni valamennyi terme­lőszövetkezetben a közepes­nek ígérkező termés gondos betakarítására. Így teszik ezt az ecsegi Béke Termelőszövetkezetben is. A szakemberek fgyelik a kukorica érését és osztályoz­zák a táblákat. Az első cso­portba azok a területek ke­rülnek, amelyekről, legko­rábban takaríthatják be a ter­mést. A közelmúltban már több mint 50 holdról betaka­rították a kukoricát. A csö­veket gondosan osztályozzák. Külön szedik az éretlen csö­veket és ezzel elejét veszik annak, . hogy a nedves csö­vek a góréba hordott kuko­ricában kárt okozzanak. A korai érésű kukoricák törése már a megye több ter­melőszövetkezetében megkez­dődött. A legtöbb helyen azonban október derekán kezd'k a munkát. Valameny- nyi termelőszövetkezetben fel kell készülni arra, hogy a hosszabb tenyészidejű kuko­ricák víztartalma a szoká­sosnál nagyobb lesz. A múlt évben több termelőszövetke­zetben is sikeresen alkal­mazták a hideglevegős szé­naszárítókat. Erre a munkára az idén is fel kell készülni. A tárolás külön gondot okozhat. Ahol nincs elégen­dő tároióhely, a könnyen és viszonylag olcsón elkészíthe­tő szükséggórék enyhíthetik a gondokat. Gondosan ügyelni kell ar­ra, hogy a górékba csak olyan kukoricacsövek kerül­jenek, amelynek nedvesség- tartalma legfeljebb 30—35 százalékos. A múlt évi ta­pasztalatok arra is intik a közös gazdaságok szakembe­reit, hogy a nedves, romlás­nak indult csöveket azonnal külön kell választani, hogy még a teljes romlás előtt felhasználhassák. Azokban a gazdaságokban, ahol a kuko­rica víztartalma nagyobb 35 százaléknál, ajánlatos a táb­lán száradni hagyni a csö­veket. A csövek Ibetakiarftásóvali egyidejűleg meg kell kezdeni a szár le takarítását is. Ha a munkát időben elvégzik, arra is lehetőség van. hogy a gaz­daságok növeljék silóké&zle- tüket. Ugyanis a kukorica- szár répaszelettel keverve már a korábbi években is jó silótakarmánynak bizo­nyult. Bar Iái Gábor A kácok b ólingatnak az út két oldalán. Árnyé­kukban ünneplő ruhás lányok. Enyhe szél borzolja a fákat, meg a lányok haját. Széna illata úszik a levegő­ben. Távolabbról idekéklik az erdő. Ügy hívják: Paperdő. Egykor a papi birtokhoz tar­tozott. A siker titka: a jó Befejezték az őszi kalászo­sok vetését a tolmáosi Sza­badság Termelőszövetkezet­ben. A közös gazdaság első­ként jelentette a rétsági já­rásból, hogy végeztek az őszi szántás, vetés nagy mun­kájával. Mintegy 450 hold gaboná­nak és takarmánykeveréknek készítettek ágyat szeptember­ben és októberben a terme­lőszövetkezet és a gépállo­más traktorosai. 15 hold ta­karmánykeveréket, 70 hold őszi árpát és több mint 360 hold kenyérgabonát vetettek A legnagyobb területen. 340 holdon a búza került földbe. A termelőszövetkezetben az idén különösen nagy gondot fordítottak a búzatermesztés­re. A jó talajelőkészítés, az időben végzett vetés mellett ügyelteik arra is a szövetke­zet szakemberei, hogy meg­felelő elővetemény után ke­rüljön földbe a mag. A te­l szervezett munka rület csaknem felén pillan­gósok díszlettek, mielőtt bú­zát vetettek bele. Mintegy 130 hold előveteménye pedig istállótrágyázott kapásnövény volt. A tolmácsi Szabadság Ter­melőszövetkezetben ezt a munkasikert úgy „könyvelik el”, mint a jól szervezet* munka eredményét. A közös gazdaságban elsőként .takarí­tották be a nyáron a kenyér­gabonát. Az így nyert előnyt okosan, jól használták fel. Nem pihentek a gépek, a l traktorosok, a szövetkezeti tagok, hanem azonnal hoz­záláttak az őszi gabonafélék talajának előkészítéséhez, és a vetéshez. Időben megszer­vezték a traktorosok és a termelőszövetkezeti tagok munkáját A gépek például kezdettől fogva nyújtott mű­szakban készítették elő a ta­lajt, vetettek a gabonát Az út — átszeli egész Nógrádot — a falu mellett kanyarog. A falu végén pe­dig, akárcsak az ismert Pe- tőfi-versben, „kurta kocsma". Egy kis különbséggel persze. Ez nem a Szamosra, hanem az útra rúg ki. Cimbalmos sem munkálkodik benne es­ténként, a legények ablakot rengető kurjongatóba sem za­varja a szomszédos házak la­kóinak nyugalmát. A forgal­ma sem olyan élénk, mint a költeménybeli kocsmáé. Mind­össze páran ülnek az asztalok mellett. Azok is inkább csak beszélgetni tértek be egy-egy pohár sör mellé. Mint Csejtei, meg Csizma­dia Lajos is. Mindketten a termelőszövetkezet fejőgulyá­sai. Körülbelül délután négy óráig ráérnek. Aztán megkez­dődik az „esti műszak”. Hat órára' a gyűjtő helyen keli lennie a tejnek. Ott is lesz. Egyébként az istálló közel van, mindössze pár száz mé­Munkához látott az új pártvezetőség Szék völgy ön A nógrádi szénmedence egyik legveszélyesebb bányája a székvölgyi. A bányászősök már egy részét lefejtették ma azt a szenet szedik, amit ott­hagytak korábban. Másodla­gos művelést folytatnak, ál­landó melegedés, öngyulladás egyszóval tűzveszély közepet­te. Csak az idén négy olyan tűz volt, amelynek elfolytá- sa, lokalizálása hosszú ideig tartott. A bányamentők és az üzem dolgozóinak közös erő­feszítése mindig sikerre ve­zetett, de áldozattal is járt. Székvölgy-aknában szép számmal dolgoznak kommu­nisták: minden harmadik em­ber tagja a pártnak. Ott is vannak mindenütt az élvo­nalban, akár a termelésről, akár a vész elhárításáról van szó. Augusztus óta még jobban megélénkült a bányában a pártélet. A ve­zetőségválasztásra való készü­lődés közben a jelölőbizottság tagjai mindenkit felkerestek. A beszélgetések során nagyon sok kérdés felmerült. Ezek­kel foglalkozott a taggyűlés beszámolója is, amihez még tizenhármán csatlakoztak a vitában. Gajdár Pál már hét éve tölti be az aknánál a párt- titkári tisztet. Most is újra megválasztották akárcsak a 7 tagú vezetőség öt régi tag­ját. Még jóformán csak egy hét telt el, de máris mun­kához láttak. Mit tettek és milyen terveik vannak? Ezt kérdeztük Gajdár elvtárstól. — Számunkra valóban sok segítséget jelentett a párttag­ság véleményének megisme­rése. A reszort elosztásnál is igyekeztünk testhez szabni a feladatokat. Figyelembe vet­tük ki, melyik vonalon tud rátermettségéhez, adottságá­hoz mérten leghasznosabb munkát végezni. Ügy érzem sikerült ezt a lehető legjob­ban kialakítani. — Érdekes, dologra jöttünk rá a tagság véleménye alap­ján. Igénylik és követelik, szerintünk is jogosan, hogy a műszaki beosztásban levő kommunisták, különösen a vezetőségi tagok, ha a mun­kahelyeket járják, ne csak egyszerűen termelési irányí­tók legyenek, hanem agitá­torok is. Foglalkozzanak a napi politikai kérdésekkel, mert ezt várják tőlük a dol­gozók. Torják György elvtárs, aki aknász és pártvezetőségi tag, személy szerint is ka­pott ilyen bírálatot. Az első ülésünkön sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és úgy ér­Az erdőkürti vállalkozás Már hetek óta hírlik a pász­tói járásban, hogy az erdőkür­ti November 7. Tsz tagsága és vezetősége nagy vállalko­zásra készül: rövidesen átve­szi a Pásztói Gépjavító Állo­más erdőkürti telepét. Erdő­kürtön néhány éve még önál­ló gépállomás működött, majd átszervezés útján a Pásztói Gépjavító Állomáshoz került, most pedig megkezdődött az épületek» gépek, berendezések átadása a tsz-nek. Hivatalosan november else­jétől üzemelteti az erdőkürti műhelyeket a November 7. Tsz, de az átadás már szerdán megkezdődött. A szövetkezet a teljes szakmunkás gárdát is átveszi, kivéve azokat, akik eddig Kallóról jártak át, mert nemsokára Kallón is üzembe helyezik az Űj Tavasz Tsz nagy beruházását, a korszerű gépműhelyt. Némiképpen elgondolkoztató is ez: miért építettek éppen Erdőkürt közvetlen szomszéd­ságában milliós értékű gépmű­helyt? Hiszen ez feltétlenül azzal jár majd, hogy az er­dőkürti telep meglévő kapaci­tását nem tudják megfelelően kihasználni. Az erdőkürti gép­javító telep elsősorban a szom­szédos és közeli községek el­látására létesült, márpedig Kalló közvetlenül határos Er­dőkürttel. A szövetkezet vezetői, amint ezt Polió László tsz-könyvelő elmondotta, mindenesetre elő­re készülnek az új feladatok­ra. A telep mindenekelőtt megoldja az erdőkürti tsz gép­tárolási és javítási gondjait, viszont valóban nagyobb fel­adatokra képes, hiszen arra is épült, ez a mezőgazdasági gépjavító központ. A mű­helyek dolgozói a jövő­ben is készen állnak ar­ra, hogy a könnyező tsz-ek gépjavításait a korábbihoz ha­sonlóan elvégezzék. S ha vi­szont az érdeklődés, igény nem köti le a teljes kapacitást, akkor már arra is van ter­vük: az erdőkürti November 7. Tsz patronáló üzeme, a Bu­dapesti Rádiótechnikai Gyár antennák összehegesztésével bízná meg az erdőkürti gép­telepet. L. Gy. zem, sikerül ezt munkamód­szerünkben hasznosítani. A párttagság tapasztalatunk szerint igényesebb lett, és en­nek bátran hangot is ad. Az egyik vezetőségi tagtól pél­dául azt kérték: kevesebbet tréfáljon, mert lassan nem lehet tudni mikor beszél ko­molyan. Felvetődött azután olyan is, hogy helyes-e, ha a bányamérnököt beválaszt­juk a vezetőségbe. A beszél­getés során tisztázódott; ez feltétlenül hasznos, mert mint termelési felelősnek, a fel­adata nagyobb lesz mint ed­dig volt. Sok múlik rajta, és nemcsak a felsőbb gazdaság; vezetés hanem a tagság előtt is felelős lesz. Segítenie kell, hogy minden akadályt elhá­rítsunk, a termelő munka újt- jából. Az első teendőnk a párt- megbízatások felülvizsgálata lesz. Alapszervezetünkben 77 tag, és 5 tagjelölt tevékeny­kedik. Talán csak 7—8-nak nincs pártmegbizatása. Cé­lunk, hogy valamennyi ta­gunk aktív részese legyen a pártmunkának, tudása, tehet­sége, rátermettsége szerint. Tudunk biztosítani feladatot mindenki számára. Szeretnénk elérni, hogy a tömegszerve­zetekben jobban érvényesül­jön a kommunisták tevékeny­sége, és az ott végzett mun­kát is valóban pártmunká­nak tekintse mindenki. Célunk az, hogy mindent a tagságra támaszkodva old­junk meg. A pártcsoportok nagyobb szerepére gondolunk. Ha a vezetőség a tájékozta­tást javítja, akkor meggyő­ződésem, hogy sokkal szaro­sabb kapcsolatot tudunk te­remteni, ami feltétlen hasz­nos a munkában. Bányánk tűzveszélyes. Emi­att az idén már hatezer ton­nás elmaradásunk is volt, amit sikerült már felére csökken­teni. Ev végéig még ezt a háromezer tonnát is törlesz­teni akarjuk. A pártvezetőség úgy véli, megvan rá a mód, hogy a kommunisták segítsé­génél valóban mindenki e cél szolgálatába álljon — fe­jezte be Gajdár élvtárs. Egy hét telt el Székvölgyön az új vezetőség megválasztá­sa óta. Az elhangzottak sze­rint hasznos munkával. Már összegezték a tapasztalatokat, és meghatározták a célokat is. Többet akarnak tenni, és ezt a párttagság összefogásá­val, közös erőfeszítéssel bizo­nyára el is érik majd. B. J. Falusi vasárnap térré. Egy-két perccel négy előtt ráérnek elindulni, akkor is odaérnek időben. Addig nem mutatkoznak így hét­köznapiéban az úton, ahol ilyenkor „csúcsforgalom” ural­kodik. A falu mellett ka­nyargó út helyettesíti ugyanis a korzót. Nem akármilyen korzó ám ez, még hét közben a városban élő, dolgozó fiata­lokat is hazacsalja vasárna­ponként. Kerékpáron, motorkerékpá­ron legények dongának a sé­táló lányok körül. Mint ta­vasszal virágzó fák körül a méhek. Ugyancsak teszik a szépet. Vidáman röppen a „városi frizurás” lányok ka­cagása. A házak előtt fejken. dós nénik lesik őket. — Micsoda divat — csó­válják fejüket időnként. ersze nem „haragból". Tulajdonképpen nem neheztelnek ők igazán a frizuráért, miért is tennék? Szorgalmas, dolgos lányok a korzózók, hétköznaponként a munkában is megállják a he­lyüket. Hogy vasárnapokként di­vatos ruhákat vesznek ma­gúkra, és felborzolják a ha­jukat? Fiatalok. Hol mutas­sák be egymásnak az új ru­hát, ha nem ilyenkor, délu­tánonként a „korzón". Mert délelőttönként már a misén sem látnák -annyian, mint valamikor, pár évtizede, ami­kor még a templom volt a falusi ember vasárnapjának egyetlen programja. A férfi­aknak, legényeknek délutá­nonként a kocsma. — Mi mást csinálhattunk volna? — tárja szét a karját Borsodi István, akire ugyan­csak délutáni foglalkozása közben köszöntünk rá Avar József épülő családi házában. Neki az a vasárnapi szórako­zása, hogy délutánonként vé­gig járja az épülő házakat a. községben, tanulmányozza a tetőszerkezeteket, az épület falait, kérdezőslcödik a mes­terektől, vagy éppen tanácsot ad. Akad csodálkozni, szem­lélődni valója. Most is öt új családi otthon épül a faluban. — Olvasni nem nagyon tu­dok már szemüveggel sem — mondja. — Pedig pár évvel ezelőtt még nagyon szerettem a betűt. Hát szemlélődöm. Nyugdíjas. Mosolyog, ami­kor a szemlélődés hasznára terelődik a szó. — Tanulságos dolog ez — jegyzi meg. Igaza van? Igen, akárcsak a „klubosoknak”. Mert ok az­tán szintén védik az igazu­kat. Már tudniillik azt, hogy a vasárnapot mégiscsak a klubban lehet a legkelleme­sebben eltölteni. A klub majdnem hat éve áll már a szórakozni, műve­lődni vágyók rendelkezésére. Televízió, sakk és különböző, társasjátékok jelentik a kul­túrált környezetet. Vasárna­ponként különösen sokan fel­keresik a klubot. Van, amikor csak éjfél körül sikerül ka­put zárni Hegedűs Lajosné gondnoknak. Pedig mozi is vasárnap van. égy óra körül jár az idő. Csejtei, meg Csiz­madia Lajos lassan befejezi a sörözgetést. Szá­mukra vége ennek az októbe­ri vasárnapnak. Indulnak további jó szórakozást kíván­va a még maradóknak. Azok bólintanak. Mint kint az út két olda­lán az akácok. Szél borzolja a fákat, széria illata úszik a levegőben. Távolabbról ide­kéklik az erdő. Ügy hívják, Paperdő, egykor papi birtok volt, (tóth)

Next

/
Oldalképek
Tartalom