Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-09 / 240. szám

1386. október 9. vasárnap KÜGKÄD Tetteink a járás fejlesztését szolgálják Beszélgetés Hotfer Istvánnal, a balassagyarmati járási tanács végrehajtó bizottságának elnökével Szeptember elsején, a járá­si tanács ülésén kapta megbí­zatását: a balassagyarmati já­rási tanács végrehajtó bizott­ságának elnöki tisztjével bíz­ták meg Hoffer Istvánt, aki korábban a szentesi pártbi­zottságon dolgozott. A har­minchat éves férfinek nem új Nógrád megye, Nagyoroszi­ból származik. Korábban kü­lönböző mezőgazdasági üze­meket vezetett, majd, maga­sabb iskolák elvégzése után került Szentesre, most pedig Balassagyarmatra. Munkatársunk beszélgetett Hoffer Istvánnal benyomásai­ról, terveiről. — Eddigi munkám során a mezőgazdasági szakmában, utóbb pedig nyolc évig párt­munkásként dolgoztam. Véle- m«yiyem és rövid tanácsi ta­pasztalatom szerint a párt és tanácsi munka alapvető voná­sában megegyezik, mindkettő a párt szocializmust építő po­litikájának gyakorlati megva­lósításáért folytatott tevékeny­ség. Eltérés inkább a munka formájában, hogyanjában van. A tanácsi munka igényli a párt politikai irányítását, ap­rólékosabb és operatívabb jel­legű. — „Hazatértem” után öröm­mel állapítottam meg, mennyit fejlődött a balassagyarmati já­rás. A mezőgazdaságon túl az ipar és a kultúra vonatkozá­sában is. A lakóházak százai épültek a falvakon, új közin­tézmények, iskolák, kultúrhá­zak, óvodák, orvosi rendelők egész sorával gazdagodott a járás. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy a most elkészí­tett harmadik ötéves terv, az 1966—1970. évre szóló község­fejlesztés is a fejlődés újabb lehetőségét biztosítja járá­sunknak. Az ötéves községfej­lesztési terv főként a kom­munális ellátottság további javítását és a községek egész­ségügyi és kulturális színvo­nalának emelését szolgálja. A tervezett összeg 52 százalékát kulturális célok megvalósítá­sára fordítjuk. Községi taná­csaink figyelembe vették a la­kosság jogos igényeit, a je­lölőgyűlésen elhangzottakat és azok megvalósításánál fontos­sági sorrendet állapítottak meg. Az elkövetkező öt év alatt a többi között 5760 mé­ter út, 18 000 méter járda építését, és 1860 folyóméter villanyhálózat bővítését ter­vezték községi tanácsaink. Or­vosi rendelőt Csesztvén, klub­szobát Csitáron, Szandán. Ma- gyarnándorban és Becskén» is­kolát pedig két községben épí­tenek községfejlesztési alap­ból. Cserhátsurány, Érsekvad- kert és Herencsény iskola, Nógrádkövesd pedig orvosi rendelő és lakás építését ter­vezi. A községfejlesztési fela­datok végrehajtásához több, mint kétmillió forint értékű társadalmi munkát vállaltak járásunk dolgozói. — A szakigazgatási szervek milyen segítséget adnak a megnövekedett feladatok el­végzéséhez? — Ahhoz, hogy terveink si­keresen megvalósuljanak, igen nagy munka vár a járási ta­nács valamennyi szakosztá­lyára. Az építési és közleke­dési csoport például tudja, hogy a harmadik ötéves terv során mintegy 7,5 millió forint áll rendelkezésére. Ugyanez a csoport azt is tudja, hogy a tervidőszak során 13 község­ben mintegy nyolc kilométer hosszúságban kell hálózatot bővíteni. Elkészítették a sür­gősségi sorrendet. A veszélyez­tetett területek vízkár elhárí­tása, majd a lakosság vízellá­tásának javítása a következő állomás. A művelődési osztály az iskolakörzetek végleges ki­alakításán fáradozik. — Járásunk mezőgazdasági jellegű. Ezért igen nagy mun­ka vár a mezőgazdasági osz­tályra. Véleményünk szerint a ma legfontosabb feladata a termelőszövetkezeteket felké­szíteni arra, hogy az új gaz­dasági mechanizmusban meg­felelően tudjanak élni az önállósággal. A nagyobb önál­lóságnak pedig azt kell ered­ményeznie, hogy növekedjék a termelőszövetkezetek gazdál­kodásának színvonala, foko­zódjon a jövedelem. — A megnövekedett fela­datnak hogyan felelnek meg a tanácsok? Mit tesz a járási ta­nács a testületi munka színvo­nalának emelése érdekében? — Községi tanácsaink hosz- szú éveken át bebizonyították, képesek a rájuk háruló fela­datok sikeres megvalósításá­ra. Ennek ellenére az elkövet­kező időben feltétlen nagyobb segítséget kell adnunk — szakigazgatási szerveinken ke­resztül — a helyi tanácsok­nak. Ennek a segítségnyújtás­nak több formája van. Az egyik, hogy rendszeresen tájé­koztatjuk a vb-elnököket és titkárokat az új törvényekről, rendeletekről. Mind több köz­ségi vezetőt vonunk be a rendszeres oktatásba. Másik módszerünk az úgynevezett komplex ellenőrzés. Az idén Hugyagon és Mohorán tartot­tunk ilyen vizsgálatot. A csesztvei, szandai és ilinyi kö­zös gazdaságban már az úgy­nevezett utóvizsgálatot is meg­tartottuk. Jó eredményt hoz­tak. — Mint a végrehajtó bizott­ság elnökének, milyen elképze­lései vannak a járás fejlesz­tésére, a lakosság igényeinek jobb kielégítésére, a tanácsok munkájának további javítá­sára? — Ismertek a harmadik öt­éves terv irányszámai. Minden cselekvésünk a járás fejlesz­tését, a választópolgárok igé­nyeinek mind tökéletesebb ki­elégítését célozza. A mezőgaz­daságban azt szeretnénk elér­ni, hogy mind mennyiségben, mind minőségben növekedjék a bogyósgyümölcs-termesztés. Előbbre kívánunk lépni a szarvasmarha-tenyésztésben, amelynek járásunkban jó ha­gyományai vannak. Ami az egyéb tennivalókat illeti: biz­tosítanunk kell a mezőgazda­ság, az ipar egyenletes fejlő­dését, az egészségügyi, a kul­turális igények teljes kielégí­tését. A testületi munkában is előbbre lépünk. Ennek egyik megnyilvánulása lesz, hogy a községi tanácsok számára egyes igazgatási kérdésekben hatáskör-bővítést kívánunk adni a nagyobb önállóság és a lakosság ügyeinek gyorsabb intézése érdekében. Végül nagyon szeretném, ha munkámmal a járás jellegéből adódóan, elsősorban a mező- gazdaság szocialista üzemei­nek eredményesebb gazdálko­dását szolgálhatnám. Somogyvárj László De — elvtársaim! ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! Cs bátrunk érte, mist az üldözött. A történelem futószalagára szerelve Igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzl az Ember vörös csillagát! (József Attila: Munkások c. verséből) Tóth belügyminiszter tehát engedélyezte a bányászszak­szervezet működését, csakhogy volt ennek háttere is. így majd — szerintük — jobban tudják ellenőrizni a sztrájkoló munkásokat, korábban megis­merik szándékaikat, szervez­kedésük előkészületeit. Mégis — meet évtizedek távlatából — azt mondja Pothornik Jó­zsef: — Mi győztünk! A korábbi ..vad-sztrájkok” helyett most a megalakult he­lyi csoportok és a területi ve­zetőség köré tömörült bánya­munkások szervezettebben léphettek fel. Nem a segélye­zési alap volt az elsődleges, hanem a tartalékolás a sztráj­kok idejére. Amikor 1918-ban kitört az őszirózsás forradalom, a bá­nyatelepeken és környékükön elszaporodtak a helyi csopor­tok. Egy-egy csoport élén állt az elnök, az alelnök, a pénz­táros, a jegyző és a 3—5 tagú ellenőrző bizottság. Havi tag­díjat fizettek, a tagjárulék ál­talában egy műszak keresete volt havonta. Mit kapott a tagság? — Ingyen jogvédelmet a he­lyi csoporttól, a területi bi­zottságtól. Dr. Gádor salgótar­jáni jogász szállt síkra mellet­tünk. Letartóztatásoknál segí­tette a szakszervezet a csalá­dot és ez is jelentős dolog volt Ezekben az években nagy feladat hárult a bányászszak­szervezetre. Segítette az őszi­rózsás forradalmat, az 1919-es proletárdiktatúra kikiáltását és védelmezósét. Közben ál­dozatok is vol tak. — Peyer leküldte a tiszti legényeket és sort űzet nyitot­30 Minden baj nélkül értek Adanába. A városkában teljes csend honolt, amikor Rower- sék gépkocsija áthaladt rajta. Egy lélek sem volt az utcán .— igaz, későre járt. A kisvá­ros ilyenkor egyébként is ki­haltnak mutatkozott, de az ut­cák most valahogy másképpen voltak üresek, mint máskor. A kijárási tilalom, amelyet Menderesz életbe léptetett, megtiltotta, hogy éjszaka a rendőrség és a katonaság em­berein kívül bárki kimerész­kedjék az utcára. Adanában is mindenfelé járőrök cikáltak. Az amerikaiak gépkocsiját is meg akarta állítani az egyik járőr. A sofőr azonban, a ka­tona intésére nem lassított, el­lenkezőleg, rálépett a gázpe­dálra. A járőr az utolsó pilla­natban ugrott el a teljes se­bességgel rohanó gépkocsi elől. Lekapta géppisztolyát, hogy az autó után lőjjön, de társa visszatartotta: — Ne lőjj! Amerikaiak! Rowersék gépkocsija szédü­letes sebességgel folytatta út­ját Indzsirliki felé. Ahogy be­fordultak a légi támaszpontra, az őrség, amely minden belé­pőt szigorúan igazoltatott, s csak a különleges engedéllyel rendelkezőket bocsátotta be, közölte Rowerssel: — Khelton ezredes kéreti, főhadnagy úr! Parancsa, hogy akármilyen későn is érkezik, keresse fel irodájában! Rowers rögtön érezte, hogy rendkívüli esemény előtt áll. Csak nem jött el az a várva várt' „nagy alkalom?” Sietős lépteikkel igyekezett fel a lépcsőn. Az ezredest az íróasztala mellett találta, dol­gozott. Amikor a főhadnagy belépett az ajtón, Khelton, szokásával ellentétben nem intett, hogy hagyja el a szabá­lyos jelentkezést, hanem vé­gighallgatta a katonás formu­lát. Aztán felállt íróasztala mögül, de előbb becsukta a mappát, amelyen dolgozott. A főhadnagy úgy látta, hogy pa­rancsnoka egy térképre raj­zolt különböző jeleket. — Leültetném — mondta az ezredes — de maga bizto­san fáradt, nekem pedig ren­geteg a munkám. Amit közöl­ni akarok, amúgy is csak né­hány mondat. Holnap reggel kilenc órakor indulásra készen jelentkezzék itt az irodában. Ügy készüljön, hogy öt-hat napig lesz távol! Kezet nyújtott. — Most pedig jóéjszakát fiatalember! Álmondjon szé­peket! Maga biztosan jó alvó, s ezért irigylem ... Hiába, a fiatalság megfizethetetlen! A pilóta valóban elaludt mi­helyt becsukta a szemét. Nem töprengett a parancs felett — többször előfordult már, hogy négy-ötnapos munkát kapott. Például el kellett repülni New Yorkba egy repülőgé­pen, hogy aztán másikat ve­zessenek oda Adanába, vagy egyéb, az európai vagy ázsiai kontinensen fekvő légi támasz­pontra ... Másnap egy közönséges ka­tonai szállítórepülőgépbe ül­tették — utasként, s aztán Khelton is mellé telepedett. — Kellemes utitárssal kel­lemes utazni — mondta Khel­ton. — Remélem, főhadnagy, végig megőrizzük ezt a kelle­mes hangulatot... Rowers bólintott: — Azt hiszem, így lesz, ez­redes úr! Áz ezredes újságot vett elő a zsébéből. Körülöttük — még néhány műszaki tartózkodott a gépben — mindenki hallga­tott Az ezredes átfutotta a lapot, aztán halkan füttyén— tett: — Egy sói* sincs a tünteté­sekről! Talán sikerül észreté­ritení az embereket. Maga hallott ezekről a dolgok­ról? ... — Saját szememmel is lát­tam egyet, ezredes úr! — mondta Rowers. — Nem hi; szem, hogy valamire jutná­nak ... Legalábbis ott. Izmir­ben. Csak egy maroknyi em­ber tüntetett Semmi erőt nem képviselnek... A főhadnagy hallgatott róla, hogy miként futamodtak meg .a tüntetők elől. Az ezredes mindössze ennyit mondott: — Én nem vagyok olyan biztos benne, hogy minden rendben van! De reméljük. Kellemetlen lenne másik, ép­pen most, amikor a NATO külügyminiszterei négynap múlva Isztambulba érkez­nek ... Aztán az újság első oldalá­ra mutatott, amelyen minden cikk a közelgő csúcstalálkozó­val foglalkozott: — És nem szerencsés, hogy mindez most történik, mielőtt a négy nagy összeül... Rowers az újságra nézett. A lap washingtoni levelezője „biztos .diplomáciai forrásból” közölte, hogy Eisenhower el­nök ismét felveti a légi ellen­őrzés kérdését. Moszkvai je­lentés viszont arról adott hírt, hogy Hruscsov előreláthatólag ismét a teljes leszerelést ál­lítja javaslatai és tárgyalásai középpontjába, s bizonnyal ragaszkodik ahhoz a régebbi szovjet állásponthoz, amely elutasítja a leszerelés nélküli légi ellenőrzést, azzal érvelve, hogy ez nem más, mint lega­lizálj kémkedés. (Folytatjuk.) Egy harcos élet (II.) A háttér, mindig a háttér! tak a bányászokra. Többen meghaltak közülük. Amikor kikiáltották a Tanácsköztársa­ságot, minden helyi csoport mellé állt. Megalakítottuk a direktóriumi szerveket és a legaktívabb szakszervezeti ve­zetőket választottuk be. Bag- lyasalján Blaskó István lett a direktórium elnöke. (Ma is él Blaskó István és közel van a kilencedik X-hez). Bár csak kezdeti eredmé­nyéket tudott elérni a két for­radalom, mégis előrevetítette a jobb, a boldogabb életet. Az első világháborúban 12 órát dolgoztak a nógrádi bányászok is. Az őszirózsás forradalom még nem hozta meg a nyolc órát, a proletárdiktatúra azon­ban törvényei közé iktatta. Az őszirózsás megmozduláskor fel­oszlott a bányatelepi osztag A szakszervezet lefoglalta he­lyiségeit a helyi csoport sza­mára. Eljött 1919. március 22 és szinte a Tanácsköztársaság­gal egyidöben megszületett a baglyasi dalárda és a zenekar is. Nemcsak jó hangú, a dal- kultúrát kedvelő emberek jöt­tek össze Mráz tanító irányí­tásával. A „háttér” egészen más volt. A dalárda reperto­árja forradalmi kiállás volt és bizakodással, lelkesítéssel teli program. Üj feladatként jelentkezett a fiatalok bekapcsolása a moz­galomba. Az út változatos. ..Jöjj el a dalárdába, tanuld, énekeld te is az Internacio- nálét”. Beszerveztél; a műked­velő körbe és közben magya­rázták nekik a proletárdikta­túra jelentőségét. — Nehéz volt az életünk — mondja Pothornik József — de azzal kecsegtetett, hogy hamarosan jobbra fordul. Nem azt vártuk a proletár- diktatúrától, hogy egyik nap­ról a másikra megjavul az ellátás és a ruházkodás, bére­zés, de tudtuk, jó úton járunk. Ez a mi utunk! Es 16 éves korában belépett a szakszervezetbe, hogy járja a „mi utunkat!” A Tanácsköztársaság bukása után a cseh burzsoázia csa­patai megszállták az Acéláru­gyár felőli oldalt, a román bo­járok egységei pedig a város­ba nyomultak be és összeszed­ték a direktórium tagjait, a szakszervezeti vezetőket. a baloldaliakat. Aztán 1919 au­gusztusában hat bányászt elvie­tek. Köztük Pothornik Ven­celt is... — A bátyámat a hatvani malom fala mellett végezték ki! Többen megszöktek. Tucat­nyi bányász került a Rom­hány—Karancsberény közelé­ben működő bányához. Ez egy másik Romhány volt, a Ka- rancs közelében. A menekül­tek dolgoztak, feleségeik hord­ták számukra a váltás fehér­neműt, az élelmet. Hozták vi­szont Baglyasra, Tarjánba a sót amit itthon becseréltek ru­háért. Keserves hónapok! És hozták az üzeneteket, is: Szabó János: Legyetek erő­sek, tartsatok ki! Kakukk József: A Horthy- rezsim nem tudja sokáig fenn­tartani magát! A baloldal erősen szervez­kedett, szoros kapcsolatot épí­tettek ki a Cseh Kommunista Párttal. Meghívásukra négveu részt vettek 1922-ben a loson­ci, május 1-i ünnepségen. Köz­tük volt Pothornik József is. — A Fő téren volt az úgy­nevezett Zöldfa, a ház egyik felében a kommunisták voltak, a másik felét a szocialisták foglalták el. Külön-külön szer­vezték a felvonulást, utána összeverekedtek. Ez is harc volt — ökölharc. A romhányi illegálisok is felvették a kapcsolatot a Csen Kommunista Párttal és ma­gyar nyelvű kiadványokai. brosúrákat kaptak, amiket to­vábbítottak a nógrád szénme­dencébe. Egy-egy hátizsák könyvvel indult el az illegális futár. A találkahely általában változott, nehogy rajta üsse­nek. A fő átkelőhely pedig a macskalyuki kőbánya közelé­ben kitaposott ösvény veze­tett északnak és délnek. Az első nagyobb bányász­megmozdulás 1922-ben volt ismét — Sztrájkoltunk, mert visz- szaállították a 12 órás mun­kaidőt, és mivel Baglyasalja volt a mozgékony üzem, iti szerveztek elsők között csend­őrséget. Héttagú Őrs vigyázott a telepre. És Pothornik József elisme­réssel beszél a cseh elvtársak- róL — Ezekben az években külö­nösen sokat segítettek nekünk a cseh kommunisták. A Ma­gyar Kommunista Párt illega­litásban volt. A KÜB (külügyi bizottsága a pártnak) Bécsben székelt. A cseh elvtársak kö­zelebb voltak hozzánk ... A KÜB Bécsben — 1925-ben — összehívta az I. kongresz- szust. Határozat született: — A mozgalmat külföldről nem lehet eredményesen irá­nyítani. Ezért egy-egy KÜB- tag '2—3 hónapra hazatér és felveszi a kapcsolatot az ille­galitásban dolgozó elvtársak­kal. Fontos határozat volt. Előnyét, hasznát érezték Baglyason, Tarjánban, min­denütt. Bár a párt tevékeny­sége lassan kezdett megélén­külni, mégis sokáig a szak- szervezet jelentette a legális munkát, sok buktatóval, a2 árulók, karrieristák tevékeny­ségével együtt... (Folytatj ak) Gáldonji Béla Emelik a tudományos kutatásokra fordított kiadásokat Mint a Hospodarska No- viny című csehszlovák köz- gazdasági hetilap írja, Cseh­szlovákiára a világ ipari termelésének 2 %-a jut. ez­zel szerrlben az ország a tu­dományos kutatásokra a meg­felelő világkiadások összegé­nek csupán 1%-át fordítja. Így például 1962-ben a nemzeti jövedelem kb. 2,4 — 2,5 %-át költötte erre a cél­ra. Most feladatul tűzték ki, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fogják szakosítani a tudományos kutatómunkát is, olyan módon, hogy együtt­működnek a szocialista or­szágokkal, továbbá licenzeket vásárolnak külföldön. Külön gondot fordítanak az új tech­nika hatékonyságának növelé­sére és a termelés felhaszná­lásáig eltelő idő rnegrövióí. tésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom